Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12 / 240. szám, szombat

1991. OKTÓBER 12. HAZAI KÖRKÉP MÁSOK ÍRTÁK ÚJABB HÚSBOTRÁNY Jóformán még el sem csitultak a saját marhabelsöségként exportált amerikai áru körüli botrány hullámai, és máris láthatáron az újabb húsügy. A részleteket a Német Egészségügyi Minisztérium munkatársának, Sperber doktornak a levele tartalmazza. E szerint az illetékes müncheni külkereskedelmi szervezetben a tőlünk vásárolt közel 20 ezer kilogramm marhahús-küldemény ellenőrzésekor megállapították, hogy a marhafarkat tartalmazó mintegy tiz kartondoboz jelölése hiányzik. Több dobozon az ellenőrzést igazoló állategészségügyi szám olvashatatlan, illetve hiányos volt. A részletesebb ellenőrzés kiderítette, hogy a kartondobozok címkéin feltüntetett 24-es szám a küldemény minőségét igazoló iratokon nem szerepelt, és ilyen szám alatt hazánk egyetlen vállalata sem exportál húst. Azt is megállapították, hogy a szállítmányt a pozsonyi KOOSPOL exportálta, a címzett pedig a Schlegel vállalat. Az esetet felülvizsgáló cseh Állategészségügyi Igazgatóság munkatársa szerint a bélyegző hamisításának ténye egyértelmű. A Studenái Húsipari Vállalat, ahonnan a kísérőlevél szerint a szállítmányt útnak indították, a jelzett napon Németországba nem exportált. A hivatásos bélyegzőről hiányzik a hely és a járás, az ovális ,,CS 12 Studená" bélyegző szintén hamisítvány, az okiratot láttamozó Sándor pedig a vállalatban nem dolgozik. Az illetékes állategészségügyi ellenőr szerint a küldeményt hazánk öt fagyasztó üzemében kompletizálták (Dašicétól -Pardubicei járás - egészen Kassáig). Ismét tehát egy újabb csalás, amely minden bizonnyal bonyodalmakat okoz a nehezen kiharcolt európai húspiacokon. Akkor, amikor a földművesek számára semmi sem fontosabb annál, hogy megszabaduljanak a húsfeleslegtől, amit nem kis többletkiadások árán már hónapok óta „lábon" kénytelenek tárolni. (Národná obroda) MÜVÉSZKLUBOT NYITNAK ATHÁLIÁBAN (Munkatársunktól) - Hétfő este 19 órai kezdettel Kassán ünnepélyes keretek között megnyitják a Thália Színház múvészklutyát Ebből az alkalomból a Thália Stúdió Horváth Lajos rendezésében két francia egyfelvonásost mutat be, melyekben Raiczi Adrienen és Kassai Csongoron kívül hosszú szünet után a kassai Thália Színpad alapító tagja, Varga Zsuzsa is újra közönség elé lép. Kolár Péter, a Thália Színház igazgatója elmondta, hogy a művészklub megalakításával lehetőséget kívánnak teremteni arra, hogy rendszeresen találkozhassanak azok, akik az irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotások iránt érdeklődnek, s magukkal az alkotókkal is meg akarnak ismerkedni. A hatvan férőhelyes, ízlésesen berendezett színházi társalgó - vagyis a művészklub - tehát hétfőtől várja a tartalmasan szórakozni vágyókat A klub egyelőre csak műsoros rendezvények alkalmával tart nyitva, de úgy tervezik, ha megoldódik a színház próbatermének kérdése, naponta reggeltől késő estig nyitva tartanak majd, s az oda betérők akkor egy-egy kávé vagy üdítő fogyasztása közben 30-40 hazai, illetve külföldi újságot is böngészhetnek. (-szák) KULISSZÁK MÖGÖTT • A nemzeti kisebbségeket illetően két fontos napirendi pontot tárgyalt meg e heti ülésén a szlovák kormány. Az egyik a nemzetiségi tanács átszervezése volt. ZÁSZLÓS GÁBOR miniszterelnök-helyettes szerint mennyiben módosult a tanács összetétele, feladat- és jogköre? - A szlovák kormány a koppenhágai dokumentumok szellemének megfelelően szervezte át a nemzetiségi tanácsot. Azt, hogy a kabinet milyen jelentőséget tulajdonít a nemzeti kisebbségek jogállásának, jogbiztonságának a tanács feladatkörének újrafogalmazása bizonyítja. A tanács a kormány tanácsadói, koordináló, kezdeményező és ellenőrző szerve; a nemzeti kisebbségek alapvető problémáit vizsgálja, az Alkotmánylevél és a moszkvai értekezlet szellemében. A tanácsélén a kormány első alelnöke áll, tagjai többek között miniszterhelyettesek, intézmények képviselői - a Csemadok, a Magyar Tudományos Társaság, a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság képviselője -, több, vegyes lakosú járás hivatalvezetője. Az új személyi összetétel eltér az eddigi szemlélettől, ezidáig a tanácsba zömmel a politikai pártok és mozgalmak delegálták képviselőiket. A tanács főleg olyan kormányintézkedések előkészítésével, elemzésével, bírálatával foglalkozik, melyek a szlovákiai kisebbségek jogainak komplex érvényesítését, valamint az egyenjogú életfeltételeket hivatottak biztosítani. Olyan jelentéseket készít, tárgyal meg és terjeszt a kormány elé, melyek a nemzeti kisebbségek alapvető problémáival, szükségleteivel, a nemzeti kisebbségek kölcsönös viszonyaival foglalkozik. Állást foglal a nemzetiségi problémákat érintő törvénytervezetek, kormányrendeletek kérdésében, mielőtt ezek bejutnak a kormányba. Javaslatokat terjeszt a kormányba és a központi szervekbe, valamint a helyi közigazgatási szervekbe a nemzeti kisebbségek jelentős gazdasági, társadalmi, szociális, kulturális, nemzetiségi szükségleteit kielégítendő. Koordinálja és szervezi a központi szervek, valamint a helyi szervek - az önkormányzattal bezárólag - munkáját. Jelentős a nemzetközi kapcsolatok minisztériumával való együttműködés. Feladata ellátásába tudományos dolgozókat von be. A tanács feladatkörének megfelelően állandó és „ad hoc" bizottságokat hozhat létre, amelyeknek tagjait a tanács elnöke nevezi ki. A tanács jelentőségét kiemeli az a tény is, hogy az 5. paragrafus 2. bekezdésének értelmében a tanács tagja az oktatásügyi, gazdasági, művelődésügyi és a pénzügyminiszter helyettese. • A szlovák kormány állást foglalt egy, a kisebbségeket érintő szerzödésjavaslattal kapcsolatban is. - Ez a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között megkötendő jószomszédi és barátsági szerződés. A dokumentum 21. cikkelyében részleteiben foglalkozik a két állam területén élő nemzeti kisebbségek helyzetével. A szerződő felek többek között leszögezik, hogy a nemzeti kisebbségeket országuk területén társadalmuk szerves részének tekintik. Ez a szerződés - ami a kisebbségeket illeti - szintén a koppenhágai dokumentumok szellemét követi, kiemeli, hogy a nemzeti hovatartozás kizárólag az állampolgár személyes választásán alapul, s ebből számára semminemű hátrány nem keletkezhet. A szerződő felek egyetértenek abban is, hogy a nemzeti kisebbségek állampolgári jogai és kötelességei azonosak a többi állampolgáréval. Kötelezőnek tekintik a nemzeti, etnikai, kulturális, nyelvi és felekezeti önazonosság biztosítását, és önmagukra kötelezőnek tekintik a koppenhágai okmányokban megfogalmazott kisebbségi jogokat. Éppen ezért, ezekkel összhangban kinyilatkoztatják kétoldalú és többoldalú együttműködési szándékukat. -skAZ EGYHÁZI ISKOLÁKRÓL A HATÁRIDŐ: OKTÓBER 31 Sokan fordulnak a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomhoz az egyházi iskolákkal kapcsolatban. Van, illetve lehet valamilyen szerepe a mozgalomnak az iskolák alapításában? A kérdést Csáky Pálnak, az MKDM képviselőjének tettük fel. - Az egyházi iskolák politikai mozgalmaktól függetlenek, az egyház szervezi és alapítja őket, és az Iskolaügyi Minisztériumon keresztül az állam fedezi működésüket. Mi ebben a kérdésben csak tanácsot adhatunk. • Ki kezdeményezheti az egyházi iskolák létesítését? - Gyakorlatilag bárki, aki fontosnak tartja, hogy az adott községben vagy városban ilyen iskola működjön. A leggyakrabban a szülők vagy a polgármester a kezdeményezők, de minden esetben együtt kell működniük a helyi lelkésszel. Akik a következő év szeptember 1-jétől szeretnének ilyen iskolát, azok 1991. október 31-ig adják be kérvényüket az illetékes püspökségen, a másolatát pedig juttassák el az Iskolaügyi Minisztériumba. • Hol érdemes Hyen iskolákat létesíteni? - Mi úgy látjuk, hogy alternatív iskolatípusról van szó, amelyet nagy toleranciával olyan helyen érdemes megalapítani, ahol távlatilag is valós igény mutatkozik működése iránt. Ez is az egyik lehetséges út ahhoz, hogy falvainkba visszatérjenek az onnan erőszakkal elvitt iskolák, s természetesen magyar tanítási nyelvvel működjenek újra. • Mit ajánlana azok figyelmébe, akik foglalkoznak az iskolaalapítás gondolatával? -Az iskolaalapítás „motorja" a helyi plébános kell, hogy legyen. Ezek az iskolák gazdaságilag viszonylag önállóak, ezért a gazdasági ügyekben járatos szakembert is meg kell nyernünk az ügynek. Elsőrendű fontos feladat a pedagógusok, a tantestület kiválasztása. A tanterv összeállítása komoly szakmai feladat, ezeknek az iskoláknak a nevelésben is élen kell járniuk. -rA SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4594/91 Haľko Vojtech, 1909. I. 30., Kassa, meghalt (Dombasz) 4595/91 Hernischield Jozef, 1912. VI. 30., Lőcse (Krasznogorka) 4600/91 Horváth Lajos, 1921. V. 19., Bél, meghalt (Kujbisev) 4602/91 Horváth Jenő, 1911, V. 27., Csicsó (Kimferspall) 4603/91 Horváth József, 1925. IV. 23., Zetény (Sztalinov) 4604/91 Horváth Károly. 1922. IV. 6., Serke (Dnyetrogyerzsinszkaja) 4606/91 Horník Štefan, 1900. XI. 16., Mánya, meghalt (Szverdlovszk) 4608/91 Hubay József, 1921. I. 24., Naprágy (Dombasz) 4610/91 Huszti Erzsébet, 1921. XI. 28., Serke (Dombasz) 4611/91 Húštáva Jozef, 1922. I. 13., Opat. Nová Ves (Lala) 4612/91 Húšťava Jozef, 1920. VII. 22., Lukanénye (Szovjetunió) 4716/91 Molnár Dénes, 1921. X. 23., Szentpéter (Szovjetunió) 4919/91 Halečka Jozef, 1920. V. 18., Eperjes (Dombasz) (Folytatjuk) ALULRÓL ÉPÍTKEZŐ SZÖVETSÉG Válasz Tóth Mihály (volt kommunista), 1991. 10. 10-én az Új Szóban megjelent „Koalíció a népszavazás ellen?" című cikkére „A VPN, a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokrata Párt és a három magyar politikai mozgalom (reméljük mind a három) nagyjából megegyezik abban, hogy fenn kell tartani a föderációt. A Demokratikus Baloldal Pártja (volt kommunisták) taktikázgat. Vladimír Mečiar pártja egyre egyértelműbben a konföderáció mellett tör lándzsát, s abban bízik, hogy ha kenyértörésre kerül sor, Peter Weiss csapata is konföderáció mellett voksol, ami - mint tudjuk - nem közös államot jelent" - írja a cikkében Tóth Mihály. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben több esetben félremagyarázták a DBP politikáját, s ennek az Új Szó is teret adott, szükségesnek tartjuk, hogy kifejtsük véleményünket. A DBP kezdettől fogva az új államjogi rendezés egyik alapvető feltételének tekinti az alkotmányosság elvének betartását. A DBP más pártokkal és mozgalmakkal szemben, az államjogi kérdésekkel kapcsolatos álláspontján nem változtatott. A föderációt olyan folyamatként értelmezi, mely a köztársaságok eredeti önállóságából inául ki. A közös állam új minőségét nem lehet elérni a köztársaságoknak „ajándékozott" jogokkal, hanem csakis természetes úton - a köztársaságok jogkörének kiterjesztésével a közös államban. Ahogyan azt már többször leszögeztük, a legjobb megoldásnak a föderációt tekintjük, mely tiszteletben fogja tartani a köztársaságok eredeti önállóságát, tehát nem fentről lefelé fog épülni. És ha ez nem sikerül, mert nem lesz meg hozzá a politikai akarat, hajlandóság a szövetségi és a cseh politikai vezetésben, vagy a realista álláspont pl. a Nyilvánosság az Erőszak Ellen köreiben, mely tulajdonképpen a szövetségi és a cseh politikai vezetés elképzeléseit kopírozza, akkor alternatívaként elfogadnánk a konföderációt, mert valóban érdekünk, hogy közös szövetségben éljünk a Cseh Köztársasággal. Megmondtuk, hogy semmi esetre sem fogjuk kezdeményezni az önálló szlovák állam létrehozását. Részünkről teljesen elfogadhatatlan az unitárius állam gondolata, még ha kinyilvánítaná az ún. föderáció bizonyos jeleit is. Ez nem lavírozás, ez válasz a realitásokra, mert egy politikus sem mondhatja, hogy csak egy megoldás létezik. Úgy gondoljuk, hogy a politika nem engedheti meg, hogy esetleges félreértésből szétessen az állam. Új megoldásokat kell keresni. Például miért ne lehetne kihasználni annak a lehetőségét, hogy az államok önállóságát kölcsönösen nyilvánítsuk ki? És ezen az alapon kössük meg az államszerződést. Úgy, mint ahogy azt a cseh politikai vezetés kimondja, hogy van ami elfogadhatatlan számára. Szlovákiában is nehezen lehetne elfogadtatni, hogy a föderális államszervek, úgymond kegyelemből kompetenciákat adjanak a köztársaságoknak. A DBP olyan megoldást fog támogatni, melynek keretén belül valóban kielégítik a Szlovák Köztársaság állami és nemzeti érdekeit, valamint polgáraink érdekeit. Úgy véljük, hogy ebben a geopolitikai és gazdasági helyzetben jobb megtalálni a Cseh Köztársasággal való együttélés új formáját. Tehát a Demokratikus Baloldal Pártja az államjogi rendezés kérdésének alkotmányos megoldását támogatja, az alulról építkező szövetség keretében. PETER WEISS, PAULICKÝ PÉTER, ZSELENÁK JÓZSEF, VARJÚ JÁNOS és KARDOS FERENC, A DEMOKRATIKUS BALOLDAL PÁRTJA parlamenti képviselői AMI FÉLREMAGYARÁZHATÓ, azt rendszerint félre is magyarázzák, állapította volt meg a politika klasszikusa. így vagyunk a Demokratikus Baloldal Pártja parlamenti képviselőinek megnyilvánulásaival is. Sőt, még ígyebbül. Mert elég gyakran annyira egyértelműek a megnyilvánulásaik, hogy még a félremagyarázásra sincs lehetőség. Persze, nincs könnyű helyzetben ez a párt, legitimációs zavarral küzd. Magyarán szólv^ szeretne szalonképessé válni, ami - múltját tekintve- nehézségekbe ütközik. Két lehetősége volt eddig: vagy levonja a következtetéseket és szociáldemokrata irányt véve működik tovább, vagy pedig a kisebb ellenállás irányába halad, és nacionalista nótát kezd fújni. Peter Weiss pártja a második megoldást választotta. Nem ez az első eset, hogy beteljesedett a moszkovitáknál messzebb látó olasz eurokommunisták jóslata: „Amikor a bolsevizmusnak már minden tartaléka kimerül, akkor rálép a nacionalizmus útjára". Pontosan ez történt a szlovákiai kommunista párttal is. Programjában ugyan a következtetések levonását és a korszerűvé válást ígéri, képviselőinek állásfoglalásaiból azonban lépten-nyomom arra következtethetünk, hogy a társadalomépítés korszerű formái helyett-, olyan formákat választ, amelyek már nagyszüleik életében is elavultak voltak. Csinos kötetet lehetne összeállítani a Demokratikus Baloldal Pártja parlamenti képviselőinek törvényhozási megnyilvánulásairól, amelyek mind azt bizonyítják, hogy képtelenek különbséget tenni a demokrácia felé vezető út és a szükségszerűen diktatúrába torkolló irányvonal között. Nem, azt nem lehet félremagyarázni, ahogy a „demokratikus baloldaliak" a két köztársaság föderációjának kérdéséhez viszonyulnak, de azt sem, ahogy a szavazatszerzés érdekében kiaknázzák a cseh- és magyarellenesség összes lehetőségét. Az önérzeteskedő kommunista képviselők szíveskedjenek csak elolvasni Ivan Hudec október 10-ikei felszólalását az SZNT-ben. A bolsevikok régi jó szokásához híven a központosított államirányítás mellett teszi le a garast, hiszen a községi önkormányzat jogkörét vonja kétségbe, amikor kifogásolja, hogy népszavazás nyomán visszaállították Dél-Szlovákiában a helységek ősi nevét. Persze, hogy az ilyen megnyilvánulást kitörő örömmel fogadták a Szlovák Nemzeti Párt legszélsőségesen nacionalista képviselői. Ugyanez az Ivan Hudec néhány hónapja egy gyékényen árult azokkal a nemzeti irányzatú értelmiségiekkel, akiknek derogált, hogy magyar parlamenti képviselők is hatással vannak Szlovákia viszonyainak formálására. Ez csak egy eset a sok közül. Még nem hallottam olyan esetről, amelyben egy „demokratikus baloldali" képviselő kiállt volna a kisebbségek jogainak szavatolása mellett. Tegyük fel, hogy ezek egyéni akciók voltak. De arra való a pártelnök, hogy az ilyen kijelentéseket helyretegye. Hiába vártuk, hogy a párt korszerűsítését és szociáldemokratizálását ígérő Peter Weiss majd felemeli a szavát érdekünkben. És arról is sokat lehetne beszélni, hogy a csehszlovákiai magyarságot különösen közelről érintő kérdésekben hogyan szavaztak a magyar nemzetiségű kommunista képviselők. Egyszer, összegzően, majd sort kerítek ezeknek a honatyai megnyilvánulásoknak az összefoglalására is, hadd lássa meg a dél-szlovákiai magyar, hogyan képviselik jogait a „demokratikus baloldali" törvényhozók. Alulról és alkotmányosan akarják Peter Wiessék építeni az országot? Akkor ne gátolják, ahol csak tudják, a népszavazás megtartását! Ne féljenek tőle, hogy a nép kinyilvánítja az akaratát. TÓTH MIHÁLY, volt kommunista Szerkesztőségünk erről a témáról nem kíván vitát indítani.