Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám, kedd

1991. OKTÓBER 1. LÚJSZÓI HAZAI KORKÉP A KÖZÖS ÁLLAMOT TÁMOGATJUK A Csehországi Magyarok Szövetsége a népszavazásról A Csehországi Magyarok Szövetségé­nek Végrehajtó Bizottsága, tudatában an­nak a sorsdöntő válaszúinak, mely elé a Csehszlovák Köztársaság érkezett, kö­telességének tartja, hogy kinyilvánítsa vé­leményét országunk államjogi elrendezé­séről. Szövetségünk a cseh országrészek­ben élö magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok apolitikus társadalmi szer­vezete - de mint alapszabályából és programjából is kitűnik - egyik célja önál­lóan és függetlenül részt venni annak a csehszlovákiai magyar lakosságnak az életében és gondjainak megoldásában, melynek szerves részét képezi. A szövet­ség létrejöttének és létének logikájából következik, hogy egyértelműen a föderá­ciót támogatja A végrehajtó bizottság úgy véli, hogy a jelenlegi válságos helyzetet csakis megfontolt, gondosan előkészített és mi­hamarabbi népszavazással lehet megol­dani, mely mindkét köztársaság lakosai­nak lehetővé tenné, hogy kimondják az igent vagy a nemet a tömören fogalmazott alapkérdésre: akarnak-e vagy nem olyan szövetségi államban élni, mely: - két egyenjogú és messzemenően önálló köztársaságból áll; - megtestesíti és képviseli ezeknek a köztársaságoknak az oszthatatlan nem­zetközi szuverenitását: - amelynek hatáskörében joga és kö­telessége igazgatni a külügyet, a honvé­delmet és pénzügyet mint közös ügyeket; - amely szavatolja területén az emberi, a polgár- és nemzetiségi jogok érvénye­sülését és fejlődését olyan értelemben, mint ahogyan azt a helsinki egyezményt és más egyezményeket aláíró államok magukra vállaltak; - amelynek a fent emiitett alapelveket tartalmazó, mindkét köztársaság törvény­hozó testülete által jóváhagyott alkotmá­nya van. A CSEHORSZÁGI MAGYAROK SZÖVETSÉGÉNEK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA MA: VEGETÁRIÁNUSOK VILÁGNAPJA - Komolyan kell venni azt, hogy Euró­pában a legbetegebb nemzetek egyike vagyunk. Az új egészségügyi reform rá­kényszeríti a lakosokat arra, hogy jobban törődjenek egészségükkel. Megrögzött szokásain már ma változtathat. Hogyan? Például úgy, hogy elutasítja a fehér liszt­ből sütött pékáru és a fehér kenyér fo­gyasztását, - szólítja fel a lakosságot a Csehszlovák Vegetáriánusok Uniója. Dr. Ivan Bukovský, az Unió elnöke a tegnapi pozsonyi tájékoztatón örömmel hangsúlyozta, hogy egyre népszerűbb a vegetáriánus koszt. Szólt arról is, hogy a múlt heti SZNT-úlésen a képviselők körében végzett népszerűsítő akciójuk si­kerrel zárult. Sokan megkóstolták a vege­táriánus ebédet, és azon felül, hogy az étel ízlett, még jól is jártak, hiszen az ebéd olcsóbb volt! - A vegetariánizmus nem csupán ét­kezési forma, hanem elsősorban élet­szemlélet - magyarázta a kis létszámú hallgatóság előtt Bukovský doktor. Be­számolt arról, hogy az Unió kidolgozott egy betegségmegelőző programot, mely­nek lényege nem csupán az étkezési szokások megváltoztatása, hanem az egészséges életmód feltételeinek megte­remtése is. (erf) Diskont Nagymegyer, Družstevná 281/93 október 1-től reklámáron kemény csomagolású Sparta cigarettát kínál. ÚP-1213 EGYESÍTSÜK EURÓPÁT! Az MKDM képviselői az Európa-kongresszuson A het végén Budapesten tartotta kongresszusát a nemzetközi Európa Mozgalom. 1948 évi megalapulása óta ez a szervezet a társadalmi bázisa Nyugat-Európa egyesülési folyamatának. Tevékenységét ki sze­retné terjesztni a kontinens keleti részére is. Ezért a budapesti kong­resszuson a nyugat-európai tagszervezeteken kívül jelen voltak a Kelet­Európában működő előkészítő bizottságok és a mozgalommal rokon­szenvező szervezetek képviselői is. Az Európa Mozgalom Magyar Nemzeti Tanácsának meghívására részt vett a tanácskozáson az MKDM két elnökségi tagja, Lapos József és Nagy Imre is. REFLEX • Lapos úr, miről tárgyalt a több nyugati vezető politikus részvételé­vel megrendezett kongresszus? - Egyesítsük Európát, építsük jövőjét volt a mottója a tanácsko­zásnak, amelyen első ízben képvi­seltették magukat a volt szocialista országok is. Napirenden mindenek­előtt az európai egyesülés gazdasá­gi, oktatásügyi és biztonságpolitikai kérdései szerepeltek. • Említette, hogy az egyik köz­ponti téma az oktatásügy volt. En­nek kapcsán milyen problémákat ve­tettek fel? - Sok érdekes javaslat hangzott el, például az, hogy Európában úgy kell megszervezni a szakemberkép­zést, hogy a végzettséget mindenütt elismerjék. Kiemelték, hogy az egész Európára érvényes oktatási programra van szükség, különösen a történelemoktatásban. Azokat a fejezeteket történelmi múltunkból, amelyekre Európa jelene épül, min­denütt azonosan kellene oktatni, s mindenütt felvenni a harcot a na­cionalizmussal. Rámutattak, hogy Kelet-Európában a polgári társada­lom hiányában súlyos gondok kelet­keznek, ezért működőképes polgári szervezeteket kell kialakítani. Nagy fontosságot tulajdonítottak a részt­vevők a vallási nevelésnek és általá­ban az egyházak társadalmi helyze­te helyreállításának régiónkban. • Mit adott önöknek ez a tanács­kozás? - Elsősorban tanulni mentünk, megismerkedni a mozgalom céljai­val és ami a legfontosabb, az euró­pai egyesülés távlataival. 0 Az ott hallottak alapján hogyan ítéli meg: reálisak a mozgalom célki­tűzései? Közelebb kerültünk az Eu­rópai Egyesült Államok megteremté­séhez? -Örvendetes, hogy a Kelet-Kö­zép-Európában végbement gyöke­res változások után régiónk több országának csatlakozásával is szá­molnak. Ez hosszabb folyamat lesz, de reális remény van a társulásra. Számolnak az északi államok és később a három balti ország tagsá­gával is. így az ezredfordulóra előre­láthatóan jelentősen megerősödik a közösség. (-esi) (Munkatársunktól) - Bár a hétvégi kas­sai konferencia után a Demokrata Párt vezetői a helyszínen tájékoztatták az új­ságírókat, tegnap Pozsonyba is meghív­ták a sajtó képviselőit, hogy közöljék ve­lük véleményüket az időszerű kérdé­sekről. Peter Miššík, a párt ügyvezető alelnö­ke Alexander Dubčeknek a föderációval kapcsolatos kijelentését így kommentálja: Nagyra értékeljük, hogy a parlament elnö­ke a közös szövetségi állam híve, és abban így egyetértünk vele, hogy az ál­lamjogi elrendezéssel kapcsolatban még nem éltünk valamennyi alkotmányadta le­hetőséggel. A referendumot a Demokrata Párt az utolsó lehetőségként tartja szá­mon, és szerintük minél előbb meg kelle­ne fogalmazni a lakosság számára érthe­tő kérdést. Az alelnök újra részletezte Oľga Keltošová visszahívását, illetve le­mondásának történetét. A szlovákiai politikai színtér alakulásá­val kapcsolatban hangsúlyozta: a Nyilvá­nosság az Erőszak Ellen mozgalom szá­mára döntő lesz az elkövetkező országos tanácskozás, de bíznak benne, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalommal együtt a választásokig sikerül összetarta­niuk a koalíciót. D. T. ZSÁKUTCÁBAN Amikor szeptemberenként fölköl­tözött a városba, mindig tudta, ne­héz hónapok következnek. Pedig a lányánál mindene megvolt, kiszol­gálták, hozták-vitték. Aztán két hét múltán ráuntak, akkor lettek igazán hosszúak a téli napok. Először is hiányzott a főid, a levegő, a megszo­kott tárgyai, a szomszéd macskája, a trécselés a boltban. Minden nap­nak meg volt a rendje. Gondolatban összeállította, mi kerüljön a messze lakó fiának kéthetente küldendő csomagba. A leányának sohasem küldött csomagot, ók eljártak jussu­kért, gyümölcsért, tojásért, ételért­italért. Most meg, üldögélhet a csip­keterítős ebédlőasztal mellett. Oda­haza a faluban soha nem járt temp­lomba, itt majd fog, minden vasár­nap, a lányáékkaí Pedig ó a maga dolgát Istennel elvégzi a reggeli tisz­tálkodási szertartás alatt. A templom zavarja. Nagy a tarkaruhás tömeg, bámészkodni való, nem fohászkod­ni. A lánya majd dirigálja. Azt is megmondja mit vegyen föl, nehogy szégyent hozzon rájuk. Tudja, jót akarnak neki, mégis. Féltik, nehogy otthon megfázzon, nehogy meghúz­za fájós derekát. Annuséknál köz­ponti fűtés van, de száraz a levegő, hiába a sok virág. Azt a reggeli friss hideg áramlatot, amely megborzolja a vén falusi tujákat és kikergeti a konyhából a dunyha szagot, azt itt nem tudja megtalálni. Majd ír a fiá­nak. És a borítékba beleteszi az unokának járó tízest. Kis pénz, de a gyerek mindig megköszöni egy lapon. Amikor nyaranként eljön on­nan messziről, érzi ez a gyerek sze­retni fogja a földet. De hát kevés az a nyári néhány hét. Majd megkéri a lányát, hadd jöjjön el a kisfiú kará­csonyra ide. Mivel nekik úgysincs gyerekük, de talán jobb is. Ha eljön a gyerek, akkor mindjárt könnyebb lesz. Vele majd kimegy a temetőbe és beletúr egy kicsit a földbe. És lassan csak elmúlik a tél és újra visszaengedik öt az ô kis házába. Haza. Hallom, hogy október 1-je az öre­gek világnapja. Hát én erre a nénire gondoltam, kinek lakótelepi házunk­ban nagy jónapotokat szoktam kö­szönni. És arra, hányan élik meg ugyanezt, mert sajnos, ez is megol­dás... (bro) KÉT PROFESSZOR A PARLAMENTBEN Realista vagyok. Soha, még az emberi jogok legszűkebb hét esztendejében sem reméltem, hogy nem egészen két évvel a rend­szerváltás után a jóérzéstől és a szolidaritástól vezérelve majd tömegdemonstrációt tartanak Pozsonyban, mert akadt ember, aki a demokrácia játékszabályairól megfeledkezve valakit nyilvánosan gyalázott nyelvi, vagy faji hovatartozása miatt. Mondom, realista vagyok, így arra sem számítottam, hogy huszonegy hónap alatt annyira polgári társadalommá válunk, hogy össznépi felhördülés következik be, valahányszor bárki bármilyen beosztásban és bármi­lyen eszmétől sarkallva hozzá merészel nyúlni a sajtószabadsághoz. Azonban bármennyire realista vagyok is, annyira soha nem voltam borúlátó, hogy azzal számoltam volna, ami 1991. szeptemberének végén a szlovák parlamentben bekövetkezett. Az történt, hogy Helena Rozinajová képviselő egészen félreérthetetlen módon cenzo­rért kiáltott. Véleménye szerint megengedhetetlen hangvételű cik­ket(!) - mint később kiderült, irodalmi alkotásról volt szó - közölt a közelmúltban a Kultúrny život, az írás sérti a keresztény jóérzést, ezért a törvényhozó asszony nyomban felhívta a Házban éppen jelenlevő kulturális minisztert, követelve, hogy járjon el a hetilappal szemben, és akadályozza meg a hasonló esetek megismétlődését. Az eset pikantériáját csak fokozza, hogy František Mikloško, a parla­ment elnöke az elnökségi emelvényről nyomban helyeslően csatlako­zott a felszólalóhoz, majd utána nem is annyira döbbent, hanem inkább közömbös csend következett. Azóta is egyfolytában azon tűnődöm: érettek vagyunk már a demokráciára? Vajon nem a bolseviki ideológusoknak volt igazuk, amikor azt akarták velünk elhitetni, hogy a szabadságot csak ada­golva szabad kiengedni a demokrácia Pandora-szelencéjéből? Eljátszadozom a gondolattal: vajon milyen eredmény születik, ha a kérdésben szavazást rendel el a parlament elnöke? Megszavazták volna törvényhozóink egy kulturális minisztériumi cikkszelekciós bizottság létrehozását? Vagy hogyan nevezték volna el a dicső testületet? Bizonyára leesett volna még néhány nemzeti honatyánál és honleánynál is a „fatantusz", és tiltakoztak volna az ellen, hogy „tlačový dozor" néven működjék az erkölcsvédelmi intézmény, arról pedig szó sem lehetett volna, hogy cenzúrahivatalnak nevezzék el. Elvégre demokrácia van nálunk, vagy mi a szösz. Soha korábban nem tapasztalt mértékben emlegetik nálunk mos­tanában a nemzeti egységet. A szlovákok is, de mi, szlovákiai magyarok is. Cikkezünk róla és tudományos tanácskozásokat tar­tunk, és jól felkészülten érvelnek néhányan pro és kontra. A nemze­tiek azt állítják, hogy szekértáborba kell vonulni. A csehek ellen, a magyarokkal szemben, a liberalizmus megfékezésére, a mucsai­sággal szemben. Mindenki tehetsége és politikai ízlése szerint teszi le a garast. Azóta, hogy volt szerencsém látni azt a parlamenti közjátékot, magam is azt mondom, hogy egységre van szükség. Addig hozzá sem lenne szabad fogni az alkotmányozáshoz, amíg meg nem születik az egység néhány alapelvben, amit senkinek sem lenne szabad kétségbe vonnia. Ilyen alapelv (hogy a parlamenti közjátéknál maradjunk) a sajtó­szabadság. Hogy ezt már kikiáltották nálunk? Igen, elméletben kikiáltották, de vannak Rozinajová professzorok, akik nem egészen értik, miről van szó. Ezért a törvényhozásban a legéberebbek közül kiválasztva talán érdemes lenne egy néhány tagú bizottságot létre­hozni, amely minden olyan esetben ,,megállj"-t kiáltana, amikor bárki is kétségbe vonja a sajtószabadságot. Pénteken meggyőződhettünk róla, hogy nemcsak cenzúrahivatallal és nemcsak pénzügyminisztéri­umi adóintézkedéssel veszélyeztethető a szabad újságírás. Hasonló parlamenti bizottságot más szabadságjogok védelmére is célszerű lenne létrehozni. A lelkiismereti szabadság védelmére, a nemzetiségi jogok óvására és így tovább. Persze, az önérzetes honatyák közül bizonyára sokan berzenkednek az ilyen elképzelések ellen, mondván: az ilyen kezdeményezés kétségbe vonja a legfelsőbb törvényhozó szerv bölcsességét. Valóban, a Szlovák Nemzeti Tanács egyúttal a törvényesség legfőbb őre is Szlovákiában. Nemcsak törvényeket alkot, hanem arra is vigyáznia kell, hogy a törvényeket megtartsák. Amikor Rozinajová professzor interpellációja elhangzott, mindazok, akiknek drága és fontos a sajtószabadság, minimum azt várták el, hogy a tisztelt Ház legalább felhördül. Nem így történt. A képtelen javaslatot közömbösség fogadta. Miroslav Kusý professzor mentette meg a helyzetet. Kénytelen volt kiselőadást tartani a sajtószabadság lényegéről. Helena Rozinajová is professzor és képviselő. Éppen úgy, ahogy Miroslav Kusý. Micsoda különbség! TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 2543/91 Flaško Bertalan, 1924. VI. 5., Bodolló (Karaganda) 2545/91 Fodor János, 1912. IV. 4., Uzapanyit, meghalt (Donbasz) 2547/91 Fraštia Roman dr., 1898. VIII. 9., meghalt (Oswieczin) 2548/91 Feix Jozef, 1905. V. 1. Lőcse, meghalt (Donbasz) 2956/91 Fekete Ferenc, 1915. XII. 23., Zselíz, meghalt (Ogyessza) 2957/91 Forró Kálmán, 1920. VI. 4., Vága. Leningrád, meghalt 3005/91 Forró Antal, 1921. IX. 28., őrsújfalu (Donbasz) 3051/91 Fáber Ádám, 1920. VI. 8. Lipt. Kokava (Szambor) 3115/91 Fabula Pál, 1919. V. 20., Zsigárd, meghalt (Asztrahány) 3137/91 Füsi Gyula, 1922. VI. 30., Patas (Vorosilovgrad) 3221/91 Farkas László, 1921. IV. 20., Ekei (Sztalinov) 3222/91 Füssi Gyula, 1913. XII. 13., Keszegfalu (a Donnál meghalt) 3551/91 Farkas László, 1914. VI. 26., Kiskeszi (zapad. Sura) 3352/91 Farkas Ignác, 1912. II. 28., Hetény, meghalt (Szevasztopol) 3441/91 Frievald József, 1925. III. 5., Nyárasd (Karhov) 3442/91 Fodor Béla, 1924 V. 27., Újfalu (Mahacskala) meghalt 3634/91 Ferencz Pál, 1921. IV. 13., Ragyolc (Jalta, Donbasz) 3635/91 Fonód József, 1916. VIII. 23., Érsekújvár, meghalt (Moszkva) 3636/91 Forgáč Jozef, 1919. VIII. 11., Vága, meghalt (Bavlinkov) 3683/91 Fodor József, 1924. X. 23., Nagybalog (Donbasz) 3686/91 Fodor Jolán, 1927. IX. 30., Nagybalog (Donbasz) 3687/91 Fodor István, 1921. X. 9., Nagybalog (Donbasz) (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom