Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-03 / 232. szám, csütörtök

1991. OKTÓBER 3. I ÚJ SZÓ, HAZAI KÖRKÉP ZÁRÓJELENTÉS 1968-RÓL DUBČEK A„NAGYHALAK" Közön Novemberben nyilvánosságra hozzák azok neveit, akiknek 1968­ban közük volt a szovjet katonai beavatkozáshoz. Többek között ezt ígérte meg a Lidové noviny hasáb­jain dr. Vladimír Nechanický, a CSSZSZK Legfőbb Ügyészségé­nek a 68-as agresszió vizsgálását felügyelő ügyésze, aki úgy véli: a „testvéri segítséggel" foglalkozó novemberi prágai konferenciáig be­fejezik az ügy kivizsgálását is. Elmondta, a közeljövőben kerül sor a „nagyhalak" kihallgatására. A vizsgálat eredményeit számító­géppel dolgozzák fel, amely már össze is állította azok névsorát, akik neve felmerült az eddig tisztázatlan összefüggésekkel kapcsolatban. A mintegy 40 név között található Biľaké, Jakešé, Lénádé, Chňou­peké, Husáké, Fojtíké, Štrougalé és Dubčeké. Alexander Dubček kivéte­lével - mondta az ügyész - már mindenkit kihallgattak egyszer. Szükség van azonban néhány pro­minens személy ismételt kihallgatá­sára. Az interjúból kiderül: nagyjából már az is ismert, hogy kiket lehetne közülük hazaárulással vádolni. Ne­veiket azonban csak novemberben, a zárójelentésben hozzák nyilvános­ságra. Az ügyész által elmondottakból megtudtuk, hogy Ľubomír Štrougalt, akkori kormányfőt 14 órával a bea­vatkozás előtt tájékoztatták a kato­nai invázió időpontjáról. Jelentkezett ugyanis a belügymnisztérium egy­kori magas beosztású alkalmazottja, aki a volt kormányfőt tájékoztatta. A tanú elmondása szerint akkor még sok mindenen lehetett volna változ­tatni, ám Štrougal semmit sem tett ennek érdekében. (g) KORSZAKHATÁR? (Folytatás az 1. oldalról) tos adatokat, dokumentumokat és tanulmányokat tartalmaz. - Mi lesz a következő lépés? - Mondjam azt, hogy a mintegy kétezer kötetnyi könyvállomány fo­lyóirat-gyűjtemény és a rengeteg kisnyomtatvány szakszerű feldolgo­zása, a közép-európai nemzetiségi kutatás intézményes hálózatán be­lüli kapcsolatok kiépítése, a gyűjtő­munka folytatása és a kutatás bein­dítása? Ez így szépen hangzana, a helyzet azonban kissé bonyolul­tabb. - Tehát ezek szerint továbbra is a működési feltételek kialakítása jelenti a fö gondot? -Talán nem érdektelen, ha el­mondom, hogy mindaz, ami eddig történt, ellenszolgáltatás nélküli tár­sadalmi munka eredménye. A ta­pasztalatok azonban azt mutatják, hogy tudományos önszerveződés kellő anyagi háttér nélkül végül is elerőtlenedik és felhígul. Mi pedig ragaszkodunk a tudományos mega­lapozottsághoz, a szakmai igényes­séghez, addig terjeszkedve, amed­dig a takarónk ér. De abban a tudat­ban, hogy van és lesz takaró. - Nyilván az anyagi fedezet elő­teremtése nem vehető olybá, hogy az, úgymond, sültgalamb­ként repül valaki szájába... - Itt a lényeg. Támogatás ugyanis csak akkor várható, ha az igyekezet­nek vanflak kézzelfogható, meggyő­ző bizonyítékai. Azt hiszem épp ed­digi munkánkkal ilyenekkel már szol­gálhatunk, s ezekre támaszkodva nagyon is céltudatos, átgondolt kap­csolatteremtést kíván, hogy a szám­bajöhető adakozókészséget az ed­diginél jobban sikerüljön felszabadí­tani. - Ezek után tehát az NDC szá­mára az igazi jókívánság, hogy épp ez ebbeli igyekezetet koro­názza siker. - Ennek reményében szeretném befejezésül megragadni az alkal­mat, hogy ezúttal is köszönetet mondjak több mint hetven szerve­zetnek és magánszemélynek a könyvjuttatásokkal és egyéb mó­don nyújtott támogatásért. (kiss) TÉRJÜNK VISSZA A GYÖKEREKHEZ! POZSONYI INTERJÚ BUDAPEST FŐPOLGÁRMESTERÉVEL Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere a napokban Pozsonyban járt. Többek között Peter Kresánekkel, Pozsony főpolgármesterével tárgyalt. A formalitásoktól mentes megbeszélések többek között a vár udvarán is folytatódtak. Vajon látta-e már korábban innen Pozsonyt Budapest első embere - tettük fel neki a kérdést? - Bevallom még nem, de nem volt számomra meglepő, ami a szemem elé tárult. Hasonló a kilátás Buda­pestre a Szabadság hegyről Ez egy kelet-európai panoráma, egy közös örökség. Pozsonyban már többször jártam, rokonaim is élnek itt. Nem volt számomra új, hogy ekkora lakó­telepek veszik körül, és hogy a Duna túlsó partjának panorámáját ennyire elrontották. Meglepett viszont, hogy a Duna vize itt mennyivel tisztább még, mint nálunk. Érdeklődéssel hallgattam Kresánek urat, amikor ar­ról beszélt, milyen gondot fordítanak a városközpont felújítására, és igen megnyeróek a modern lakótelepek emberibbé tételére vonatkozó tervei is. - Kresánek úr a budapesti látoga­tása után úgy nyilatkozott, hogy el­sősorban a környezetvédelmi kérdé­sekben találták meg a közös, majd­nem azonos hangot. Tehát Bős -Nagymaros ügyében is hasonlóak a nézeteik? - Igen. Kresánek úr a szlovákiai „bíráló" környezetvédők közétarto­zott, én pedig a budapesti eróműel­lenes tüntetéseken vettem részt. Ugy érzem, a vízlépcső ügyét két részre lehet választani. Nagymaros­sal kapcsolatban egyértelmű az a budapesti érdek, hogy le kell bon­tani a gátrendszert, és a Dunát a ré­gi medrébe kell visszaterelni. Erre azért van szükség, mert a gátrend­szert ideiglenesen, rövid időre épí­tették, ezért veszélyes lehet az ivó­vízkészlet szempontjából. Mi azon vagyunk - s ezt Vavroušek úrnak is megmondtam -, hogy a két kormány minél előbb egyezzen meg. Bőssel kapcsolatban egyértelmű a magyar álláspont: a gátrendszer teljes le­bontása és az eredeti állapot helyre­állítása mellett vagyunk. Ismeretes, hogy ezzel kapcsolatban a magyar fél felajánlotta, kártérítést fizet, és részt vesz a szlovákiai energetikai gondok megoldásában, gázturbi­nás erőmüvek építésében. Tehát nem volna megoldás, ha nem a csúcsteljesítményű változatot va­lósítanák meg. Ez ugyanis a környe­zeti ártalmak miatt elfogadhatatlan a magyar fél számára. Ugy látszik, hogy a tárgyalások megrekedtek, mivel a szlovák fél a C vagy a D vál­tozatot próbálja elfogadtatni. Remé­lem, végül is lesz megoldás. Bármi­lyen drága is az elbontás, a buta­ságnak ezt az emlékmüvét eltüntetni még mindig olcsóbb - hosszú távon ugyanis ez a jobb befektetés, és inkább megtérül ez -, minthogy ra­gaszkodjunk e rendkívül ártalmas tervhez - Térjünk vissza a fővárosokba, hisz önök elsősorban ezekről tár­gyaltak! Melyek lesznek azok a gya­korlati lépések, amelyek megbeszé­léseik nyomán tükröződnek majd? - Létrejött az együttműködés a budapesti Történeti Múzeum és a Pozsonyi Városi Múzeum között. Cserekiállításokat szerveznek majd. Szeretnénk, ha operaénekeseink is kölcsönösen szerepelnének a buda­pesti, illetve a pozsonyi színházak­ban. A városok felújításával foglal­kozó szakemberek hosszabb időre való kiküldetéséről is tárgyaltunk. Ezeken kívül egy sor olyan kérdés merült fel, amelyekkel kapcsolatban folyamatos konzultációkra van szükség. - Például? - Rendezhetnénk közösen Buda­pest-Pozsony-Bécs kiállítást, erre éppen a Pozsonyban megszervezett Duna menti vásár adta az ötletet. A kulturális kapcsolatok erősítését nagyon fontosnak tartom. A közös gyökerekhez kellene visszatérni. Hisz ezeknek olyan a szimbolikája, amelyet jó lenne a múltra építve folytatnunk. Nem könnyű feladat ez, de elmozdulást jelenthetne különö­sen e térség átkos betegsége, a na­cionalizmus leküzdésében. Remé­lem, hogy a magyar kisebbség érde­kében is hasznos lesz az együttmű­ködésünk. DEÁK TERÉZ MINDENKI AGGÓDIK JUGOSZLÁVIA MIATT GÉMESI KÁROLY A MOSZKVAI ÉRTEKEZLETRŐL Gémesi Károly parlamenti képviselő (FMK) részt vesz a moszkvai értekezleten. Telefonon hívtuk őt, hogy számoljon be, mi történik a kisebbségekkel foglalkozó konferencián: A moszkvai, emberi dimenziókkal foglalkozó harmadik EBEÉ konfe­rencia második része plenáris ülés­sel folytatódott hétfőn. A genfi érte­kezlethez képest a hangnem még harciasabb volt, sokkal keményeb­ben és többen támadták Jugoszlávi­át az ott zajló véres belháború miatt. Nem hiányzott a már hagyományos görög-török, illetve ciprusi fegyver­csörtetés sem, az albán-jugoszláv probléma még mérgesebb formát vett fel, de új témaként felvetődött a görögországi, bulgáriai és jugo­szláviai macedón kisebbség problé­mája is. Biztos nem véletlen, hogy megjelentek a macedónok az ameri­kai és más küldöttek között és meg­próbálták befolyásolni őket. Ebben a témában a jugoszlávok képviselik a vádat, de nem következmények nélkül, kamatostul kapnak mindent vissza. Ők különben rajtunk is ala­posan elverték a port, a nem éppen diplomáciai nyelven fogalmazott, a polgárháború borzalmait elítélő csehszlovák felszólalás miatt. A nem túl hízelgő jugoszláviai képen próbáltak módosítani a jugoszlávok két pozitív javaslattal. Az egyik a ki­sebbségek jogainak betartásával, a másik á roma-kérdés megoldásá­val foglalkozik. Ez utóbbival egy lé­péssel megelőzték a csehszlovák delegációt is, amely egy roma-kér­déssel foglalkozó szakértői értekez­let összehívását javasolta. Mindkét romajavaslat pozitív visszhangot keltett, még a dicséretekben nem túl bőkezű amerikai delegációnál is. Lényeges fordulatnak tekinthető, hogy több delegáció, köztük a fran­cia is, írásos javaslatban terjesztet­ték be a nem kormányszintű, tehát nem hivatalos szervek bevonását, a konferencia munkájába. Genfben ezt a csehszlovák delegáció javasol­ta elsőként, most viszont valahogy lemaradt a kezdeményezésben. Teljesen új témaként merült fel a homoszexuálisok diszkrimináció­jának kérdése. A svédek vetették fel, és csak a kanadaiak támogatták, más nem reagált rá Ennél nagyobb volt a visszhangja annak a javaslat­nak, amely a nők egyenjogúságának kérdésében javasolt határozott ál­lásfoglalást. Ezt a témát felvették az egyik munkacsoport programjába. Az első szakbizottság a jogállam szakmai problémáival, a második az emberi dimenzió ellenőrzési mecha­nizmusaival, a harmadik pedig a nemzeti kisebbségi kérdéssel fog­lalkozik. A konferencián rendes tagként résztvevő három balti állam után megjelent a grúz kormányfő is, és kérte, hogy megfigyelőként részt ve­hessen az ülésen. Mivel nem szüle­tett megegyezés, többek között az ott zajló véres események miatt, a döntést elnapolták A konferencia munkájának lé­nyege az említett három munkacso­portra tolódott át, ezek készítik a zá­ródokumentum három legfontosabb részét. Az eddig leadott kb. ötven konkrét javaslatból hámozzák ki azt, amit mind a 38 tagállam hajlandó lesz elfogadni. (FS) REFLEX KOPIK A PÁRTVAGYON Értem én, hogy ne érteném, hogy keserves dolog tőke nélkül tőkés társadalmat építeni. így azután majdnem élvezettel nézem a televízió képernyőjén Václav Klaus okfejtéseit a keponos privatizációról. Igaz, csak felében-harmadában értem, miként lehetséges, hogy a privati­zációs pontjaimért befizetett ezer koronám - ha szerencsésen választom ki a privatizálandó üzemet - néhány év múlva esetleg már 40-50-szer annyit ér. Rajtam ne múljék, én még drukkolok is, hogy sikerüljön a nagy kísérlet. Azt is megértem, hogy a jogállamiságot nem lehet azzal kezdeni, hogy a börtönöket most megtöltik azokkal, akik vezetésével odajutott az ország, ahol jelenleg vagyunk. Egy jogállam egyebek között attól jogállam, hogy visszamenőlegesen nem alkalmaz törvényeket. Tehát bele kell nyugodnunk abba, hogy Bil akot, Husákot és társaikat a büntetőjogi felelősségrevonás szem­pontjából az érájukbeli törvények szerint kell megítélni. Sőt, még afölött is napirendre térek, hogy valószínűleg törvénybe iktatják: piszkos pénz pedig nincs. így a csinos összegek előkerülnek a rejtek­helyről, és áruházzá, gyárrá, mezőgazdasági farmmá, masszázssza­lonná stb. változnak át, és már látom lelki szemeim előtt az őszbe csavarodott fejű tisztes állampolgárt, aki úgy 20-30 év múlva így kezd estimesélni az unokájának: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pártállam, amelyben az öregapád kommunista párttitkár volt... Azt viszont sehogy sem tudom megérteni, miképpen lehetséges, hogy 1991. októberében, csaknem egy esztendővel a kommunista párt vagyonának államosításáról szóló törvény meghozatala után a csehszlovák parlamentnek még azt kell megvitatnia, hogy miként kellene következetessé tenni a pártvagyon állami tulajdonba vételét. Már 1989 végén nyilvánvaló volt, hogy állami tulajdonba kerülnek a pártházak, a kommunista oktatási intézmények, az üdülök, a nyom­dák, az apparatcsikokat szolgáló gépkocsik stb Az erről szóló törvény csak 1991. január 1-jével lépett hatályba, így az elvtársaknak volt elég idejük arra, hogy amit csak lehet, átmentsenek maguk, vagy a párt utódszervezetei számára. Tucatjával jöttek létre a korlátolt felelősségű társaságok, és milliók kerültek át a vagyont kezelő kommunisták tulajdonába. Azt gondolhatta volna az ember, hogy 1991 első napjával a törvény értelmében végeszakad ennek a garázdálkodásnak, és a parlament­nek már goha többé nem kell foglalkoznia a kommunista párt és ifjúsági szervezete egykori vagyonának a kérdésével. Parlamenti képviselők egy csoportjának kezdeményezésére a szö­vetségi kormány a múlt héten rendkívüli ülésen foglalkozott e vagyon kezelésének kérdésével. Pavel Rychetský kormányelnök-helyettes így jellemezte a helyzetet: „Annak idején, az államosításkor, a kom­munisták egyik napról a másikra tették rá kezüket a magánszemélyek vagyonára, most pedig meg kell állapítani, hogy még mindig kopik az immár állami tulajdonban levő egykori pártvagyon." Tudjuk, hogy nem ócska épületekről, nem kiselejtezésre váró gépekről, nem roncstelepre kívánkozó gépkocsikról van szó. Az elvtársak tudták, mitől döglik a légy. A józan ész azt diktálta volna, hogy az állam kezébe került tulajdont kivétel nélkül vagy lakossági célokra adják át, vagy tőkésítsék. Hiszen éppen tőkehiány miatt oly nehéz visszacsinálni azt, amit 1948 februárjától a párt vezetésével elrontottak. A tőkehiány gátolja a korszerűsítést, a fegyvergyárak békés termelésre való átállítását, az ország egész infrastruktúrájának korszerűsítését, egyszóval: az ország lakhatóvá tételét. A kormányelnök helyettese joghézagok keletkezésével magya­rázza a vagyon átvételének akadozását. No de nem éppen a kor­mányra várt a feladat, hogy a törvényhez megfelelő végrehajtási utasításokat dolgozzon ki? Nem arról volt szó esetleg, hogy nem akarásnak nyögés a vége? „Mi nem vagyunk olyanok, mint ők voltak" - szólt a bársonyos forradalom egyik fő érve. De van egy mozzanat, egy megoldási mód, amelyet a demokratikus államnak most ,,le kellett volna koppintania", utánoznia kellett volna. Egy ismerősöm mesélte, akinek 1951-ben kis autójavító műhelyét államosították, hogy azon a napon megjelentek az elvtársak, elkérték a műhely kulcsát, őt kikísérték az utcára, hogy még csak egy harapófogót se tudjon magával vinni. Annyira gyengéden csináltuk ezt a forradalmat, hogy vagyonkeze­lőkként birtokon belül maradtak az elvtársak. Az összeharácsolt vagyont majd rövidesen viszontlátjuk. A privatizálás során. Megint csak azt kell mondanom, amit már sokszor leírtam: túlságosan is gyengéd volt ez a forradalom. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4572/91 Füsi Nagy András, 1921. III. 7., Csallóközaranyos (Donbasz) 4907/91 Ferencz József, 1921. III. 24., Farnad, meghalt (Darnyica) 4908/91 Fazekas Béla, 1922. XII. 6., Kürt, (Krasznauralszk) 4909/91 Fialka Ferdinánd, 1925. IV. 22., Tardoskedd (Kijev) 4910/91 Fodor József, 1915. XII. 16., Guszona (Bucsacs) 4911/91 Fonad János, 1927. III. 30., Hetény (Kijev) 5007/91 Fazekas lstvái£ 1921. V. 23., Guszona (Kujbisev) 5010/91 Fodor János, 1912. 4. 4., Uzapanyit, meghalt (Donbasz) 5070/91 Fricsek Ferdinánd, 1922. 7 1., Pered, (Korostyise) 5278/91 Fábri István, 1908. 5. 21., Palást, meghalt (Kunágota) 5279/91 Fodor Gyula, 1919. 8. 16., Feketenyék, (Moszkva) 5246/91 Finta László, 1921. 12. 18., Ghýmes, (Novorosszijszk) 5400/91 Fehér László, 1923. 1l. 29., Zádiel, meghalt (Kujbisev) 5463/91 Fónod István, 1912. 2. 4., Dacsókeszi, (Szevasztopol) meghalt 5484/91 Fertő Dezső, 1921. 2. 20., Gömörújfalu, (Murmanszk) 5496/91 Fejes Dezső, 1922. 3. 19., Rakytník, meghalt (Donyec) 5499/91 Fózö Zoltán, 1922. 8. 31., Rakytník, (Donyec) 5503/91 Fekete Géza, 1926. 7. 11., Bés, (Sztalinov) 5504/91 Fekete Sándor, 1898. 11.6., Bés, (Sztarij Szamborg) 5539/91 Flóra Bertalan, 1913. 1. 17., Pozsony, (Krasznaural) 5690/91 Fekete József, 1915. 6. 8., Feketenyék. meghalt (Kujbisev) 5718/91 Fandel Jozef, 1923. 9. 29., Dolné Orešany (Novij Donbasz) 6012/91 Farkas Sándor, 1921 6. 9., Párkány (Ungvár) 6013/91 Farkas Béla, 1922. 10. 14., Zsigárd, meghalt (Donbasz) i (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom