Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 250. szám, csütörtök

1991. OKTÓBER 24. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 AUTÓSZALON, PRÁGA '91 OH VAGYUNK A12 KÖZÖn ÉBRESZTŐ, DÉLSZLOVÁKIA Két évvel az egypártrendszer bukása után gazdaságunkat még mindig a „szocialista" nagyipar vállalatai uralják, az ezzel járó rugalmatlansággal és fejlődésképtelenséggel. Az áldatlan helyzet felszámolása érdekében dolgozta ki a Václav Klaus vezette csoport a gazdaság gyors privatizálásának tervét, melynek során az ipari üzemek jó részét magánkézbe szeretnék juttatni. Ennek egyik formája a vagyonjegyes privatizáció, amely az adminisztratív költségeket fedező 1000 koronás illetéket leszámítva lényegében ingyen osztja szét a felnőtt lakosság közt a nemzeti vagyon egy részét. Tekintve, hogy a januárban kezdődő első privatizációs hullám keretében csak Szlovákiában több VAGYONJEGYES mint 600 vállalat kíPRIVATIZÁCIÓ nálja vagyonának különböző hányadát, ezt a falatot nyugodtan ítélhetjük zsírosnak. Az ezer pontért megszerezhető vagyon nagysága persze nagyon nehezen meghatározható, de megbízható becslések szerint a részvénycsomag reális értéke 30 és 50 ezer korona közt fog mozogni. Október 1-jén azután beindult a nagy játék, egyelőre a szükséges nyomtatványok árusításával. Az első két hét tapasztalatai szerint, amint az várható volt, az országon belül Szlovákiában jóval kisebb az érdeklődés, mint Csehországban. Sajnos, a Posta Bank által rendelkezésre bocsájtott adatok szerint egyelőre a déli járásokban még a szerény szlovákiai átlagnál is kisebb érdeklődést mutatnak az emberek, hogy szelvényvagdosó (kis)kapitalistává váljanak. A statisztika szerint Nyugat- és Közép-Szlovákia zömmel magyarlakta vidékeit csak a Kelet-Szlovákia ritkán lakott északi része múlja alul. így például, míg a Senicai járásban két hét alatt 1600 vagyonjegy könyvet és 240 illetékbélyeget adtak el, a Dunaszerdahelyi járásban ezek az értékek 720 és 70. Általában megállapíthatjuk, hogy a városokban jóval nagyobb az érdeklődés, mint vidéken. Ha tehát nem teszünk valamit, a falusi ember újra csak ráfizet a konzervativizmusára és információhiányára. Persze, még semmi sincs veszve. A vagyonjegykönyvek regisztrálása csak november 1-jén, vagyis a jövő pénteken kezdődik. Az akcióról jóvátehetetlenül pedig csak december vége után maradunk le. Lapunk a közeljövőben közli a paritizálandó vállalatok névsorát, és reméljük, hogy sokan találnak köztük olyanokat, amelyekbe érdemesnek ítélik befektetni az elmúlt negyven év kizsákmányolásáért kapott, kárpótlásként is felfogható kuponjaikat. Ha valaki mégis megrettenne a beruházás lehetőségétől, pontjait még mindig rábízhatja valamelyik befektetési privatizációs alapra, amely jutalék ellenében saját érdekében is várhatóan haszonnal fogja őket forgatni. Ne essünk tehát a fásultság önkárosító hibájába, és kezdjünk komolyan foglalkozni a gondolattal, hogy egy vagy több vállalat részvényesévé válhatunk. TUBA LAJOS ELÚSZOTT A FENOLFOLT Mint arról már olvasóinkat értesítettük, szombaton Pozsonyban a Kis-Dunában a Slovnaft alatti fenolmérgezés következtében tömeges halpusztulás történt. Ján Holý mérnöktől, a Pozsonyi Környezetvédelmi Hivatal munkatársától tegnap megtudtuk, még mindig nem teljesen tisztázott a szennyezés eredete. Az eddigi vizsgálatok arra utalnak, hogy a megszokott szennyezőforrások ezúttal vétlenek az ügyben. A feltételezések szerint lehetséges, hogy a legutóbbi árvíz során a megemelt talajvízszint mozgásba hozta a vegyipari kombinát alatt található megállapodott régi szennyezést, és ennek egy része mosódott ki a KisDunába. Az ügyet vizsgáló különbizottság legközelebbi ülése csütörtökön lesz, megbízható eredmények viszont csak a jövő hétre várhatóak. Szombat óta egyébként folyamatosan ellenőrzik a víz minőségét, és azóta nem észleltek újabb szennyeződést. -tlDetroit, Brüssel, Barcelona, Genf, Frankfurt, Prága, Tokio... Miként került fővárosunk ebbe az előkelő társaságba? Nos, egyebeken kívül az idén ezekben rendez autószalont az OICA, az autógyártók és forgalmazók nemzetközi szervezete. Negyvennégy év után került vissza ebbe az előkelő társaságba Prága neve, mégpedig úgy, hogy már a két év múlva sorra kerülő következő autószalon dátuma is ismert. Pedig ez a párizsi székhelyű szervezet, amelynek Szlovákia képviselője 1990 elején lett a tagja, nagyon válogatós, hiszen autószalonból több százat rendeznek évente, de csak 12-t sorolnak be egy esztendőre az IOCA kiállítási kalendáriumába. Hogy minek köszönhetjük mi a megtiszteltetést? Talán annak, hogy eléggé régre, 1904-re datálódik az első ilyen prágai bemutató. S köszönhetjük a csehszlovák autógyártás hagyományainak is, hiszen a Laurin és Klement, de a Tatra és a Praga cég is úttörő szerepet játszott a tömeges autózás elterjedésében. Éppen ez, vagyis az olcsó, mindenki számára elérhető gépjármüvek készítése volt a leginkább jellemző az ország autógyártására. Persze, megkérdezhetjük, hogy egyéb gondjaink között miért éppen ennek kell ekkora figyelmet szentelnünk? Nos, a válasz egyértelműen igen. A Škoda-VolksMéry Gábor felvételei (Munkatársunktól) - Az előzetes elképzelések szerint haramosan frigyre lép egymással a Slovnaft és a Benzinol. Mindezt tegnap a Szlovák Ipari Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón jelentette be Jozef Čimbora, a Slovnaft vezérigazgatója. A lépésre minden bizonnyal azért került sor, mivel a Slovnaftnak is létérdeke, hogy a kialakuló piacgazdaságban saját értékesítő hálózattal rendelkezzen. Annál is inkább, mivel a Benzinol kútjai iránt ezidáig már több mint tiz külföldi olajtársaság érdeklődik. Szlovákia egyetlen kőolajfinomítójának gazdasági eredményei az ország katasztrofális gazdasági helyzete ellenére megbízhatóak, a vállalat az idei évet is minden bizonnyal nyereséggel zárja. A privatizáció első hullámára készülő nagyvállalat ráadásul több átmenetileg fizetésképtelen vegyi üzemnek is hitelez. Természetesen, a gazdasági szintentartás nem járt áldozatok nélkül, hiszen a termelés racionalizálásán, egyes üzemegységek leállításán túl mintegy ezerrel csökkent a dolgozók létszáma is. A privatizációs elképzeléseket több lépésben valósítják meg. A 15 milliárd koronára becsült Slovnaft-vagyon 1 százalékát alkalmazotti részvényekkel, wagen házasság, a külföldi autónak jelentősen liberalizált beáramlása teljesen új szemlélet kialakulását hozta magával mind a gyártó, mind a fogyasztó, mind pedig a vásárló oldalán. Az autós seregszemle e szemlélet horizontját bővítheti, a továbblépés irányát is mutatva. Minden bizonnyal alakítja majd az autós közízlést, igényeket támaszt, nyomást gyakorol majd a gyártásra, a közvetlen világpiaci konkurencia nyomását. Autógyáraink, s az autógyártásban érdekeltek népes tábora talán már eddig is tudta, s most mi is látjuk, mi.vár rájuk a létért vívott küzdelemben. Mert védheti még egy darabig a vám botladozó lépéseiket, de nem ökökké. Ez azonban a dolognak csupán az egyik oldala. Az autó önmagában véve is furcsa szerzet. A technika műve, amelyre mindig érvényesnek várjuk el a szépség kritériumát is. Formai és funkcionális tökéletességre, harmóniára törekvő alkotás, amelynek prózai küldetése a helyváltoztatás kényelmes meggyorsítása. Státuszszimbólum, mely hivalkodó sikerességet jelenthet egy Mercedes és izzadtságszagú törekvő mindennapokat egy Trabant esetében. Pedig mindkettő „csak" jármű. És még sok autószalont kell megrendezni addig, amíg az autó természetes tartozékává válhat a mi mindennapjainknak is, s amit ízlésünk, igényeink és józan mérlegelésünk utan választhatunk magunknak. S most, persze, rövid, de frappánsan megfogalmazott „sétának" illene következnie a VW, az AUDI, a FIAT, a SEAT, a HONDA, a MAZDA, az OPEL, a RENAULT... és még sok más, talán már az unalomig ismételt márka között. De engedje meg az autót szerető olvasó, hogy ettől most eltekintsek. Fel lehetne villantani ugyan egy-egy okos műszaki megoldást, formai újdonságot, utat jelölni ki már ismert típusok eddig ismeretlen újdonságai között, leírva közben az autószalon egészének csillogását - ami itt egyáltalán nem hat természetellenes hivalkodásnak -, de ezzel a már ottjártak és az odakészülők élményeit is összezavarhatnám. Ezért leírás, ajánlás, esetleg figyelmeztetés helyett inkább nézzék meg munkatársunk felvételeit. Ki-ki emlékidézőt, vagy kedvcsinálót találhat bennük. SZÉNÁSI GYÖRGY 26 százalékát pedig vagyonjegyes privatizáció keretében nevesítik. A fennmaradó több mint 70 százalékot az állam tartja meg magának, lévén a kőolajfinomitás továbbra is stratégiai jelentőségű az országban. A létrejövő részvénytársaság következő lépése külföldi tőke bevonásával 30-35 százalékos tőkeemelés lesz, amellyel elsősorban a műszaki szintet kívánják emelni. Amint megtudhattuk, külföldi érdeklődőkben nincs hiány. Amerikából hét, Európából nyolc társaság jelezte már igényét. A sajtóértekezleten a Szovjetunióval való kereskedelem várható alakulásáról is kaphattunk rövid tájékoztatást. Zuzana Bolemanová, a minisztérium kereskedelmi osztályának igazgatója elmondta, a KGST felbomlása után az üzleti életben beállt pangás Szlovákiában elsősorban a könnyűipart sújtotta. Textil-, cipő- és bőriparunk termelésének mintegy fele ezidáig ugyanis a Szovjetunióba irányult. A gazdsági kapcsolatok azonban kedvező fordulatot vettek, elsősorban az árucsere, illetve a két éves lejáratú általunk nyújtott szállítói hitelek alapján. -tszlSLOVNAFT-BENZINOL HÁZASSAG REFLEX KI VOLT ESTERHÁZY JÁNOS? Ha október 18-ikán teszi fel nekem ezt a kérdést, őszintén szólva körülbelül csak annyit tudtam volna válaszolni, vagy még annyit sem, amennyit ma tudok, miután elolvastam dr. Ladislav Deák történész írását a Prácában. A szakszervezeti újságban megjelent cikk címe is ez: Ki volt Esterházy János? Azt tudtam róla, hogy gróf volt és nagybirtokos. Nem kell hozzá túlságosan buja fantázia, hogy ebből az ember viszonylag csekély hibalehetőséggel kikövetkeztesse: konzervatív volt. Söt, aki csak minimálisan is ismeri a magyar arisztokrácia történetét, akkor sem téved túlságosan nagyot, ha egy Esterházyról vaktában is megállapítja, hogy aulikus főnemes volt. Dr. Ladislav Deák történész mindezeket szintén megállapítja a grófról, továbbá közli az olvasóval, hogy a két háború közötti csehszlovákiai magyar kisebbségi politika élenjárója, az irrendentizmus harcosa, Szlovákia határainak veszélyeztetője, titkos ügynök és Csehszlovákia létének ellenzője volt. Mindezt pedig annak a Prácának a hasábjain olvasom, amelynek házi szerzői számolatlanul ontják az olyan cikkeket, amelyek nyíltan arra szólítják fel az olvasót: küzdj Csehszlovákia egysége ellen. Ezt kutató írta, állításait illik is bizonyítani. Úgy tűnik, a lap szerzői gárdája meglehetősen szelektíven kezeli* mind az ország dolgaiba való beleszólás jogát, mind a történelmi hitelesség, mind pedig a dolgokról, tényekről való arányos tájékoztatás tényét. Nemzeti alapon. Ami szabad Jerguš Ferkónak, vagy a Hlinka-féle Szlovák Néppártnak, az tilos Esterházy János nemzetgyűlési képviselőnek és pártjának. Elképzelhető, hogy - érdekei alapján - irredenta volt a gróf, és lehetséges hogy csaknem annyit ártott Csehszlovákia egységének, mint a később hatalomra került szlovák szeparatisták. Lehet, hogy naponta a szentistváni birodalom gondolatával ébredt és tért nyugovóra. Vannak ilyen emberek. Miért éppen egy Esterházy ne lett volna képviselőként ilyen á demokratikus Csehszlovákiában? Mindezt már réges rég elfelejtették volna a szlovák hazafiak, sőt, még dr. Deák történész sem töltött volna órákat poros archívumokban kutatva, ha nem lenne Esterházy Jánosnak egy, még a felsoroltaknál is égbekiáltóbb bűne. Ugyanis az történt, hogy Tiso-féle Szlovák Állam parlamentjének magyar nemzetiségű képviselőjeként 1942ben - a törvényhozásban egyedül - a zsidótörvény ellen szavazott. Ez az ö förtelmes bűne még ma, 1991 -ben is. Nem grófi, földbirtokosi mivolta miatt és nem is vélt irredentizmusa okán írta meg dolgozatát dr. Deák, hanem a szlovák nemzet egy részének rossz lelkiismerete miatt. Mert mennyivel más lenne, ha arról írhatna ma cikket egy szlovák történész, hogy: akadt 1942-ben a szlovák parlamentben egy igaz ember, aki ellene szavazott a zsidótörvénynek. De hát erről mégsem lehet tanulmányt írni, ha egyszer az az egy szlovákiai parlamenti képviselő is magyar volt! A szlovák nemzetiek ma hasonló helyzetben vannak, mint 1989 őszén Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a tagjai. Már erősen recsegtek a pártállam eresztékei, amikor ülést tartott a legfelsőbb szlovákiai pártgrémium, amikor egyszerre csak szót kért a KB legkisebb termetű tagja, és kerek perec kijelentette: Elvtársak, le kell vonnunk a tanulságot: oszlassuk fel magunkat. Erre ezt válaszolta a központi bizottság egyik legtekintélyesebb tagja: A szentségit, elvtársak, egyetlen bátor ember van közöttünk, sajnos, az is magyar. Lehet, hogy Esterházy János nem lelkesedett a Csehszlovák Köztársaságért. Lehet, hogy reakciós is volt. Nem tudom... Azt azonban tudom, hogy a zsidótörvény ellen szavazott. Az ellen a törvény ellen, amelynek értelmében hatvanezer zsidót - csehszlovák állampolgárt - hurcoltak el megsemmisítő táborokba. Rettenetes volt a bűne: nem tudják neki megbocsátani, hogy magyar volt, és egyetlen igaz embernek bizonyult a szlovák nemzet akkori politikai krémje között. Szibériai ólombányában dolgozott évekig, itthon halálra ítélték, hazatérése után „kegyelmet" kapott, így nem akasztófán, hanem a mírovi börtön rabkórházában fejezte be életét. Dr. Deák, a történész természetesen nem hagyhatta ki cikkéből, hogy miként viszonyult Esterházy János a zsidótörvényhez. Nem hagyhatta ki, elvégre tudós. Jelentéktelen epizódként kezeli a kérdést: „Ez az erkölcsi gesztus (már mind a zsidótörvény elleni szavazás, a szerző megj.) elveszíti fontosságát, mert... nem volt gyakorlati értelme". Régen nem olvastam történész tollából ilyen cinikus és hazug mondatot. Az ízléstelenül támadó írás annak apropóján jelent meg, hogy most, október 28-án a köztársaság elnöke in memoriam kitünteti Esterházy Jánost; hozzátartozóinak, ha a szlovák történészek és hazafiak is úgy akarják, átadják a T. G. Masaryk Érdemrendet. Ezzel minden tisztességes ember egyetérthet. A gróf példát mutatott: ; megkísérelte a lehetetlent. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4098/91 Jenyó József, 1916. II. 16., Görgő (Kujbisev) 4620/91 Járó István, 1916. VIII. 2., meghalt, Andód (Ural) 4621/91 Jacsmenyik János, 1925. III. 5., meghalt, Žiar (Kisinyov) 4622/91 Jakab Pavol, 1902. VI. 29., meghalt, Vyšná Myšľa (Szovjetunió) 4623/91 Jákob Ferenc, 1925. V. 30., Szentmária (Gorlovka) 4624/91 Jaláovský Ján, 1915. VII. 11., meghalt, Marcelháza (Kijev) 4625/91 Jandoáek Alexander, Párkány, (Szovjetunió) 4626/91 Jankovics József, 1921. III. 15., meghalt, Feketenyék (Szverdlovszk) 4095/91 Jalsovszki József, 1920. VII. 9., Marcelháza (Szibéria) 4096/91 Janiček František, 1911. XI. 4., Párkány (Novgorod) 4628/91 Jaško Ladislav, 1921. 12. 29., meghalt, Királyhelmec (Szovjetunió) 4629/91 Jerg István, 1922. 8. 29., meghalt, Pelsőc (Kraszna Ural) 4630/91 Ješšo František, 1921. 9. 25., meghalt, Zemplínske Kopčany (NSZK) 4631/91 Jozefov Ján, 1921. 1. 16., Továrne (Dombaszek) 4632/91 Juhász Bertalan, 1926. 4. 2., Bese (Ogyessza) 4633/91 Juhász József, 1923. 4. 18., Panyidaróc (Orel) 4925/91 Jacso Lajos, 1916. 9. 16., meghalt, Velkenye (Dombasz) •(Folytatjuk)