Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám, szerda

1991. OKTÓBER 2. I ÚJ SZÓ, HAZAI KÖRKÉP VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ VAGYONOSODHATUNK Tegnap reggel a kárörvendés szándékával nyitottam be a legközelebbi, vélhetően eldugott kis postahivatalba, azzal a kérdéssel, hogy vehetnék-e befektetési vagyonjegykönyvet. Probléma nélkül - volt a válasz, s erre már csak elismerően bólinthattam. Úgy látszik, nem volt fölösleges az eddigi nagy hírverés, a nagyprivatizációt sikerült az előre jelzett dátummal, október 1-jével elindítani. S ha valahol - a világ végéhez közel - még mindig nem volna forgalomban az említett könyvecske, megnyugtathatom a helybelieket, a szállítmány megérkezése csak napok kérdése. Jól indul a nagyprivatizáció Mária Kolaríková, a nemzeti vagyon privatizálásával megbízott miniszter első helyettese szerint is? -Nemcsak elsejétől, hanem már pár nappal előtte is meg lehetett vásárolni néhány helyen az említett könyvecskéket, de remélem, hogy most már mindenütt. S ahogy egyre nagyobb teret kapott a nagyprivatizáció propagálása, ugyanúgy szaporodnak a kérdések is ezzel kapcsolatban, örülünk ennek, hiszen ez azt jelenti, hogy a lakosság érdeklődik. De még mielőtt kitérnénk a részletekre, megpróbálom én is elmondani, hogy miért is választottuk a privatizálásnak ezt a módszerét. Elsősorban azért, mert így hidalható át a legjobban az a különbség, ami a befektetésre szánható tőke és a privatizálandó vagyon között most megvan. Tudjuk, hogy tőkéből nagyon kevés van, és évekig, talán évtizedekig is eltartana, amíg kialakul az a befektetni képes réteg, amely hagyományos módon is megvásárolhatná a most még állami vagyont. Angliában például tíz évig árusították 13 privatizálásra szánt vállalat részvényeit. Képzeljük el, meddig tartana ez nálunk, ha csak az első hullámban 640 vállalat kerül magánkézbe. Ezt kuponok nélkül nem lehetne megoldani. - Mit szerezhet az állampolgár a befektetési vagyonjegyeivel? - Elsősorban részt vehet a tulajdonviszonyok megváltoztatásában, befolyásolhatja a vállalati szféra működését, mert például az is lehetséges, hogy az alkalmazottak saját vállalatuk részvényeibe fektetik be kuponjaikat. A dolog gyakorlati oldala az, és talán ez a legfontosabb, hogy minden állampolgár valamilyen vagyont szerezhet. Ez részvényeinek jutalékából és a részvényekkel szerzett alaptőkéből tevődik öszsze. Az is előfordulhat, hogy éppen csődbemenő, de még elárverezhető vállalatba fektet be valaki, és vagyonjegyei fejében rövidesen készpénzt kap. Mindenkinek tudatosítani kell azonban, hogy sem a jutalékra, sem a tőkére nincs garancia, ez csakis az egyén döntésének helyességétől függ. - Mennyire ad egyenlő esélyt ez a módszer mindenki számára? - Nagyon demokratikus módszer, mert minden felnőtt állampolgár csak egy vagyonjegykönyvet regisztráltathat, és ezt nem lehet eladni. Eladni majd csak a részvényeket lehet, egy későbbi időpontban. Persze, előnyben vannak azok, akiknek több megbízható információjuk van, de a kevésbé informáltak is támaszkodhatnak a privatizáció során a különböző módszerekre, például az alapokra. - Hogyan folytassa az, aki már megvette a vagyonjegykönyvecskét és a regisztráláshoz szükséges 1000 koronás okmánybélyeget is? - Utána a privatizálásra szánt vállalatok jegyzéke, vagy saját ismeretei alapján gondolkodni kezdhet azon, melyikbe is fektessen be. Ezekben a jegyzékekben a vállalat rövid jellemzése is benne lesz. Ha nem tud dönteni, akkor valamelyik alapba viheti vagyonjegyeit, és így ennek az alapnak a részvényese lesz. - Sietnünk kell? -A vagyonjegykönyvek regisztrálása november 1-jétől december végéig tart majd, tehát nem kell azonnal a postára szaladni. Viszont az információkat már most el kell kezdeni gyűjteni a vállalatokról, mert a döntést, hogy hova fektessünk be, január elején rövid idő alatt meg kell hozni. Már csak egy akadálya van annak, hogy mindezt megtehessük: még nem készültek el a teljes és pontos vállalati jegyzékek, mert néhány minisztérium késlekedett az információk leadásával. De azt hiszen, hogy már ez is csak napok kérdése. (szénási) A SZUVERENITÁS HIÁNYZÓ ISMÉRVE? "A szlovákiai parlamenti demokrácia páratlan adalékkal egészítette ki a demokráciák történetét. Jó esélye van tehát arra, hogy bekerüljön a történetírásba, ha talán nem is pozitív értelemben. Hetek óta folyik ugyanis a vita egy olyan fogalom (a szuverenitás) értelmezése fölött, amely évszázadok óta világosnak, érthetőnek és közismertnek számított - legalábbis a politikusok és a jogászok körében. A szuverenitás fogalmát a jogászok egyetemi tanulmányaik első évében megtanulták, a politikusoknak pedig hivatásukból eredően utána kellett nézniük, meg kellett tanulniuk, mit jelent a zvrchovanosthak nevezett szuverenitás. Ma úgy fest a dolog, hogy szinte senki sem tanult semmit, s alig akad valaki, aki utánanézett volna e sokat emlegetett fogalom jelentésének. Manapság.úgy tűnik, hogy egy egyszerű orvos (mint dr. Peter Tatár) többet ért az említett alapvető államjogi kérdéshez, mint például a jogi műveltségével nemegyszer kérkedő Vladimír Mečiar exkormányfő. Az elmúlt hét folyamán számtalan szuverenitásértelmezéssel volt alkalmam megismerkedni. Az egész vita valahol egy másik vitára emlékeztet engem: mit is érthetünk a gyümölcs fogalma alatt? Volt, aki ide sorolta az epret és a körtét, esetleg még az almát is, volt, aki felsorolta a gyümölcsöket - és volt, aki ezzel összefüggésben zöldségeket beszélt. Az újságíró az egyszerűség kedvéért „a klasszikusokhoz" fordult. No, nem éppen Leninhez, hanem a 16. századbeli Jean Bodinhez, aki az 1583-ban kiadott könyvében meglehetősen pontosan meghatározta a „szuverenitás valódi jegyeit". Ezeket az ismérveket a későbbi jogtudomány sem tudta cáfolni - csak megerősíteni. Hogy miről is van szó: Jean Bodin szerint a szuverenitás először is azt fejezi ki, hogy a szuverén hatalom törvényt szab. Másodszor: a szuverén hatalom kinevezi a legfőbb hivatalnokokat (pl. a kormány elnökét, tagjait, a legfelsőbb bíróság elnökét, a legfőbb ügyészt...). Harmadszor: a legfőbb bíráskodás (amelyet az SZK Legfelsőbb Bírósága nyilván maradéktalanul teljesít). Negyedszer: a kegyelmezés joga, amelyre szintén volt már példa (lásd az SZMT által adott közkegyelmet). Gondok inkább csak a szuverenitás ötödik ismérvével vannak. A szuverenitás, azaz a főhatalom ötödik ismérve ugyanis a háborúindítás és a békekötés joga. Ezzel az ismérvvel viszont ugyancsak nagy gondjaim vannak. És csakis ezzel, mert a Szlovák Köztársaság szerveinek korlátozatlanok a lehetőségeik a korábban említett négy jogkörrel kapcsolatban. Végül is, senki sem vizsgálja felül az SZNT törvényeit, kinevezéseit, senki nem szólhat bele az SZK bíráskodásába, senki sem vétózhatja meg közkegyelmezési aktusait. Mi hiányzik a Szlovákia szuverenitását követelő Mečiaréknak? Csak nem az, amit Jean Bodin a háborúindítás és a békekötés jogának nevezett? Szlovákia Szuverenitásának - minden jel szerint ez az egyetlen szépséghibája. Ez esetben viszont csupán két lehetőség van: szuverenitás azért kell, hogy a Szlovák Köztársaság végre békét köthessen az USA-val, amelynek idestova fél évszázada üzent hadat...! A másik lehetőségre gondolni sem merek, habár Vladimír Mečiar és vele együtt többen ugyancsak elégszer céloztak már rá. Ezért talán megkérdezném: miért kell a szuverenitás? FEKETE MARIAN Szomszédsági (Méry Gábor felvétele) VISSZHANG TISZTELT BODNÁR GYULA! Az Új Szóban szeptember 24-én megjelent Nem ér a nevünk című cikkéhez szeretnék néhány szót hozzáfűzni, illetve az egyik pontját kiegészíteni. Említett írásában többek között sérelmezi (szerintem jogosan), hogy Dél-Szlovákián végigutazva, csupán a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás falvaiban van a helységnév magyar nyelven feltüntetve. Ezt az észrevételét szeretném kiegészíteni, mégpedig a Rozsnyói járásból, Tornagörgó nevével. Természetesen nem áll szándékomban kritizálni tájékozottságát, sőt, örömömre szolgál, hogy kedvenc napilapomon keresztül informálhatom önt - és az Új Szó olvasóit -, akad azért fehér holló is. Községünk lakossága még a tél folyamán jóváhagyta a magyarnyelvű település jelző tábla felszerelését, és azóta bárki betéved csodálatos fekvésű falunkba, a hivatalos HRHOV alatt ott olvashatja a TORNAGÖRGŐ nevet is. Tisztelettel: IZSÁK TIBOR, Tornagörgó polgármestere TISZTELT POLGÁRMESTER ÚR! Köszönöm levelét, örömmel olvastam. Bárcsak kapnék még hasonlókat, melyek arról is szólnának, hogy az utcanévtáblák szintén kétnyelvűek. Tisztelettel: BODNÁR GYULA REFLEX KI MOND LE? Még a nyár elején történt, hogy egy olvasónk levelet írt a Lévai járásból, és megtisztelő bizalommal az iránt érdeklődött, hol keresse az igazát. Röviden arról volt szó: valamikor, már több mint egy évtizede, még gimnazista korában szünidőre elszegődött a helyi strandfürdőbe. Jól tudott úszni, így az úszómester szerepét is ellátta, de mellékesen a hangszóró kezelésével is megbízták. Zenét szolgáltatott. Hazai nép- és műdalokat tett fel a lemezjátszóra, de ismerve nemzedékének ízlését, néha a Szabad Európa könnyűzenei műsorára is rákapcsolta a hangszórót. Tette pedig ezt addig, míg a helyi pártelnök is el nem látogatott a strandra. Az éber elvtárs nyomban szagot fogott, és következménye lett az ideológiai bomlasztásnak. A gimnazistát rövid úton bevitték a rendőrségre, jegyzőkönyvet vettek az ügyről, majd az ügy elaludt. Aludt egészen addig, amíg a gimnazista leérettségizett, majd felvételt nyert az egyik egyetemre, ahonnan azonban néhány hónap múlva úgy kirúgták, hogy a lába sem érte a földet. A káderosztályon egy elvtársnő megsúgta a fiúnak: ne fellebbezzen, kár a benzinért, hazulról nyúltak utána, bűnének neve: a Szabad Európa hallgatása. Az ötvenes években az ilyen vétket még így nevezték: ideológiai szájtátiság. „Mi tévő legyek? Úgy hallom, hogy a feljelentő éppen most pályázott meg egy igazgatói széket." - írta lapunk olvasója. Az a szerencsém, hogy rossz levélíró vagyok, így nem adtam „okos" tanácsot a hozzám forduló olvasónknak. De még nálam is szerencsésebb ö, mert könnyen ráfizethetett volna, ha tanácsot adok neki, és megfogadja. Ugyanis csak a napokban értesültem róla, hogy három évig terjedő börtönnel sújtható, aki valakiről azt állítja, hogy együttműködött az ŠtB-vel, de állítását nem tudja bizonyítani. Mérget vehetünk rá, hogy az igazgatói székre pályázó egykori pártelnöknek a haja szála sem görbülne meg, ha levélíróm ma bolygatni kezdené az ügyet. Az a legvalószínűbb, hogy neve rá sem került a besúgók listájára. „Köpött" ő anélkül is. Azt pedig kötve hiszem, hogy a lévai rendőrségen megőrizték az ügy iratait. A rendőröknek is megvan a magukhoz való esze. Az sincs kizárva, hogy a volt pártelnök „felsőbb kapcsolata" ma is a rendőrségnél szolgál. Legfeljebb magasabb beosztásban... Huszonkét hónapnyi fáziseltolódással végre a Szlovák Nemzeti Tanácsot is elérte a lusztráció szele, öröm volt nézni, amikor néhány napja Vladimír Čečetka (NYEE), a honatyák átvilágításával megbízott testület elnöke beszámolt a plénum előtt feladatuk végrehajtásáról. Amikor bejelentette, hogy a bizottság a legközelebbi napokban már azok múltjának vizsgálatára kerít sort, akik fennakadtak a lusztrációs hálóban, síri csend lett az SZNT üléstermében. Néhány képviselő a szó szoros értelmében megtörpült. Mint amikor a tanár a matematika óra elején bejelenti: feleltetés lesz, és a sinus-tételt kell levezetni. Azóta némileg felengedett a megtörpült képviselők hangulata, és történik mindez az „Aki időt nyer - az életet nyer" jelszó jegyében. Mert mi minden történhet még a lusztrációs bizottság zárójelentésének felolvasásáig! Hajjaj! Mondjuk kikiáltják az önálló szlovák államot. Ennél biztosabb védettséget semmi sem szavatolna a rossz lelkiismeretű képviselők számára. Azután ott van az a 15 ezer nevet tartalmazó lista. Állítólag szőrén szálán eltűnt november 17-e óta az ehhez tartozó részletes dokumentáció is. Ha azt vesszük alapul, hogy kb. 120 ezer besúgója volt az ŠtB-nek, akkor csaknem 10 százalékos a megmenekülés esélye. De ha minden kötél szakad, akkor sincs minden veszve. Bársonyos forradalmunk szellemében törvényhozóink valóságos aranyhidat építettek a nem egészen tiszta lelkiismeretű törvényhozók számára. Aki simán lemond, annak nem firtatják a múltját. így volt ez a Szövetségi Gyűlésben is. Egyik magyar képviselő annak idején bámulatos hidegvérről tett tanúbizonyságot. Nyilván ő is az „aki időt nyer - az életet nyer" elvhez igazodott, mert alig egy órányival a lusztrációs bizottság zárójelentésének felolvasása előtt látta be, hogy számára túlságosan megerőltető a képviselői munka. Lemondott, mások is lemondtak, és mindannyian tiszta lappal távoztak. Azóta - ahogy hallom - mintha mi sem történt volna, úgy működnek a helyi politikában. Kíváncsi vagyok rá, hogy most, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői közül ki döbben rá hirtelen, hogy „túlságosan megerőltető a képviselői munka." Igen, mindennél jobb a békesség, jobb, ha botrányok és megrázkódtatások nélkül vetnek véget ennek a kínos históriának. , Mindazonáltal kíváncsian várjuk, hogy kik válnak meg „önként" a képviselői tisztségtől. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4027/91 Fábián Pál, 1920. I. 20., Palást, meghalt (München) 4028/91 Fábri József, 1922. IX. 30., Palást (Alsózsolta) 4029/91 Fábrik Illés, 1900. V. 15., Marcelháza, meghalt (Szovjetunió) 4030/91 Fábrik Illés, 1925. VIII. 9., Marcelháza, meghalt (Szovjetunió) 4031/91 Farkas Štefan, 1921. IX. 30., Sid (Koptyiva, Tejkovo) 4032/91 Fajd Sándor, 1923. IX. 7., Ragyolc, meghalt (Kaukaz) 4033/91 Fazekas József, 1921. VII. 22. Korlát (Szovjetunió) 4031/91 Fazekas Kálmán, 1922. X. 1., Guszona (Ivanov) 4036/91 Fekete István, 1898. VI. 1., Bés (Sztalinov) 4037/91 Fekete Zsimgond, 1925. I. 5., Bés (Sztalinov) 4038/91 Fekete István, 1921. XII. 4 , Vásárút (Szevasztopol) 4041/91 Ficz László, 1924. VIII. 11., Nagykapos (Donbasz) 4042/91 Fodor Imre, 1920. IV. 25., Pozsonyeperjes, meghalt (Kirov) 4043/91 Fónod János, 1922. IX. 3., Marcelháza (Kijev) 4044/91 Forró Mihály, 1925. XI. 21., Nyárasd (Harkov) 4045/91 Fristik József, 1919. XI. 24., Torna, meghalt (Novoszibirszk) 4046/91 Furmann Imrich, 1913. II. 28., Nižná Myšľa (Fogcsani) 4048/91 Fülöp Ernő, 1911. X. 3., Nagysalló, meghalt (Don) 4562/91 Farkas György, 1906 X. 21., Csallóközaranyos (Kisin) 4564/91 Farkas Gyula, 1921. XI. 3., Petrovce, meghalt (Ogfessza) 4565/91 Fazekas Zoltán, 1926. VIII. 11., Marcelháza, meghalt (Szovjetunió) 4566/91 Farkasovský Albert, 1922 IV. 15., Nálepkovo (Baksejov) 4570/91 Frunyo Boldizsár, 1916. X. 3., Kürt, meghalt (Uljanovszk) i (Folytatjuk)