Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám, szombat

HÍREK - VELEMÉNYEK r ÚJ SZÓ, 1991. SZEPTEMBER 21. A CSEHSZLOVAK-AMERIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS AKADÁLYAI Egon Lánský, a csehszlovák külügyminisztérium szóvivője Washingtonban tárgyalt. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának elmondta, az amerikai politikusok, akikkel a Fehér Házban és a Kongresszusban találkozott, úgy vélekedtek, nagyon bonyolult, esetleg lehetetlen lesz az együttműködés Csehszlovákia és az Egyesült Államok között, ha hazánkban nem lesz nyugalom, s ha az események a széthullás és a jugoszláv „minta" irányába fognak alakulni. Lánský - szavai szerint - biztosította tárgyalópartnereit arról, hogy Csehszlovákia stabil ország, komoly demokratikus hagyományokkal rendelkezik, és az amerikai beruházásokat nálunk sem fenyegeti veszély. Lánský tárgyalópartnerei között volt Robert Huthings, Bush elnök kelet-európai tanácsadója, Robert Mrazek cseh származású képviselő, valamint Charles Vanik és Andrew Valuscho, a washingtoni cseh és szlovák lobby képviselői. Találkozott a cseh és szlovák közösség tagjaival Jirí Dienstbier külügyminiszter azon törekvéseinek keretében, hogy párbeszédet folytasson a külföldön élő honfitársakkal. ÁTTÖRÉS KAMBODZSABAN A négy kambodzsai frakciónak sikerült áthidalnia a béke útjában álló egyik legfőbb akadályt, amikor csütörtökön New Yorkban megállapodtak az arányos képviseletű választási rendszerben. Ezt alkalmazzák majd az ENSZ égisze alatt megtartandó, a jövő évre tervezett választásokon - közölte Hun Sen kambodzsai miniszterelnök. A kormányfő szerint a választókerületeket a jelenlegi 20 tartomány alkotja majd. A dokumentumot Norodom Szihanuk herceg, a Legfelsőbb Nemzeti Tanács (CNS) elnöke, Hun Sen, továbbá Son Sann, az ún. Nemzeti Front vezetője és Khieu Samphan, a vörös khmerek képviselője írta alá. Ez a megállapodás komp romisszum a két rendszer között, s Hun Sen szerint nagy győzelem a végső megállapodáshoz vezető úton. A kambodzsai kormány egyébként eddig a többségi választási rendszert szorgalmazta, mig a felkelők három frakciója az arányos képviseletet követelte. MOSZKVA TÖBB ÉLELMISZERSEGÉLYT KÉR JELCIN KÖZVETÍTENI PRÓBÁL AZ AZERI-ÖRMÉNY KONFLIKTUSBAN Bár Borisz Jelcin csütörtöki könnyű szívelégtelensége után nem vesz részt az orosz parlament tanácskozásán, egészségi állapota már jó - közölte tegnap a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójával Lev Szuhanov, az orosz elnök tanácsadója. Azt mondta, Jelcin elutazott Hegyi Karabahba, ahol Nurszultan Nazarbajev kazah elnökkel együtt közvetíteni kíván az örmény-azerbajdzsán konfliktus megoldása érdekében. Az orosz parlament ülésszakának tegnapi, második napján a napirenden a következő három hónapra szóló program jóváhagyása szerepelt, valamint a határozatok elfogadása a csütörtökön előterjesztett, a gazdasági és szociális helyzettel valamint az állami költségvetéssel kapcsolatos beszámolókhoz. Szuhanov kijelentette, Jelcinnek nem kötelessége részt venni a parlament minden tanácskozásán Távollétét azonban több képviselő arra használja ki, hogy támadja az elnök egyes rendeleteit, amelyekkel - véleményük szerint - túllépte hatáskörét Minden jel arra mutat, hogy tekintélyes politikusoknak nemcsak Hegyi Karabahban, hanem Grúziában is közvetíteniük kellene, mivel a Kaukázuson túli köztársaságban változatlanul feszült a helyzet. Talán némi haladásként könyvelhető el Zviad Gamszahurdia elnöknek az a csütörtöki beismerése, hogy a jelenlegi helyzetért nemcsak az ellenzéket terheli felelősség, hanem bizonyos mértékben a köztársaság vezetését is. A parlament rendkívüli ülésén konstruktív párbeszédre és együttműködésre szólította fel az ellenzéket, de nem talált megértésre. Ellenlábasai változatlanul azt róják fel neki, hogy nem valósítja meg a privatizálást és agrárreformot, és a köztársaságban nincs szólásszabadság. Éppen ezért az államfő lemondását is követelik. A tavalyi tél sem volt könnyű Szovjetunió számára, de az idei nyilván még problematikusabb lesz. Ezt bizonyítja, hogy Jurij Luzskov, a szovjet gazdaság operatív irányításával foglalkozó bizottság elnökhelyettese Brüsszelben az Európai Közösségektől 14,7 milliárd dollár értékben kért élelmiszersegélyt és hiteleket. Ebből az összegből finanszíroznák a jövő évi élelmiszerimportot. A múlt héten a szovjetek még csak 7 milliárdot kértek, de Brüsszelben ezt is soknak tartották. A mostani kérelem nemcsak az EK-hoz van címezve, hanem az Egyesült Államokhoz és Japánhoz is. Éppen ezért a Luzskov-vezette delegáció Brüsszelből Londonba utazott, hiszen jelenleg John Major brit kormányfő a hét legfejlettebb ipari ország csoportjának elnöke. MEGREKEDT A TÚSZÜGY MEGOLDÁSA BAKER VISSZATÉRT SZÍRIÁBA A libanoni Forradalmi Igazságszolgáltatás Szervezete, amely a hozzáférhető információk szerint a Hezbollah nevű siíta párttal együtt tartja fogságban a nyugati túszokat, csütörtökön cáfolta azt a hírt, hogy elengedi egyik túszát. A sajtóhoz eljuttatott közleményében hangsúlyozta, senki sem nyeri vissza szabadságát addig, amíg Izrael nem enged el további húsz arab foglyot. Izraellel állítólag abban állapodtak meg, hogy 80 arabot enged el a zsidó állam, de eddig csak 51 nyerte vissza szabadságát, és kilenc továbbinak földi maradványait szolgáltatta ki. A Hezbollahhoz közelálló források szerint a 11 nyugati túsz közül lehet, hogy kettőt kivonnak a megállapodásból, mivel a Németországban bebörtönzött libanoni terroristákért cserébe akarják majd őket elengedni. A nyugati túszok fogvatartása is akadályozza a közel-keleti rendezési konferencia összehívását, de ennél lényegesen nagyobb probléma a palesztin képviselet körüli huzavona. James Baker amerikai külügyminiszter Husszein jordán királlyal Ammanban csütörtökön megtartott tárgyalásai után kijelentette, az USA kész akkor is megrendezni a konferenciát, ha azt a palesztinok bojkottálni fogják. A közös sajtóértekezleten Huszszein ehhez hozzáfűzte, hisz abban, hogy a palesztin vezetők idejében meggondolják magukat. Ammanban Baker találkozott Hanan Asvari asszonnyal, a ciszjordániai palesztinok egyik vezetőjével, annak a háromtagú delegációnak a tagjával, amelylyel hétfőn tárgyalt Jeruzsálemben. A találkozót állítólag Arafat kérte, s bizonyos kérdésekben született is haladás. Baker tegnap visszautazott Damaszkuszba, hogy Hafez Asszad elnökkel még egyszer megtárgyalja azokat a garanciákat, melyeket az USA nyújt Szíriának az arab-izraeli békekonferencia megrendezéséhez. A szír fővárosból Baker Washingtonba utazott. ÖBÖL-VÁLSÁG WASHINGTON TÜRELME IS VÉGES Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön jóváhagyta a 712. számú határozatot, amellyel megerősíti korábbi döntését. Ez arról rendelkezik, hogy az iraki olajexportból származó bevételeket humanitárius célokra kell fordítani. A testület megerősítette a korábbi 1,6 milliárd dolláros limitet, de nem zárta ki későbbi emelését. Ami az ENSZ helikoptereinek iraki területek feletti használatát illeti, Bagdad még mindig nem küldte meg az írásos kötelezettségvállalást, hogy garantálja a gépek szabad mozgását. A háromnapos országos körúton tartózkodó George Bush amerikai elnök kijelentette, kész nyomást gyakorolni Szaddam Husszein iraki államfőre annak érdekében, hogy betartsa a tüzszüneti feltételeket. Hozzáfűzte azonban, nem valószínű egy újabb katonai konfliktus kitörése. Los Angelesben Bush azt mondta, ha az Egyesült Államokat az ENSZ felkéri rá, akkor kész légi támogatást biztosítani a szakértői csoportoknak, amelyek az iraki tömegpusztító fegyverek megsemmisítését ellenőrzik. Bush hangsúlyozta, hogy nem ultimátumról van szó, de Washington türelme is véges. Az amerikai és kuvaiti külügyminiszter Washingtonban csütörtökön tíz évre szóló védelmi szerződést írt alá. Ennek értelmében az amerikaiak katonai felszerelést fognak raktározni Kuvaitban, az amerikai haditengerészet használhatja az emírség kikötőit, amerikaiak fogják kiképezni a kuvaiti katonákat és közös hadgyakorlatokat szerveznek. Megfigyelők szerint a szerződés megkötése csak részleges siker az USA számára, mivel az Öböl mentén fekvő többi országgal nem tudott tető alá hozni hasonló megállapodásokat. Ujabb olajkonfliktus van kialakulóban az öbölben. Katar és Bahrein között robbantak ki ellentétek egy kis szigetcsoport miatt, melyeken valószínűleg gazdag olajlelöhelyek vannak. Bahreini naszádok a napokban már másodszor nyitottak tüzet katari hajókra. Katar emiatt hivatalosan tiltakozott Bahreinnél. ERŐSÖDŐ HANGOK FINNORSZÁGBAN: KARÉLIA NEM AZ OROSZOKÉ A szovjet változások vitát indítottak el Finnországban a keleti határok módosításának szükségességéről. A Svenska Dagbladet című svéd napilap szerint Finnországban több olyan csoport van, amely szeretné visszaszerezni Karéliát. Elsősorban a Karéliai Szövetség, amelynek 73 ezer tagja van A politikai realitások eddig arra késztették a szövetséget, hogy tevékenységét a népi hagyományok megőrzésére korlátozza Egyébként a 400 ezer evakuált karéliai finn közül ma még 185 ezer él. A vita fö motorja azonban nem a Karéliai Szövetség, hanem mindenekelőtt a finn Vidéki Párt, amelynek elnöke vasárnap a parlamentben követelte Karélia visszacsatolását Finnországhoz Szerinte ez lehetséges és reális. A kormánynak egyelőre sikerült visszafognia az indulatokat Egy tamperei pártgyülésen Väyrynen külügyminiszter kijelentette, Finnország a jelenlegi helyzetben nem akarja felvetni ezt a kérdést. Amíg a szovjet fél nem tanúsít érdeklődést a határrendezés iránt, addig türelmesnek kell lenni. Max Jakobson volt vezető finn diplomata a napokban cikket tett közzé, amelyben rámutatott, Finnországnak érdeke az európai stabilitás, márpedig a határmódosítás nem szolgálná ezt a stabilitást, ráadásul gazdasági nehézségeket is okozna az országnak Ezenkívül Karéliában ma már a lakosság többsége idegen, nem finn. Ez komoly érv, még ha hivatalosan ki is kell nyilvánítani, hogy Oroszország jogtalanul foglalta el Karéliát. Kétségtelen, hogy a legközelebbi finn-orosz tárgyalásokon ezt a kérdést nem lehet majd megkerülni. A

ligha hihető, hogy bárki is elégedett lenne azzal, ahogyan Nyugat-Európa kezeli a jugoszláviai válságot. Sőt, ki kell mondani: e pillanatban úgy tűnik, hogy egyedül, a tengerentúliak nélkül nem tudja megoldani. Ezt az is bizonyítja, hogy a tizenkettek hágai tétovázását megúnva Kanada kérte a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívását. Pedig mindeddig az volt az általános vélemény, hogy a jugoszláv válságot az európaiaknak önállóan kell megoldaniuk - igaz, ezt leginkább Washington hangsúlyozta. Mindenesetre keményebb, határozottabb lépéseket lehetett volna várni a csütörtök éjszakába nyúló hágai értekezlettől. Dilemma ez a javából. Egyrészt meg lehet érteni, miért vetették el, hogy a Nyugat-Európai Unió rendfenntartó csapatokat küldjön Jugoszláviába. Másrészt viszont látni kell, hogy itt már kudarcot vallott a diplomácia, a politika. Jugoszláviában totális polgárháború folyik, ez a mai hírösszeállításunkból is kiderül. Hollandia vetette fel a NYEU-kontingens kiküldésének gondolatát, Németország, Franciaország és Olaszország támogatja, ezzel szemben főleg Nagy-Britannia és Dánia ellenzi. Nézzük, mi minden szól ellene. Például az ENSZ a katonai beavatkozást, a kéksisakosok kiküldését az Alapokmány szerint csak külső agresszió, tehát két vagy több állam konfliktusa esetén teszi lehetővé. S Jugoszláviát ma még egyetlen államnak tekintik, hiszen Horvátországot és Szlovéniát senki sem ismerte el. A tavaly novemberben Párizsban elfogadott Európai Charta pedig az érintett felek beleegyezésétől teszi azt függővé. Érthető tehát, hogy a nagyszerb nacionalizmustól feltüzelt, Horvátország ellen területrabló háborút folytató Szerbia nem egyezik bele a külföldi katonák jelenlétébe (Horví szág viszont szeretné). Újabb dilemma: ahhoz, hogy a világban viszonylagos rend legyen, a kötelező érvényű nemzetközi dokumentumokat tiszteletben kell tartani. Ugyanakkor látni kell, hogy ezzel él vissza Szerbia és - lehet, hogy túl vulgárisan hangzik - a markába röhög. Kérdés, be kell-e tartani a fair play szabályait azzal szemben, aki maga is megsérti azokat. Mert a helsinki Záróokmány tiltja a határok erőszakos úton történő megváltoztatását. Igaz, külső államhatárokról van szó, de ez pusztán formális kérdés, hiszen 1975ben senki sem láthatta előre a kelet-európai országokban most bekövetkezett robbanást. Mi hát a megoldás? Bevallom, egyszerű receptet nem ismerek, de érdemes elméletben továbbgondolni DILEMMÁK a dolgokat. Ha több NYEU-ország beváltaná korábbi fenyegetését, miszerint ha nem vetnek véget a háborúnak, akkor elismerik Horvátországot és Szlovéniát, és ha például a baltiak mintájára még az ENSZ is szentesítené függetlenségüket, akkor alapvetően változna a képlet, már nem ,, belső jugoszláv konfliktusról", hanem Szerbia agressziójáról lehetne beszélni. További dilemma: ki küldene csapatokat? Az egyedüli európai katonai szervezetet, a NYEU-t az Európai Közösségek kilenc tagországa alkotja, de olyan haderővel nem rendelkezik, amely képes lenne a szemben álló felek szétválasztására. Ezt csak a NATO tudná megtenni. De akkor már Amerika és Kanada is „beszállna" a konfliktusba. Érdemes itt megemlíteni: a Magyar Hírlap idézte egy müncheni lap szakíróját, aki szerint ahhoz, hogy fegyverszünetet kényszerítsenek Jugoszláviára 100-200 ezer katonára, továbbá légi fölényre lenne szükség. Ezt a feladatot logisztikailag csak a NATO tudná megoldani. A Nyugat-európai Uniónak tudnia kell: ha valaki pókerezik, mindig emelnie kell a tétet, különben blöff marad az egész. Más volna a helyzet, ha az ENSZ küldene kéksisakosokat, bár szerintem ez nem lenne hatékony. Viszont a NATO beavatkozása ellen (amellett, hogy a közös csapatok bevetése a NATO-zónán kívül egyelőre nem lehetséges, például a német alkotmány tiltja is) sokaknak lenne kifogásuk. Elsősorban Moszkvának, ugyanis ki tudja, hogy a szovjet birodalom szétesése nem hoz-e magával újabb köztársaságközi háborúkat. Hol a garancia arra, hogy a sokat emlegetett, de senki által nem ismert új Unióban nem akar-e majd diktálni Oroszország? Jelcin kinos elszólása a határrevízióról erre utal, s későbbi igyekezete, hogy nyugtatgassa a megrémült szomszédos köztársaságokat, engem egyáltalán nem győzött meg. Tehát a szovjet Moszkva vagy az orosz Moszkva bizonyára ellenezné a NATO közbelépését, s egyáltalán mindenféle katonai beavatkozást, a saját függetlenedő köztársaságaira és bizonytalan jövőjére gondolna. Ily módon a jugoszláv válságnak nem pusztán regionális, európai, hanem világpolitikai hivatásai is vannak. A lord Carrington vezette hágai nemzetközi békekonferencia is akadozik, félő, hogy teljes kudarcot vallhat. Ezért nem ártana kihasználni az öböl-háborúban tanúsított nemzetközi összefogás tapasztalatait, bár nem tudom, milyen módon lehetne, hiszen Moszkva másként viszonyul egy kelet-európai és megint másként egy közép-közel-keleti konfliktushoz. M

árpedig nagyon gyorsan kellene lépni. Nem értek egyet azokkal, akik lebecsülik a háború nemzetközivé terebélyesedésének veszélyeit. Főleg a magyarországi aggodalmakra gondolok, annak ellenére, hogy a külügyminiszter a legutóbb is azt hangsúlyozta, Budapest nem hagyja magát kiprovokálni, belerángatni a háborúba. Mert mi van akkor, ha a hadban álló felek valamelyike mindenáron erre fog törekedni? Hiszen több ok is lehetne rá, a vajdasági magyarok elleni repressziók (Szerbia részéről már látható jelei vannak) mellett most csak egyet említek: már volna jogcím arra, hogy nemzetközi erőket küldjenek a térségbe. MALINÁK ISTVÁN HARCIASABBAK LESZNEK (Munkatársunktól) - A Szlovák Nemzeti Párt azért kardoskodik Szlovákia függetlenségének kinyilvánítása mellett, mert véleménye szerint az ország polgárai csak így tudják a világ tudtára adni, hogy maguk akarnak dönteni a Szlovákiával kapcsolatos dolgokról. Ezt Jozef Prokeš, az SZNP elnöke hangsúlyozta a párt tegnapi sajtótájékoztatóján, ahol főleg az államjogi elrendezésről és az aktuális belpolitikai kérdésekről esett szó. A szlovák parlament hétfőn kezdődő plenáris ülésével kapcsolatban elmondta: az SZNP képviselői nem fogják kezdeményezni az elnökség leváltását, de amenynyiben a kérdést valaki felveti, úgy csatlakoznak a visszahívást követelő képviselőkhöz. Viliam Sojka, a párt alelnöke megígérte, hogy az SZNP képviselők az eddiginél is aktívabbak és harciasabbak lesznek. Az alelnök meg van győződve arról, hogy a hangulat a parlamentben mindvégig forró lesz. Prokeš úr struccpolitikának minősítette, hogy az SZNT elnöksége a Szlovákia szuverenitásáról szóló alkotmánytörvényjavaslatukat nem tűzte a plenáris ülés napirendjére, hanem továbbította azt a kormánynak és a bizottságoknak véleményezésre. Prokeš úr elmondta: az SZNP képviselői márciusban terjesztették be a javaslatot a törvényhozás elé. Tehát szerintük volt elegendő idő a legiszlatív eljárásra. G. A. ML A SZUVERENITÁS? A Közös Államért kezdeményezés tegnapelőtti nagygyűlése - amelyről olvasóinknak is beszámoltunk - a NYEE Ventúr utcai székházában sajtótájékoztatóval folytatódott. Az újságírókon kívül a tüntetésen résztvevő polgárok egy része is kíváncsi volt a találkozóra s így a közel száz férőhelyes tanácsterem kicsinek bizonvult. A találkozó legaktívabbjai ezúttal nem az újságírók voltak. A pozsonyi polgárok megértették, itt a lehetőség arra, hogy a leendő áliamjogi elrendezés kérdéseiről vitatkozhatnak a kezdeményezés szakembereivel. A kérdésekre adott válaszokban elhangzott, milyen következményekkel járna egy alkotmányos megoldásokat kerülő önállósulású szándék. A párizsi béke- és helsinki folyamat nemzetközi összefüggéseit a szlovák önállósulás kapcsán taglalta Katarína Zavacká történész. Többször elmondta, hogy amennyiben politikai igény van az önálló szlovák állam megteremtésére, azt csak népszavazás útján, tehát a legdemokratikusabb véleménnyilvánítás formájában lehet megcselekedni. A találkozón részt vett Juraj Jakubisko neves szlovák filmrendező is. Szavait érdemes pontosan idézni: Ha cselekedeteinkkel válunk ismertté, szuverénekké is válhatunk. A szuverenitás érzése sokszor azonos a jólét érzésével, a sikerélmény tapasztalatával. Ha így értelmezzük a szuverenitást, akkor csak rajtunk múlik, mennyire leszünk szuverének és önállóak egy integráció felé hajló Európában." Hozzátette, hogy aláírása nem politikai, hanem állampolgári véleménynyilvánítás és a vita többi résztvevője, hozzá kapcsolódva, felszólította a hallgató többséget: mondják el végre hangosan, mit gondolnak, mert előfordulhat, hogy soha többé nem mondhatják el A találkozó menetét egy kellemetlen epizód tarkította. A Mozart Ház bejáratánál megjelent néhány nagyhangú fiatalember, közölve, hogy a szlovák nemzet nem bocsátja meg az árulók bűneit és ha tetszik, ha nem, itt önálló Szlovákia lesz. A Közös Államért felhívás aláírásokat tartalmazó íveit kezdték tépegetni s ténykedésüknek csak a rendőrség határozott fellépése vetett véget. Apropó: rendőrség. Jelen voltam, amikor a NYEE sajtócentrumából telefonáltak a rendörökért. Az ügyeletes tiszt többször is megkérdezte hol van a Mozart Ház és hol van a Ventúr utca. Nem hiszem, hogy van Pozsonyban rendőr, aki a forradalom egyik szimbólumának ismert „pártházat" ne ismerné. Vagy nem akarná ismerni? . „.,, . .__„ . LOVÁSZ ATTILA