Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám, szombat

1991. SZEPTEMBER 21. KULISSZÁK MÖGÖTT • Zászlós Gábor, a szlovák kormány alelnöke a hét folyamán találkozott Lech Walesával, a Lengyel Köztársaság elnö­kével. -Beszélgetésünk során az elnök úr kiemelte a csehszlovák egység fontossá­gát, és óva intett attól, hogy meggondolat­lanul sor kerüljön az ország szétválására. Rámutatott azokra az esetleges veszé­lyekre, amelyeket nem biztos, hogy elke­rülhetnénk. A lengyel elnök, a szlovák kormány elnökének ós az SZNT elnöké­nek tárgyalásán természetesen fölmerült a két országban élő kisebbség jogállásá­nak kérdése. Ján Čarnogurský, a szlovák kormány elnöke megelégedéssel nyug­tázta, hogy a Lengyelországban élő szlo­vák kisebbségnek anyanyelven hirdetik az Isten igéjét. • Alelnök úr, csütörtökön fogadta az Egyesült Királyság Alsóházának elnökét. - B. Watherill jól ismeri a csehszlová­kiai, s ezen belül a szlovákiai helyzetet. Több fontos, a parlamenti gyakorlatban hasznosítható tapasztalatát osztotta meg velem. Rámutatott, hogy napjainkban, amikor fölaprózódott parlamentünk politi­kai ereje, a frakcióvezetők munkájára kell összpontosítanunk figyelmünket. Véle­ménye szerint ugyanis, bármennyire hul­lámzó is a közvélemény politikai hangula­ta, a frakcióvezetőknek szorgalmazniuk kell, hogy a pártok legalább minimális konszenzusra jussanak. A rendkívül gaz­dag történelmi múlttal és magas szintű politikai és jogi kultúrával rendelkező or­szág elnöke fölhívta a figyelmet arra, hogy míg a megállapodott viszonyok kö­zött a parlament a jó ügy érdekében úgymond pokollá teheti a végrehajtó ha­talom, azaz a kormány életét, az újonnan építkező kelet-európai országok nem en­gedhetik meg maguknak ezt a luxust. • A kormány legiszlatív tanácsa ülé­sének napirendjén több törvénytervezet szerepelt. Melyik volt a legfontosabb eb­ben a bonyolult politikai helyzetben? - Aktualitása miatt a népszavazás végrehajtásáról szóló szövetségi törvény­tervezet állt a tanács figyelmének közép­pontjában. A szlovák kormány legiszlatív tanácsa véleményezésének végkincsen­gése pozitív, néhány módosítással elfo­gadását ajánlja a kormánynak. Rendkívüli napirendi pontként a tanács állást foglalt a Szlovákia szuverenitását szorgalmazó felhívás kapcsán. Sajnos, ez a felhívás pillanatnyilag hangulatkeltő politikai dek­laráció, melynek azonban súlyos alkot­mányjogi következményei lehetnek. Töb­bek között arra buzdít, amit az érvényben levő alkotmány 1. cikkelyében minden kétséget kizáróan leszögez. Nyitott kapu­kat döngetnek a kezdeményezők. Céljuk a két nemzeti tanács elnöksége tárgyalá­sainak megmérgezése. -sk­IDEGENFORGALMI KATALÓGUS KÉSZÜL (Munkatársunktól) - Az elmúlt év első felében 4,5 millió turista látogatta meg hazánkat, idén a hasonló időszakban 6 millión érkeztek hozzánk. A Szlovák Köztársaság Kereskedelmi és Idegenfor­galmi Minisztériuma ennek ellenére úgy véli, a világ keveset tud Csehszlovákiáról. Ezért a Geotext céggel karöltve idegen­forgalmi katalógus kiadását tervezik. Ed­dig már ötezer üzem, illetve magánvállal­kozó figyelmét felhívták, jelezzék, ha sze­repelni kívánnak az átfogó csehszlovákiai turisztika kínálatában, de felhívásuk nem talált kellő visszhangra. Úgy látszik, a vál­lalkozók még nem becsülték fel, milyen értéke van a reklámnak. Az is tény: akinek jól megy a boltja, nem tartja szükséges­nek a propagációt, aki pedig éppen hogy csak megél a vállalkozásból, felesleges költségnek tartja a reklámra fordított összeget. Peter Mariot, a pozsonyi Geotext cég képviselője a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta: Szlovákia 850 polgármesteré­hez intéztek levelet, illetve kérdőívet, hogy küldjenek ismertető adatokat telepü­lésük idegenforgalmáról. Abban bíznak, hogy ók megértik: községük, városuk jö­vője függ attól, hány látogatójuk lesz, hisz az idegenforgalom révén jelentós bevé­telhez juthatnak. Akik tehát úgy gondolják, a készülő katalógusban érdemes lesz szerepelni, négyzetcentiméterenként 20 koronáért hirdethetik tevékenységüket és a követ­kező címen jelezhetik szándékukat: Geo­text, Dostojevského rad 17, 811 09 Brati­slava. D. T. „—.ni— m „ .MÚJSZÓ—i GONDJAINK HASONLÓAK TALÁLKOZOTT POZSONY ÉS BUDAPEST FŐPOLGÁRMESTERE Peter Kresánek Pozsony főpolgármestere a héten Budapesten járt. Látogatásá­nak céljáról és az ottani tárgyalásairól kérdeztük. HAZAI KÖRKÉP - A Demszky Gábor főpolgármesternél tett látogatásom tulajdonképpen adós­ságtörlesztés volt. Mindketten háromne­gyed éve vagyunk tisztségünkben és ed­dig nem találkoztunk. Fontosnak tartom, hogy a szomszéd országok fővárosainak vezetőivel felvegyem a kapcsolatot. Tisz­tázni kívántuk a Dunával, a világkiállítás­sal kapcsolatos közös problémáinkat. Bőshöz ugyan, mint polgármesternek, nem sok közöm van, de mint környezet­védőt, aki 1985-től foglalkozom a témá­val, természetesen érdekel a sorsa. Egyi­ke voltam azoknak, akik bírálták az erő­műnek Pozsonyra gyakorolt negatív ha­tását. • Az erőművel kapcsolatos nézeteik közel állnak egymáshoz? - Azt mondhatom, hogy igen. Nagyra értékelem, hogy a magyar fél nem építi a nagymarosi részt. Ennek pozitív kör­nyezetvédelmi hatása ugyanis épp Szlo­vákiában érezhető, ezen a részen vannak az alföldek. Ha nem lesz Nagymaros, a bősi erőmű sem működhet teljes kapa­citással. Tehát a tározókban nem fog a vízszint naponta túlságosan ingadozni, ami tulajdonképpen veszélyeztetné az er­dőket, a talajvizet és Pozsony közegész­ségügyi helyzetét is. Demszky úrnak el­mondtam, hogy magánemberként az erő­mű teljes felszámolását kívánom, de ha pragmatikusan, a polgármester szemével nézek a kérdésre, a D változatot tartom úgy ahogy elfogadhatónak. Ez a legke­vésbé energetikacentrikus, de lehetővé teszi az árvízvédelmet és a hajózást. A város szempontjából ez utóbbi nem elhanyagolható gazdasági tényező. Ezt Demszky úr is megértette. • A további forró téma a világkiál­lítás... - Elmondtam, Pozsony semmiképpen sem támogatja a megalomániás terveze­teket. Már csak azért sem, mert az illeté­kes párizsi iroda Budapestet és Bécset jelölte meg a világkiállítás helyéül. Gaz­dasági helyzetünkre való tekintettel nem kívánunk semmi feleslegeset felépíteni és főképp olyasmit nem, amit nem tudnának az itt élők kihasználni. A látogatók szem­pontjából a legfontosabb a Bécs-Po­zsony-Budapest közti jobb összeköttetés megteremtése volna, ezt a kiállítástól füg­getlenül meg kell valósítanunk. Ugyanez vonatkozik a szállodai kapacitások bőví­tésére. Ha Budapest megrendezi a kiállí­tást, az előzetes tárgyalások alapján mi is kellő figyelmet fordítunk Pozsony propa­gálására. • Tárgyalásaik során szóba került a nemzetiségi kérdés is? - Igaz ugyan, hogy nem tartozott a ter­vezett témáink közé, de nem kerültük el ezt a problémát sem. Hangsúlyoztam: a veszélyt nem a független állam, mint olyan jelenti. Maga a demokrácia kerülne veszélybe, ugyanis azok, akik leginkább hangoskodnak az önálló Szlovákiáért, nem szavatolják, hogy egy toleráns, de­mokratikus ország jönne létre. Ha mégis elérnék céljukat, mi mindent megtennénk azért, hogy Pozsony, amelyben az idők folyamán három kultúra élt egymás mel­lett, hagyományaihoz híven fejlődjön tovább. • A budapesti Szlovák Gimnáziumot is meglátogatta... - Ez sem szerepelt a prpgramban, de természetesen szívesen eleget tettünk a meghívásnak. Az eléggé zajos környe­zetben lévő iskolában műsorral fogadtak a gyerekek. Dicséretre méltó, hogy létezik ez az iskola, de a gyerekek beszédén érezhető, hogy csak a szülők kívánságára látogatják azt. Nyilvánvaló, hogy általá­ban magyarul beszélnek, és a szlovák amolyan ünnepi nyelv számukra. Megte­kintettük a 700 millió forint ráfordítással épülő iskolát is, reméljük lesz majd ki látogassa... • A két polgármester találkozójának lesz folytatása? - Igen, október elsején nem csupán Demszky urat, hanem Bécs polgármeste­rét is vendégül látom. Hármasban beszél­jük meg az időszerű problémáinkat. DEÁK TERÉZ BOROTVAÉLEN A FÖDERÁCIÓ? (Folytatás az 1. oldalról) fogja támogatni. Némi nyugtalansággal tölt el az Együttélés képviselőinek várható reakciója. Vezetőinek és képviselőinek legutóbbi nyilatkozatai az államforma kér­désével kapcsolatban nem voltak egé­szen egyértelműek és világosak. Ezért nehezen tudom megítélni, hogy hét képvi­selőjük milyen álláspontra helyezkedik. A várható vita kimenetelét a Demokrati­kus Baloldal Pártjának képviselői is befo­lyásolják majd. Míg a Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt egyértelműen ellenzi a föderációt, Weiss pártja a nemzetieskedő irányvonal átmeneti támogatása után, legutóbbi nyi­latkozataiban már nem kötelezte el magát egyértelműen az önálló Szlovákia mellett. Fenntartják nézetüket, hogy minden nem­zetnek joga van az önrendelkezésre, de a föderációt támogató kijelentéseik is voltak. 0 Néhány ellenzéki párt már többször indítványozta az elnök­ség átalakítását. A Mečiar-párt nem titkolja, ismét felvetik ezt a kérdést, sót František Mikloško leváltását is követelni fogják. Nem okozhat ez válságot a parla­mentben? - Ez a kérdés összefügg az előbb el­mondottakkal. Amennyiben megnyugtató egyezség jön létre az államjogi rendezés kérdésében, nem kell attól tartani, hogy az elnökség megbukik. Valószínű, hogy Mečiar mozgalma kezdeményezni fogja a rekonstrukciót, de amint említettem, a koalíció megszilárdult, s remélem sike­rül visszautasítani a javaslatot. 0A demokraták bejelentették, hogy kérni fogják Oľga Keltošová visszahívását az alelnöki tiszt­ségből. - Mivel a koalíció úgy ítéli meg, ha bármilyen módon is megbontanák az el­nökséget, ez láncreakciót váltana ki, nem fogják külön indítványozni leváltását. Szerintem szükség lenne az elnökség részleges átalakítására, helyet kellene kapnia benne az MKDM-nek, és még egy tagot delegálhatna a DBP és az SZNP is. Ez azonban csak akkor képzelhető el, ha a pártok előzetesen megállapodnának ebben, ami eddiq nem történt meq. Ha enélkül kerülne sor a szavazásra, műkö­désképtelenné válhatna az elnökség. Ma olyanok az erőviszonyok, hogy sem az ellenzék, sem a koalíció nem tehet szert döntő fölényre. Az előzetes mérlegelések szerint az is világos, hogy ha megbuktat­nák a mai elnökséget, akkor a kormány is megbukik. Patthelyzet alakulna ki, mert az ellenzék nem tudna olyan elnökséget és kormányt összeállítani, amely meg­szerezné a szükséges többséget. • Elkerülhetetlen a törvényalko­tási dömping, mielőbb jóvá kell hagyni a piacgazdaság működésé­hez elengedhetetlen jogszabályo­kat. A tavaszi ülésszakon az ellen­zék többször is megpróbálta meg­akadályozni egyes törvények elfo­gadását. Számolni kell ezzel a to­vábbiakban is? - Azt hiszem, az ellenzék mostani ké­szülődése lesz az utolsó kísérlete arra, hogy a választásokig megbuktassa a koa­líciót. Ha ez most nem sikerül, a szlovák parlament előtt nagyon termékeny idő­szak áll. Végre a törvényalkotásra össz­pontosíthatja figyelmét. Mindenek ellené­re a bizottságok augusztus végétói alapos munkát végeztek, sikerült tizenegy tör­vénytervezetet előkészíteniük a tárgya­lásra. A második félév legiszlatív terve nagyon igényes, alapvető fontosságú tör­vényeket kell jóváhagyni. # Mozgalmuk kezdeményezte, hogy kerüljön a parlament elé Bős kérdése. Várható, hogy a képvise­lők foglalkozni fognak a vízmüvei? - Eddig annyit értünk el, hogy az elnök­ség tárgyalt a kérdésről, és ugy határo­zott, továbbra is figyelemmefkíséri a víz­mű építésének politikai és ökológiai vo­natkozásait. A környezetvédelmi bizott­ság folyamatosan ellenőrzi a szlovák kör­nyezetvédelmi bizottság tizenkilenc felté­telének teljesítését. A múlt héten Milan Zemko alelnök tárgyalt a Csallóközi Régió képviselőivel. Megegyeztek abban, hogy a régió illetve az erőmű ellenzőinek képvi­selői találkoznak a parlament környezet­védelmi valamint államigazgatási és ön­kormányzati bizottságával. Remélhetőleg ezek a lépések oda vezetnek, hogy sike­rül majd az októberi ülés elé vinni a kér­dést. CSIZMÁR ESZTER REFLEX GUSZTUSTALAN GESZTUS A szélsőséges nacionalisták kajánul vigyorognak, az Európába kívánkozó szlovákok pedig csak hüledeznek Ján Čarnogurský miniszterelnök és František Mikloško parlamenti elnök néhány napja kiadott nyilatkozatán. A pozsonyi politika két legmagasabb rangú irányítója, mintegy megvétózta az aláírás előtt álló csehszlovák-né­met alapszerződésnek azt a pontját, amelynek értelmében a szer­ződő felek semmisnek tekintik az 1938-as müncheni egyezményt. Ez azt jelenti, hogy Németország elismeri Csehszlovákia 1918-tól való fennállásának folyamatosságát. A két politikus szerint azért nem lehet így fogalmazni, mert kétségbe vonhatatlan tény, hogy 1939 márciusa és 1945 áprilisa között létezett a szlovák állam. Nem karakánkodó embernek, hanem kulturált és megfontolt politi­kusnak ismeri a világ Ján Čarnogurskýt, és ugyanezt mondhatjuk el František Mikloškóról is, hozzátéve, hogy ő ráadásul még korszerűb­ben is értelmezi a katolicizmust, mint a miniszterelnök. Hát akkor miért tették közzé azt a nyilatkozatot? Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a történelmi ismeretek hiányának okán. Ez elképzelhetetlen. Bizonyára mindketten tisztában vannak vele, hogy mi történt Csehszlovákiában 1938 őszén, hogy Hitler utasítására Tisóék hogyan alapították meg az önálló szlovák államot. Azzal is tisztában kell, hogy legyenek, ami Szlovákia második világháborús hadbalépése körül történt. Ha nincs a szlovák nemzeti felkelés, főképp pedig ha nincs Beneš kormánya, Szlovákia bizony a vesztesek oldalán fejezi be a háborút, az ilyen státusz minden következményével együtt; Szlovákiát háborús kártérítésre kötelezték volna, éppen úgy, ahogy Németországot, Olaszországot, Magyarországot és Hitler többi csatlósát is erre kötelezték. Mégis nyilvánosságra hozták külön véleményüket. Ennek egyetlen fő oka van: Szlovákiában 1990 kezdete, tehát az új politikai struktúra kialakulása óta kevés kivételtől eltekintve a nacionalizmus vált az erőviszonyok formálásának fő tényezőjévé. És az egészben az a legnagyobb tragédia, hogy a nacionalista alapon való politizálás láncreakcióját e irányzat legsilányabb, legbalkánibb és legtürelmetle­nebb pártja, a Szlovák Nemzeti Párt indította el. A Moric-irányzat jelen volt a Kereszténydemokrata Mozgalom magatartásában tavaly, a júniusi választások előtt és után, és ma is éppen úgy hat, mint bármikor máskor az elmúlt másfél év alatt. A kereszténydemokrata vezetők tisztában vannak azzal, hogy a Szlovák Nemzeti Párt vezetősége milyen kétes személyiségek gyülekezete, azt is tudják, hogy e párt milyen egyéniségek gyűjtőhelye, ennek ellenére minden lépésüknél ott kísért a gondolat: vajon hogyan reagálnak a legköze­lebbi gesztusunkra, akcióinkra, megnyilvánulásainkra a nemzeti érzelmű állampolgárok? Nem hódítja el őket a Szlovák Nemzeti Párt? Vagy újabban Vladimír Mečiar pártja, amely szintén erőteljesen nemzeti? A kereszténydemokraták e magatartásának gyökerei 1990 júniu­sába nyúlnak vissza. A mozgalom vezetői biztosak voltak abban, hogy a kereszténydemokrácia lesz Szlovákiában a legerősebb párt. A szó szoros értelmében fejbekólintotta a pártvezetést, hogy ez nem következett be. A Moric-párt 16 százalékos eredménye is hidegzu­hanyként hatott, hiszen - gondolták čarnogurskýék - e 16 százalék nagy részének a keresztények közöt lett volna a helye. Čarnogurskýék úgy vélték, hogy nemzeti gesztusokra, a hazafiság bizonyítására van lépten-nyomon szükség. így a pártelnök - akkor még miniszterelnök-helyettes - úgy 1990 őszén egyre másra tett ilyen kijelentéseket: „Szlovákabb politikát kell folytatni". Vagy: „Nem vagyunk eléggé nemzetiek". A csehszlovák-német alapszerződés említett részének kifogáso­lása is ilyen gesztus volt. Valóban nincs jó helyzetben ma a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom. Ha azonban Szlovákia miniszterelnöke most azzal tesz gesztust, azzal bizonyítja jó szlovák voltát, hogy védelmébe veszi a szlovák államot (igaz, a nyilatkozatban felsorolja a bűneit is), a valóságban nagyon rossz szolgálatot tesz nemzetének. A nemzet a szlovák államhoz fűződő viszonyt illetően már egyébként is letette a garast. A szlovák nemzeti felkelésben... Egyébként is, egyáltalán szükséges az, hogy egy vezető államférfi bizonygassa a nemzetéhez való hűségét? Elképzelhető, hogy egy angol miniszterelnök, vagy bármelyik vezető francia politikus külön nyilatkozatot ad ki, azt bizonygatva, hogy hazafinak érzi magát? TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6589/91 Dömötör Sándor, 1915. IV. 28., Felsöszeli (Ivanov) 6808/91 Domonkos Kálmán, 1901. XII. 28., meghalt, Lakszakállas (Karília) 6809/91 Dömény Ernő, 1921. VII. 21., Dunaszerdahely (Szovjetunió) 6857/91 Darabos István, 1918. V. 23., Várgede (Szverdlovszk) 6859/91 Dömény Lajos, 1921. III. 3., Somorja (Donyec) 6860/91 Drozd Jozef, 1928. II. 18., Diószeg (Krasznaural) 499/91 Erdélyi Miklós, 1910. III. 10., meghalt, Ladmóc (Donbasz) 500/91 Ermová Mária, 1924. IV. 7., Smolnická Huta (Záporozsije) 501/91 Eszenyi János, 1924. V. 7., Nagykapos (Danakijevo) 502/91 Elek Lenke, 1924. XI. 23., Rimaszombat (Donbasz) 503/91 Együd Barnabás, 1916. X. 10., Rimaszombat (Marim. Szihot.) 504/91 Eliáš Ján, 1918. II. 1., Galánta (Donbasz) 506/91 Eszterházy Kálmán, 1903. VI. 2., meghalt, Nagykapos (Donbasz) 507/91 Esztergályos János, 1922. IV. 28., Nagymegyer (Arhangelszk) 508/91 Elek Barnabás, 1926. V. 16., Nagybalog (Donbasz) 509/91 Endresz Zoltán, 1924. X. 25., Matejovce (Záporozsije) 1472/91 Edmár Antal, 1907. VI. 7., Nagyszarva, meghalt 1473/91 Egri Sándor, 1922. II. 25., Dióspatony (Donbasz) 1474/91 Egri Ferenc Pál, 1927. V. 22., Királyhelmec (Minszk) 1475/91 Együd Lajos, 1912. III. 22., Bél (Novocserkaszk-Rosztov) 1476/91 Elek Károly, 1922. XI. 22., Rimaszombat (Vorosilovgrad) 1478/91 Emödi Gyula, 1926. V. 16., Berzéte (Magnyitogorszk) 1479/91 Értékes Gyula, 1910. IV. 30., Lőcse (Szanborg, Sztrij) 1481/91 Eszenyi Károly, 1910. II. 10., Királyhelmec (Szanborg, meghalt) 1982/91 Esztergályos László, meghalt, Füss (Novorosszijszk) 2140/91 Édes Sándor, 1919. I. 22., Madar (5351-es tábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom