Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-03 / 206. szám, kedd

1991. SZEPTEMBER 3. .ÚJSZÖ TANULÓPÉNZ? VENDÉGLŐKBEN JÁRTAK AZ ELLENŐRÖK A nyári turistaidény kedvez a vendéglátóiparnak. Elsősorban az utak mentén levő büfékben, csárdákban átlagosnál nagyobb a forgalom. A több vendég — nagyobb haszon jelmondat jegyében azonban nem csupán a tisztelt fogyasztó igényeinek kielégítésére tőrekszenek a vendéglátók. A legtöbbjük alaposan kihasználja, hogy a vendégek sietnek, a szabadságuk alatt könnyebben szórják a pénzt. A Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai az elmúlt hetekben szintén utazó turistákká váltak. Milyen tapasztalatokat szereztek? — kérdeztük Mária Kysucká mérnöktől, a központi felügyelet dolgozójától. — Az volt a célunk, hogy a véletlenül kiválasztott vendéglőkben meggyőződjünk az eladás becsületességéről, a kiszolgálás milyenségéről, a kínált ételek árairól. A higiéniai előírások megtartását is ellenőriztük. Tizenegy autóscsárdában jártak munkatársaim, ezek közül négy állami, illetve szövetkezeti tulajdonban van, hetet pedig magánvállalkozók üzemeltetnek. — Kezdjük talán az árdrágításokkal, hisz ezek jellemzik leginkább az iparág jelenlegi helyzetét. — Nem véletlenül. A 11 vendéglő egyikében sem számoltak pontosan. Egyszer ugyan kevesebbet, tehát majdnem magát csapta be a kereskedő, tízszer viszont a kelleténél többet, tehát a fogyasztót károsították meg. Szinte nincs különbség az állami, a szövetkezeti és a magánkereskedők között. Míg az előzőek valamennyi esetben „tévedtek", a magánvállalkozók a hétből „csak" hat esetben drágították meg a rendelést. — Az árdrágításoknak milyen módját alkalmazzák a vendéglősök a leggyakrabban? — Elsősorban úgy csapják be a vendéget, hogy szűken mérik, adagolják az ételt. További mód, hogy helytelenül számolnak, nem az étlapon szereplő árak szerint, de az is előfordul, hogy egyszerűen rosszul adják össze a tételeket. Az italokból sem töltik a megfelelő mennyiséget a poharakba. — Felsorolna néhány konkrét esetet? — A zólyomi Reštaurácie vállalathoz tartozó Stráže nad Zvolenom vendéglőben 97,90-ért fogyasztottak az ellenőrök. Az ételt szűken mérték, a háromféle italt helytelenül számlázták, s így 6,90 koronával próbálták becsapni őket. A radošinai Čertova pec nevű borozóban — a nyitrai székhelyű Numerus magánkonzorcium tulajdona — a számlázott 11 tétel közül csupán 5 volt helyes, s így nem csoda, hogy végeredményben jóval többet kértek, mint amennyit illett volna. A kováčovái Hronban, illetve a bucsányí U Michala autóscsárdában szintén rosszul számoltak, illetve szűken mérték az ételt. — Hogyan összegezné tapasztalataikat? — Megelégedéssel állapítottuk meg, hogy bő az árukínálat és az ételek minőségével kapcsolatban sem voltak kifogásaink. Az üdítők közül is válogathattunk. Annál inkább megleptek az árdrágítások. A kereskedők egyáltalán nem tartják fontosnak a fogyasztók tájékoztatását, azt, hogy árcédulákat helyezzenek el, illetve étel- és itallapok legyenek az asztalokon. A szolgáltatások sincsenek a kívánt szinten: aránytalanul sokat vártunk, amíg kiszolgáltak és arra is, hogy kifizessük rendelésünket. De az olyan apróságok is bosszantják a vendéget, hogy a tányérja mellé négy részre vágott papírszalvettát tesznek, illetve az előírásoknak nem megfelelő evőeszközöket adnak neki. Sajnos, a kisprivatizáció nem nyilvánul meg pozitívan a vendéglátásban. Az új tulajdonosok — főképp azok, akik korábban nem dolgoztak a szakmában — a legalapvetőbb ismeretekkel sem rendelkeznek és úgy látszik, ez egyáltalán nem zavarja őket. Egyedüli céljuk a minél nagyobb haszon elérése, a minél gyorsabb meggazdagodás. Ezzel, úgy látszik, nehezen egyeztethető össze a becsületes, színvonalas vendéglátás. DEÁK TERÉZ EKEOSI HÉTKÖZNAPOK Bágyadtan süt a nap, fülledt meleg van. Aki csak teheti, az út árnyékos oldalán siet a dolgára, üzletbe, vagy csak egy kis baráti csevegésre. — Az emberekben él a félelem. Évtizedekig látszólagos biztonságban, gondtalanul éltünk, amit megtermeltünk, eladtuk. Jutott is, maradt is — mondogattuk, de mára mindez már változott. A felvásárlónak nem kell a zöldség, a malac és a bika eladhatatlan — panaszolta egy bácsi. zében van. Egyelőre saját bevételeikre támaszkodhatnak, a föld-, a ház-, a bér- és a jövedelmi adó, illetve az illetékekből kb. 3 600 000 koronával számolnak. 1989-ben megkezdték az egészségügyi központ és a gyógyszertár építését, átadását 1992-re tervezik. Az előzetes 5 milliós .költségvetés az áremelkedést követően megnőtt, de szerencsére az egészségügyi minisztérium vállalta az anyagiak térítését. A múltban ki akarták bővíteni az óvodát, ugyan, de november elsejével integrált áramköröket gyárthatnak a helybeliek — magánvállalkozónál. Ha van igénylő, bérbe adunk épületeket, munkaeszközöket, és segítjük mindazokat, akik belevágnak a nagy ismeretlenbe. A faluben több maszekbolt (élelmiszer, ruházati, ipari cikkek) van már, a környékbeliek is a „mi" autójavító műhelyünkbe hozzák a gépkocsikat. — Más terveink is vannak, de azokat állami támogatás nélkül nem tudjuk megvalósítani. Ilyen a jövőre esedékes gázműépítés, a csatornahálózat építése, a víztisztító állomás. Még nem tudjuk, ki fogja fedezni a 80 milliós költséget. Az első lépés a tisztítóállomás építése (12 milliós beruházás) lenne, ám ennyi pénzt önerőből képtelenek vagyunk előteremteni. A polgármester szólt arról is, hogy az emberi közöny miatt gyakran a legjobb szándék is semmivé lesz. Évek óta nincs az ekecsi gyerekeknek játszóterük, pedig a kijelölt 16 áras telek csak néhány lelkes lakosra, szülőre vár. A faluban fontolóra vették a saját biztonsági szolgálat kiépítését is, melynek tagjai nem csupán az értékeket vigyáznák, hanem talán rajtacsípnék azokat, akik „vad" szemétlerakatokkal csúfítják a falu környékét. A maszek olcsóbb mosolyogva hallgatta a véleménynyilvánítást, s nem tagadta, jólesik az elismerés. — A nyaramat az üzletben töltöm, ezzel is segítve szüleimnek. Ősszel Prágába megyek, felvettek a műszaki főiskolára. A kereskedői gyakorlatot jó iskolának tartom, hiszen megtanultam nemcsak bánni az emberekkel, hanem megismertem véleményüket is az életről, a világról. Azt hiszem, ebben a szakmában nagyon fontos, hogy az ember ne akarjon tisztességtelen haszonhozjutni. A bolt szolid árak mellett is nyereséges lehet. Nem keíl a segítség? Kiss Béla A „szociális érzelmű" Csápai Erzsébet Egy kis statisztika Ekecs polgármesterénél, Kiss Bélánál a legfrisebb népszámlálási statisztikát lapozgatva megtudjuk, hogy a község összlakosságából (3571) 3448 magyar nemzetiségű, s hogy a faluban 109 szlovák, egy ukrán és egy cseh nemzetiségű polgár is él. A felnőtt lakosságból 750en a helyi szövetkezetben, illetve az állami gazdaságban dolgoznak, 700-an naponta ingáznak. A faluban 290 kisnyugdíjas él, akiket a jövőben támogatni kell, mert segély nélkül nem boldogulnának. A faluban augusztus 1-jével 92 munkanélkülitjegyeztek, s bár Ekecsen egyre több a magánvállalkozó (96), egyelőre családtagokat alkalmaznak. A faluban 1116 családi ház van, 179 háztartásban automata mosógép, 403-ban színes tévékészülék, 431ben személyautó, 667-ben központi fűtés, 908-ban fürdőszoba, 113-ban telefon van. — A telefont sokan szeretnék bevezettetni, de sajnos, amíg nem bővítik a dunaszerdahelyi telefonközpontot, nincs rá remény, és arra sem, hogy nyilvános fülke álljon Ekecsen és Szakállason. Önerőből A faluban sétálva, benéztünk az állami élelmiszerüzletbe, ahol megtudtuk, amióta megnyíltak a magánüzletek, vevőkörük megcsappant. A rokonszenves elárusítónők bevallották, nem is csodálkoznak, manapság az egy-két koronás különbség is számít. — Sokan csak az Új Szót vásárolják nálunk, a többit pedig másutt —"vallották. S hogy miért keresik fel az emberek a magánboltot? Kérdésünkre Veresék üzletében Nagy Valéria annyit mondott, a kedves kiszolgálás, a bő választék és a kedvezőbb árak miatt érdemes pont ebben az üzletben vásárolnia. A pult mögött álló Veres Tibor A polgármesternél beszéltünk a kisnyugdíjasok segélyezésének kérdéséről is. Az önkormányzat tagjai jól tudják, lassan itt a tél, meg kell vásárolni a tüzelőt, és a faluban élnek olyanok, akiknek nincs miből. Előkerült a segélyre szorulók névsora, s a polgármester megemlítette Lukovicsék esetét is. — Nem hagynak magukon segíteni, pedig fejükre dől a ház. Lajos bácsi nyugdíja 2051 korona, Rozália nénié 340. Természetesen azonnal szóvá tettük, miért nem kapják meg a nekik járó 2620 koronát. Megtudtuk, hogy nem ők az egyedüliek, a nyugdíjhivatal késve intézkedik — mondta Kiss Béla. Majd így folytatta: — Jobb lenne eltitkolni Lukovicsék ügyét. Többször elintéztem a nyugdíjasok otthonában való elhelyezésüket, de ők mindannyiszor elutasították. A ház és környéke kiváló helyszín volna egy Hitschock-féle horrorfilm forgatásához, ám Lajos bácsit cseppet sem zavarja a málló vakolat, a lyukas tető, ,az udvart felverő gaz. — A fiam elintézte, Gútára megyünk lakni. Egyelőre olyan házba, ahol majd árendát fizetek, de ha elkészül a háza melletti lakrész, magához vesz. Pedig ezt is meg lehetne javítani — mutatott a tetőre —, csak száz kéve nád kellene — mondta ezt mindannak ellenére, hogy a vályogház 1857-ben épült... Es Lajos bácsi felsorakoztatta „érveit": — Esős időben nem költözködhetek, a névnapomat ebben a házban akarom megünnepelni, addig nem hagyom el a portát, míg fel nem becsülik, elvégre értéke van." Míg a polgármester Lajos bácsival egyezkedett, megpróbáltam bejutni a házba. Résnyire kinyitom az ajtót, de Róza néni nagy erővel becsapta azt az orrom előtt, s hangosan szólt az urának, sürgősen küldjön el bennünket. Közben — később is — a polgármester minduntalan abban reménykedik, hogy fájdalommentesen átvészelik ezt az átmeneti időszakot. — Segítenünk, támogatnunk kell egymást, le kell gyűrnünk a közömbösséget — így búcsúzott, és éreztem, nagyon ezt akarja. PÉTERFI SZONYAMéry Gábor felvételei A polgármester szerint a lakosság általában elégedett a maga választotta elöljárósággal, ám az önkormányzat nem védheti ki a társadalmi gondokat. A falu élére választottakkal elégedett Horváth Mária és Csápai Erzsébet is, de sokminden egyébbel már kevésbé. — Engem nagyon bánt, hogy csak 140 koronás pótlékot kapok, mivel nincs nyugdíjam — panaszolta Mariska néni. Cukorbajos, nagyon meg kell gondolnia, mire költi pénzét. — Nyíltan megmondom — szólt Csápai Erzsébet —, nem értek egyet azzal, hogy a nyugdíjakat emelik, a családi pótlékot pedig nem. Úgy tűnhet, magam ellen beszélek, hiszen a rendelkezés engem is érint, de én együtt érzek a fiatalokkal. Nekünk, időseknek nem kell oly gyakran új kabát, cipő, ruha, de egy gyereknek...! És miből vásároljanak a fiatalok? Hiszen egyre több pénzbe kerül az élet. Tizenhárom éves koromban a mostohám cselédnek adott. Amim van, azt a két kezem munkájával teremtettem meg. Ebben a boltomban olcsóbb ruhaféleségeket árusítok, éppen a fiatalok miatt. ám az édesanyák nem adják bölcsődébe csemetéiket (sokan munka nélkül maradtak), ezért a bővítés elmaradt. A bölcsődéből óvodát létesítettek. De hogy az óvoda épülete se vesszen kárba, „áruba" bocsátották, most a Medicoplast részvénytársaságé, s a szükséges átalakítás után itt majd ötven helybelit alkalmaznak. Vállalkozni kell — vallja a polgármester —, a falu vezetősége támogatja a vállalkozó kedvűeket. Kikötésünk csupán az, hogy a helybelieket is alkalmazzék. Az apácaszakállasi Tesla megszűnt A rendszerváltást követően Ekecs fejlődése, sorsa a lakosok ke... és háza, amelyet fel kell értékelni... 5 RIPORT - INTERJÚ Lajos bácsi...