Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-17 / 218. szám, kedd

HÍREK - VELEMÉNYEK . ÚJ SZÓ, 1991. SZEPTEMBER 17. FÜLÖP-SZIGETEK: TÁVOZNAK AZ AMERIKAI KATONÁK? A Fülöp-szigeti szenátus három ízben szavazott a szigetország amerikai katonai támaszpontjairól szóló új szerződés megkötéséről. A korábbi szerződés hatályossága ugyanis tegnap lejárt. A harmadik szavazás eredménye is negatív volt, vagyis a szenátus nem ratifikálta az Egyesült Államok­kal az elmúlt hónapban megkötött barátsági szerződést, mivel azt „egyoldalúnak és egyenlőtlennek" minősítette. A Reuter hírügynökség jelentése szerint ez a „történelmi jelentőségű" döntés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Fülöp-szigeteken csaknem száz év elteltével megszű­nik az amerikai katonai jelenlét. A szenátus tagjainak ez az állás­foglalása várhatóan azzal jár, hogy az Egyesült Államoknak egy éven belül ki kell vonnia katonáit a Fülöp­szigetekről. Ez vonatkozik a Clark Field-i légibázisra és a Subic Bay haditengerészeti támaszpontra, amelyek az Egyesült Államok terüle­tén kívül a legnagyobb hasonló jelle­gű amerikai katonai bázisok voltak. Corazon Aquino elnökasszony, a Fülöp-szigetek elnöke, aki szeret­né megőrizni az Egyesült Államok katonai jelenlétét, bejelentette, hogy még ez év decemberében országá­ban népszavazást rendez, hogy az­zal megmásítsa a szenátusi határo­zatot. A VILÁGSAJTÓBÓL A Die Welt című német napilap tegnapi számában közölt cikke egyebek között megállapítja, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia szét­hullása meggyorsítja Szlovákia kilé­pését a csehszlovák államszövet­ségből. Eszerint Pozsony élni kíván a kedvező pillanattal, s a független­ség egyoldalú kikiáltásával a világot kész helyzet elé akarja állítani. A cikkíró szerint az „önállóság" tért hódító óhaja háttérbe szorítja azokat a politikai és gazdasági el­lenvetéseket, amelyekkel Prágában és Pozsonyban a megfontolt politi­kusok szállnak szembe ezzel a lé­péssel. A független szlovák állam gazdasági kilátásai ugyanis a prog­nózisok szerint borúsak. Karl­Peter Schwarz, a napilap prágai tudósítója cikkének záróré­szében arra figyelmeztet, hogy még veszélyesebbé válhat a trianoni szerződés által 1920-ban Csehszlo­vákiának odaítélt magyar terület problémája. Fogalmazása szerint: ha újra felvetik a nemzeti állam kér­dését, akkor aligha várható az, hogy a 600 ezer szlovákiai magyar le­mond önrendelkezési jogáról. ROMÁNIA: HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK ELŐTT Romániában az ősz folyamán helyhatósági választásokat tarta­nak. A dátum még nem ismeretes, mi több, a megfelelő törvényeket is csak most fogja megtárgyalni és elfogadni a román parlament. Nyil­vánvaló, hogy a romániai magyar­ság, és más nemzeti kisebbségek szempontjából a helyi közigazgatás­ról, valamint a helyhatósági válasz­tásokról szóló törvények rendkívül fontosak, s ezért a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is nagy figyel­met szentel a problémának. A szövetség álláspontja szerint - melyet a múlt hét végén tettek közzé - a helyi közigazgatásról szó­ló törvénynek elő kell irányoznia és a gyakorlatban biztosítania kell az autonóm helyi önkormányzatok lét­rehozását, működését és döntési jo­gát a megfelelő területi egységeket érintő sajátos kérdésekben. Ugyan­csak követelmény, hogy a közigaz­gatási szervekben törvény biztosítsa a helyi nemzetiségi viszonyoknak megfelelő összetételű képviseletet. A helyi közigazgatással és a válasz­tásokkal kapcsolatban az RMDSZ operatív munkacsoportot hozott lét­re, amely elméleti és gyakorlati problémákkal egyaránt foglalkozik. A helyi szervek a közigazgatás min­den szintjén keresni fogják a szövet­ség céljainak és törekvéseinek meg­valósítását, s a konkrét helyzetnek megfelelően együttműködnek vagy esetenként koalíciót alakítanak az ellenzéki pártokkal, hogy sikerrel szerepeljenek a helyhatósági vá­lasztásokon. Az RMDSZ politikai testületének legutóbbi, kolozsvári ülésén elfoga­dott álláspont szerint Romániában, a mai rendszerrel való elégedetlen­ség növekedésével párhuzamosan felerősödött a demokrácia iránti igény is. Különösen biztató jelként értékeli az RMDSZ a Polgári Szövet­ség és a Polgári Szövetség Pártjá­nak állásfoglalásait és tevékenysé­gét. Komoly aggodalomra ad azon­ban okot az a tény, hogy a közelgő választások előtt sincs még Romá­niában teljesen felszámolva a régi kommunista rendszer elnyomó ap­parátusa. A választási siker érdeké­ben ezért feltétlenül szükséges a de­mokratikus erők összefogása. KOKES JÁNOS, Bukarest LITVÁNIA: ÉLEZŐDIK A NEMZETISÉGI KONFLIKTUS Moszkvában tegnap Mihail Gor­bacsov elnökletével megkezdődött a Szovjetunió Államtanácsának ülé­se. A tanácskozáson részt vesznek Oroszország, Ukrajna, Belorusszia, Azerbajdzsán, Örményország, Kir­gizia, Tádzsikisztán, Türkménia és Üzbegisztán legfelsőbb képviselői. Moszkvába várták Nurszultan Na­zarbajev Kazahsztán elnökét is, aki tegnap délelőtt még Alma Atában tanácskozott James Baker amerikai külügyminiszterrel. Az államtanács ülésének napi­rendjén szerepelt a köztársaságok gazdasági szövetségéről kötendő szerződés tervezetének az élelmi­szer-ellátás helyzetének, illetve sta­bilizálásának, az atomenergetika igazgatásának és a dél-oszét kon­fliktus rendezésének megvitatása. A grúz parlament vasárnapi ülé­sén úgy döntött, hogy a köztársaság területén nacionalizálni fognak min­den szovjet vállalatot és szerveze­tet. Egyben elrendelte a szovjet csa­patok azonnali távozását Grúzia te­rületéről. A Reuter hírügynökség je­lentése szerint még a szavazás előtt elhagyta a tanácstermet a parlament 64 kommunista képviselőjének zöme. A parlament épülete előtt vasár­nap tüntetők támogatták Gamsza­hurdia grúz elnököt. Hétfőn viszont a Rusztaveli sugárúton szóhoz jutot­tak az ellenzéki tüntetők is. Litvánia több mint egy héttel eze­lőtt vívta ki szuverenitását, amelyért hosszú ideig ádáz harcot folytatott, most pedig területén elvitatja a ki­sebbségi jogokat. A Litván Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa az elmúlt hét végén határo­zatában megerősítette a kormány döntését, amely tisztségéből me­nesztette három olyan járás önigaz­gatási tanácsainak vezető képvise­lőit, amelyekben többnyire lengye­lek, illetve oroszok élnek. Ezekben a helységekben hat hónaptól egy évig terjedően bevezetik a közvetlen igazgatást. A litván parlament említett intéz­kedésének indítéka az volt, hogy a szóban forgó területek vezetői tá­mogatták a Moszkvában nemrég megvalósult puccskísérletet. Ez ugyan igaz, de a parlamenti döntés ennek örvén érvényesíti a kollektív felelősségrevonás elvét. Annak elle­nére, hogy például az érintett járási tanácsok egyike még a parlamenti határozat előtt leváltotta kompromit­tált vezetőit. A Litvániában élő 280 ezer len­gyel kisebbség képviselői azonnal bejelentették, elhagyják a parlamen­tet, ha nem változtatják meg ezt a nem demokratikus döntést. ...Ml JÖHET MÉG? Egyre aggasztóbbak a Jugoszláviából érkező hírek. Újabb válsággócok vannak kialakulóban és jóformán megjósolhatatlan, mikor, hol, milyen fordulatot vesznek az események. A megegyezés és a békés megoldások lehetősége még ködösebb, mint az elmúlt héten. Aki „Jugoszláviában gondolkodik" rövidesen rájön, a konfliktus már régóta nem belügy. Tulajdonképpen ki irányítja a hadsereget, amely nem hajlandó eleget tenni Stipe Mesic, az államelnökség elnöke utasításának, hogy vonuljon vissza a laktanyáiba? A hétvége és az elmúlt nap eseményei is fényesen bizonyítják: az a vezérkar, amely nem riad vissza semmitől, amely még ott is támadást kezdeményez, ahol eddig nyugalom volt, s amely attól sem riad vissza, hogy légitámadást vezényeljen a Szerbiához tartozó Vajdaság Bács községe ellen. Pedig még a múlt héten azt írtam a Vajdaságból, hogy Bács és Petrőcz csendes. Most viszont a Vajdaság is veszélyben van, tűzfészekké válhat. Bácsban szerbek, magyarok, szlovákok élnek békében egymás mellett. A legközelebbi környék is olyan, mintha Kelet-Európa nemzetiségi atlaszát akarták volna kicsiben idemásolni. S ha a Vajdaságban, ahol közel húsz nemzetiség él, valaki fegyvert fog, valóban a tűzzel játszik. A legbékésebb időszakban is feszültséggel terhes Jugoszlávia minden vegyes lakosságú területe. A társadalmi intolerancia az utóbbi hónapokban azonban olyan méreteket öltött, hogy ezeken a tájakon kérdezés nélkül lőhet majd bárki bárkire, ha fegyveres „megoldáshoz" folyamodnak. A múlt héten - a helyszínről - arról írtam, hogy a következő potenciális válságövezet Macedónia lehet, hiszen a népszavazás után a nagy létszámú albán, s a valamivel kisebb erőt képviselő bolgár kisebbség ellenzi a mace­dón elszakadást. Ki tudja? Jugoszláviában ugyanis ma senki sem lehet jós. Nem lehet mást tenni, csak várni, milyen hátborzongató jelentések érkeznek a következő napokban. Mindez azért is érdekes, mert az Európai Közösségek képviselői még az elmúlt hét végén teljes mértékben Jugoszlávia belügyének nyilvánították a válsághelyzetet. Pedig ez a helyzet már távolról sem tekinthető válságnak, hanem embereket halomszámra gyilkoló háborúnak, amelynek győztese nem lehet. Konszenzusra pedig a jelenlegi köztársasági és szövetségi politikusoknál aligha lehet számítani. S így joggal kérdezzük: „mi jöhet még?" LOVÁSZ ATTILA rjizony mondom, isteni szerencse, hogy az D orosz honatyák és honanyák nem kérdez­ték meg Nyina Andrejevnát (Van-e, ki e nevet nem ismeri? - Petőfi Sándor megj.), mi tetszene neki jobban: Leningrád, avagy Szankt Petyer­burg? Mert ha történetesen Nyina Andrejevnának is beleszólása lett volna a dologba, akkor most nem örvendezhetnénk. Nem lenne se burg, se Petyer, tyiper csak grád lenne meg Lenin, örök időkre és soha másképp. Hála azonban az Úr­nak, változnak a idők - még a népek lomtárában is. Hiába is ágálna a kardos asszonyság, a bolse­vikeknek aligha terem többé babér az orosz pusztán. Különben is, Nyina Andrejevnának se szép sűrű, összenőtt szemöldöke, mint Brezs­nyevnek, se kopasz feje, mint Hruscsovnak, de még csak tömött bajusza se, hogy a pipát ne is emlegessük. (Elképzelhető, persze, hogy májfolt van a fején, de az a hajzat alatt nem látható.) Egyszóval, változnak az idők, s szívet melen­gető érzés, hogy visszarendeződnek jogaikba a régi történelmi nevek. Nem úgy mint. Mint teszem azt a Dunatáj egyes vidékein, ahol úgy ragaszkodnak az újke­resztségben felvett nevekhez, mint Durbincs só­gor a kéthetes alsógatyához. Bár a sógor eseté­ben némileg érthető a csökött ragaszkodás a gyanús alsónemű iránt, hisz abban jóféle guba­csok teremnek, amikkel meg lehet dobálni a ha­mis kutyákat, ha úgy hozza a válsághelyzet. Márpedig válsághelyzet bárhol, bármikor adód­hat. Hogy miért? Csak úgy! Kell az a népnek, hogy ne unatkozzék. Például egy vidéki vasútállomás, ahol zöttyen­ve megáll a gyors. Úgy hajnali öt felé járhat, nyúzott és álmos vagyok az egész éjjel tartó, észvesztő száguldástól, amely után olyan az ember, mint a másnapos kocsis. Ennyi rohanás után már a Bajkál tó környékén kellene járnunk, vagy legalábbis Szankt Petyerburgban, gondo­VÁLSÁGHELYZET lám, nosza dugjuk ki a fejet, s tájékozódjunk. Ablak le, fej ki, mély, lassú belégzés, szapora kilégzés. Mellettem megjelenik egy fej a másik ablakban. Lélegzünk, sztereóban. Egyszer csak leszól a fej a sínek közé: „Mondja, uram, milyen állomás ez?" „Šafárikovo", hangzik odalentről, s már lódulunk is tovább, látva a szembe úszó bakterházat, rajta a ŠAFÁRIKOVO feliratot. Még­iscsak jó helyen járunk, ideje cihelődnöm. Nicsak, hisz ez, ha nem tévedek, Tornaľa volt! Azazhogy, Tornaija, vagyishogy... Hol a fészkes fenében vonatozunk tulajdonképpen? A mesék birodalmában? Ki földje, mi földje ez itt, ahol egyetlen városnak három neve van? Micsoda kánanán! Az országút mentén Tornaľa, a vasút­állomáson Šafárikovo, emlékezetemben meg Tornaija. Hiszen én ide jártam egykor oskolába! Vagy eltévedtem? Eltérítették a vonatot? Valami nagy baj lehet a tudatommal, vagy összekevertem valamit, talán rossz helyen járok. Mindjárt előbukkan egy nagy marha tábla, rajta a felirat: Disneyburg, vagy Petyerland, vagy mi a szösz. Mi az ördög zajlik itt, hogy az ember azt hihetné, fényes nappal, pardon, hajnalban, be van rúgva, hogy negyven éve részeg, vagy fejbe kólintotta valaki, s most amnéziásan pislog kifelé a vonatablakon? Lehet, hogy Leningrádból vona­tozok Szankt Petyerburg felé? Csak Pelsócön nyugszom meg, amikor leká­szálódva a vonatról, szembetalálkozom az állo­más szomorú szürkeségével. Mégiscsak ismerős ez a vidék, s az agyammal sincs különösebb baj. Hisz a jó öreg Planina is itt áll a helyén változatla­nul, s az első, műszakból hazafelé tartó vasuta­sok már a sörüket isszák. Itt meséli valaki, hogy pár napja, kelet felé tartva, Šafárikovóban is megállt Markuš, a Matica slovenská elnöke, s be­tért a Centrálba egy kávéra. Ahogy ott ül, üldögél, akár a mesében, odalép hozzá egy cigányasz­szony, s megszólítja:,, Fegyen szfettert, fijatalúr, nézze, milyen szíp!" Azt mondják, Markuš a ke­zébe temette az arcát. Ekkor döbbent rá, hogy eltévedt: úgy tudta, Tornal'ára érkezett, azt hitte, Šafárikovó vendéglőjében ül, holott Tornaiján találtatott. Bizony, válsághelyzet bárhol és bármikor adódhat. S hogy mi köze ehhez Nyina Andrejev­nának? Az égvilágon semmi. KÖVESD! KÁROLY NÉHÁNY SORBAN A usztriában vasárnap este letar­tóztatták Márkus Wolfot, a volt NDK állambiztonsági minisztériumá­nak (STASI) főnökét. Erről tegnap tájékoztatott a bécsi külügyminiszté­rium. Wolf augusztus 30-án Moszk­vából érkezett Ausztriába, a helyi szervek azóta nyomozott utána. B rüsszelben tegnap Az európai polgár hete névvel ötnapos konferencia kezdődött. A fórum szervezője Olga Havlovát, a köztár­sasági elnök feleségét és Kari van Miértét, az Európai Közösségek bi­zottságának belga tagját kérte fel arra, hogy nyissák meg a konferen­ciát. A polgári kezdeményezések szerepéről szóló egyhetes vitában az EK-intézmények és a különböző polgári szervezetek mintegy 500 képviselője vesz részt. K airó ellenzi, hogy bármi miatt elhalasszák az októberre terve­zett közel-keleti békekonferenciát - jelentette ki Amr Musza egyiptomi külügyminiszter. Ezzel Rahavam Zeevi izraeli tárca nélküli miniszter állásfoglalására reagált, mely szerint mindenképp szükség van az érte­kezlet elnapolására. James Baker amerikai külügyminiszter hetedik kö­zel-keleti útjával kapcsolatban Amr Musza elmondta: a látogatás célja, hogy tisztázzák a problémákat, megállapodjanak a tárgyalások programjában és helyszínében. Ba­ker Izraelből érkezik Egyiptomba, ahol találkozik Hoszni Mubarak el­nökkel és Amr Muszával. G eorge Bush megüzente a politi­kai háborút Jeruzsálemnek - állította vasárnapi számában a New York Times az amerikai elnök múlt csütörtöki döntésével kapcso­latban. Mint ismeretes, Bush tartva az arab államok negatív reagálásá­tól, arra kérte a Kongresszust, ha­lassza el az Izraelnek nyújtandó 10 milliárd dolláros kölcsönről szóló tár­gyalásokat, mivel ez a lépés ve­szélybe sodorhatná a közel-keleti békefolyamatot. A lap ugyan helyte­leníti Izrael telepítési politikáját, ám úgy véli, hogy Bush önmagára mér majd vereséget törekvésével, még a béketárgyalások előtt befagyasz­tani a kölcsönt. Véleménye szerint ez az állásfoglalás nem gyengíti meg az izraeli keményvonalasokat. O—öulba érkezett tegnap Vagyim Medvegyev, Mihail Gorba­csov elnök megbízottja, ötnapos lá­togatása során találkozik a dél-kore­ai kormány és a kereskedelmi körök képviselőivel, akikkel a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcso­latok továbbfejlesztésének lehető­ségeiről tárgyal. N émetországban Václav Havel köztársasági elnök népsze­rűbb, mint George Bush és Francois Mitterrand. Ez derült ki a bielfeldi intézet által végzett közvélemény­kutatás eredményeiből. A lista első helyén Mihail Gorbacsov neve sze­repel, őt követi Borisz Jelcin, majd Václav Havel. A névsort Helmut Kohl szövetségi kancellár zárja. R amiz Alia albán elnök vasárnap délután villámlátogatásra Bu­dapestre érkezett, ahol találkozott Antall József magyar miniszterel­nökkel. A tárgyalások után a vendé­get és küldöttségét fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök is. H ongkongban, a brit fennhatóság alatt álló terület 150 éves gyar­mati történelmében első alkalommal tartottak közvetlen parlamenti vá­lasztásokat. A szavazók 18 parla­menti képviselői hely sorsáról dön­töttek. A vasárnapi vokscsatában az Egyesített Hongkongi Demokraták Pártja került ki győztesen, a Kína által támogatott jelöltek egyetlen mandátumot sem szereztek. R abatban zárt ajtók mögött összeültek a Maghreb-orszá­gok legfelsőbb vezetői, hogy a ter­vezett közel-keleti békekonferencia előtt egyeztessék álláspontjukat. A résztvevők a fő napirendi ponton kívül foglalkoznak az egyes arab országok közötti kapcsolatokkal. Moamer Kadhafi líbiai vezető nem vesz részt a megbeszéléseken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom