Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-02 / 205. szám, hétfő

ANYÁK BELGRÁDBAN A tábornokok ahelyett, hogy nyilatkozatot adtak volna ki a pacifista mozgalmak ártalmasságáról és a hazaszeretetről, ahelyett, hogy rohamrendőrökkel és vízágyúkkal feloszlatták volna a tiltakozó asszonyok tömegét, állítólag fogadták az édesanyák küldöttségét. (4. oldal) FÜGGETLEN NAPILAP Hétfő, 1991. szeptember 2. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 205. szám HOGYAN TOVÁBB, ALAPISKOLA? A legsürgősebb feladatok egyike most az, hogy az alapiskolákban oktatott minden egyes tantárgy célszerű tantervét kidolgozzák, s megfogalmazzák azokat a követelményeket, melyeknek az alapiskolák végzős tanulóinak meg kell felelniük. (5. oldal) Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke és Váciav Havel köztársasági elnök átvette a Štefánik emlékérmet. POLITIKAI KÉPVISELETÜNK JELENTÓS TALÁLKOZÓJA A KÖZÖS ÁLLAM JEGYÉBEN Ünnepség Besztercebányán az SZNF 47. évfordulója alkalmából (Munkatársunktól) - A Szlovák Nemzeti Felkelés idején bizonyította be a szlovák nemzet, hogy tisztában van magával, szabadságáért hajlandó fegyvert ragadni és a demokratikus eszmék védelmével az európai nemzetek közé sorakozott fel - többek közt ezekkel á szavakkal köszöntötte Václav Havel köztársasági elnök a szombati besztercebá­nyai ünnepség többezer résztvevőjét. Kihangsúlyozta, hogy a felkelés ugyan újraértékelésre szorul, ha­zánk és a szlovák nemzet számára mégis fontos történelmi mérföldkő. Egy héttel ezelőtt még nem tud­tuk, hogy Havel elnök elutazik-e Besztercebányára, így meglepetés­ként hatott, hogy vele együtt a teljes szlovák, cseh és szövetségi politikai reprezentáció képviseltette magát az SZNF 47. évfordulójának ünnep­ségein. A hivatalos program... ... délelőtt zajlott az SZNF-mú­zeumban. Havel elnök után Ján Čarnogurský szlovák kormányfő, Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke, valamint Petr Pitt­hart, cseh kormányfő szólaltak föl. Mindhárman a hazai politikai színtér megnyugtatására szólítottak fel, mi­közben - az együttélés különböző formáit ugyan nem említve -, a kö­zös állam mellett tettek hitet. Külön említést érdemel, hogy a cseh nép­pel való együttélés igényét a részt­vevők ezreinek vastapsa is egyértel­műen bizonyította. A múzeumbeli koszorúzást köve­tően a delegáció tagjai - az előbb felsoroltakon kívül Marián Čalfa, szövetségi miniszterelnök, Franti­šek Mikloško, az SZNT és Dagmar Burešová, a CSNT elnökei - a fel­(Folytatás a 2. oldalon) MA KEZDŐDIK A NÉPI KÉPVISELŐK KONGRESSZUSA MOSZKVÁBAN JÁRT JOHN MAJOR Börtönben a puccsisták A moszkvai Kremlben szombaton este fejeződött be a szovjet parla­ment ülése, amelyre közvetlenül rá­köt a népi képviselők ma kezdődő rendkívüli kongresszusa. A parla­menti képviselők kétnapos heves vi­ta után jóváhagyták a különleges parlamenti bizottságról szóló tör­vényjavaslatot. Ennek a testületnek az lesz a feladata, hogy ellenőrizze a magas rangú tisztségviselők puccs során végzett tevékenységé­Folytatódik a tisztogatás nek kivizsgálását. Ivan Laptyev, a Szövetségi Tanács elnöke az ülés végén felszólította a képviselőket, ne hagyják el tömegesen a parla­mentet, mivel a legfelsőbb tanács gyakorlatilag az egyetlen híd a köz­pont és a köztársaságok között. Közben a puccskísérlet szervezőit a házi őrizetből a városi börtönbe szállították át, s ott köztörvényes bűnözőkkel osztják meg cellájukat. (Folytatás a 2. oldalon) MEG AZ IDEN NÉPSZAVAZAS Mint szombati számunkban már jeleztük, csupán ma számolhatunk be a Polgári Mozgalom képviselőinek (Jirí Dienstbiernek, Dagmar Burešovának, Pavel Rychetskýnek és Petr Pithartnak) pénteki találko­zójáról a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) vezető képviselői­vel. Erről a megbeszélésről A. Nagy Lászlót, az FMK elnökét kérdezte munkatársunk. -A múlt héten pénteken történt meg az első hivatalos kapcsolatfel­vétel mozgalmaink között, habár személyes kapcsolatok már koráb­ban is kialakultak. Világi Oszkár pél­dául a parlamenti munka során is­merkedett meg Pavel Rychetskývel, jómagam pedig az alkotmányokról folyó tárgyalásokon Jirí Dienstbier­rel, Dagmar Burešovával, illetve Petr Pitharttal. • Az ismerkedéssel tehát nem kellett sok időt eltölteniük. -A programnak ezen a „hivata­los" pontján valóban hamar túles­tünk. Ezt követően került sor két témakör megvitatására. Az első, az államjogi kérdések köre volt, a má­sodik pedig a mozgalmaink közti együttműködés lehetőségei. Az már a köztársasági elnök által szervezett (Folytatás a 3. oldalon) Egymással szemben (de nem ellen!) a Polgári Mozgalom és az FMK képviselői (Prikler László felvétele) AZ ISKOLA MELEGE Az időpont: ezerkilencszázötvennégy szep­tember elseje. Először vagyunk iskolában. A legtöbben látásból ismerjük egymást csupán, de ahogy ott ülünk a padokban, pillanatokon belül bekerülünk valamiféle áramkörbe, mely­ben úgy érezzük, születésünktől fogva egybe tartozunk, csak éppen nem tudtunk róla. Min­den új, minden idegen - és mégsem az. A tár­gyak is mintha élnének, melegség árad belőlük. A felejthetetlen, egy-két jegyzetembe már meg­idézett Bánhegyi tanító néni azzal kezdi egysze­rű, szép beszédét, hogy: ezentúl az iskola lesz a ti második otthonotok, én pedig a ti második édesanyátok. Elhittük. Később sem volt okunk kételkedni szavai­ban, mert úgy cselekedett mindig, mintha való­ban édesanyánk lett volna, sőt akadt gyerek, aki szüleitől sem kapott annyi szeretetet, jó szót, mint a tanító nénitől. Akinek még az egészsé­günkre, testi épségünkre is volt gondja. Nem tudom, hogyanjutott a csukamáj olaj hoz, de sok kiskanállal megetetett velünk, az biztos, akár ízlett a folyékony „szardínia", akár az orrunkat befogva nyeltük le. Nem volt pardon. A mából visszanézve, ugyanígy bukkan fel emlékeze­temben Palágyi tanító néni, aki aztán egészen az ötödik osztályig vitt bennünket, hasonló szellemben és légkörben. Kettejük pedagógusi magatartása nyomán azóta hiszem, hogy lehet az iskola második otthona a gyermeknek, és lehet második édes­anyja, édesapja a tanító. És nemcsak a hat-tíz évesek érezhetik annak őket, a nagyobbak ugyanúgy. Ezt meg több olyan tanítómra emlé­kezve állítom, akik a felsőbb osztályokban igye­keztek művelni bennünket. Egy más világban, igaz, mint amilyen azután, mondjam ki, hat­vannyolc után kezdődött itt. Ahogy az egyetlen és mindenható ideológia hol fondorlatos módon, hol pofátlanul egyre nagyobb teret nyert az oktatásügyben is, félre­lökve a jót, a szépet, a legnemesebb emberi értékeket, úgy kezdtek kihűlni az iskolák, tisz­telet a kivételnek, önmagunkba zárkózni, géppé változni a tanítók, akiket sikerült megfosztani pedagógusi önállóságuktól, sikerült kedvüket szegni, türelmüket, idegeiket, energiájukat fel­őrölni ezer és egy, nevelésen-oktatáson kívüli feladat teljesítésének megkövetelésével is. A gyerekeknek kevés jutott belőlük, mint em­berekből meg pláne. Közben más gondok is mind fájdalmasabban gyötörték az iskolát, a szemét is csak gyűlt, egyre gyűlt, talán soha annyi „szellemi" hulladékot nem szállítottak, küldtek, erőszakoltak be az iskolafalak közé, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Tan­anyagba, tankönyvbe, előadásba, pedagógiai, módszertani gyűlésre, faliújságra, pionírtalálko­zóra, kulturális műsorba. A gondolkodásba. Bizony, elég munka most kitakarítani oktatás­ügyünket. És bensőnket. Rendbe hozni az isko­lát. Kiegyenesíteni magunkat. Felegyenesedni. Nem hangoskodva, nem egymást túlkiabálva. Hanem bölcs nyugalommal. Merthogy közben építeni is kell - egy másik iskolát és iskolarend­szert, mely minden elemében és mozdulatával, az embert fogja szolgálni. ~ Az időpont: ezerkilencszázkilencvenegy szeptember másodika. Lássunk végre komolyan munkához, annál is inkább, mivel, miniszteri kiszólással élve, hosszú és rögös út áll az iskola előtt. És mert - akármilyen a helyzet - az iskola melege mindenkor elsősorban a pedagógusok személyiségétől függ, talán nem lesz visszatet­sző, ha jegyzetem végéhez közeledve, hozzájuk fordulok: amíg tanítónak vallják magukat és tanítanak, ne engedjék, hogy bárki vagy bármi is elrabolja önöket a gyerekektől. Tudom, per­sze, sok miňden kell még ahhoz - külső és belső feltételek, kezdve rengeteg gyermek családi hátterének a megváltozásától, a zsúfoltság meg­szüntetésén át a pedagógus munkájának cere­móniáktól mentes, igaz társadalmi megbecsülé­séig, méltó anyagi elismeréséig -, hogy tanulni és tanítani egyaránt élmény legyen, újra. Egyva­lami azonban már mindenképpen megvan hoz­zá: a szabadság érzetével léphetnek az osz­tályba, tanítványaik elé, mindnyájan. És ez nem kevés BODNÁRGYULA HORVÁTORSZÁG NEM MOZGÓSÍTOTT Szerbia is elfogadta az EK béketervét Szerbia elfogadta az Európai Kö­zösségek javaslatát, s beleegyezett abba, hogy Horvátországban is megfigyelői ellenőrizzék a tűzszüne­tet. Ezt szombaton este közölte a Tanjug hírügynökség, amely Vla­diszlav Jovanovics szerb kül­ügyminisztert idézte. Mint ismeretes, a tizenkettek ezt megelőzően szank­ciókkal fenyegették meg Szerbiát. Jovanovics kijelentette: elfogadja a javaslatot, de csak azzal a feltétel­lel, ha a megfigyelői missziót polgári személyek alkotják majd. A holland kormány, az Európai Közösségek soros elnöke szomba­ton este üdvözölte Szerbia döntését. Hans van den Broek holland kül­ügyminiszter szóvivője kijelentette, a miniszter Belgrádba utazik, hogy ott az EK képviseletében megállapo­dást írjon alá az ellenséges akciók befejezéséről. Hozzáfűzte, az Euró­pai Közösségek hamarosan össze­hívják a békekonferenciát. Megelé­gedését fejezte ki a párizsi kormány is, amely szerint Szerbia mostani magatartása az első lépés a jugo­szláv válság gyors megoldásához. A horvát kormány szombaton azt közölte, hogy a köztársaság készül (Folytatás a 2. oldalon) HAZATÉRTEK Szaúd-Arábiából szombaton ha­zatértek az utolsó csehszlovák vegyvédelmi katonai alakulatok is, amelyek a nemzetközi haderő ré­szeiként harcoltak a Perzsa-öböl­ben. A 49 katonából álló egység vezetője, Ján Való ezredes a prágai ruzynéi repülőtéren értékelte a csehszlovák katonák nyolchóna­pos szaúd-arábiai tevékenységét. - Egységünk minden feladatát jól teljesítette, s azon kívül, hogy egy. katonánkat halálra sebezték, komo­lyabb gondok nem voltak az egy­ségben. Arra a kérdésre, mi volt kinntar­tózkodásuk legnehezebb pillanata, így válaszolt: - Nem pillanatokról, hanem órák­ról, napokról kell szólnom. Azokról az órákról, amelyekben, még a há­ború kitörése előtt attól féltünk, mi vár és mi lesz velünk. Krízises volt a háború első hete is, amikor tudtuk, kemény harcoknak nézünk elébe. Az első csehszlovák katonai vegyvédelmi alakulat 170 tagja múlt év december 11 -én és 12-én indult el Szaúd-Arábiába. 37 katona ez év február 5-én ült repülőre, többségük már májusban hazatért. Az alakulat négy képviselője júniusban részt vett a New Ycrk-i békeünnepségen. A KILENCEDIK ÁLDOZAT Az ez évi nyár is megkövetelte tragikus áldozatait a Magas-Tátrá­ban. Szombaton egy 18 éves diák vesztette életét a hegyekben. A tát­rai csúcsokon ő lett ebben az évben a kilencedik áldozat, ugyanis a hegyi mentőszolgálat helikoptere már hol­tan szállította a fiút a tátrafüredi kórházba. Szerencsés kimenetelű volt vi­szont a Poprádi tó közelében nyara­ló turista „balesete". Az öregurat szívgyengeséggel szállították a pop­rádi kórházba, életét sikerült meg­menteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom