Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-02 / 179. szám, péntek

1991. AUGUSZTUS 2. lÚJSZÓi HÍREK - VÉLEMENYEK GORBACSOV FELÜGYEL Rendkívüli ülést kezdett tegnap délelőtt a litván parlament. Az egyetlen napirendi pont: az a kegyetlen mészárlás, amelyet szerdán egyelőre ismeretlen tettesek követtek el a litván-belorusz határon lévő egyik vámház személyzete ellen. A medininkai határátkelőhelyen hat embert öltek meg és kettőt súlyosan megsebesítettek. Az üggyel, mint már beszámoltunk róla, Gorbacsov és Bush is foglalkozott a moszkvai csúcstalálkozón. A szovjet államfő ígéretet tett arra, személyesen felügyel majd arra, hogy az illetékes szervek kiderítsék az igazságot. A litván parlamentnek egyébként tegnap kellett döntenie arról, hogy felszámolják a „Szovjetunió Litvániában lévő terrorista és represszív struktúráit". A parlament szóvivője a délután folyamán elmondta a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának, hogy a képviselők megkapták az összeurópai folyamat tagállamaihoz intézett felhívás tervezetét is. A dokumentum javasolja, hogy a litván-szovjet kapcsolatok normalizálása érdekében alkalmazni kell az összeurópai folyamat rendkívüli intézkedéseinek mechanizmusát, továbbá, hogy küldjenek megfigyelői csoportot Litvániába. Jól tájékozott litván források szerint valószínű, hogy a litván vámosok és rendőrök a támadás során semmilyen ellenállást nem tanúsítottak. A gaztett elkövetői rájuk parancsoltak, hogy feküdjenek a földre, majd géppisztollyal fejbe lőtték őket. Gediminas Vagnorius litván kormányfő a tegnapra virradó éjszaka a vilniusi televízióban mondott beszédében felszólította a szovjet vezetést, azonnal vonják ki e köztársaságból a szövetségi belügyminisztérium alakulatait és más fegyveres csoportokat, valamint hagyják el a litván rádió és televízió januárban elfoglalt épületeit. A vilniusi kormány félmillió rubel jutalomban részesíti azt, aki segít fényt deríteni a medininkai bűntényre, s leleplezi a tetteseket. A meggyilkolt rendőröket és vámosokat szombaton temetik, s ebből az alkalomból országos gyászt rendeltek el. AZ FMK GARANCIÁKAT KÖVETEL (Folytatás az 1. oldalról) A harmadik témakör a bősi vízlépcsővel volt kapcsolatos. Kotiers Roman, az FMK ökológiai kérdésekben illetékes tanácsadója, összegezte a mozgalom álláspontját. Mint mondta, az FMK mindenképpen parlament elé akarja vinni a bősi vízlépcső ügyét, s garanciákat követel a feltételezhető műszaki és környezetvédelmi követelményekkel, ártalmakkal szemben. A bősi vízlépcső - mondta - ellentétben áll a vízlépcsők építését és üzemeltetését szabályozó nemzetközi megállapodásokkal, így például az 1988-as San Francisco-i deklarációval is. (Az említett dokumentum 11. pontja a társadalmi ellenőrzés lehetővé tételéről szól, amit Bős esetében mindeddig figyelmen kívül hagytak.) Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a magyar fél rugalmasabban fog reagálni a csehszlovák javaslatokra. Sándor Eleonórától megtudtuk, az FMK jövő héten SZDSZ-bizottságot fogad, amellyel főként a bősi vízlépcsőről tárgyalnak majd. G. A. VALUTAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN 1991. augusztus 2-án Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre koronában Deviza Valuta Angol font 51,95 52,75 Francia frank 5,19 5,27 Német márka 17,66 17 95 Olasz líra (1000) 23,67 24,04 Osztrák schilling 2,50 2,54 Svájci frank 20,25 20,58 USA-dollár 30,84 31,23 MEGOLDÁS A LÁTHATÁRON? Telefonon megkérdeztük Jozef Vavroušeket, a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal elnökét, hogy miért és főként mivel készül a magyar parlament elé: -A szövetségi kormány megbízásából levélben kértem magyarországi partnereinket, tegyék lehetővé, hogy a magyar parlamentben felszólalva jellemezhessem a bös-nagymarosi vízlépcsőrendszer körül kialakult kritikus helyzet megoldásra tett csehszlovák javaslatokat. Elsősorban arra, a véleményem szerint mindkét fél számára leginkább elfogadható javaslatra szeretnék összpontosítani, amely szerint az erőmű egy, az eredetitől teljesen más megközelítési mód alapján befejezhető. Ez a megoldási javaslat nem tartalmazza a nagymarosi erőműnek a korábbi tervek alapján történő felépítését. A magyar fél esetleg megvizsgálhatja egy kisebb méretű gát létesítésének lehetőségét, amely alacsony vízállás esetén is lehetővé tenné a zavartalan hajózást. Szükségesnek tartom a bősi vízlépcső filozófiájának teljes átértékelését is úgy, hogy minimalizáljuk az üzemeltetéssel összefüggő ökológiai veszélyeket. Eszerint a bősi erőmű átfolyásos módon üzemelne. A turbinákra jutó vízmennyiséget viszont a környék ökoszisztémáinak szükségletei szabnák meg. A Duna menti természet vízigénye tavasszal és nyáron a legnagyobb, vagyis akkor, amikor a Duna vízhozama nagy, a villanyáram iránti igény viszont alacsony. A körtvélyesi víztároló veszélyezteti a föld alatti vízkészleteket, és ráadásul az erőmű folyamatos üzemeltetése esetén nincs is rá szükség. A vízszint megemelése a mai meder mentén kiépített gátak segítségével is megoldható, és ebben az esetben a tároló már létező töltései árvízvédelmi célokat szolgálnának. A töltések közti területen újra ártéri erdőt és ágvizeket alakíthatnánk ki. -tlÁTKOS NÉPSZERŰSÉG „SLUŠOVICEI" SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ lMunkatársunktól) - Ritkán tapasztalt nagyarányú érdeklődés mellett tájékoztatták tegnap az újságírókat vállalatuk időszerű problémáiról az egykori Slušovicei Agrokombinát egyik utódvállalatának, a Pozsonyban regisztrált és itteni székhellyel működő DAK MOVA gazdasági vezetői. Aki azt remélte, hogy a sajtótájékoztatón új szenzációs bejelentéseket hall majd a hazai, főleg a csehországi sajtóban hetek óta megkülönböztetett figyelmet élvező Žák-iigyben, tévedett. Ezzel kapcsolatosan a kombinát képviv selöi írásban átadott állásfoglalásukhoz szóbeli kiegészítést tűztek, mindennemű rendkívüli bejelentés nélkül. Žák rendőrszázadost eredetileg a zlíni Beta ipari szövetkezet ügyeinek kivizsgálásával bízták meg, és e szövetkezet Slušoviceellenes tettei által került kapcsolatba a kombináttal. A svájci Weltwocheben közzétett információit a zlíni újságban már korábban publikálta, így azok a DAK MOVA számára nem jelentenek semmi meglepőt. Až új csupán az, hogy a támadások most már nemcsak a kombinátot, hanem a kormányköröket is érintik. Azokat, akiknek politikai lejáratását a Žákot külföldre „küldők" célul tűzték. Milyen légkör lehet abban az üzemben, amelyről az elmúlt másfél év alatt átlagosan heti hét alkalommal jelent meg újságcikk a vezetők állítólagos visszaéléseiről, letartóztatásáról, sót az üzem rövidesen bekövetkező megszűnéséről? - kérdezték a sajtóértekezletet tartók, s feleltek is nyomban. Sajnos, nem a legjobb, de még ennél is komolyabb problémát jelentenek az anyagi károk, amelyek az újjáalakult kombinátot annak elhúzódó bejegyzése miatt érték. Csak a legutóbbi elmaradt szállítás 190 millió korona kiesést jelentett. Tiszteletre méltó az az erő és szilárd elhatározás, ahogy a kombinát pozsonyi bejegyzését követően igyekszik talpra állni. Annak, akit nemcsak a Žák visszaemlékezéseiben említett visszaélések, csempészések és megvesztegetés érdekel, hanem a kombinát több mint 4 ezer tagjának sorsa is, ez sem lehet közömbös. A kombinát képviselői tervek és elképzelések sorát említették, amelyek az eddigi sikeres gazdasági tevékenység folytatását célozzák. Immár pozsonyi központtal korlátolt felelősségű társaság alakul a korszerű mezőgazdasági technológia behozatalára, s itt lesz a Morva Bank székhelye, amit a kombinát alapít. Ugyancsak Pozsonyban kezdi meg működését kereskedelmi jellegű információs szolgálatuk, és már formálódik az exportüzlet, amelynek keretében Szlovákiában félmillió tonna gabona és százezer tonna húst akarnak felvásárolni, hogy azt külföldi piacon értékesítsék. Az illetékes gazdasági vezetők elmondták, a pozsonyi székhellyel Bécs és Magyarország közelségébe kerültek, s ez, valamint a rendelkezésre álló víziút új lehetőségeket kínál számukra. Bíznak benne, hogy rövidesen ismét gazdasági eredményeik által válnak híressé, s jelenlegi átkos népszerűségüket fokozatosan elvesztik. (egri) A KORMÁNYFŐ 100 NAPJA (Folytatás az 1. oldalról) 100 napot magasztalta, illetve a kormány egyes intézkedéseit védte. Kiemelt helyet kapott ezek között a bősi vízi erőművel kapcsolatos intézkedések együttese. Rögtön a bevezetőjében égető és megoldásra váró problémaként említette ezt a kérdést. Később azt hangsúlyozta, hogy nagyon kevés olyan kormányhatározat lesz a jövőben, amelyeket mindenki kész lesz elfogadni, ám a demokratikus döntéshozatal a többségi véleményt veszi figyelembe (a kormányfő éppen csak azt hallgatta el, hogy a többségi véleményt a múltban és jelenleg is manipulálja a posztkommunista sajtó, s hogy a vízmű által érintett lakosság meghatározóan többségi véleménye az, amelyet a kormány nem hajlandó figyelembe venni). Az előbb elmondottak ellenére is pozitívumnak tekinthető viszont, hogy Ján čarnogurský „taccsra játszotta" a közismerten nacionalista Darmo újságíró úr sajátos problémafelvetését, s megmagyarázta neki, hogy a Szlovák Köztársaság kormányától hiába várná el a szlovák nemzet érdekeinek megfogalmazását, mivel a szlovák nemzetnek számos pártja sokrétű nézeteket vall, s egymástól homlokegyenest eltérő érdekeket képvisel. Az újságírók további kérdéseire válaszolva Ján čarnogurský beismerte, a vízműről szóló 1977-es szerződést megsértette a csehszlovák fél is, ám mindezt - legalábbis közvetve - azzal mentegette, hogy a szerződést elsőként a magyar fél szegte meg. A felvízcsatomát egyszerűen fel kellett tölteni - magyarázta a szlovák kormányfő a Hydrostavnak azon eljárását, amely a nemzetközi jogon kívül megsértette a csehszlovák jogrendet is. Az Új Szó munkatársának kérdésfeltevésére, amely a dél-szlovákiai magyarság állítólagos fegyverkezési lázát illeti, a szlovák kormány elnöke lényegében kitérő választ adott. Megállapította ugyan, hogy nincs tudomása izraeli fegyverek illegális behozataláról, s egyben azt is, hogy a kormány mindeddig a délszlovákiai magyarok állítólagos fegyverkezéséről szóló rémhíreket nem tartotta kivizsgálásra érdemesnek, a jövőbe tekintve azonban ígéretet tett arra, hogy az ilyen híreszteléseket kivizsgáltatja. Állásfoglalásából éppen csak azt hiányoltuk, hogy a polgárháborúra, a polgári lakosság felfegyverezésére felszólító kijelentések megtévóit (például a Szlovák Nemzeti-Demokratikus Mozgalom úgynevezett katonai tanácsadóját), a rémhírek terjesztőit nem szándékuk felelősségre vonni. (fekete) KET ELNÖK, HA DOLGOZIK... (Folytatás az 1. oldalról) egy exkluzív nyilatkozatot. Minden erőfeszítés hiábavaló volt, csak a moszkvai taxisok lettek gazdagabbak. Elkészült végre a START-szerzödés. Hogy milyen is lett, azt már hétfőn megtudhatta a világ, így aztán az történt, hogy Moszkvában a szerdai nagy eseményig mindenki el is feledkezett a rakétákról. Már nem voltak érdekesek. Bezzeg három éve, amikor Reagan járt itt Moszkvában, akkor igen, akkor volt izgalom. A Kongresszus két házának elnöke úgy hozta utána a rakétaszerzódés ratifikációs okmányát, hogy legyen mit kicserélni. Csakhogy akkor ez volt a legtöbb, amit a csúcstalálkozó hozott. A STARTszerzódés ügyében akkor nem született haladás,, pedig lassan már (1988 augusztusában) azt is alá kellett volna írni. Akkor is számtalan téma volt napirenden, de eléggé szerényen hangzott az, amiben konkrétan megállapodtak: a politikai párbeszéd folytatása. Közben változtak az idők, gyökeresen megváltozott a nemzetközi helyzet, s ennek megfelelően a szovjet-amerikai viszony is. A rendszeres párbeszédtől a két nagyhatalom eljutott a partnerségig, s most már ennek megszilárdítása a cél, meg a baráti kapcsolatok kiépítése. Gorbacsov és Bush több ízben is éppen ezt hangsúlyozta, s a jelek szerint nem alaptalanul. Azt hiszem, erre a legkézenfekvőbb bizonyíték az a három közös nyilatkozat, amely Novo-Ogarjevóban született. Konkrétak, mentesek minden ködösítéstől és hangzatos frázistól. Miközben ahány, annyiféle. A közel-keleti rendezési konferencia összehívásáról szóló a két elnök nevében közli, mit szándékoznak tenni a térség békéjének megteremtése érdekében. S ez azt jelzi, hogy ebben az ügyben teljes az egyetértés, Bush és Gorbacsov személyes presztízsét is latba veti a cél elérése érdekében. Jugoszláviával kapcsolatban a két ország azonos véleményének rögzítéséről van szó. Ez a személytelen dokumentum bizonyítja, a jugoszláviai helyzet alakulásával párhuzamosan módosult Washington és Moszkva álláspontja is, s most sem akartak beavatkozni a dolgokba, csak az általánosan elfogadott rendezési elveket hangsúlyozták. A harmadik közös nyilatkozat aláírói a külügyminiszterek. Hogy „csak" ók, s nem az elnökök, az azt mutatja: a közép-amerikai és a karibi helyzet megítélésében különböznek a vélemények. Konkrétan Kubáról, a Kubának még mindig folyósított szovjet segélyekről van szó. Ez Bushnak nem tetszik, Gorbacsov kerülgeti a forró kását, a konzervatív kommunisták pedig a korább: ideológiai alapokon állnak ki Fidel Castro rezsimje mellett. így aztán a dokumentum Kubát csak megemlíti és a salvadori polgárháború befejezésére helyezi a hangsúlyt - ebben a kérdésben nyilvánvaló az egyetértés. Gorbacsov nagyon rokonszenves módon, rendkívül tárgyilagosan beszélt a gazdaságról, nem dramatizálta, de nem is bagatellizálta a helyzetet. Az igazat megvallva nem is lehet, a bajok annyira szembetúnóek. Ellenben a szovjet sajtó eléggé szégyenlősen írt minderről. Hiszen olyan sokáig lelkendezett a szovjet gazdaság grandiózus sikerei felett, hogy most nem nagyon képes ennek az ellenkezőjéről írni, s még nehezebben arról, hogy attól a gazdasági rendszertől remél most támogatást az Unió, amelyet annyira lenéztek, s amelyet legyőzni reméltek. Kétségtelen azonban, hogy gyógyírt csak a piacgazdaság adhat, s az is biztos, hogy a gyógyulás folyamata nagyon hosszú lesz. Az amerikai támogatás különböző formáinak felsorolása mellett számomra az volt a legrokonszenvesebb, hogy az amerikaiak megígérték, nem hallgatják el azokat a hibákat sem, melyeket ók is elkövettek. Hadd tanuljanak a szovjetek az ó kárukon, ez kevésbé fájdalmas. S talán ez az a momentum, amely a legmeggyőzőbben bizonyítja: nem -puszta szólam, hogy itt már partneri viszonyról van szó. Ami pedig a jövőt és a leszerelést illeti: az elnökök azt mondták, már felvázolták az új irányokat, a vegyi fegyverek felszámolása mellett folytatni akarják a nukleáris arzenál további csökkentését is, de már az összes nukleáris hatalom bevonásával. Bush és Gorbacsov nem titkolta, nem lesz könnyű elérni a most aláírt szerződés ratifikálását. Azt hiszem, ezúttal Gorbacsovra várnak a keményebb parlamenti ütközetek. Bár a Szovjetszkaja Rosszija, az oroszországi kommunisták liberálisnak éppen nem mondható lapja a START-szerzódést értékelő cikkében úgy vélekedett, nem lehet kétséges, hogy rövidesen beindulnak a tárgyalások a START 2 szerződésről. Merthogy ez a két ország érdeke. Hozzáteszem: nemcsak a két országé, hanem Európáé, az egész világé. S nyilván lassan ahhoz is hozzászokunk, hogy a szovjet-amerikai csúcstalálkozókhoz nem kel! majd külön apropó, ha a vezetők úgy érzik, nem elég a levelezés, a telefonálás, akkor személyesen találkoznak. Konkrét napirend nélkül, egy jó partneri beszélgetésre. Maga Bush azt mondta, ó éppen az olyan találkozókat szereti, amikor nincs témajegyzék, azt beszélik meg, amit kell. Az elnököknek ez a dolguk. Az újságíróknak meg az, hogy tájékoztassanak. Akár az unalmas csúcstalálkozókról is. George Bush és felesége Gennagyij Janajev szovjet alelnök kíséretében tegnap délelőtt Moszkvából Kijevbe utazott, ahol kb. 6 órás látogatást tett. Találkozott a köztársaság legfelsőbb vezetőivel és beszédet mondott az ukrán parlamentben. Kijelentette: az Egyesült Államok támogatja a harcot a demokráciáért és a gazdasági reformékért, s ez a támogatás nemcsak a központra vonatkozik, hanem azon köztársaságokra is, amelyek a szabadságra és a demokráciára törekednek. Hangsúlyozta azonban, Washington nem támogatja azokat az erőket és mozgalmakat, amelyeket az etnikai gyűlöleten alapuló „öngyilkos irányvonalat" valósítják meg. Az amerikai elnök ezzel összefüggésben egyértelmű támogatásáról biztosította Mihail Gorbacsovot. George Bush és felesége, Barbara tegnap délután hazautazott. SZENÁTUSI DÖNTÉS: ÚJ RAKÉTAVÉDELMI RENDSZER AZ USA-BAN Az amerikai szenátus tegnapra virradó éjszaka hozott határozatot arról, 1996-ig korlátozott rakétatámadás ellen védelmi rendszert kell létrehozni. A testület elutasította azokat a nézeteket, amelyek szerint az új védelmi rendszer veszélybe sodorná a szovjet-amerikai katonai együttműködést. A határozat tartalmazza azt a tervet is, amely szerint Bush elnöknek a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokon el kellene érni az 1972-ben, a rakétaelhárító rendszerekről (ABM) kötött szerződés felülvizsgálatát, úgy, hogy az USA-nak lehetősége legyen több földi rakétaelhárító rendszer telepítésére. (Az ABM-szerződés mind az USA, mind a Szovjetunió számára csupán egyetlen rakétaelhárító rendszer telepítését engedélyezte.) A már többször módosított Hadászati Védelmi Kezdeményezéssel (SDI) szemben ez a tervezet nem számol ürfegyverek telepítésével. Ellenzői egyrészt arra hivatkoznak, hogy nemcsak az ABM-et sértené, hanem a most aláírt STARTszerződést is, amely az ilyen hatótávolságú rakéták csökkentését irányozza elő. Az aláíráskor ugyanis Moszkva értésre adta, a START csak addig lesz érvényben, amíg az Egyesült Államok tiszteletben tartja az ABM-megállapodást. Al Gore Tennessee állambeli demokrata honatya, aki az új szervezet ellen tiltakozó csoportot vezeti, ironikusan megjegyezte: a START-szerződés aláírása után egy nappal az amerikai szenátus máris azt bizonyítja, hogy ismét meg akarja kezdeni a fegyverkezést. A másik tábor ezzel szemben azt állítja, az új rendszer összhangban lenne az ABMmei, s azért tartja szükségesnek, mert a jövő évszázadban bármely ellenséges ország képes lehetne egy Amerika elleni rakétatámadásra. A szenátus 69:39 szavazataránnyal eltörölte azokat a törvényeket, amelyek eddig tiltották a nők közvetlen részvételét a hadműveletekben. Az én/: az amerikai hadseregben szolgáló nők megállták helyüket az Öböl-háborúban.