Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-09 / 185. szám, péntek

1991. AUGUSZTUS 9. .ÚJSZÓä HAZAI KÖRKÉP ISMÉT A ZÁK-ÜGYROL KÉMÉNYEK A HÁZTETŐN Isrriét egy rövid áttekintést készí­tettünk az Alexej Žákkal kapcsolatos eseményekről. Abban a reményben, hogy egyszer az immár operettsze­rűen viharos fejlemények eljutnak a végkifejlethez, s magyarázatot ka­punk azokra a kérdésekre, amelyek körül egyelőre teljes a sötétség. Aki­ket érdekel az ügy, bizonyára azt is észrevették, hogy összefoglalóink a cseh lapokra támaszkodnak. Ez nem véletlen. A DAK MOVA pozso­nyi regisztrációja - érthető okokból - a cseh országrészekben kavarta fel a port. összefoglalónk gerincét a Mladá fronta Dnes adja. A lap az elmúlt hét végén arról értesült, hogy az illeté­kes svájci minisztérium Žák kiadatá­sára Csehszlovákiából semmiféle igényt sem kapott. Ez a katonai főügyész múlt hét közepén közzétett nyilatkozatával ellentétes hír, de el­képzelhető, hogy esetenként a berni hivatalok apparátusa is lassabban dolgozik a kelleténél Tény, hogy Žák rendőrszázados Zürichben még a hét végén is szabadon mozgott, amit a Weltwoche szerkesztőségé­ből adott telefonnyilatkozata is bizo­nyít. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy csomagol és utazik tovább. Pár napos terven felüli svájci tartóz­kodásának oka: távollétének idejére megfelelő elszállásolást biztosított családja számára. A hazatérés gon­dolatával, hogy ügyvéd segítségével megvédje igazát, az illetékes mi­niszterek ajánlata ellenére sem fog­lalkozik. A Dél-afrikai Köztársaság­ba meghirdetett távozása csak csel volt, hogy felmérje a hatást. Felesé­ge tanácsára máshová megy, az igazság egyszer hazatérése nélkül is kiderül. Három nappal később, július 6-i számában ismét foglalkozik a lap a Žák-úggyel. A rendőrszázados Štb-nek nyújtott szolgálatait firtatja. Az érdekelt szerint ilyen jellegű tevé­kenységét bizonyító egyén saját 1968-69-es tetteit igyekszik feled­tetni. Személyével kapcsolatban a több mint kéthónapos kivizsgálás alatt sem találtak semmiféle titkos­rendőrségi szolgálatot bizonyító adatokat. Július 6-i hír, hogy a Práce is felkérte Žák rendőrszázadost, nyilat­kozzon tevékenységével kapcsolat­ban. Válaszát, miszerint két barátjá­val, akik augusztus 2-án megláto­gatták, továbbutazott, a Mladá fronta Dnes útján juttatta el a práce szer­kesztőségének. Furcsa - írja a lap -, hogy egy olyan tapasztalt nyomozó számára, mint amilyen Žák rendőr­százados, problémát okozott a Prá­ce szerkesztőségével telefaxon fel­venni a kapcsolatot, és tehetségéből csak közvetett üzenetre futotta. Ér­dekes az is, hogy bár az ellene felhozott hazai vádak szerinte meg­alapozatlanok és konstruáltak, még­sem jön haza, mert - ahogy mondja - a jelenlegi hazai igazságszolgálta­tás állapotai közepette nem tudná magát megvédeni. így marad a hős, aki, akárcsak Cattani felügyelő, egymaga harcol a maffia ellen. Vannak, akik ezért elismerik, de vannak olyanok is, akik azt kérdezik, vajon a drága Svájc­ban miből él a Žák család, és hon­nan van a férjnek pénze az utazás­ra? Arról nem is szólva, hogy amennyiben Žák rendőrszázados­nak valóban igaza van, és a „slušo­vicei maffia" úgy tartja kezében az egész hazai biztonsági szolgálatot, valamint igazságszolgáltatást, ahogy mondja, akkor az olasz maffia a slušoviceihez, pontosabban az im­már pozsonyi DAK MOVA-hoz ké­pest szeretetszolgálati egyesület. A személyes érdekek - zárja elmél­kedését a hazai hírügynökség jelen­tése - úgy meredeznek az ügyben, ^mint a kémények a háztetőn, -ef­Kl ILLETÉKES A KÁRPÓTLÁS INTÉZÉSÉBEN? t A SANO ÉS A POLITIKAI FOGLYOK KONFÖDERÁCIÓJÁNAK VITÁJA DÖNTÉS: JÖVŐ HÉTEN Segíteni akartunk a meghurcoltak szá­zain, amikor a napokban beszélgetést közöltünk a SANO - az Erőszakkal Elhur­coltak Asszociációjának illetékesével a kárpótlás lehetőségeiről, a jelentkezés, a kártalanítási igény bejelentésének mód­járól. Segítő szándékunk ellenére darázs­fészekbe nyúltunk: két szervezet, a SA­NO és a Politikai Foglyok Konföderációjá­nak viszályába. Mindkettő magát tartja illetékesnek a sztálini munkatáborokba elhurcolt polgári személyek nyilvántartá­sában, kártalanítási kérvényeik intézésé­ben. Sajnos, a perpatvar közben megfe­ledkeznek a lényerői: arról a több ezer emberről, akik óriási megkönnyebbülés­sel fogadták az SZNT törvényét, amely lehetővé teszi, hogy a visszavonhatatla­nul elvesztett éveikért, a semmivel sem kárpótolható szenvedéseikért legalább némi jóvátételt kapjanak. Miközben képvi­selőik úgy nyilatkoznak hogy a „konku­rens" szervezetnél leadott jelentkezés nem érvényes, az érintettek, többségük idős, beteg ember, elvesztik utolsó remé­nyüket is, hogy igazságot szolgáltassa­nak nekik. Nehéz kibogozni, kinek van igaza. Mi is „csupán" azt akarjuk, hogy az érintet­tek tudják: kihez kell fordulniuk, kinél kell jelentkezniük; hogy ne utazgassanak fö­löslegesen Pozsonyba, Eperjesre, vagy Dunaszerdahelyre, ahol felvállalták az adatok begyűjtését. Amint megtudtuk, tegnap az igazságü­gyi, a munka és szociális ügyi minisztéri­um, valamint a SANO, a Politikai Foglyok Konföderációja és a Helsinki Bizottság képviselői azzal a céllal találkoztak, hogy megtárgyalják a kártalanítási ügyek inté­zésének módját. Az illetékesek jövő héten ismét összeülnek, és előreláthatólag dön­tenek arról, milyen lesz a pontos eljárás. Arra vonatkozóan, hogy a jelentkezéseket ki jogosult átvenni, a szervezetek vezetői­től továbbra is ellentmondásos informáci­ókat kaptunk. Mária Knižková továbbra is azt mondja, hogy a SANO az egyedüli illetékes, míg Július Porubský, a konföde­ráció titkára szerint a náluk leadott jelent­kezési ívek is érvényesek. Mindketten hangsúlyozták azonban, hogy csakis az elhurcolt polgári személyek jelentkezze­nek, mert a hadifoglyokra a közelmúltban elfogadott tön/ény nem vonatkozik. Mit tanácsolhatunk ezek után? Bár nehéz türelemre inteni az érintetteket, mégis ez az egyedüli lehetőség. A tör­vény megszületett (ne felejtsük, még nem is lépett érvénybe!), így senki, semmiről sem marad le, ha megvárja a jövő heti döntést. Mindenesetre azt ajánljuk, nem­csak a jövő hétig, hanem azután se utaz­zanak az ügyintézés miatt, hanem előző­leg kérjenek felvilágosítást az illetékesek­től, mert az egész postán is elintézhető. Amint megszületik a döntés, olvasóin­kat azonnal tájékoztatjuk a fejlemények­ről. . -esi­A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6298/91 Anti Rudolf, 1924. XI. 12., Mecenzéf (Gorlovka) 4878/91 Antoš Ján, 1919. V. 26., Lőcse (Donbasz) 5859/91 Árendás Sándor, 1921. II. 28., Garamkálna (Ocsincsiri) 3908/91 Árendás Gyula, 1922. VIII. 18., meghalt, Kürt (Cseljabinszk) 5779/91 Árendás Gyula, 1921. IX. 30., Keszegfalu (Brjanszk) 1314/91 Asztalos László, 1921. X. 15., Bunya (Sztálingrád) 331/91 Andrejčák Štefan, 1901. VI. 28., meghalt a SZU-ban (Donbasz) 6/91 Jozef Bulej, 1920. VI. 5., Szucsány (Kárakanda) 54/91 Basti Imre, 1921. XI. 8., Tajti (Dnyepropetrovszk) 55/91 Basti István, 1908. V. 7., Tajti (Donbasz) 58/91 Basti István, 1922. XII. 11., Tajti (Szumi) 60/91 Basti József, 1911. II. 1., Tajti (Alekszin) 61/91 Basti Gábor, 1924. I. 5., meghalt, Tajti (Ural) 62/91 Basti József, 1913. II. 20., Tajti (Szakt) 68/91 Basti Ernő, 1926. II. 2., meghalt, Tajti (Foksány) 97/91 Brindza József, 1911. VI. 29., Bijacovce, meghalt a SZU-ban, (Donbasz) 98/91 Borza Anton, 1927. XII. 11., Igló (Kaukázus) 99/91 Bujňák Pavol, 1920. I. 28., meghalt, Bijacovce (Donbasz) 101/91 Bakos György, 1923. X. 27., Dernő, (Donbasz) 103/91 Benkő Imre, 1922. X. 28., Szalánc, (Lengyelország) 104/91 Bodnár Béla, 1921. V. 20., Szirénfalva (Donbasz) 106/91 Bujka Zoltán, 1930. IV. 5., Pózba (Dachau) 144/91 Balogh Sándor, 1913. IX. 12., meghalt, Boly (Donbasz) 150/91 Bohács Gyula, 1926. VI. 24., Zétény, (Sztalinov) 155/91 Boros Géza, 1925. VIII. 25., Királyhelmec (Sztalinov) 171/91 Balog Sándor, 1903. XI. 30., Marcelháza, meghalt a SZU-ban 237/91 Bendík Ondrej, 1902. II. 13., Spľ Teplice, meghalt a SZU-ban 239/91 Bordás Gábor, 1903. VII. 23., meghalt a SZU-ban (Omszk, Don) (Folytatás a holnapi számban) MÁSOK ÍRTÁK A dunai vízmű építésének támogatói a dunai árhullámot olyannyira saját mal­mukra hajtották, hogy elvesztették józan ítélőképességüket. A felvízcsatorna által elzárt három község, Doborgaz, Vajka és Bodak lakossága az elrendelt evakuálást mesterséges pánikkeltésnek tartotta, és a kirendelt autóbuszok csupán néhány kisgyereket szállítottak el. A somorjai tün­tetők a magas vízállás alatt arra töreked­nek, hogy a lehető legnagyobb mértékben észrevétlenek legyenek és így ne adjanak okot a további rágalmakra. Bebizonyosodott, hogy az igazság tel­jesen másutt van, mint ahogyan azt Vi­liam Oberhauser vízgazdasági és erdő­gazdasági miniszter el akarta hitetni a te­levíziónézőkkel. A tüntetők nem akadá­lyozták az építőket a mentési munkálatok­ban, sőt segítségüket is felajánlották. A néhány hetes rivalitás után a veszély-' ben nagyon gyorsan megállapodtak az együttműködésben. A Szlovák Természet és Tájvédők Szövetsége Mikuláš Hubának, a szövet­ség elnökének aláírásával nyilatkozatban foglalkozott a legutóbbi bősi események­kel. A nyilatkozatot elküldték a köztársa­sági elnöknek, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének és neves nemzetközi szemé­lyiségeknek, akik az emberi jogokkal és a természetvédelemmel foglalkoznak. Többek között ez áll benne: ,,A különle­ges rendőri alakulatoknak a tagjaink, kül­földi barátaink és a Csallóköz lakossága ellen elkövetett durva erőszaka nem ne­vezhető másképp, mint a gyengéd forra­dalom eszméinek és céljainak és ezáltal önazonosságunk teljes tagadásának... A dunai vízmüvek hívei ismét megerősítet­ték, készen állnak, hogy erőszakot köves­senek el nemcsak a természettel, hanem saját polgártársaikkal szemben is... Őszintén örülünk annak, hogy Szlovákiá­ban ismét akadtak, akik önként vállalták a fizikai erőszak elszenvedését az esz­mék megmentése érdekében. Ennél ke­vésbé örülünk, hogy nálunk lassan ez lesz az egyedüli módja annak, hogy letör­jék a hatalmasok ignoranciájál, ...ez lesz az egyedüli eszköze annak, hogy mega­kadályozzuk, a százszor elismételt ha­zugság igazsággá váljon." Lidové noviny A HATALOM DICSERETE, AVAGY A TÖBBPÁRTRENDSZER ÉRTELME Akárhogy is veszem, ez az egész nem az igazi. Mondhatná bárki, aki a többpárt­rendszertől valami "megváltást várt, min­den vágyának teljesülését, sőt talán még többet is ennél. Egy érdekes kérdés hangzott el nemrég a televízióban: Mi volt a különbség a takarítónő és a miniszter között tegnap (értsd 1989 novembere előtt) és mi ma? Természetesen nem érkezett válasz, csupán a riporter próbálta meg elütni a kérdést azzal, hogy feltehe­tőleg, semmi. Ez talán így is van, sót, mert nőtt az egyéni felelősség a kormányon belül is, a miniszter és a takarítónő közötti „szakadék" még nagyobb lett, értsd a mi­niszter hatalma lett nagyobb. Arról lehet vitatkozni, hogy jó-e ez, vagy nem, annyi bizonyos, hogy az egyéni felelősség biz­tosan hasznosabb, mint a kollektív „senki sem felelős" aparátcsik-magatartás. Nemrég az FMK Politikai Vitaklubjá­ban járt két jeles politológus. Az egyik az Amerikai Egyesült Államokból, annak a nemzetközileg elismert amerikai intéz­ménynek a szakembere, mely jelenleg 80 ország kormányát látja el politikai szakta­nácsadással. A másik egy tekintélyes an­gol gazdasági lap munkatársa, aki a politi­kai lépések megjelenítésével foglalkozik a tömegtájékoztatói eszközökben. Az el­ső kérdésük (mert előadóként is igencsak kérdeztek) az volt, hogy mi a feladata egy pártnak. Félénk válasz érkezett a hallga­tóság köréből: a hatalomért való harc. Az előadó majdhogynem felsikoltott, mond­ván, hogy hát: igen! Mert mi más? Egy párt azért van, hogy küzdjön a hatalomért. Aztán dörgedelmes hangon vázolta a kö­zép-európai és a szlovákiai állapotokat, ahol az újdonsült politikus nemcsak hogy nem meri felvállalni ezt a szerepet. Leg­gyakrabban bocsánatot is kér azért, hogy ő politizál, amolyan kényszerszerepben tetszeleg, mondván, alig várja, hogy visz­szatérjen eredeti foglalkozásához, vagyis filozófus, közgazdász, jogász, tanító, szo­ciológus meg miegymás legyen. Csak a rendszerváltás szerepe az övé, aztán úgyis abbahagyja. És aztán így is tesz. Abbahagyja. Isten mentsen meg bennün­ket az ilyen politikusaktól, mondta lendü­letesen az előadó. Ősszel, amikor a Szabad Demokraták Pártjánál (FDP) jártam Bonnban, igen­csak elcsodálkoztam azon, hogy a politi­kusok köreiben, az önkormányzati szinttől egészen a legfelsőbb pártvezetésig, csu­pa közgazdásszal, jogásszal találkoztam. Ezek az emberek azért tanulták ki a szak­mát, hogy politikusok legyenek. Nem va­lami megszállottság, váteszi szerep haj­totta őket, hanem a tehetségükre alapo­zott döntésük, hogy ők pedig politikusok lesznek. Egyáltalán nem könnyű az ilyen elhatározás. Politikusnak lenni nem olyan egyszerű, de hivatás, s mint ilyen, megvá­lasztható. Nézzünk csak szét köreinkben, ki politikus itt. Szabadkozni persze lehet, ki készülhetett akár két éve is ilyen sze­repre? Csakhogy eltelt másfél év, ós itt lenne az ideje: politikusi pályára készül­nünk, mert a homokóra pereg és nem lenne jó az utolsó pillanatban szembe­nézni ezzel a kérdéssel. El kell dönte­nünk, politizálni kívánunk-e, vagy sem! Hányatott sorsunkból eredően a mi politizálási módszerünk mindig a sámán­szerep volt. Az volt kisebbségi politikus, aki lett, aki lépett, aki vállalt, aki mindenki helyett volt... Nos, ez ma már nem így van. A politikus az, aki megfelelő szakmai előképzettséggel rendelkezik, beszél leg­alább két idegen nyelvet, megfelelő kap­csolatrendszerrel rendelkezik, kialakult nézetei.vannak, aki nem nyöszörög, nem szenved, nem panaszkodik, aki pontosan tudja, hogy mit kell tennie, és tévedéseit, balsikereit nem mohácsi vészként, hanem a szakmájához tartozó élemként éli meg, mint egy vállalkozó. Aki ezen nem tudja túltenni magát, az olyan érzelmektől fűtött ellenlépésekre ragadtatja magát, melyek idővel megbosszulják magukat. A hig­gadtság és az elegáns fellépés jellemzi a ma és a holnap politikusát, legyen az kisebbségi politikus is. Nem lehet örök fájdalmakkal elhalmozni a közönséget, mert idővel beleunnak. Mi tehát a többpártrendszer értelme? Hangozzék ez bármennyire is furcsán - a hatalom. Igen, az, mert nézeteimet, elképzeléseimet, szándékaimat csak en­nek csúcsán tudom érvényesíteni. Félel­metes dolog ez, mert a hatalom tényleg roncsol, felrúghatja erkölcsi normáimat, amorálissá tehet, magával ragadhat, mint ama bizonyos gépszíj. De kell a többpárt­rendszer, hogy ne én legyek az egyetlen küzdő fél. Miközben a többpártrendszer­ben sem megy másra a játék, mint a hata­lom birtoklására, ez a hatalom korlátozá­sa is egyben, hiszen elfogadom, hogy mások állandóan ellenőrizzenek. A liberá­lis eszmék révén létrejött a hatalom hár­mas megosztása (törvényhozói, végre­hajtói, bírói), a többpártrendszer a hata­lomra törők ellenőrző intézménye, a pár­toké egymás által. Sok ilyen intézményre, önkormányzatokra, regionális összefogá­sokra, érdekegyeztetésre, a piac és nem a politika által vezérelt gazdaságra, füg­getlen társadalmi és kulturális szerveze­tekre van szükség ahhoz, hogy akárcsak az egyik is működjék. Dé természetesen és mindenek előtt polgárokra, akik a joga­iknak, emberi méltóságuknak tudatában vannak. Tudatában vannak annak, hogy semmi sem lehet nélkülük, még ha na­gyon is kicsinek látszik az, amit az egész­hez hozzá tudnak tenni. Nem a hatalomtól kell félnünk, hanem önmagunktól, és hogy ne féljünk, helyet kell adni másoknak, hiszen lehet és szinte biztos, mi is ezáltal vagyunk! TÓTH KÁROLY ÚSZVA ÉLNI Nagyon nagy kár, hogy Waszlavik „Gazember, Petőfi, Sámán" László (exBeatrice) keddi, a Duna órsújfalusi kemping melletti partszakaszán előadott produkcióját csupán a Nyári Ifjúsági Találkozó résztvevői tekint(het)ték meg, s nem a Duna-táj valamennyi lakója. Legalább Vajka, Doborgaz és Bodak polgárai eljöhettek volna. Persze, tudom, nekik (is) más dolguk volt aznap: időzített bombákhoz hasonló múbuzgárok hatálytalaní­tásával, illetve azon való töprengéssel múlatták az idejüket, hogy minden erejüket a vagyonkájuk védelmére összpontosítva a lakhelyükön maradjanak-e, avagy kormá­nyunknak a Duna régi medre és a felvízcsatorna közé szorult (szorított) három község evakuálásáról szóló döntésével felkínált lehetőséggel éljenek. Néhányan azonban mindezek ellenére is eljöhettek volna. Aligha bánták volna meg. Volt valami ómenszerű mozzanata is annak, hogy Waszlavik éppen a Duna tetőzésének napján jött el az ifjúsági találkozóra és nem valamelyik zenei produkciójával kápráztatta el a közönséget, hanem a tíz évi kemény munkával kidolgozott „G.(azem­ber)"-fé\e úszótechnikáinak bemutatásával. Ezeknek a hagyományos úszótechnikákkal szemben óriási előnyük, hogy az ember minden porcikáját (inát, izmát, csontját és zsigerét) megmozgatják-megedzik. A fölösleges szócséplés helyett azonban inkább nézzük meg, hogyan is fest az egyik, az ún. „oldalazó", melynek két variációja is van: az elsőt a vízre 45 fokos szögben ráfekve kell végezni és a Furcsasága az, hogy mind a négy végtag mást csinál. Hagyományosnak számító mozdulatot, mellúszó lábtempót, csupán a jobb láb végez. A bal egy kis,, egyenirányítóit" körív mentén mozogva éá néha enyhén visszahúzva „rácsap" a vízre. A bal kéz nem csinál semmit (de ha „sietünk", végezhet, mondjuk, hagyományos hátúszó kéztempót is), a jobb kéz viszont nagyon fontos, könyökben behajlított, delfint idéző hullámzó mozgást végez és néha szintén „rácsap" a vízre. A négy végtag munkáját, ha nem akarunk kóbaltaként alásüllyedni, a következőképpen ajánlatos szinkronizálni: a bal lábkör „rácsapásos" részekor indítjuk a jobb lábtempót, majd ehhez képest egy kicsit megkésve következik a jobb kéz hullámzásának „rácsapása", azaz visszahúzása. A második variációt a vízfelszínre merőlegesen kell úszni. A jobb és a bal láb ugyanazt csinálja, amit az előző variációnál, a különbség csupán annyi, hogy mindkét kéz a siklót idéző hullámzó mozgással kígyózik, a bal a víz felszínén, a jobb pedig alatta. A fentiekből alighanem mindenki számára nyilvánvaló, hogy a „G. "-féle úszótechni­kák elsajátítása nem kevés időt és energiát igényel, a víz a második (illetve az első) otthonunkká kell, hogy váljon a megtanulásukhoz. Ha ezt elértük, innen már csak egy lépés, hogy kopoltyúnk is nőjön. (Lehet, hogy Waszlaviknak már nőtt is, lévén azonban a lapockáit verdeső hajkoronája, ezt nem állíthatom minden kétséget kizáróan.) És itt van a kutya elásva! Ezért lett volna jó, ha valamennyi, a bősi vízi erőmű környékén élő ember megtekinti a bemutatót, mivel, sajnos, egyre inkább úgy tűnik, hogy a Duna-tájat vízi (víz alatti) országrésszé válással fenyegető építmény tervezett üzembe helyezésére az ott élők csupán a „G.(azember)"-féle úszótechnikák megtanu­lásával reagálhatnak-válaszolhatnak. (kluka) IDŐZÍTETT ÁRVÍZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom