Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-01 / 178. szám, csütörtök

1991. AUGUSZTUS 1 .ÚJ SZÓi MOZAIK CSODÁRA VÁRVA Na, kíváncsi vagyok! - mondta Éva rezignáltán, fájós lábaival felbicegett a lépcsőn, s helyet találva magának a zsúfolt lelátón, a botját maga mellé tette. Az orvosok évek óta kezelgetik, de csak rosszabbodással „vigasztalják". Megpróbálja Kaspirovszkij szeánszát. Istenem, legfeljebb nem használ. Százhúsz koronába került a jegy, de a külföldi orvosság még drágább... Kedden délután már fél egykor ott tolongtak a reménykedők a pozsonyi sportcsarnok előtt. A nap tűzött, a bénák, betegek, tolókocsisok türelemből jelesre vizsgáztak. Lelkierőből is. Mert a meredek lépcsőkön, a csúszós gumival borított lejtőn felés lejutni nekik csak komoly asszisztenciával sikerült. Fél háromkor már zsúfolt volt a lelátó. (A ferde tetős csarnok tervezője megfeledkezett a klimatizációról.) Két középkorú nő között ülök. Beszélgetünk - természetesen Kaspirovszkijról. Jobboldali szomszédnőm hiteles történetet mesél, ha nem a családjában esik meg, nem hinné el. A sógornője a tévében nézte a szeánszot, de rá se igen hederített, és másnapra lepottyant az orráról a bibircsókja - amit huszonöt éve viselt -, a haja pedig visszanyerte eredeti színét. Baloldali szomszédnőm is a családja körében történt gyógyulásról számolt be, igaz, nem komoly nyavalya, csak egy makacs tyúkszem kínozta sógornőjét, ami a szeánsz utáni napon magától eltűnt, viszont a férjének nőtt tyúkszeme - akinek pedig soha életében nem volt... Pontosan háromkor feketébe öltözött mokány férfi jelent meg az emelvényen, Anatolij Kaspirovszkij. Két órán keresztül figyelt rá négyezer ember. S mert a nép a cirkuszi mutatványokat is igényli, (mint némi malíciával megjegyezte a tegnapi sajtótájékoztatón) vagy két tucatnyi jelentkezőre mély hipnotikus álmot bocsátott... De nem hipnotizálással gyógyít, hárította el még a gyanúját is... Sőt, nem is ő gyógyít. Az arra fogékony szervezet gyógyítja önmagát, kézrátétel, hókuszpókusz nélkül. Nem mindenkit. De 1700 szeánsz után csodák is bekövetkeztek szép számmal. Egy német színésznőnek a szeánsz utáni hetedik napon nőni kezdett a haja (évekig járt a legjobb külföldi orvosokhoz), többeknek kinőtt a foguk. A pozsonyi szeánszon is sokan mondtak köszönetet - az ő adataik is az 1 millió 200 ezer gyógyulásról beszámoló levélhez kerül. Éjjel a csodán, a csodaváráson tűnődtem, próbáltam megfejteni Kaspirovszkij titkát. Csak hajnal felé jutott eszembe, hogy nem fáj a térdem. Kora reggel csengett a telefon. Éva volt az. „Akármi legyek, ha nem használt - lelkendezett.,- Nem fáj annyira a lábam, és a nyakam sem ropog, ha forgatom!" (kopasz) ZÖLD UTAT NYITÓ KOMPROMISSZUM (Folytatás az 1. oldalról) vezetékből évente 4-4,5 millió tonna nyersolajhoz juthatna. De lehetőség nyílik az együttműködésre az energiabeszerzés más területein is. És ezentúl nemcsak kétoldalú, hanem a Hexagonále keretében többoldalú alapon. Ľubomír Marták a tárgyalófelek pragmatikus hozzáállását emelte ki. Mint mondta: ha bürokraták lennének, akkor akár öt évig is elvitatkoztak volna, mindegyikük kitartva a maga igazsága mellett. Nagyra értékelte, s az Adria további kihasználása szempontjából alapkőnek nevezte az aláírt megállapodást. Kérdésemre, vajon a SchwechatPozsony kőolajvezeték megszületésében kialakult patthelyzet menynyire befolyásolja részünkről a Adria-vezeték kihasználását, Marták miniszterhelyettes azt válaszolta: az ideális az lenne, ha nemcsak az említett két vezeték, hanem a készülő Ingolstadt-Litvínov vonal is üzemben lehetne, ám önmagában egyik sem képes szükségleteink kielégítésére. Mindenképpen függetleníteni akarjuk magunkat a kőolajbeszerzésben, és igényeinknek megfelelően a jövőben e nélkülözhetetlen nyersanyagot egyszerre több forrásból próbáljuk előteremteni. Egyelőre Csehszlovákia számol azzal, hogy az Adria kapacitását teljes mértékben kihasználja., Ilyen szerződést kíván kötni, számolva annak veszélyével, ha nem veszünk elegendő kőolajat, a bérleti díjat akkor is fizetnünk kell. (j. mészáros) GYŰRŰZIK A ZÁK-ÜGY A Mladá fronta két munkatársának Alexej Žák rendőrszázadossal (akit 1990-ben megbíztak a Slušovicei „csodaszövetkezet" dolgainak kivizsgálásával) a svájci Weitwoché szerkesztőségében készített és a lapban megjelent beszélgetése nyomán (az interjút lapunk hétfői számában ismertettük) idehaza is újabb nyilatkozatok, érvek és ellenérvek sora jelent meg a lapokban. Žáknak nincsenek bizonyítékai - címmel a Práce tegnapi számában megjelent írás Petr Pithart és Cuba slušovicei elnök találkozásával foglalkozik, amelynek az interjú szerint az lett az eredménye, hogy feloszlatták a slušovicei vizsgálattal megbízott csoportot. A lap kérdésére adott válaszában a cseh kormány szóvivője elmondta, hogy a kormányfő tavaly Luhačovicén töltött szabadsága alatt valóban járt Slušovicén, ahol a Polgári Fórum képviselőivel találkozott, vagyis a nem „čubapáŕtiakkal". Később, és csak egy ízben további személyek jelenlétében az elnökkel is találkozott, hogy megismerje a másik fél nézeteit. Csakhogy - folytatja a lap - a Weltwocheban megjelent írás szerzője idézi Jan Rumi, a szövetségi belügyminiszter helyettesének szavait: „Feltételezem, hogy amit Žák Slušovicével kapcsolatosan mond, igaz", s ezért az érintettet is megkérdezte: Idézett szavairól mi a véleménye? A válasz: „Ami a Slušovicei Agrokombinát kisebb szervezetekre történő transzformációját illeti, az valóban kivizsgálás tárgya, és a bizonyítás nehéz lesz. Žák ilyen jellegű információi igazak. De amit Žák úr Pithart és Rychetský részvételéről állít a slušovicei ügyben, arra vonatkozóan nincsenek bizonyítékai. Az üggyel kapcsolatosan a Práce és további cseh napilapok is idézik Ján Lángoš szövetségi belügyminisztert, aki kérdésre válaszolva kijelentette, a belügyminisztérium Žák kiadatásával kapcsolatosan az Interpollal nem lépett kapcsolatba. Ez a körzeti katonai ügyészségre tartozik, amely a rendőrszázados ellen megindította a büntetőeljárást. Más lapok ennek részleteiről is írnak. A büntetőeljárás nem tartalmazza a köztársaság engedély nélküli elhagyásának vádját, annak elTÜRELMI IDŐ: 730 NAP Régi szokás a demokratikus politikában, hogy az „új emberek" tisztségük elfoglalása után türelmi időt kapnak az újságíróktól. Amerikában például íratlan törvény, hogy az újonnan hivatalba lépett elnöknek az első 100 nap alatt a legrettegettebb tollú újságíró sem ront neki. Legfeljebb utalgatva bírálgatják. Az is a polgári demokrácia hagyományaihoz tartozik, hogy egy új vezérigazgató vagy főszerkesztő ténykedésének első két hónapjában nem hajt végre alapvető változtatásokat a vállalat vagy a szerkesztőség vezetésében. Van ebben némi ráció. Különösen ha ezt a gyakorlatot a világ más részein meghonosodott szokásokkal hasonlítjuk össze. A csehszlovák kormány nem 100 napot, hanem teljes két esztendő türelmi időt kapott 1990 júniusában. Nem mintha ez azt jelentené, hogy a zsurnaliszták takaréklángra állították volna magukat. A türelem nem ebben nyilvánul meg. Csipkelődő írások, megsemmisítő elemzések, vitacikkek és „csípőből lövöldöző" glosszák ezrével jelentek meg egy év alatt, főképp Václav Klaus, a gazdaságátalakítás kapitánya címére; fő irányvonalát azonban még legvérmesebb bírálói sem vonták kétségbe. És úgy látszik, e vonatkozásban 730 nap a türelmi idő. A pénzügyminiszter nevével fémjelzett koncepciónak az a lényege, hogy az ellenkezőjét kell annak megvalósítanunk, amit 40 év alatt a gazdasági életben csináltunk. Az állam mindenbe beavatkozása helyett az egyéni sorsformálást honosítjuk meg - olvashatjuk ki a kormányprogramból. Megalomániás nagyberuházások helyett a kis- és középüzemekre összpontosítjuk figyelmünket. A globális megoldások helyett az egyéni elképzelések megvalósítását helyezzük előtérbe. És így tovább. A közvéleménycsinálók a részjelenségekről írhattak epés cikkeket, és a parlamentben is elhangozhattak tamáskodó felszólalások, az alapgondolat helyességét azonban úgyszólván senki sem kérdőjelezte meg. A legvéresszájúbb szlovák nacionalisták sem, akik - ahol qsak lehet - nem győzik hangsúlyozni a sajátosságokat. De még a kommunisták sem, akik pedig ugyancsak meglovagolják a szociális demagógiában rejlő lehetőségeket. Klaus ma ugyanazt mondja, amit Gottwald mondott 1948-ban: Régi módon nem lehet élni. A köztársaság első munkáselnökének a koncepciója teljes mértékben csődöt mondott. Most reménykedhetünk, hogy az új koncepció reprezentánsai majd úgy vezetik az országot, hogy megbizonyosodhatunk a „ha ketten ugyanazt mondják, nem biztos, hogy az ugyanazt jelenti" bölcsesség igazságtartalmáról. Akkor, 1948-ban úgy rugaszkodtunk neki a szocializmus építésének, hogy nem ismertünk kételyt. Bűn volt, ha valaki globálisan bírálta a koncepciót, de még azt is nehezen bocsátották meg, ha hellyelközzel és egészen apró ügyekben elhangzott egy „talán mégse". Az a módszer, ahogy Václav Klaus és környezete mások eltérő nézeteire reagál, nekem ezeket az évtizedeket juttatja az eszembe. A rendíthetetlen igazhitű vallásalapító felháborodásával utasítja viszsza például Miloš Zeman bátortalan „talán mégse"-jeit, pedig dehogy kérdőjelezi meg a piacgazdaságra való törekvést és az állami beavatkozás leépítését! Arról már nem is beszélve, hogy a pénzügyminiszter legnagyobb vetélytársáról, Valtr Komárekről vélekedik. Lekommunistázza őt, pedig hát a Husák-rendszerben mindketten ugyanabban a Prognosztikai Intézetben építették a szocializmust. Amikor Komárek professzor arra figyelmeztet, hogy a munkanélküliek száma esetleg 1 millióra emelkedhet, ezt a választ kapja: kommunista propaganda. Ha az előrejelzők csehszlovákiai pápája arra mutat rá, hogy a hazai össztermék 25 százalékos csökkenésével és netán 60 százalékos inflációval is számolhatunk, így reagál Klaus: ellenzéki rémhírterjesztés. Ha mindezek után valaki megkérdezné tőlem, hogy ellendrukkere vagyok-e a radikális gazdasági reformnak, Klaus pénzügyminiszter koncepciójának, akkor én ezt válaszolnám: határozottan híve vagyok ennek az elképzelésnek, és kívánom, hogy megvalósuljon a piacgazdaság. Amikor kimondom a „talán mégse"-t, csak arra gondolok, hogy talán mégse ilyen hithűen, mások véleményének figyelembe vételének elutasításával kellene levezényelni a gazdasági reformot. Ugyanis a történelem során még egyetlen nagy eszme sem valósult meg olyan vegytiszta formában, ahogy azt a „vallásalapítók" leírták. Félek, hogy Václav Klaus esetében ez lesz a gazdaság egészségessé tételének a legnagyobb csapdája. Václav Klaus nem 100 nap türelmi időt kapott az országtól, hanem két esztendőt. Ez alatt produkálnia kell. Ha nem ér el kézzelfogható eredményeket, nagy baj lesz. Előfordulhat, hogy teljesen elveszítjük ezt a két esztendőt, és 1992 nyarától más „vallásalapító" vállalkozik a megváltó szerepére, és semmivé válnak azok az eszmék, amelyekben kétségkívül sok a ráció. TÓTH MIHÁLY EGY FESZTIVÁL FÉNYTÖRÉSEI IV. ÖNMAGUNK KERESÉSE Ülünk a Convito Paolo Diacono előtti fák alatt. A helyszín nevéből is kikövetkeztethető, hogy egy középiskola konviktusának, azaz diákotthonának legalább négy-öt hektáros sportpályájából és egy füvesített területből álló kertjében nézzük a Kerényi Imre rendező vezényelte Nemzeti Színház-beli és Madách Színház-beli közös csapat próbáját. Mellettünk Novák Ferenc ül hol ide, hol oda attól függően, mennyire keríti hatalmába a Honvéd Táncegyüttes éjjeli bemutatkozását megelőző lámpaláz. Ráadásul legényei és leányai még a színpadon próbálják az István, a király rockoperát. Még nem tudjuk, hogy miként zajlik majd le a három negyedórával éjfél előtt kezdődő előadás. Nem tudom, volt-e a Mittelfest-nek a szó szoros értelmében nemzeti folklórra alapozottabb előadása, mint Novák Ferenc koreográfus és Rossa László zeneszerző két táncjátéka, az Antigoné és A helység kalapácsa. Sikerével a híradások alapján csak a pozsonyi Nemzeti Színház balettegyüttesének sikere mérhető. Azon túl, hogy mindkettő a táncművészet egy-egy egymástól karakteresen különböző ágát képviseli, az utóbbi együttes mégiscsak Verdi Requiem-jének zenéjére táncolt, ami az olasz közönség előtt,,csupán" zeneként is siker. Az tény, hogy a görög drámairodalomból oly jól ismert Szophoklész-téma - a testvérgyilkos háborúban a vesztesek halottait is eltemető királylány, Antigoné története - Európa minden országában jól ismert. Viszont Petőfi Sándor komikus hóseposzának minden eleme, így a táncszínpadi átirat sokszorozottan is a magyar folklór zenei és táncanyagára épül. Novák Ferenc és társainak táncszínházi eredményeit Európában jobban ismerik és elismerik, mint Magyarországon. Mellesleg jegyzem meg, hogy miközben igen erőteljes igyekezettel törekedtek egyes társulatok, hogy meghívást kapjanak erre a fesztiválra, a Honvéd együttest spontán módon hívták meg. S ha a tíznapos fesztivál második hétvégéjének kicsúcsosodása a pozsonyi balett fellépése volt, akkor a kezdés csúcspontja mindenképpen a Honvéd Táncegyüttesé. A Novák Ferenc alkotta táncjátékoknak olyan formanyelve van, amely lényegét tekintve a magyar néptáncnak a hatvanas évek közepétől az autentikus folklórból merítő művészi megjelenítési módjára alapozódott. Nem túlzás, amikor sokan azt állítják, hogy mindaz, amit Kodály Zoltán a népzenének bartóki tiszta forrásából merítve európai hatásúvá tudott formálni, az utóbbi évtizedben Novák Ferenc munkássága nyomán a táncművészetben is megjelent. Ez Cividale del Friuli-ban is bebizonyosodott, hiszen a késő éjszakában befejeződött előadás után tizenöt percig ünnepelt az olasz közönség, amely az előadás közepén eleredő eső ellenére sem távozott a nézőtérről. Persze ennél sokkal többről van szó. A nemzeti köldöknézések, illetve a gyökértelen kozmopolitizmus párhuzamos térnyerésének időszakában elgondolkodtató a tánc univerzalitására alapozott, a nemzeti folklór formakincséből merítő, mégis az emberi kultúra egyetemes lelki kivetüléseinek jegyében születő Novák-koreográfiák egyértelmű sikere. Rádöbbennek-e mások is arra, hogy az emberiség művészetének kimagasló alkotásai és az ezeket megalapozó egyetemes kulturális flóra az egyes nemzetek teremtette szellemi kincsből merítenek? Ha eredendően más műfajban - a rock szubkultúrájának egy viszonylag fiatal műfajában - született is meg a Szörényi Levente-Bródy János szerzőpáros rockoperája, a témát tekintve egyszerre magyar és egyetemes. Keresve sem lehetett volna rosszabb időpontot kiválasztani a Kerényi Imre rendezte, itt szabadtéri színpadra adaptált kőszínházi előadásnak. Vasárnap éjjel tizenegy órakor a másnap munkába menő környékbeliek már nem jöttek le, ráadásul az előadás előtt egy órával zivatarfelhők jelentek meg Cividale fölött. így csupán háromnegyed részben telt meg a szabadtéri színpad nézőtere. Akik eljöttek, nem bánták meg, hiszen a prológust és az epilógust olaszul hallhatták. Kerényi Imrét tíz éven belül másodszor volt alkalmam úgy látni, hogy rendezőként egy kószínházbeli előadást * adaptált idegen közegben. Először a leginkább ilyen sikerű Csíksomlyói passiót láttam Szófiában, a Nemzetek Színháza fesztiválon. Bizonytalan volt a siker, amelyet számtalan körülmény előidézhetett. Akik kivárták az éjjeli fél kettőt, nem csalódtak. A Mittelfest harmadik napja is egy más közegben telt el, mint amit otthon hagytam. Annak sajnálatos zűrzavarosságát, politikai bizonytalanságát, szellemi arányés értékvesztését feledtem el Cividaleban. Most is sokadszor győződtem meg arról, hogy a politikánál vannak sokkalta fontosabb dolgok. Mondhatnám úgy is: erósebb, hatásosabb, de mindenekelőtt egyértelműbb értékeken alapuló dolgok. S amikor éjjel harmadszor is Udine felé autóztam, s az útba eső falu piazzáján harmadszor is utcabál állott, valamilyen leírhatatlan nyugalom kerített hatalmába. A remény nyugalma. Ebben benne volt az a meggyőződés, hogy hamarosan mifelénk is újra megtalálják egymást az emberek. Valahogy úgy, ahogyan négy nap alatt Cividale del Friuli-ban megtaláltuk egymást. De erről majd legközelebb. (folytatjuk) DUSZA ISTVÁN lenére, hogy Žák rendőrszázados továbbra is szolgálati viszonyban van, és nem jelentett szabadságot. A vádirat négy fejezete a közéleti tényező hivatalával való visszaélés, a zsarolás és a személyi szabadság korlátozásának bűntetteit tartalmazza. Ide kívánkozó nyilatkozat hangzott el Bohumil Kubát cseh mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter részéről, amit kedden a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársával folytatott beszélgetés során mondott. A miniszter szerint Žák rendőrszázadosnak haza kellene jönnie, hogy szabad emberként folytassa a slušovicei ügy kivizsgálását. Kubát miniszter nem zárta ki a reális lehetőségét annak, hogy a rendőrszázadost valóban veszély fenyegette. Erre már januárban és februárban is figyelmeztetett, de a belügyminisztérium nem járt el érdekében. Az állítólagos megvesztegetés körülményeit a miniszter ügyes manővernek nevezte. Akkor került rá sor, amikor a kihallgatások már befejeződtek, és Slušovicén, valamint Zlínben is lehetővé vált a büntetőeljárás lefolytatása. Kubát miniszter szerint a tények, amelyekre Žák a belügyminisztérium felügyeleti szervezetének felhívta figyelmét, nem vizsgálták ki. A Mladá fronta dnes előzetes telefonértesülése szerint Žák rendőrszázados már tegnap egy további, az érdekelt által nem megnevezett országba távozott. A Rudé právo arról tudósít, hogy a cseh belügyminiszter elrendelte annaft megállapítását, ki a rendőrszázados hazai tájékoztatója. A katonai főügyésztől megkérdezte a lap, vajon honnan van Žák századosnak pénze arra, hogy családjával együtt hosszabb ideig külföldön tartózkodjon, sőt utazzon. A főügyész szerint ez valóban elgondolkodtató tény. -efREFLEX