Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-26 / 199. szám, hétfő

HlREK - VÉLEMÉNYEK MIÉRT HALLGATOTT LIGACSOV, RIZSKOV ÉS NYINA ANDREJEVA? A TELEFONVONAL VÉGÉN: IZBÉKI GÁBOR, A MAGYAR RÁDIÓ MOSZKVAI TUDÓSÍTÓJA Ml LESZ VELED, TÁBORTŰZ? Csehszlovákiai magyar gyermeklapjaink hányatott sorsa még mindig nem tisztázódott kellő mértékben. Mi a helyzet a Tábortűzzel? Erről kérdeztük a lap főszerkesztőjét dr. Szarnák Mihályt. - A Tábortűz kiadása körüli gon­dok enyhülőben vannak. Az állami támogatásnak köszönhetően a Cse­madok OV Hont Kiadója gondozásá­ban jelenünk meg, méghozzá ismét négyszínű nyomással. Tehát szep­tembertől újra színes Tábortűznek örülhetnek a gyerekek. - Változik-e a lap ára? - Az eddigi 2 koronáról csupán 3 koronára emelkedik. Továbbra is a mi lapunk a legolcsóbb, hiszen a 16 oldalon túl rendszeresen köz­lünk majd különféle posztereket és kivágókat, hogy ezzel is kedvesked­jünk olvasóinknak. - Mégis milyen gondokkal küzde­nek jelenleg? - A legfontosabb dolgunk most az, hogy a lapterjesztés zökkenő­mentes legyen. Szeptembertől nem a Hírlapterjesztő Szolgálat (PNS) juttatja el a Tábortűzt iskoláinkba, hanem saját terjesztői szolgálatunk (Hont Kiadó, Csemart, magánter­jesztők). Ez azt jelenti - és erre már két levélben is felhívtuk az alapisko­lák lapterjesztőinek figyelmét -, hogy a szerkesztőség címére küld­jék az iskola megrendelését. Után­rendeléseket természetesen bármi­kor elfogadunk. Az iskolai lapterjesz­tőket a megrendelt lapmennyiség árának 10 százalékával jutalmaz­zuk. - Tervez-e a szerkesztőség tartal­mi változásokat? - Azon vagyunk, hogy a Tábortűz továbbra is minél színesebb, sokré­tűbb érdekesebb legyen „megújult" formájában. Továbbra is elsődleges feladatunknak tartjuk, hogy minél több „élő anyagot" közöljünk, de törekszünk arra is, hogy főként a magyar szakosok (de az egyéb tantárgyak tanítói is) kiegészíthes­sék, bővíthessék gyerekeik, tanítvá­nyaik hasznos olvasnivalóját a Tá­bortűzben található írásokkal, hogy ily módon is tágíthassák szellemi horizontjukat, látókörüket. A vissza­jelzések azt bizonyítják, hogy törek­vésünk helyes, de akad még tenni­való bőven. Közösen - pedagógu­sokkal karöltve! Ehhez kérem a se­gítségüket. -y­KIMONDANI AZ IGAZSAGOT „Ez csak a próba volt, az igazi majd fél egy év múlva következik". - így nyilatkozott Viktor Aiksznissz képviselő, a hírhedt fekete ezredes az egyik külföldi újságírónak arra a kérdésére, hogyan is értékeli ő a helyzetet. Aiksznissz úr tehát nemhogy nem határolta el magát a puccstól, hanem még meggyőző­dését is fejezte ki, hogy meg kell azt ismételni, de sokkal ügyesebben. Vajon Ligacsov, Rizskov, Poloz­kov és Nyina Andrejeva talán épp azért hallgattak a puccs napjaiban, mert érezték, hogy az kudarcba ful­lad, ők viszont a győztesek között akarnak lenni. Nos, ez egyelőre még nem derült ki, mert Alksznisszon kívül a felsoroltak még nem szólal­tak meg augusztus 19-e reggele óta. Az ezredes úr viszont szívesen be­szélt. Már 21-én azt nyilatkozta, hogy szerinte Anatolij Lukjanov, a szövetségi parlament elnöke a pa­lotaforradalom elvi irányítója. Ez fel­tehetően igaz is, hiszen Jelcinnek is ez a véleménye, ám a betyárbecsü­let Alksznissztól nem ezt kívánta volna. Hiszen ha Lukjanov távozik, márpedig távozott a parlament el­nökségéből, akkor a Szojúz nevű neosztálinista frakció - Aiksznissz frakciója - elveszíti legerősebb tá­mogatóját, a reformokat lefékező parlamenti tanácskozások karmes­terét. Ligacsov és Rizskov hallgatása feltehetően azzal magyarázható, hogy már régen nincsenek előtér­ben, és talán ők maguk is igyekeztek távol maradni az udvari intríkáktól. Ligacsov Szibériában éldegél, és ha még egyet is értene a puccsal, a fő­városiak akkor sem szánnának neki főszerepet. Ám az is elképzelhető, hogy Jegor Kuzmics - bármilyen elvi ellentétek alakultak is közte és Gorbacsov között - ilyen átlátszó ürüggyel, mint a betegség bejelenté­se, aligha ment volna bele volt főnö­ke leváltásába. Ennél sokkal jobban tiszteli ő a saját sokat hangoztatott erkölcsi tartását. Nyikolaj Rizskov volt szövetségi GORBI Szó szerint egyetértek Jelcinnel, az egyelőre még nagy Szovjetunió egyre hatalmasabb Oroszországá­nak első emberével, aki szombaton este - miután Gorbacsov lemondott az SZKP főtitkárának posztjáról - pusztán azt mondotta: ,,Jó szán­dékában nem kételkedem." Én sem. Nagyra becsülöm Mihail Gorbacsovot - éppenséggel nem csupán a jó szándékáért, avagy azért, hogy az aparatcsikból reform­kommunistává, a reformkommunis­tából a szabadságjogokat patika­mérlegen osztogató demokratává, a demokratából reálpolitikássá tu­dott avanzsálni. Persze, ez sem ap­róság. Számomra azonban az volt az igazi történelmi Gorbacsov, aki a posztsztálinista jégkorszakot felol­vasztva - a létező veszélyek tudatá­ban - vállalta a nyitás kockázatát. Számomra az volt a történelmi, a nyugaton is csodált Gorbi, aki vállalta a berlini fal lebontását, a két Németország újraegyesítését; a len­gyel, a magyar, a csehszlovák rend­szerváltást; vállalta az 56-os és a 68-as katonai agresszió újraérté­kelését és ehhez fűződőén a csa­patkivonások tényét - és mindeköz­ben szétoszlatta az SZKP vezető elitjének mítoszát. Tény, hogy Gorbacsov rengete­get taktizált, ám ha ezeket a tetteket konkrétan nem ismerjük el, ismét hamisítunk. Gorbi az utóbbi fél évti­kormányfő, az orosz elnökválasztás vesztese a szavazás óta szintén távol él a politikától. Azt még enged­te, hogy a mai puccsisták bedobják őt a ringbe a Jelcin elleni demokrati­kus küzdelem során, ám az talán már neki is sok lett volna, hogy ő jelentessen beteget Mihail Szerge­jeviccsel. Vagy ha erre nem lett volna elég bátor, akkor lebeszélte volna ót erről Ľudmila, a felesége, akinek okos tanácsaira a volt Gorba­csov-barát mindig oly szívesen hi­vatkozott. A puccs közvetlen előkészítésére egyébként olyan kevés idő is ma­radt, hogy a földrajzilag s az egyéb értelemben vett távoli embereket nem is tudták volna beszerezveni. Akármilyen előzetes terve volt eset­leg a „Bizottságnak", a 19-ei közle­mény szövegét csak augusztusban fogalmazták meg és csak 18-án a Gorbacsovval a Krímben folytatott számukra eredménytelen tárgyalás után írták be kézzel, hogy az elfoga­dás napja 18-a, a kihirdetésé pedig 19-e. Az egész dokumentumot csu­pán öten írták alá, Janajev, Krjucs­kov, Pugo, Baklanov és Jazov, a többiek csak később adták nevü­ket az akcióhoz. De nem került szóba Ligacsovon és Rizskovon kívül a puccs során Szergejev, a neosztálinista leningrá­di közgazdász és Makaszov, a Gor­bacsovot szintén nem szerető uráli katonai parancsnok. Ez két dolgot bizonyíthat. Az egyik az, hogy a puccsistáknak nem volt idejük ar­ra, hogy ezeket az embereket meg­bízható módon beszervezzék, a má­sik pedig az, hogy annyira bíztak a gépezet működésében, hogy an­nak beindulását a fent nevezettek támogatása nélkül is biztosra vették. Az majd csak később derül ki, hogy az érintettek vajon örültek-e ennek, vagy sem, és hogy esetleg ők lesz­nek-é majd annak a már nem főpró­bajellegű puccsnak a szervezői és végrehajtói, amiről oly lelkesen nyi­latkozott Viktor Aiksznissz. zedben a történelem bizalmasává vált. Előre kifürkészte titkait. Nagy politikus (volt). Lehet, hogy helytelen múlt időt használni Gorbacsovval, mint nagy politikussal kapcsolatban. Mégis: a politikusság nem örökre szóló prófétai képesség. Egy adott kor adott viszonyainak kiváló isme­rete, helyes tájékozódóképesség és az ismeretekből helyes következte­tések levonása, valamint a jó ösztön - ez mind-mind kelléke a jó politi­kusságnak. (Folytatás az 1. oldalról) a fesztivál főrendezője) elnöke kér­tek szót. Elmondták, hogy a romák a pártállamban megtűrt személyek voltak ugyan, de parttalanul folyt az életük, holott a problémák, a fejlet­lenségükből adódó nehézségek, a társadalomba való beilleszkedé­sük és a közerkölccsel sokszor ösz­sze nem férő viselkedésük orvoslá­sa már akkor is sok kívánnivalót hagyott maga után. A cigányoknak nem voltak és nem is lehettek olyan vezéregyéniségei, akik ezért az etni­kai csoportért a múltban érdemben is léphettek volna, elősegíthették volna fejlődésüket. Ezt a nem köny­nyű, de mindenképpen szükségsze­rű feladatot vállalja fel most a roma intelligencia és a demokráciában el­burjánzott roma pártok és mozgal­mak, különböző csoportosulások ér­dekeinek, elképzeléseinek, szerve­zeteinek közös nevezőre hozását pedig a liga. Találóan fogalmazott dr. Pompa: „Igaz, a romák most még izolálódnak, mert először egymás között kell kimondani az igazságot, tisztázni a helyzetet, és csak aztán léphetünk egységesen a társadalom színpadára. A jövőben nem a jogainkért, de a létező problé­Hogy most, az ókonzervatívok puccsa után jól, helyesen, politiku­sán cselekszik-e Gorbacsov? Lesz­nek-ejlletve hányan és kik a köve­tői? Ö maga igazi demokratává, avagy „csak" demokratikus kom­munistává válik-e? Ki tudná ezt elő­re egy olyan birodalomban, ahol az utóbbi esztendőkben annyi minden megtörténhetett, ahol az utóbbi hé­ten annyi minden történt és ahol, hála az égnek, annyira felgyorsultak az események, hogy óráról órára 'mák megoldásáért akarunk síkra­szállni." A vendégek közül először Rudolf Baláž besztercebányai római katoli­kus püspök, majd dr. Ján Dubiny a szlovák evangélikus egyház zólyo­mi egyházkerületének főméltósága szóltak arról, hogy az egyház hajlan­dó segítséget nyújtani a romák hit­életének megteremtésében. Ha kell a legnagyobb kápolnában, a roma mentalitáshoz legközelebb álló sza­bad természetben is megteremtik az igehirdetés feltételeit. Sidó Zoltán, a Csemadok vezető titkára szintén támogatásáról és nemzetiségi hovatartozástól függet­len együttműködésről biztosította a romák integrálódását szolgáló mozgalmak képviselőit, külön alá­húzva, hogy erre a segítségre nem­csak a pozsonyi központban, de az egyes járási székhelyeken is számít­hatnak. A fesztivál gálaműsora,- melyen 16 csoport, illetve együttes, zenekar és szólóénekes váltogatta egymást, a késő esti órákban ért véget. Bár a nézőtér nem telt meg teljesen, a jelenlevőknek felejthetetlen él­ményben, a legjobb szereplőknek pe­dig értékes tárgyi jutalomban volt részük. (polgári) történik valami... Ennek tudatában csak remélni tudom, hogy a széthul­lóban lévő Szovjetunióban a jövő­ben már maradéktalanul és szaba­don, valóban demokratikusan szer­veződhetnek a különböző érdekek; illetve, hogy már valóban nincs és nem is lesz talaja a nagy összefo­gásra, parttalan-pártra épülő moz­galomnak. Lehet, hogy a ma egy hete elnök-főtitkárként háziőrizetbe vett Mihail Gorbacsovot meghaladta az a kor, amelyért oly ragyogó stra­tégiai érzékkel harcolt?! Ami tűnődésre ad okot, a követ­kező: akkor - a peresztrojka és a glásznoszty meghirdetése után - ha nem is tudtuk pontosan, ám helyesen sejtettük, mit akar a világ­szerte Gorbivá népszerűsödő Gor­bacsov. Most úgy tűnik: ez az, ami hiányzik. Főtitkárként visszalépett ugyan, de nem oszlatta fel az SZKP-t. Ehelyett megkreálta a demokratikus kommunisták fogalmát, ami - leg­alábbis a jelen pillanatban - eléggé kétértelművé teszi/teheti szándé­kait. Persze, az is lehet, hogy téve­dek, és Gorbit újra bizalmába fogad­ja a történelem. Lehet, hogy jó politi­kusként felismeri napjaink időmérté­két és rálel arra, ami ä vonzások és taszítások jelenlegi párharcában va­lóban előremutató. Egyvalami tény: Gorbacsov kere­si a keskeny ösvényt. De tény az is, hogy nem tudni: főút avagy - legalábbis az ő számá­ra - zsákutca lesz-e belőle? MIKLÓSI PÉTER ,ÚJ SEÓi 1991. AUGUSZTUS 26. NÉHÁNY SORBAN P ÁRIZS elővárosában, Nanterre -ben csütörtökön letartóztattak 15 csehszlovák munkást, akik illegá­lisan dolgoztak az ottahni egyetem egyik objektumán. Az AFP hír­ügynökség rendőrségi forrásokra hivatkozva közölte, hogy a helyi ha­tóságok döntése nyomán a hét vé­gén szabadon engedték őket. A csehszlovák polgárok június vé­gén turistaként érkeztek Franciaor­szágba, majd szerződéses munkavi­szonyba léptek az egyik meg nem nevezett társaságnál. N ÉMETORSZÁG öt új szövetségi tartományában a jövő évben a jelek szerint mintegy 10 százalé­kos gazdasági növekedéssel szá­molhatnak, mutatott rá bonni saj­tóértekezletén Jürgen Möllemann német gazdasági miniszter. Szerinte az élénkülést elsősorban az építő­ipar fogja ösztönözni, amely már az év első felében jelentős fellendülést mutatott. Ennek ellenére a munka­erőpiacon továbbra is aggasztó lesz a helyzet és az év végére várhatóan az állástalanok száma eléri a másfél milliót. Feltételezések szerint az el­bocsátottak létszáma meghaladja majd az újonnan létesített munkahe­lyek számát. A KUVAITI emír szombaton jelké­pes fáklyagyújtással jelezte, hogy a télen súlyos háború színteré­vé vált Kuvaitban újra megnyitják az iskolák kapuit. Az iskolákban több mint fél éven át szünetelt a tanítás, mivel az iraki egységek Kuvait-elle­nes inváziója következtében az isko­laépületek jelentős része megsem­misült vagy megrongálódott. Hivata­los adatok szerint az új tanévet 256 ezer diák kezdi majd meg, holott tavaly még a háború előtt mintegy 480 ezren ültek az iskolapadokban. Ez elsősorban annak a következmé­nye, hogy palesztin családok ezrei voltak kénytelenek Kuvait elhagyá­sára. A Z IRAKI parlament szombati rendkívüli ülésén jóváhagyta a bagdadi vezetésnek a többpárt­rendszer bevezetésére vonatkozó törvény tervezetéhez fűzött kiegé­szítéseit, jelentette az INA iraki hír­ügynökség. A törvénytervezetet a parlament még tavaly júliusban jóváhagyta. Az jóváhagyásra Szad­dam Husszein elé került, majd az általa vezetett forradalmi vezérkar kiegészítésekkel visszautalta a par­lament elé. A hírügynökség közölte, hogy az új politikai pártoknak világo­san meg kell fogalmazniuk program­jukat és Irak függetlenségének, terü­leti egységének és nemzeti szuvere­nitásának megvédése érdekében ki­tűzött céljaikat. A Z IZRAELI kormány ne vegyen részt az októberre tervezett arab-izraeli konferencián és utasítsa vissza az itt előterjesztésre kerülő békejavaslatokat. Ezt szorgalmazta szombati rádióbeszédében Juval Neeman izraeli energetikai minisz­ter, aki valószínűleg az izraeli atom­fegyver atyjának is tekinthető. Kö­zölte: a kormány legközelebbi ülé­sén szorgalmazni fogja, hogy Samir kormányfő vizsgálja felül a békekon­ferencián való izraeli részvételre vo­natkozó kormánydöntést. A KAMBODZSAI hatóságok egy amerikai szakemberekből álló küldöttségnek átadták azoknak az amerikai katonáknak az állítólagos földi maradványait, akiket az indokí­nai háború befejezése óta eltűnt személyeknek nyilvánítottak. Az amerikai csoport azért tartózkodik Phnompenben, hogy kiderítse an­nak a 83 amerikainak sorsát, akik a háborús események idején Kam­bodzsában eltűntek. E személyek között több újságíró is volt, akiket a vörös khmérok fogtak el. A Z ENSZ FŐTITKÁRA közvetítő­ként részt vesz a salvadori pol­gárháború befejezéséről esedékes tárgyalásokon. Ezeket a megbeszé­léseket a hét végén újították fel Cos­ta Ricában a salvadori kormány és a Farabundó Marti Nemzeti Felsza­badítási Front között (FMLN). Javier Pérez de Cuellar jelenléte ellenére a salvadori elnök nem fűz nagy re­ményeket a megbeszélesek sikeré­hez, mivel a felkelők újabb széles körű fegyveres akcióra készülnek, hiszen San Salvadorban nagyszá­mú olyan fegyvert koboztak el, ame­lyeket ennek a baloldali szervezet­nek a raktáraiban találtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom