Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-26 / 199. szám, hétfő

1991. AUGUSZTUS 28. u ÚJ S Z Ô i HlREK - VÉLEMÉNYEK 2 NEVELÉS A NEMI ÖSZTÖNTŐL A KÖZÖS ÖRÖMIG A nemi ösztönt olyan biológiai erőnek vagy energiának kell tekinte­ni, amely elől kitérni nem lehet. Az ^ember ugyan elsősorban társadalmi lény, de biológiai gyökereinket a születés, a halál, a betegségek és számos más biológiai jelenség nem engedi feledni. Ezek közé tartozik a nemiség kihívása is, melyet, mint minden biológiai jelenséget, a ter­mészettudomány eszközeivel kel! vizsgálni. Az emberi faj egyik legnagyobb tette, hogy a nemiséget irányító ösz­tönt képes volt a párválasztást kísé­rő magas hőfokú érzelmeknek olyan, minőségileg új szintjére emel­ni, amelyet szerelemnek nevezünk. Ezzel megteremtette legfontosabb boldogságforrását. Nem költői túlzás tehát, hogy az embert - mással egyetemben - a szerelem tette em­berré, s ezt jobban tudatosítanunk kellene. Sokak szerint: megfelelő neveléssel segíteni lehet a szere­lemre való képesség elsajátítását. Emellett további és hatékonyabb erőfeszítéseket kell tenni a házas­ság és a család társadalmi jelentő­ségének visszaállítására, illetve az ártalmas hordalékoktól való meg­tisztítására. Emberi mivoltunk egyik legfonto­sabb kritériuma felelősségtudatunk. A nemiségnek a nemi ösztön csak alapja, azt a társadalmi lénnyé emel­kedett embernek tudatosan szabá­lyoznia kell. Ebben az erkölcsnek van fontos szerepe. Amennyire helytelen a nemi ösztön teljes elfoj­tása, annyira kárhoztatható gátlásta­lan kiélése. Ez utóbbi tétel ellenzői szerint az ösztönök mindenfajta gát­lása vagy befolyásolása ártalmas, amiről nehéz tudományos igényű vi­tát nyitni. A teljesen gátlástalan em­berek előbb-utób elmebetegnek nyil­vánulnak. Az akaraterő, az önura­lom, a felelősségtudat, illetve ezek fejlesztése igen fontos része a szo­cializációnak. Ma már igazoltnak tekinthető a freudizmusnak az a tétele, hogy az ösztönenergia más irányú, értékes társadalmi teljesítménnyé transzfor­málható. (A fiatalokban nagyon is él értékmegmutatásának igénye. Ezért képesek még heroikus tettekre is.) A nemi ösztön szublimálásakor több cél is elérhető. Az egyik egyszerűen a figyelem másfelé terelése. Ebben régen az iskolai siker kivívása, ma inkább a sport és a mérvadó közös­ségekben való kitűnés lehet megha­tározó. Itt lenne nagyon fontos sze­repük a vallási és erkölcsi ideálok­nak. Nem szabad azonban feledni, hogy a szublimálási készségben is nagyok az egyéni eltérések. Az előbbiekkel ellentétben viszont ma már hibásnak ítélhető a feminiz­musnak az a törekvése, amely a nők egyenjogúságát a férfiakhoz való hasonulással, így a „férfias virtus­sal" és a „férfierkölccsel" kívánja elérni. (A |<ét nem eltérése nagy érték, a biológiai változatosság meg­nyilvánulása.) Ugyanilyen hiba a két nem radikális szembeállítása is. Szondi Lipóttal egyetértve, éppen a férfi és nő „duális uniójának" fon­tosságát helyes hangsúlyozni. Meg azt, hogy az egymás érdekének és igényének kielégítése meghatvá­nyozza a közös örömöt. Az adás és kapás egyensúlyát minden párnak meg kell tanulnia és találnia. A szexualitás tudatos befolyásolá­sának a nevelés szerves részévé kell válnia, s itt nemcsak a felvilágo­sításon, hanem a folyamatos és tervszerű nevelésen van a hangsúly. A pluralizmust a szexuális nevelés­ben is biztosítani kell. Legfeljebb a szélsőségektől érdemes elhatá­rolódni, mivel amennyire helytelen a teljes szabadosság, annyira ve­szélyes lehet a vallási bigottság. A vallások, a társadalom- és termé­szettudományok képviselőinek segí­teniük kell a szülőket és pedagógu­sokat a szexuális nevelés e fontos reformjának megvalósításában. A lehetőségek széles spektrumán belül az önmegtartóztatásnak ugyan­úgy létjogosultsága lehet, mint a szép érzelemmel kövezett ,-együttjárás" során felelősséggel vállalt szexuális életnek. N. CSERFALVI ILONA DERNÖ ZSUGORODIK, SZÁZNEGYVEN ÉVE MAJD EZER LAKOST SZÁMLÁLT MAGAD URAM... A hatvanas években körülbelül kilenc­százán lakták, napjainkra alig több, mint hatszáz lakója maradt. Száznegyven év­vel ezelőtt magyar faluként tüntették fel a Rosznyói járás kisközségét, amely ta­valy ünnepelte 625. évfordulóját. Koráb­ban a falu helyén tó volt, Szent István hozatta Franciaországból azokat a cisz­tercita szerzeteseket, akik kiásták a Cser­mosnya folyó medrét és levezették a vizet Rozsnyóra a Sajóba. A környék érclelő­helyeit német bányászok fedezték fel, s fokozatosan betelepítették Dernőt és környékét, amit a 16. századtól az Andrá­sy-család vezetett. Kezdetben kisebb ko­hókat építettek, később vasgyárat alapí­tottak, de ez is megszűnt, mindössze egyetlen épület maradt fenn. Iparvidék lévén, kulturált nép lakta. Kevesen gaz­dálkodtak. A lakosság nagy része ingázik Többségük Rozsnyón dolgozik. A járás székhelye sok dernőit felszippantott. A községi hivatal vezetői abban re­ménykednek, hogy az egyre dráguló vá­rosi élet hazairányítja az embereket. Mert csak a lakosság lélekszáma apad, egyre több hétvégi ház épül Dernőn. Nem cso­da; a táj gyönyörű. Délelőtt nem sokan lézengenek az ut­cán, ennek ellenére nyitva a cipőbolt, a zöldséges, a textilüzlet, az élelmiszer­bolt és a kocsma. A kocsma még állami, az élelmiszerboltot nemsokára árverezik, a többi üzlet magánkézben van. A tulajdo­nosok azt mondják, megéri, mert nem­csak a dernőiek, hanem a környező falvak lakói is idejárnak vásárolni, sőt, még a kassaiak is szívesen tesznek egy kis kitérőt, mert például a textilüzletben min­den kapható - a fehérneműtől a tűig, s hiába akasztották az ajtóra a nyitvatar­tási időt, szombaton sem lehet délben zárni, jönnek a kirándulók, a turisták, sokszor nagyobb a forgalom, mint hétköz­nap. Természetesen a régi raktárkészlet itt is porosodik, nincs az az árleszállítás, amiért elvinnék a tulajdonosra kényszerí­tett, divatjamúlt műszálas pulóvereket. A háromszázezer korona „értékű" holmit legföljebb Albániában értékesíthetnék. Ezzel szemben fogy a divatáru, a pólók, a melegítők. Egyelőre csak ábrándoznak A lakosság arról, hogy a hetente egyszer - fölöslegesen - nyitva tartó hentesüzletet is elárverezik, s akkor talán tisztességes hús- és hentesáruhoz jut­nak, akkor is amikor nincs disznóölés­idény. Az élelmiszerbolt is elkel, remélhe­tőleg nagyobb lesz a választék, mert bizony félig üresen ásítoznak a polcok. Marad a kocsma, de azzal nincs sok gond. Az alkohol - mint mindenütt - fogy. Ez persze nem azt jelenti, hogy Dernőn sokat isznak, vagy sok lenne az alkoholis­ta. Itt sem isznak többet és többen, mint az ország bármely más falujában, váro­sában. Dernőn az Együttélés politikai mozga­lom győzött a választásokon, a falu pol­gármestere, Icso József és helyettese, Bulik Tibor ugyan azt mondja: a romák többsége is magyarnak vallja magát, a legtöbb dernői gyerek szlovák iskolába jár. Egyrészt, mert a hatvanas években bezárták a magyar óvodát, másrészt még azok a tanítók is szlovák iskolába íratták gyerekeiket, akik a magyar iskolában ta­nítottak. A rossz példa ragadós. A nyolc évfolyamos magyar iskola diákjai a szom­szédos községekből kerülnek ki. Icso Jó­zsef hiába jár elől jó példával, érvel azzal, hogy lánya a dernői magyar iskolából jutott be a rozsnyói magyar gimnáziumba, a többi szülő számára valószínűleg erő­sebb az ellenérv - a kis létszámú osztá­lyokban sok a roma tanuló, akik tanulmá­nyai (nem) előmenetelükkel, magatartá­sukkal hátráltatnák a többieket. Hogy egy kis létszámú osztályban egyénileg is lehet foglalkozni a gyerekekkel, ezt a szülők nem így gondolják. Kár, hogy a tanári kar ingázik, egyetlen pedagógus sem lakik a faluban, a pedagóguslakásokat gondnok, takarítónő, szakácsnő lakja. Meg is látszik a falu kulturális életén - panaszolta a pol­gármester és a helyettese. A hetvenes évektől szinte teljesen megszűnt a kultu­rális élet. Korábban volt színjátszókör, énekkar, már csak focicsapat maradt. Pedig a kultúrházat megépítették. Nem­csak a főiskolát végzettek fordítottak hátat a falunak, sokan költöztek Rozsnyóra a középiskolát végzettek közül Is. Az utóbbi években gondot okozott vezetőt találni a társadalmi szervezetekbe, sőt egy olyan embert, aki egy-egy gyűlésen el tudná olvasni a magyar nyelvű szöveget, beszámolót. Az emberek nem tudják, ho­va, mely nemzethez tartoznak. Icso Jó­zsef szavaival: nem ismerik sem a ma­gyar irodalmat, történelmet, sem a szlová­kot, talajvesztettek lettek. Míg a hatvanas években a gyerekek 80 százaléka ma­gyar iskolába járt, ma már fordított az arány. Ezzel szemben a Csemadok a leg­népesebb társadalmi szervezet. Bulik Tibor, a polgármester helyettese igencsak szeretné, ha megváltozna a falu képe (A szerző felvétele) Természetesen a községi elöljáróság­nak más gondjai is vannak. Nincs vízve­zeték-hálózat, nincs szennyvízcsatorna, a szemételhordás is ideiglenes, saját sze­métdombjuk sincs - mindez megépítésé­hez pénz kell. És abból van a legkeve­sebb. A kis lélekszámú falunak kis pénz­csomag jutott. Hiába kérvényeztek, s kér­tek külön támogatást a minisztériumtól - nem személyre szabott! - elutasító vá­laszt kaptak. A polgármester és helyette­se elégedetlen a pontrendszerrel, nem tartja igazságosnak. Mert az, hogy egy faluban van kultúrház, még nem jelenti, hogy „jól állnak". Úgy érzik, hiábavaló volt a sok papírmunka (terveket, felméré­seket, kérvényeket írtak, küldtek). Önerő­ből nem sokra mennek. Társadalmi mun­kát kevesen végeznek. A templomtornyot ugyan nem bérért tatarozzák, de a falut már a munkanélküliek takarítják, tartják rendben. Huszonöt munkanélküli van Dernőn, huszonkettő roma, ők a megbíz­hatóbbak, kitartóbbak, a többi három kö­zül egy sem lépett munkába, kettő inkább lemondott a segélyről, mintsem „falut ta­karítana". A falu tiszta, rendezett, de szebb is lehetne, Bulik Tibor azon bosszankodik, hogy korábban senkit sem érdekelt, me­lyik ház milyen stílusban épül, mennyire illeszkedik a környezetbe. A régi nyereg­tetős házak mellé sátortetősek, lapostető­sek, többnyire emeletesek kerültek. A „ha a szomszédé emeletes, az enyém erké­lyes lesz" elv alapján, holott nem kifeje­zetten jómódúak az itt élők. Az emberek az iparban dolgoztak, abból nemigen lehetett meggazdagodni. Fizetéstől fizetésig tar­tott a pénz. Megszűnt a kapcsolatuk a földdel is. Ennek egyik ékes bizonyíté­ka, hogy a hagyatéki tárgyalásokon az örökösök összekaptak egy roncs autón, düledező házon, de a tízhektárnyi földet egy névre íratták. A falu elöljárói a hét minden napján fogadóórákat tartanak. Ilyenkor többnyire panaszosok érkeznek. Húsz évvel ezelőtti ügyes-bajos dolgaikra kérnek orvoslást, tulajdonjogi vitákat szeretnének rendezni - egyik napról a másikra. Olyanok is panaszkodnak, akik évekig tanácstagok voltak, s annak idején nem kerestek, nem találtak pénzt útépítésre, járdaépítésre, a szennyvízelvezetésre, a vízvezeték-há­lózat kiépítésére. Most ők követelik leg­harcosabban e kérdések mielőbbi megol­dását. Dernőt a vasgyár tette híressé a hatá­rokon túl; egykor itt készültek a budapesti Lánchíd egyes elemei. Ma csendesen beolvad a völgybe, az erre utazó csak a falu szélén tudja meg, hol jár, a rozsnyói letérőnél csak Barkát jelzi a tábla. Az emberek nem figyeltek fel erre sem, álmo­san, fáradtan ingáznak Rozsnyó és lakó­helyük közt. Pedig problémáikra csak ma­guk találhatnak megoldást. SEBŐK ÁGOTA PRODUCERÁSZOK PESTI KATEDRÁN Szeptember 16-án nyitja meg kapuját a Korda Sándor Producer Akadémia Budapesten. Ismereteink szerint hasonló sehol sem működik Európában, s alighanem ez magyarázza, hogy a fáradhatatlan szerve­zők olyan nemzetközi hírű szakembereket tudtak megnyerni előadónak, mint az olasz multimédia mágnás, Silvio Berlusconi, a talán legjelentő­sebb német film- és tv-producer, Bemard Eichinger és mások, s az intézmény működésében (nem véletlenül) több formában is felbukkan a Korda név. A jól menedzselt, s egyre sikeresebben működő Filmiroda Rt. 1990. június 8-án létrehozta a Korda Sándor Alapítványt, melynek célja a magyar film- és tv-ipar szoros felzárkóztatása a tőkés alapokon működő nemzetközi film- és tévévállalko­zásokhoz. Ezt segíti majd - többek között - a szeptember 16-án megnyíló Korda Sándor Producer Akadémia is. Az új in­tézményről Szakácsi Lajos, a Filmiroda Rt. vezérigazgatója, az Akadémia egyik szülőatyja és szervezője beszél: - Az Akadémia megszervezésének alapgondolata Föld Ottótól, az egykor kiváló gyártásvezetőtől, majd MAFILM­igazgatótól származik, akivel közösen már évekkel ezelőtt megnyitottuk a film­és tv-gyártásvezetői szakot a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, s az azóta is folyamatosan működik. Az államilag szubvencionált hazai filmgyár­tás átalakulásai során világossá vált, hogy mind a film, mind a tv-ipar csak úgy lehet eredményes a változásokban, ha maradéktalanul képes alkalmazkodni a nemzetközi piac szokásaihoz, módsze­reihez, és a finanszírozás módjához. Ezért határoztuk el a Producer Akadémia létrehozását. A cél: a film- és tv-szakma diplomás, már hosszabb szakmai gyakor­lattal is rendelkező gyártásvezetőinek to­vábbképzése. Hároméves, posztgraduá­lis, szakmai tanfolyamról van szó, melynek során a résztvevők elsajátíthat­ják a vállalkozásszerű film- és tv-produk­ciók létrehozásának ismereteit, gyakorlati segítséget kaphatnak versenyképes, kül­földön is jól eladható produkciók létreho­zásához. A gondolat jelentős hazai és nemzetközi érdeklődést váltott ki, annak ellenére, hogy a Producer Akadémia lét­rehozása viszonylag kevés embert érint. Becslésem szerint ma Magyarországon összesen kétszáz ember foglalkozik gyár­tásvezetői, filmproduceri munkával. Még­is két média alapkérdéséről van szó. A Producer Akadémia megvalósításának egyik legfőbb támogatója a nemzetközi tőkéjű Inter-Európa Bank Rt., de patrónu­sunk a Magyar Televízió, aiMOVI, a Hun­garofilm, a Szabad Tér Színház is. A Kor­da Sándor Producer Akadémia első évfo­lyamára huszonöt hallgatót jegyeztünk be, ők vehetnek részt a hetente egyszer sorra kerülő előadásokon. A huszonötök mindegyike vezető pozíciót tölt be pilla­natnyilag a magyar film- és tv-gyártás gazdasági életében. Az érdeklődés óriási, amit elsősorban az előadók személye magyaráz. Az Akadémia „katedrájára" olyanok állnak majd, mint Siivio Berlusco­ni olasz multimédia mágnás, Bernhard Eichinger német tv- és filmproducer, a jó­nevű amerikai filmgazdaság-professzor Horaos Newcomb, Roberto Marzanati, az olasz producerek szövetségének egyik vezetője, a magyar és nemzetközi gazda­sági kulturális és pénzügyi élet más jelen­tős személyiségei, valamint a FUJI és KODAK cégek vezető munkatársai. Az első harminc akadémiai előadásának és vitájának tematikája a produkciók vezeté­sének problémájától szerződéstechnikai, jogi ismereteken, a médiák műszaki új­donságainak bemutatásán keresztül egé­szen a film- és tv-ipar nemzetközi műkö­désének gyakorlati tapasztalatáig terjed, s szerző-jogi kérdések ugyanúgy helyet kapnak benne, mint a hazai kultúrpolitikai helyzetről szóló államtitkári vagy minisz­teri összefoglaló. - Igaz, hogy a Korda-család is képvi­selteti magát az Akadémia megnyitásán? - Igen. A Korda Sándor Producer Aka­démia ünnepélyes megnyitására Korda Sándor unokaöccsét, Michael Kordát, a világhírű írót kértük fel és hívtuk meg Budapestre, akinek Korda Sándorról írt könyve magyarul is jól ismert, s megjelent más regénye is. Michael Korda nagy örömmel mondott igent a meghívásra. Egyébként az Akadémia mellett létre kí­vánjuk hozni a Magyar Producerek Szö­vetségét és egy úgynevezett producer klubot is szándékozunk nyitni, mely az Akadémia előadásainak színhelyén na­ponta fogadna vendégeket. A zártkörű társaságba természetesen nemcsak pro­ducerek, de a film- és a tv más dolgozói, színészek is bejárhatnak. Egyébként a Producer Akadémia növendékei külföldi utazásokon vesznek majd részt, és külföl­di produkciókban is dolgozhatnak. Az ez­zel kapcsolatos tárgyalások és szervezé­sek már javában folynak. A Producer Akadémia működését egyébként rend­szeressé kívánjuk tenni, s az első év huszonöt hallgatója után további évfolya­mokat kívánunk indítani. Komoly, nagyon hasznosnak ígérkező kezdeményezésről van szó, mely iránt érdekődnek már a szomszédos országok­ból is. Szakácsi Lajos is döntő fontossá­gúnak érzi az Akadémia működését, ép­pen ezért, maga is az általa szervezett intézmény hallgatója lesz... F. GY. A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5820/91 Bódi Dezső, 1909. VI. 7., Detér (Szovjetunió - nem tért haza) 5821/91 Boros Géza, 1915. VI. 14., Keszegfalu (Krasznoural) 5822/91 Boros József, 1920.1. 15., meghalt, Belá 5823/91 Bogár Lajos, 1915. V. 9., Ekecs, (Novograd) 5824/91 Bogdányi Béla, 1913. VIII. 13., meghalt, Leléd (Rosztov) 5825/91 Bódis Vilmos, 1920. I. 13., Naszvad (Petyigorszk - Novoszibirszk) 5826/91 Bosnyák Gyula, 1927. VI. 18., Alsóbalog (Donbasz) 5827/91 Bors Imre, 1909. II. 10., Lakszakállas (Orel) 5828/91 Bugár Frigyes, 1905. II. 5., Nagymánya (Murmanszk) 5832/91 Broško Ján, 1911. X. 29., Iliašovce (Kaukaz) 5830/91 Bumbák Štefan, 1912. meghalt, Matovce (Fokino) 5831 /91 Bumbák Štefan, 1922. VII. 191. Vajkóc (Fokino) 5832/91 Broško Ján, 1911. X. 29., Iljašovce (Kaukaz) 5833/91 Bolcso József, 1911. X. 23., Balogfala (Sztálingrád) 5860/91 Bolyo József, 1923. III. 22., Palást (Boholt) 5861/91 Both Sándor, 1926. IV. 22., Pozsony-Oroszvár (Orel) 5892/91 Behon Simon, 1922. X. 24., Járfalu 5910/91 Bagyinszky Imre, 1914. IX. 23., meghalt, Ipolyság 5912/91 Batok László, 1923. VI. 17., Garamkövesd 5913/91 Brányik István, 1920. IX. 19., Léva (Moszkva) 5914/91 Benye István, 1920. I. 4., Szőgyén (Taganrov) 5915/91 Borbély János, 1924. I. 21., meghalt, Garamkövesd (Dombasz) 5916/91 Borbély Kálmán, 1916. X. 12., meghalt, Pozsony 5917/91 Brusňai Vojtech, 1926. VIM. 11., Vilke 5959/91 Balogh Ferenc, 1925. VIII. 12., meghalt, Komárom 5960/91 Balázs László, 1925. XI. 9., Ajnácskő (Ivanov) 5961/91 Berencsík Dezső, 1907. VI. 25., meghalt, Madar 6001/91 Balogh Kálmán, 1922. VI. 2., Kürt (Focsani) 6002/91 Bajkai Vilmos, 1913. VIII. 24., Kéty 6003/91 Bozsing Ferenc, 1921. X. 9., Feketenyék 6004/91 Bukovský Jozef, 1924 II. 3„ Galánta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom