Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-19 / 193. szám, hétfő

HÍREK - INTERJÚ .ÚJ SZÓ. 1991. AUGUSZTUS 19. MBERT ÚJRA RAJTUNK CSATTAN AZ OSTOR? A szó elszáll, interjúba merevítve viszont megmarad és elindul hódító vágy romboló útjára. Alighanem ez utóbbi szerep vár Duray Miklósnak a Mladá fronta Dnes című prágai lap augusztus 16-i számában megörökített kijelentésére, miszerint a bősi vízlépcső befejezésével a kormány célja félelemben és bizonytalanságban tartani saját állampolgárainak egy részét, név szerint a csallóközi magyarságot. A vízlépcső gyors befejezése mellett kardoskodók soha nem fukarkodtak gyenge szakmai érvelésüket a propaganda nagyot pukkanó frázisaival kiegészíteni. Tonnaszám porosodnak a polcon Bőst mint a szocializmus nagy építkezését dicsőítő sajtótermékek. Manapság van, aki az itt termelt áramtól várja Szlovákia függetlenségének zálogát, mások a pozsonyi kikötő rozsdás daruin látnak több milliárd dollárnyi éves hasznot lengedezni, sőt, még olyan is akad, aki a körtvélyesi víztároló jövendő déli fekvésű partját a Balaton egyenrangú konkurensének ítéli. A szlovák nacionalizmus legfantáziadúsabb gyöngyszemei szerint pedig Magyarország azért nem akarja Bőst, mert ezzel a történelem során először nemzetközi szerződés pecsételné meg a szlovák-magyar határt, ráadásul a vízlépcső töltései komoly gátat jelentenének egy esetlege?, a Csallóköz visszafoglalására induló akció során. A másik oldal általában nincs ilyen kedvező helyzetben, így számukra nem marad más, mint hogy a szakmai érvek konok ismételgetésével reménykedjenek abban, hogy végül is sikerül elvetni a kétkedés magját a propaganda által megdolgozott laikus közönségben. A szavahihetőségre építenek, ezért nagyon rosszul jön számukra, ha valaki olcsó, első olvasatra is sántító propagandával igyekszik a segítségükre. Nézzük röviden, ki is harcol a bősi vízlépcső gyors befejezéséért. A sáncon ott állnak a tervek ma már nyugdíjas szülőatyjai. Ők életművüket féltik, persze, nem tudjuk milyen esetleges célprémiumok kötődnek a mű befejezéséhez. Mindent bevetve harcolnak a pozsonyi Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztérium dolgozói is. Eltekintve attól, hogy a felszámolás fenyegeti őket, de így még egy rövid ideig bizonyíthatják pótolhatatlanságukat, teljesen nyilvánvaló, hogy ők a csúcsszerve annak a hatalmas lobbynak, amely jövőjét a bősi milliárdokra építi. Tagjai közül a legismertebb a Hydrostav, ez a több ezres építőipari vállalat, amellyel igazgatójának, Ivan Čarnogurskýnak nyilvánvalóan hosszú távú tervei vannak. Több értékes megrendelésért küzdenek komoly eséllyel, elég megemlíteni csak a pozsonyi metró kb. tízmilliárdos, vagy a szlovákiai autópályák szintén hasonló nagyságrendű építését. Ezen akciók megkezdése még eltart kéthárom évig, jelenleg viszont a Hydrostavnak több nagy szocialista beruházása is a végéhez közelít (Bősön kívül például a mohi atomerőmű). Ha viszont megrendelés híján szélnek eresztik a jól összeszokott szakembergárdát, a belföldi és külföldi konkurenciával szemben még Ivan Čarnogurský politikai hatalmának ellenére is lőttek a nagyravágyó reményeknek. A hatalommal és hatalmas étvággyal rendelkező érdekcsoportosulásoknak tehát létérdeke a csallóközi rónán kínálkozó nyolc-tizenöt milliárdos megrendelés. Végül is a Hydrostav igazgatóhelyettese nemrég az egyik sajtóértekezleten elszólta magát. A Doprastav aggódó újságíróját ugyanis azzal igyekezett megnyugtatni, hogy az ideiglenes megoldás építése két évig az egész válságban levő szlovákiai építőipar számára munkát nyújtana. Természetesen Václav Klaus is tudta, miért tette nemrég a lapunkban is közölt megjegyzését. így áll tehát a ,,bősi buli". Nem kétséges, ugyanígy állna, ha a Csallóközt csupa „roduverný" szlovák lakná. Jó példa erre Szlovákia jelenlegi második számú „vizes" botránya, a Turček víztároló esete; a szlovák kultúra szent helyének számító Turóci-medence egyik mellékvölgyét szándékszik elönteni a technokrata akarat. Ez ellen is sokan küzdenek, és a propaganda velük szemben is megtalálja olcsó frázisait. Nemrég láthattuk, mit képes kihozni az internacionalizmus szolgálatából az új urakhoz szegődött propagandagépezet a Dunának kb. három napig tartó magas vízállásából. Duray Miklós a múlt héten újra feldobta nekik a labdát. Ők ezt minden bizonnyal hamarosan le is ütik, sőt, még néhányszor rá is taposnak. Elgondolkozhatunk tehát azon, kinek is tett geológuskollégám jó szolgálatot ezzel. Félek, hogy ezek nem a nemzetiségüktől függetlenül a természetért közösen harcoló csallóköziek és nem csallóköziek. TUBA LAJOS KULISSZÁK MÖGÖTT A múlt héten visszatért nyári szabadságáról Zászlós Gábor, a szlovák kormány alelnöke és folytatta munkáját. A kormányülésen ismét sok napirendi pontot tárgyaltak meg, melyik volt ezek közül a legfontosabb, amely legjobban érinti, érdekli a lakosságot? - A kormány ülésének egyik legfontosabb pontja a rendes évi szabadság meghosszabbítása volt. A javaslatot én nyújtottam be, s a kormány jóváhagyta. Ezek szerint az önköltséges vállalatok dolgozóinak rendes évi szabadsága nem négy, hanem öt hét. Az ötödik hét kifizetésére azonban nem adtunk pénzt a költségvetésből, ezt minden vállalatnak magának kell megtalálnia. A változtatásra azért is szükség volt, mert a legtöbb nyugati országban az évi szabadság öt vagy hat hét. A dolgozóknak viszont számolniuk kell azzal, hogy az ötödik hétre kisebb fizetést kapnak, mint a négyre, ez az összeg valószínűleg fizetésük hatvan százaléka lesz. Munkakörömből eredően számomra a másik legfontosabb téma a kormány legiszlatív tanácsa első félévi munkájának értékelése volt. • A kormány legiszlatív feladatainak terve a gazdasági reform jogi biztosítására irányult. Ez a kérdés elsősorban a tulajdonjogi viszonyokat, a vállalkozás és a privatizáció szabályait, a szövetség és a köztársaságok közti alkotmányos illetékesség eltérését érinti. Mennyire elégedettek a feladatok teljesítésével, az új jogszabályok mennyiségével és minőségével? - A kormány egyik feladata az 1990ben megkezdett terjedelmes és igényes jogrendátalakítás folytatása. A módosítás tartalmilag a társadalmi viszonyok minden területét érinti, valamint a jogszabályokat - az alkotmányos törvényeket, kormányhatározatokat stb. A szlovák kormány az első félévben az SZNT 37 törvényjavaslatát tárgyalta meg, 29-et saját törvényhozási iniciatívájából javasolt, 22-t az SZNT elé terjesztett megvitatásra, 6 képviselői javaslatot tárgyalt meg, amelyekkel kapcsolatban állást foglalt. A kormány 7 kormányhatároAZ EVANGÉLIUM SZERINT ÉLNI INTERJÚ DR. LUKÁCS LÁSZLÓVAL, A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR SAJTÓIRODÁJÁNAK VEZETŐJÉVEL Péntek óta tartózkodik magyar földön a pápa, ahol zsúfolt programot bonyolít le, éš mindenütt a kiengesztelődés elvét hirdeti; a radikális evangelizációt és a megújuló hitoktatást szorgalmazza, szentmiséin békeüzeneteket is küld. A Szentatya tegnap Máriapócsra, Nyíregyházára és Debrecenbe látogatott, este pedig már újra Budapesten tartózkodott. Az Új Szó munkatársa is tegnap, a pápalátogatás harmadik napján kért interjút dr. Lukács Lászlótól, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Sajtóirodájának vezetőjétől. - A püspöki kar miként értékeli a lelkipásztori látogatás eddigi programját? - Meggyőződésem, hogy a pápa a szeretet, a béke, a kölcsönös közeledéssel elegy megbocsátás üzenetével jött Magyarországra. Mind a magyar társadalom, mind a középkelet-európai térség erősen megosztott, ebben közös a sorsunk. Pontosan tudjuk, melyek azok az ellentétek, feszültségek, és megosztottságok, amelyek mélyen felsebzik ezt a térséget. Amikor a vallásszabadságot évtizedeken át korlátozó kommunista diktatúrák letűntével visszanyertük szabadságunkat, itt, a közép-európai régióban talán nem is sejtettük, hogy az újjáéledés mennyi nehézséget fog jelenteni. Érthető hát, ha a pápa repülőtéri beszéde nemcsak a katolikus egyház híveihez szólt, és ha üdvözlő szavaiban Göncz Árpád is azt emelte ki, hogy számára a kereszténység a szeretetet jelenti. Fontos üzenetnek tartom, hogy a pápa léptennyomon érzékelteti: ha a magyarsághoz szól, akkor az anyaország határain túl élő'magyarokra, illetve a Magyarországon élő kisebbségekre is gondol. Ennek jelét rögtön pénteken, az esztergomi szentmisén is láthattuk, a pécsi homília és a máriapócsi szentmise pedig még erőteljesebben sugallta ezt a gondolatiságot. - Doktor úr, mi a véleménye arról, hogy a pápa és a magyar államfő négyszemközti találkozóján Göncz Árpád a kisebbségi politika támogatását kérte II. János Páltól? - Régen köztudott, hogy a Szentatya ismételten síkra szállt az emberi jogok védelméért. Ebbe a kérdéskörbe tartozik a nemzeti kisebbségek helyzete is. Egyebek között a pápa tavalyelőtti, újévi békeüzenete is ezt a felfogást tükrözte. Érthető hát, ha Göncz Árpáddal négyszemközt is szóba jött ez a kérdés, hiszen Magyarországot joggal foglalkoztatja a környező országokban kisebbségben élő magyarok helyzete. Az, pontosabban az is, hogy a hitükben anyanyelvükön kapják meg azt a lelkipásztori gondozást, amit megkívánnak maguknak. Az ember éppen a legszemélyesebb óráiban igényli, hogy az anyanyelvén kaphassa meg a számára szükséges szavakat. - ön mivel magyarázza azt, hogy a katolikus egyházfő a Ferihegyi repülőtéren - a megérkezése utáni beszédében - szóba sem hozta Mindszenty József nevét? - Karol Wojtyla személyesen is ismerte Mindszenty bíborost, akit nagyra becsült és szeretett. Ennek azzal is tanújelét adta, hogy Esztergomban tartózkodva még az ottani szentmise előtt felkereste a bíboros sírját. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy a magyar jelenben - és a jövő szempontjából is - Mindszenty József személyisége már nem annyira jelentős, hogy egy rövid reptéri köszöntőbeszédben a pápának rögtön szólnia kellene a hercegprímásról. Gondolom, ez is jelzi, hogy „csak" az arányok bölcs megválasztásáról van szó. - Ezzel a bölcs arányválasztással a pápa nem a magyar egyház megosztottságát akarta elsimítani? - Nézze, az egyház is része a társadalomnak, ezért természetes, hogy az elmúlt évtizedek a magyar katolikus egyházat is megosztották. Érthető hát, ha a Szentatya éppen Esztergomban - ahol a híveken kívül a papokkal és a szerzetesekkel is találkozott - kiengesztelődésre, kölcsönös megbocsátásra késztetett. Az egyházon belül éppen úgy, mint a magyar társadalomban, és ezt kivetítve a közép-kelet-európai régióban is. - Valóban: až ön véleménye szerint miként fogadja az egyébként kissé ingerült magyar társadalom a pápa ötnapos itteni zarándokútját? - Biztos, hogy a Szentatyának nem a legszerencsésebb összehasonlítása adódik, hiszen a színkatolikus szülőföldjéről érkezett Magyarországra. Ráadásul egy olyan találkozóról, amelyen több mint egymillió fiatal volt együtt; Magyarországon viszont - a rendkívül szigorú biztonsági előírások következtében is - visszafogottabb a fogadtatás. Problémát okoz a nyelvi gát is, hiszen e tekintetben a pápa kevés országban volt olyari nehéz helyzetben, mint éppen magyar földön. Nem véletlenül hasonlította a Parlament lépcsőjén a magyar nyelvet a mennybéli szűk kapuhoz, amelyen csak kevesek juthatnak be. -II. János Pál Budapesten is találkozik a fiatalokkal. E célból ma estére találkozót szerveztek a Népstadionban. - ... emellé pedig mások ugyanakkor egy rockkoncertet. Ebből is látszik, hogy nem mindenki örül a pápalátogatásnak. Ennek ellenére remélem, hogy az érdeklődés megfelelő lesz, hiszen a 53 ezer belépőjegy elkelt. Itt egyébként hétfőn este nem egy hagyományos szentmisére kerül sor, hanem először misztériumjátékot mutatunk be, majd igeliturgia lesz, és csak ezután következik a Szentatya tanítása. - A szombati nap szenzációja az volt, hogy a pápa a Pécsre érkezett zágrábi érseket köszöntve bejelentette: rövidesen Horvátországba kíván látogatni. Érthető ez úgy is, hogy Vatikán állam első embere a napi politikába is bele kíván szólni? - Ellenkezőleg: a pápa nagyon tudatosan távol tartja magát minden olyasfajta beavatkozástól, ami közvetlen politizálásnak számíthatna. Ugyanakkdor az erkölcsi alapelvek leszögezését mindig a leghatározottabban vállalta. Például az öbölháború idején, amikor mindenki az Irak-ellenes koalíciónak szurkolt, ő akkor is azt a nézetet merte képviselni, hogy az erőszak sohasem vezet igazi megoldáshoz. Amikor az új Európa kialakulásáról szólt, akkor annak az óhajának adott hangot, hogy mindennek tárgyalások, dialógusok útján kell végbemennie. - Doktor úr, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Sajtóirodájának vezetőjeként miként ítéli meg a magyarországi pápalátogatás eddigi nemzetközi visszhangját? - A nagy nyugat-európai lapok szinte kivétel nélkül beszámolnak a pápalátogatásról. És szinte valamennyi tudósításban helyet kap az egyház magyarországi helyzetének elemzése. A tudósítók beszámolóinak zöme a pápa békeüzeneteire hívja fel a figyelmet, illetve II. János Pál azon figyelmeztetéseire utal, hogy az önös érdekekkel, illetve a szabadossággal összetévesztett szabadsággal szemben igazságosságra és humanizmusra is szükség van. Én mindenképpen hasznosnak tartom, hogy a pápalátogatás a világsajtó egyik központi témájává tette Magyarországot, annak egyházi és világi gondjaival egyaránt. MIKLÓSI PÉTER Budapest, 1991. augusztus 18. NÉHÁNY SORBAN L

ondonban titkos tárgyalásokat folytattak a megszállt területeken élő palesztin vezetők a Palesztinai Felszabadítási Szervezet képviselőivel. Arról volt szó, miiyen legyen a palesztin küldöttség összetétele a béketárgyalásokon, s milyen garanciákat követeljenek a palesztinok az Egyesült Államoktól a közel-keleti békekonferencia megkezdése előtt. r É

sztország, Litvánia és Lettország külügyminisztériumának képviselői Rigában szombaton kidolgozták közös álláspontjukat az EBEÉ emberi dimenziókkal foglalkozó, szeptember 10-én Moszkvában kezdődő konferenciájára. A tanácskozáson egyúttal egyeztették politikájukat a Szovjetunióval és a többi szovjet köztársasággal szemben, s a baltikumi külgazdasági minisztériumok képviselőivel közösen döntöttek a Szovjetunióval való gazdasági kapcsölatok mechanizmusának kidolgozásáról. K

abulra 16 rakétát lőttek ki szombaton az afgán felkelők. A nyugati és délkeleti irányból érkezett támadás egy emberéletet követelt, hat további személy megsebesült. Előző nap a kormány légiereje az ország északkeleti részében hajtott végre támadást, ott van Haszan Maszudnak a felkelők egyik vezérének főhadiszállása. Hivatalos adatokat nem tettek közzé az áldozatokról, egy pakisztáni napilap szerint ötvenen vesztették életüket és kb. száz a sebesültek száma. Maszud sorsáról sincsenek hírek. Kedvező hír viszont, hogy az afgán felkelők tegnap reggel elengedték egyik túszukat, Alexander Ghelew svájci állampolgárt, a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársát, akit augusztus elején raboltak el. I

rak már visszaadta Kuvaitnak mind a 42 tonna elrabolt aranyat - közölte az emírség fővárosában az ENSZ egyik képviselője. Irak összesen 3216 darab 13 kgos aranyrudat szolgáltatott vissza kb. 700 millió dollár értékben. Folyamatban van a másfél tonna elrabolt arany és ezüstérmék visszaadása is. Gond van viszont kb. egymillió dinár értékű (kb. 3,5 millió dollár) bankjegy visszaszolgáltatásával. Ezenkívül Iraknak még 120 000 kötet könyvet, a KUNA hivatalos hírügynökség anyagait és a Kuvaiti Nemzeti Múzeumból eltulajdonított tárgyakat kell visszaadnia. A folyamat valószínűleg még hónapokig elhúzódik. R

omániában további 21 személy betegedett meg kolerában, s a számuk így már 28-ra»emelkedett. A megbetegedések első eseteit augusztus 14-én jelezték a Duna deltájából, s a többi megbetegedés is ezen a vidéken történt. Orvosi források szerint a járvány egy Törökországból visszatért roma családból indult ki. A betegséget állítólag sikerült lokalizálni. Romániában tavaly is felütötte fejét a kolera, az orvosok 183 esetet regisztráltak, két beteg meghalt. M

ichel Aun, a rebellis libanoni keresztény tábornok a héten már Párizsba utazhat, Edith Cresson miniszterelnökasszonytól politikai menedékjogot kapott. Aun tábornok a libanoni hadsereg akkori parancsnoka tíz hónappal ezelőtt keresett menedéket Franciaország bejrúti nagykövetségén, azután, hogy a hadsereg keresztény része vereséget szenvedett a szíriai egységektől és a libanoni muzulmánoktól. Á libanoni és a francia kormány közti kompromisszumnak köszönhető, hogy Aun megúszhatja a felelösségrevonást. A francia kormány ígéretet tett arra, befagyasztja azt a 32 millió dolláros bankbetétet, amelyet a tábornok állítólag illegális úton szerzett. S

an Sebastianban, a spanyol-francia határ közelében egy tűzpárbajban a spanyol polgári gárda lelőtt három baszk szeparatistát. A gárdisták Morlans külvárosban körülzárták az ETA baszk szeparatista szervezet egyik búvóhelyét és ötórás harcot vívtak az ott-tartózkodókkal. Két gárdista is megsebesült, egy baszk pedig megadta magát. F

rancia lapok azzal vádolják a rendőrséget, hogy nagyon lassan halad a Sahpur Baktiar, volt iráni kormányfő meggyilkolásának kivizsgálásával, mégpedig azért, mert Franciaországnak nem érdeke a tettesek elfogása. Ha ugyanis a három gyanúsítottat elfognák és rács mögé juttatnák, veszélybe kerülne a Libanonban fogva tartott nyugati túszok esetleges elengedése.