Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-12 / 161. szám, péntek

1991. JÚLIUS 12. HlREK - VÉLEMÉNYEK 2 SIKERTELEN EGYEZKEDÉS KÖRTVÉLYESEN (Folytatás az 1. oldalról) tizenkettőkor mozgásba lendültek a luxuskocsik és a szivattyúállomás előtt felkavart porból lassanként előbukkant Augustín Jámbor, erdőgazdasági ós vízgazdálkodási miniszterhelyettes. Július Binder, a Vízügyi Beruházó Vállalat újsütetű igazgatója és Dominik Kocinger, a Bős-nagymarosi ügyekben illetékes kormánybiztos, udvari újságírónőjük és sok más vezető kíséretében. Egyikük, Jenóik mérnök úr, a kormánybiztosi hivatal alkalmazottja mindjárt az elején mosolyt csalt a jelenlévők arcára azzal a kijelentésével, hogy 1977-ben a Járási Nemzeti Bizottság képviselői közül senki sem szólalt fel az építkezés ellen, sőt kinyilvánították, hogy a járásnak szüksége van egy ilyen építkezésre. Augustín Jámbor figyelmeztette a résztvevőket, hogy törvényellenesen tartózkodnak az építkezés területén, akik erre azzal érveltek, hogy ez a város területe és a város vezetősége engedélyt adott az itt folyó tiltakozásra. Ján Babej somorjai polgármester-helyettes szerint ha a kormány időben meghallgatja a helyi lakosság panaszait, nem kerül sor a tiltakozás ilyen módjára. Binder úr javasolta, hogy az akció az építkezés területén kívül folytatódjon, hogy újra munkába állhassanak a Hydrostav gepei. Pázmány Péter, a Csallóközi Régió képviselői szerint bárhol folyik is az akció, ez nem változtat azon, hogy a lakosság továbbra sem tapasztalja a legfontosabb gondok orvoslását. A további vita során Augustín Jámbor végül is kompromisszumos javaslattal állt elő, miszerint a résztvevők felhagynak tiltakozó akciójukkal, közbenjárnak, hogy küldöttségüket fogadja az SZNT elnöke és a szlovák kormány elnöke és így személyesen mondhatják el nekik az építkezéssel kapcsolatos aggályaikat. Ján Babej szerint az ajánlat elfogadásáról a Csallóközi Régió Tanácsának kellene döntenie, de mivel a jelenlévő funkcionáriusok nem voltak hajlandóak garantálni, hogy addig nem folytatják a szivattyútelep építését, végül is nem született megállapodás. A résztvevők ezután úgy döntöttek, hogy tovább folytatják tiltakozó akciójukat. ELHUNYT RABAY ZOLTÁN Kedden este hatvanhat éves korában elhunyt Rabay Zoltán, aki 1976-tól 1986-ig az Uj Szó főszerkesztője volt. Hétfőn délután fél háromkor temetik őt a pozsonyi krematóriumban. RENDŐRI AKCIÓ KÉSZÜL (Munkatársunktól) - A Független Magyar Kezdeményezés tegnapi sajtóértekezletén Gyurovszky László elmondta, hogy tudomásuk szerint rendőri akció készül a bősi vízerőmű ellen tüntetők ellen, amellyel természetesen nem értenek egyet. Az alakuló Magyar Néppárttal összefüggésben Gyurovszky László hangsúlyozta, hogý az FMK üdvözöl minden olyan újjonnan alakuló pártot, amely reális politikai igényeket fejez ki. Kifogásolta azonban, hogy a Magyar Néppárt integráló, egységesítő K.^yezövé kíván válni, ami sértheti a létező kisebbségi pártok szuverenitását. F. M. VALUTAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1991. július 12-én Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre, koronában DEVIZA VALUTA Angol font 51,27 52,07 Francia frank 5,14 5,22 Német márka 17,43 17,72 Olasz líra (1000) 23,42 23,79 Osztrák schilling 2,47 2,51 Svájci frank 20,10 20,43 USA-dollár 31,59 31,98 INTERPELLÁCIÓ FÖLDÜGYBEN (Munkatársunktól) - A Szövetségi Gyűlés kamaráinak 16. együttes ülése immár hetedik napja tanácskozik. Tegnap Václav Klaus szövetségi pénzügyminiszter megindokolta a kormány javaslatát az Európai Gazdasági Közösségek és a CSSZSZK közti, ez év május 29-én Brüsszelben aláirt kölcsönfelvételi egyezmény ratifikálására. Az egyezmény alapján az EGK Csehszlovákiának mintegy 500 millió dollár kölcsönt nyújt. xxx Az MKDM-Együttélés képviselői klub tegnap írásban nyújtott be interpellációt Vladimír Dlouhý szövetségi gazdasági miniszterhez, illetve Jiff Dienstbier külügyminiszterhez. A kérdésekből kitűnik, hogy a nemrég elfogadott földtörvény egyes rendelkezései hátrányos megkülönböztetést jelentenek a magyar nemzetiségúekre. Például a földtörvény szerint - a CSSZSZK többi állampolgárától eltérően - a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok egyes kategóriái legfeljebb 50 hektár földre tarthatnak igényt. Egy további kérdésükben a képviselők az iránt érdeklődnek, tervezi-e a kormány a magyar és a német nemzetiségű állampolgárokat az 1945-1948, illetve az 1945-1953 közti időszakban ért erkölcsi és vagyonjogi sérelmek orvoslását lehetővé tevő törvényjavaslat kidolgozását. Az interpelláció kitért annak a földtulajdonnak a kérdésére is, amely államközi szerződésekkel, az eredeti tulajdonosok megkérdezése nélkül került a szomszédos országok tulajdonába, jóllehet tulajdonosaik itt éltek, s e földeket 1949-50-ig zavartalanul használhatták. SOMOGYI MÁTYÁS SE KI, SE BE - KÉT ÓRÁN ÁT (Folytatás az 1. oldalról) átádjuk, s tiltakozásunk hátterét szóban is elmagyarázzuk. A várakozók közül eddig még senki sem méltatlankodott, együtt éreznek a földművesekkel. Mintha tudnák, hogy ezúttal nemcsak mirólunk van szó, hanem többről. Ki nyer és ki veszít? Percről percre nő a tömeg a somorjai autóbuszpályaudvaron. Ebből a csallóközi kisvárosból naponta több ezren ingáznak Pozsonyba. Közülük a legtöbben ezen a reggelen ittrekedtek. Zsúfoltak a kocsiállások, üresek az autóbuszok. - Tiz perccel hat előtt érkeztem, teie volt a busz, gondoltam, megvárom a következő járatot, mert nem akartam állni Pozsonyig, most meg ácsoroghatok két órán át - hallom az egyik utas kifakadását. Ezután csaknem mindenki elmondja a ma reggeli történetét. Pozsonyi rendszámú fehér Lada áll meg az újságosbódé előtt, lapozgatás közben a tulajdonosa is hozzáteszi a saját kis sztoriját: - Sülyben van kertem, este lementem öntözni, hat előtt indultunk munkába, a faluból még kijutottam, de Somorjánál a kombájnosok nem engedtek tovább. Most sem a munkahelyemre, sem vissza nem tudok menni! A felesége sírástól elcsukló hangon ismételgeti: - A rendelőintézetben hétre legalább húsz embert rendeltem be injekcióra, most mit fognak szólni? Én még életemben nem késtem el a munkából! Itt talán csak a két vendéglős örül a váratlan helyzetnek, hiszen fogy a sör meg a féldeci rendesen. Felkurjant egy rekedtes hang: - Emberek, induljanak el akár gyalog is dolgozni! Ő azonban inkább a söntés felé tart... A hangulat különben nyugodt. A férfiak többsége az italpult mellett, a nők hús helyet keresve ugyanarról beszélgetnek: - Megértem a földművesek elkeseredését. Mégis csak disznóság, hogy gabonáért, húsért ugyanannyit fizetnek, mint két-három évvel ezelőtt, az üzletben a kenyér és a húskészítmények ára meg a háromszorosára nőtt! - A nyelvtörvény helyett inkább a parasztok gondjaival foglalkoztak volna! - Sok a mellébeszélés, az önfitogtatás a parlamentben, lényeges kérdésekre meg nem jut idő! Ilyen és ehhez hasonló vélemény foszlányokat hallok. Nyolc előtt felberregnek az autóbuszok motorjai. A tömeg fegyelmezett, nincs tülekedés. Végre munkába indulhatnak! Az egyik utas váratlan megtöri a csendet.J - Csak azt tudnám, ki nyer és ki vészit a mai nap után! Senki sem válaszol, a legtöbben aggódó tekintettel néznek a kasza alá érett búzatáblára... összetűzések nélkül Bevallom, jóval nagyobb felhajtásra, összetorlódott gépkocsisorokra, tömeges közúti kollapszra számítottunk csütörtök reggel a meghirdetett földmúvesblokád kapcsán. A reggeli csúcsforgalom idejére időzített és meglehetősen pontosan végrehajtott tiltakozó megmozdulás Galántán és környékén ugyan reggel hat órától nyolc óráig valóban megbénította a közúti közlekedést, ám a se ki, se be elven alapuló blokád olyan jól működött, hogy a főutakon nem alakultak ki túl hosszú kocsisorok. Akadt ugyan néhány öklét fenyegetve rázó, különféléket mutogató ,,elkésett" gépkocsivezető, aki a barikádot alkotók jóindulatában bízva megpróbálkozott az átjutással, ám ezek a kísérletek többnyire kudarcba fulladtak. A blokádon csak a mentőautók, a munkába tartó egészségügyi dolgozók gépkocsijai, a rendőrségi őrjáratok és a tűzoltóság járművei juthattak át. Galántán a főútvonalakat és a bekötő utakat egyaránt a helyi szövetkezet járművei zárták le, s bizony az újságírói igazolvány sem volt elegendő ahhoz, hogy az utat tovább folytathassuk. A tiltakozó akcióban a járásban egy szövetkezet kivételével az összes részt vett, s mintegy 300 munkagép vonult ki az utakra. Az állami gazdaságok csak szimbolikusan támogatták a megmozdulást. - Célunk az volt, hogy rádöbbentsük az illetékeseket a mezőgazdaságban uralkodó tarthatatlan állapotokra, s megmutassuk, hogy képesek vagyunk egységes, fegyelmezett megmozdulások szervezésére - állították a blokád szervezői és végrehajtói. Amikor reggel nyolc órakor hangos dudálással elvonultak a munkagépek és felszabadultak az utak, a járási válságstáb vezérkara, s Vidra László, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának titkára a beérkezett jelentések alapján elégedetten nyugtázta, hogy a tiltakozó megmozdulás az egész járás területén szinte problémamentesen, különösebb összetűzések nélkül zajlott le. A Duslóba eljutottak Noha Vágsellye szokatlan motorbúgásra ébredt tegnap reggel, a beigért blokád nem volt olyan nagyméretű, mint amilyenre a város számított. Hat óra után néhány perccel kombájnokkal torlaszolták el a Vágsellye-Galánta főútvonalat, s így az ingázók később induló része már vonattal utazott. A vegyikombinát, valamint a Deáki és Vágtornóc felé vezető harmadosztályú utak viszont szabadok maradtak. „Ki érti ezt?!" A szerdai eső után keletkezett sűrű párában, ködben tegnap reggel Kassa felől Rozsnyó irányába igyekezve csak Tornáig jutottam el. Pontosabban a Bercsi patak hídjáig. Ott már állt előttem néhány személygépkocsi, teherautó és autóbusz, azok előtt pedig - keresztben az 50-es főúton - az Ujbódvai Mezőgazdasági Szövetkezet egy E-512-es gabonakombájnja rostokolt. Az úteltorlaszolók teljesen megbénították a forgalmat. Hiába kérték őket a közeli cementgyárba siető prerovi gépjavítók, hiába a cementért útra kelt építkezők, s hiába a Pozsonyba tartó gyorsjáratú autóbusz utasai. - Azt hiszik, mi, földművesek csupán szórakozásból, jókedvünkben torlaszoltuk el az utat. Ha nem kényszerítene minket erre a mezőgazdaság helyzete, a létbizonytalanság, akkor biztosan nem itt lennénk most, hanem a mezőn - magyarázkodtak a munkaruhás mezőgazdasági dolgozók. Tovább nem mehettem. Visszafordultam, s a kihalt úton Makranc határáig jutottam el. Ott a Bodolói Földművesszövetkezet gabonakombájnjai és teherautói alkották a „falat". A hatalmas gépkocsioszlopok körül a földművesek és a feltartóztatott utasok folytattak eszmecserét. Egy-két zúgolódó, szitkozódó utas kivételével a rostokolok csendben tűrték a tétlen várakozást, sőt közülük jó néhánytól azt hallottam, egyetértenek a mezőgazdasági dolgozókkal. Egy csoportban Jozef Kršek mezőgazdasági miniszter szerda esti rádió- és tévébeszédét elemezték, kommentálták. Szavaikból kiérződött, nem nyugtatta meg őket a tárca vezetője. -Jó, jó, elmondta ugyan, hogy a húsfölöslegünket eladjuk a Szovjetuniónak, a gabonát is felvásárolják tőlünk mind egy szemig, de azt nem említette, hogy mit mennyiért. Meg azt sem, hogy mikor. Minket, termelőket pedig ezek a dolgok érdekelnek most - summázta egyikük az eszmecsere során elhangzott nézeteket. Csécsben is szabadtéri ,,vitafórum" fogadott. Megálltam az egyik csoport mellett, hogy megkérdezzem, mit várnak ettől az akciótól. - Hogy mit várunk? - kezdte válaszát a „szóvivőjük". - Legalább azt, hogy a kormány és a minisztérium elgondolkodik egy kicsit, komolyabban kezeli majd a mi ügyünket. Mert, ugye, gazdálkodhat itt bárhogy az ember, akár szövetkezeti formában, akár teljesen egyedül, a családi farmján, ha a felvásárlási ár, a bevétele nem fedezi a termelési költségeket. Egy bácsi eképpen morfondírozott: - Háború után csak árpakenyeret ettünk, s bizony bosszankodtunk. Most meg az a baj, hogy sok a búza, sok hús is... Hát ki érti ezt? (-ef-; -y-f; -tszl-; -ász; gazdag) BOS LEGYEN VÉGE A KÖDÖSÍTÉSNEK! A bősi vízlépcső ügye sötét árnyként települ a csehszlovák-magyar kapcsolatokra. A kommunizmus bukásával e lihegve épülő emlékmű is befejezetlen maradt, és azóta időzített bombaként ketyeg, melynek szerkezete, úgy tűnik, épp napjainkban teszi az utolsó fordulatokat. Az újonnan hatalomra került politikai körök is tisztában vannak vele, hogy az ügyben sokáig nem hallgathatnak. Magyarországon a Némethkormány bukása után Nagymaros mellett szinte érthetetlen gyorsasággal Bős sorsa is megpecsételődött. Azóta csak egy vélemény hallható, miszerint vissza minden, az egész annyira káros, hogy egyáltalán szó sem lehet róla és mi inkább megtérítjük az eddigi beruházásokat. Mindenképpen elgondolkoztató ez a magyar virtus. Különösen az, hogy a szóba jöhető akár több száz millió dolláros kártérítés ellenére is teljesen egyszólamú kórust hallunk a Duna túlsó partjáról. Hová tűnt vajon a politikai pártok örök vitatkozó kedve? Vajon nem arról van szó, hogy a kétségkívül sikeres nagymarosi kampány eredményeit látva a jelenleg befolyásos politikai erők egyike sem hajlandó szavazatokat kockáztatni Bős miatt? Mi a helyzet Csehszlovákiában? A kommunista emlőkön felnövekedett technokrata nemzedék a forradalom utáni néhány hónapos tanácstalanság után újra sikeresen kiépítette hadállásait. A lila zászló alá húzódás Szlovákiában sikeres manővernek bizonyult, hiszen jelenleg az összes, az ügyben érdekelt minisztérium a Kereszténydemokrata Mozgalom befolyása alatt áll. Újra előhúzhatták tehát a kommunisták agyrémes dacvariánsát, és nagyétvágyú újkeletű támogatóik vállán egyre gyorsabb diadalmenetben haladnak életművük befejezése felé. Egyelőre nem teljesen tiszta a szövetségi kormány végső álláspontja, de Csehszlovákia mai belső ziláltságát tekintve nagy a veszélye, hogy Bőst feláldozzák a politikai közmegegyezés oltárán. Két merev álláspont feszül tehát egymásnak. A magyarországi, amely semmilyen formában sem akar (mer?) hallani a vízlépcsőről és a (cseh)-szlovák, amely konokul az 1977-es szerződéssel hadakozik. Ilyen légkörben került sor az idei áprilisi budapesti tárgyalásokra. Nem vártunk tőlük sokat, és ebben nem is csalódtunk. Az egyetlen reménysugárt a szakmai bizottságok felállítását célzó megjegyzések jelentették, melyekkel kapcsolatban Mečiar - felmondólevelét kezében tartva - kijelentette: a politika meghajlik a tudomány előtt. Nos, ezek a bizottságok azóta sem jöttek létre. Hétfőn, július 15-én újabb tárgyalásokra kerül sor, melyekkel kapcsolatban a szlovák kormány kardcsörtetve többször is kijelentette, az utolsók lesznek. Amennyire ismerjük a küldöttségek tarsolyában lapuló irányelveket, félő, hogy a pozsonyi Bôrik szállóban újra csak a süketek párbeszéde készül. De hagyjuk a politikusokat, hadd keressék befolyásos támogatóik kegyeit és hadd latolgassák, milyen színezetű véleményük biztosítja a szerencsétlen köznép minél nagyobb számú szavazatát. Végül is tudósaink !s hallatták szavukat! A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére idén februárban tárgyalásokra került sor, melyeken sokat ígérő megegyezések születtek. Mennyire reménykedtünk, hogy valami végre beindult! Azóta annyira jutottak, hogy június végére mindkét fél hitelesítette a februári találkozó jegyzőkönyvét! Az illetékesek tehát mérlegelnek, taktikáznak, húzzák az időt. Csak a megoldásról feledkeznek el. A Szlovákiában szinte korlátlan hatalmat élvező vöröseslila ipari lobby pedig készen áll a végső csapásra! Rettegve várjuk ennek következményeit, és egyáltalán nem elégít ki bennünket, hogy ebből nemzetközi botrány lesz. Ez nekünk nem adja vissza tönkretett környezetünket, elszennyezett ivóvizünket! Javasoljuk ezért, hogy törjük át a hallgatás falát! Mindkét oldalon léteznek a helyzetet józanul felmérni képes szakemberek. Ültessük őket főműsoridőbeh egy televíziós híd keretében a kamerák elé, és tárjuk fel a nyilvánosság (és egyben a választók) előtt végre az igazságot. Beszéljék meg, mi a valós helyzet a Duna mentén, melyek a vízlépcsőtől függetlenül is megoldásra szoruló káros hatások, melyek a vízlépcső valóban káros hatásai. Nem kizárt, talán ez lenne az utolsó lehetőség arra, hogy a politikusok meghajoljanak a tudomány előtt. Éljünk vele! TUBA LAJOS A BÍRÁLATOK ÖSSZTÜZÉBEN (Folytatás az 1. oldalról) térbe. Bauer Edit (Együttélés) a bősi erőművel kapcsolatban marasztalta el a kormányt (beszédét lapunk 3. oldalán közöljük). Szavait nem fogadták egyértelmű egyetértéssel, sőt Ján Majer (független) kijelentette, ha nem tud elfogadható alternatívát adni Szlovákia energetikai problémáinak megoldására, akkor a szerinte emotív szavai destrukciónak minősülnek. Ásványi László (MKDM) a privatizációs törvény módosítását indítványozta olyan értelemben, hogy a 30 napos várakozási időt az árverések előtt rövidítsék le, és az első körből zárják ki a holland típusú árverések lehetőségét. Konkrét példákat hozott fel arról, hogy a vállalatvezetők a törvény gyengéit kihasználva a külföldi tőkerészvételű vállalatok alapításánál megkárosítják az államot. Szorgalmazta, a kereskedelmi privatizációs minisztériumok és a Monopóliumellenes Hivatal szorosabb együttműködését, figyelmeztetve arra, hogy a privatizáció során is kialakulhat valamilyen területen monopolhelyet. Agárdy Gábor (MKDM) a kormányprogramnak azzal a megállapításával kapcsolatban kért magyarázatot a miniszterelnöktől, hogy „a Csehszlovák Televízió az ukrán és magyar nemzetiség számára megkezdte a nemzetiségi magazin sugárzását". Tudvalévő ugyanis, hogy jelenleg szünetel a nemzetiségi tévéadás. Mikuláš Huba (Zöldek Pártja) megállapította, hogy bar a kormányprogram kidolgozói tudatosítják és elismerik az ökológiai szempontok fontosságát, ha egyes pontjaiban vizsgáljuk a programot, az esetek nagy részében a környezetvédelem már nem játszik döntő szerepet. Anton Vavro miniszterelnök-helyettes és a kormány több minisztere válaszolt a képviselők egyes észrevételeire, majd Ján Klepáč határozati javaslatot terjesztett elő. Azután egyórás szünet következett, amely alatt az egyes pártok képviselőiből álló bizottság megvitatta és kiegészítette a javaslatot. Ennek ellenére három óráig tartott a határozat jóváhagyása, mert a képviselők újabb és újabb módosító javaslatokat tettek. Az SZNP képviselője nem vett részt az egyeztetésen, a legtöbb észrevételt ennek a pártnak a képviselői tették. A helyzet oda fajult, hogy Michal Géci (DP), majd más képviselők is komolytalannak minősítették a képviselők hozzáállását. Szinte ötletszerűen bővítették a kormánynak adott feladatok listáját, s ezek jelentős részét meg is szavazták. Bár sok vitát váltott ki, de végül bekerült a határozatba, hogy a kormány biztosítson a hírközlő eszközökben megfelelő teret a nemzetiségi adásoknak. Jozef Prokeš (SZNP) váratlanul azt indítványozta, vegyék a határozatba: a vegyes lakosságú területeken tegyék lehetővé a szlovák gyerekeknek az anyanyelven való oktatást. Miután ezt elfogadták, A. Nagy László javaslatára azt is belefoglalták a határozatba, hogy a nemzetiségek számára is garantálják ugyanilyen feltételek mellett az anyanyelvi oktatást. A legképtelenebb javaslatok hangzottak el, ezek egy része egészen nyilvánvalóan összefüggött egyes politikai mozgalmaknak az önálló Szlovákia kialakítására irányuló törekvésével. Ilyen volt például a nemzeti gárda kialakításának szorgalmazása, de ezt a többi hasonló jellegű indítvánnyal együtt elvetették. A határozatot végül a képviselők elfogadták. A parlament ma folytatja munkáját. (csizmár, szénási)