Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-12 / 161. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. JÚLIUS 12. ELHAMARKODOTT DÖNTÉS? BUSHT ENGEDÉKENYSÉGÉÉRT BÍRÁLJÁK George Bush amerikai elnök szerdán eltörölte a Dél-afrikai Köztársaság ellen öt évvel ezelőtt életbe léptetett kereskedelmi szankciókat. Indoklásában elmondta, Pretoria teljesítette mind az öt feltételt, amelyekhez annakidején az amerikai törvényhozás a szankciók eltörlését kötötte. Elismerte, hogy Dél-Afrikában még sok problémát meg kell oldani, de mint mondotta, bízik abban, hogy az apartheid felszámolásának útja már visszafordíthatatlan. Bejelentette, telefonbeszélgetést folytatott Nelson Mandelával, az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnökével, akinek megmagyarázta álláspontját. Közölte azt is, hogy a további Pretoria-ellenes szankciók életben maradnak. A szankciók eltörlését Frederik de Klerk dél-afrikai államfő az együttműködés új korszakának nevezte, mivel ez hozzájárul az ország gazdaságának élénkítéséhez, s ebből minden Dél-afrikai állampolgárnak haszna lesz. Az ANC főtitkára viszont bírálta az amerikai lépést, mondván, hogy az elhamarkodott, meri a pretoriai kormány még nem bocsátott szabadon minden politikai foglyot, s még nem teremtették meg a szabad politikai tevékenységhez szükséges légkört. Érdekes módon Ronald Dellums, az amerikai Demokrata Párt képviselője is bírálta Bush döntését, ó azt állította, hogy Pretoria az öt feltétel közül egyet sem teljesített. Gareth Evans ausztrál külügyminiszter szerdán kijelentette, annak ellenére, hogy az USA megtette ezt a lépést, nem valószínű, hogy Ausztrália az idén eltörölné a Pretoria elleni szankciókat. Kijelentette, „az apartheid alkotmányos struktúrája lényegében megmaradt". MARAD A BIZALMATLANSÁG A KNDK tegnap azt javasolta, hogy újítsák fel a két Korea kormányfőinek tárgyalásait. A hírt szöuli diplomaták jelentették. A két Korea miniszterelnökeinek legutóbbi, harmadik tárgyalási fordulóját tavaly decemberben tartották, a negyediket februárra tervezték, de elhalasztották, mert Észak-Korea kifogásokat emelt a Dél-Korea által szervezett hadgyakorlat ellen. Jon Jong Muk, a KNDK kormányfője telefonüzenetében azt ajánlotta, hogy a negyedik fordulót augusztus 27-én tartsák meg Phenjanban. Dél-Korea hajlandó katonai objektumait megnyitni a nemzetközi ellenőrök előtt, ha a KNDK bizonyítékokat terjeszt elő arról, hogy nem fejleszt ki atomfegyvereket. Ezt Szöulban mondta a délkoreai védelmi miniszter. Hozzá kell tenni, a KNDK aláírta ugyan az atomsorompószerződést, de mindeddig nem voll hajlandó a nemzetközi ellenőrzés számára hozzáférhetővé tenni a szigorúan titkos jongbjoni nukleáris be

rendezéseit. Ezt ahhoz a feltételhez köti, hogy előbb vonják ki a Dél-Koreában levő, hozzávetőleg ezer amerikai atomfegyvert. m IGY LÁTJA A KÉPVISELŐ A BÍRÓSÁGON KÍVÜLI REHABILITÁCIÓRÓL ÉS KÁRTALANÍTÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYT énekelte és dicsőítette a győzelmet. Igen, de minden dicsőítés, kantáta és himnusz mögött áldozatok sora. A kinevezett ellenségeké, a csinált rosszaké. A háború utáni idő szinte minden évtizedének megvolt az ellenségképe. A rendszer egyik lényeges vonása volt; kellett ellenség, kellett, aki ellen harcot lehet szervezni és vezetni. Csinált ellenség, a láthatatlan ellenség, akit le kellett győzni, akit meg kellett semmisíteni. Az őrület mechanizmusa volt ez. Most írjuk a hősiesség korszaka áldozatainak névsorát. A fekete könyvet. Brutalitások sora, a sorból kiemelkedik a negyvennégyben a Szovjetunióba hurcoltak története. 1944 ősze: a háborúból megmenekült férfiak félnek, bújnak, lapulnak, mert ezeket szedik. Három napra csábítják őket, de ez a három nap legtöbbjük számára az örökélet. Az Ung vidékéről, Felső-Bodrogközből, Kelet-Szlovákiából, Gömörből viszik az embereket. A helyi végrehajtók a milicisták, névsorral és puskával jönnek. (Hálójukba fogták család-rokonságom férfiait.) Akkor még nem tudják, hogy ők állítják össze a háború utáni első halálmeneteket. Aztán a gyűjtőtáborok, itt már ideológiát kapott az akció. A nevek mellé kerültek a bűnök, háborús bűnösök lettek. S ezen belül bűnnek számított a nemzetiség, a szlovákiai és kárpátaljai magyarság először érezte meg a sztálini nemzetiségi politika „zsenialitását". Szerencsétlen, védtelen kisemberek tízezrei a vádlottak padján. Aztán a munkatáborok. A véres háború után Kelet- és Közép-Szlovákia tájain ez volt a korbács első ütése. Az első ellenségcsinálás, ez volt a minta; a bátorítás. Gyermekfejjel nagyon közelről éltem meg mindezt. (1963-ban könyvet is DOBOS LÁSZLÓ Amikor ezt a törvényjavaslatot tanulmányoztam, elsősorban a számok ütöttek meg. A fizetendő milliók. Annyi millió, hogy a mai napon nem lehet hiteles összeadást sem végezni. Nagyon sok pénz. A milliók mögött emberek, elhalt és még élő emberek. Ez a másik érzés, ami megüt: a milliók mögötti emberek. Sorsok, drámai és tragikus sorsok. Halálok. Tragédiák. Az utókor fizeti az előző nemzedékek számláját. Számlák, mondhatjuk ezt meghatottan, romantikus pátosszal, cinikusan, a többszörösen megadóztatott ember felháborodásával... Egyre megy. Az erőszak számlái az asztalon vannak. Vannak ilyen érvek is: kisebb a kenyér és fájdalomdíjakat, haláldíjakat fizetünk. Visszafelé költjük a pénzt. Mindenki pénzét. Véleményezhetik, minősíthetik ezt a törvényt jogi, közgazdasági, szociális, pénzügyi szempontból, lecsíphetünk, hozzátehetünk, de a hangsúly nem ezen van, nem ez a fontos. Ez a törvényjavaslat az erőszak szlovákiai leltára. És nem is biztos, hogy pontos leltára. Én így mondanám: első leltára. Elégtételt akarunk adni, a lehetetlent kíséreljük meg. Kárpótolni a megalázásért, a meghurcolásért, az elveszett időért, az életért. Az élőnek pénzzel és kedvezménnyel fizetünk. S hogyan fizetünk az erőszak halottainak? A háború utáni évtizedeket sokáig, még néhány évvel ezelőtt is a hősiesség korszakának neveztük. Igen. Szobrok sokaságát állítottuk, a fegyveres harc és a munka hőseinek. Ilyen volt a kor, monumentálisnak nevezte magát, telve pátosszal, kantáták és költemények garmadája A BOSI VÍZLÉPCSŐ KÉRDÉSÉT kidolgozására. Ezt a tanulmányt a rendelkezésükre álló információ alapján dolgozták ki. Az információkat a Hydroconsult és az Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztérium bocsátotta rendelkezésükre. Milyenek voltak ezek az információk? Például ilyenek: „Találkoztunk ott egy erdómérnökkel és egy agronómussal, és elbeszélgettünk velük a terveknek a szakterületüket érintő vonatkozásairól." (A tanulmány 66. oldala.) Továbbá. „A faunát tekintve gazdag információs anyag áll rendelkezésre. A sporthálászoktól származnak, amelyeket évente különböző helyi vadász- és halászszervezetek gyűjtöttek össze éves gyakorisággal és az Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztérium gyűjtött össze." (69. old) Ha ez igaz lenne és Szlovákia növény- és állatvilágával csak ilyen információk állnának rendelkezésünkre, elsüllyedhetnénk a szégyentől. 77. oldal: „Azt mondták nekünk, hogy a terveket a lakosság rendelkezésére bocsátották, és az főként a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokkal értett egyet." Ilyen mértékű tájékoztatás ellenére a Hydro-Quebec szakemberei a következő érdekes következtetéseket szűrték le: „Megjegyzendő, hogy a terv koncepcióját már eldöntötték, és a kormány a környezetvédelmet illetően nem igényel alternatív megoldást. (67. old.) Más helyütt: „Nem elemeztek semmilyen alternatív megoldást" (77. oldal.) 78. oldal „Elhanyagolták a szociális hatások elemzését is." A kormány ezt a jelentést 1991. február 18-i ülésén tárgyalta meg, és további 43 millió koronát fogadott el a mű részletes kiértékelésére kétségkívül független és elfogulatlan Hydro-Quebec International vállalat számára, amely elősegíti a hazai és a magyarországi környezetvédők fenntartásainak eloszlatását. (A műszaki segítség finanszírozására tett javaslat 2. oldala, melyet az erdőgazdasági és vízgazdálkodási miniszter 30/1991-330 számmal terjesztett elő). Ezzel kapcsolatban egy sor kérdés vetődik fel: például, ha ennyire egyértelműen előre meghatározzák az eredményt, valóban biztosított-e a munkák függetlensége és elfogulatlansága, vagy érdekelnek-e majd valakit ezek az eredmények egyetlen célon kívül. - Továbbra is egyoldalú tájékoztatást nyújtani a kedvező hatásokról és elhallgatni, illetve bagatellizálni a káros hatásokat, járulékos költségeket és folytatni az építkezést, tekintet nélkül ennek kockázataira elsősorban a legnagyobb ivóvízkészlet veszélyeztetésére. Szakvélemények szerint a készletekből Szlovákia lakosságának háromnegyedét képesek lennének ellátni, nem is beszélve egyéb komoly ökológiai, gazdasági és szociális csapásokról. 3/ A HQI idézett jelentésének 73. oldalán ez áll: „A valóságban az érintett területen lakók véleményét soha senki sem kérte ki, tiltakozásaikat rendszeresen ignorálták és bagatellizálták, ezért napjainkban kénytelenek sajátos, szokatlan módszerrel fellépni, vagyis elfoglalták az építkezési területet. Tekintettel arra, hogy a lakossági panaszok nem kapnak semmilyen publicitást, a csallóközi polgármesterek és elöljárók megbíztak, hogy önöket ezzel a néhány dokumentummal megismertessem. Ezek a következők: A Csallóközi Régió polgármestereinek és elöljáróinak 1991. június 2-i álláspontja, 1991. február 20-i petíciójuk és az érintett községi hivatalok állásfoglalása a felvízcsatorna feltöltését illető értesítéssel kapcsolatban. Ezeket a dokumentumokat átadom az SZNT Elnökségének. Végezetül még egy tényről szeretnék szólni. A hét elején Szabó Rezsó képviselő úrral együtt részt vettünk a két fél szakembereinek a Szlovák Környezetvédelmi Hivatalban tartott tárgyalásán. Ennek során bebizonyosodott, hogy a vízművel kapcsolatos komoly veszélyezettségi tényezők nincsenek kiértékelve, felelős döntéseket megalapozatlan hipotézisek alapján hoztak és hoznak ma is. Az MKDM és az Együttélés képviselői klubja ezért újfent kéri a kormányt, hogy terjesszen a parlament elé egy független szakvéleményt a vízlépcső hatásairól és az ezekkel kapcsolatos járulékos beruházásokról, hogy az építkezés sorsáról a szlovák parlament döntsön, hogy legyen vége a közvélemény manipulálásának és hogy ezt a kérdést ne tereljék politikai és nemzeti síkra. NÉHÁNY SORBAN AZ ELSŐ LÉPÉS A KIBÉKÜLÉS FELÉ Politikai szenzációnak számít az a hír, hogy Peking háromnapos hivatalos látogatásra hívta meg Hun Sen kambodzsai kormányfőt. A hivatalos látogatás július 22-24-e között valósulna meg, tehát egy héttel azután, hogy ugyancsak Kínában tartja ülését a kambodzsai Legfelsőbb Nemzeti Tanács, amely a kambodzsai béke megteremtéséről fog tárgyalni. Ez azt jelenti, hogy Hun Sen már július 16-án a kínai fővárosba érkezik az említett testület ülésére, amelyen egyébként részt vesz Norodom Szihanuk herceg is, csakúgy, mint a másik két ellenzéki frakció vezetői. Az üggyel kapcsolatban nyilatkozott a kambodzsai külügyminiszter, aki elmondotta, hogy kormánya Pekingben rugalmas álláspontot kíván elfoglalni, s közeledik a politikai rendezésnek, a béke megteremtésének a döntő pillanata. Phnompenh tudja, hogy a vörös khmerek nem fognak beszolgáltatni minden fegyvert, még akkor sem, ha megszületik az általános politikai rendezés. Ezért a kormány nem fog beleegyezni a demobilizálásba és a leszerelésbe (az ENSZbéketerv tartalmazza ezeket a pontokat), ami viszont nem jelenti azt, hogy a békefolyamat megfeneklik. BAum EDIT T A kormányprogram teljesítéséről és idöszerűsítéséről szóló jelentés azon részével kapcsolatban, amely a bősi vízi erőművel kapcsolatos, kötelességemnek tartom felsorolni a következő tényeket: 1/Tolmácsolni szeretném 200 000 csallóközi lakos félelmét és kétségeit. A víztároló föltöltése által létükben érzik magukat veszélyeztetve. A víztároló vízszintje ugyanis 12, sót 18 méterrel lesz a fejük és a lakóhelyük felett. Ezeknek az embereknek a nagy része szemtanúja volt a töltés építése során folyó rossz minőségű munkáknak, amelyek során ráadásul a szocializmusban bevett hallgatólagos megállapodás alapján mindenki mindenkit meglopott, aminek. következtében a töltés minősége erősen megkérdőjelezhető, és mindez ráadásul földrengésveszélyes övezetben található. A novemberi forradalom után e régió lakossága joggal várhatta el, hogy a kormány e területen is átértékeli az előző uralkodó réteg tevékenységét, és leállítja a szocialista emlékmű építését. Ez azonban nem történt meg. Az új politikai vezetés a korábbihoz hasonlóan az összes eltérő, akár szakmai nézetet is a magyar kormány politikájának alárendelt, vagy irredentizmus-támogatónak minősíti. 2/ a kormánybeszámoló a 20. oldalon leszögezi: A csehszlovák fél mind a mai napig nem rendelkezik megbízható bizonyítékkal, amely az építkezés leállítását indokolná. Felmerül a kérdés, vajon néhány megszállotton kívül valóban érdeke volt-e valakinek, hogy megbízható adatokat nyerjen a vízi erőmű befejezésének hátásairól. Igaz, hogy a kormány megbízást adott a Hydro-quebec International nevű kanadai vállalatnak a vízlépcső nyitott ökológiai problémáival foglalkozó tanulmány írtam erről.) Akkori félelmemben nem gondolhattam anyagi jóvátétel dolgában. 1990. májusában az Együttélés és az MKDM szervezésében rendeztük meg az első emlékező istentiszteletet Leleszen. 1944-ben ebből a faluból vitték el a legtöbb embert, 176 férfit. Ökumenikus istentisztelet részeként olvasták az elhurcoltak névsorát. A háború óta e dráma résztvevőinek ez volt az első nyilvános névsorolvasása. Ott ült az a néhány ember is, akik hazatántorogtak a táborból. Ők rakták le az emlékmű alapköveit. Azóta sok ilyen ökumenikus istentisztelet zajlott. S számos ilyen emlékművet állítottak Kelet- és Dél-Szlovákia szerte. Ez emlékművek három oldalúak; a háború katona-halottjai, az elhurcolt zsidók s a szovjet munkatáborok áldozatai. A fájdalom s a gyász névsorai. Jellemző, hogy a szlovákiai magyarság első emlékműveit - a háború után 45 évvel a közös fájdalom emlékének - az erőszak ellen állította. A Szlovák Nemzeti Tanács nemzetiségi, etnikai és emberjogi bizottsága márciusban a Terebesi járást látogatta meg. Itt, Terebesen találkozott a '44-ben elhurcoltakkal. De meglátogatta Leleszt is. A falugyűlésen ott voltak a munkatáborok egykori lakói. A háború óta ilyen rangú küldöttség előtt még nem beszélhettek. És gyóntak. És elégtételt kértek. Ott született meg s erősödött a gondolat, hogy szükséges törvényes elégtételt, anyagi és erkölcsi elégtételt adni ezeknek az embereknek. A szlovák társadalom, Szlovákia politikai reprezentációja sok más gondja mellett, szembe kell nézzen az erőszak, az elégtétel problémájával. Elégtételt adni annyit jelent, igazságot szolgáltatni. Lehet egyesek dilemmája: az elégtétel sok pénzbe kerül. Ne inkább a kenyeret tegyük nagyobbá? De gondolom, a Szlovák Köztársaság politikusainak ez nem lehet dilemmája. Itt egy más, új állam épül, amelynek jövője érdekében tiszta múltra van szüksége. Ma elégtételt adni az erőszak áldozatainak - politikai tett. Ezzel is az állampolitika új erkölcsi alaptételeit alakítjuk. .ilatkozatban reagált az olasz INV külügyminisztérium az elmúlt napöK sajtóhíreire, melyek szerint budapesti látogatása során merényletet kíséreltek meg Francesco Cossiga olasz államfő ellen. A külügyminisztérium szerint július 7-én, röviddel azelőtt, hogy az olasz elnök Nagy Imre sírjához látogatott volna, a magyar rendőri szervek tájékoztatták az olaszokat, hogy a sír közelében robbanóanyagot találtak. Az olaszok most szakértői küldöttséget menesztettek Budapestre, hogy a magyar szervekkel közösen derítsék fel az eset hátterét. Az elnöki palota pedig közölte, Cossiga elnök köszönetet mondott a magyar államfőnek és a miniszterelnöknek, és elismerően szólt a magyar rendőrség szakmai felkészültségéről. M

égsem sikerült titokban tartani kb. 500 szovjet katonafeleség tiltakozó akcióját, melynek keretében még a múlt hónapban négynapos ülősztrájkkal vonták blokád alá a Potsdam melletti Altes Láger katonai repülőteret. Az ellen tiltakoztak, hogy a hazatérő légiegységet a nukleárisan szennyezett Szemipalatyinszk körzetében telepítik le. A németországi szovjet katonai hatóságok gondosan titkolták az esetet, amelyről tegnap mégis beszámolt a Berliner Morgenpost napilap. A leszállópályák blokádjának csak úgy sikerült véget vetni, hogy az asszonyoknak megígérték, nem a nukleáris lőtér közelében kell majd élniük. Most azonban kiderült, az ígéretet nem tartják be, mert állítólag máshol nincs hely. Az egyik szovjet őrnagy, akinek a felesége szintén az ülösztrájkolók közt volt, elmondta, egységük parancsot kapott, hogy erőszakkal távolítsák el az asszonyokat. A parancsot megtagadták. D

üsseldorfban és Münchenben tegnap kora reggel bombatámadás érte a spanyol főkonzulátusokat. Egy harmadik bombát a müncheni spanyol bank mellett helyeztek el, de azt idejében felfedezték és hatástalanították. Münchenben egy rendőr könnyebben mégsebesült, az anyagi károk elérik a 100 ezer márkát. A rendőrség feltételezi, hogy a merényletek mögött az ETA baszk szeparatista szervezet áll. K

ína óva intette a Szovjetuniót a dalai láma látogatásától. A pekingi külügyminisztérium szóvivője szerint nem fogják tolerálni a hivatalos kapcsolatokat az emigrációban élő tibeti vallási vezető és a szovjet képviselők között. A dalai láma szerdán érkezett három napra Moszkvába. A fővárosban nem tervez semmilyen hivatalos találkozót, innen utazik tovább tíz napra a Mongóliával szomszédos Buriat autonóm területre, az ünnepségekre a buddhizmus oroszországi elismerésének 250. évfordulója alkalmából. (

rak sokkal nagyobb nukleáris kapacitásokkal rendelkezik, mint azt eddig feltételezték - közölte az AP amerikai hírügynökség nemzetközi csoportokra hivatkozva, melyek Irakban hajtottak végre ellenőrzéseket. A szakemberek szerint Bagdad 20-40 nukleáris töltet gyártásához elegendő uránnal rendelkezik, de a fegyverek legyártása legkevesebb 10 évet venne igénybe. R

aul Manglapus Fülöp-szigeteki külügyminiszter közölte, az Egyesült Államok esetleg bezárja a Clark légitámaszpontot, amely Manilától északra fekszik. A támaszponton ugýanis súlyos károk keletkeztek a Pinatubo tűzhányó kitörése következtében. Washingtonban már korábban is latolgatták a bázis bezárását, mivel az esedékes javítási munkálatok 800 millió dollárba kerülnének. r%_^iddában közvetlenül a start UZS után kigyulladt, majd a kifutópályára zuhant egy DC 8 típusú négymotoros repülőgép, fedélzetén a mekkai zarándokútjukról hazatérő nigériai muzulmánokkal. A legutóbbi hírek szerint a 248 utas és a 15 főnyi személyzet életét vesztette. B

agdadba érkeztek tegnap a kurd felkelők vezetői, hogy ismét tárgyaljanak Szaddam Husszein kormányával. A kurd autonómia megteremtését kellene tisztázniuk az 1970-ben kötött megállapodásból kiindulva.