Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-12 / 161. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. JÚLIUS 12. ELHAMARKODOTT DÖNTÉS? BUSHT ENGEDÉKENYSÉGÉÉRT BÍRÁLJÁK George Bush amerikai elnök szerdán eltörölte a Dél-afrikai Köztársaság ellen öt évvel ezelőtt életbe léptetett kereskedelmi szankciókat. Indoklásában elmondta, Pretoria teljesítette mind az öt feltételt, amelyekhez annakidején az amerikai tör­vényhozás a szankciók eltörlését kötötte. Elismerte, hogy Dél-Afrikában még sok problémát meg kell oldani, de mint mon­dotta, bízik abban, hogy az apartheid felszámolásának útja már visszafordítha­tatlan. Bejelentette, telefonbeszélgetést folytatott Nelson Mandelával, az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnökével, akinek megmagyarázta álláspontját. Közölte azt is, hogy a további Pretoria-ellenes szank­ciók életben maradnak. A szankciók eltörlését Frederik de Klerk dél-afrikai államfő az együttműkö­dés új korszakának nevezte, mivel ez hozzájárul az ország gazdaságának élén­kítéséhez, s ebből minden Dél-afrikai ál­lampolgárnak haszna lesz. Az ANC főtit­kára viszont bírálta az amerikai lépést, mondván, hogy az elhamarkodott, meri a pretoriai kormány még nem bocsátott szabadon minden politikai foglyot, s még nem teremtették meg a szabad politikai tevékenységhez szükséges légkört. Ér­dekes módon Ronald Dellums, az ameri­kai Demokrata Párt képviselője is bírálta Bush döntését, ó azt állította, hogy Preto­ria az öt feltétel közül egyet sem teljesí­tett. Gareth Evans ausztrál külügyminisz­ter szerdán kijelentette, annak ellenére, hogy az USA megtette ezt a lépést, nem valószínű, hogy Ausztrália az idén eltöröl­né a Pretoria elleni szankciókat. Kijelen­tette, „az apartheid alkotmányos struktú­rája lényegében megmaradt". MARAD A BIZALMATLANSÁG A KNDK tegnap azt javasolta, hogy újítsák fel a két Korea kormányfőinek tárgyalásait. A hírt szöuli diplomaták je­lentették. A két Korea miniszterelnökei­nek legutóbbi, harmadik tárgyalási fordu­lóját tavaly decemberben tartották, a ne­gyediket februárra tervezték, de elhalasz­tották, mert Észak-Korea kifogásokat emelt a Dél-Korea által szervezett had­gyakorlat ellen. Jon Jong Muk, a KNDK kormányfője telefonüzenetében azt aján­lotta, hogy a negyedik fordulót augusztus 27-én tartsák meg Phenjanban. Dél-Korea hajlandó katonai objektu­mait megnyitni a nemzetközi ellenőrök előtt, ha a KNDK bizonyítékokat terjeszt elő arról, hogy nem fejleszt ki atom­fegyvereket. Ezt Szöulban mondta a dél­koreai védelmi miniszter. Hozzá kell tenni, a KNDK aláírta ugyan az atomsorompó­szerződést, de mindeddig nem voll haj­landó a nemzetközi ellenőrzés számára hozzáférhetővé tenni a szigorúan titkos jongbjoni nukleáris be rendezéseit. Ezt ah­hoz a feltételhez köti, hogy előbb vonják ki a Dél-Koreában levő, hozzávetőleg ezer amerikai atomfegyvert. m IGY LÁTJA A KÉPVISELŐ A BÍRÓSÁGON KÍVÜLI REHABILITÁCIÓRÓL ÉS KÁRTALANÍTÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYT énekelte és dicsőítette a győzelmet. Igen, de minden dicsőítés, kantá­ta és himnusz mögött áldozatok so­ra. A kinevezett ellenségeké, a csi­nált rosszaké. A háború utáni idő szinte minden évtizedének megvolt az ellenségképe. A rendszer egyik lényeges vonása volt; kellett ellen­ség, kellett, aki ellen harcot lehet szervezni és vezetni. Csinált ellen­ség, a láthatatlan ellenség, akit le kellett győzni, akit meg kellett sem­misíteni. Az őrület mechanizmusa volt ez. Most írjuk a hősiesség korszaka áldozatainak névsorát. A fekete könyvet. Brutalitások sora, a sorból kiemel­kedik a negyvennégyben a Szovjet­unióba hurcoltak története. 1944 ősze: a háborúból megmenekült fér­fiak félnek, bújnak, lapulnak, mert ezeket szedik. Három napra csábít­ják őket, de ez a három nap legtöbb­jük számára az örökélet. Az Ung vidékéről, Felső-Bodrogközből, Ke­let-Szlovákiából, Gömörből viszik az embereket. A helyi végrehajtók a mi­licisták, névsorral és puskával jön­nek. (Hálójukba fogták család-ro­konságom férfiait.) Akkor még nem tudják, hogy ők állítják össze a há­ború utáni első halálmeneteket. Aztán a gyűjtőtáborok, itt már ideológiát kapott az akció. A nevek mellé kerültek a bűnök, háborús bű­nösök lettek. S ezen belül bűnnek számított a nemzetiség, a szlovákiai és kárpátaljai magyarság először érezte meg a sztálini nemzetiségi politika „zsenialitását". Szerencsét­len, védtelen kisemberek tízezrei a vádlottak padján. Aztán a munkatáborok. A véres háború után Kelet- és Közép-Szlovákia tájain ez volt a kor­bács első ütése. Az első ellenség­csinálás, ez volt a minta; a bátorítás. Gyermekfejjel nagyon közelről éltem meg mindezt. (1963-ban könyvet is DOBOS LÁSZLÓ Amikor ezt a törvényjavaslatot ta­nulmányoztam, elsősorban a szá­mok ütöttek meg. A fizetendő milliók. Annyi millió, hogy a mai napon nem lehet hiteles összeadást sem végez­ni. Nagyon sok pénz. A milliók mö­gött emberek, elhalt és még élő emberek. Ez a másik érzés, ami megüt: a milliók mögötti emberek. Sorsok, drámai és tragikus sorsok. Halálok. Tragédiák. Az utókor fizeti az előző nemze­dékek számláját. Számlák, mondhatjuk ezt megha­tottan, romantikus pátosszal, ciniku­san, a többszörösen megadóztatott ember felháborodásával... Egyre megy. Az erőszak számlái az aszta­lon vannak. Vannak ilyen érvek is: kisebb a kenyér és fájdalomdíjakat, haláldí­jakat fizetünk. Visszafelé költjük a pénzt. Mindenki pénzét. Vélemé­nyezhetik, minősíthetik ezt a tör­vényt jogi, közgazdasági, szociális, pénzügyi szempontból, lecsíphe­tünk, hozzátehetünk, de a hangsúly nem ezen van, nem ez a fontos. Ez a törvényjavaslat az erőszak szlovákiai leltára. És nem is biztos, hogy pontos leltára. Én így monda­nám: első leltára. Elégtételt akarunk adni, a lehetet­lent kíséreljük meg. Kárpótolni a meg­alázásért, a meghurcolásért, az el­veszett időért, az életért. Az élőnek pénzzel és kedvezménnyel fizetünk. S hogyan fizetünk az erőszak halot­tainak? A háború utáni évtizedeket so­káig, még néhány évvel ezelőtt is a hősiesség korszakának neveztük. Igen. Szobrok sokaságát állítottuk, a fegyveres harc és a munka hősei­nek. Ilyen volt a kor, monumentális­nak nevezte magát, telve pátosszal, kantáták és költemények garmadája A BOSI VÍZLÉPCSŐ KÉRDÉSÉT kidolgozására. Ezt a tanulmányt a rendelkezésükre álló információ alapján dolgozták ki. Az információ­kat a Hydroconsult és az Erdőgaz­dasági és Vízgazdálkodási Miniszté­rium bocsátotta rendelkezésükre. Milyenek voltak ezek az információk? Például ilyenek: „Találkoztunk ott egy erdómérnökkel és egy agronómussal, és elbeszélgettünk velük a terveknek a szak­területüket érintő vonatkozásairól." (A ta­nulmány 66. oldala.) Továbbá. „A faunát tekintve gazdag információs anyag áll rendelkezésre. A sporthálászoktól szár­maznak, amelyeket évente különböző he­lyi vadász- és halászszervezetek gyűjtöt­tek össze éves gyakorisággal és az Erdő­gazdasági és Vízgazdálkodási Minisztéri­um gyűjtött össze." (69. old) Ha ez igaz lenne és Szlovákia növény- és állatvilá­gával csak ilyen információk állnának ren­delkezésünkre, elsüllyedhetnénk a szé­gyentől. 77. oldal: „Azt mondták nekünk, hogy a terveket a lakosság rendelkezésére bo­csátották, és az főként a hozzá kapcsoló­dó szolgáltatásokkal értett egyet." Ilyen mértékű tájékoztatás ellenére a Hydro-Quebec szakemberei a követke­ző érdekes következtetéseket szűrték le: „Megjegyzendő, hogy a terv koncepci­óját már eldöntötték, és a kormány a kör­nyezetvédelmet illetően nem igényel al­ternatív megoldást. (67. old.) Más helyütt: „Nem elemeztek semmilyen alternatív megoldást" (77. oldal.) 78. oldal „Elha­nyagolták a szociális hatások elemzését is." A kormány ezt a jelentést 1991. febru­ár 18-i ülésén tárgyalta meg, és további 43 millió koronát fogadott el a mű részle­tes kiértékelésére kétségkívül független és elfogulatlan Hydro-Quebec Internatio­nal vállalat számára, amely elősegíti a ha­zai és a magyarországi környezetvédők fenntartásainak eloszlatását. (A műszaki segítség finanszírozására tett javaslat 2. oldala, melyet az erdőgazdasági és vízgazdálkodási miniszter 30/1991-330 számmal terjesztett elő). Ezzel kapcsolatban egy sor kérdés vetődik fel: például, ha ennyire egyértel­műen előre meghatározzák az ered­ményt, valóban biztosított-e a munkák függetlensége és elfogulatlansága, vagy érdekelnek-e majd valakit ezek az ered­mények egyetlen célon kívül. - Továbbra is egyoldalú tájékoztatást nyújtani a ked­vező hatásokról és elhallgatni, illetve ba­gatellizálni a káros hatásokat, járulékos költségeket és folytatni az építkezést, te­kintet nélkül ennek kockázataira elsősor­ban a legnagyobb ivóvízkészlet veszé­lyeztetésére. Szakvélemények szerint a készletekből Szlovákia lakosságának háromnegyedét képesek lennének ellátni, nem is beszélve egyéb komoly ökológiai, gazdasági és szociális csapásokról. 3/ A HQI idézett jelentésének 73. ol­dalán ez áll: „A valóságban az érintett területen lakók véleményét soha senki sem kérte ki, tiltakozásaikat rendszeresen ignorálták és bagatellizálták, ezért napja­inkban kénytelenek sajátos, szokatlan módszerrel fellépni, vagyis elfoglalták az építkezési területet. Tekintettel arra, hogy a lakossági panaszok nem kapnak sem­milyen publicitást, a csallóközi polgár­mesterek és elöljárók megbíztak, hogy önöket ezzel a néhány dokumentummal megismertessem. Ezek a következők: A Csallóközi Régió polgármestereinek és elöljáróinak 1991. június 2-i álláspontja, 1991. február 20-i petíciójuk és az érintett községi hivatalok állásfoglalása a felvíz­csatorna feltöltését illető értesítéssel kap­csolatban. Ezeket a dokumentumokat átadom az SZNT Elnökségének. Végezetül még egy tényről szeretnék szólni. A hét elején Szabó Rezsó képvise­lő úrral együtt részt vettünk a két fél szakembereinek a Szlovák Környezetvé­delmi Hivatalban tartott tárgyalásán. En­nek során bebizonyosodott, hogy a víz­művel kapcsolatos komoly veszélyezett­ségi tényezők nincsenek kiértékelve, fele­lős döntéseket megalapozatlan hipotézi­sek alapján hoztak és hoznak ma is. Az MKDM és az Együttélés képviselői klubja ezért újfent kéri a kormányt, hogy terjesszen a parlament elé egy független szakvéleményt a vízlépcső hatásairól és az ezekkel kapcsolatos járulékos beruhá­zásokról, hogy az építkezés sorsáról a szlovák parlament döntsön, hogy le­gyen vége a közvélemény manipulálásá­nak és hogy ezt a kérdést ne tereljék politikai és nemzeti síkra. NÉHÁNY SORBAN AZ ELSŐ LÉPÉS A KIBÉKÜLÉS FELÉ Politikai szenzációnak számít az a hír, hogy Peking háromnapos hivatalos láto­gatásra hívta meg Hun Sen kambodzsai kormányfőt. A hivatalos látogatás július 22-24-e között valósulna meg, tehát egy héttel azután, hogy ugyancsak Kíná­ban tartja ülését a kambodzsai Legfelsőbb Nemzeti Tanács, amely a kambodzsai béke megteremtéséről fog tárgyalni. Ez azt jelenti, hogy Hun Sen már július 16-án a kínai fővárosba érkezik az említett tes­tület ülésére, amelyen egyébként részt vesz Norodom Szihanuk herceg is, csak­úgy, mint a másik két ellenzéki frakció vezetői. Az üggyel kapcsolatban nyilatko­zott a kambodzsai külügyminiszter, aki elmondotta, hogy kormánya Pekingben rugalmas álláspontot kíván elfoglalni, s közeledik a politikai rendezésnek, a bé­ke megteremtésének a döntő pillanata. Phnompenh tudja, hogy a vörös khmerek nem fognak beszolgáltatni minden fegyvert, még akkor sem, ha megszületik az általános politikai rendezés. Ezért a kormány nem fog beleegyezni a demo­bilizálásba és a leszerelésbe (az ENSZ­béketerv tartalmazza ezeket a pontokat), ami viszont nem jelenti azt, hogy a béke­folyamat megfeneklik. BAum EDIT T A kormányprogram teljesítéséről és idöszerűsítéséről szóló jelentés azon részével kapcsolatban, amely a bősi vízi erőművel kapcsolatos, kötelességemnek tartom felsorolni a következő tényeket: 1/Tolmácsolni szeretném 200 000 csallóközi lakos félelmét és kétsége­it. A víztároló föltöltése által létükben érzik magukat veszélyeztetve. A víz­tároló vízszintje ugyanis 12, sót 18 méterrel lesz a fejük és a lakóhelyük felett. Ezeknek az embereknek a nagy része szemtanúja volt a töl­tés építése során folyó rossz minő­ségű munkáknak, amelyek során rá­adásul a szocializmusban bevett hallgatólagos megállapodás alapján mindenki mindenkit meglopott, ami­nek. következtében a töltés minősé­ge erősen megkérdőjelezhető, és mindez ráadásul földrengésveszé­lyes övezetben található. A novem­beri forradalom után e régió lakos­sága joggal várhatta el, hogy a kor­mány e területen is átértékeli az előző uralkodó réteg tevékenységét, és leállítja a szocialista emlékmű építését. Ez azonban nem történt meg. Az új politikai vezetés a koráb­bihoz hasonlóan az összes eltérő, akár szakmai nézetet is a magyar kormány politikájának alárendelt, vagy irredentizmus-támogatónak minősíti. 2/ a kormánybeszámoló a 20. ol­dalon leszögezi: A csehszlovák fél mind a mai napig nem rendelkezik megbízható bizonyítékkal, amely az építkezés leállítását indokolná. Fel­merül a kérdés, vajon néhány meg­szállotton kívül valóban érdeke volt-e valakinek, hogy megbízható ada­tokat nyerjen a vízi erőmű befejezé­sének hátásairól. Igaz, hogy a kor­mány megbízást adott a Hydro-que­bec International nevű kanadai vál­lalatnak a vízlépcső nyitott ökológiai problémáival foglalkozó tanulmány írtam erről.) Akkori félelmemben nem gondolhattam anyagi jóvátétel dolgában. 1990. májusában az Együttélés és az MKDM szervezésében ren­deztük meg az első emlékező isten­tiszteletet Leleszen. 1944-ben ebből a faluból vitték el a legtöbb embert, 176 férfit. Ökumenikus istentisztelet részeként olvasták az elhurcoltak névsorát. A háború óta e dráma résztvevőinek ez volt az első nyilvá­nos névsorolvasása. Ott ült az a né­hány ember is, akik hazatántorogtak a táborból. Ők rakták le az emlékmű alapköveit. Azóta sok ilyen ökumeni­kus istentisztelet zajlott. S számos ilyen emlékművet állítottak Kelet- és Dél-Szlovákia szerte. Ez emlékmű­vek három oldalúak; a háború kato­na-halottjai, az elhurcolt zsidók s a szovjet munkatáborok áldozatai. A fájdalom s a gyász névsorai. Jel­lemző, hogy a szlovákiai magyarság első emlékműveit - a háború után 45 évvel a közös fájdalom emléké­nek - az erőszak ellen állította. A Szlovák Nemzeti Tanács nem­zetiségi, etnikai és emberjogi bizott­sága márciusban a Terebesi járást látogatta meg. Itt, Terebesen talál­kozott a '44-ben elhurcoltakkal. De meglátogatta Leleszt is. A falugyűlé­sen ott voltak a munkatáborok egykori lakói. A háború óta ilyen rangú küldöttség előtt még nem be­szélhettek. És gyóntak. És elégtételt kértek. Ott született meg s erősödött a gondolat, hogy szükséges törvé­nyes elégtételt, anyagi és erkölcsi elégtételt adni ezeknek az embe­reknek. A szlovák társadalom, Szlovákia politikai reprezentációja sok más gondja mellett, szembe kell nézzen az erőszak, az elégtétel problémájá­val. Elégtételt adni annyit jelent, igaz­ságot szolgáltatni. Lehet egyesek dilemmája: az elégtétel sok pénzbe kerül. Ne inkább a kenyeret tegyük nagyobbá? De gondolom, a Szlovák Köztársaság politikusainak ez nem lehet dilemmája. Itt egy más, új ál­lam épül, amelynek jövője érdeké­ben tiszta múltra van szüksége. Ma elégtételt adni az erőszak áldozatai­nak - politikai tett. Ezzel is az állam­politika új erkölcsi alaptételeit ala­kítjuk. .ilatkozatban reagált az olasz INV külügyminisztérium az elmúlt napöK sajtóhíreire, melyek szerint budapesti látogatása során merény­letet kíséreltek meg Francesco Cos­siga olasz államfő ellen. A külügymi­nisztérium szerint július 7-én, rövid­del azelőtt, hogy az olasz elnök Nagy Imre sírjához látogatott volna, a magyar rendőri szervek tájékoztat­ták az olaszokat, hogy a sír közelé­ben robbanóanyagot találtak. Az olaszok most szakértői küldöttséget menesztettek Budapestre, hogy a magyar szervekkel közösen derít­sék fel az eset hátterét. Az elnöki palota pedig közölte, Cossiga elnök köszönetet mondott a magyar állam­főnek és a miniszterelnöknek, és elismerően szólt a magyar rendőr­ség szakmai felkészültségéről. M égsem sikerült titokban tartani kb. 500 szovjet katonafeleség tiltakozó akcióját, melynek kereté­ben még a múlt hónapban négyna­pos ülősztrájkkal vonták blokád alá a Potsdam melletti Altes Láger kato­nai repülőteret. Az ellen tiltakoztak, hogy a hazatérő légiegységet a nuk­leárisan szennyezett Szemipala­tyinszk körzetében telepítik le. A né­metországi szovjet katonai hatósá­gok gondosan titkolták az esetet, amelyről tegnap mégis beszámolt a Berliner Morgenpost napilap. A le­szállópályák blokádjának csak úgy sikerült véget vetni, hogy az asszo­nyoknak megígérték, nem a nukleá­ris lőtér közelében kell majd élniük. Most azonban kiderült, az ígéretet nem tartják be, mert állítólag máshol nincs hely. Az egyik szovjet őrnagy, akinek a felesége szintén az ülö­sztrájkolók közt volt, elmondta, egy­ségük parancsot kapott, hogy erő­szakkal távolítsák el az asszonyo­kat. A parancsot megtagadták. D üsseldorfban és Münchenben tegnap kora reggel bombatá­madás érte a spanyol főkonzulátu­sokat. Egy harmadik bombát a mün­cheni spanyol bank mellett helyez­tek el, de azt idejében felfedezték és hatástalanították. Münchenben egy rendőr könnyebben mégsebesült, az anyagi károk elérik a 100 ezer már­kát. A rendőrség feltételezi, hogy a merényletek mögött az ETA baszk szeparatista szervezet áll. K ína óva intette a Szovjetuniót a dalai láma látogatásától. A pe­kingi külügyminisztérium szóvivője szerint nem fogják tolerálni a hivata­los kapcsolatokat az emigrációban élő tibeti vallási vezető és a szovjet képviselők között. A dalai láma szer­dán érkezett három napra Moszkvá­ba. A fővárosban nem tervez sem­milyen hivatalos találkozót, innen utazik tovább tíz napra a Mongóliá­val szomszédos Buriat autonóm te­rületre, az ünnepségekre a buddhiz­mus oroszországi elismerésének 250. évfordulója alkalmából. ( rak sokkal nagyobb nukleáris ka­pacitásokkal rendelkezik, mint azt eddig feltételezték - közölte az AP amerikai hírügynökség nemzetközi csoportokra hivatkozva, melyek Irak­ban hajtottak végre ellenőrzéseket. A szakemberek szerint Bagdad 20-40 nukleáris töltet gyártásához elegendő uránnal rendelkezik, de a fegyverek legyártása legkevesebb 10 évet venne igénybe. R aul Manglapus Fülöp-szigeteki külügyminiszter közölte, az Egyesült Államok esetleg bezárja a Clark légitámaszpontot, amely Manilától északra fekszik. A támasz­ponton ugýanis súlyos károk kelet­keztek a Pinatubo tűzhányó kitörése következtében. Washingtonban már korábban is latolgatták a bázis bezá­rását, mivel az esedékes javítási munkálatok 800 millió dollárba ke­rülnének. r%_^iddában közvetlenül a start UZS után kigyulladt, majd a ki­futópályára zuhant egy DC 8 típusú négymotoros repülőgép, fedélzetén a mekkai zarándokútjukról hazatérő nigériai muzulmánokkal. A legutóbbi hírek szerint a 248 utas és a 15 főnyi személyzet életét vesztette. B agdadba érkeztek tegnap a kurd felkelők vezetői, hogy ismét tár­gyaljanak Szaddam Husszein kor­mányával. A kurd autonómia megte­remtését kellene tisztázniuk az 1970-ben kötött megállapodásból kiindulva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom