Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-26 / 173. szám, péntek

HAZAI KÖRKÉP KELL A MAGYAR NÉPPÁRT? (Folytatás az 1. oldalról) gunk sorsát jobbra fordítja, de a tények és a bomlasztás fenyegetésének árnyékában szembe kell nézni az új pártalapítók szándékaival. - Véleménye szerint a „Felhívás" fényében mi lehet a pártalapítók igazi indoka? -Az előzményekhez hasonlóan az indokok is ködösek. A pártalapítást szerintük a választások óta eltelt egy év magyar vonatkozású, állítólagos csalódásai indokolnák, de nem a tárgyilagos elemzés és bírálat alapján, hanem olyan érvek hangoztatásával, melyek - enyhén szólva - megkerülik a valóságot. A szerzők véletlenül sem utalnak a viharos küzdelmekre, melyek a szlovák pártoktól független magyar mozgalmak létrejöttéhez vezettek. Mintha az MKDM és az Együttélés létrehozása zökkenőmentes hétvégi kirándulás lett volna! A felhívás kiemeli a szavazó polgárok öntudatát, ugyanakkor például a Független Magyar Kezdeményezést, mint létező politikai erőt meg sem említi. Nem szabad feledni, hogy ha a független magyar mozgalmak kivétel nélkül beolvadtak volna a többségi pártokba, akkor a magyar polgár tanácstalan lett volna, a későbbi történelmi elemzés pedig nyomát sem találná a magyar kisebbség létezésének. Ki tudná megmondani, hogy a két háború közötti Csehszlovákiában hány magyar szavazót tüntetett el nyomtalanul az agrárpárt, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt? - Valójában ön mit nehezményez a pártalapítók állásfoglalásában? - A kiáltvány már bevezetésében hangsúlyozza, hogy az eddigi magyar mozgalmak nem váltak be: „...nem voltak képesek kellő hatékonysággal felvállalni sem a parlamenti, sem a parlamenten kívüli harcot nemzeti kisebbségünk érdekeiért." A mai napig titokban tartott szervezőbizottság megbízásából ilyen ítéletet kimondó és nyílt közelharcot vállaló dr. Popély Gyula azt állítja, hogy a megválasztott képviselők nem álltak feladatuk magaslatán: mozgalmi jellegükből adódó laza struktúrájuk eleve alkalmatlanná tette őket a célirányosan szervezett és fegyelmezetten végrehajtott politikai kiállásokra" egyben ismerteti, hogy a hivatalos nyelvre vonatkozó törvény tárgyalásakor a többség igennel szavazott. Viszont elhallgatja azt a tényt, hogy a létrehozandó alkotmánybíróság kénytelen lesz ezt a törvényt alaposan felülvizsgálni. A felhívás torzítja a tényeket, kettészakítja az összetartozó jelenségeket, tájékoztatási kötelezettség helyett olykor a sztálini kor fortélyát alkalmazza lényeges helyzetalakulások agyonhallgatásával, például, hogy milyen sorsdöntő kérdéssel került szembe a magyar képviselői csoport 1990. október 25-én a nyelvtörvény kapcsán az „igen" vagy „nem" kérdésében. Mert ha ,a koalíciós javaslat október 25-én megbukik, akkor nem vitás, hogy másnap simán győz az ún. „maticás" javaslat, mely indoklásában kimondta a nemzetállam lényegét: „A Szlovák Köztársaságban egyetlen államalkotó nemzet a szlovák nemzet." Ez a közvetlen fenyegetés intette óvatosságra azokat a magyar képviselőket, akik végül a koalíciós javaslatot megszavazták. A „maticás" nyelvtörvény győzelmével a hatalmi egyensúly is válságba került volna, mert nemcsak a nacionalista háttér létezett, hanem bizonyos csoportok is nacionalista előretörésre készültek. Ezért döbbenetes, hogy a felhívás úgy vázolja föl az eseményeket, mintha a maticás javaslat sohasem létezett volna, 1990. október 25-én nem rakták volna a képviselők asztalára. - Milyen lehet az alakuló párt kötődése az eddigi magyar politikai mozgalmakhoz? -A felhívás állásfoglalása nem elszigetelt, hiszen csaknem ugyanezt vallja minden magyarázat nélkül Duray Miklós, az Együttélés elnöke is a HÉT-ben (1991. július 12.): „Más lett volna-a helyzet, ha például a nyelvtörvény esetében minden magyar képviselő (kommunisták és az FMK-sok is) nemmel szavaz. Akkor megbukott volna a törvényjavaslat." A konkrét politikai helyzet és légkör magyarázata ezúttal is teljesen elmarad, az olvasó itt is - ugyanúgy, mint dr. Popély Gyula magyarázatában - kénytelen megelégedni az ítélethirdetéssel, hogy a képviselők tehetetlenségét és alkalmatlanságát bizonyítsák. Túl sok a párhuzam az alakulóban lévő Magyar Néppárt és Duray Miklós mozgalma között ahhoz, hogy ez puszta véletlen legyen. Ha ebből a szemszögből nézzük a dolgokat, nem megmagyarázhatatlan az előkészítő bizottság névtelensége. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely a szlovákiai magyarság önszerveződését segíti elő. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy nekünk most egy integráló, egységesítő tényezőre" van szükségünk nemzeti kisebbségünk politikai és nemzetiségi érdekeinek védelme érdekében. Itt most mi egy olyan egyedülálló, modellértékű kísérletnek vagyunk tanúi, amelynek során egy kisebbségben élő nemzetiség pluralista politikát kíván folytatni. Ha figyelembe vesszük a modern Európa politikai irányvonalát, ez mindenképpen helyes. Megkérdőjelezhető azonban az olyan új párt létjogosultsága, amely programnyilatkozatának fő vonalaiban egyértelműen nemzeti szempontokra támaszkodik. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom következetesen védelmezi nemzeti kisebbségünk érdekeit, de ezt nem sérelmi politizálással, hanem keresztényi értékrenden alapuló, a realitásokat fi

: gyelembe vevő politikai vonalvezetéssel teszi, örömmel nyugtázhatjuk, hogy a parlamenti szabad választások világosan megmutatták a szlovákiai magyarság politikai érettségét. A jelenleg tevékenykedő három szlovákiai magyar politikai mozgalom kielégíti a magyarság politikai igényeit, hiszen mindenki szabadon választhat világnézete, politikai értékrendje, vallási hovatartozása szerint, örvendetesnek tartjuk azt is, hogy e három mozgalom a szlovákiai magyarokat érintő sorskérdésekben fokozatosan megtalálja az együttműködési platformot, anélkül, hogy saját arculatát, céljait, programját feladná, elárulná választóit. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy újabb magyar párt megalakítására nincs szükség, mert ez tovább gyengítené a szlovákiai magyarságot. AGÁR D Y GÁBOR LESZ PÉNZ LAKÁSÉPÍTÉSRE REFLEX KADEREZIK DUBČEKET Csehországban tucatjával jelennek meg mostanában a pártállam alatti disszidensek remekbe szabott politológiai tanulmánykötetei, amelyek annak idején csak lopva, szamizdatként láthattak napvilágot. Ezekben a helyzetelemzésekben a bolsevizmus nyomoraként, összes bajaink előidézőjeként az egypártrendszert állították pellengérre. És az egypártrendszerből közvetienül következő politikai egyensúlyhiányt kárhoztatták az ellenállásban résztvevő kiváló értelmiségiek. Most, a Dubček-affér kapcsán meglepődve kapom fel a fejem: Teljesen irányt váltottak ezek a politológusok. Teljesen máshogy látják a világot, amióta a politikaelmélet helyett magát a politikát gyakorolják? Vagy gondolkodásmódjukba egészen észrevétlenül beszivárgott az egyszínű politika kategóriáiban való gondolkodás? Letépték a sarló-kalapácsos lobogót (nagyon helyesen tették), és most kizárólag liberális zászlót akarnak kitűzni az ország miden épületére. A magát és pártját egyértelműen jobboldalinak deklaráló Klaus-féle Polgári Demokrata Párt parlamenti klubja felszólította a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomból kilépett Alexander Dubčeket, mondjon le parlamenti elnöki tisztségéről, mivel „átlépett az ellenzékhez". Az „átlépés" ténye azonban csak a találgatások szintjén bizonyítható. Klausék arra alapozzák állításukat, hogy a parlament elnöke Vladimír Mečiar mozgalmának alakuló tanácskozásához köszöntő táviratot intézett. Mint ahogy a szociáldemokraták tanácskozását is hasonló módon üdvözölte. A jobboldal olvasatában ezek a táviratok azt jelentik, hogy Dubček lepaktált a vörösökkel. A Klaus-párt úgy igyekszik a parlamenti elnök VPN-ből való kiválását beállítani, hogy a rendkívül népszerű politikus ellene van a radikális gazdasági reformnak, és Csehszlovákiában is azt akarja megvalósítani, ami Gorbacsov vezetésével a Szovjetunióban csúfosan megbukott. A peresztrojkát... Immár a Dubček megbuktatására irányuló törekvések második fordulójának vagyunk szemtanúi. Néhány hónappal ezelőtt - tulajdonképpen ugyanazok, akik most - azért próbáltak bizalmatlansági indítványt benyújtanai ellene, mert egykor a kommunista párt főtitkára volt. Érveik felsorolása közben valahogy teljesen megfeledkeztek arról, ami Dubček vezetésével ebben az országban a Prágai Tavasz hónapjaiban történt. Nagyrészt ugyanazok vetették Dubček szemére, hogy 1968. augusztus 21-ei elhurcoltatása után néhány nappal Moszkvában aláírta a kikényszerített jegyzőkönyvet, akik a normalizáció éveiben simán beilleszkedtek Gustáv Husák rendszerébe. Azok vádolják Dubčeket kigyógyíthatatlan kommunistasággal, akik röviddel 1989. november 17-ike után haladéktalanul visszaadták párttagsági könyvecskéjüket, és kifordították a köpönyegüket, majd jobboldalinak nyilvánították magukat. Ezek az emberek egérként felmásztak a Tátra legmagasabb ormára, és el akarják magukról hitetni, hogy daliábbak azoknál, akik a hegy lábánál tartózkodnak. Alexander Dubček VPN-ből való kilépésének ténye az én olvasatomban azt jelenti, hogy a parlament elnöke nem jobboldali, hanem baloldali. Valószínűleg azt vették a Klaus-pártban zokon, hogy a világszerte és itthon egyaránt nagy népszerűségnek örvendő politikus a minap kijelentette: szociáldemokrata vagyok. Lényegesen könnyebb lenne most a jobboldal dolga, ha azt jelenti ki: én még mindig kommunista vagyok. Dubček azonban már akkor véglegesen kiábrándult a bolsevizmusból, amikor jelenlegi bírálóinak jelentős része még a leninizmust tanulmányozta a pártoktatás különböző fokozatain. Kétségtelen, hogy egy Dubček formátumú és múltú politikus sokkal kényelmetlenebb ellenfél a jobboldal számára, mint a kommunista párt, amely időközben azt akarja magáról elhitetni, hogy demokratikus baloldallá vált. A Klaus-párt és környéke úgy próbálja az egész jelenséget a közvélemény elé tárni, mintha Alexander Dubček lett volna a november 17-ike után létrejött mozgalmakban az első, aki megbontotta egy fontos szerepet játszó politikai erő egységét. Arról mélyen hallgatnak a pénzügyminisztérium táján, hogy a fordulat utáni első „politikai kataklizmát" maga Václav Havel és környezete idézte elő. Arról is hallgatnak, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen már régesrég nem az a politikai erő, amely mondjuk 15 hónapja volt. Anélkül, hogy a jelenséget minősítenénk, azt is leszögezhetjük, hogy Jozef Kučerák jó néhány héttel a parlamenti elnök kilépési nyilatkozata előtt jelentette ki: a VPN - jobboldali politikai erő. Nincs kizárva, hogy éppen e kijelentés váltotta ki Dubčekban az elhatározást. Lehet, hogy a jobboldali VPN-ről szóló Kučerák-nyilatkozat vétele után úgy érezte magát Dubček, mint ahogy egy pacsirta érezné magát, amikor arra akarnák rávenni, hogy ne énekeljen, hanem próbálja meg a kakukkot utánozni. Nem minden előzmény nélküli az, amit Dubček csinált. Nem ő volt az első, aki úgy érzi, hogy nem az a politikai párt felel meg ízlésének, temperamentumának, törekvéseinek, amelyben eddig volt. Lényegében ugyanazt tette, amit előtte már sokan megtettek. Lehet, hogy ezzel is hozzájárult az igazi, jól működő többpártrendszer kialakításához. Sót, talán még a holnapi, holnaputáni politikai egyensúly kialakításához is. Ugyanis: nemcsak jobboldaliak és nemcsak bolsevikiek élnek ebben az országban, hanem a baloldal is joggal igényel helyet a Nap alatt. * TÓTH MIHÁLY NEM KAPTUNK VÁLASZT 1991. JÚLIUS 26. MINISZTERHELYETTES AZ EGYÜTTÉLÉSBEN Ján Amos Havelka, a Szlovák Köztársaság nemzetközi kapcsolatok miniszterének helyettese július 25-én kapcsolatfelvétel céljából meglátogatta az Együttélés Politikai Mozgalom központi irodáját, ahol fogadta őt a mozgalom elnöke, Duray Miklós. A találkozón szó volt a nemzetközi gazdasági kapcsolatokról, környezetvédelemről és a regionális és szubregionális együttműködésről. A miniszterhelyettes tolmácsolta a minisztérium kérését, hogy a mozgalom javasoljon megfelelően képzett személyeket, akik a külkapcsolatok területén dolgoznának. Az Együttélés részéről kifogásolták, hogy eddig a külügyi kapcsolatokban nem kaptak helyet a kormánypártokon kívüli politikai pártok, mozgalmak képviselői; továbbá kérték a minisztériumot, hogy saját hatáskörén belül támogassák a határmenti régiók szerveződését és a községek határon túli községekkel való kapcsolatainak kialakítását. (EPM) Cseh sajtószemle A BŐSI VÍZLÉPCSŐRŐL A tegnapi cseh lapok szinte kivétel nélkül foglalkoznak a bösi vízlépcső építése körül kialakult helyzettel. A Lidové noviny címoldalon számol be arról, hogy a bősi erőművel kapcsolatos szakmai tények alapos megvizsgálását, valamint a továbbépítés lázas előkészületeinek abbahagyását követelő környezetvédők és a helyi lakosság napjainkban a Szlovák Nemzeti Tanács segítségében reménykedik. Ennek alelnöke megígérte, hogy a parlament foglalkozni fog az üggyel. A lap beszámol arróí is, hogy a hét végére Somorján hazai és külföldi környezetvédők részvételével újabb nagyszabású tüntetést szerveznek. Idézik Ján Babej somorjai polgármester-helyettesnek az erőmű építését szorgalmazó körökről mondott véleményét: „A teremtőnek képzelik magukat, és megtévesztik a szlovákiai közvéleményt." A Mladá fronta dnes Rendkívüli állapot Bősnél címmel arról ír, hogy a vízlépcső építési területét szerdán is lezárva tartotta a rendőrség, és a helyzet vihar előtti csendre emlékeztet. A tudósítónak az egyik környezetvédő elmondta, hogy a rendőrök fáradtak és ingerültek, ezért vigyáznak, nehogy feleslegesen provokálják őket. Beszámol a hót végére szervezett tüntetésről, s idézi Ján Babejt: „A város területén engedélyezett a tüntetés. Amíg nem lépik át az építkezés határát, nincs indok a rendőrségi beavatkozásra." A Práce szükségesnek tartja megjegyezni, hogy míg kedden Ján čarnogurský bejelentette, hogy a szlovák kormánynak a bősi erőmű befejezéséről szóló döntése végleges, addig ugyanazon a napon a SZNT alelnöke megegyezett a Somorja mellett tüntetők képviselőivel, hogy kifogásaikat írásban augusztus 15-éig a parlament elnöksége elé terjesztik. Ezek közül a lap a technológiai fegyelem elhanyagolásáról szóló bizonyítékokat tartja a leginkább figyelemre méltóaknak. A Rudé právo a szlovákiai Zöldek Pártjának a Körtvélyesen alkalmazott rendőri módszereket elítélő állásfoglalását közli. A Hospodárske noviny és a Svobodné slovo a Duna elterelése esetére magyar oldalról kilátásba helyezett szankciókat ismertette. SZEGÉNYES A KAJSZISZÜRET A tavaszi tagyok a kajszi- és az őszibarack ültetvényekben nem kis kárt okoztak. Amint Vass Tibortól, a Csenkei Mezőgazdasági Szövetkezet gyümölcskertészetének vezetőjétől megtudtam, a korábbi években elért 12-18 vagonnyi termés helyett az idén mindössze két vagon kajszit szüretelnek. A termés eladásával nincs gond, a környező községek lakói, magánkereskedők, sőt még prágai felvásárlók is érdeklődnek az ízletes gyümölcs iránt. Őszibarackból várhatóan még nagyobb arányú lesz a kiesés, almából azonban viszonylag jó termés mutatkozik. Az alma felét a dunaszerdahelyi Agrofrigor veszi meg, a másik felét pedig a jelenleg épülő hűtőtárolókban helyezik el. Az ágazat pénzügyi veszteségeit zöldségtermesztéssel pótolják. Hat hektáron csemegeuborkát, kettőn pedig káposztaféléket termesztenek. MÉRI ISTVÁN A Fővárosi Tanács legutóbbi ülésén tárgyalt, illetve elfogadott főbb napirendi pontokról számolt be Peter Kresánek főpolgármester rendszeres sajtótájékoztatóján. Rámutatott arra, hogy a rokkantakról és mozgássérültekről való gondoskodás eddigi koncepciója nem eléggé konkrét. Az elmúlt fél év alatt nem sok eredményt tudnak felmutatni. Ismét vita van az illetékesség megosztása körül: ki, miért felelős. Végül is a polgármesterek felajánlották, hogy ki-ki a maga városrészében eleget tesz ennek az elvárásnak, a jóváhagyott 12 pontból álló feladatokat fokozatosan megvalósítják. A képviselő-tesület egyetértett abban, hogy mielőbb meg kell oldani a Fővárosi Tanács határozatai végrehajtásának rendszeres ellenőrzését. A feladatok nyilvántartását, illetve teljesítését - a magisztrátus átszervezése után - városi ellenőr kíséri figyelemmel. A főpolgármester beszámolt a komplex lakásépítésben várható tulajdonosi viszonyok változására beterjesztett javaslatról. Ebből kitűnt, hogy a főváros területén lévő mintegy negyven épület - melynek üzemeltetése vállalkozói jellegű - privatizálásra ideális. Ezeknek a befejezetlen épületeknek pályázat útján történő eladásából befolyó összeg a városi pénztárba kerül, amit aztán lakásépítésbe fektetnek, az újonnan átadott lakások pedig a város vagyonát képezik majd. -tgá(Munkatársunktól) - A szerdai koalíciós tárgyalásokon végre megállapodás született a Szlovák Köztársaság közlekedési és távközlési miniszterének személyéről, állapította meg Ján Petrík, a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom központi titkára tegnapi rendszeres sajtóértekezletén. Az új minisztert a következő hónap elején kellene kineveznie a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének (amennyiben elfogadja a koalíciós pártok közös ajánlását). Ján Petrík viszonylag sok teret szentelt annak a sajtóvisszhangnak, amelyet a francia Libération c. lapban közölt Ján Čarnogurský interjú váltott ki. Mint ismeretes a szlovák kormányfő kijelentette, hogy Szlovákia 2000-ben szuverén államként kíván belépni az Európai Közösségekbe. Ján Petrík ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy szó sincs valamiféle új célkitűzésről, mivel ez a megállapítás már a KDM választási programjában is szerepel - igaz, az időpont megjelölése nélkül, A sajtóértekezleten részt vett Vladimír Krempaský mérnök, a Szlovákiai Környezetvédők Kereszténydemokrata Társulásának titkára is, aki a bősi vízlépcsővel kapcsolatos állásfoglalásukat ismertette. Nézete szerint gazdasági és környezeti károkhoz vezet az építkezés jelenlegi stagnálása. Érvelt a közismert állításokkal is, miszerint a vízlépcső felszámolása 20 milliárd koronába kerülne, s hogy az építkezés stagnálása évi hatmilliárd korona kiesést okoz az energiatermelésben. Később egy váratlan fordulattal leszögezte, hogy Bős körül valójában hatalmi harc folyik. Munkatársunk kérdésére, hogy véleménye szerint ki kivel folytat harcot a hatalomért, illetve mennyi elektromos energiát képvisel az állítása szerinti 6 milliárd korona, és miért éppen 20 milliárd koronába kerülne a vízlépcső felszámolása, „hozzáértésről" tanúskodó válaszokat adott: a 20 milliárd koronáról szóló adatot a beruházó vállalat szakembereitől hallotta. Azt, hogy a hatmilliárd korona mennyi elektromos energiát jelent, állítólag elfelejtette már, de azt tudja, hogy Bős pótlására 70 kis vízi erőműre lenne szükség (egyébként; az ötvenes és a hatvanas években Csehszlovákiában 20 ezer kis vízi erőművet számoltak fel!). A hatalmi harccal kapcsolatban két szempontot hangsúlyozott; egyrészt azt, hogy a múltban Esztergomból irányították a szlovákiai egyházi ügyeket, másrészt pedig a „pragocentrista" államigazgatást. Arra viszont nem kaptunk választ, ki kivel harcol a hatalomért! (F. M.)