Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-23 / 170. szám, kedd

5 HAZAI KÖRKÉP ÚJ szói 1991. JÚLIUS 23. KIK TÁMADJÁK A „SARGAKAT"? NEM AKARUNK RETTEGÉSBEN ÉLNI... Sétálok a madárdalos parkban, és csak nehezen tudom elhinni, hogy ezen a helyen, ahol most kismamák vezetik csöppségeiket és a pázsiton feketerigók ugrándoznak, nemrég drámai események zajlottak, és vér folyt. Vagy háromszáz méterrel odébb, a munkásszálló néhány betört ablaka bizonyítja: az éjszakai „embervadászat" nem fikció, kitalált történet, hanem kegyetlen valóság. És nem valahol vadnyugaton vagy a Távol-Keleten, hanem Európa kellős közepén, Szlovákia fővárosában játszódott le. Félek, nagyon félek. Legszívesebben már hazautaznék, de ez nem ilyen egyszerű — mondta Nguyen Thi Mos, a 27 éves vietnami lány, aki csak pár órával találkozásunk előtt hagyta el a kramárei kórházat. Fejsérülése már úgy-ahogy begyógyult, de a lelke, az bizonyára nagyon sokáig sajog még. Most, hogy ismét az övéi között, az Istrochema munkásotthonában van, sem érzi biztonságban magát. Bizalmatlan, nem szívesen nyilatkozik, hiába bátorítja a tolmács. Nem csoda, hiszen munkatársnőivel és honfitársaival hetekig, hónapokig él/t/ stresszhelyzetben. A durva fenyegetéseket sorozatos éjszakai ablakzörgetések követték, majd kezdődött a tettleges bántalmazás. És a támadók, a pánkok és a szkinhidek, vagyis a fajgyűlölő bőrfejűek nem elégedtek meg egy-két pofonnal. Kegyetlenek és brutálisak voltak. Nemcsak a fiúkkal, de a védtelen lányokkal szemben is. Than Due Tiep mérnők, a távol-keleti vendégmunkások egyik tolmácsa mutatja a legsúlyosabb atrocitások jegyzőkönyveit és néhány társával röviden kommentálja a történteket. — Május 10-én például egy barátunkat — a délutáni műszakról igyekezett haza este fél tízkor — a parkban négyen megtámadták. Elvitték értéktárgyait, és tettlegességre is sor került. Szerencsére az illetőnek sikerült kereket oldani, így kisebb sérüléssel megúszta. A pánkok a munkásszállóig üldözték, s bosszúból bevertek néhány ablakot. Mire kijött a rendőrség, már bottal üthette nyomukat. Néhány nappal később ugyanebben az időben egy másik társunk már nem volt ilyen szerencsés. Hárman közrefogták és agyba-főbe verték. Több napig volt betegállományban. A vérszomjas támadóknak ez sem volt elég, két nap múlva megismételték bosszúhadjáratukat. Kiszemelt áldozatukat leütötték, és kegyetlenül összerugdosták. A portásnő felfigyelt a segélykiáltásokra, és riasztotta a rendőrséget. A tettesek ezúttal is elmenekültek. Még 48 óra sem telt el az említett esemény óta, amikor a bőrfejűek a Palma üzem előtt — ezúttal már fényes nappal — ismét támadtak. Áldozatuk kórházba került. A fiatal fajgyűlölők kettős célt követnek. A megfélemlítésen, megalázáson és a hidegvérű kegyetlenségen kívül anyagi helyzetükön is japozsonyiakra, tudjuk, legtöbbjük rendes és segítőkész. A gyárban munkatársainkat is felháborították a történtek, bár akadtak olyanok is, akik azt mondták, nekik is, nekünk is jobb lenne, ha mielőbb hazamennénk. Erre is sor kerül majd. Tizenhárom csoportunk közül kettőnek még az idén, további négynek a jövő evben jár le a szerződése. Néhányan ugyan kérvényezték, hogy idő előtt hazamehessenek, de egy-két ember nem repülhet a saját szakállára Vietnamba. Mi csak békességet és nyugalmat akarunk. Nem akarunk rettegésben élni... Az üzem vezetősége segíteni próbál. A délutáni műszakból hazatérőket, illetve az éjjeli műszakba induló vietnami vendégmunkásokat már autóbusz szállítja a munkába és onnan a munkásotthonba. Természetesen kíváncsiak voltunk, hol tart a rendőrségi nyomozás. Kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy az ügy még nincs lezárva, s amíg a vizsgálat folyik, nem adhatnak felvilágosítást. Utána viszont sajtóértekezleten ismertetik a történtek részleteit. Az Istrochema munkásszállásának környékét most nagyobb figyelemmel kíséri a rendőrség és a közeli parkban, különösen az esti órákban, több járőr cirkál. * * * Csehországban Sládek republikánus . pártvezér szkinhidjei fehér Csehországot követelnek. Prágában a fajgyűlölők megöltek egy török kamionsofőrt, mert azt hitték, hogy roma. A cigányellenes pogromhangulatnak már mindkét országrészben vannak áldozatai. Valamelyik cseh városban megalakult a Ku-klux-klan. A tévében is bemutatott fehér csuklyások keresztégetése félelmetes látvány voltKi következik majd a romák, a vietnamiak, az arabok és a négerek után? ORDÓDY VILMOS VALAMENNYI ÉS EGY SEM TAPASZTALATCSERÉN ANGLIÁBAN A Szlovák Nemzeti Tanács alkotmányjogi bizottságának öttagú küldöttsége a közelmúltban Londonba látogatott. Az ötnapos út tanulságairól Szabó Rezsővel, a küldöttség vezetőjével beszélgettünk. — Az angol parlament és a kormány kelet-európai intézetének vendégei voltunk. Angliában, a legősibb parlamenttel rendelkező országban a törvényhozás folyamatával, a kormány és a parlament együttműködésével, valamint azzal ismerkedtünk, hogy hogyan ellenőrzi a parlament a törvények végrehajtását. • Melyek azok a tapasztalatok, amelyeket kamatoztatni tudnak majd munkájukban? — Hazafelé a repülőgépen felvetettük ezt a kérdést és egy whiskyvel jutalmaztuk a legszellemesebb választ. így hangzott: valamennyi és egy sem. Ugyanis a tapasztalataink olyan mértékben sajátosan angolok, hogy egy az egyben átvehetetlenek. Ugyanakkor a demokrácia útján nem léphetünk tovább átvételük nélkül. Hogy mit nem lehet átvenni és mégis mit kell átvenni? Nem lehet átvenni azt, hogy Angliában minden a hagyományokon alapszik, gyakorlatilag nincs alkotmányuk és a parlamentnek nincs ügyrendi törvénye. Olyan mély gyökerűek a hagyományok, hogy betartásuk körül még csak vita sem merülhet fel. A jogszabályok és a gyakorlat az évszázadok során kiérlelte a legmegfelelőbb feleletet minden felmerülő problémára és mindenki ehhez tartja magát. • Hogyan nyilvánul ez meg a parlamentben? — Például az ülést a speaker, vagyis a szóvivő vezeti. Ez a mi elnökünk funkciójának felel meg. Ha valaki szóvivő lesz,, abban a pillanatban megszűnik párttagsága. Igy teljesen semleges, és amint befejezi ennek a tisztségnek a betöltését, automatikusan lorddá nevezi ki a királynő, haláláig tagja lesz a lordok házának. Nincs tehát oka, hogy eltérjen az objektivitástól, a fent levő vagy a feltörő pártnak a kegyeit keresse. A gyűlést szinte csak a szemével irányítja. Ha öt-hatan felpattannak, mert fel akarnak szólalni, ő csak ránéz az egyikre és a többi máris leül. Nagyon vigyáz arra, hogy a kormánypárt és az ellenzék képviselői egyformán szót kapjanak. • Megtudhatnánk valamit a törvényhozás folyamatáról is? — Vagy a kormány, vagy az ellenzék készíti elő a tervezeteket. Arra a kérdésre, előfordult-e már, hogy az ellenzék javaslatát hagyják jóvá, azt a választ kaptuk, hogy volt ilyen eset, de nagyon ritka. Az ellenzék állandóan újabb és újabb javaslatokat ismertet a sajtóban, így bizonyítja, hogy jobbat akar, mint a hatalmon lévő párt. Viszont, ha az ellenzéki párt kerül hatalomra, éppen ezeket a javaslatokat kérik rajta számon. Ez olyan élő mechanizmussá teszi a tőrvényhozást, amely rákényszeríti a kormánypártot, hogy törvénytervezetei valóban a nép javát szolgálják. Jellemző, hogy az egész parlamenti politizálás hosszabb távra tekint ki. Meg kell még említeni, hogy a törvénytervezet első olvasásakor lényegében csak a filozófiáját vitatják meg a képviselők. A második olvasáskor kerül sor a törvény, a harmadik során a paragrafusok megszövegezésére és a negyedik körben szavaznak. Ez a folyamat négy hónapig tart. Nálunk az is előfordul, hogy a képviselőknek négy-öt nap alatt kell egy-egy javaslatot megemészteniük. Ezek azok a tapasztalatok, amelyeket át kell vennünk. Angliában lényegében minden törvény örökké életben van. Az újabbak csak a régebbieket magyarázzák, de nem törlik azokat. • Milyen a helyzet a törvények végrehajtásával, ellenőrzésével? — Különleges és nem merem azt mondani, hogy az ő gyakorlatukat nekünk is követnünk kellene. Ott ugyanis a kormánytagok, a miniszterek csak a képviselők közül kerülhetnek ki. Ennek az a logikája, ha a legjobbakat jelölik képviselőknek, akkor közülük a még jobbakat választják ki a kormány tagjaivá. így aztán a törvényhozás és a végrehajtás nagyon szorosan összefonódik. Amennyiben abból indulunk ki, hogy az alsóháznak 600 és a Lordok Házának közel 2000 képviselője van, a tizenkét államminiszter, ők alkotják a kabinetet, és a további 70 miniszter (akik a mi értelmezésünk szerint inkább miniszterhelyettesek), igazán nagy ellenőrzés alatt állnak. Ha még azt is számba vesszük, hogy a párton belül több szárny alakul ki, akkor nyilvánvaló, hogy a saját párton belüli ellenőrzés szintén működőképessé teszi a parlamentet és a kormányt, valamint a parlament ellenőrzését. • Megnyilvánulhatnak már a közeljövőben tapasztalataik az SZNT munkájában? — Sok tapasztalatot érvényesíteni szeretnénk, de azt hiszem, várnunk keU még arra, hogy a képviselőket ne szorítsa az idő és valóban törvényeket értő és ismerő testületet alkossanak. -C8ÍMEGKÉRDEZTÜK HOGYAN UTAZHATUNK KÜLFÖLDRE? Kérdéseinkre PETER MIKLE, a fővárosi útlevélhivatal dolgozója válaszolt. • Július elsején lépett életbe az útlevélről és a külföldi utazásokról szóló törvény. Milyen változások vannak? — Egyszerűsödött az ügyintézés, az utazás. Aki július elseje után folyamodott útlevélért, már újat kap. • Miben tér el az új útlevél a régitől? — A fénykép az utolsó oldalon van és fóliával védett. Az adatok lényegében ugyanazok. Nincs feltüntetve a szemszín és a magasság, sem a lakhely, viszont a tulajdonos neme és állampolgársága igen. A 29. oldalon levő rubrikát az állampolgár tölti ki ceruzával — hogy ki lehessen radírozni —, feltünteti a legközelebbi hozzátartozóinak a címét, akiket külföldi balesete esetén értesíteni kell. Az útiokmányt tíz évre adják, és nem hosszabbítható meg. • Mi a helyzet a régi útlevéllel? — A régiek 1995-ig érvényesek, illetve a feltüntetett időpontig. Nem hosszabbíthatók meg. • Mennyire egyszerűsödött az ügyintézés? — A kérelmező kitölti a kérvényt, két darab fényképet hoz, fekete-fehéret vagy színeset (a fényképen nem lehet egyenruhában, nem viselhet sötét szemüveget, fejfedőt, sem pl. atlétatrikót). Ha felnőttről van szó, kétszáz koronás okmánybélyeg kell, gyermekútlevélre ötvenkoronás. • Akkor is fizetni kell, ha a gyereket a szülő útlevelébe írják be? — Nem. Könnyítés az is, hogy gyerek-útlevélhez elég az egyik szülő beleegyezése. • Kinek nem lehet útlevele? — A törvény kimondja, mikor tagadható meg az útlevél kiadása. Például kötelező gyermektartás fizetésének elmulasztása esetén, vagy ha valakinek bankkölcsöné van és nem törleszti. Bevonhatják az útlevelet akkor is, ha az illető ellen büntetőeljárás folyik, vagy még nem töltötte le a kiszabott börtönbüntetését. Annak, aki nem önjogú, csak akkor adható útlevél, ha a gyámja vállalja érte a felelősséget. • Mi a teendő, ha valaki elveszíti az útlevelét? — Kérhet másikat, de nyolcszáz korona bírságot kell fizetnie, és természetesen kétszáz koronát az új útlevélért. • Mit kell tenni abban az esetben, ha valaki külföldön elveszíti az útlevelét? — El kell mennie a nagykövetségre vagy a konzulátusra, ahol kiállítanak a számára pótútlevelet, amely azonban csak egyszeri használatra szól. • Különszolgáltatást is nyújt az önök hivatala? — Valamennyi kirendeltségünkön árusítunk okmánybélyeget, és helyben készítünk színes fényképet, négy darabot hatvannyolc koronáért. Tehát ha az állampolgár magával hozza a pénzt, és az érvényes személyi igazolványt, azonnal elintézheti az útlevélkérelmét. • S ha az állampolgár nem megy az útlevélhivatalba? — Akkor az útlevélhivatal megy az állampolgárhoz. Minden járási hivatalunk kapcsolatban áll az üzemekkel, iskolákkal, községi elöljárókkal, és előzetes megegyezés alapján helyben intézzük az útlevélkérelmet. Munkatársaink fényképet készítenek, okmánybélyeget árusítanak, összegyűjtik a kérelmeket, és két hét múlva ki is viszik a kész útleveleket. • Mit fizet ezért a különös szolgáltatásért az állampolgár? — Egyetlen fillért sem. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA vítanak, hiszen áldozataikat általában kifosztják. Pénz, aranylánc, karóra, esetleg egy farmerdzseki, mindegy, a lényeg, hogy legyen miből sörözniük, borozniuk. Mert alkohol mellett jó megbeszélni a haditervet, és borgőzös állapotban az ember sokkal merészebb. Június 14-én, röviddel a borzalom éjszakája előtt, néhány bőrfejű körbevett egy vietnami lányt és pénzt követelt tőle. Az megpróbált ellenállni, önszántából nem adta oda a pénztárcáját (3210 korona volt benne). Az ittas bandának nem okozott gondot elvenni a lány fizetését. Ám téved, aki azt hiszi, ennyivel beérték. Ököllel és botokkal ütötték-verték kifosztott áldozatukat, és amikor az már a földön feküdt, megrugdosták. A fajgyűlölők legnagyobb és gondosan kitervelt akciójára aznap este fél tizenegy tájban került sor. Tudták, hogy a sárgák ilyenkor járnak haza munkából, és okulva az előző kellemetlen tapasztalatokból, már nem egyenként, hanem nagyobb csoportokban mennek a munkásotthonba vezető sötét parkba. Ezért összejöttek vagy ötvenen, és vasrudakkal, láncokkal felfegyverkezve várakoztak. Néhányan a gesztenyefák sűrű lombjai között bújtak meg, a többiek a liget bokrai alatt lapultak. Amikor a héttagú, főleg lányokból álló csoport hozzájuk közeledett, harci üvöltéssel a vietnamiakra vetették magukat és megkezdődött az egyenlőtlen harc. Nemcsak botok, rudak, láncok, kések is előkerültek. Folyt a vér, az éjszaka csendjét sikoltások és segélykiáltások zavarták meg. Ki tudja, mi lett volna a támadás végeredménye, ha az egyik vendégmunkásnak nem sikerül egérutat nyernie és riasztania a rendőiséget, illetve a munkásszállóban lévő társakat. Azok rohantak barátaik segítségére. Most már ők voltak túlerőben, ezért rövid, de ádáz csata után a támadók visszavonultak. — Mire a helyszínre érkeztek a járó'rkocsik, a rendőrök, már csak a sebesült vietnamiakat találták a színhelyen. Tíz emberünket a mentők kórházba szállították. Én is elkísértem őket — mondta Than Due Tiep. — Ilyen légkörben nem könnyű dolgozni, pihenni, szórakozni. Szabadidőnket általában a négy fal között töltjük, hogy ne essék bajunk. Pedig higgye el, nagyon szívesen elmennénk szórakozni, fürödni, sörözni. De azt azért megírhatja: mi nem haragszunk a