Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-10 / 134. szám, hétfő

1991. JÚNIUS 10. ALAPTALAN AGGODALMAK Előítéletnek és alaptalannak minősítet­te Václav Havel vasárnapi rádióbeszédé­ben bizonyos szovjet körök aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország Nyugat­Európa felé orientálódik. Ez megnyilvánul a csehszlovák-szovjet szerződés aláírása előtt folytatott tárgyalásokon is. A szovjet fél attól fél, hogy a NATO tagjaivá válhat­nánk. A szovjet politikában megnyilvánult, hogy nem akarnak megválni az említett országoktól. Mi azonban egyenjogú kap­csolatokat akarunk, nem kívánjuk, hogy korlátozzák szuverenitásunkat - hangsú­lyozta. Azt szorgalmazta, hogy a kölcsönös kereskedelmet a gazdasági elvek alapján bonyolítsuk le. A nyugati országokról elmondta, kere­sik, hogyan reagálhatnának az orszá­gainkban végbement változásokra. Rá­mutatott, hogy több esetben bizalmatlan­sággal és tartózkodó állásponttal találkoz­hatunk. Nyugaton nincsenek meggyőződ­ve arról, hogy nálunk a helyzet már meg­változtathatatlan. Ez főleg azzal a kérdés­sel kapcsolatos, hogy meg tudjuk-e oldani az államjogi rendezést, megtaláljuk-e a két nemzet együttélésének modelljét. A köztársasági elnök ellenezte a választá­sok idő előtti kiírását, de elhalasztását is, mivel ez szerinte a stabilitás hiányát bizo­nyítaná. Kiemelte, új választási törvényre van szükségünk és más választási rend­szert kell érvényesíteni. Az eddigi rend­szer ahhoz vezetett, hogy elburjánzott a pártoskodás. A pártok általános ideoló­giai kérdésekkel foglalkoznak ahelyett, hogy konkrét álláspontokra helyezkedné­nek az időszerű feladatokkal kapcso­latban. SZOVJETUNIÓ—USA TÖBB DERŰLÁTÁS, MINT HALADÁS Mint arról szombati számunkban rövi­den már hírt adtunk, pénteken este Genf­ben ismét találkozott a szovjet és az amerikai külügyminiszter. Alekszandr Besszmertnih és James Baker több mint két órán át tárgyalt az „új gondola­tokról", amelyek meggyorsítanák a START-szerzödés még nyitott kérdései­nek megoldását. Közös sajtóértekezletén a két kül­ügyminiszter beszámolt róla, a megálla­podás 90 százalékban már elkészült, a befejezés meggyorsítása érdekében to­vábbi szakembereket vonnak be a mun­kába. Besszmertnih azt mondta, ő nem veszítette el optimizmusát, bízik abban, hogy a dokumentum rövidesen elkészül. Baker viszont azt mondta, szovjet, kollé­gájával egyelőre még nem készek arra, hogy az elnökök elé terjesszék a doku­mentumot. A még megoldatlan kérdésekkel foglal­kozik Baker szerint George Bush elnök­nek az a levele is, amelyet átadott szovjet partnerének Mihail Gorbacsov részére. A hírügynökségek mindenekelőtt azt emelték ki a találkozóval kapcsolatban, hogy még mindig nem tűzték ki a csúcsta­lálkozó időpontját, s számos jel arra utal, azt az eredeti tervekkel ellentétben június végéig nem sikerül megtartani. BELGRÁD KORMÁNYELLENES TÜNTETÉS Belgrád központjában tegnap kb. 20 ezer ember, jobbára fiatalok tüntettek Szlobodan Milosevics szerb elnök re­zsimje ellen. A szerb ellenzéki pártok szervezték a megmozdulást, élükön a Szerb Nemzeti Megújhodás Mozgalom­mal. Ennek vezetője, Vuk Draskovics kijelentette, a szerb kommunista hatalom képtelen megoldani a nép bármilyen prob­lémáját. A nyugalomban, legkisebb inci­densek nélkül zajló tüntetés résztvevői követelték a szerb kormány azonnali le­mondását, az előrehozott parlamenti vá­lasztások kiírását, a belgrádi tévé egy csatornájának átadását az ellenzék szá­mára, minimális béreket az államfő, a mi­niszterek és minden állami hivatalnok számára, az ötágú csillag eltávolítását a szerb lobogóról, valamint a szerb nem­zeti gárda létrehozását. Ez kétszer olyen erős lenne, mint a jelenlegi Horvátország összes fegyveres alakulata. A Horvátországhoz tartozó Krajina au­tonóm terület szerb milíciájának tagjai tegnap behatoltak a szomszédos Bosz­nia-Hercegovinába. Bevonultak Titov Drvar városba és egésznapos hadgyakor­latot tartottak ott „harci készségük ellen­zésére". Legalább is így nyilatkozott Mi­lan Martic, a krajinai milícia parancs­noka, aki szerint a hasonló hadgyakorla­tok folytatódni fognak. Elutazása előtt Bártfafürdőn találkozott az újságírókkal Göncz Árpád, magyar államfő. Meglátása szerint az értekezleten el­hangzottak átgyűrűznek majd Amerikába. A hivatali alsószintekre, oda, ahol a rész­letdöntések születnek és a jóindulatot aprópénzre kell váltani, oda ahol a politi­kát csinálják és nem formálják. Ilyen szempontból külön is kiemelte a nemzet­közi tanácskozás jelentőségét. Nagyon kedvezően nyilatkozott a csehszlovák és szlovák vezetőkkel foly­tatott eszmecseréről. Oldottnak és kelle­mes légkörűnek minősítette találkozóit Václav Havellal, František Mikloškóval, Ján Čanogurskýval. A kötetlen megbe­széléseken a kétoldalú kapcsolatok szé­les köréről esett szó. Fontosnak tartja, hogy a szlovák-magyar kapcsolatokban túljussanak a szándéknyilatkozatokon, s bár a gazdasági nehézségek komoly féket jelenthetnek, a politikai lépéseket mindenképpen egyeztetni kellene. Ebben egyetértésre jutott beszélgetőpartnere­ivel. Munkatársunk kérdésére: vajon esett-e szó a kétoldalú tárgyalásokon a szlovákiai magyarságról, illetve a magyarországi szlovákságról, a magyar államfő így vála­szolt: - Nem, mert ez egészen más kérdés, mint amiről most beszéltünk: a gazdasági jövőről, a két ország belső kérdéseiről, a külpolitikai együttműködésről. Másra nem maradt idő. Egyébként is a nemzeti­ségekkel kapcsolatban már többször ál­lást foglaltam, s nem volt szükség arra, hogy újra letegyem a garast. Bős-Nagymaros kérdése is csak egé­szen futólag került napirendre. - Tökéle­tesen egyetértettünk abban - mondta Göncz Árpád -, hogy nem szabad sem érzelmi, sem nemzetiségi szintre terelni a megbeszéléseket, mert gazdasági és műszaki kérdésről van szó. A tér­ség viszonyairól pedig így vélekedett: - Egy hajón evezünk. Németország­ból és Amerikából azt üzentem egész Kelet-Európába, s itt is elmondtam: ver­senyt futunk az idővel. Mert amikor a Nyu­gat sikereinket nagy derűlátással értékeli, ez még nem mutatkozik meg az életszín­vonal emelkedésében. Felszólalásomban nagyon keményen megfogalmaztam mit jelent ez a versenyfutás és hitelét veszti, ha záros időn belül nem lesz eredménye. Most értünk el ahhoz a ponthoz, amikor a helyzet majdhogynem kritikussá vált. Az a benyomásom, ilyen szempontból jókor jött a bártfai találkozó, és szerencsésen megválasztott a résztvevők köre is ahhoz, hogy ezt az üzenetet továbbadják. Ha igényt tartanak rá, erősíteniük kell a támo­gatást. Azt is elmondtam: a kívülrekedtek (a Szovjetunió, Bulgária, Románia, Albá­nia) felboríthatják hajónkat. Őket sem le­het kirekeszteni a folyamatból, mert az bennünket s Nyugat-Európát egyaránt gyengítené. (j m k) (Munkatársunktól) - Vasárnap déle­lőtt a felnőtt- és diákszínjátszó csoportok versenyének eredményhirdetésével vé­get értek a XXVIII. Jókai Napok. A zsűri nevében, amelynek elnöke Du­ró Győző, a Veszprémi Petőfi Színház dramaturgja volt, Hizsnyan Géza, a Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színját­szók Egyesületének elnöke értékelte a seregszemlét. Egyebek között elmond­ta, hogy a bíráló bizottság egybehangzó véleménye szerint Csemadok-szerveze­teink és középiskoláink színjátszócso­portjaira a pangás a jellemző. Léteznek és dolgoznak együttesek, de a rendezők, a vezető egyéniségek nem képesek a tár­sadalomban ma jelentkező, bonyolult, köztes állapotok elemzésére, értelmezé­sére és színpadi eszközökkel való kifeje­zésére. Hiányzik a rendezők rendszeres képzése, a fiatal tehetségek gondozása. A Jókai Napok rendezvénysorozatán szervezési változásokat is eszközölni kell, mert különben az amatőr művészet helyett, teret nyer.az amatörizmus, a di­lettantizmus és a műkedvelő, azaz az önmagával szemben és közönségével igénytelen színjátszás. A záróünnepségen Bauer Győző a Csemadok Országos Választmányának elnöke adta át a színjátszók versenyének díjait. A zsűri nem ítélte oda a nagydíja­(Munkatársunktól) - Sokan gon­doltuk, hogy a rendszerváltással megváltozik a szülő-gyerek kapcso­lat, de - sajnos - még mindig ott tartunk, meg kell kérni az apákat, az anyákat, hogy szeretetet is adjanak csemetéiknek, szánjanak rájuk is az idejükből. Még mindig sokan nem tudják, milyen öröm gratulálni a zsákbanfutás, vagy a kötélhúzás boldog győztesének. Mint ahogy ke­vés embernek jut eszébe, hogy túl sok a rossz szociális körülmények kat. Ez is jelzi, hogy a pangás nemcsak a csoportok számán, de a teljesítményén is meglátszott. Ezzel szemben három egyéni teljesítményt kiemelten jutalma­zott. A legjobb női alakítás díját a komáro­mi Stubendek Katalin kapta. Két egyen­rangú díjat osztott ki a legjobb férfi alakí­tásokért: Göbő Sándornak Léváról és Tóth Istvánnak Losoncról. A legígérete­sebb tehetséget tanúsító fiatal színészek kiemelkedő alakításáért Senkár Mónika, lévai és Forgács Miklós, ipolysági szín­játszók vehették át a Ferenczy Anna, a komáromi Jókai Színház művésznője által alapított díjat. A XXVIII. Jókai Napokon mindenek­előtt a Csemadok és a Csemasze kitűzött céljai valósultak meg. A csehszlovákiai magyar amatőr színjátszócsoportok meg­mérettettek abban a nemzetközi mezőny­ben is, amelynek két kiemelkedő produk­cióját a gyergyószentmiklósi Figura Stú­diószínház és a budapesti Arvisura Tár­sulat mutatta be. A vers- és prózamondók idei versenyé­ben is feltűnt néhány ígéretes tehetség. Ezek a tények és a fesztivál napjait lezáró klubestek kötetlen vitáinak, szakmai érté­keléseinek elevensége is ígéretes lehet az amatőr színjátszást és előadóművé­szetet körülvevő kedvezőtlen társadalmi légkör ellenére is. (d-n) között élő gyermek. A HUMAN moz­galom tagjai és támogatói ezt is felismerték. 1991. június 9-én az FMK­val, a Demokrata Párttal, a Csehszlovák Sokol Egyesülettel, a Csehszlovák Megértés Mozga­lommal, a Szocialista Párt Szlová­kiai Szervezetével és a Kultúrny ži­vot szerkesztőségével a pozsonyi Gyermekréten nem egyszerű gyer­meknapi műsort szerveztek, hanem gyűjtést is rendeztek a rászorulók javára. S. Á. 13Q ÉVES A MEMORANDUM „ÖNÁLLÓ CSEHORSZÁGOT!" (Munkatársunktól) - ,,A Szlovák Nemzet Memoranduma 130 évvel ezelőtt született és most, annak év­fordulóján még mindig aktuális. A szlovákok saját hazájukban nem rendelkeznek azzal, ami legtermé­szetesebb igényük: a szuverenitás­sal. Újra és újra követelésekkel lé­pünk föl, hogy újra és újra ne hallgat­tassunk meg." Fárasztó lenne felso­rolni a szombati, túrócszentmártoni összejövetel valamennyi felszólaló­ját, de mindegyikük legalább egyszer idézte a fenti mondatokat. Az évforduló ünnepségei már pénte­ken kezdődtek. A délutáni órákban Jozef Šrámek, a Szlovákok Világ­kongresszusának alelnöke találko­zott a város fiataljaival. Szombaton érkezett meg Komáromból a Matica slovenská különvonata, amely az ün­nepségek dél-szlovákiai résztvevőit hozta. Az állomáson a Matica slo­venská gondnoka, Sedlák doktor fo­gadta az érkezőket. A résztvevők a városon végigvonulva önálló Csehországot követeltek. Az egyik résztvevő szerint nem véletlenül: „Ne mondják ránk, hogy nacionalis­ták vagyunk. Önálló Csehországot követelünk, legyen nekik is jó!" Az ünnepségsorozatnak ugyan nem volt része, mégis több száz hallgatót vonzott a Szlovák Nemzeti Párt szabadtéri színpadon zajló nagygyűlése, ahol dr. Prokeš, a párt elnöke és dr. Sojka, vezetőségi tag a Memorandum történelmi össze­függései mellett felhozták az elma­radhatatlan frázisok egész sorát is: a szlovák parlament nemzetellenes­ségét, a magyarok és csehek ex­panzióját, a szlovák nemzet jogos kö­veteléseinek ignorálását... Ugyan­ebben a szellemben zajlott a szom­bat délutáni nagygyűlés is. A szóno­kok először a Memorandum jelentő­ségét méltatták, hozzátéve, hogy néhány pontja máig aktuális. Öröm­mel vettem tudomásul, hogy a szó­noki emelvényről kevesebb naciona­lista kirohanást hallottam. A Martin­ban elhangzott beszédek, felhívások valamivel konstruktívabb hangnem­ben fogalmazódtak, mint eddig. Ter­mészetesen, a találkozón részt vevő tömeg egy része most sem tagadta cseh- és magyarellenességét. Mind­ez azonban nem volt annyira zava­ró, mint a márciusi pozsonyi tünteté­seken. Újra harsányan követelték a márciusban publikált, Szlovákia szuverenitásáról szóló deklaráció SZNT-beli elfogadását. A szombati ünnepségsorozat esti orgonahang­versennyel ért véget. (lovász) HÍREK - VÉLEMÉNYEK SALLANGOK NÉLKÜL, ŐSZINTÉN (Folytatás az 1. oldalról) kel kapcsolatos elképzeléseiket. Ad­rian Nastase, román külügyminiszter kijelentette: ha Keletre nem érkez­nek meg a dollármilliók, akkor az emigránsok milliói indulnak meg Nyugat felé. Ezzel érzékeltetni akar­ta, mennyire veszélyes, ha kirekesz­tenék őket a támogatott országok köréből. A tanácskozás vasárnap délelőtt plenáris üléssel folytatódott. A ren­dező intézet igazgatója, John Edwin Mroz szerint, a Nyugat mérsékel­tebb pénzadakozási kedve lényegé­ben azzal magyarázható, hogy az ottani kormányok, cégek és egyének nem látják nagy értelmét a nagyobb méretű adakozásnak, tőkebefekte­tésnek, amíg nálunk nincs kiépítve a piacgazdaság kellő infrastruktú­rája. Több nyugati szakember azt hangsúlyozta, hogy elsősorban az anyagi segítség fogadásának és fel­használásának helyi feltételeit kelle­ne minél előbb - közös munkával - megteremteni. Magyarország külügyminisztere, Jeszenszky Géza szintén vasárnap délelőtt tartotta meg előadását. Be­szédében egy olyan közép-kelet­európai rendszertervezetet körvona­lazott, amely nagyban hasonlítana Nyugat-Európa második világhábo­rú utáni demokratikus fejlődésének programjához, s amely minden téren közelebb hozná egymáshoz régiónk országait, s a nemzeti kisebbségek létét is szavatolná. Ján Čarnogurský, Szlovákia kor­mányelnöke Bártfa gazdag múltjá­nak ismertetésével kezdte felszóla­lását, majd a továbbiakban az or­szág mai helyzetét elemezte.. Meg­köszönte a Nyugat Szlovákiának nyújtott segítséget, és az együttmű­ködés bővítését szorgalmazta. Re­ménytkeltőnek minősítette Cseh­szlovákia, Magyarország és Len­gyelország kapcsolatainak alakulá­sát. Bős-Nagymarossal kapcsolat­ban kifejtette, hogy a csehszlovák fél a vízlépcső körüli gondokat nem politikai, hanem műszaki, környezet­védelmi, pénzügyi és vízgazdálko­dási gondnak tekinti, s örül annak, hogy hasonló a véleménye a ma­gyar kormánynak is. Elmondta, hogy az erőmű vitatott kérdéseit egy nem­zetközi szakcsoport állásfoglalása alapján kell majd tisztázni. A konfe­rencia résztvevőitől a szlovák kor­mányfő a következő szavakkal bú­csúzott: - Ne feledjék Bártfát, Bártfa sem feledkezik meg önökről! ÁRPÁD: „EGY HAJÓN EVEZÜNK" AMATÖRIZMUS HELYETT IGÉNYESSÉGET BEFEJEZŐDTEK A XXVIII. JÓKAI NAPOK A PÁPA BEFEJEZTE LENGYELORSZÁGI LÁTOGATÁSÁT II. János Pál pápa tegnap befejezte lengyelországi látogatását. A szombatot és vasárnapot Varsóban töltötte. A pápai nuncius varsói rezidenciájában fogadta tegnap Wojciech Jaruzelski volt államfőt, majd a zsidó közösség képvise­lőivel találkozott. Megbékélésre szólított fel a zsidók és a lengyelek között. A Szentatya ezután ökumenikus imán vett részt a lengyelországi protestánsokkal a Szentháromság evangelikus templomá­ban, majd a Rerum novarum című encikli­ka kiadásának 100. évfordulója alkalmá­ból szentmisét celebrált a varsói Agrykola parkban. Előző nap a királyi várban találkozott a pápa a parlament és a kormány tagjai­val, s természetesen Lech Walesa állam­fővel. Az elnök köszönetet mondott II. János Pálnak azért a támogatásért, ame­OSTROM A TV EPÜLETE ELLEN (Folytatás az 1. oldalról) - többek között Jan Lángoš szövet­ségi belügyminisztert, a Szövetségi Gyűlés és a Cseh Nemzeti Tanács képviselőit - az épület előtt Sládek legkitartóbb párthívei füttykoncerttel fogadták, de a rendőrök által őrzött bejáratokon már zavartalanul belép­hettek. Annak ellenére, hogy Miroslav Sládeknek nem sikerült kikényszerí­teni tévészereplését, a műsor fősze­replői mégis a republikánusok vol­tak. Pontosabban: a legtöbbet a szombati tüntetéssel, a tévé épü­lete előtt vont ostromgyűrűvel és ennek kapcsán a biztonsági helyzet­tel foglalkoztak. Jan Lángoš szerint Miroslav Sládek és pártja nagyon leegyszerűsítve próbálja értelmezni bonyolult világunkat. Ezzel össze­függésben felvetette a szabadság és a személyes felelősség közti összefüggést. Arra a kérdésre, hogy akcióképesnek tartja-e minisztériu­mát, határozottan azt válaszolta: a döntő területeken igen. Kiemelte saját személyes felelősségét is a közrendért, az állampolgárok biz­tonságáéért, amely független attól, hogy az illetékességi törvény ho­gyan határozza meg a szövetségi és a két köztársasági belügyminisztéri­um hatáskörét. A műsor után Miroslav Sládek felszólította embereit, hogy távozza­nak a tévé épülete elől. Tomáš So­kol cseh belügyminiszter az esemé­nyekről elmondta, hogy azok az ed­digieknél valamivel „vadabbak" vol­tak, és levonják majd a következte­téseket. P Ó TG YERMEKNA P lyet a volt rezsim elleni küzdelemhez nyújtott a lengyeleknek. Hangsúlyozta, a lengyelek hűek maradnak civilizációjuk keresztény gyökereihez. A Szentatya ki­fejezésre juttatta örömét, hogy hazájában újra szabadság van, s felszólította honfi­társait, hogy a szabadpiac létrehozása során őrizzék meg a Szolidaritás szelle­mét, melynek része az emberi jogok tisz­teletben tartása is. A legalapvetőbb em­beri jogra, az élethez való jogra utalva újra kifejtette az abortusszal szembeni elutasító álláspontját. A pápa szombaton a varsói Keresztelő Szent János katedrálisban az államfővel, a kormányfővel és a parlament két házá­nak vezetőivel együtt részt vett azon az ünnepi hálaadó misén, amelyet az első lengyel alkotmány elfogadásának 200. évfordulóján tartottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom