Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám, szombat

5 MOZAjK .ÚJS2Ó. HA CSAK EGY PLAKÁT MARAD UTÁNAD... BESZÉLGETÉS VARSÁNYI LÁSZLÓ NÉPZENÉSSZEL A magyarországi népzenekarok otthonosan mozognak Nyugaton, hazai - főleg magyar - zenekaraink viszont évekig legfeljebb álmodozhattak a külföldi fellépésekről, turnékról. A Varsányi-együttes nemrég érkezett meg svájci körútjáról. - Tavaly koncerteztünk először Svájcban, akkor a szerencsés véletlennek köszönhettük utunkat, egy budapesti együttes az utolsó pillanatban mondta le fellépését, és bennünket hívtak meg helyettük. - Milyen a svájci közönség? Hogyan fogadja az autentikus magyar népzenét? - Mind a három nyelvterületen fölléptünk, és mindenütt kellemesen csalódtunk, nem számítottunk rá - ismerve a svájci mentalitást -, hogy ennyire érdekli őket a magyar népzene, sőt, azt tapasztaltuk, hogy lényegesen kedvezőbben fogadják az autentikus népzenét, mint a feldolgozásokat. Lehet, hogy éppen azért, mert nem ismerik ezt a műfajt. A világ más pontjain talán csak úgy ismerik a magyarokat, mint az operettzene művelőit, de ahol jártunk, fölkeltettük az emberek érdeklődését a mi zenénk iránt. Bizonyítékul szolgál, hogy mostani utunk során nyolc-kilenc koncertmeghívást kaptunk az NSZK-ba és Svájcba. -A rossz nyelvek hűtlenséggel vádolják az együttest, mivel a korábbi évekhez képest ritkábban lép fel a Szőttes, mások azt mondják, már csak a külföldi utakkal foglalkoztok. - Nem hiszem, hogy hálátlanok lennénk, nem szakítottunk a Szőttessel, érdekel bennünket, ami ott történik, csak kevesebb közös fellépésre kötöttünk szerződést. Nem is törekszünk önálló működésre, a „tánckísérő" zenét szeretjük. Hetvenöt óta vagyok a Szőttesben, a zenekar hetvenkilencben alakult, azóta autentikus népzenét játszunk. A goríciai fesztiválig nem jártunk külföldön, de Dél-Szlovákiát, épp a Szőttessel, sikerült bejárnunk. Nagyon jó dolog otthon művelni és terjeszteni a magyar kultúrát, és ez az időszak nagyon jó iskola volt számunkra, de a külföldi szereplés sem elítélendő. Sokan azt hiszik, hogy külföldre csak azért járnak az együttesek, mert jól megfizetik őket. Ez nem így van. Különben itthon érdektelenséget tapasztaltunk az utóbbi időben. - Ez Zselizen ,,csúcsosodott ki", ahol az esti műsor szinte üres nézőtér előtt zajlott. - Ilyet még nem is láttam. Emlékszem olyan fesztiválokra, amikor alig lehetett helyet találni. Régebben faluhelyen is többen voltak kíváncsiak a Szőttesre, nem 'tudott olyan gyakran megfordulni egy-egy helyen az együttes, hogy már unták volna. - Mi az, ami Nyugaton vonzza a közönséget? Vagy a szervezőkön múlik, hogy egy koncert telt- vagy félház előtt zajlik? - Nyugaton az olyan jell^B" koncerteket, fellépéseket, mint a miénk, nem irodák, nem fizetett alkalmazottak, hanem magánemberek szervezik, szabad idejükben, s nyilván nem akarnak ráfizetni, ezért mindent megtesznek azért, hogy minél több embert értesítsenek - időben -, teleragasszák plakátokkal a környéket és a helyszínt. - Körutatok utolsó állomása a VII. Pünkösdi Néptánctábor volt. Nálunk nincs ehhez hasonló - Zseliz is más, a táncháztalálkozó is más, sőt a tánctábor is. - A pünkösdi tábor az egyik legnagyobb élményünk volt. Egyrészt a színhely - Einsiedeln - is nagyon tetszett, másrészt a szervezés tökéletes volt. Nem azt mondom, hogy piros futószőnyeggel várjanak, de ha van egy ember, akihez fordulhatsz, megvan a szobád, minden világos, minden pontosan, zökkenőmentesen folyik, egészen más érzéssel végzed a munkádat, mintha csak azt látod, hogy mindenki tipródik, senki nem tud semmit. Itt csak az volt a dolgunk, hogy fogjuk a hangszereket és muzsikáljunk. Tehát azt csináljuk, amiért meghívtak. A jól szervezett munka ösztönzött bennünket is, meg akartunk felelni az elvárásoknak. A zselizi fesztivál és a pünkösdi tábor egy hét különbséggel zajlott, ha összehasonlítom a kettőt, nagyon szánalmas a hélyzet itthon. Erre a családi alapon szerveződött hétvégére - az egész akciót két ember szervezte, Sebők Géza és felesége, Mária - eleve olyan emberek jöttek, akik a három nap alatt tanulni akartak és szórakozni. Ha jövőre lesz hasonló tábor és meghívnak, örömmel megyünk. Nem a pénzért, végül is nem ez a lényeges,hanem azért, mert jól éreztük magunkat és ez olyan hajtóerő, amit nem lehet pénzzel pótolni. Aki meghív, azért teszi, mert szeretne bennünket bemutatni a külföldi közönségnek, úgy gondolja, jó, amit csinálunk, és van visszajelzés a közönségtől, legalábbis eddig elég sok pozitív élményben volt részünk. - Az itthoni rendezvényekre többnyire keserű szájízzel gondolnak azok a résztvevők, akik a szervezésbe is betekinthetnek. - Zselizt és Gombaszögöt így, ahogy most van, gyorsan el kellene felejteni. Talán az a legnagyobb baj, hogy nem tudunk semmin változtatni. Lehet, hogy valamit meg lehetne tartani a hagyományokból - vagy a helyszínt, vagy az időpontot, esetleg csak az országos jelleget. De mindenképpen alaposabban kellene megszervezni. Nemrég telefonált egy menedzser Rosenheimböl, szeptemberre hívott meg és már most küldi a szerződést. Most, júniusban. Fotót kért a helyi újságba, plakátra. Tavaly szilveszter tájékán egy aránylag kis faluban léptünk föl, ott is kiragasztották az együttes pla„Valamennyi párt és mozgalom programját olvashattuk már a sajtóban, éppen csak a Független Magyar Kezdeményezés kivételével. Kérdem én, miért?" - firtatta az FMK legutóbbi sajtóértekezletén egy fiatal kolléganő" Sokan voltak már, akik az egykor liberális ember hírében álló, majd a Matica slovenská uszályába kerülő Ladislav Kováč miniszternek minden szavát elhitték. Többek közt azt is, hogy a Független Magyar Kezdeményezésnek irredenta programja van, s ezért titokban tartják, nem akarják nyilvánosságra hozni. Igaz, hogy Ladislav Kováč meglehetősen régen távozott hivatalából, ám az általa feltalált ellenségkép a Független Magyar Kezdeményezést olyan titokzatos szervezetként mutatja be, hogy még ma is lázba tudja hozni „az Istenért és Nemzetért" elkötelezett szlovák újságírókat. Sokan voltak már, akik Ladislav Kováč miniszter úr kijelentéseire emlékezve, a titkok leleplezésének szándékával érkeztek az FMK sajtókátját, sőt a szomszéd faluban is, a kanton lapjában megjelent egy cikk rólunk. Igyekeztek előkészíteni a föllépést, közönséget toborozni, pedig az előadást nem profi menedzser szervezte, és nem azért, hogy nagy pénzeket keressen rajtunk. De ha a szervező megteszi a magáét, a zenészeknek is tisztességesen kell játszaniuk. Ezzel szemben az idén Zselizen alig ült néhány ember a nézőtéren. Holott egy fesztivál azért van, hogy fóruma legyen a műfaj képviselőinek. - Szlovákiát már bejártátok, bemutatkoztatok a nyugati közönségnek, többször szerepeltetek a Táncháztalálkozó lemezein. Mikorra várható - végre - az első önálló Varsányi-nagylemez? - Már tavaly eldöntöttük, hogy elkészítjük első nagylemezünket, a Csemadok is szorgalmazta, de az Opusban megváltozott a helyzet. Végül is Budapesten, a Főnix stúdióban készültek el a felvételek. Kétszer harminc percnyi muzsikát rögzítettünk, eleve úgy készítettük az anyagot, hogy CD-lemezen is megjelenhessen. A lemezkiadás időpontja már nem rajtunk múlik. - Milyen tájegységek zenéjét játsszátok? - Amikor a legutóbbi föllépésre készültünk, egy kis tájékoztatót készítettünk, amelyre térképet is rajzoltam, kijelöltem rajta azokat a helyeket, amelyek muzsikáját játsszuk. Gondoltam, nem fölösleges, ha a közönség látja, itt van Csehszlovákia, Erdély; akkor derült ki, hogy Magyarország térképe üresen maradt. Négy felvidéki számot játszunk, a többi erdélyi. Ahhoz az anyaghoz nyúltunk a lemez készítésekor, amelyiket a legjobban ismertük, tudtuk. - Megpróbáltok a zenélésből megélni? - Nem szeretnénk profi együttessé válni abban az értelemben, hogy nem akarjuk eladni magunkat bármi áron. Adódott már korábban is konfliktusunk amiatt, hogy nem voltunk hajlandók mindent eljátszani. Mi a saját szórakozásunkra zenélünk, magunk döntjük el, meddig megyünk el a kompromisszumokban, viszont ha anyagilag rá lennénk szorulva, olyan irányba is el kellene mennünk, ami a megélhetésünket biztosítja ugyan, de nem felel meg az ízlésünknek. Sajnos, nálunk még nem a teljesítmény a döntő. 'Sok a propagandával fölfújt léggömb, ami befolyásolja az értékrendet. Bennünket ez nem érdekel. Nem foglalkozunk önmenedzseléssel, azt pótolja a jó produkció. Hosszú távon az a lényeg, ki mit tud. Ha nem marad utánad csak egy plakát, egy egekig magasztaló újságcikk, akkor nagyon keveset tettél, még akkor is, ha évente száz föllépést vállalsz. SEBŐK ÁGOTA tájékoztatójára, s így szinte rendszeresen felmerült a kérdés: miért éppen csak az FMK programja...? A szokványos kérdésre fiatal kolleginánk is a szokványos választ kapta: „Az FMK azon közgyűlésére, amelyen programunkat elfogadtuk, meghívtuk a szlovák lapok munkatársait is. Megvolt a lehetőségük olvasóik aprólékos tájékoztatására. Egyébként pedig, a jóváhagyott programdokumentumot bármely érdeklődő megkaphatja, csak szólnia kell." A Zmena agresszív stílusát idéző hírlapírónőt szemmel láthatólag kielégítette Tóth Károly válasza. Végül is anélkül távozott, hogy kíváncsi lett volna a dokumentum tartalmára, ami a szokványos kérdést feltevő újságírók szokványos magatartása. Mert amit megkaphatnak, az nem titokzatos, arról nem érdemes említést tenni lapjukban. No meg aztán, minek is propagálnák az FMK liberális-demokratikus programját?! FEKETE MARIAN) 1991. JÚNIUS 29. BEVÁLT A SZÁMÍTÁSUK A lapterjesztés nem rossz vállalkozás. Legalábbis ezt tartják a somorjai Czvedler testvérek, akik pontosan egy évvel ezelőtt vágtak bele az üzletbe. Indulótőkéjük nem volt, így kölcsönt vettek fel. Vásároltak egy gépkocsit, és... - Piackutatást végeztünk néhány dél-szlovákiai városban, melynek eredménye alapján szerződést kötöttünk a Mediaprint-Kapa lapterjesztő vegyes vállalattal - mondja Czvedler János, majd sorolja a városokat, ahol már sikerült terjesztőhálózatot kiépíteniük. Somorja, Dunaszerdahely, Nagymegyer, Szene, Malacky, Modra. - Amennyiben lennének vállalkozó kedvűek, Bősön is szeretnénk valamit kezdeni. - mondja, s részletesen ismerteti a terveket. Bővíteni akarják gépkocsiparkjukat, a kisprivatizáció keretében újságosbódékat vesznek, néhány helyen új, esztétikus standokat akarnak felállítani... Czvedlerék látnak fantáziát a lapterjesztésben. Azt mondják, DélSzlovákiában sokkalta nagyobb a kereslet a magyar nyelvű lapok, így az Új Szó és a Vasárnap iránt, mint a kínálat. Vannak elképzeléseik arról is, hogy miként lehetne olcsóbban terjeszteni a magyarországi lapokat, s miként lehet „lekörözni" a P N S-t a szlovák, illetve a cseh lapokat, folyóiratokat illetően. Ezen kívül terjesztenek külföldi sajtótermékeket és színes alkalmi kiadványokat is. Amikor legutóbb találkoztunk Czvedler Jánossal, büszkén újságolta: bővítik hálózatukat, s elsősorban a munkanélküliek köréből keresnek munkatársakat. Úgy tűnik, nekik bevált a számításuk. -gyorPOZSQNY-VIDÉKI JÁRÁS NŐ A MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMA A Pozsony-vidéki járásban, ahonnan mintegy 20 ezren dolgoznak a szlovák fővárosban, a munkanélküliek aránya már meghaladja az öt százalékot. A járási munkahivatal adatai szerint jelenleg mintegy 3,5 ezer ember keres munkát - s ugyanakkor csak 276 megüresedett munkahelyet tartanak nyilván. Május végén 1964-en kaptak munkanélküli segélyt. A munkát keresők nagy része, csaknem 2000-en, a fizikai munkások soraiból kerül ki, 756 a műszaki-gazdasági dolgozó. A munkát kereső közép- és főiskolát végzettek száma, amely jelenleg 194, ezekben a napokban tovább növekszik, mivel a nemrég leérettségizettek és a friss diplomások közül sem tudnak mind megfelelő munkát találni. Tavaly úgy próbáltak enyhíteni a gondokon, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára egy féléves tanfolyamot szerveztek, de ez sem oldotta meg a problémákat. Az év elején 10-12 százalékos munkanélküliséggel számoltak. így egyelőre a hivatalnak van miből fizetnie a segélyeket. Eddig már több mint 9 millió koronát fizettek ki ezen a címen. Közhasznú munkalehetőségek megteremtésével lényegesen csökkenteni lehetne a kiadásokat. Parkok, játszóterek, utcák létrehozására lehetne a szabad munkaerőt felhasználni, de ez elsősorban a helyi önkormányzatok feladata lenne. Kár, hogy eddig nem éltek ezzel a lehetőséggel. A gyorsabb ügyintézés érdekében Malackyban, Szencen és Bazinban körzeti munkaügyi hivatalokat hoztak létre, ahol 10-11 munkaerőt alkalmaznak majd. Az ügyintézés lényegesen meggyorsulhatna, ha megfelelő számítógéprendszerük volna. A járásban tehát a munkanélküliek számának növekedésével számolnak. Az átképzést eddig még - bár pénzünk van rá - nem tudják beindítani, mivel nem tudják, milyen szakmák iránt lesz a jövőben érdeklődés. -németh„Itthon érdektelenséget tapasztaltunk az utóbbi időben" (Krüger Viktor felvétele) Elismerem, nem kellemes olvasmány és reklámnak sem a legmegfelelőbb, ha egy magánkereskedő nevét lapunk hasábjain negatív vonatkozásban említjük meg. A felháborodás viszont csak akkor jogos, ha valótlan dolgokat állítunk róla. Az egyik vágsellyei húsbolt vezetője a napokban arra kért, mondjuk el az olvasóknak (a vevőinek), hogy a róla megjelent állítás hazugság. Tehát tisztázzuk az „ügyet"! A lapunkban június 12-én megjelent írás a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség jelentése alapján készült, melyben többek között az is szerepelt, milyen fogyatékosságokat találtak az ellenőrök a szóban forgó boltban. A jegyzőkönyvben - melyet a vezető saját kezűleg aláírt - a két ellenőrző bevásárlás eredménye áll: 10, illetve 30 fillérrel számoltak többet az ellenőröknek, nyolc áru mellett nem volt árcédula és a szliácsi szalámi maximális árát helytelenül, 47 korona helyett 50 koronában tüntették fel. Az ellenőröknek az utóbbi megállapítása került a lapba, tehát hazugságról szó sincs. Mi viszont elsősorban azért térünk vissza a kifogásolt cikkhez, mert a boltvezető a szerkesztőségnek címzett levelében ezt írta: „Én úgy tudom, a húsra és a hentesárura vonatkozó árrés nem lépheti túl a 13 százalékot, és ezt be is tartom. A magánkereskedők nem kapnak az árakkal kapcsolatban semmiféle tájékoztatást ahhoz, hogy munkájuk kielégítő legyen és ezt a felügyelőséggel is közöltem." Nos, tisztelt magánkereskedő(k)! Azonkívül, hogy boltot nyit(nak), elad(nak) és keres(nek), az is a kötelességük, hogy figyelemmel kísérjék az árakra vonatkozó és tevékenységükkel kapcsolatos előírásokat. Kitől várjá(k), hogy kézenfogva vezesse önöket, utasításokat osztogasson? A törvények, előírások nem ismerete még nem jelenti azt, hogy megszegésük felett szemet hunynak. A hazugságról pedig csak ennyit: ha valótlant állítottunk önről, vajon a 200 koronás büntetést miért fizette, főnök úr? DEÁK TERÉZ AZ ELLENSÉGKÉP TÚLÉLTE ALKOTÓJÁT (NEMCSAK) A „SÉRTETT" MAGÁNKERESKEDŐNEK