Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám, szombat

1991. JUNIUS 29. . ÚJ SZÓ, HAZAI KÖRKÉP A KULISSZÁK MÖGÖTT ELMONDJA ZÁSZLÓS GÁBOR, A SZLOVÁK KORMÁNY ALELNÖKE A kormány e heti ülése nagyon gazdag volt, 32 napirendi pontot tár­gyaltunk meg, két nap alatt. A kétna­pos ülést első sorban az indokolta, hogy az SZNT nem fogadta el a kor­mányprogramról szóló jelentést. A képviselők kívánsága az volt, hogy elemezzük az anyagot, adjunk számot a program teljesítéséről, il­letve az eltelt időzak gazdasági és egyéb változásainak tükrében vá­zoljuk a további teendőket. Rendkívüli pontként szerepelt a szövetségi kormánynak a feddhe­tetlenségi vizsgálatokról szóló tör­vényjavaslata, amihez a szlovák kormány hozzájárult, bár ez nem érinti az SZNT ugyanerről szóló, már jóváhagyott határozatát. A lakosságot legjobban a költség­vetési többlet kérdése foglalkoztatja. A szlovákiai költségvetés többleté­ből 1 milliárd koronát bérfejlesztés­re, 2 milliárd koronát pedig a gazda­ság föllendítésére fordíthatunk. A kormány - még az eredeti prog­ramnyilatkozatában megígérte, hogy fölszámol néhány központi szervet. Fuzionálnia kellett volna például a mezőgazdasági, az erdő­és vízgazdálkodási minisztérium­nak, ami nem történt meg. A kor­mány döntött arról, hogy megszün­teti a gazdasági stratégiai minisztéri­umot, és létrehoz egy szlovák közle­kedési és távközlési minisztériumot. A központi szervek megszüntetését illetően a kormány azért nem ra­gaszkodik az eredeti elképzelések­hez, mivel a gazdasági szférában még nagyon sok az állami tulajdon. Az állam érdekelt abban, hogy fel­ügyelje: hogyan gazdálkodnak az ál­lami tulajdonnal, a vállalati szféra pedig még igényli a központi szer­vek szolgálatát, különösen a kap­csolatteremtést külföldi partnerek­kel. A kormány ezért nem szándéko­zik a választási időszak végéig több központi szervet, tárcát leépíteni. A közlekedési és távközlési minisz­térium létrehozásával tehermente­sítjük a gazdasági és belügyi tárcát. A volt Állami Tervbizottság szere­pét a kormánytanács látja el, melyet a kormány gazdasági alelnöke alakít ki. A mintegy hetventagú tanács vá­zolja föl a szerkezeti változásokat és foglalkozik a regionális politikával. -sk­ALKALMAZOTT SZÉP - FORMATERVEZETT TÉRBEN Sok szépet láttam már Pozsony kiállítótermeiben. Hazai leget és vi­lághírűt. Klasszikusat és, divatos szóval élve, szupermodernet is. A Szlovák Nemzeti Galériában ren­dezett Katalán design című bemuta­tóhoz hasonlót azonban képtáraink­ban még nem láttam. Meg is jegyez­te a galéria egyik alkalmazottja, hogy olyan a negyedik emeletünk, mintha nem is a miénk lenne. Formailag és tartalmilag is rend­hagyó ez a tárlat. Nyugaton elterjedt gyakorlat, hogy esetenként nem­csak a műtárgyakat, a bemutatásra kiválasztott anyagot, hanem egész installációt adnak el. Sajnos, mi kiál­lítótermeinkben a műtárgyak klasz­szikus elrendezésének, az enteriőr kialakításának hagyományos gya­korlatával találkozunk a leggyakrab­ban. Jóllehet, ennek valójában gaz­dasági okai vannak; örülhetünk, ha a külföldről megszerzett értékes és drága műtárgyak biztosítására futja. Kiállítási enteriőr (Jarmila Učníková felvétele) Ezért választják a képtárak, művé­szettörténészek a legolcsóbb meg­oldást: a képeket egymás mellé, sorba akasztják a falakra vagy pa­nelekre, a szobrokat az adott helyi­ségben, művészileg kialakított, a be­mutatott anyag jellegéhez tervezett külön tér létrehozása nélkül helyezik el a legegyszerűbb talpazatra. Pedig valamely műtárgy-kollekció, különö­sen a térben ható és érvényesülő objektumok, tárgyegyüttesek még vonzóbbá, izgalmasabbá és élveze­tesebbé tehetők a stílusosan igazo­dó, látvánnyá tett környezettel. Amiként a katalán alkalmazott képzőművészet minőségeit bemuta­tó tárlat is példa erre. A nemzeti galéria egy oldalról nyitott negyedik emeletén a katalán anyagot fémvá­zas szerkezettel kerítették el, s erős reflektorokkal világítják meg. Lé­nyegtelennek tűnhet, de a formater­vezett, szépen kialakított környezet hangulatát mindenképpen megemeli a legapróbb részlet is, valószínű, ezért tartották fontosnak a rendezők, hogy új szőnyeggel borítsák a leha­tárolt kiállítási területet. Mégsem lé­nyegtelen, hiszen nem csupán kül­sőség; a talajborítás is hozzátartozik a designhez. Aki látta vagy megnézi a katalán kollekciót, próbálja meg elképzelni a tárgyakat négy csupasz fehér fal között: nyilvánvaló lesz számára a különbség. Az eredeti installáció nélkül maga az anyag, bármilyen gazdag is, lényegesen szegényesebb élményt, látványt nyújtana. Tehát más, rendhagyó ez a kiállí­tás a művészien tervezett kiállítási tér miatt. Meg más azért is, mert eddig nyugati művészetet jóformán csak szépművészeti tárlaton láthattunk. (Hogy kivételt is em­lítsek, kivétel volt a tonettbútor-bemu'­tató, szintén a nem­zeti galériában.) A kortárs szépművé­szet viszont önmagá­ban inkább csak esz­tétikai-filozófiai képet nyújt egy-egy nép, nemzet jelenéről. Ez­zel szemben a hasz­nálati tárgyakat, bú 1 tordarabokat, csoma­golástechnikát pre­zentáló, vagyis a for­matervezés minősé­geit bemutató tárlat némiképp az ipar, a gazdaság helyzetét, s vala­mely nép, nemzet tárgykultúráját is illusztrálja. A Katalán design című kiállítás tehát, amely megpróbál né­mi képet formálni a katalán ember otthonáról élet- és munkakörnyeze­téről, együtt láttatja a katalán ipar és művészet (alkalmazott művészet) jelen helyzetét a tizenegy legjobb­nak tartott formatervező művész kö­zel százötven munkája révén. A most Pozsonyban állomásozó (jú­lius 5-éig még látható) tárlatot meg­tekintette már Milánó, Stockholm, Berlin, Stuttgart, New York közönsé­ge, s bemutatták Japánban is. TALLÓSI BÉLA ORVOSI TANÁCSADÓ MITŐL FÁJ A FEJÜNK? (2) A migrén megelőzése és keze­lése. A rohamok megelőzésére, gyógyítására és a betegség egészé­nek kezelésére nincs pontos recept. Természetes, hogy a betegeknek kerülniük kell azokat a helyzeteket, amelyekről tudják, hogy rohamot okoznak. Ez rendszerint csökkenti a rohamok számát. Nagyon fontos a mentális higiéna, a pszichoterápia is. Véleményem szerint ez és az ehhez hasonló betegségek az a te­rület, ahol a mértékkel alkalmazott és túlzásoktól, tudományos köntös­be öltöztetett szélhámosságtól, kö­dösítéstől mentes alternatív gyógymódoknak (jóga, meditáció) fontos szerepe lehet. A roham legfontosabb gyógysze­re még ma is az aaž#ktr.in, illetve ennek modernebb váJždŕiatak Gyak­ran van szükség hányingert csök­kentő gyógyszerekre is. Ha a hány-' inger olyan erős, hogy a beteg szer­vezete mindent kiad magából, akkor kúp formájában kell a gyógyszereket a szervezetbe juttatni. Komolyabb fájdalomcsillapítót csak szakorvos írhat fel a helyzet nagyon gondos mérlegelése után. A roham gyógyítására már a múlt század óta használják az ergota­mint. Ez nagyon hatásos szer, de túladagolva méreg. Szigorúan orvo­si utasítás szerint és csak az orvos által előírt adagokban szabad hasz­nálni. A már említett biokémiai kutatá­sok eredményeként néhány új ha­tásmechanizmusú gyógyszert (pél­dául a Sandoz cég Sandomigran készítménye) is kifejlesztettek a gyógyszergyárak. Remélhetőleg az új egészségügyi rendszerben ezekhez majd protekció nélkül (bár valószínűleg jó drágán) is hozzá lehet jutni. Azt is remélem, hogy hatásuk valóban olyan jó, mint azt a gyári színes prospektusok állítják. A külföldi gyógyszerekkel kapcso­latban fogadjanak el egy jótanácsot, amely nem csak a migrén gyógyítá­sára vonatkozik. Soha ne vegyenek hirdetés alapján, ismeretlentől kül­földi gyógyszert. A külföldi rokon által küldött, - vagy felajánlott gyógyszer alkalmazását is gondo­san beszéljük meg olyan orvossal, aki ismeri az adott szert. A „közönséges" fejfájás. Zavar­ban voltam, amikor ennek a fejezet­nek címet akartam adni. A szak­könyvek tenziós, vazomotoros fejfá­jásról írnak, de a hangzatos elneve­zés mögött nincs sok tudományos tartalom. Ez az a fejfájás, amikor az embernek egyszerűen fáj a feje és kész. Az okok? Ezer és ezer oka lehet az ilyen fejfájásnak. Például az, hogy már reggel nyolc óra óta ülök a számítógép szövegszerkesz­tő programja előtt és írom ezt a cik­ket. Rossz a testtartásom, a képer­nyő fárasztja a szememet, sietek, mert a cikket már tegnap el kellett volna küldenem a szerkesztőségbe, bosszankodom, mert egyes kifeje­zések nem jutnak eszembe magya­rul... Kint pedig süt a nap és nyílnak a virágok. Azt hiszem, nem kell tovább folytatnom. Minden egészségesen gondolkodó ember tudja, mitől fáj a feje (és itt az átvitt értelmű és az igazi fejfájás között folyamatos az átmenet) és rendszerint azt is tudja, mit kellene tennie ez ellen. Aki pedig nem tudja, annak csak azt tudom tanácsolni, vegyen ki egy szabadna­pot és végezzen alapos és őszinte belső leltárt. Természetesen nem állítom, hogy ezzel meg lehet oldani a problémákat, de a diagnózis a gyógyítás alapfeltétele. A gazdag amerikaiaknak persze könnyebb. Ott nagy divat a pszihoanalízis, ami­nek következtében a páciens jó né­hány dollárral könnyebb lesz, az analitikusnak pedig nem fáj a feje, mert nincsenek anyagi gondjai. Saj­nos nálunk a (pozitív értelemben vett) pszihoterápia még gyerekcipő­ben sem jár, ezért olyan népszerű Kaspirovszkij és a nála még rosz­szabb sarlatánok. A közönséges fejfájás két szem­pontból okozhat orvosi problémát. Az egyik az, hogy az orvosnak a vizsgálat során biztonsággal ki kell zárni minden más szervi okot, ami fejfájást okozhat. A másik a fejfájás gyógyszeres kezelése. Erős fejfá­jáskor természetesen be lehet venni fájdalomcsillapítót, de nagyon nehéz megállapítani azt a határt, amely a szükséges kezelés és a kóros rászokás között van. A közönséges fejfájást egészséges életmóddal, testgyakorlással, a konfliktushelyze­tek kerülésével illetve megoldásával lehetne a legjobban megelőzni, de ezt csak leírni könnyű, megtenni nehéz. DR. RÁCZ OLIVÉR (Folytatjuk) REFLEX LUSZTRÁLÁS - NÉMET STÍLUSBAN „A lusztrálási alapelvekről szóló törvényjavaslat kidolgozása során a háború utáni német tapasztalatokból indultunk ki". Ezt nyilatkozta tegnapelőtt Pavel Rychetský, a szövetségi kormány alelnöke. Feltételezésem szerint számításba vette, hogy 46 esztendő telt el a Harmadik Birodalom összeomlása óta. Mert ha nem vette volna számításba, a magára valószínűleg adó miniszterelnök-helyet­tes aligha engedi meg magának, hogy a német tapasztalatokra hivatkozzék. Bizonyára eleve számol azzal, hogy a 15 millió cseh­szlovák honpolgár közül tizenöt sem akad, aki időt és fáradságot nem kímélve végignyálazza' a korabeli dokumentumokat, közelebbről is szemügyre véve, hogyan is csinálták a németek a közélet megtisztí­tását. Fő vonalait azonban irattári bogarászás nélkül is ismerjük a nácít­lanítás folyamatának. Hitlerék leszereplése után napokon belül fel­oszlatták, betiltották a nemzetiszocialista pártot. Vezetését pedig bűnöző szervezetté nyilvánították, mint ahogy az állampárt titkosren­dőrségét is ilyenné minősítették. Mindezt csak azért sorolom fel, mert Pavel Rychetský miniszterel­nök-helyettes a német példára hivatkozik. Az alább következő tényeket pedig azért említem meg, mert ezekről mindannyian tudunk: Az 1989 novemberi fordulat után Csehszlovákia miniszterelnöke az a Marián Čalfa lett, aki már az állampárt uralkodása idején is derekasan tagja volt a hatalmi struktúrának. Szlovákia miniszterel­nöke az a Milan Čič lett, aki a Husák-éra alatt miniszter volt. Rychetský úrnak nem lehet valami nagy véleménye az ország lakosságának szellemi képességeiről. Olyannak tekint bennünket, mintha valamennyien megbuktunk volna az elemi iskola második osztályában. Ha nem így lenne, nem hivatkozna a német és az osztrák példára. Vagy ha már hivatkozik, akkor arról is beszámolha­tott volna, vajon volt-e .akár csak egyetleh egykori nácipárt-tag is a háború utáni első (vagy második) német kormányban. És arról is referálhatott volna, hogy milyen volt a német parlament összetétele úgy 1949 körül. Próbáljon csak meg visszaemlékezni Pavel Rychetský a Wald­heim-ügyre. Évtizedekkel a háború befejezése után robbant ki. Az az államférfi, aki csak egy parányit is adott magára, nem hívta meg az osztrák elnököt. Pedig Kurt Waldheim csak hadnagy volt a Wehr­machtban. Ezzel szemben a mi parlamentünkben a volt kommunista hatalom „tábornokai" is úgy grasszálnak, mintha minden a legna­gyobb rendben lenne. Marián Čalfa nemrég még nem is ideologizálta a tévében közéleti jelenlétét. Azzal érvelt, hogy: a nép megválasz­totta. Éppen úgy megválasztotta, mint ahogy öt, tíz, negyven évvel korábban is megválasztották azokat, akik felkerültek a jelöltek listá­jára. Csodálkoztunk és sokan még ma is csodálkoznak, hogy képtele­nek vagyunk előrelépni a közélet megtisztításában. Még ma sem lehetünk abban biztosak, hogy a parlamentekben, a kormányokban és más központi hivatalokban, intézményekben nem dáridóznak-e az egykori titkosrendőrség aktív tagjai és besúgói. És mert ebben nem lehetünk biztosak, éppen ezért mérget vehetünk arra, hogy a vállala­toknál, a szövetkezetekben, a kutatóintézetekben még mindig hábo­rítatlanul ott vannak az állampárt hű kiszolgálói. Nem akármilyen helyen vannak ott, hanem vezető tisztségekben. Elmozdíthatatlanok. És azok is lesznek, amíg olyan huzavonával történik az emberek megméretése, ahogy eddig történt. És fel kell tennünk a kérdést: mennyivel jelent kisebb veszélyt egy állampárti múltú vezető csak azért, mert nem a kormány tagja, hanem történetesen egy vállalatot irányít? Naponta tapasztalhatjuk, hogy milyen hallatlanul összetartó a kon­szolidációs időszakból származó hirtelen kiugrott kommunisták jelen­tős létszámú serege. Részletkérdésekben útálhatják egymást, a fúrást mesteri fokon gyakorolják, mihelyt azonban veszélybe kerül egyeduralmuk, nyomban szekértábort alakítanak, és a másképp gondolkozókról kiderítik, hogy alkalmatlanok, hogy megalapozatlanul nagyratörők, hogy jelenlétükkel veszélyeztetik a munkahely nyugal­mát. Tehetik, mert - birtokon belül maradtak - maguk dolgozták ki a vállalatok, az intézmények, a szerkesztőségek működési szabály­zatát, rendtartását. Vidáman helyeznek alantas beosztásokba olya­nokat, akiket 1968-as helytállásuk miatt akkor távolítottak el munka­helyükről, amikor ők éppen a konszolidátorkodás végtelennek tetsző útjára lépnek. Ok osztogatják a mellőzés évtizedei után visszatértek­nek a beosztásokat, kegyet gyakorolnak, és most megtörténhet, hogy azok kérik ki a „hatvannyolcasok" lusztrálási anyagát, akik annak idején - ha másként nem, azzal, hogy beléptek a pártba - hozzájárul­tak a megszállást követő konszolidáláshoz. Lusztrálás - német* stílusban. Az 1945-ös Németország és az 1990-es Csehszlovákia nehezen hasonlítható össze. Abban azonban hasonlítanak egymáshoz, hogy mindkét esetben egy sok bűnt elköve­tett rendszer sok-sok kiszolgálójának kellett volna számot adnia tetteiről. Nagy vonalakban tudjuk, hogyan csinálták ezt Németország­ban. Azt is tudjuk, hogyan történt a számonkérés nálunk. Ha már elsumákolták a dolgot, legalább ne hivatkozzanak Németországra. ízléstelenség ez, Rychetský úr! TÓTH MIHÁLY A POLGÁRI MOZGALOM ÁLLÁSFOGLALÁSA (Munkatársunktól) - A Polgári Moz­galom sose vonta kétségbe a nemzetek önrendelkezési jogát, ideértve az önálló államhoz való jogot is. A jugoszláviai események nemkívánatos irányba fejlőd­nek. Szlovénia és Horvátország alkotmá­nyos tényezőinek döntése a népszavazá­si eredményt tükrözi, tehát lépésük indo.­kolt. Ugyanakkor meg kellene találni a népszavazás eredménye érvényesíté­sének alkotmányos módját. A polgárhá­ború, az emberáldozatok nem tekinthetők az önrendelkezési jog kiteljesítése de­mokratikus módjának - mondotta tegnapi sajtóértekezletén Pavel Rychetský, a PM alelnöke, szövetségi miniszterel­nök-helyettes. Rámutatott: nem lehet egyetérteni azzal sem, hogy a jugoszláv szövetségi kormány olyan eszközöket vesz igénybe az alkotmányosság biztosí­tására, amelyek ellentétesek az általáno­san elismert emberi jogokkal. A jugoszlá­viai fejlémények nem szolgálják sem a délszláv állam nemzeteinek, sem pedig Európa stabilitásának érdekét. A sajtóértekezleten a PM vezetői jelen­tős eseménynek minősítették a kelet- és közép-európai szociál-liberális fórum megalakulását. E fórumot a csehszlová­kiai PM és NYEE, a magyarországi SZDSZ s a lengyelországi Demokratikus Unió vezetői alapították meg június 23-án Bécsben. A fórum, amely semmi esetre sem valamiféle internacionálé, fő célkitű­zésének a három ország politikájának egybehangolása mellett a demokrácia kö­zös védelmét és a három ország demok­ratikus erői közti együttműködés kiszéle­sítését szorgalmazza. Az SZLF állandó irodája és titkársága Budapesten lesz. A PM járási szervezetei elnökeinek múlt szombaton Brünnben tartott értekez­lete részletes munkaprogramot hagyott jóvá. A mozgalomnak jelenleg több mint 76 ezer nyilvántartott tagja van. (sm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom