Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám, szombat

HÍREK - VÉLEMÉNYEK I ÚJ SZÓ, 1991. JÚNIUS 29. EURÓPA AGGÓDIK AZ EBEÉ-TAGORSZÁGOK VÁLSÁGTANÁCSKOZÁSRA KÉSZÜLNEK Luxemburgban tegnap délelőtt kezdő­dött meg az Európai Közösségek tagálla­mainak kétnapos csúcsértekezlete, ame­lyen a Jugoszláviában kialakult drámai helyzet némileg a háttérbe szorította a ti­zenkettek problémáit. A tanácskozás résztvevői várhatóan közös nyilatkozatot adnak ki, amelyben maximális tartózko­dásra szólítják fel a szembenálló jugo­mok, Norvégia és Ausztria egyetértettek a javaslattal, s támogatta azt a Szovjet­unió is. Az olasz kormány aggódik a Jugoszlá­viában kialakult helyzet miatt, s felszólí­totta a belgrádi szövetségi kormányt, hogy párbeszéd útján oldja meg a problé­mákat, akadályozza meg a további véron­tást. Sergio Vento, Olaszország belgrádi ALBANIA S GÖRÖGORSZÁG szláv feleket, valamint arra, hogy a vitákat tárgyalások útján próbálják rendezni. Arról is döntés született, hogy az EK leállítja Jugoszlávia mindennemű támo­gatását és azonnal miniszteri missziót - ebben az olasz, a luxemburgi és a hol­land diplomácia vezetője kapott helyet - küld a JSZSZK-ba. A három külügymi­niszternek az lesz a feladata, hogy meg­próbálja megállítani a szövetségi hadse­reg és az önállóságért küzdő köztársasá­gok közötti harcokat. Giulio Andreotti olasz kormányfő ja­vaslatából kiindulva a csúcs résztvevői felszólították Szlovéniát és Horvátorszá­got, egyelőre három hónapra függesszék fel nyilatkozatukat a függetlenségről, és Jugoszlávia következetesen tartsa be azt a rendszert, melynek alapján a föderáció élén cserélődnek az egyes köztársasá­gok. Mint ismeretes, jelenleg a hon/át képviselő a soros. Hans-Dietrich Genscher német kül­ügyminiszter tegnapi rádióinterjújában közölte: tekintettel tizenhárom tagország egyetértésére, vasárnap Prágában meg­tarthatnák az Európai Biztonságai és Együttműködési Értekezlet (EBEE) első válságkezelő ülését, amelyen a jugoszlá­viai helyzettel foglalkoznának. Az Európai Közösségek tagállamai, az Egyesült Álla­nagykövete Ante Markovics kormányfő­nek tolmácsolta a római kabinet üzenetét, hogy Olaszország diplomáciai segítséget ajánl fel. Némileg módosult Olaszország álláspontja. A római kormány, amely még két nappal ezelőtt mint egyoldalú lépést elítélte Szlovénia és Horvátország függet­lenségi nyilatkozatát, most határozottan ellenzi a jugoszláv szövetségi kabinet fegyveres akcióit. Franz Vranitzky osztrák kancellár tegnap kijelentette: amennyiben Jugo­szlávia nem ad gyors és megfelelő választ a katonai tevékenységre vonatkozó kér­désre, akkor Ausztria folytatja erőfeszíté­seit, hogy érvényre jussanak az EBEÉ-n elfogadott konfliktusmegelőző mechaniz­musok. A magyar kormány is aggodalommal követi a jugoszláviai helyzet alakulását. Csütörtöki nyilatkozatában hangsúlyozta: fontosnak tekinti, hogy Jugoszláviában fegyveres konfliktusra ne kerüljön sor. Érdekelt abban, hogy Jugoszlávia jövőjé­ről békésen, tárgyalások útján olyan meg­állapodás szülessék, amely a népek ön­rendelkezési jogán alapul és szavatolja az emberi és a kisebbségi jogok mara­déktalan érvényesülését. Budapest bízik abban, hogy a Jugoszláviában kialakult feszültség nem érinti hátrányosan az ott élő magyar nemzeti kisebbségeket. A SZEJM GYŐZÖTT WALESÁVAL SZEMBEN A lengyel parlament alsóháza, a szejm tegnap a szükséges kétharmados szavazat­többséggel elutasította Lech Walesa elnöknek az új választási törvénnyel szembeni vétóját. E törvény szerint október végéig kellene megtartani az első szabad parlamenti választásokat Lengyelországban. Az elnök most már kénytelen lesz aláírni a dokumen­tumot, így rendelkeznek a lengyel törvények. Az államfő és a szejm közötti vita az utóbbi időben hatalmi konfliktusba torkollott. Walesa többek között arra mutatott rá, hogy a jelenlegi parlament a kommunisták és az akkori ellenzék megegyezése alapján jött létre. Az új választási törvény így akár ürügyként szolgálhatott volna a parlament feloszlatásához. ÜLÉSEZIK A BALTI TANÁCS A FEKETESAPKÁSOK NEM VÁRNAK A KREML UTASÍTÁSAIRA Lettország, Litvánia és Észtor­szág legfelsőbb képviselőinek rész­vételével gegnap a Riga közelében levő Jurmalában kezdődött meg a Balti Tanács ülése. Hivatalos je­lentések szerint a függetlenségért küzdő balti köztársaságok legfelőbb koordinációs szerve arról folytat megbeszéléseket, hogy milyen kö­zös lépéseket tegyen gazdasági té­ren a szövetségi központtal szem­ben. Megfigyelők azonban feltétele­zik, hogy a tárgyalások központi té­máját alkotja a szövetségi fegyveres erők aktivitása a Baltikumban. A rendőri elitalakulatok tagjai állító­lag a Kreml utasítása nélkül folytat­ják a támadásokat az egyes balti köztársaságok jelentős objektumai ellen. A helyzet főleg azután élező­dött ki, hogy a szövetséges katonák szerdán néhány órára elfoglalták a vilniusi telefon- és távíróközpontot. Moszkva szorgalmazza a komoly és minden részletekre kitérő párbe­szédet Vilniusszal. Ezt Vitalij Dogu­zsijev, a szövetségi miniszteri kabi­net első alelnöke, a Moszkva és Vilnius közötti tárgyalások részt ve­vő szovjet küldöttség vezetője mon­dotta az Izvesztyija című napilapnak adott nyilatkozatában. Elutasította a Litván képviselők vádjait, melyek szerint a Kreml igyekszik késleltetni a tárgyalásokat. Doguzsijev elismer­te, hogy április elején, a tárgyalások­ról szóló megállapodások kidolgozá­sa után a két küldöttség találkozóját többször elnapolták. A halasztás okáról nem szólt, de figyelmeztetett rá, hogy Moszkva a július elsejei és másodikai időpontot javasolta, s most „a litván vezetésen van a sor". A szovjet küldöttségvezető az in­terjúban kétségbe vonta a litván képviselők komoly hozzáállását a tárgyalásokhoz, s ezzel összefüg­gésben idézte Vytautas Landsber­gisnek, a litván parlament elnöké­nek „sértegető" kijelentéseit a szov­jet kormányról. Nem tett említést a feketesapkások által elfoglalt vilni­usi objektumokról, sem pedig a szovjet belügyi elitalakulatok tá­madásairól a litván vámhivatalok ellen. A Fehér Ház csütörtökön „jogta­lan és megengedhetetlen megfélem­lítési akcióként" ítélte el a vilniusi telefon- és távíróközpont elfoglalá­sát. Mariin Fitzwater szóvivő el­mondta: Jack Matlock, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete szer­dán este a szovjet külügyminisztéri­umban tiltakozott azután, hogy a fe­ketesapkások megtámadták a köz­pontot ós két órára megszakították a telefonösszeköttetést. Az ukrán parlament csütörtökön elutasította a szövetségi szerződés tervezetét. Ezzel végleg szertefosz­lottak Mihail Gorbacsov reményei arra, hogy a dokumentumot még júliusban aláírhatnák. Az ukrán par­lament húsz módosítást indítványo­zott, s a javaslatokat kidolgozásra az illetékes bizottságok elé terjesztette azzal, hogy szeptember 15-én foly­tatják a vitát az érvényes módosított tervezetről. SZOVJET CSAPATKIVONÁS KOHL BÍZIK A MENETREND BETARTÁSÁBAN Helmut Kohl német kancellár a Mihail Gorbacsov szovjet elnök­kel július 5-én Kijevben megtartandó találkozóján tárgyalni kíván a szovjet tábornokok fenyegetőzéséről is, hogy lelassítják csapataik kivonását Németországból. A kancellár a CDU/CSU parla­menti frakciójának csütörtöki ülésén azt mondta, nem kételkedik abban, hogy Moszkva betartja ígéretét, mely szerint a szovjet csapatok 1994-ig kivonulnak Németország­ból. Kohl hozzáfűzte: a német fél semmi olyat nem tett, ami megza­varhatná a csapatkivonási megálla­podást. Matvej Burlakov tábornok, a Ke­let-Németországban állomásozó szovjet egységek parancsnoka szerdán a bonni védelmi minisztéri­umhoz intézett levelében meglepe­tésszerű bejelentést tett: ha Német­ország nem építi fel a Szovjetunió­ban a hazatérő tisztek lakásait, ak­kor leállítják a csapatkivonást. Kohl o^tíiiíu ez a fenyegetőzés a belső szovjet ellentéteknek a jele. Németország keleti területeit ed­dig 50 ezer szovjet katona hagyta el, és az év végéig további 98 ezernek kellene hazatérnie. Eredetileg 300 ezer főnyi szovjet kontingens állo­másozott Kelet-Németországban. A tisztek között nő az aggodalom amiatt, hogy a telet otthon sátortá­borokban kell tölteniük, s ezért ad­dig, amíg nem biztosítják számukra a lakásokat, nem akarnak távozni Németországból. Bonn 7,8 milliárd márkát ígért a Szovjetuniónak 36 ezer lakás felépítésére. Az elsőket az év végéig kellene befejezniük. Moszkva és Bonn között az elmúlt időben különböző viták robbantak ki. Németország májusban az ellen til­takozott, hogy a Szovjetunió finn és görög cégekre bízta a lakásépítést, Moszkva pedig azzal vádolta Bonnt, hogy menedékjogot ad a szovjet katonaszökevényeknek. MÁSOK ÍRTÁK HADITITOK? Közel négy hónap telt el az öböl-háború befejeződése óta, és még mindig nem tudni pontosan, hány iraki vesztette életét a harcok és az ezeket követő rövid, véres felkelés során. Úgy tűnik, sem Washington, sem Bagdad nem vágyik különösképpen ezeknek az adatoknak a pontosí­tására. Pentagoni becslés szerint a konfliktus során 100 ezer katona halt meg. De nem adtak ki semmilyen adatot sem a polgári áldozatokról. Az iraki hivatalos helyek előzetes becslése szerint 7 ezer polgári személy vesztette életét a légitá­madások következtében. Az iraki ellenzéki cso­portok pedig úgy vélik, a síita felkelők és a kor­mánycsapatok összecsapásaiban 30-100 ezer ember halt meg, az észak-iraki kurd felkelés elfojtása során pedig további ezrek. Ezek a felke­lések a háború befejeződése után robbantak ki és egy hónapon át tartottak. Bár nagyon kevés statisztikai adat és még kevesebb tény áll rendelkezésre, alig van miből kiindulni, külföldi megfigyelők és iraki szakem­berek mégis levontak bizonyos következteté­seket: - Lehetséges, hogy a déli országrészben a síi­ták és északon a kurdok felkelése során több katona és polgári személy vesztette életét, mint a szövetségesek légi és szárazföldi támadásai következtében. A több áldozat nyilván délen volt, ott nagyon véresek voltak a harcok. - Fennáll a gyanú, hogy a Sivatagi Vihar hadművelet sokkal kevesebb katona életébe ke­rült, mint azt az Egyesült Államok feltételezi. Több okból is soknak tűnik az a 100 ezres becslés. Először, csak 458 nevet tartalmaz az a jegy­zék, amelyet az amerikai és brit katonai vezetők adtak át az iraki hatóságoknak a harctéren elte­metett, azonosított iraki katonákról. S alig néhány adatot tartalmaz az a másik jegyzék, amely a kuvaiti és az iraki sivatagban eltemetett, nem azonosított katonák sírjait veszi lajstromba. Egy megfigyelő véleménye szerint ez azt je­lenti, hogy vagy nem öltek meg sok iraki katonát a hat hétig tartó légi offenzíva alatt, vagy az intenzív bombázások ellenére az irakiaknak sike­rült a holttestek ezreit hazaszállítani. Szavai sze­rint „amerikai hadititok" lesz az áldozatok szá­ma, ha valóban olyan alacsony volt. Másodszor, bár a bagdadi polgári kórházak kezdettől fogva készen álltak a nagy számú sebesült katona fogadására, nagyobb számban csak március közepétől érkeztek. Vagyis abban az időszakban, amikor a kormánycsapatok ke­mény támadást intéztek délen a síita felkelők ellen. Március végén azt közölte az amerikai hadve­zetés, hogy a hadszíntér 55 pontján 444 iraki katonát temettek el. Nem közölték azonban, hány katonát temettek el a britek vagy a szaúdiak, mindenekelőtt a szaúdi „sírásó kommandók". A Pentagon szóvivője a közelmúltban azt mond­ta, az amerikaiak 577 ellenséges katonát temet­tek el. Május végén a hadsereg hírszerző szoglálata (DIA) azt állította, 100 ezer iraki esett el - plusz­mínusz 50 százalék. Ugyancsak nehéz annak felmérése, milyen hatással volt az iraki társadalomra az áldozatok száma. Egyrészt azért, mert az irakiak nagyon tartózkodóak a külföldiekkel szemben, másrészt a bagdadiak, akik hozzászoktak a kormány örö­kös titkolózásához, az áldozatok száma körüli nagy hallgatást úgy kezelik, mint valamit, ami ellen semmit sem lehet tenni. Ráadásul úgy tűnik, ma nagyon sok irakinak az a fő gondja, hogy mi lesz holnap, lesz-e mit enni, hiszen a gazdasági embargó következményeként állandóan emelke­dik az élelmiszerek ára. Hány polgári áldozat volt? Arról végképpen semmit sem tudni. Csak olyan „pontos" adatok vannak forgalomban, mint amilyennel az iraki egészségügyi miniszter első helyettese is szol­gált. Eszerint a háború alatt a kórházakban a polgári személyek „ezrei" haltak meg... (International Herald Tribune) NÉHÁNY SORBAN N agy-Britannia kormánya jelen­tós mértékben csökkenti a ha­ditengerészet állományát. Ezt Ken­neth Carlisle védelmi államminiszter jelentette be csütörtökön a parla­mentben azzal, hogy ezt a hideghá­ború befejeződése teszi indokolttá, ötvenről negyvenre csökkenti a ha­dihajók, s 27-ről 16-ra a tengeralatt­járók számát, Ez utóbbiak közül négy Trident típusú nukleáris raké­tákkal van felszerelve. Carlisle ugyanakkor közölte, a kormány megrendelt három új fregattot, ezek­kel a most kiselejtezett régebbi hajó­kat váltják fel. M ichael Boskin, az amerikai el­nök gazdasági főtanácsadója bejelentette, véget ért a gazdasági visszaesés az Egyesült Államokban, a kulcsfontosságú szektorokban mérsékelt fellendülés kezdődött. Szavait alátámasztják a napokban közzétett statisztikai adatok, melyek szerint májusban emelkedtek a megrendelések mindenekelőtt a tartós fogyasztási cikkekre. Emel­kedett a személyi fogyasztás és nö­vekedtek a személyi bevételek. Több lett a munkahelyek száma és csökkent azoké, akik munkanélküli segélyért folyamodtak. Boskin sze­rint ez csak a kezdeti szakasz, de már most elmondható, hogy orszá­gos méretben véget ért a gazdasági visszaesés. Z árolták Németországban a De­mokratikus Szocializmus Pártjá­nak, a volt keletnémet kormánypárt utódjának valamennyi bankszámlá­ját. A Német Szocialista Egység­párttól örökölt milliárdos aktívumok eredetét most a kormány privatizáci­ós hivatala vizsgálja. A döntésre reagálva a PDS bejelentette, ez a lé­pés rendkívüli állapotot idézett elő a pártban. L emondott Thurgood Marshall, az USA legfelsőbb bíróságának egyetlen néger tagja, A 82 éves bíró rossz egészségi állapotával és fá­radságával indokolta döntését. A le­mondás óriási'figyelmet váltott ki és spekulációk hullámát indította el, hi­szen a kilenctagú legfelsőbb bíróság a Kongresszussal és a Fehér Ház adminisztrációjával együtt a három legfontosabb hatalmi tényező egyi­ke. Marshall bíró 1967 óta volt hiva­talban, még Lyndon Johnson elnök nevezte őt ki. A legfelsőbb bíróság­ban a liberálisokhoz tartozott, s most az amerikai nyilvánosság egy része attól tart, hogy a bíróság tevékeny­sége konzervatív irányba fog elto­lódni. P uccskísérletet hiúsítottak meg Mozambikban - közölte kor­mányforrásokra hivatkozva a hivata­los hírügynökség. Előkészítésével Sebastian Mabote vezérezredest, a fegyveres erők volt parancsnokát vádolja a kormány. Az összeeskü­vésben állítólag 16 személy vett részt, közülük 12 katona, élén Ma­bote tábornokkal. A négy polgári személy közül az egyik Samora Ma­chelnek, Mozambik első elnökének fivére volt. A hírügynökségi jelentés szerint az összeesküvőket letartóz­tatták, további részleteket viszont nem közöltek. T amil szeparatisták tegnap Sri Lanka keleti részén egy autó­busz ellen intéztek támadást, 14 utasát megölték, nyolc személyt pe­dig megsebesítettek. A rendőrség nem tartja kizártnak, hogy az áldo­zatok száma emelkedni fog. A táma­dást egy bomba segítségével hajtot­ták végre, amelyet a busz alvázára erősítettek. Ezután az autóbuszt fel­gyújtották és tüzet nyitottak azokra az utasokra, akik túlélték az első támadást. P eru hadserege offenzívát kez­dett a maoista Fényes ösvény nevű gerillaszervezet ellen. Megtor­lás ez a baloldali szélsőséges terror­támadásért, melynek célpontja egy katonai bázis volt Leoncio Prado tartományban, az Amazonas menti dzsungelben. A támadás során há­rom katona vesztette életét. A kor­mánycsapatok viszont máris 40 fel­kelőt öltek meg, pedig az offenzíva csak csütörtökön kezdődött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom