Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-16 / 113. szám, csütörtök

1991. MÁJUS 16. . ÚJ SZÓi MOZAIK TŐKÉS LÁSZLÓ DÖNTÉSÉT MEG KELL ÉRTENI Tőkés Lászlónak, a Királyhágó vidéki református egyházkerület püspökének, aki egyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke is, nemrégi komáromi látogatásával kapcsolatban Bukarestben rövid tájékoztatót adott ki az RMDSZ. Tőkés László folyó év május 12-én Komáromba utazott, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom meghívásának eleget téve részt vegyen az ott megrendezett ökumenikus imavasárnapon. Az imavasárnapot azért hirdették meg, hogy résztvevői egy szlovákiai magyar római katolikus püspökség létrehozásáért imádkozzanak, immár második alkalommal. Mivel a rendezvénytől az egyházi főméltóságok, mindenekelőtt Sokol nagyszombati érsek, de más, környező országokbeli római katolikus és protestáns püspökök is távolmaradtak, Tőkés László nagyváradi püspök végül maga sem vett részt az imavasárnap rendezvénysorozatában. Mint a résztvevőkhöz intézett üzenetében közölte, személyes jelenlétével nem akart politikai, vagy egyházpolitikai bonyodalmakat okozni. Eddig a tájékoztató. Jegyezzük meg, hogy az Erdély múltjával és jelenével foglalkozó egri nemzetközi konferencia miatt most Romániában éles sajtókampány folyik Tőkés László és a magyar' nemzeti kisebbség ellen. Tőkés László magánszemélyként részt vett a konferencián, fel is szólalt, de a bizonyos szempontok szerint szélsőséges nézeteket tartalmazó nyilatkozatot nem írta alá. A püspök személye egyébként már hosszabb ideje szálka a román szélsőségesek szemében, akik minden alkalmat kihasználnak, hogy befeketítsék, lejárassák a nyolcvankilences román kommunistaellenes forradalom világszerte ismert magyar hősét. Sajnos, objektív módon azt is meg kell állapítani, hogy a püspök néhány alkalommal nem kellőképpen végiggondolt kijelentéseivel maga is alkalmat szolgáltatott ellenfeleinek a támadásra. Minden valószínűség szerint ezért is döntött úgy, hogy nem vesz részt a komáromi istentiszteleten. Tekintettel a jelenlegi romániai helyzetre, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség küszöbönálló második országos kongresszusára, melyre május 24-26-án kerül sor Marosvásárhelyen, Tőkés László döntését meg kell érteni. A közelgő RMDSZ-kongresszussal kapcsolatban egyébként éles viták, véleménycserék látnak napvilágot a romániai magyar sajtóban. Nem ritka a súlyos bírálat sem a mai RMDSZ-vezetőség címére, amelyet némelyek még a magyarság ügyének elárulásával, érdekeinek lanyha védelmével is vádolnak. Marosvásárhelyen ezért várhatóan kemény viták lesznek a radikális szárny és a mai RMDSZ-vezetés között. Ugyancsak szükséges megjegyezni, néhány szélsőséges román nacionalista szervezet,arra kérte a hatóságokat, hogy ne engedélyezzék az RMDSZ marosvásárhelyi kongresszusát. Szerintük ez újabb nemzetiségi konfliktusok kirobbantásával fenyeget, s ez tudatos provokáció a magyarok részéről. KOKES JÁNOS, Bukarest MEG TUDJUK FIZETNI? (Folytatás az 1. oldalról) rozó. Tehát ahány kazánház, illetve elosztóállomás, annyiféleképen alakulnak a költségek. Attól függően fizet majd a lakó, melyik kazánházból kapja a meleget. A különbözetek miatt bizonyára felháborodnak egyesek, de végül is hozzá kell szokniuk: az egységes fizetési módszer már a múlté. Pénz kell a takarékoskodáshoz is Hogy a közművesített hő- és melegvízszolgáltatást igénybe vevő szepsiek pénztárcájában a megemelkedett fűtőanyagárak következtében havonta hány koronával lesz ezentúl kevesebb, egyelőre nem tudják sem až állami, sem a szövetkezeti lakások lakói, ök ezekben a napokban csak számolhatnak, s várhatják a hivatalos helyi árjegyzéket. Mint ahogy a kazánházakat üzemeltető lakásgazdálkodási vállalat is várja a fűtőanyagok új árlistáját. Mert amint azt Csala János igazgatótól megtudtuk, egyelőre ők is csak az újsághírekből értesültek az áremelésről, s csupán ennek •alapján nem kezdhetik el a lakbérrendezést, nem köthetnek új gazdasági szerződést a lakásépítkezési szövetkezettel. Jóllehet a hőszolgáltatás új ára kiszámításának nem lesznek adminisztratív akadályai, az említett két helyi intézmény azt szeretné, ha az áremeléssel összefüggő további rendszabályok mielőbb megszületnének. Központi szinten is. Zachariás István polgármestertől hallottuk, hogy a városvezetés az előbb említett intézményekkel karöltve már hónapok óta foglalkozik a helyi energiagazdálkodás megreformálásának kérdéseivel. Kapcsolatba léptek egy céggel, amely előbb megvizsgálja a szepsi széntüzelésű kazánok és hővezetékek műszaki állapotát, majd segít a hibák eltávolításában, illetve a műszaki berendezések korszerűsítésében, s ugyanúgy a fogyasztásmérő műszerek beszerzésében, bekötésében. Szerepel a programban a házgyári lakóépületek hőszigetelése is. Mindehhez már csak pénz kell... (gazdag) Drágán fűtenek a régi kazánok A Királyhelmeci Lakásépítő Szövetkezetnek helyben 930, Ágcsernyőben 280 tagja van, Nagygéresben, Szomotoron és Bodrogszerdahelyen pedig összesen valamivel több mint 30. Ez azt jelenti, hogy a Felső-Bodrogközben ennyi szövetkezeti lakásban várják - nem kis aggodalommal - a számlát, hogy végre megtudják, a gáz és a fűtés árának emelése után miként alakul a család költségvetése. Iski Ottíliától, a Királyhelmeci Lakásépítő Szövetkezet munkatársától megtudtuk, tagjaik már napok óta személyesen érdeklődnek az új árakról, de sajnos pontos válasszal még nem tudnak szolgálni, mert a szövetkezet járási irodájából, Tőketerebesről a múlt hét végéig semmilyen tájékoztatást nem kaptak. így lehetséges, hogy a szövetkezeti lakások bérlői visszamenőleg fizetik majd meg a május 1-jétől érvényes magasabb költségeket. Merőben más a helyzet a Királyhelmeci Lakásgazdálkodási Vállalatnál. Amint azt Iván Kornélia megbízott igazgatónőtől megtudtuk, városukban három széntüzelésű kazánnal 32 ezer négyzetméternyi lakóterületet fűtenek. Május elsejéig a lakók évente egy négyzetméterre számítva 45 korona fűtési előleget fizettek, most a költségek növelése után 100 koronát. A meleg vízért járó térítés 20 koronáról 25-re emelkedik. Királyhelmecen ez idő tájt az a legnagyobb gond, hogy a széntüzelésű kazánok eléggé elhasználódtak, üzemeltetésük igen megnöveli a költségeket, ráadásul a környezetet is szennyezik. (-szák) Láncreakció A Losonci Lakáskarbantartó Vállalat közgazdászától Katarína Fisovától megtudtuk, hogy az állami lakások bérét június elsejétől átlag 284 százalékkal emelik. Ez arra lesz elég, hogy év végéig a- lakók 80 százalékát előlegezik a megnövekedett költségeknek. Egy háromszobás lakás bére átlag 560 koronával emelkedik. Az 5959 szövetkezeti lakást felügyelő lakásszövetkezet illetékese, Anna Guglovová szerint ők csak július elsejétől számláznak többet. Nálunk az egyszobás lakásokért 180 koronával, a háromszobásokért - helytől függően - 400-600 koronával kell majd többet fizetni. Júniusban minden családnak írásbeli értesítést küldenek, melyben az új árak mellett azt is tudatják velük, a folyószámlák rendezése ügyében mikor látogassák meg a takarékpénztárakat. Rimaszombatban szintén a lakásgazdálkodási vállalat az elsődleges a hőellátásban. Pálkovács Irén közgazdász információi szerint a mintegy 4000 állami lakásban június elsejétől átlag 250 százalékkal emelik a fűtés és melegvíz-szolgáltatás árát. így egy háromszobás lakás havi lakbére 450-500 koronával emelkedik majd. Erről minden lakóházban írásbeli értesítést helyeznek el, még ebben a hónapban. A lakásszövetkezet elnöke nem tudott pontos dátumot mondani a lakbéremelés időpontját illetően. A közel 6000 lakás lakóinak érdekében ő is csatlakozott a lakásszövetkezet elnökei által a szlovák kormányhoz benyújtott petíció aláíróihoz, de ennek eddig semmi foganatja. Az illetékeseknek persze azt a kérdést is feltettem, mi lesz, ha a lakók képtelenek lesznek majd fizetni. A válaszokból egyértelműen egy „láncreakció" kialakulásának képe bontakozik ki: Ha nem fizet a lakó, a lakásszövetkezet senYtudja kifizetni a lakáskarbantartókat, akiknek nem lesz pénzük a hőszolgáltatók számlájának rendezésére, ők pedig nem tudnak majd fűtőanyagot vásárolni, így hát megtörténhet, hogy leáll a fűtés. (polgári) PRÁGAI TAVASZ - NEGYVENHAT0DSZ0R Bedľich Smetana Hazám című szimfonikus költeményével kezdődött meg az idei prágai nemzetközi zenei fesztivál. A Cseh Filharmóniát Gustáv Kuhn, a neves osztrák karmester vezényelte, aki jó ismerője a cseh zenének, s aki a Hazám című művet vezényli egy Németországban megjelent lemezen is. A hangverseny kedvező fogadtatásra talált a közönség körében, sokaknak azonban az volt a véleményük, hogy azok a külföldi művészek, akik korábban vezényelték Smetana meghatóan szép alkotását, jobban, magasabb művészi fokon interpretálták. xxx Jiŕí Tancibudka, a Cseh Filharmónia egykori tagja, az ausztráliai adelaide-i egyetem professzora zsűritagként is részt vesz a rendezvényen. Annak idején Bohuslav Martinu, a világhírű cseh zeneszerző az ő részére komponált egy művet. - önnek köszönhető, hogy Martinű egy gyönyörű alkotást írt az oboaművészek számára. Hogy került sor erre? - Miután 1948 februárja után emigráltam Ausztriába, sokan azt várták tőlem, hogy olyan művet játsszak, amely az akkori cseh zenei élet legújabb és legértékesebb alkotásai közé tartozik. Mivel ilyen kompozícióm nem volt, levélben fordultam Martinűhoz, hogy legyen szíves komponáljon nekem egyet. Nagyon örültem, amikor 1955-ben eleget tett a kérésemnek, hiszen el volt halmozva megrendelésekkel. - Milyen benyomást tett önre Martinű egyénisége? - Érzékeny, őszinte ember volt, talán egy kicsit bátortalan. -Az önnek írt oboakoncert az idén kötelező műként szerepelt a versenyzők műsorán. A döntő résztvevői közül kinek az előadása közelítette meg az ön elképzelését? - Tetszett a francia Leux játéka, bár helyenként visszafogottnak tűnt az előadásmódja. Például a második részben, amikor a hazájától búcsúzik a zeneszerző, nem kell túlzásba vinni a szentimentalizmust. Ezt a részt legjobban Jana Brošková játszotta. - Egyébként milyen volt a verseny színvonala? - Véleményem szerint rendkívül magas. Az előadó zenei és technikai tudása szép élménnyel gazdagította a zenekedvelő közönséget. KUBÁN ÉVA SZITTYÁLKODUNK, SZITTYÁLKODUNK Vít'azoslav Móric felszólalásai általában derültséget váltanak ki a parlamentben. Még akkor is, ha elvétve honatyához méltót mond... Tegnapelőtt azonban olyat mondott, amit még a fejlettebb humorérzékű politikusok sem tartottak humorosnak. Rossznéven vették, hogy csak utalásokat tett. Példálódzóit. Úgy, hogy az összefüggéseket senki sem ismerte. Ezt mondotta: „Ne kapjon szót a Szövetségi Gyűlésben az, aki képviselő létére megveri a népszámlálási biztost". Magam is csak találgattam, kire utalt V. M. úr. Ekkor került íróasztalomra a Pravda május 14-ikei száma, amely terjedelmes cikkben arról tudósított, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom listáján megválasztott egyik szövetségi gyűlési - ma már független - képviselő Réte községben tettleg inzultálta a népszámlálási biztost. Ejnye, ejnye, gondoltam, már megint elgaloppírozta magát egy újságíró. Mindazonáltal nem hagyott nyugton a kérdés. Fellifteztem a Pravda szerkesztőségébe, és érdeklődni kezdtem az egyik kollégámtól, nem tudja-e, kiről van szó. „Hallottál már a képviselői mentelmi jogról? Ha hallottál, akkor érd be annyival, hogy magyar képviselő az illető, lakhelye Réte, és nagy bajusza van". Végül a szavamat vette, hogy nem árulom el hírforrásomat, a fülembe súgta: Rajczy Lászlóról van szó. Felháborodtam. És csendben szidni kezdtem a kommunista újságírókat. Akik valótlanságokat agyainak ki a magyar nemzetiségű képviselőkről. Ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy törvényhozó, aki felesküdött az alkotmány és az összes jogszabály megtartására, tettleg bántalmazzon valakit, ráadásul hivatalos személyt. Rajczy László bizonyára megtalálja a módját, hogy a sajtóban megcáfolja a Pravdában közzétett híresztelést. Ha pedig van némi igazság a Pravdacikkben, tájékoztatja az olvasót, mi is történt tulajdonképpen... Mi tagadás, zajlik mostanság az élet Rajczy László képviselő körül. A prágai parlamentben azzal vonta magára a figyelmet, hogy magyarul szólalt fel tegnapelőtt. Sőt, háromszor is felszólalt magyarul. És javaslatot terjesztett elő: legyen lehetőség arra, hogy a nemzetiségi képviselők- magyarul közöljék a Tisztelt Házzal mondandójukat. Milan Šútovecet, a T. Ház alelnökét (VPN) ez nem hozta ki sodrából, és helyből így válaszolt: „A követelés jogos! Holnap már itt is lesz a tolmács, és itt lesznek a tolmácskészülékek". Valóban, így is történt. A sajtópáholyban azonban nem helyeztek el fordítókészüléket, és méltatlankodó kollégájának ezt mondta az egyik parlamenti tudósító: „Nem baj! Úgy sem mond semmit". Felmerül a kérdés: hogyan fogadja a Rajczy-javaslat nyomán hozott intézkedést a többi nemzetiségi képviselő? Élnek a lehetőséggel? Nem tartanak attól, hogy választóik rosszabb magyarnak tekintik őket azért, mert az eddigi gyakorlathoz igazodva továbbra is szlovák nyelven szólalnak fel? Fogas kérdések ezek, és személy szerint azt gondolom, úgy tudunk rájuk kielégítően felelni, ha előbb megválaszolunk még két kérdést: Miért, mit remélve választották meg képviselőiket a magyarok, az ukránok, a lengyelek...? Elsősorban azért, hogy magyar, ukrán, lengyel ékesszólásukkal elkápráztassák a szlovák és a cseh képviselőket? A választók nem ebben reménykedtek, hanem abban, hogy a nemzetiségi képviselők majd a lehető leghatékonyabban képviselik a kisebbségi érdekeket. A parlamentben a legkülönbözőbb pártállású, gondolkodásmódú személyiségek foglalnak helyet, és különböző szemszögből ítélik meg a nemzetiségi kérdést. Nem hiszem, hogy az opportunizmus bűnébe esem, ha kijelentem: egy jó szóval, egy baráti gesztussal több barátot tudunk szerezni, mint ezernyi dörgedelemmel, folytonos karakánkodással. Úgy a századforduló táján a budapesti parlament képviselőinek jelentős része mindenáron azt akarta bizonyítani, hogy ők jobb magyarok a többi párt képviselőinél. Ezt eleinte azzal bizonyították, hogy fokossal a kezükben jelentek meg a Tisztelt Házban. A magyarság-bizonyítás legközelebbi fokozata a darutollas föveg viselése volt, majd párduckacagány, végül pedig a komplett díszmagyar következett. A politikai mucsaiságot ostorozva ezeket a honatyákat nevezte Ady parlagi szittyáknak. Ne szittyálkodjunk a prágai parlamentbe^! , TÓTH MIHÁLY VELENCEI KÁVÉHÁZ KASSÁN MA BEMUTATÓ A THÁLIA SZÍNHÁZBAN Különleges csemegét tartogatott közönségének az évad végére a Kassai Thália Színház. A ma esti bemutatón először szólal meg magyar színpadon a Kávéház Velencében című zenés komédia. A darab eredetijét az ismert XVIII. századi olasz író, Carlo Goldoni írta A kávéház címmel, amit aztán Adolf Hoffmeister „szabadon mai színpadra igazított és átköltött". Hoffmeister cseh író, költő és festő Voskovec, Werich és Ježek mellett meghatározó egyénisége volt századunk harmincas éveiben a híres prágai Felszabadult Színháznak (Osvobozené divadlo) Goldoni komédiájának átdolgozásáról így vall: „Ez a darab 1931-32 telén született. Koncepcióját minden bizonnyal befolyásolta akkori berlini utazásom és tartózkodásom. Goldoni színdarabját, amelynek átdolgozása lett a tulajdonképpeni feladatom, nagyjából 182 éve írta. Rossz színdarabból jobbat írni valószínűleg könnyű feladat, de jó művet jóvá átdolgozni nagyon nehéz. Rájöttem nem lehet semmit átalakítani, érdemes egészen új ruhát varrni Goldoninak." így született a Kávéház Velencében (Zpívající Benátky), amelynek 1932. október 1-jén volt a bemutatója a prágai Rendi Színházban. A bemutató vihart kavart, hiszen ezzel „a Felszabadult Színház stílusa tört be a Moldva-parti szentélybe". A polgári kritika fanyalgott, a közönség azonbíjn szívébe zárta a komédiát, amelyhez Jaroslav Ježek, az ismert zeneszerző komponált sziporkázóan ötletes zenét. Az ősbemutatón és az azt négy hónap múlva követő pozsonyi bemutatón ő maga ült a színpadon a zongoránál. Azóta úgyszólván minden jelentősebb cseh és szlovák színház bemutatta a darabot, sikerrel játszották külföldön is. Magyarul most szólalnak meg először a daloló Velence lakói. A bolondos és vaskos komédiát a kassai Tháliában Miro Procházka, invenciózus fiatal szlovák rendező állítja színpadra. Munkatársként olyan vendégművészek dolgoznak vele, akik többször bizonyították már, értői a „bolond bohózat" nak: Frank Towen koregoráfus, Vlado Čáp díszlet- és jelmeztervező és Dr. Vlastimil Tichý, aki a zeneszerző Ježek helyét foglalja el a színpadon a zongora mellett... A cseh és szlovák vendégeken kívül magyarországi művészt is'találunk a közreműködők közön, Berki Antalt, aki Pandolfót, az uzsorást alakítja, akivel összejátszva Leandro (Pólós Árpád), a hamiskártyás álgróf elnyeri a Ridolfo (Érsek György) kávéháza melletti játékbarlangban Eugenio (Tóth Tibor) minden pénzét, aki végül még feleségét Vittoriát (Tóth Éva) is eladja. Az ezután következő bonyodalom szinte csemege a locsogó zsaroló Don Marziónak (Fabó Tibor) és Trappolának (Dudás Péter), pincérnek. Vittoria összefog Eleonórával (Kövesdi Szabó Marika) és Lisaurával (Dósa Zsuzsa f. h.), hogy bosszút álljon a férfiakon... Az előadás minden közreműködője azt szeretné, ha a közönségnek üdítő szórakozást jelentene ez a színházi este. -tó REFLEX