Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-16 / 113. szám, csütörtök

5 GAZDASÁG ÚJ SZÓi 1991. MÁJUS 16. •HAZÁNKBAN A RIMASZOMBATI JÁRÁSBAN A LEGTÖBB A MUNKANÉLKÜLI SOKAN NEM IS AKARNAK DOLGOZNI • A statisztikai adatok szerint az önök járása vezeti a munkanélküliek ranglistáját. Hány emberről van szó? Mit rejtenek a számok - kérdeztem ZUZANA TOKÁROl

f ÁT, a Járási Munkahivatal igazgatónőjét. - A járás kb. százezer lakosa közül hozzávetőlegesen 54 000 az aktív, munkaképes ember. Mi már csaknem négyezer munkanélkülit tartunk számon, kétharmaduknak nincs semmilyen képesítése, nyolcvan százalékuk roma, a munkanélküliek nagyobbik fele nő. Ám több mint négyszáz a közép- és 61 a főiskolát végzett munkanélküliek száma. Áprilisban 4 millió 215 033 korona munkanélküli segélyt fizettünk ki, januártól pedig csaknem 14 milliót. • Ilyen nagy méreteket öltöttek a járásban az elbocsátások? - Ezt sugallhatnák a számadatok, de a valós helyzet egészen más. Miután munkanélküli segélyt fizethetünk mindazoknak, akik munkát keresnek, sok olyan ember jelentkezik hivatalunkban, többnyire nők, akik eddig nem dolgoztak, háztartásbeliek voltak. Ezzel a lehetőséggel leginkább a romák élnek vissza. Meg aztán vannak olyanok is, akik nyugodtan munkahelyükön maradhattak volna, de felmondtak, mivel kiszámították, hogy segélyük csak száz-kétszáz koronával lesz alacsonyabb, mint bérük. Bosszant ez az állapot, hiszen az államkasszából így rengeteg pénzt vonunk el, holott A májusi eső - legalábbis a mezőgazdászok számára - aranyat ér. Nos nekünk, a Rimaszécsi Egységes Földműves-szövetkezetben járva nem ez volt a benyomásunk, hogy az emberek túlzott örömmel vették az égből jövő áldást. Persze, a derűsnek egyáltalán nem nevezhető hangulatnak, mellyel léptennyomon találkozhatunk, semmi köze sem volt az időjáráshoz. Gondterheltségük másból fakadt. Például abból, hogy az eddig jól prosperáló melléküzemági termelés, az elektronikai alkatrészeket gyártó részleg, az „utolsókat rúgja". Hivatalos információt arról, hogy hány embert is érint(tett) a drákói, de elkerülhetetlen intézkedés, vagyis a tömeges elbocsátás, senkitől sem kaptunk. A szövetkezet vezető közgadásza Janič József mérnök elmondta, nyolc részre osztották a szövetkezetet, valamennyiben önállóan gazdálkodnak. Minden vezetőnek alaposan meg kell fontolnia mibe érdemes befektetni. A legkritikusabb a helyzet az enrilített melléküzemágban, ahol Janiő mérnök szerint a 130 dolgozónak legalább a fele marad(t) munka nélkül. - Néhány elbocsátott asszonynak - más lehetőség híján - felajánlottuk, hogy dolgozhat az állattenyésztésben. Örökre nappal és éjjel is szükségünk van. Volt, aki elfogadta ezeket az ajánlatokat, volt aki nem. Az az elképzelésünk, hogy a már üzemelő régi pékség mellett nyitnánk egy aprósütemény részleget, ahol 15-20 embert foglalkoztathatnánk. Néhány asszony a kertészetben is dolgozhatna, bár ott sem rózsás a helyzet, ezért a létszámcsökkentésen kívül, az eddig termesztett sokféle zöldség helyett, csak sárgarépával és petrezselyemmel foglalkoznak. Kisebb mennyiségben paprikát és paradicsomot is termelünk majd. Az említett melléküzemág műhelyének ajtaján hiába kopogtattunk. Aznap, ki tudja miért, egy árva lélek sem dolgozott. Csak a portásfülkében ült egy fiatal lány, őrizve az árva épületet. Információval ő sem tudott (akart) szolgálni. Simon Lajost, az említett üzemrészleg főnökét ugyan otthon találtuk, de csak az elnök jelenlétében volt hajlandó nyilatkozni, az meg éppen Pozsonyban járt. sokan a nálunk vezetett munkanélküliek közül dolgozhatnának. • Értsem úgy, hogy munkalehetőségek vannak? - Nem mondom, hogy mindenki számára, de elég sok embert foglalkoztatni tudnánk, leginkább közhasznú munkával, például a parkok rendbentartásánál, a lefolyócsatornák tisztításánál, utcaseprésnél, fűkaszálásánál stb. Annak ellenére, hogy az ilyen munkát a képesítés nélkülieknek ajánljuk fel, visszautasítják, „rangjukon" alulinak tartják. Vagy egy másik példa: az egyik üzem nyolcvan nőt átképzett volna cipőfelsőrész-varrásra. Éjt napallá téve - mivel úgy dolgozunk mint a kisiskolások, füzetekbe és kartotékokba vezetjük a munkanélküliek adatait, nincs számítógépes technikánk - összeállítottuk a listát, megírtuk a behívókat, mindenkivel külön beszéltünk, és a végeredmény? Csupán ketten voltak hajlandóak elfogadni ezt a munkát. Hát ezek után persze hogy azt kell mondanom: sokan spekulálnak. • ön szerint mit lehet tenni a spekulánsokkal? - Nagyon remélem, hogy hamarosan szigorítják az előírásokat. Ha valakit sikerül elhelyeznünk és az saját hibájából, fegyelmezetlenség, hanyagság, műszakok kihagyása és más miatt ismét az utcára kerül, nem vesszük fel újra a munkanélküliek listájára, nem kap segélyt. Azoknak sem utaljuk majd ki a pénzt, akiknek több állást is felkínáltunk, ők azonNagy rábeszélésre végül annyit elárult, a 130 dolgozóból mindössze 15 maradhat. A kertészetben Molnár Lászlói - már 23 esztendeje dolgozik e munkaterületen - próbáltuk szóra - Csak brigádosként dolgozom a kertészetben, ki tudja meddig? - mondta szomorkásán Nagy Éva. bírni. Főnöke távollétében ő sem volt beszédes. De nem is csoda, hiszen a hajdani 35 munkatársa közül, vele együtt, már csak 12-en maradtak. Az üvegházban serénykedő aszszonyok valamivel szókimondóbbak voltak. - Senkinek sem tetszik, hogy drágábbak a virágok. Például a gerberát 10 korona helyett 15-ért adjuk, de nincs más lehetőségünk. A permet ára több mint 100 százalékkal emelkedett, a fűtőanyag, a villany is drágult - mondta Jénei Márta csoportvezető, Főnökeik egy olasz céggel léptek kapcsolatba, ha sikerül hoszszabb távon üzletet kötniük, ez nagy segítséget jelentene. A virágpalántákat gyomláló Nagy Éva egy másik kolléganőjével „csak" brigádos a kertészetben. - Mi a Tesla üzemrészleg dolgozói vagyunk, és ideiglenesen ide osztottak be bennünket. A múlt hónapban 29 társnőnket bocsátották el. Nekünk még van állásunk, de hogy meddig, azt nem tudjuk. El vagyunk keseredve, mert szerettük ^munkánkat. Hogy milyenek a kilátásaink? Bizonytalanok. Néhány ajánlat, például az éjjeli őrködés nem vonzza az embereket, hiszen az ezer koronás bérnél a munkanélküli segély is több. ban elfogadható ok nélkül visszautasították azokat. Most is, azonnal foglalkoztatni tudnánk ötszáz embert közhasznú munkával, de ajánlatunkat nem fogadják el, mert körülbelül annyit keresnének, mint pillanatnyilag a munkanélküli segélyük, így inkább lopják a napot. • Hivatalukban naponta sok ember fordul meg. Hogy viselkednek? - Különbözőképpen. Vannak, akik igazán dolgozni akarnak, naponta bejárnak, türelmesek, megértik problémáinkat. Ezeknek többnyire van szakmájuk, képesítésük és gyümölcsöztetni szeretnék tapasztalataikat is. Sok a követelődző és akadnak agresszívek, fenyegetődzők is. Az az érzésem, hogy nálunk a munkanélküliséget az emberek még nem veszik elég komolyan, hogy még mindig úgy vélik, az állam köteles gondoskodni róluk. A világban ez másként van. Mikor létrejött a hivatalunk Angliából érkeztek hozzánk lektorok, meg aztán mi is voltunk Németországban. Láttam, hogy ott ha valaki bemegy a munkaközvetítő hivatalba a legjobb benyomást akarja kelteni. Ápolt és udvarias. Ott még a körmét is megnézik, tiszta-e. Hozzánk viszont, leginkább a romák, piszkosan, italosan jönnek, kiabálnak és követelődznek. Múltkor is egy férfit el tudtunk volna helyezni; mondom neki: csak holnap jelentkezzen új munkahelyén, addigra kijózanodik, részegen ne menjen oda. Tudja mit válaszolt? „Holnap is részeg leszek, minden nap az vagyok, mindegy, ma megyek-e, vagy holnap." Hát mit lehet az ilyennel kezdeni? Vannak, akik valóban dolgozni akarnak. A minap is jött az egyik „kliensünk" és azt mondta, rá már ne legyen gondunk, talált magának munkát. Karvinába • megy bányásznak. • Önök nem csupán munkalehetőségeket keresnek a munkanélkülieknek, hanem munkaerőket a betöltetlen állásokba. Ilyen szempontból milyen a helyzet? - Nagy szükségünk lenne orvosokra, közgazdászokra és jogászokra. Sajnos, annak ellenére, hogy lakást is kapnának azonnal, nem akarnak a járásunkba jönni. Úgy él a köztudatban és ez való igaz is, hogy elmaradott járás vagyunk. A múlt rendszerben csak megállapították ezt a tényt, de a fellendülésért nem tettek semmit. Eltart még egy darabig, míg kikászálódunk a bajból. KÉT LITER TEJ MEG A KENYÉR A rimaszombati új lakótelep semmivel sem különbözik városaink többi paneldzsungelétől. A házak környéke rendezetlen, az ablakok alatt ott sorakoznak a gépkocsik, a gyerekek az úttesten hancúroznak. A Ludvík Svoboda utca 32-es számú bejárata előtt egy padon ücsörögnek a fiatalasszonyok, trécselnek. Köztük van Lajgút Katalin is. Mellette sportkocsiban kislánya, Katika. Nem tud járni, gyermekbénulásban szenved és agyvérzéssel született. Nézegeti a játszadozó gyerekeket, mamája meg sűrűn törölgeti kicsurgó nyálát. - Kitanult elárusítónő vagyok, lánykoromban ' élelmiszerüzletben dolgoztam. Amikor megszületett Péter fiam, most tíz éves, utána meg Katika, nem mentem vissza a munkába, pedig szerettem volna. Kislányomat nem hagyhattam magára, intézetbe meg nem akartam adni, így csak a férjem fizetéséből éltünk. - Most azonban a férje munkanélküli lett - Gépész volt egy agrovegyészeti üzemben, decembertől mondtak fel neki. Nagyon nehezen viselte, először civakodós, meg ideges lett, aztán búskomor. Most már megnyugodott, még szerencse, hogy van egy kis kertünk, ott dolgozgat. Reggel végigjárja az üzemeket, bemegy a munkahivatalba, aztán ebéd után meg ki a kertbe. - Úgy tudom ön is bejegyeztette munkaigényét. - Igen, abból a nem egészen kétezer koronából, amit segélyként kapunk, illetve rosszul mondom, ennyi marad tisztán, ha befizetem a bankba az ötszáz korona kölcsönt, amit annak idején bútorra vettünk fel, meg valamennyiünk biztosítását, mert ehhez a férjem ragaszkodik, csak szűkösen tudunk megélni. Nem nagyon szeretjük a húst, így többnyire tésztafélét főzök, meg most már talán lesz a kertben zöldség is, mert az üzletben méregdrága. Gyümölcsöt is csak ritkán veszek a gyerekeknek. Úgy gondoltam, most, hogy a férjem állás nélkül maradt, elláthatná Katikát és én legalább hat órára elmehetnék dolgozni. - Eddig nem akadt semmilyen m íj n ka? - Felajánlották, hogy elmehetnék „mosogatólánynak" egy étterembe, de ezt nem tudtam elvállalni. Másnaponként 12-órás műszakokban kellett volna dolgoznom, éjszakánként a város túloldaláról gyalog haza járnom. Nekém olyan munka kellene, ahova magammal vihetném Katikát, mondjuk takarítás, kertészkedés. - Nincsenek rokonaik, akik segíthetnének? - Nekem két testvérem van, a férjemnek hat, egyikük sem áll úgy anyagilag, hogy támogathatna bennünket. Az egyik sógornőm már évek óta nekünk adja gyermekei kinőtt ruháit, a többinek kisebb gyermekeik vannak, mint a mieink. A legtöbbet az édesanyám segít, ő még dolgozik. Magához vette Ferikét, így rá nincs gondom, mindennel ellátja s mivel naponta meglátogatjuk, két liter tejet meg egy fél kenyeret ad, ez bizony nagy segítség. Ez havonta csaknem ötszáz korona. - Milyen elképzelése van családjuk jövőjéről? - Azt tartom, az élet csapásait is el kell tudnunk viselni. Amikor megszületett beteg gyermekem, akkor sem keseregtem, hanem azon voltam, hogy a család többi tagjait ez a helyzet ne terhelje túl, hogy képesek legyünk egymást úgy elfogadni, amilyenek vagyunk. Szeretetben. Most is azt mondtam a férjemnek, ne csüggedj, majd csak akad valamilyen munka. Vagy neked, vagy nekem. Úgy tűnik, az egyik szövetkezetben felveszik traktorosnak. Nagyon örülök, mert látom, hogy a munkanélküliség emészti. Nem mintha nem dolgozna, sokat tesz a ház körül, meg a kertben, de az egészen más. Fiatal, egészséges, csak természetes, hogy családfenntartó akar lenni, nem pedig könyöradományon élni. BETANÍTOTT SZAKMUNKÁSOKBÓL ÉJJELIŐRÖK? ÁLLÁS KELL, MUNKA NEM Az ember azt hinné, hogy a munkanélküliek, különösen a szakképzetlenek, nem válogatósak. Ám erre személyes tapasztalatunk rácáfolt. A váratlanul adódó lehetőség, mely Rimaszombatban és környékén legalább részben betölthette volna a „mentőöv" szerepét, nem vonzza túlságosan a rászorulókat. És ez annál inkább meglepő, mivel a bérek jóval magasabbak az átlagosnál. A csigák feldolgozásánál, konzerválásánál, amit egy külföldi vállalkozó irányít, 4-6000 koronát is lehet keresni. Hogy akkor miért van a mai napig 60-70 betöltetlen hely a rimaszombati konzervgyárban? Mert - Hegedűs László mérnök, a gyár igazgatójának szavaival élve - sokan nem munkát, csupán a múlthoz hasonlóan állást szeretnének. Hétfőn belépnek, de tapasztalván a munkafegyelmet, ismervén a követelményeket, kedden már inkább otthon maradnak és beérik a munkanélküli segéllyel. - Most holtidény lévén, a kon- mel láthatóan félve hagyta ott zervgyárban örömmel vettük egy a munkahelyét. Pedig azt a pár pergörög üzletember ajánlatát, aki éti- cef, amíg beszélgetésünk tartott, csiga exportálásával foglalkozik. igazgatói engedély legalizálta. Azt Azért esett ránk a választása, mert kérdeztük tőle, mit jelent számára ez itt nemcsak a feldolgozásra van le- a munkalehetőség? hetőség, de a húsüzem hűtőházé- - Sokat, nagyon sokat. A lányoban a félkésztermék fagyasztására mat nemrég elbocsátották és férje, is - informál Hegedűs László. - Áp- aki szállítómunkás volt most kapusrilistól június közepéig tartó munká- ként - természetesen kevesebbért hoz mintegy 300 emberre lenne - dolgozik, így én egészítem ki szükségünk. Eredetileg két műszak- a pénzhiányt a családban. A lányom ban akartunk dolgozni, de erre em- is ide jött volna, de allergiás, nem berhiány miatt eddig nincs lehetősé- dolgozhat hasonló környezetben, günk. A munkahivatal ugyan küldte - Mit gondol, a jó kereset ellenére az érdeklődőket, de azok nagy része miért nincs nagyobb érdeklődés nem állt munkába, mert a francia e munka iránt? . felügyelők nemcsak betanítják a nő- _ A kifogások különbözőek. Van, ket, de árgus szemekkel figyelik ki ... a|<j undorodik a csigától, van aki hogyan végzi dolgát. A lógni akaró- a szagát sem bírja, de én azt hiszem kat csak egyszer figyelmeztetik, a szigorú munkafegyelem az, amely a következő alkalommal közlik ve- visszatartja az embereket. Aki valólük, nem tartanak igényt munká- ban dolgozni akar, az marad. '"^Járásunkban valóban sok „ A csigafeldolgozás ugyan jelena munkanélküli, de én nem lennék to

s' de csak ideiglenes segítség, ennyire nagyvonalú azokkal szem- " Miének a gyar tovább, k.lataben, akik csak látszatra akarnak dol- sa

i " kérdeztük az igazgatótol. gozni. Nem adnék sok száz ember- - A múlt év végéig 60-70 alkalnek segélyt, hiszen munka van bő- mazottunktól váltunk meg. Erre a léven. Kikötném, hogy csak az legyen pésre eladási gondjaink kényszeríjogosult erre a támogatásra, aki na- tettek bennünket. Vissza kellett fogponta legalább négy órát ledolgozik, nunk a termelést, különösen a beHogy hol? Például a városi park főttgyártást. Hústermékből is felhalrendbetételénél, melyet éppen mozódtak a készletek. Ennek ellepénzhiány miatt nem fejezhettek be. nére az idén, a múlt évhez hasonlóAz elhanyagolt utcákra, terekre is an, mintegy 15 ezer tonna nyersráférne egy „nagytakarítás". A ku- anyagot akarunk feldolgozni. Hogy rinci tavat sém tudják feltölteni, mert megálljuk helyünket a piacon, több nincs, aki elhordja fenekéről az újdonsággal - lehetőleg hozzáférheiszapréteget. A munkanélküliek so- tő áron - szeretnénk jelentkezni, kat tehetnének a város, vagyis Sajnos, az új termékek jóváhagyámindnyájunk érdekében. sa, csakúgy mint áz elmúlt időszakA konzervgyár egyik alkalmi mun- ban, rendkívül hosszadalmas és bokásnője, Klincsák Magdolna szem- nyolult folyamat. & oldat anyját írták; OZOŔAI KATALIN H QRDÓtöV VltMÖS