Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám, kedd

3 HÍREK VÉLEMÉNYEK 1991. MÁJUS 14. TŐKÉS LÁSZLÓ LEVELE Tegnapi számunkban tudósítást közöltünk a komáromi imavasárnapról, amelyen meghívott vendégként részt vett Tőkés László nagyváradi püspök is. Az előzetes tervekkel ellentétben viszont a korábban meghirdetett ökumenikus istentiszteleten nem volt jelen. Távol maradásának okát a hívőkkel levélben közölte, amelyet a helyszínen Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke olvasott fel. Tőkés László elgondolkodtató és megrázó sorai mindenképpen közérdeklődésre tartanak számot, ezért levelét az alábbiakban közöljük. KRISZTUSBAN SZERETETT, KEDVES TESTVÉREIM! A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Országos Elnökségének meghívására eljöttem Komáromba, hogy a mai napon sorra kerülő imavasárnapon igét hirdessek és az itt megjelent keresztények közösségében imádságaimban hordozzam a tervbe vett szlovákiai magyar római katolikus püspökség ügyét. A natio és religio, a vallás és nemzeti hovatartozás a történelem folyamán minden időben szorosan összefonódott, mint ahogy Izráel népének etnikai identitása is vallási formában jelentkezett, az igaz Isten iránti hűségben valósult meg. Nem meglepő tehát, hogy a Szentszék a szlovákiai magyar katolikusok 35 000 aláírásával szentesített, egyházi autonómiára vonatkozó kérelmét kedvezően fogadta, és a magyar keresztények népes gyülekezete a mai napon Komáromban önálló püspökség létrehozásáért imádkozik. Jogos óhajotokat magam is osztom és támogatom. Református népünk nem közömbös katolikus testvéreinek jövője iránt, és a vallási sokféleség ökumenikus egységében nemes célkitűzésetek megvalósulását kívánja. A romániai és szlovákiai magyarság sorspárhuzamában az erdélyi magyar katolikusok együttérzésére is számíthattok, akik a gyulafehérvári magyar érsekség létrehozásáért fáradoznak és imádkoznak. Meggyőződésem, hogy az egyházak sokat tehetnek soknemzetiségű és sokfelekezetű közép-kelet-európai térségünk békességéért. A vallási és nemzeti különbözőségek iránti megértés és türelem jegyében a kereszténység döntő módon hozzájárulhat a létező feszültségek és ellentétek leküzdéséhez, a keresztény hívek identitásának megőrzéséhez, a kisebbségi kérdés megoldásához és az általános történelmitársadalmi megbékélés ügyéhez. Ebben a szellemben rendeztünk a múlt év decemberében egy ökumenikus konferenciát Temesváron, katolikus, protestáns és ortodox részvétellel. És ebben a szellemben jöttem el a mai napon Hozzátok, tudatában annak, hogy a változatos helyi - nemzeti és vallási - sajátosságokat tiszteletben tartva, sokat tehetnek egymásért az egyes egyházak és az egymás terhét hordozó, egymás hite által épülő keresztények. Együvé ölelő magyarságunk is azt diktálja, hogy imádkozzunk és cselekedjünk hitsorsosainkért. Mindezekkel szemben rendkívül fájlalom, hogy üzenetemet nem mondhatom el nektek személyesen, és imádságomat a Ti közösségetekben. Erre nézve a teljes jószándék megvolt bennem - s ezért el is jöttem Kqmáromba. Hosszas vívódás után azonban végül is úgy döntöttem, hogy nem veszek részt az imavasárnapi gyülekezetben, és fájó szívvel ugyan - a közeli találkozások reményében - hazautaztam. Mi késztetett a visszalépésre? Hiszem, hogy tudjátok, nem a kicsinyhitű meghátrálás. Ügyeteket továbbra is, változatlanul a magaménak érzem. Éppen azért maradok távol, hogy jelenlétemmel, a térségünkben, illetve országainkban kialakult súlyos társadalmi-politikai helyzetben nehogy akaratlanul, a legjobb szándékkal is ártsak nektek és erdélyi népemnek. Romániában újabb szennyes uszító-kampány folyik személyem és a magyarság ellen. A soviniszta nacionalizmus az egész Duna-medencében hevesen támadásba lendült, és az alig meghaladt múlt sötét erői csak ürügyet keresnek, hogy elnémítsák a kisebbségeket s a még nem eléggé erős ellenzéket. A diktatúra és a soviniszta reakció megosztásunk és összeugrasztásunk révén akarja útját állni a demokráciának és szabadságnak. Személy szerint engem Isten az ö szabadítására használt, de az ember- és népellenes manipulációk épp az ellenkezőjére akarnak felhasználni. A jelenlegi helyzetben úgy ítélem, hogy ittlétemmel inkább ártanék, mint használnék a szlovákiai és romániai magyarságnak. Attól tartok, hogy fellépésemmel épp azoknak hajtanám a malmára a vizet, akik belénk akarják fojtani a szót, és továbbra is jogfosztottságban akarnak tartani. Okkal feltételezem, hogy még az imavasárnap céljának elérését is akadályozná megjelenésem. Amennyiben a többi, határon innenről és túlról meghívott főpapok távolmaradásával ellentétben én egyedül jelennék meg, ez csupán benneteket lelkesítene, míg a külső szemlélőkben gyanakvást ébresztene, és azt kérdezhetnék: miért csak egy magyar református egyházfő akar Szlovákiában magyar katolikus püspökséget? Nagy volna a veszélye annak, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom világi kezdeményezésű akciója nemkívánatos politikai bonyodalmakat eredményezne. Nagyon remélem, hogy szavaim megértésre találnak a Gyülekezetben. Nem a megalkuvás, hanem a bölcsesség és józanság lelke késztet Visszavonulásra. Imádságaim azonban egybeolvadnak a Tieitekkel. Vallom, hogy „mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elveszszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." „Ne vessétek el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van." (Zsid. 10,39.35) Istennek terveiben mindennek eljön a kellő ideje. ő áldjon meg és őrizzen meg Benneteket! Remélem, hogy a szlovákok és magyarok, a románság és magyarság végre egymásra találnak és meg fognak békélni. ígérem, hogy a közeljövőben el fogok jönni Hozzátok. Dicsértessék a Jézus Krisztust! Békesség néktek. Komárom, 1991. május 12

. TŐKÉS LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI SZERBEK NÉPSZAVAZÁSA Több mint 90 százalékos volt a részvétel a horvátországi úgynevezett Krajina szerb autonóm tartományban megrendezett népszavazáson. Ez mér a tegnap délutáni előzetes eredményekből is kiderült. Az e köztársaságban élő szerb lakosságnak arra a kérdésre kellett válaszolnia, akarja-e, hogy Krajinát Szerbiához csatolják, s hogy azzal együtt, valamint más tagköztársaságokkal közösen Jugoszlávia keretein belül maradjanak-e. A döntő többség természetesen igennel válaszolt, vagyis Jugoszlávia megőrzésére is szavazott. Egyértelműen értésre adták ezzel azt is, hogy nem fognak részt venni a május 19-re kiirt horvátországi 'népszavazáson, amelyen az lesz a fő kérdés, hogy Jugoszlávia föderáció maradjon-e vagy pedig konföderációvá alakuljon át. Egyébként Horvátország a krajinai referendumot törvénytelennek tartja. Sztjepan Mesic, a jugoszláv államelnökség alelnöke vasárnap úgy kommentálta az eseményt, Krajina oly módon csatlakozhat Szerbiához, mint ahogyan például az afrikai Kamerun tehetné ezt. NEM KÖNNYŰ A KÖZEL-KELETI MISSZIÓ James Baker amerikai külügyminiszter nyilván abban reménykedve utazott vasárnap este Kairóba, hogy ott több sikerrel fog járni, mint Damaszkuszban. Kíséretének egyik tagja ugyanis úgy nyilatkozott, damaszkuszi missziója eredménytelenül zárult, nem sikerült rábírnia Szíriát rugalmasabb álláspontra a közel-keleti békekonferencia összehívásának ügyében. A már említett forrás szerint Szíria és Izrael álláspontja most minden korábbinál távolabb áll egymástól, mindenekelőtt az esetleges konferencia ügyrendi kérdéseit illetően. Szíria azt szeretné, ha a békefolyamatban az ENSZ jelentős szerepet kapna, Izrael viszont elutasítja a világszervezet részvételét, mivel azt magával szemben ellenségesnek tartja. Izrael ugyancsak elutasítja azt a követelést, hogy a békekonferencia rendszeres időközökben üljön össze és értékelje a rendezési folyamat előrehaladását. Nyomban Kairóba való megérkezése után Baker tárgyalóasztalhoz ült Alekszandr Besszmertnih szovjet külügyminiszterrel. A találkozó eredményeiről egyik fél sem nyilatkozott, Baker inkább arról próbálta meggyőzni az újságírókat, hogy erőfeszítései Damaszkuszban sem jutottak zsákutcába, s több az azonos, mint az ellentétes vélemény. Ezután a találkozó után jelentették be, hogy a szovjet külügyminiszter lemondta mára tervezett libanoni látogatását. A szovjet nagykövet állítólag csak annyit közölt a bejrúti kormánnyal, hogy a látogatást „előre nem látható okok" tették lehetetlenné. Besszmertnih és Baker a megbeszélések után közös sajtóértekezletet tartott. Baker tájékoztatta az újságírókat, hogy megvitatták az észak-iraki tielyzetet, mindenekelőtt a kurdoknak nyújtandó humanitárius segítség problémáit. Mindkét fél hangsúlyozta, arra van szükség, hogy a segítségnyújtásért a nemzetközi közösség vállalja a felelősséget. Baker szerint az USA azért vesz részt olyan jelentős erőkkel ebben az akcióban, mivel úgy véli, senki más sem képes a szükségeset megtenni az emberéletek megmentése érdekében. Washington emellett úgy véli, az ENSZ-nek és a nemzetközi szervezeteknek meg kellene jelenniük Észak-Irakban és át kellene venniük a felelősséget a segítségnyújtásért. A tárgyalások során az USA állítólag biztosította arról a Szovjetuniót, hogy amint zökkenőmentesen fog működni a nemzetközi segélyakció, kivonja katonáit Észak-Irakból. Besszmertnih a sajtóértekezleten közölte, amerikai partnerével arról is beszéltek, hogy nagyon keskeny sáv választja el a humanitárius segítséget Irak szuverenitásától. ANGOLA A BÉKEKÖTÉS ELKERÜLHETETLEN Fegyveres összecsapások voltak a múlt hét végén Angolában a kormányerők és az UNITA között, hozzávetőleg hatvanan haltak meg. Korábban mindennaposak voltak az ilyen hírek, most azonban megkülönböztetett figyelmet érdemel a vasárnapi bejelentés, mert egyes megfigyelők szerint meghiúsíthatja a május 31 re Lisszabonba tervezett ünnepélyes aktust: a tizenhat éve húzódó polgárháború lezárását jelentős békemegállapodás aláírását. Ezzel sokéves munka, hosszadalmas békéltető tárgyalások eredményei hiúsulnának meg. Túlzottnak érzem ezt a pesszimizmust, meggyőződésem, hogy a legroszszabb esetben is csak elodázhatnák egy rövid időre az aláírást, mert ma már egyetlen fél sem engedheti meg magának az angolai polgárháború folytatását. Az már más kérdés, hogy a megállapodás fő pontjainak, alapelveinek mennyire lehet - vagy akarnak majd a közvetlen résztvevők - érvényt szerezni, de erről kicsit később. E hónap elején a portugáliai Estorilban parafált szerződést május utolsó napján Eduardo dos Santos államfő és Jonas Savimbi, az UNITA vezetője írja majd alá. A tervek szerint jelen lesz Alekszandr Besszmertnih szovjet, James Baker amerikai külügyminiszter, továbbá Pérez de Cuellar, az ENSZ és Ahmed Szallm, az Afrikai Egységszervezet főtitkára. Ennek pedig nem pusztán protokolláris, hanem elvi jelentősége van, érzékelteti: a nagyhatalmak, amelyek közreműködtek a szerződés tető alá hozásában, érdekeltek az angolai békében, s valamilyen garanciákat is vállalnak azért, hogy a dokumentumot tiszteletben tartsák. Fontos ellenőrző szerepet fog betölteni az ENSZ is az átmeneti időszakban. A lisszaboni helyszín természetessé teszi a legfelsőbb szintű portugál képviseletet, hiszen a tárgyalások közvetítőjeként Portugália óriási érdemeket szerzett abban, hogy a baloldali kormány mégis megállapodott a jobboldali UNITA-val. S most nézzük a lényeget, a már parafált szerződés főbb pontjait. A felek tűzszünetet hirdetnek ki, ennek betartására egy hatszáz fős ENSZ-kontinges felügyel majd. Sokáig nem tudtak megegyezni a választások időpontjában és a fegyveres erők kérdésében. Kedvezően befolyásolta a párbeszédet Savimbi meglepő márciusi bejelentése arról, hogy hajlandó egyoldalú tűzszünetet hirdetni, az UNITA pedig fegyveres szervezetből politikai mozgalommá alakul át. Ennek fejében azt kérte, hogy egy éven belül tartsák meg az első szabad általános választásokat. Luandában pedig határozatot hoztak a többpártrendszer bevezetéséről, az MPLA-Munkapárt lemondott a marxizmus-leninizmusról. Ragaszkodott viszont ahhoz, hogy választásokat csak három év múlva tartsanak, addig tolják ki az átmeneti időszak határát. Portugál ösztönzésre született meg a kompromisszum, a 18 hónapos átmeneti időszak, ami azt jelenti, hogy a jövő év novemberében meg kell rendezni a választásokat. Az egyik ezzel összefüggő kényes kérdést Savimbi már márciusban megoldotta, mondván, nincs kifogása ellene, ha az átmeneti időszakban a mostani kormány lesz hatalmon, viszont egy vegyes, a kormány, az UNITA, Portugália, az USA és a Szovjetunió képviselőiből álló bizottság fogja irányítani a választások előkészítését és a fegyveres erők átalakítását. S ezzel elérkeztünk a másik nagy kompromisszumhoz: a kormány és az UNITA fegyvereseit egy nemzeti hadseregben egyesítik, a légierőt és a haditengerészetet is megnyitják az UNITA előtt. Az első pillanatban nehéz felfogni, milyen óriási jelentőségű ez egy olyan afrikai országban, ahol a két frakció másfél évtizeden keresztül gyilkolta egymást. Angola, ez a volt portugál gyarmat ma a világ legszegényebb országai közé tartozik, rendkívül alacsony életszínvonallal, hihetetlenül szétzüllött gazdasággal. Ezt azért kell külön hangsúlyozni, mert például a brit Financial Times értékelése szerint Angola az öt leggazdagabb afrikai ország egyike lehetne, s alig van még egy állam, amely így elpazarolta volna potenciális gazdagságát, óriási lehetőségeit. Angolának olaja és gyémántja van, s ami szinte hihetetlennek tűnik: valamikor élelmiszert exportált. Túl korai lenne most a majdani választások esélyeit latolgatni, de az alapvető tájékozódás kedvéért érdemes megemlíteni, hogy sokak szerint az UNITA-nak lesznek nagyobb esélyei, mivel az MPLA lejáratta magát. De nem kevesebben állítják - s nem is az MPLA-hívek közül hogy a lakosság már egyik félben sem bízik, szívesebben látna egy harmadik politikai erőt. Az UNITA-t azért nem szeretik, mert a volt pretoriai fajüldöző rendszer támogatását élvezte, és nagyon kegyetlen, a lakossággal szemben is kegyetlen háborút folytatott. Ami igaz, a kormány elleni harcban az volt az egyik elve, hogy a polgári lakosságot félelemben kell tartani. Nem válogatta meg az eszközöket, ezt például az a hatvanhat csehszlovák állampolgár is tanúsíthatja, akiket 1983-ban ejtettek túszul Alto Catumbelában. Az ő kálváriájuk három hónapon át tartott. Kérdés tehát, hogy a jövő év végéig színre lép-e egy számottevő harmadik politikai erő. A hangsúly a számottevőn van, mert a közelmúltban megalakult az Angolai Polgári Szövetség nevű mozgalom, amelynek vezetője, Joaqim Pinto de Andrede azt mondotta az említett brit lap tudósítójának, ha a kormány nem tudja a különböző politikai erőket és mozgalmakat valamilyen polgári fórumba tömöríteni, ahogyan az Csehszlovákiában történt, akkor az angolai újjászületés politikai konfliktusokba fog torkollni. MAUNÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN I

dén nyáron biztosan sor kerül George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök találkozójára - erősítette meg Szergej Grigoriev, a szovjet államfő szóvivője az ABC amerikai televíziós állomásnak adott vasárnap esti interjújában. Egyben közölte: még a csúcsértekezlet előtt aláírásra előkészítik a fegyverkezés ellenőrzéséről szóló szerződést. George Bush szombaton 45 perces telefonbeszélgetést folytatott Gorbacsovval. - Tisztáztunk néhány problémát - jelentette ki ezzel összefüggésben Bush elnök. K

azahsztánban, a Kapusztyin jar-i katonai lőtéren vasárnap délután megsemmisítették az 1987ben aláírt szovjet-amerikai rakétaszerződés alá eső utolsó két szovjet rakétát. Az RSD-10-es (22-20) rakéták megsemmisítését a külföldi televíziós csoportok a helyszínen kísérhették figyelemmel. A Szovjetunió így hatnapos késéssel csatlakozott az Egyesült Államokhoz, amely utolsó Pershing 2-es típusú rakétáját május 6-án semmisítette meg. V

asárnap az albán parlament bizalmat szavazott Fatos Nano új kormányának és programjának - közölte az ATA hírügynökség. A 22 miniszterből és három bizottsági elnökből álló új kormányt kétharmados szavazattöbbséggel hagyták jóvá; ennyi mandátummal bír a parlamentben az Albán Munkapárt. Az ellenzéki Demokratikus Párt a kabinet ellen szavazott. A hírügynökség szerint az ellenzéki párt parlamenti csoportjának vezetője azt vetette az új miniszterelnök szemére, hogy nem foglalt állást az ország kulcsfontosságú problémáival kapcsolatban, mint amilyen a földtulajdon, a lakáskérdés, a mezőgazdasági szövetkezetek jövője, a kormány politikai struktúrája, az árak és bérek közötti viszony. P

ierre Joxe francia védelmi miniszter, miután vasárnap Ammanban tárgyalásokat folytatott Husszein királlyal és több más vezetővel, közölte az újságírókkal: egyetért azzal, hogy Franciaország pótalkatrészeket adjon el Jordániának ahhoz a 34 Mirage F1-es típusú harci repülőgéphez, amelyet Amman 1979-ben vásárolt. Joxe további részletekről nem számolt be. Jordánia 1988-ban úgy döntött, 12 Mirage típusú gépet vásárol és további nyolcat megrendel. A szállítást azonban befagyasztották, miután Irak tavaly augusztusában megszállta Kuvaitot. Diplomaták szerint Franciaország, mint az Irak-ellenes koalíció tagja, attól tartott, hogy Amman Bagdad rendelkezésére bocsáthatná a gépeket. Z

ulu fegyveresek legkevesebb 25 személyt gyilkoltak meg vasárnap, amikor a reggeli órákban támadást hajtottak végre Johannesburg egyik négerek-lakta elővárosa ellen. Szemtanúk szerint a zuluk késekkel támadtak rá az alvó emberekre és felgyújtottak legkevesebb 80 faházat. A rendőrség a sebesültek számát 30-ra becsülte. S

alvadorban ismét kiújultak a kormánykatonák és a Farabundo Marti Nemzetei Felszabadítási Front tagjai közötti harcok. A hét végén a radio Venceremos, a partizánok rádióadója közölte, nyolc katona életét vesztette a harcokban és további 13 megadta magát. A hadsereg forrásai közvetelenül megerősítették ezeket az információkat. Közölték, Usulután tartományban a fegyveres összecsapások során hat katonát öltek meg és további hatnak nyoma veszett. A harcok azután újultak ki, hogy az elmúlt héten ismét kudarcba fulladtak a szembenálló felek közötti béketárgyalások. T

avaly Svédország 3,33 milliárd svéd korona (több mint fél milliárd dollár) értékben exportált fegyvereket, ami az 1989-es évhez viszonyítva 46,5 százalékos csökkenés. Erről a svéd külügyminisztérium kereskedelmi osztálya tájékoztatott. A svéd hadiipart az elmúlt években élesen bírálták, ugyanis bizonyítást nyert, hogy a tranzit szállítók - például Szingapúr - olyan országokba exportáltak fegyvereket, amelyekbe a svéd törvények tiltják,