Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-27 / 99. szám, szombat

OLCSÓN A NAGYVILÁGBA ... a hazánkból külföldre irányuló és a külföldről hazánkba érkező válaszleveleket . >.- kizárólag az Új Szó szerkesztősége közvetíti, tehát valamennyit ide kell küldeni. (4. oldal) FÜGGETLEN NAPILAP Szombat, 1991. április 27. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 99. szám MILYEN ÚTON? ... a Csemadok nemcsak asszisztált a mindenkori hatalomnak, hanem egy kissé „telephelye" is volt a „gyanúsaknak", akik a nemzeti kultúra terjesztését, jogaik megfogalmazását vállalták. (5. oldal) TÖRVÉNY A MATICA SLOVENSKÁRÓL NYUGODTABB KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT FOLYTATTA MUNKÁJÁT A PARLAMENT (Munkatársunktól) - A kordonok, a szigorú rendőri őrizet és az épület előtt álldogáló csoportok még emlékeztettek az elmúlt napok viharos eseményeire, de magában a parlamentben már rendes kerékvágásba lendült a munka. Egyperces néma csend­del megemlékeztek a képviselők a csernobili tragédia áldozataiéi ról, majd hozzáláttak a napirenden szereplő öt törvény közül az első megvitatásához. v A Matica slovenskáról szóló tör­vénytervezetet Ladislav Snopko kulturális miniszter terjesztette elő, majd Ján Findra, a bizottságok kö­zös előadója ismertette a képviselők módosító javaslatait. A vitában a fel­szólalók kiemelték a Matica történel­mi szerepét és nagy jelentőségét a szlovákok életében. Olyan véle­mény is elhangzott, hogy méltatlan vitát folytatni a törvénytervezetről, azt közfelkiáltással kellene elfogad­ni. Ásványi László (MKDM) indítvá­nyozta, töröljék a törvényből azt a meghatározást, amely szerint a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken a Matica szakemberek­ből és a lakosságból csoportokat szervez a szlovákok helyzetének vizsgálatára. Javaslatát nem fogad­ták el, viszont az oktatási, tudomá­nyos és kulturális bizottság módosí­tó javaslatát megszavazták. Eszerint a Matica által szervezett szakem­berek csoportja a szlovákok helyze­tét Szlovákia egész területén vizs­gálja majd. + Nagy ellenkezést váltott ki Tirin­da Péter (MKDM) felszólalása, melyben azt szorgalmazta, határoz­zák meg pontosabban a Maticának, mint jogi személynek a jogkörét. Szavai szerint a Matica törvény sze­rinti jogi jellemzése a CSKP jogállá­sára emlékeztet az elmúlt évtize­dekből. Anton Hmko (SZNP) javaslatára szót kapott Jozef Markuš, a Matica elnöke is, aki többek között vissza­utasította azt, hogy az elmúlt hóna­pokban a Maticát a hatalmi harccal kapcsolatban emlegették. „Beisme­rem azonban, hogy a Matica bizo­nyos értelemben küzd a hatalomért. Azért harcol, hogy a Szlovák Köztár­saságban a hatalom csakis a Szlo­vák Köztársaság polgárainak kezé­ben legyen - mondotta. A törvény jóváhagyása után ki­sebb vita bontakozott ki arról, hogy folytassák-e munkájukat a képvise­lők, de végül úgy döntöttek, hogy az ülést félbeszakítják, és hétfőn ismét összeülnek. -esi­TISZTÁBBÁ VÁLT A KÉP A. NAGY LÁSZLÓVAL A SZLOVÁK PARLAMENT DRÁMAI NAPJAIRÓL • Alelnök úr, hogyan értékelné a Szlovák Nemzeti Tanács 13. ülé­sének eddigi lefolyását? - Már többször mondtam, hogy a parlament történelmi fontosságú ülést tartott, de ezt a mostani ta­nácskozást vízválasztó jelentőségű­nek tekintem. • Milyen értelemben? - Ismét tisztábbá vált a kép. Az egyik oldalon azok a képviselők áll­nak, akik számára a demokrácia, a jogrend, a jogállamiság a fontos, s ez a csoport az európai normákat próbálja nálunk meghonosítani. A másik csoport hívei gyakran hasz­nálnak olyan eszközöket, amelyek nem egyeztethetők össze az alap­vető etikai s morális értékekkel. Val­lom, a politikának és az etikának egy­séget kell képeznie, s ez a törekvés az utóbbi csoportot nem jellemzi, önmagába zárkózik, azt tartja, hogy Szlovákia elszigetelődhet a világtól, képes egyedül megoldani problémá­it és a szlovákiai sajátosságokat minden tekintetben fölérendeli az ál­talános emberi értékeknek. Az első csoportba a parlamentben a KDM, a NYEE, az FMK, a DP képviselői­nek többsége, az MKDM, valamint (Folytatás a 2. oldalon) A KURDOK NEM HISZNEK SZADDAMNAK BAGDAD KIVONTA FEGYVERESEIT ZAKHÓBÓL • TÖRÖKORSZÁG LISZTET AD EL IRAKNAK Mint már beszámoltunk róla, az USA, Nagy-Britannia és Franciaor­szág szerdán felszólította a bagdadi vezetést, hogy az észak-iraki bizton­sági övezetből, ahol a menekültek táboroznak, vonja ki fegyveres erőit. Csütörtökön Mariin Fitzwater, fe­hérházi szóvivő még azt mondotta, ebben az ultimátumban nem jelöltek meg pontos határidőt, tegnap reggel meg már arról érkeztek hírek, hogy Irak Zakho város térségéből kivonta biztonsági erőinek nagy részét. Ezt Abdal Amir Anbarí, Irak ENSZ­nagykövete közölte, megállapítva, hogy a katonák már mind távoztak, s a rendőrök döntő" többsége is. A városban már csak mintegy 50 főnyi iraki fegyveres maradt. A beje­lentésre azonnal reagált Fitzwater, s kijelentette, hogy Bagdad eljárását „jónak és reménykeltőnek" tekinti. Hangsúlyozta azonban, hogy az ira­ki katonák kivonását az USA még nem erősítette meg, de remélik, hogy ez megtörtént. Tegnapi számunkban már jelez­tük, hogy Dzsalal Talabani kurd vezető elvben megállapodott Szad­dammal az iraki kurd autonómia létrehozásáról. Erre reagáltak a száműzetésben élő kurd vezetők, hangsúlyozva, a három és fél millió kurd számára az autonómiát az ENSZ-nek és a nyugati hatalmak­nak is garantálniuk kell. Mohszen Dizai, az Iraki Kurd Front Párizsban élő vezetője, egykori csehszlovák nagykövet kijelentette, konkrét meg­állapodás még nincs, még csak tár­gyalnak róla. Ezért korai lenne az eseményeket kommentálni. Rámu­tatott viszont a bagdadi rezsimmel (Folytatás a 3. oldalon) JAVULÓ LEHETŐSÉGEK, FENNÁLLÓ PROBLÉMÁK A közel-keleti rendezés kapcsán, s természetesen James Baker amerikai külügyminiszter ingadiplo­máciájával összefüggésben a meg­figyelők most elsősorban azt talál­gatják, milyen eredményekkel zárul­tak csütörtökön Kiszlovodszkban tárgyalásai szovjet kollégájával, Alekszandr Besszmertnihhel. Ba­ker, aki tegnap már ismét Izraelben volt, e megbeszélések után kijelen­tette, a béke megteremtésének le­hetőségei ebben a térségben javul­tak. Jeruzsálembe való visszatérése előtt ugyanakkor azt is mondotta, továbbra is vannak problémák. Besszmertnih újságírók előtt jelen­tette be, hogy májusban Izraelbe látogat, s tárgyalásainak programja független lesz a csütörtöki megbe­szélések eredményeitől. Nem titok, hogy Besszmertnih a szovjet-izraeli diplomáciai kapcsolatok felújításáról fog tárgyalni. A szovjet diplomácia vezetője Ba­(Folytatás a 2. oldalon) JÁN ČARNOGURSKÝ: „ELSŐSORBAN MEČIAR A VÉTKES" • Alig száz óra telt el az On kinevezése óta, az eltelt idő nagy részét a parlamentben töltötte, nemigen vette igénybe új székét a kormány épületében. Adódott már munkája az új funkciójából eredően? - Igen, igen. Hiszen amikor az SZNT-ben ültünk, a tüntetők meg­ostromolták az épületet, összetörték a kaput, ezért döntenem kellett a rendőrség bevetéséről, amely azuťán kiszorította az embereket az épület elől. Gondolom, a lakosság tudatosította, hogy a rendőrség mi­nimális mértékben avatkozott be, ugyanakkor ez elegendő volt ahhoz, hogy a parlamenti tanácskozás nyu­godtan folyjék. Ezért a kormány fe­lelős. • Az elmúlt napokban gyakran ragoztuk a demokrácia szót. On azok közé tartozik, akik akkor ke­rültek hatalomra, amikor nemigen tartották be a törvényeket. 1989 novembere még élénken éi az em­berek emlékezetében, ragaszkod­hat ahhoz, hogy szó szerint be­tartsák a törvényeket. Egy részük azt mondja, hogy megint a hata­lomról van szó, nem a demokráci­áról. Hogyan magyarázná ezt meg nekik? - A törvényt, a hatalmat, a de­mokráciát és a szabadságot politikai összhangba akarjuk hozni. Úgy tű­nik, egyelőre sikerült. • Ügy gondolja, hogy Jozef Tomko bíboros szavai hatással lesznek a küldöttekre? - Úgy vélem, konstruktívan ha­tott, mert az őt követő felszólalók gyakran hivatkoztak rá, amikor a legaktuálisabb politikai kérdések­hez szóltak hozzá, és úgy vettem észre, a bíboros úr felszólalása után kulturáltabbá vált a tanácskozás. • Egységre kellene töreked­nünk, Szlovákiában ez hiányzik. - Kormányunk erre törekszik. • Tudatosítsuk, hogy a szlovák társadalom szerteágazó - mondta első kormányfői beszédében. Ho­gyan kívánja leküzdeni ezt a ne­hézséget, és - legyünk őszinték - az Önnel szembeni ellenszen­vet? Mi lesz a legnehezebb aka­dály? - Legnehezebb lesz megérteni és felmérni a ránk váró gazdasági ne­hézségeket, megállapítani, mennyi­ben vagyunk vétkesek létrejöttük­ben, és ki tudjuk-e ezeket kerülni. Ezt a problémát is az igazmondás módszerével akarjuk megoldani. • A gazdasági helyzetet emlí­tette. A szlovák kormány tíz nap­pal ezelőtt nem fogadta el a gaz­dasági reformtervezetet, bizal­matlanságát fejezte ki Jozef Ku­čerákkal szemben, akit ön megvé­dett. Ezt azt jelenti, hogy hasonló tervezettel áll elő az új kormány? - Nem. Elvégre a kormány úgy határozott, hogy Filkus miniszter urat bízza meg az új tervezet kidol­gozásával. A megbízás érvényes, (Folytatás a 2. oldalon) A TAGSÁG NEM JÁRT LIMUZINON... Ha üldözési mániám lenne, vagy fóbiás volnék, mostanában azon törném a fejem, vajon nem zseniális, előrelátó húzása volt-e a szlovák politi­kának, hogy a pártállam idején a Matica sloven­skát a háttérbe parancsolta, míg a Csemadokot pénzelte, akárha előre lehetett volna látni egy majdani politikai fordulat tényét, egy új politikai helyzetet, amelyben az utóbbit vádolni lehet kompromittálódásáért - mint azt teszi válogatat­lan eszközökkel néhány független sajtótermék. Szerencsére nem vagyok fóbiás, igyekszem nem ellenségképben gondolkodni, s kerülni az efféle erőltetett párhuzamokat. A pártállam veze­tése egyszerűen tartott a múlt században alapí­tott Matica esetleges befolyásától, míg a Csema­dok a párt gyermeke volt, amelyet Sztálin, Rákosi és Lőrincz elvtársak alapítottak, mint azt sommá­san állapította meg valamelyik elvakult tollnok. S báľ a Matica egyre nagyobb térhódításának vagyunk tanúi, külön törvény készült jogkörének meghatározására, ugyanakkor a Csemadok alig­ha számíthat az államtól több támogatásra, ettől a feloldhatatlan kettősségtől a tények még tények maradnak. Tény az is, hogy ez a szlovák politika már nem az a szlovák politika, mint ahogyan az is, hogy hiába fenyegette meg a Csemadokot az exbel­ügyminiszter Mečiar - Mečiar ment, a Csemadok maradt. Egy dolgot azonban így is világosan kell látnunk: a párt emlőin nevelkedett Csemadok a jelenlegi struktúrájával, kidciállományával, ve­zetésével aligha lehet partnere a szlovák politiká­nak. Nem a pillanatnyinak, de a következő, s az azután következőnek sem. Van politikai képviseletünk a parlamentben, három mozgalom képviselői felelnek a magyar választópolgárok elvárásainak, akár liberális esz­meiséget, akár a kényszerű populizmust vallják magukénak, vagy a keresztényi értékrendet. Fel­oldódhat végre az a patthelyzet, amelyben a kul­turális szervezet más politikai képviselet híján kénytelen volt (olykor csak lett volna) politizálni, a fábryistvánok helyett verni az asztalt, teszem azt oktatásügyben. Feloldódhat végre az az abszur­dum, amelyben elvtárs feszült elvtárs ellen, elv­testvér hadakozott elvtestvérrel a kisebbségi jo­gok védelmében. Mert a mindenkori központi bizottságnak választania kellett: vagy elvtestvé­reivel tartott, az internacionalizmus hamis köpö­nyegébe csavarózva védte pozícióját, előjogait és árulta el nemzetét, vagy nemzetével tartott és tagadta meg elveit. De hisz mindannyian tudjuk, hogy végül is hem ez volt a Csemadok. A Csemadok valami más volt: ingyenmunka, megszállottak szekértá­bora, akik óvni, védeni igyekeztek nemzeti ha­gyományainkat, ápolni népi kultúránkat. A Cse­madok köszönömért munkálkodó ezrek véd- és dacszövetsége volt, olykor egyetlen záloga nem­zeti megmaradásunknak. A Csemadok fűtetlen kultúrházak tömkelege, gumicsizmás népitánco­sok, kulisszák nélküli színjátszók, a semmiből értéket teremtők igyekezete volt. A Csemadok tagsága sosem volt igazán azonos a Csemadok mindenkori vezetésével. A tagság nem járt limu­zinokon. A tagság dolgozott, fizette a tagdíjat és reménykedett. Most is reménykedik. Az újságíró pedig abban reménykedik, hogy a nagy felbolydulásban nem öntik ki gyerekestől a fürdővizet, s megmarad a Csemadok. Megma­rad annak, ami a küldetése, feladata lenne: kultúránk, hagyományaink, értékeink felvállalója, elmaradottságunk, bezártságunk, s uram bocsá', tudatlanságunk leépítője. Oly könnyű lenne felso­rolni, hány intézményünk van, s oly nehéz lenne számba venni, mennyire lenne szükségünk! S hogy mi minden fog hiányozni hamarosan, már csak a nehéz gazdasági helyzet miatt is, nemso­kára! Politikai pártjaink ezek megteremtését nyil­ván nem vállalják, vállalhatják magukra. Az újságíró csak abban reménykedhet, hogy az eszmefuttatása elején említett fóbiás, ellen­ségképben gondolkodó attitűd visszasüllyed oda, ahonnan vétetett: az ötvenes évek rekvizitumai közé, s a melldöngető, mártírszerepben tetszelgő messiások helyett olyan vezetést választ a tag­ság, amely szakmai felkészültségével érdemli ki a süvegelést, hogy kulturált kultúránk lehessen végre. Hogy egyáltalán lehessen kultúránk. A politikát pedig hagyjuk a politikusokra. KÖVESDI KÁROLY AZ ÚJ KÉTOLDALÚ SZERZŐDÉSEKRŐL A Prágában tartott, Az európai biztonság jövöje című kétnapos nemzetközi konferencia alkalmából Jirí Dienstbier szövetségi minisz­terelnök-helyettes, külügyminiszter a Czernín-palotában találkozott Bul­gária, Románia és a Szovjetunió küldötteivel. Főleg az új kétoldalú szerződésekről és a gazdasági együttműködésről tárgyalt Viktor Valkowal, Bulgária külügyminiszte­rével, Adrian Nastase román kül­ügyminiszterrel és Julij Kvicinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes­sel. A csehszlovák külügyminiszter és a szovjet külügyminiszter-helyettes az új kétoldalú szerződésről is ta­nácskozott. Amint azt Zdenék Ma­téjka csehszlovák külügyminiszter­helyettes elmondta, új típusú szer­ződésről van szó, amely idővel ré­szét képezné az eljövendő összeu­rópai rendszernek. A felek a szerző­dés minden pontjában megegyez­tek. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom