Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-15 / 88. szám, hétfő

HlREK - VÉLEMÉNYEK UJSZOI 1991. ÁPRILIS 15. CSEHSZLOVÁKIA­KELET-EURÓPA FUTÁRA? (Munkatársunktól) - Charles Ja­mes Haughey, az ír Köztársaság kormányfője Pozsonyban zárta há­romnapos csehszlovákiai látoga­tását. ; Nem sokkal megérkezése után tárgyalásokat kezdétt Vladimír Me­čiar kormányfővel. A tanácskozáson jelen volt Milan Kňažko, a nemzet­közi kapcsolatok minisztere, vala­mint Joseph Small, Írország prágai nagykövete. A vendéget délután František Mikloško, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke is fogadta. Elutazása előtt, szombaton dél­után közös - röpke 15 perces - saj­tóértekezletet tartott szlovákiai ven­déglátójával, Vladimír Mečiar mi­niszterelnökkel. Haughey elmondta, nemcsak Írország kormányfőjeként, hanem az Európai Közösségek tag­országának képviselőjeként is jött Csehszlovákiába, hogy mélyebb be­tekintést nyerjen az itteni politikába, megértse a problémákat, tájékozód­jon a cseh és a szlovák vezetők elsődleges céljairól. Természetesen - hangsúlyozta a miniszterelnök - a gazdasági szempontok sem vol­tak másodrangúak. Röviden beszámolt a Pozsony­ban folytatott „hasznos, nyílt és őszinte" tárgyalásairól, melyek so­rán Mečiar kormányfő tájékoztatott a politikai helyzetről, arról, hogy ő hogyan képzeli el Csehszlovákia jövőjét a föderációban és szélesebb európai összefüggésekben is. Haug­hey meggyőződését fejezte ki, hogy látogatása mind politikai, mind pedig gazdasági szempontból na­gyon hasznos volt, s elmondta, az eredményekről természetesen be­számol majd az Európai Közössé­gekben is. Ezután Vladimír Mečiar pár mon­datban összefoglalta a tárgyalások témaköreit. Kifejtette vendégének a hazai és kelet-európai politikai helyzettel kapcsolatos nézeteit, rá­mutatott a szovjet határok közelsé­géből eredő szlovákiai „sajátossá­gokra". Szólt a hagyományokban eddig igencsak szegény kétoldalú gazdasagi és kereskedelmi kapcso­latokról, amelyek „kapuját csak a mostani látogatás nyitja meg." Mint mondotta, javaslatok hangzot­tak el a közös vállalkozásra, a ban­kok közötti együttműködésre vonat­kozóan; a tárgyalópartner érdeklő­dést tanúsított a közös traktorgyár­tás, a szlovákiai üvegipari és más fogyasztási cikkek szállítása iránt. Írországnak is van mit ajánlania, kezdve a haltól, bőripari termékeken át egészen az elektronikáig. Továb­bá szakértői tanácsadásra is szá­míthatunk, ám a legfontosabb szá­munkra a kölcsönös kereskedelem, a termelési együttműködés, a vállal­kozás a harmadik piacokon - hang­súlyozta a miniszterelnök. Ami pedig az Európai Közösségeket illeti - folytatta - „biztosítottak bennün­ket, hogy általános az a vélemény, miszerint Csehszlovákiának egysé­ges államnak kellene maradnia". A protokolláris jellegű sajtóérte­kezletek gyengéje az idő, s mivel ebből most is kevés volt, csupán a Csehszlovák Sajtóiroda és a tele­vízió munkatársa kapott rövid vá­laszt kérdésére. Az utóbbi arra volt kíváncsi, hogy Haughey miként kép­zeli el a kapcsolatok továbbfejlesz­tését, mind Írországgal, mind a nyu­gat-európai „tizenkettekkel". Dublin keresni fogja az együttműködés le­hetőségeit, az európai színtéren vi­szont Csehszlovákiának kell igye­keznie. Rövid távon törekednie kell a mielőbbi társulási megállapodásra az EK-val, hosszú távon pedig a tel­jes jogú tagságra. Csak ezután nyílik meg az út a valódi fejlődés előtt - vélte Haughey. Végezetül azért azt is megtudtuk, hogy az ír miniszterelnököt nem érte semmilyen politikai meglepetés láto­gatása során, hiszen, mint elárulta, felkészülten érkezett. Írország, mint az EK összes többi tagja, a széle­sebb közép-kelet-európai összefüg­gésekben is figyelemmel kíséri a csehszlovákiai eseményeket. Nyugat-Európa úgy véli, hogy ha­zánk egyfajta „futár", a kelet-euró­pai helyzet formálója lehet. Épp ezért fontos tényező a csehszlovák politika alakulása, a föderáció jövő­je. (urbán) REFLEX „BÁTOR" SZLOVÁK NEMZETGAZDÁSZOK A Nyilvánosság az Erőszak Ellen kettészakadása politikai földindulást váltott ki Szlovákiában. Normális viszonyok között egy országban általá­ban néhány hét alatt ilyen politikai kataklizma után is nyugalmi állapotba többé-kevésbé egyensúlyi helyzetbe kerül a közélet. Nálunk, sajnos, távolról sincsenek normális viszonyok, így a helyes politikai gyakorlat keresése közben egyetlen parlamentáris demokrácia praxisát sem lehet alapul vennünk. A politikai földindulások fő rezgéshullámai, igaz, máshol is a gazdasági érdekek mentén haladnak, csakhogy más, évtizedek, netán évszázadok óta folyamatosan demokratikus orzságokban úgyszól­ván még egyszer sem került a gazdaság olyan mélypontra, mint ahova a volt szocialista országok gazdasága hanyatlott. Általában a közgazdászok is és az egyszerű emberek is elfogadták a kormányprogramnak azt a tételét, hogy csak előre menekülhetünk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tervutasításos gazdasági rendszert teljes mértékben piacgazdálkodási rendszerrel kell felváltani. Tehát az eddigi módszerek nem tökéletesíthetők, a kommunista rendszer megre­formálására irányuló eddigi összes törekvés kudarcba fulladt. A lakosság a kormányprogram meghirdetésekor általában azt a meg­állapítást is elfogadta, hogy az átalakítás nem lesz fájdalommentes. Sőt, az emberek többsége tisztában van vele, hogy jelentős áldozatokat kell hoznia. így volt ez egészen a közelmúltig, amikor is színre lépett a független szlovák közgazdászok Hvezdoň Kočtúch vezette csoportja, és közzé­tette „programját", amelynek az a lényege, hogy Szlovákiában mérsé­kelnie kell a reform ütemét. Rudolf Filkus szlovák gazdaságstratégiai miniszter hírhedt nyilatkozatának például ez a lényege; „A kormánynak egy bizonyos pillanatban fel kell állnia az asztal mellől; hogy értékesítési lehetőségeket keressen a vállalatoknak". Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy feladjuk a következetes gazdaságátalakítási program alapelvét, amelynek ez a lényege: A kor­mány, az állam a gazdaságban a legerősebbeket, a szociális szférában pedig a leggyengébbeket támogatja. Ha Filkus miniszter koncepciója értelmében a kormány „feláll az asztal mellől" és segítséget akar nyújtani némely vállalatoknak, akkor nyilván nem a legerősebb vállala­tokra, hanem a válsággal küzdőkdre gondol. Azokra, amelyek miatt gazdaságunk évtizedek alatt oda jutott, ahol most tartunk. A következetes gazdasági reform lényege: a vállalatok dotálásának leépítése, verseny helyzet kialakítása. A miniszter tételéből csak arra tudunk következtetni, hogy a független közgazdászok folytatni akarják az eddigi dotációs politikát, lényegében azt a gyakorlatot, amely egy feneketlen hordó vízzel való feltöltésével hasonlítható. Hvezdoň Kočtúch annyira gyenge közgazdász lenné, hogy nem veszi észre az ilyen javasolt gyakorlat tarthatatlanságát? Annyira rövidlátó, hogy nevét adja egy olyan dokumentumhoz, mint amilyen a független szlovák közgazdászok „anyaga"? A professzor tapasztalt és világlátott ökonómus, és nyilván tudja, miről van szó. A szlovákiai politikai viszonyok láttán észrevette, hogy a nacio­nalista hullám hátán evezve egy ilyen koncepció is „eladható". Mindegy hogy milyen a koncepció, csak az a fontos, hogy ne föderális legyen. Hogy a NEZES (a független szlovák közgazdászok egyesülete) politikai indítékból lépett porondra, és éppen akkor tette ezt, amikor a VPN kettévált, és a nemzeti politikai tömörülések is kiadták deklaráció­jukat, abból egyértelműen arra következtethetünk, hogy a csoportnak olyan politikai ambíciói vannak, amelyek a nacionalisták háza táján fogantak Filozófiájuk - noha ezt így nyíltan nem deklarálták - valahogy így hangzik: szerezzük meg a politikai hatalmat, aztán majd meglátjuk, hogy mit kezdünk a gazdasággal. Kočtúch professzor bizonyára tisztában van vele, hogy a tervutasítá­sos gazdálkodáshoz, az állam által dotált vállalatok gazdaságához való visszatérés tragikus következményei 6-12 hónap alatt mindennél egyér­telműbben nyilvánvalóvá válnának. Folytatódna a raktárratermelés, ter­mékeinket még a legigénytelenebb piacokon sem tudnánk értékesíteni, növekedne az eladósodás, összeomlana a gazdaság. A népgyűléseken ma a nacionalisták bátor közgazdásznak titulálják Hvezdoň Kočtúch professzort és társait. Az ilyen bátorság azonban azt a lócsiszárt juttatja az eszembe, akinek a vásárra vitt lova nekiment a falnak. A lókupecek közül valaki megjegyezte: de hiszen ez a ló vak! Mire a lócsiszár: nem vak ez, hanem bátor. TÓTH MIHÁLY NEMZETKÖZI KONFERENCIA BUDAPESTEN TANÁCStalanságunkban)?!] Amíg létezett gyakran bíráltuk, mert sokszor gúzsba kötött, ha lép­tünk volna, visszahúzott. Szüksé­günk volt rá, vagy meglettünk volna nélküle is? Most már tulajdonképpen mindegy, miként vélekedünk, a lé­nyeg, hogy miután pár hónappal ezelőtt szemünk előtt omlott össze, nemigen tudjuk, mit és hogyan kezdjünk nélküle. Nincs már a KGST, de van helyette dollárel­számolás és a nemzetközi kereske­delem dzsungele új feltételekkel, az egykori tagországok számára csak­nem ismeretlen gyakorlattal. Vajon hogyan igazodjunk el az új körülmé­nyek között? Hol vannak lehetősé­geink korlátai? Milyenek a közép­kelet-európai térség kereskedelmi esélyei az új fizetési és elszámolási rendszerben? Milyen a barter üzle­tek jelentősége az új feltételek kö­zött? Milyenek a lehetőségeink a Szovjetunióval folytatott kereske­delemben? Ezekre és még számos más kérdésre keresi a választ az a nemzetközi szakmai fórum, amelyre május 20. és 22-e között kerül sor Budapesten. A rendező, a Sámling Kft. elsősorban az egykori KGST-tagországok számára hívja össze a konferenciát „Kelet-Európa útja a piacgazdaság felé és a nem­zetközi kereskedelem felé" címmel. A rendezvényről Ecsédi Istvánnal, a Kft. ügyvezető igazgatójával be­szélgettünk. - A szakmai fórum összehívásá­hoz a KGST szinte hirtelenszerű összeomlása adta az alapötletet - mondja az ügyvezető igazgató. - De más okunk is volt arra, hogy ezt a konferenciát megszervezzük. Cé­günk külkereskedelmi szakemberek képzésével foglalkozik. Az oktatás során felmerülő problémák arra utal­nak, hogy a KGST felbomlása egé­szen új helyzetet teremtett a kelet­európai kereskedelemben. A konfe­rencia arra lenne hivatott, hogy be­mutassa milyen volt ez a kereskede­lem, hogyan alakul át és milyenné válik. A fórum azokat a vállalatokat kívánja segíteni, amelyek eddig a KGST-n belül kereskedtek, s most továbbra is ugyanazokkal vagy más országokkal kívánnak üzletelni, illet­ve amelyeknek a Tanács megszű­nése után megváltozott a viszonyuk és az esélyük elsősorban a nyugati országok viszonylatában. Szeret­nénk, ha a résztvevők útmutatáso­kat kapnának, s rendezvényünk a kelet- és nyugat-európai, valamint az amerikai üzletemberek találkozó­ja lenne. - A fórum bizonyára nemcsak a szűken értelmezett kereskedelem­mel foglalkozik majd. -Természetesen szó lesz majd a vele összefüggő kérdésekről is, többek között a vám- és pénzügypo­litikáról, a fizetési kérdésekről és még sok egyébről. A meghívott elő­adók nem egyedül, hanem két-há­rom szakértővel jönnek, akik vám-, pénzügyi, szállítmányozás és egyéb kereskedelemtechnikai kérdések­ben állnak majd a résztvevők ren­delkezésére. Úgy hiszem, arról még nehéz lenne beszélni, hogy milyen konkrét recepteket kapnak majd a résztvevők a rendezvényen, s hogy a csehszlovák vállalatok, ha eljönnének, milyen megoldási javas­latokkal gazdagodnának. Abban nem vagyok biztos, hogy vannak általános receptek. Véleményem szerint a szakemberek inkább első­sorban a nemzetközi kereskedelem korlátait és lehetőségeit ismerhetik meg. - Mit kell még tudnunk a konfe­renciáról? - Az előadások angol és német nyelven folynak majd angol, német és magyar szinkrontolmácsolással. A háromnapos rendezvény részvé­teli díja - szállás nélkül, de az előa­dásokon, a fogadáson, egy orgona? koncerten, munkaebéden való rész­vétel költségeit magában foglalva - a magyarországi érdeklődők szá­mára 24 ezer forint, a külföldiek pedig 390 dollárt fizetnek. A Cseh­szlovákiából érkezőknek azonban lehetőségük van a helyszínen kész­pénzben - forintban - fizetni. Az alább közölt jelentkezési lapot kitölt­ve április 20-ig kell cégünk címére elküldeni (Sámling Kft., 1027 Buda­pest, Bem rakpart 56). A kitöltött jelentkezési lapot azok is küldjék el, akik a helyszínen fizetnek majd. A tévedések elkerülése végett min­denki tüntesse fel a fizetés módját és azt is, hogy igényel-e szállást. Egyébként információt a prágai Ma­gyar Kereskedelmi Kirendeltségen és cégünknél Budapesten a 0036-1 -115-84-28-as telefonszá­mon, illetve a 0036-1-135-95-25 számú telefaxon kaphatnak az ér­deklődők. KOVÁCS EDIT JELENTKEZÉSI LAP O SÁMLING Név: Munkahely: Beosztás: Cím: Telefon: Telefax: A fizetés módja: készpénzben a helyszínen átutalással Bankszámlaszám: Dátum: . . . Céges aláírás Lemondási határidő: 1991. május 1. Az ezután történt lemondás esetén a részvételi díjat kiszámlázzuk. VÁRJUK JELENTKEZÉSÉT Sámling Kft. 1027 Budapest Bem rakpart 56 AZ ELLENŐRÖK TAPASZTALATAI MINDEN MÁSODIK BEVÁSÁRLÁSNÁL BECSAPNAK Az utóbbi időben nagyon sokat dühöngünk bevásárló körutaink so­rán. Hiányoljuk az ellenőröket, akik végre rendet teremthetnének a ke­reskedelemben. Pedig nem ülnek ölbe tett kézzel. A Szlovák Kereske­delmi Felügyelőség munkatársai az elmúlt héten például az árakat, az élelmiszerek minőségét, az eladás becsületességét ellenőrizték, illetve az üres üvegek visszaváltásával kapcsolatos problémákat ele­mezték. összesen 271 ellenőrző bevásár­lást végeztek, ezek közül 119 eset­ben pontosan számoltak, tizenhét­szer saját magukat csapták be az eladók, 135 vásárláskor viszont a kelleténél többet kértek a „vevők­től". Sajnos, az előző héthez viszo­nyítva tovább növekedett az árdrá­gítások aránya. Felháborító, hogy minden második vásárláskor >be­csapják a vásárlót. Fillérekből lesznek a koronák - talán erre gondol sok eladó is. A pozsonyi 553-02-es számú tej­boltban a Delikates sajtot 5,90 he­lyett 6 koronáért adták el, a kenösaj­tot pedig 12,40 helyett 12,60-ért. Több magánkereskedőt voltak kény­telenek figyelmeztetni, hogy a bur­gonya kilónkénti ára 5,40, nem pe­dig 6 korona, amennyiért ők árulták. A trnavai Prior áruházban a Moher mosóporért 15,50-et (15 korona he­lyett), a Juwelért 29 koronát (28 helyett), a Namoért 13,30-at (13 he­lyett) számoltak. Egy bánovcei ma­gánhentes szinte minden sertéshús, illetve belsőség árát felkerekítette. Mondván, ő nem fillérezik. Helytelen eljárására figyelmeztették őt az ellen­őrök. Szabott árú termékeket is drá­gábban adnak el. A sajt, a vaj, az édességek, a joghurtok tipikus pél­dái ennek. Az iparcikkek közül főleg a mosóporokért számoltak többet. Az ellenőrzött boltokban közel 300 cikknek nem tüntették fel az árát, de az ellenőrök meglepetésére a vendéglőkben mindenütt rendelke­zésükre állt az étlap. A pultok alatt is találtak árut, hat boltban összesen közel 16 ezer korona értékben. A pozsonyi 12-052-es húsüzletben a vezető olyan házikolbászt árusí­tott, amelynek nem tudta felmutatni a szállítólevelét. Több boltban tapasztalták, hogy az üres üvegeket nem vásárolják vissza, sőt erre előre írásban figyel­meztetik a vásárlókat. A pozsonyi Zdroj vállalat igazgatója ráadásul rendeletet adott ki ezzel kapcsolat­ban, de mivel tette törvényellenes, a kereskedelmi felügyelőség igaz­gatója felelősségre vonja őt. A többi vétkest sem hagyták fi­gyelmen kívül az ellenőrök: 124 esetben a helyszínen bírságolták meg a szabálytalankodókat, - összesen 14 630 koronát „gyűjtöt­tek össze". A fogyasztók szempont­jából az sem mellékes tény, hogy több mint 63 ezer korona értékű áru árusítását - minőségi kifogások mi­att - megtiltották. D. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom