Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-18 / 65. szám, hétfő

5 KULTÚRA - KÖZÉLET 1991. MÁRCIUS 18. „ÚJJÁSZÜLETÉS" „Nincs ok a félelemre, csak élni kell" - üzente minden idősnek és még idősebbnek tavaly, a veszprémi tévéfesztiválról, miután elénekelte fél évszázaddal ezelőtt forgatott filmje, a Meseautó címadó dalát. Perczel Zita akkor még csak sejteni sem sejthette, hogy hónapokkal később színházi szerepre hívják majd Pestre, szeméből s szavaiból mégis kitűnt: hitét és jókedvét hetven fölött sem veszíti el az ember - ha már egyszer optimistának született. A Rómában élő, egykor Párizsban játszó színésznő legutóbb 1936-ban állt magyar színpadon; most, ötvenöt év múltán egy Noéi Coward-vigjáték drámai szerepében nyújt finoman kidolgozott, lélekmeleg alakítást a Budapesti Kamaraszínházban. - Bár öt évtizede külföldön él, titokban azért talán várta ezt a lehetőséget. - Egyáltalán nem számoltam vele. Én már rég belenyugodtam, hogy vége, ami volt, elmúlt, a családom a mindenem, nagymama vagyok, nyelvleckéket adok... hiába próbálták elhitetni vélem, hogy máshogy is alakulhatott volna az életem, én nem sajnálok semmit. Imádom az unokáimat, a huszonnégy éves Massimilianót és a nyolcéves Francesca-Laurát. Mindkettőjük születésénél ott voltam a kórházban, és hogy azóta is velük vagyok, az óriási öröm nekem. A felkérés, hogy játsszam el a Forgószínpad Lottáját, meglepett. Meglepett, de jólesett. Egyetlen dolgot kértem csupán a színház vezetőségétől, amikor felhívtak; azt, hogy a nő, akit megformálok, ne legyen fiatalabb nálam. Hadd tudja meg a korosztályom, hogy hetvenhárom évesen is lehet még tanulni, dolgozni, játszani. - A próbákat hogy viselte? - Először nehezen. Rómában mindig nyolckor, kilenckor kelek, aztán reggeli, újságolvasás... nagyon ritkán megyek ki az utcára tizenkettőnél hamarabb. Teszek-veszek, telefonálgatok, a Színházi Életnek írok. Na, most ez két hónapra teljesen megszűnt. Ha tetszett, ha nem, hétkor fel kellett kelnem, kilencig reggeli, kávé, cigaretta, közben hallgattam a híreket, aztán mint a macska, eldörzsöltem néhány vízcseppet az arcomon és gyerünk! Tíztől már a maximumot kellett adnom a színpadon. Most, hogy megvolt a bemutató, ismét átrendeződtek a napjaim. Már nem kellene hétkor ébrednem, mégis kinyitom a szemem, aztán estig, az előadás kezdetéig vigyázhatok, nehogy kifárasszam magam. Szóval úgy lógok, tengek-lengek... elaludni nem merek délután, mert reggelente nyugtatót szedek, s ha én azt kialszom, akkor este már nem vagyok olyan biztos magamban. - Színésznőnek színésznőt játszani bizonyára a leghálásabb feladatok egyike. -Tizenegy idős, magányos, egykor híres színésznőről szól a darab, amelyben mindenkinek jó szerepe van. Elragadóak is a partnereim mindannyian. Lukács Margittal együtt jártam gimnáziumba, azóta most találkoztunk először. Pártos Erzsivel 1933-ban játszottam együtt, nyolcvannégy évével maga a csoda számomra. De nem hagyhatom említés nélkül a többieket sem, Barta Máriát, Zolnay Zsuzsát, Lengyel Erzsit, Feleki Sárit, Náray Terit, Moldován Stefániát, Győri Ilonát, Lontay Margitot... hát az egy olyan figura, hogy még a lányomnak, s a két unokámnak is tátva maradt a szája tőle. A szövegtanulásban egyébként az segített, hogy tanítok, hogy naponta kétszer másfél órás francia, illetve angol órát adok. Azzal, hogy a leckéket én is (langosan olvasom a tanítványaimmal, teljes terjedelmében meg tudtam őrizni a hangomat, tüdőtágulás ide, tüdőtágulás oda, nem voltak gondjaim. Miközben pedig feleltet az ember, ő maga is tanul, hiszen hibákra figyel, úgyhogy az agya sem gyöpösödik be. Korcsolyázni sokkal nehezebb lenne ötvenöt éves kihagyás után, játszani könnyebb, a régesrégen megszerzett rutinból tud még azért csipegetni az ember. - Eszembe jutott most egy ide illő olasz szó: risorgimento. - Újjászületés. Igen, a legjobbkor mondja. Csak az a baj, hogy az én risorgimentóm jóval rövidebb, mint a történelmi. Az tartott harmincegy évig, az enyém meg mindössze három óráig. De remélem, sokáig műsoron lesz a darab, és gyakran utazhatok majd Pestre. Bár a lányom már finoman jelezte, hogy azért otthon is teljesítenem kell a kötelességem. Az órarendet pedig már most, hogy hazamegyek, ki fogom függeszteni, mert a tanítványaim is tudni akarják, mikor számíthatnak rám és mikor nem. Három-négy napot ugyanis minden hónap elején Pesten töltök ezután, tíz-tizenkét napot otthon, aztán ismét jövök játszani. - Ezzel, gondolom, fel is gyorsult az élete. - Lehet, hogy felgyorsult, de olyan nagy változás nem lesz benne. Legfeljebb vígabban fogok vasalni, és kivédem majd azokat a megjegyzéseket, amelyeket a családomtól kapok. Terrorizáltak ám Pesten is! Lejöttem a színpadról és már mondták is a magukét: rosszul vagy kifestve, nem szépek a ruháid, nem vagy megnyerő, a nagyjeleneted csapnivaló... ha komolyan venném őket, már meg is bolondulhattam volna. Oláh Csaba felvétele Hogy minden szereplőn nevetni kell, csak rajtam nem... Hát tehetek ón róla? Egy színésznő, aki mindent elveszített, se férje, se pénze, a lakását lebontják, utolsó barátnője férjhez megy... itt nincs min nevetni. A második felvonásban megjelenik a fia, akit több mint harminc éve nem látott... ez is egy drámai helyzet. Idős korban ilyesmibe már bele is lehet halni. Én tudom mi ez, nekem Amerikában él a fiam, és sajnos elég ritkán találkozom vele. Noéi Coward írt egy komédiát, amely két ós fél órán át valóban mulatságos, aztán jön egy ötperces jelenet, amelyen sírni kell - és az az én jelenetem. - Most, a nagysikerű bemutató után mit kívánjak önnek? - Először is azt, hogy újítsák majd fel tíz év múlva a darabot, és akkor átvehetem Pártos Erzsi szerepét. Aztán egészséget kívánjon, de annyit, hogy a családomnak is jusson belőle bőven, mert én le nem mászom a nyakukról! Én nem vagyok olyan, mint Lotta Bainbridge. Hívja őt a fia, hogy gyere velem Kanadába, ott fogsz élni velünk, mire a nő csak annyit mond büszkén, hogy nem. Én is büszke lennék, de mennék, naná, hogy menék! És megyek is... engem ne hagyjanak el! SZABÓ G. LÁSZLÓ A mi szemszögünkből nézve iskolarendszerünk egyik kivételes jelentőségű intézménye a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola. Szerepe akkor értékelődött fel, amikor Léván és Ógyallán is megszűnt a magyar óvónőképzés, így a losonci a maga nemében egyedülálló iskolává vált Szlovákiában, és többszörös túlterhelést kell elviselnie, hiszen az ország három kerületéből érkeznek ide óvónőjelöltek. A sokszoros túljelentkezésből adódó problémák megoldásában idestova hét éve Fehér József igazgatóhelyettes is aktív részt vállal. A felvételizők első márciusi próbatétele előtt vele beszélgettünk az iskola jelenlegi helyzetéről, illetve jövőbeni kilátásairól. - Több olyan óvodáról tudok, amelyet a gyermekek hiánya, a szülők érdektelensége vagy egyéb okok miatt bezártak. Visszatükröződik-e ez a tény az iskolájukba jelentkezők számában is? - Mi reagáltunk a változásokra. Nem akarunk munkanélkülieket „termelni", ezért a jelenlegi kettőről egyre csökkentettük a következő iskolai évben megnyitandó magyar első osztályok számát. Ez persze csak a nappali tagozatos óvónői szakot érinti, újra osztályt nyitunk viszont a kétéves nevelői szakon, amely az idén nincs. Visszatérve az eredeti kérdéshez, számomra érthetetlen, hogy a csökkenő társadalmi igény ellenire ismét borzasztóan nagy a túljelentkezés. A magyar osztályba harminc diák felvételével számolunk és kilencven jelentkezőnk van. Nem akarom visszasírni a múltat, van itt azonban még valami; én sem értettem egyet az irányszámokkal, de nézzük, milyen helyzet is állhat most elő. Nekünk a legjobbakat, a legrátermettebbeket kell felvennünk, így megtörténhet az, hogy mindannyian a Nyugat-szlovákiai kerületből lesznek, merthogy ingas bérleti díjat kértek. Végül is mindent megoldottunk a saját épületünkön belül, azzal a különbséggel, hogy a délutáni órákban is tanítunk. Hogy jót is mondjak: hamarosan TÚLJELENTKEZÉS IS, HIÁNY IS VAN HELYZETJELENTÉS A LOSONCI PEDAGÓGIAI SZAKKÖZÉPISKOLÁBÓL nen 45-en jelentkeztek, és ugye a keleti végeken is szükség van magyar óvónőkre. Egy másik dolog, ami lehetőségeinket, a felveendő diákok és a megnyitandó osztályok létszámát is behatárolja, a pénzkérdés. A mai napig nincs meg az egész évi költségvetésünk, csak azt tudjuk, hogy az első negyedévre hány korona áll a rendelkezésünkre. - Ismerem az iskola problémáit, tudom, hogy évek óta gondokat okoz az épület üzemeltetése is. Milyen most a helyzet, amikor az eddigieknél lényegesen magasabb a diákok száma? - Iskolaépületünk, annak ellenére, hogy dacol az idővel, nem nevezhető modernnek. Annak idején, amikor mindenki a különböző okok folytán megüresedett, patinás épületekre vetette ki a hálóját, természetesen mi is próbálkoztunk. Sajnos, nem sok sikerrel. Lehetőségünk lett volna a Fándly utcai diákotthonban osztályokat nyitni, ezt azonban nem vállaltuk, mert a diákotthon eléggé távol van jelenlegi épületünktől. Aztán a Csemadok-házban akartunk rajztermet nyitni - ezért viszont mabevezetjük a gázfűtést és befejezzük a kazánház építését is, ami bizonyára a nyirkos földszinti osztályok levegőjét elviselhetőbbé teszi majd. Egészében véve, a mostani helyzetünket elviselhetőnek nevezném, igaz, egy kicsivel nagyobb kényelem már mind a diákokra,- mind a tanárokra ráférne. -Egy másik kényes, a múltban sokat vitatott dolog a szakmai gyakorlat kérdése: eddig a magyar diáklányok Fülekre jártak gyakorlatra, mivel Losoncon nem volt magyar nevelési nyelvű óvoda. Van-e, illetve lesz-e e téren változás? -Több kedvező fejleményről is beszámolhatok. Jelenleg még minden kedden és csütörtökön Fülekre buszozik egy-egy osztály, de szeptembertől már a Vasút utcai óvodában megnyílt magyar osztály is a növendékeink rendelkezésére áll. A nevelőkkel nincs különösebb gond, mert ők a helyi magyar alapiskolában és a Fándly utcai diákotthonban, a követelményeknek megfelelően végzik szakgyakorlatukat. És még valami, aminek nagyon örülünk. Kapcsolatba léptünk a Budapesti Bem József Óvónőképzővel és megállapodást kötöttünk, melynek értelmében ezentúl 10-15 diákunk évente két hetet budapesti óvodákban tölt, a i ó diáklányaik pedig kívánságuk szerint Modrán gyakorlatoznak majd. Ez az ő kérésük volt, ugyanis olyanokat küldenének hozzánk, akik majd magyarországi szlovák nevelési nyelvű óvodákban akarnak dolgozni. -Az óvodák számának csökkenéséből eredően - kósza hírekkel ellentétben - tehát szó sincs a magyar nyelvű óvónőképzés leépítéséről. A rend kedvéért vegyük még egyszer számba az itteni továbbtanulási lehetőségeket, annál is inkább, mert említette, hogy a többszörös túljelentkezés mellett hiány is van. -A nappali tagozaton egy magyar óvónői osztályt nyitunk, de úgy néz ki, itt már minden hely foglalt, sőt, a kétszeres szűrőn, a tehetségvizsgán, majd a májusi írásbeli felvételiken is nehéz lesz eldönteni, kiket veszünk fel. A nappali (kétéves) nevelői továbbképzőbe és a levelező tagozatos nevelői osztályba - melybe, furcsamód, már évek óta nincs elég jelentkező, holott a magyar alapiskolákban és diákotthonokban is vannak képesítetlen munkaerők - gimnáziumot végzett fiúk és lányok is jelentkezhetnek egészen május végéig, mivel az említett szakra június végén tartjuk a felvételiket. És még egy üzenet a főiskolákra, egyetemekre sikertelenül felvételizőknek - ők július végéig jelentkezhetnek nálunk és augusztus végén felvételizhetnek. Végezetül annyit: mindenkit szeretettel várunk. POLGÁRI LÁSZLÓ Kis NYELVŐR LEHET-E MECÉNÁLNI? Nem volna baj, hogy újságíróink olykor új szavakat is alkotnak, ha ezek az elemek „életképesek" volnának, vagyis ha mint hiánypótlók elterjednének a nyelvhasználatban, s a szókészlet egységeivé válhatnának. Az írók, publicisták mindig is alkottak új szavakat; s a gazdaságitársadalmi fejlődés által létrehozott új fogalmak megnevezéséhez ma is szükség van új szavakra, új nevekre. A szlovákiai magyar sajtóban szintén előfordulnak olykor új elemek, de ezek közül még egy sem terjedt el, nem vált részévé az egyetemes magyar szókészletnek. Ehhez talán még hozzá is tehetem: szerencsére. Igen, mert ezek az úgynevezett alkotások egyáltalán nem mondhatók szerencséseknek. Sőt nem is tudatosan, inkább ösztönösen létrehozott elemek; úgy is mondhatnám: a tollforgatók melléfogása, tévedése szüli őket. Talán nem is sejtik, hogy egy-egy olyan „szót" szerkesztettek mondatukba, amely eddig nem létezett. A közelmúltban az egyik szerző szövegében új főnévvel találkozhatott a szerkesztő: a mecénálással. Azt írta a tudósító, hogy az egyik szervezet egy másiknak a „mecénálásával" hangversenyt rendez. A mecénálás főnév már feltételez egy mecénál igét is mint alapszót. De vajon van-e ilyen igénk? Persze nem ez az elsődleges kérdés, hanem az, hogy szükség van-e ezekre a szavakra; továbbá jóknak minősíthetők-e megalkotásuk szempontjából. Köznévi mecénás szavunk van; a tudományok és művészetek bőkezű támogatóit nevezzük mecénásoknak, egy Maecenas nevű gazdag római polgár után. Van mecénás

i melléknevünk, mecénásság főnevünk, sőt mecénáskodik igénk is. Ez utóbbinak a jelentése ez: a mecénás szerepét vállalja, tölti be. Ezek ellen nem emelhetünk kifogást a képzés szempontjából sem, hiszen az ismert mecénás alapszóhoz járultak bennük az ismert képzők. A mecénál ige azonban azért hat idegenül a magyarban, mert nem a mecénás alapszó van benne, mint például a mecénáskodik-ban, hanem a mecén. Ez pedig a magyarban ismeretlen, nem használatos alak. A mecénálás megalkotója valószínűleg a szlovákban használatos mecén alakot vette alapul; ott ugyanis ez talán gyakoribb, mint a mecenáš forma. Sőt a mecenášstvo alak mellett van mecénstvo is; jelentése: mecénásság. A magyarban azonban nem használhatunk fel olyan elemet alapszóként, amely nyelvünkben ismeretlen. De nemcsak a képzés, hanem a szükségesség szempontjából sem pártfogolhatjuk a mecénál igét; hiszen a neki tulajdonított jelentést kifejezhetjük magyarul is; pl. a támogat és más igékkel. Sőt az említett szövegösszefüggésben túlzásnak is hatott egy hangversenyrendezésbe besegítő szervezetről mint mecénásról szólani. Egy jótollú újságíró cikkében a patópálomság-ga\ találkoztunk. Ezzel a képzés útján létrehozott elemmel állapotot jelölt a szerző az ismert Petőfi-vers alapján; azoknak az állampolgároknak a kényelmességét, akik nem mentek el szavazni. Fölöslegesen és indokolatlanul került itt az om részecske a szótő és a képző közé. Fölöslegesen, mert a patópálság alak tökéletesen kifejezi azt az állapotot, amelyet a szerző a patópálomság-gal akart jelölni. Feltehető, hogy analógiaként a mártíromság hatott a szerzőre a szónak szánt elem megalkotásakor. Tulajdonképpen abban is fölösleges részecske az om; hiszen a mártírság is kifejezi azt, amit a mártíromság. De ebben legalább indokolni lehet a részecske jelenlétét. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint az egyébként görög eredetű szó latinos martýrium formája került be a magyar .vértanúság' jelentésben, s ezt toldották meg - fölöslegesen - egy _-ság képzővel. A mártyriumság-ból meg már könynyen lett mártíromság. JAKAB ISTVÁN