Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-11 / 59. szám, hétfő

5 VILÁGPOLITIKA 1991. MÁRCIUS 7. folyósítása kész­papírokkal, ame- . sönk^ivény jelle­újtandó kárpótlás saság kormánya, rsaság kormánya neg. Az 1. bekez­pótlást az ingatla­itkozó, e törvény pján érvényes ár­latározzák meg. ,fus 1. bekezdése személy, akkor a 3. paragrafus gosult személynek iírokban, amelyek­nkötvény jellegük. ­>DIK ÍET 'ISZONYOK i ZEMÉLYEK vény 3. paragrafu­/ek, akiknek dolga' érült a törvény jzített módon, k a természetes az államigazgatási it okoztak az e tör­ragrafusával hatá­ározataikkal. i ZETT .YE^ sk az állam vala­< a 4. paragrafus és a természetes afus 2. bekezdése államtól szerezték, a törvény 16. pa­ében rögzített kö­•erte el valamint « központi állam­irvény 16. paragra­usának 2. bekez­§ i ítik azok a határo­950 Tt. sz. törvény Ikobzás büntetését rendelkezései sze­'agyon ingatlant is m, akkor az eljárás rafus 2. bekezdé­st meghaladó fog­Iságvesztés-bünte­illetékes központi 3 köteles adni kár­Tt. sz. törvény i 47/1991 Tt. sz. in rögzített feltéte­§ izltik • ányszer­ö 247, .-948 Tt. sz. n táborokba zárás­valami nt a Szlovák ikaszolgálatos ala­zóló, 7/1948 SZNT nt hozott határoza­büntetések világo­<, hogy rendszere­iményeket elkövető illetékes központi e köteles pénzbeli kényszermunkatá­szolgálatos alakula­ä 119/1990 Tt. sz., vénnyel módosított íértékben. _ dtik az 1950-1954­behívóparancsok, at tényleges szolgá­segédzászlóaljakba /1949 Tt. sz. védel­afusa alapján külön­itra hívták be a mü­kba. ítik azok a határoza­tokat és a tanulókat Isőfokú és főiskolai Iákból, ha ez a poli­általánosan elismert ibadságjogokat sér­vetkezménye. A ta­; az illetékes tárca ezéseihez igazodik. HARMADIK RÉSZ A BÜNTETŐJOGI VISZONYOK TERÜLETE 19- § JOGOSULT SZEMÉLYEK (1) Jogosultak azok a személyek, aki­ket a 119/1990 Tt. sz. törvény alapján rehabilitáltak, ha megfelelnek a törvény 3. paragrafusa 1. bekezdésében rögzített feltételeknek. Ezeknek halála vagy holttá nyilvánítása esetében a törvény 3. parag­rafusa 2. bekeedésében említett szemé­lyek. ' (2) Az 1. bekezdés szerinti igények megilletik, azokat a személyeket is, akik­nek kárpótlás jár a bírósági rehabilitá­cióról szóló, 82/1968 Tt. sz. törvény 27. paragrafusa 1. bekezdésének f) pont­ja alapján olyan ingatlanokért, amelyeket nem kaptak vissza. ' 20. § (1) Jogosult személyek a törvény 4. paragrafusának 1. bekezdése szerinti jogi személyek valamint a 4. paragrafus 2. bekezdése szerinti természetes sze­mélyek, ha a dolgot az államtól szerezték meg, amely bírósági határozattal vált rá jogosulttá valamint a köztársaság illeté­kes központi államigazgatási szerve. (2) A kötelezett személyek a törvény 5. és 7-12. paragrafusának rendelkezé­sei szerint kötelesek a dolgokat kiadni; ha ez nem lehetséges, akkor a jogosult sze­mélyek kárpótlást kérhetnek a törvény 13. paragrafusa szerint. (3) A vagyon visszaigénylésénél an­nak alapján, hogy hatályon kívül helyez­ték a vagyon és a dolog elkobzásáról vagy a dolog lefoglalásáról szóló büntetést s az ezzel kapcsolatos határozat e törvény hatályba lépése után emelkedik jogerőre, az igény érvényesítése határidejének el­ső napja a szóban forgó határozat jogerő­re emelkedésének napja. NEGYEDIK RÉSZ A MUNKAJOG ÉS A SZOCIÁLIS BIZTOSÍTÁS VISZONYAINAK TÉRÜLETE 21-§ (1) E törvény szempontjából érvényte­lennek tekintendő az a jogügylet, amely az irányadó időszakban politikai üldözés miatt vagy az általánosan elismert emberi jogokat és szabadságjogokat sértő eljá­rással (2. paragrafus, 2. és 3. bekezdés) megszűntnek nyilvánította a munka-, a szolgálati és a szövetkezeti tagsági viszonyt (a továbbiakban csak „munkavi­szony", ha a) ennek oka bűncselekmény (bűntett, vétség, kihágás) miatti elítélés volt és a bírósági határozatot hatályon kívül he­lyezték a bírósági rehabilitációról szóló, 119(1990 Tt. sz. törvény második és har­madik szakasza alapján, a 47/1991 Tt. sz. törvény módosításában, vagy ha a büntetőeljárást megszüntették, illetve a vádlottat a vádban teljes mértékben ártatlannak ismerték el; b) a Szövetségi Gyűlés Elnökségének 99(1969 Tt. sz., a közrend megszilárdítá­sához és védelméhez elengedhetetlenül szükséges egyes átmeneti intézkedések­ről szóló törvényerejű rendelet alapján valósították meg; c) a 65/1965 Tt. sz. Munka Törvény­könyv 46. paragrafusa 1. bekezdése alapján, a 153/1969 Tt. sz. törvény módo­sítása szerint adtak felmondást azon a cí­men, hogy a dolgozó tevékenységével megsértette a szocialista társadalmi ren­det s ezért elveszítette a tisztsége ellátá­sához vagy a munkahely betöltéséhez szükséges bizalmat; d) a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntették a 65/1965 Tt. sz. Munka Törvénykönyv 53. paragrafusa 1. bekez­désének c) betűje alapján, a 153/1969 Tt. sz. törvény módosításában; e) a munkaviszonyt a dolgozóra nehe­zedő politikai üldözéssel vagy az általá­nosan elismert emberi jogokat és a sza­badságjogokat sértő eljárással kikény­szerített megállapodással szüntették meg. (2) Hatályukat veszítik azok a bírósági határozatok, amelyekkel az 1. bekezdés­ben említett esetekben elutasították az indítványokat vagy a jóváhagyott békítési eljárást a munkaviszony megszüntetése érvénytelenítésének ügyeiben. 22. § (1) Az, akinek munkaviszonya meg­szűnt a 21. paragrafusban említett okok­ból, erről kérésére bizonylatot kap attól a szervezettől, amellyel munkaviszony­ban volt, illetve e szervezet jogutódjától s ha az nincs, akkor attól a központi szervtől (a továbbiakban csak „szerve­zet"), amelynek hatásköréhez tartozna a szervezet, esetleg annak tevékenysége a kérvény benyújtása idején. Ha már nem él az a személy, akinek a munkaviszonya így szűnt meg, a kérvényt benyújthatja a házastársa vagy a gyermekei. (2) Az 1. bekezdés szerinti kérvényt e törvény hatályba lépésének napjától hat hónapon belül lehet benyújtani. (3) Ha a szervezet nem adja ki a bi­zonylatot a kérvény kézbesítésének nap­jától eltelt három hónapon belül, az 1. bekezdésben említett személy e tör­vény hatályba lépésének napjától két éven belül a bíróságtól kérheti annak megállapítását, hogy a munkaviszony megszűnésének okai a 21. paragrafus­ban említett körülmények voltak. (4) Az 1. bekezdés szerinti bizonylat­nak minősül a szervezet által a törvény hatályba lépésének napja előtt kiadott bizonylat, más okmány vagy bírósági ha­tározat is, ha az következik belőle, hogy a munkaviszony a 21. paragrafusban em­lített okokból szűnt meg. (5) Kérésre ezt a bizonylatot (1. és 2. bekezdés), amely szerint a munkavi­szony a 21. paragrafusban említett okok miatt szűnt meg, kiadja: a) a hivatalos katonáknak a Szövetsé­gi Védelmi Minisztérium; b) a fegyveres testületek tagjainak a Szövetségi Belügyminisztérium vagy a köztársaságok illetékes központi állam­igazgatási szervei; c) a biroknak a Cseh és Szlovák Szö­vetségi Köztársaság Legfelsőbb Bírósá­gának elnöke vagy a köztársaságok illeté­kes központi államigazgatási szervei; d) az ügyészeknek a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság legfőbb ügyésze vagy a köztársaságok legfőbb ügyészei; e) az ügyvédeknek az illetékes ügyvé­di kamara. Erre is érvényes a 3. bekezdés. (6) A jogügylet 21. paragrafus szerinti, érvénytelensége nem újítja meg a meg­szűnt munkaviszonyt és nem alapozza meg a bér és a kár megtérítésének igé­nyét, sem a munkaviszony fennállásával összefüggő más teljesítést. (7) Ha az, akinek munkaviszonya a 21. paragrafusban említett okokból megszű­nik, e törvény hatályba lépésének napjától hat hónapon belül kéri, hogy szervezete, amellyel munkaviszonyban állt, ismét fog­lalkoztassa, ez a szervezet köteles öt foglalkoztatni a munkaviszony megszű­nése idején hatályos munkaszerződés­nek megfelelő helyen, amennyiben eleget tesz az ilyen münka végzése előfeltételei­nek és követelményeinek s a szervezet alkalmazhatja. 23. § (1) Érvénytelen a művészek szociális biztosítására illetékes szerv olyan hatá­rozata, amelyet a törvény 2. paragrafusa 2. és 3. bekezdésében rögzített okokból hozott. a) a művészek szociális biztosításá­ban való részvétel megszűnéséről; b) arról, hogy nem jött létre a művész szociális biztosításának igénye. (2) A határozat 1. bekezdés szerinti érvénytelenségét kérelem alapján az ille­tékes központi államigazgatási szerv dön­ti el; annak megítélése, hogy ezekben az esetekben ki tekintendő művésznek a köztársaság illetékes központi állam­igazgatási szervének hatáskörébe tar­tozik. 24. § (1) Ha a törvény 21. paragrafusa értel­mében a munkaviszony megszűnése ér­vénytelen vagy az eljárásban a törvény 22. paragrafusa alapján érvénytelenné nyilvánítják azt a jogügyletet, amely a munkaviszony megszűnéséhez veze­tett, a nyugdíjbiztosítás szempontjából munkaviszonyban töltött időnek minősül az az idő, amely e munkaviszony meg­szűnésétől az öregségi, rokkantsági vagy ia részleges rokkantsági nyugdíj igénye keletkezésének napjáig, legkésőbb azon­ban e törvény hatályba lépésének napjáig telt el. (2) Ha az illetékes szerv határozata a törvény 23. paragrafusa értelmében érvénytelen, a nyugdíjbiztosítás szem­pontjából munkaviszonyban töltött időnek minősül az az idö, amely az e határozat jogerőre emelkedésének napjától az öregségi, rokkantsági vagy a részleges rokkantsági nyugdíj igénye keletkezésé­nek napjáig, legkésőbb azonban 1990. április 30-áíg telt el. (3) Ha a nyugdíjbiztosítás szempontjá­ból az I. (II.) munkakategóriába sorolt foglalkozás a törvény 21. paragrafusában említett okokból vagy a törvény 22. parag­rafusa szerint érvénytelenné nyilvánított jogügylet alapján szűnt meg, az 1. bekez­désben említett foglalkoztatási időt az I, (II.) munkakategóriá szerint minősítik, legfeljebb azonban olyan mértékben, amely szükséges az I. (II.) munkakategó­riában a nyugdíjigény keletkezéséhez. A tisztségek kategóriáit azonban az 1. bekezdése szerint minősítik (4) A törvény 18. paragrafusa 1. be­kezdésében említett személyeknek oko­zott sérelmek enyhítése céljából a mű­szaki segédzászlóaijakban teljesített ka­tonai szolgálat, beleértve a katonai gya­korlatok idejét a nyugdíjbiztosítás szem­pontjából kétszeresen beszámítják, még­pedig abban a kategóriában, amelybe a munkát besorolták. (5) A főiskolai hallgatók tanulmányok­ból való kizárása,által okozott sérelmek enyhítése céljából főiskolai tanulmányaik idejét a nyugdíjbiztosítás szempontjából úgy minősítik, hogy tanulmányaiknak egy éve, - beleértve a tanulmányok befejezé­séhez előírt, de a kizárás miatt kiesett minden évet - duplán számít a munkavi­szonyban. (6) Az olyan állampolgárok esetében, akiknek foglalkoztatási idejét az 1. vagy 2. bekezdés szerint minősítik, a nyugdíj megállapításához átlagos havi keresetü­ket a foglalkoztatás megszűnése előtti utolsó naptári évben ténylegesen elért keresetük s a nemzetgazdaságban a nyugdíjjogosultság keletkezése előtti időszak bérnövekedése alapján állapítják meg. A ténylegesen elért kereset növelé­sének módját a Cseh és Szlovák Szövet­ségi Köztársaság rendeletileg határozza meg. . 25. § A törvény 24. paragrafusa szerint csak akkor számítják ki a nyugdíjat, illetve módosítják szintjét, ha ez az állampolgár számára előnyösebb, mint a nyugdíjbizto­sítás általános előírásai vagy a 119/1990 Tt. sz., a 47/1991. Tt. sz. törvény által módosított törvény rendelkezései szerint. 26. § Az e törvény hatályba lépésének napja előtt megítélt nyugdíjakat a törvény 24. paragrafusa szerint kérésre módosít­ják; a nyugdíjat átszámítják a megítélése idején hatályos előirások szerint. 27. § A nyugdíj szintjét az előbbi rendelke­zések értelmében első ízben az e törvény hatályba lépésének napja után kifizeten­dő nyugdíjtól kezdve módosítják. 28. § A törvény 24-27. paragrafusa szerint járnak el az özvegyi és az árvasági nyug­díjak kiszámításánál vagy módosításánál is. 29. § (1) Azokat az állampolgárokat, akiket a 119/1990 Tt. sz., a 47/1991 Tt. sz. törvénnyel módosított tölVény alapján rehabilitálnak, azokat az állampolgárokat, akikre a 119/1990 Tt. sz. törvény 2. pa­ragrafusában, a 47/1991. Tt. sz. tör­vény módosításában említett bűncselek­mények miatt kirótt elmarasztaló bírósági ítéleteket' e törvény hatályba lépésének napja előtt helyezték hatályon kívül s azo­kat az állampolgárokat, akiket a bírósági rehabilitációról szóló 82/1968 Tt. sz. tör­vény 22. paragrafusa c) pontja szerint rehabilitáltak, a nyugdíjbiztosítási 5 igé­nyektől eltekintve ugyanolyan mértékű előnyök illetik meg, mint az ellenállás résztvevőit 6. (2) Az olyan ítélettel kényszermunka­táborba Vagy munkaszolgálatos alakulat­ba rendelt állampolgárokat, amelyet e tör­vény 17. paragrafusa semmisnek nyilvá­nít, megilletik a 119/1990 Tt. sz. törvény 25. paragrafusában rögzített jogigények, a 47/1990 Tt. sz. törvény módosításában. Az előző bekezdés rendelkezései erre is vonatkoznak. (3) Az 1. és a 2. bekezdés rendelkezé­sei csak azokra az állampolgárokra alkal­mazhatóak, a) akiket halálbüntetésre ítéltek; b) akik szabadságvesztés büntetésük letöltése közben börtönben haltak meg, törvénytelenül megfosztva a személyi szabadságuktól (a 119/1990 Tt. sz. törvény 33. parag­rafusának 2. bekezdése szerint, á 47/1991 Tt. sz. törvény módosí­tásában), illetve kényszermunkatá­borban vagy munkaszolgálatos alakulatnál; c) akiket legalább 12 hónapig fogva tartottak; d) akik legalább 12 hónapot töltöttek kényszermunkatáborban vagy munkaszolgálatos alakulatnál. 30. § • Ha a hivatásos katonák vagy fegyve­f res testületek tagjai esetében érvénytele­nítették a szolgálati viszony felbontását, ezeknek a személyeknek a szociális jutta­tások a szolgálati viszonyokat szabályozó törvények szerint ugyanúgy járnak, mint­ha átszervezés miatt bocsátották volna el őket. Ezeknek a juttatásoknak összege a ténylegesen letöltött szolgálati idötqj,és az elért keresettől függ (kiszámításának ez az alapja). A reszteteket a Szövetségi Védelmi minisztérium, a Szövetségi Bel­ügyminisztérium és a köztársaságok ille­tékes központi államigazgatási szervei szabályozzák. 5/A nyugdíjjogosultságot a 119/1990 Tt. sz. törvény 25. paragrafusa szabályoz­za az 47/1991 Tt. sz. törvény módosítá­sában. 6/ A szociális biztosításról szóló 100/1988 Tt. sz. törvény 29. paragrafusa. ÖTÖDIK RÉSZ ZÁRÓRENDELKEZÉSEK 31. § Az ügyész 1992. december 31-ig ter­jeszthet be tiltakozást az irányadó idő­szakban hozott olyan ítéletek, határoza­tok és más rendelkezések ellen, amelyek ellentétben álltak a törvényekkel és más jogszabályokkal s céljuk politikai üldözés, vagy a politikai előnyszerzés volt. 7 32. § A Szlovák Nemzeti Tanács külön tör­vénye orvosolja az egyes vagyoni és más sérelmeket, amelyek némely jogszabá­lyok hatályossága, különleges alkalmazá­sa vagy más ok miatt csak a Szlovák Köztársaság területén keletkeztek. 33. § (1) Hatályát veszíti a 40/1964 Tt. sz. Polgári Törvénykönyv 453. paragrafusa, a 131/1982 Tt. sz. törvény módosításá­ban, amely megváltoztatja és kiegészíti a Polgári Törvénykönyvet és módosulnak egyéb vagyonjogi viszonyok is. (2) A Polgári Törvénykönyv 391. pa­ragrafusának 2. bekezdése így hangzik: „2. A családi ház olyan lakásának használatára, amelyet más polgárnak en­gedtek át lakás céljára, a 155-189. pa­ragrafus idevágó rendelkezései vonat­koznak, a 150. és a 188. paragrafus kivételével, továbbá a szövetkezeti laká­sokról szóló rendelkezések.". (3) A Polgári Törvénykönyv 493. pa­ragrafusának 1. bekezdése így hangzik: „1.A magántulajdonban levő ház olyan lakásának használatára, amelyet más polgárnak engedtek tá lakás céljára, a 155-189. paragrafus idevágó rendelke­zései vonatkoznak, a 159. és a 188. paragrafus rendelkezéseinek kivételével, továbbá a szövetkezeti lakásokról szóló rendelkezések." (4) Hatályát veszíti a pénzügyminisz­térium 177/1955 Tt. sz. rendelete az egyéni nyugdíjbiztosításról. A Szövetségi Pénzügyminisztériumot felhatalmazzák, hogy általánosan kötelező jogszabállyal rendezze az olyan személyek kártéríté­sét, akiknek jogai e rendelet szerint sérel­met szenvedtek. 34. § Jogosult személy hiányában vagy ha a jogosult személyek közül egy sem érvé­nyesíti jogigényét az elvesztett tulajdon visszaszolgáltatására az 5. paragrafus 2. bekezdésében megszabott határidőn belül, jogosult személlyé az állam válik, amely ennek a törvénynek hatályba lépé­sétől 18 hónapon belül érvényesítheti ezt a jogát. Az állam jogigénye érvényesíté­sének eljárását a köztársaságok illetékes szervei külön jogszabályban határozzák meg. 35. § Ez a törvény április 1 -jén lép hatályba. 7/ A z ügyészségről szóló 60/1965 Tt. sz. törvény 15. paragrafusa a később hozott jogszabályok módosításában. LAPSZÉLEN TISZTÁBB LELKIISMERETTEL... Persze, csak részben. Mert akárhogy is nézem, a bíróságon kívüli rehabilitáció­ról, magyarán a kárpótlásról szóló törvény könnyített valamit lelkiismeretünkön, de amennyivel nyugodtabban nézhetünk a jogtalan sérelmeket szenvedők szemé­be (persze, már akiébe a törvény lehetővé teszi), annyival nyugtalanabbul és az utá­nunk jövőkre gondolva rossz lelkiismeret­tel vizsgálgatjuk a jövőt. Különösen a mai negyven- és harmincévesek, akik akarva­akaratlanul kerültek ebbe a leginkább őket sújtó helyzetbe, miközben tudják, hogy négy-, illetve két évtizeddel ezelőtt nem ők terelték gazdaságunkat a ma már bizonyítottan csődhelyzetbe vezető útra, nem ők tehetnek a 48 Februárját követő megtorlásokról. Klaus pénzügyminiszter úr a kárpótlási törvény körüli vitában kifejtette, történjen bármi is, ezt meg kell tennünk, erkölcsi kötelességünk. Es érvelését folytatta: igaz, hogy belekerülhet az országnak 300 milliárd koronájába is, de azonnal meg is nyugtatta a tv-nézőket a kérdéssel kap­csolatos nyilatkozatában. A kárpótlás szorosan kötődik a nagyprivatizációhoz - mondotta -, a vagyonjegyek is felhasz­nálhatók erre a célra, tehát az egész ügy elhúzódhat néhány évig, a szóban forgó, valóban ijesztően nagynak tűnő összeget nem egyszerre kell kifizetnünk. Bizonyára abban is bízik Klaus úr, hogy közben - ha nem torpanunk meg újra és újra - csak megáll a gazdasági visszaesés, túljutunk a holtponton és las­san, de biztosan kezdünk emelkedni, az adóterhek elviselése is könnyebbé válik, szép fokozatosan kialakul a oly hőn óhaj­tott tisztességes vállalkozói réteg, több jut majd a szociális védőhálóra. Valamelyik lapban olvasom egy gyá­ros lányának panaszát, melyet még a tör­vény elfogadása előtt írt, válaszolva égy, a kárpótlást ellenző közgazdásznak. Jo­gos fájdalom szólt panaszából, és nevét sem merte adni a levélhez, nehogy még unokáinak is szenvednie kelljen az eset­leges újabb sérelmek miatt, ötvenegyné­hány embernek adott munkát kis gyáruk, amelyben a tulajdonos és fia éppolyan megfeszítéssel dolgozott, mint az alkal­mazottak. Akárcsak annak a kis gyárnak a tulajdonosa, amelyet csak azért államo­sítottak 48-ban, mert a 30 saját alkalma­zottukon kívül kötelezték őket 20 bünteté­süket töltő fogoly alkalmazására is, akiket ugyancsak beleszámították a létszámba, s így veszítettek el mindenüket. Tudja, hogy a 43 esztendővel ezelőtt elhagyott kisváros visszavárja őt. Tudja, a kis gyár sincs különb helyzetben az ország leg­több gyáránál, és szüksége van a külföldi segítségre. Ô pedig szívesen adja, új technológiát hoz magával Amerikából, el­hárítva a munkanélküliség veszélyét az ott dolgozók feje felől. Érvek az egyik fél, érvek a másik fél részéről. A választók zöme azt kifogásolja a már jóváhagyott kárpótlási törvénnyel kapcsolatban, hogy erről nem volt szó egyetlen párt választási programjában sem, hogy egy szűk réteg érdekeit érvé­nyesítik a társadalom széles rétegeinek érdekei helyett, hogy kiárusítják a gazda­ságot stb. Egy biztos: erkölcsileg tisztáztuk ma­gunkat azok előtt, akiktől egy igazságta­lan rendelet alapján vette el az alig másfél esztendeje összeomlott kommunista rendszer a vagyonát. Többségük olyan vállalkozói réteghez tartozott, amilyent most néhány éven belül szeretnénk ma­gunk körül látni. Csakhogy míg a most kárpótoltak rétege természetesen évtize­deken át fejlődött olyanná, amilyennek apáink imerték környezetünk kisebb-na­gyobb gyárosait, a mai vállalkozói réteg­nek egy természetellenes folyamat köze­pette kell megszületnie. Egy olyan folya­matban, amelyben a régi, rozsdás szer­kezet likvidálása miatt százezrek kerülnek az utcára, százezrek várnak az új munka­helyekre, vergődve addig is a gyenge szociális hálóban. Jómagam csak egyben bízom: a kár­pótlásra fordított kiadásaink jó helyre ke­rülnek, s a régi-új tulajdonosok elsődle­ges célja nem visszakapott vagyonuk el­herdálása lesz... PÁKOZDI GERTRÚD

Next

/
Oldalképek
Tartalom