Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-09 / 58. szám, szombat

5 KULTÚRA FÉLBESZAKADT ÉLETMŰ? GAÁL GÁBORRÓL SZÜLETÉSÉNEK i 00. ÉVFORDULÓJÁN Alakját tragikus halála után hallgatás és legendák terjesztése egyaránt övezte. A hatvanas évek közepén fogalmazódott meg az igény, hógy neve mögött megelevenedjen maga az életmű. Szellemi teljesítménye elválaszthatatlanul összefonódott annak a folyóiratnak a megjelenésével, mely Korunk címmel 1926-tól 1940-ig a korszerű magyal ságtudat európai színvonalú fórumaként jelent meg az erdélyi Kolozsváron. így Gaál Gábor munkássága is a kiterjedt Korunk-kutatások megindulásával nyert a szellemi köztudatban egyre határozottabb körvonalakat. Ma viszont úgy tűnik, életművének eddigi felmérése könynyen betemetheti - a sommás ítélkezés folytán - azt a Gaál Gábort, aki 1929-tól volt a Korunk egyszemélyes szerkesztője. A Korunk ugyanis a szigorú cenzúrával is dacolni tudó marxista gondolkodás műhelye volt. Azzá avatta a szinte Kazinczy méretű levelezés Gaál Gábor koncepciózus szerkesztésével párosulva. A legendák egyébként magát a szerkesztői habitust és kifogyhatatlanságot idézik fel, amely a kis kolozsvári szobából átfogta szinte az egész Európát. Nos, a lap szellemisége a belőle kibontható örökség válik ma a múltidézés neuralgikus pontjává. A mostani évforduló egyfajta próbatétel is: vajon a mai szemlélet képes lesz-e értékeket felfedezni Gaál Gábornak abban a felfokozott szellemi igyekezetében, mely az eszme társadalmi cselekvőerejét szolgálta. Egyébként Gaál Gábor egyéni úton, filozófusként, Marx fiatalkori műveit értelmezve roppant műveltséganyag birtokában tette magáévá a marxi világlátást. Nem rekedhet kívül a mai látószögön az a törekvés, mely - Gaál Gábor nevével összefonódva - európaiság és magyarságtudat ötvözését szorgalmazta a nópfrontszellemiség jegyében, a Korunk hasábjain. A fasiszta térhódítással szembenéző drámai légkörben, 1938-ban így tekintett vissza a szándék fogantatására: ,,Számolni kellett... a magyar betű egész háztartásával, az épp adott magyar és külföldi folyóiratkultúrával... - A lap... magyar, romániai és kelet-európai kötelezettségeken túl előírt európai, sőt ennél is egyetemesebb feladatokat is." Ebből kiérződik, hogy a több országban élő magyarság és a kelet-európai népek gondjai az európai és a világproblémákhoz kapcsolódva összefüggés-láncolatként kapnak értelmet. S hogy mennyire, azt önmagáért szólva bizonyítja a Gaál Gábor szerkesztette Korunknak európai viszonylatban is ritka, magyar nyelvterületen pedig szinte egyedülátló cselekedete: közzétette a cseh és a szlovák íróknak a müncheni döntés elleni tiltakozását. Egyértelműen kifejezésre juttatta ezzel a kelet-európai egymásrautaltságot, vállalva az együttélés korábbi állami kereteit, mint az európai békének és a több országba szakadt magyarság létének immár elvesztett zálogát. Önkéntelenül adódik a kérdés: vajon nincs-e üzenete a fogalmak és feladatok eme Gaál Gábor-i egységberendezésnek napjainkban is, amikor a térség valamennyi országát az európai betagozódás foglalkoztatja. Meglehetősen kísért az egymástól független különutak keresése. De épp napjainkban annak is tanúi vagyunk, hogy lökést kap a regionális együttműködésben rejlő lehetőségek Európához közelítő felismerése. S ez már eleve a közép-európai sajátosságok meglétére figyelmeztet, és a közép-európai összetartástudatot is erősíti. Ennek pedig velejárója az itt élő népek, nemzetek, nemzeti és etnikai kisebbségek egymás létjogosultságát elismerő kölcsönös toleranciája. S ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a közép-európai kisközösség Európába vezető útján a lendkerék - mely meghatványozza az együtthaladás lendületét - a demokrácia. Szinte valami megérzésféleként bukkán elő Gaál Gábornak második világháború utáni gondolatmenetéből a römániai magyarság' (s alighanem a többi magyar nemzetiség) létproblémája. „Csak az lehet a feladatunk, hogy demokraták legyünk. Hogy ä múltunkból lázasan ássunk ki mindent, ami erre ösztönöz, hogy jelenünkből, tapadjunk minden olyasmihez, ami erre sarkall. Hogy szolgáljuk mind külön-külön és együttvéve, csákis a nemzetiségünk javát szolgáljuk..." Gaál Gábor tanítványa, Tordai Zádor, aki tanársegéd volt a Bolyai Egyetem általa vezetett filozófia tanszékén, Fábry Zoltánnak a Vádlott megszólal című szinte profetikus erejű írásához hasonlítja Gaál Gábor töprengéseit. Mintha csak a Gaál Gábor és a Fábry Zoltán közötti láthatatlan lelki szálak meglétét igazolná a párhuzam, amit Fábry Zoltán belső megindultsággal így érzékeltetett: „Ha új könyvem jelenik meg, ha rólam írnak, engem vitatnak, dicsérnek, én mindig Gaál Gáborra gondolok. Ha személyesen nem ismertük is egymást, együtt dolgoztunk - bár én csak kis hányadában - és csináltuk azt, ami Korunk cím szó alatt lett magyar valóság." Nem valószínű, hogy Fábry Zoltán 1964-ben ezt a vallomást papírra vetve ismerte volna Gaál Gábornak említettt 1946os feljegyzéseit. Fábry szörongva folytatta a belső monológot: mi lenne belőle, ki, mi lenne az irodalmi köztudatban, ha meghalt volna 1954ben mint Gaál Gábor. S úgy tűnik alighanem ráérzett arra az emberi és történelmi sorshelyzetre, mely meghatározóan kihatott mindkettőjük örökségének továbbélésére. Fábrynak a szlovákiai magyar kisebbség védelmében született periratát egyfajta cenzúraként is értékelik gondolkodásának kiteljesedésében. Úgy tűnik, hogy az antifasizmussal azonosuló fábry-i vox humana itt válik egyetemes világszemléletté és szellemi mércévé. Itt érnek el új nagyságrendet és minőségi fokot a fábryi egymást kizáró ellentétpárok és feszültségpólusok: humanizmus és fasizmus, háború és béke, antifasizmus és erőszak. A közöttük felizzó feszültség tűzpróbája egyetemes érvénnyel, eszmei különbségeket szinte eltüntetve minősít társadalmi jelenségeket és szellemi teljesítményeket. Ezért jelenthet vonzerőt a fábryi életmű az eszmei nyitottság körülményei között. Gaál Gábornak már nem adatott meg, hogy félreállítva és a szívrohamok kínjaival küzdve töprengéseit érvényes gonckslatrendszerré kristályosítsa. Főként az irodalomban jelenthetett volna ez szellemi izgalmakat, minthogy azt Gaál Gábor mozgó esztétikaként értelmezte. A műveket belülről vizsgálta, de társadalmi öszszefüggésekben. A művek valóságfedezetének kimutatása során azonban erősen befolyásolták az eredendő eszmei kiindulópontok. A demokráciát módszerré nemesítve azonban a demokrácia jelenlétének megfoghatóságával, a művekben és a valóságban egyaránt tettenérhető számonkérésével minden bizonnyal komoly előrelépést tett volna a szellemi-szemléleti kizárólagosság leküzdésében. Talán nem merő és önkényes feltételezés, hogy Gaál Gábor háború utáni felismeréseinek birtokában elindult volna ezen az úton. S hogy ez egyáltalán feltételezhető, alighanem elgondolkodtatásra késztető dimenziókat kölcsönözhet Gaál Gábor életművének. KISS JÓZSEF —O/SZÓ—— TÁVKAPCSOLÓ SZELLEMI ABORTUSZ Mostanában már nem napok, de hetek telnek el, míg a kultúra piacának kétesértékű kínálatában olyan alkotásra találok, amely elementáris erővel megszólít. Egyelőre a televíziós publicisztika, a dokumentumfilmek a politikai „tóksók" és a napi politika botrányai rezonálnak bennem. Lehet, hogy ez igen silány lélekre vall, csakhát mintha a mostani idők politikai adokkapok játékában több lenne a szellemi izgalom, mint egy gyengécske filmben. Márpedig ebben a műfajban sokkal eredetibb az emberi szellem utcalánya: a politika. Elvégre minden megnyilvánulásában önmaga lényegét adja. Kiszámíthatatlan, ezért nem lehet erkölcse. Változékony ízlésű, ezért sem célszerű belészeretni. Olykor tolvajlásra vetemedik, ami végképp megőriz attól, hogy bízzam benne. Viszont mindennel számotvetve bizonyos vagyok abban, hogy j manapság azon a szinte szórakoztat, mint egy-egy Örkény egyperces novella. Maradjunk hát az egyre inkább köldöknézővé váló szlovákiai politikánál. Ennek bokszcsatáit látva nevetőgörcsöt kapok. Két napja Miroslav Kusý politológus (van-e, ki e nevet nem ismeri?) és Andrej Ferko író. (Róla senki nem tudja igazán, hogy paranoiás vagy exhibicionista. Az is lehet, hogy mindkettő.) szállt ringbe. Nos, amikor az európai politikai gondolkodás szlovák kiválósága a tévéstúdióban szembekerült a szlovák politikai placcon strichelő (itt emlékeztetem a t. olvasót az utcalány hasonlatra) fenegyerekkel, akkor a tóksó után Andrej Ferkónak Ján Čarnogurskýtól kellett engedélyt kérnie a szellemi abortuszhoz. Ez nem valamifajta olcsó túlkapás részemről. Egyebek között az történt, hogy Miroslav Kusý professzornak Andrej Ferko író elmagyarázta, hogy a „slovenský národ" az ő fejében ugyanazt jelenti mint a professzoréban az „občania Slovenska". Vagyis: a magyarok, a ruszinok - az itt élő csehekről Ferko úr nem ejtett szót - a szlovákokkal együtt képezik a politikai nemzet fogalmának megfelelő „slovenský národot". Most már csak azt kellene tudni, hogy mit ért Andrej Ferko a „slovenský ľud" fogalom alatt, akinek az általa is aláírt, és oly vehemensen propagált nyilatkozat-tervezet szerint egyedül van tulajdonjoga a Szlovák Köztársaság területén található termőföldhöz, ásványi kincsekhez, a légterhez és a természethez. (Lásd a Literárný týždenník március 1 -jei számában.) Visszatérve a tóksóhoz: A fogalmak ilyetén való tisztázása után Miroslav Kusý elfogadtatta a csehoszlovakizmus legádázabb szlovákiai ellenzőjével, hogy valamikor T. G. Masaryk is politikai nemzetként értelmezte a „československý národ"-ot, ami logikailag megfelel Andrej Ferko „slovenský národ" fogalomtfpusának. És Isten csodát tett: Ándrej Ferko helyeselte, sőt egyetértett eme megállapítással. Andrej Ferko bizonyosán nem paranoiás, mert akkor képtelen lett volna erre a gesztusra. Viszont exhibicionista hazudozó, mert információ-hiányaival indokolta vitabeli balfogásait. S ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az FMK választási programjának szlovák nyelvű változatát követelve, egyszercsak előhúzta a madaras mozgalmi jelvénnyel sokszorosított szlovák nyelvű FMK-programot. Megtetézte mindezt azzal, hogy egykoron Ladislav Kováč ex-oktatási miniszter is ezt a választási programot kérte volna az FMKtól. Pedig Kováč úr akkor a mozgalom alapszabályát követelte, miközben az a belügyminisztériumban, törvényes formalitásokat kielégítő alakban, megtalálható volt. Ebben a pillanatban már attól tartok, hogy Ferko úr hazudozásai engem is megtévesztettek, mert nem vagyok benne biztos, hogy végül is mit követelt, amikor a VPN-FMK koalíciót okolta azért, hogy állítólag sok a magyar nemzetiségű képviselő a szlovák parlamentben. Pedig néhányan vannak a „baloldali demokrata kommunisták" meg a kereszténydemokraták között is, nem beszélve az MDKMEgyüttélés koalícióról. Alapszabályt, politikai programot vagy választási programot akart? 1. sz. tanulság: Andrej Ferko menjen el az FMK irodájába, s kérje el mind a hármat a mozgalom elnökétől. 2. sz. tanulság: a szlovákiai magyar olvasó pedig az Irodalmi Szemle idei januári számából megtudhatja, hogy Andrej Ferko jobb író, mint politológus és alkotmányjogász. 3. sz. tanulság: az általam tisztázatlanul hagyott panaszait pedig mondja el az FMK-ban, elvégre van ott egy pszichiátriában jártas orvos is. Persze szellemi abortuszt nem hiszem, hogy vállal, különösen, ha Kusý professzor az apa. ' DUSZA ISTVÁN 1991. MÁRCIUS 9. A BUKARESTI MAGYAR TÉVÉMŰSORRÓL Az olvasó talán nem érti, a romániai magyarság „közlési eszközei" közül miért éppen a tévéműsorra sújt le a legdurvábban odaát a hatalom. Egyszerű. Egyedül ez jut el a ma^ gyárul nem tudó román nagyközönséghez is: A rágalmakkal, az uszítással a ro| mániái magyar újságok is hadakozj nak, vitatkoznak, szavuk azonban szinte soha nem jut el a román olvasókhoz. (Kivéve a Marius Tabacu és Szilágyi Júlia szerkesztette kolozsvári román folyóiratot, a Punteát, és kivéve, ha a tisztességes román lapok maguk is nem szállnak vitába a rágalmakkal, olykor épp a magyar lapokból átvett szövegek segítségével is.) A sok százezer példányban megjelenő Romaniu Mare (Nagy-Románia) cikkeit a magyar lapok hiába cáfolják meg - szavuk csak a magyar olvasókhoz jut el, akik enélkül is tudják, hány pénzt ér \ Eugen Barbu és Cornel Vadím Tudor lapja. Ámde a televízió magyar műsora a fontos anyagait feliratos fordítással látta el! És mert nemcsak nemzetiségi ügyekben igyekezett ez a műsor igazmondó, kritikus és tárgyilagos lenni, mind több kíváncsi román néző csatlakozott táborához. S meglepte őket a műsor higgadtsága, tájékozottsága, jól fent éle - és az, hogy munkatársai az összromániai gondokról is kerek perec szólnak, s a nemzetiség ügyét is a demokrácia egyik alapkérdéseként kezelik. Mondják: milliónyi román nézte, nézi az adást; hosszú időn át talán ez volt az ellenzéki tartás legjelentősebb televíziós fóruma Romániában. (Pedig kevés az emberük, a pénzük, a fölszerelésük; égető szükségük lenne néhány gépkocsi. ra, mikrobuszra, korszerű kamerára. Egyetlen diplomás - remekl - operatőrük súlyos beteg, most küzdenek érte kétségbeesetten, hogy valahol - a Karolinskán? - megmentsék; de hát ehhez is valuta kellene ...) Általuk szólhatott - hetven év óta először - a romániai magyarság a románok millióihoz. Ne csodálkozzunk, ha lesújtottak rájuk. BODOR PÁL ÉRZÉKSZERVEK SZEREPCSERÉJE? Zavaros mondatot vetett papírra az a szerző, akire hatott az a körülmény, hogy a televízió nézőivel kapcsolatban közöl valamit. Ezt irta: „...a nézők saját szeműkkel láthatták, milyen érvek hangzanak el a parlamentben, és milyenek az utcán" Hát igen, ha nézők, akkor - a logika szerint - .láthatták. De azt aligha láthatták, mégpedig a „saját szemükkel", hogy hol milyen érvek hangzanak el. Azt csak hallhatták „a saját fülükkel". Még akkor is, ha nézők voltak a befogadók. A televíziónézők ugyanis nemcsak láthatnak valamit, hanem hallhatnak is közléseket. Nyugodtan írhatta volna hát a riporter ezt: ... A nézők saját fülükkel hallhatták, milyen érvek hangzanak el a parlamentben és az utcán. Egy másik szerző igyekezett ugyan alkamazkodni ahhoz a helyzethez, hogy ugyanazok a személyek nézők és hallgatók egy személyben, mégis zavaros mondatot fogalmazott. íme: „Elsó kézből láthatnak és hallhatnak az érdeklődők beszámolót... az eseményekről, videofelvételekkel dokumentálva." Zavaros a mondat, mert kézből nem - még első kézből sem - lehet hallani és látni valamit. Kézből, főként első kézből csak kapni lehet bármit is. Még beszámolót is. Jobb lett volna hát a mondat ebben a formában: Első kézből kaphatnak az érdeklődők beszámolót... az eseményekről, videofelvételekkel dokumentálva. JAKAB ISTVÁN A MADÁCH KÖNYV- ÉS LAPKIADÓ könyvbarát vállalkozókat keres Készletéből, idei terméséből és gazdag behozatalából kiadónk kisebb-nagyobb tételben, kedvező kereskedelmi árréssel vagy saját árszabási lehetőséggel szép és jó könyveket kínál értékesítésre viszonteladóknak: könyvterjesztőknek, kereskedőknek, könyveladásra vállalkozó irodalombarátoknak. A készletről, a megjelenő és behozatalra kiszemelt könyvekről, valamint a könyvek átvételének gyakorlati és pénzügyi feltételeiről személyesen vagy levélben adunk tájékoztatást. Egy-egy tételnél lehetséges a bizományi értékesítési mód is. Az érdeklődők a következő címen jelentkezzenek: Madách Könyv- és Lapkiadó, Michalská 9, 816 21 Bratislava. Telefon: (07) 333 091. ÚP-169