Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-07 / 56. szám, csütörtök

1991. MÁRCIUS 7. X / X . ÚJ szól PUBLICISZTIKA EZREDFORDULÓRA KORSZERŰ KÖZLEKEDÉS A Fővárosi Közlekedési Főosztály tavaly novemberben készítette el a fővárosi közlekedésfejlesztésének tervezetét, mely érinti a városi tö­megközlekedést, az egyéni autó­közlekedést, a teherszállítást, a vas­úti, a vízi és a légi közlekedést, valamint a gyalogos- és kerékpár­forgalmat. Anna Lovásoyá, a főváros átfogó közlekedési tervének főtervezője a Pozsonyi Főpolgármesteri Hivatal rendszeres sajtótájékoztatóján is­mertette a tanulmányt, amelynek alapján 2000-ig megoldanák a köz­lekedési problémákat. Sajnos a közlekedés színvonala messze elmarad a követelmények­től, nagy az aránytalanság a lakos­ság és a városba látogatók igényei és a kínálat között. Az utóbbi évek­ben sokat fejlődött a város, jelentő­sen megnőtt a lakosság száma, vi­szont a szolgáltatások közül főleg a közlekedés maradt le. Már húsz évvel ezelőtt is végeztek felmérése­ket, hogy tudják, hol vannak a legna­gyobb hiányosságok, mire kell a fi­gyelmet összpontosítani, mégis minden maradt a régiben. Jelenleg naponta átlagosan egymillió ember - a lakosság 83 százaléka, sőt télen 90 százaléka - veszi igénybe a tö­megközlekedést, míg saját gépko­csiján csak a lakosság 17 százaléka .utazik. A főváros tömegközlekedé­sét sem minőségi, sem mennyiségi szempontból nem lehet tovább fe­szíteni. A takarékosabb és gyorsabb közlekedés érdekében mielőbb meg kell építeni a 16 éve készülő gyors­vasutat, amely ökológiai szempont­ból a legtisztább, s minden világvá­rosban előnybe helyezik. A terv sze­rint 1995-ben az A-vonal Ligetfalu­városközpont nyolc kilométeres sza­kaszát helyeznék üzembe, majd 2000-ben a B-vonalat a Föpályaud­var-Zupka Tér-Ružinov szakaszt, két átszállási csomóponttal. A főváros átfogó közlekedési ter­ve lehetőséget ad a városon áthala­dó tranzitközlekedés óriási megter­helésének mérséklésére is. Gyorsí­tott ütemben folyik az Ausztriából érkező turistaforgalmat elterelő au­tópálya építése, melynek átadását az Expo világkiállítás évére tervezik. Addigra viszont szeretnék az ökoló­giailag tisztább vasúti közlekedést megépíteni Bécs-Pozsony között, mely nemcsak a személy-, hanem teherszállításban is mentesítené a közúti forgalmat. A közúti és vasúti forgalom mellett a tanulmány kitér a vízi személy- és teherszállítás fel­lendítésére is, s ennek kapcsán fel­merült egy új személyi kikötő megé­pítésének szüksége. A környezetvédők és a Zöldek Pártja egyre nyomatékosabban kö­veteli a kerékpárutak megépítését, ami érthető módon a várható viteldíj­emelések kapcsán a lakosság köré­ben is támogatókra talál. Tatiana Ceíovská, a Fővárosi Közlekedés­szervezési Főosztály munkatársa ennek a területnek a szakembere. Röviden szólt arról az önálló fejlesz­tési tervezetről, mely viszonylag nem igényes, s csekély módosítás­sal alkalmazni lehet az adott hely­zethez, biztonságos kerékpárutak létesítését tűzi ki a városon át. A fő­város kedvező fekvéséből kiindulva a szomszédos országokból is igény jelentkezett a turisztikai kerékpárú--, tak kibővítésére. Tíz év alatt közel 110 kilométeren épülne meg a ke­rékpárút, de vannak szakaszok, me­lyek minimális ráfordítással azonnal használhatóak, s a városrészek pol­gármestereinek segítségével a la­kosság hamarosan igénybe veheti. A tájékoztató harmadik pontjában Eduard Matuia, városfejlesztési mű­építész a rokkantak akadály nélküli közlekedése érdekében tett intézke­désekről számolt be. Elsőként a vá­rosközontban építik át a járdaszegé­. lyeket, az üzletek, középületek bejá­ratát úgy képezik ki, hogy a mozgás­sérültek - a főváros lakosságának közel 12 százaléka - is korlátlanul mozoghasson. TÓTH ÁGNES ÚJ EGYÜTTMŰKÖDÉSI MODELL A Független Magyar Kezdeményezés 1991. március 2-án tartotta VII. Közgyűlését Galántán. Az FMK legfelsőbb döntés­hozó szerve rendkívül fontos dokumentumokat fogadott el. Köztük az Ügyvivői Testület beszámolóját és azt a munkatervet, amely első ízben körvonalazza a kisebbségi pártok és társa­dalmi, érdekvédelmi és kulturális szervezetek együttműködését szabályozó új érdekegyeztetési modellt. Fontos előrelépést jelent ez az elmúlt évhez képest. Az együttműködés alapelveit az FMK vezetése átnyújtotta az MKDM és az Együttélés elnöké­nek és a jövőben tárgyalásokat kíván folytatni minden érdekelt féllel erről a kérdésről. Információink szerint a munkaterv teljes szövege az FMK tájékoztatójában, a Szabad Kapacitásban jelenik majd meg; az Új Szó ebből az alábbi fejezeteket közli: A KISEBBSÉGI ÜGYEK ÚJ POLITIKAI RENDSZERE A nemzeti kisebbségek politikai életének a modern szabadelvű de­mokrácia alapelveivel azonos esz­mék alapján kell elrendeződnie. Ezek szerint a politika elsőrendű feladata a társadalmi rendszer több részének a szabad, autonóm, belső értékekre épülő fejlődését szolgáló lehetőségek és feltételek biztosítá­sa. Ezért a politika nem korlátozhat­ja a vállalkozás szabadságát, a kul­túra, a művelődés, a művészet, a tu­domány, az iskolaügy, a tájékozta­tás szabadságát, a törvényességet és a társadalmi élet többi, autonóm területének öntörvényű fejlődését. Bár ez az optimális állapot jelenleg nem valósítható meg egészen, a de­mokratikus politikai kultúra és a poli­tikai akarat közel juttathatja hozzá nemzeti kisebbségünket. Ma adott a lehetőség, hogy egy olyan új együttműködési modellt alakítsunk ki, mely rugalmasan és sokrétűen biztosítja a politikai képviselet haté­kony rendszerét. Az új együttműködési modell, megí­télésünk szerint a következő alapel­veken nyugodhatna: a) A magyar nemzeti kisebbség poli­tikai élete plurális, azaz szeYkezetét több politikai mozgalom és párt al­kotja. A rendszer alapelve á függet­len szervezetek közötti megegye­zés, illetve konszenzusok folyama­tosan megkötött sorozata. b) Az alapelvek megvalósításában résztvevő politikai pártok és mozgal­mak (a továbbiakban résztvevők) nem törekednek egymás szuvereni­tásának csökkentésére, vagyis egymás szervezeti elemeinek (kép­viselői csoportok, polgármesterek, helyi képviselők stb.) saját hatalmi befolyása alá vonására és egymás központi rendezvényeinek hatalmi befolyásolására. c) A résztvevők garantálják a kultu­rális élet szabadságát: - Kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem sértik meg a független sajtóorgánumok belső autonómiáját, a belső profil szabad megválasztá­sának, az újságírók szabad véle­ményalkotásának jogát. Nem akadá­lyozzák, sőt igénylik, hogy a résztvé­vők belső frakcióinak képviselői megjelenhessenek a sajtóban azok terjedelmi korlátainak a figyelembe­vételével. - A résztvevők garantálják az okta­tás szabadságát, nem befolyásolják hatalmi eszközökkel az egyes okta­tási intézmények vezetőinek válasz­tását, oktatási profiljuk kialakításá­nak, a munkamódszerek megvá­lasztásának a szabadságát. A részt­vevők védelmezik az oktatási intéz­mények függetlenségét, a hazai és külföldi oktatási helyek odaítélésé­nek pártsemlegességét. - A résztvevők garantálják az ifjúsá­gi szervezetek és szövetségek, a kulturális és művelődési társasá­gok, az egyletek, az érdekvédelmi szervezetek és más társadalmi kul­turális szövetségek függetlenségét. Tiszteletben tartják jogukat arcula­tuk szabad és önálló alakítására. -A résztvevők garantálják a Cse­madok hatalmi függetlenségét és pártsemlegességét. A résztvevők kötelezettséget vállalnak arra, hogy megtalálják a Csemadok független­ségének konkrét garanciáit és ezért lemondanak arról, hogy a Csema­dok elnöki, vezető titkári, titkári és elnökségi funkcióiba saját választ­mányi, illetve elnökségi tagjaikat, va­lamint parlamenti képviselőiket jelöl­jék. A résztvevők lemondanak arról, hogy a Csemadok szervezeti, gaz­dasági és szellemi kapacitását saját céljaikra használják ki, és ezt a köte­lezettséget közösen garantálják. Ugyanez érvényesítendő az új kultu­rális szerveződések esetében is. d) A résztvevők garantálják a vállal­kozás és a piac szabadságát. Köte­lezik magukat, hogy politikai érték­rendjük szempontjából nem korlá­tozzák a piaci verseny szabadságát, a jogilag szuverén vállalkozások döntési függetlenségét és irányult­ságát. A résztvevők garantálják mű­ködési területükön a technológia szabad elterjedését, a tőke és a munkaerő természetes áramlását és a piaci tevékenységhez szüksé­ges politika nyugalmat és stabilitást. e) A résztvevők támogatják a társa­dalmi lét mindazon további területei­nek politika- és ideológiamentessé­gét, melyek természetüknél fogva erre törekszenek. f) A résztvevők megtárgyalják egymás között a kisebbségeket érin­tő minden fontos külső és belső indíttatású kérdést. A résztvevők kö­telezettséget vállalnak arra, hogy a kisebbség társadalmi élet szabad fejlődését biztosító politikai rend­szert ismétlődő tárgyalásokon töké­letesítik. g) A résztvevők kölcsönösen ellen­őrzik egymást, fenntartva ezáltal azt a több pártra épülő hatalmi egyensúlyt, mely mindegyik társada­lom demokratikus fejlődésének poli­tikai feltétele. h) A résztvevők a kölcsönös mege­gyezés alapján a kötelezettségeket és a granciális tényezőket további pontokkal egészíthetik ki, illetve kö­zös megegyezés alapján a pontokat módosíthatják. A TÁRSADALMI ÉRDEKEGYEZTETÉS ÚJ RENDSZERE Az FMK szerint a kisebbségi tár­sadalmi lét depolitizálásának legfon­tosabb előfeltétele a kisebbségi lét­tel foglalkozó mozgalmak és pártok közötti minimális konszenzus meg­kötése. Ennek részeként a kisebb­ségi társadalmi lót azon területei válnának pártsemlegessé, melye­ken a résztvevők garantálják, hogy nem használják azokat ki érdekeik megvalósítása céljából. Az FMK cél­jának tekinti, hogy ily módon a ki­sebbségi lét minél több területét vonja ki a politikai és az ideológia befolyása alól. A kisebbségi élet pártsemleges területein a FMK szor­galmazi fogja a csúcsszervek és a hierarchikus rendszerek kialakulá­sának elvetését és ösztönözni kí­vánja a konszenzuson alapuló együttműködési hálózatok kialakí­tását. Ezt a következőképpen látjuk meg­valósíthatónak: a) A közös cél vagy közös érdek végett összejött szervezetek az egész egyeztető folyamatban meg­őrzik önállóságukat és részvételük önkéntességét. b) Az érdekegyeztetés egyetlen fázi­sában sem születhet többségi dön­tés, tehát egyetlen felet sem lehet leszavazni és nézeteivel, érdekeivel ellenkező cselekedetre kényszerí­teni. c) Döntés csakis közmegegyezéses (konszenzusos) alapon születhet. d) Az érdekegyeztető testület nevé­ben az összes részvevő előzetes beleegyezése nélkül senki sem jo­gosult szólni a nyilvánosság előtt. e) Az érdekegyeztető tanácsot csak a testület által meghatalmazott sze­mélyek képviselhetik. f) Az érdekegyeztető tanács bár­mely fél kérésére köteles összeülni. Az FMK úgy véli, hogy ez az együtt­működési modell (melyről egyéb­ként az Oktatási Tanácsban már bebizonyosodott, hogy járható út és hatékony is) alkalmazása rendkívüli módon elősegítheti a kisebbségi lét demokratizálódását és a kisebbség valós önszerveződését. MILYEN IS LESZ A SZLOVÁK TAVASZ? A Matica slovenská elnöke nem így, nem kérdőmondatban meditált legközelebbi jövőnkröl, hanem parancsoló módban adta tudtára a világnak: Ennek a tavasznak szlovák tavasznak kell lennie! Ami rendben is volna. Csak ne az mondotta volna, aki mondta, akit valamennyien ismerünk. Bizonyos esetekben és bizonyos személyek megnyilvánulásait hallgatva az árnyalatoknak is fontosságot tulajdo­nít az ember. Velem is ez történt, és - lenyelhetetlen gombóc keletkezett a torkomban. Csehszlovákiai magyarként így teszem fel a kérdést: milyen lesz a szlovákiai tavasz? Bizonyára érti a tisztelt olvasó, mire célzok. A tavasz minőségét firtatva csehszlovákiai magyarként elsősorban arra keresünk választ, hogyan alakul sorsunk a kisebbségben. Úgy-e, ahogy azt Jozef Markušék elképzelik, vagy győzedelmeskedik az ész, és végül diadalt aratnak a kontinensünk nagyobbik felén immár általánosan elfogadott normák. A soviniszták koncepciójával tisztában vagyunk. A Matica slo­venská elnöke október 25-ikén köntörfalazás nélkül kifejtette a szlo­vákiai magyarok további sorsával kapcsolatos elképzeléseit. Koncep­ciójának kulcsszava a diaszpóra volt. Ami magyarul azt jelenti: szétszórás. Érthető volt mindannyiunk számára. Ha a soviniszta irányzat reprezentánsai kerülnének hatalomra, „feloldanának" ben­nünket, megszüntetnék egy tömbben élésünket. Nem nehéz megjósolni, hogy ez mit jelentene számunkra. A szlovák „tavasz-koncepció" másik fő irányzatát a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomhoz tartozók testesítik meg. E politikai erő vezető személyiségei voltak Szlovákiában az ázsiai típusú kommu­nista egyeduralom megdöntésének fő szervezői. Most kettészakadt e mozgalom vezetése, és az egyszerű halandók csak találgathatják, mi történt a kulisszák mögött, illetve hogy mit várhatunk a holnaptól. Nem szeretném dramatizálni a helyzetet, de kétségtelen, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomban az utóbbi néhány nap során végbemenő meglepő változások végkifejlete meghatározóan befolyásolja Szlovákia „tavaszát", de elkövetkező éveit is. Mi következhet azután, hogy a NYEE központi vezetésének többsége lemondásra szólította fel Vladimír Mečiar miniszterelnököt és a kormány első embere kijelentette: nem mond le? Nagy valószínűséggel az következik, hogy a parlamentben bizalmi szavazásra kerül sor. És minden azon múlik (ami áz eljövendő „szlovák tavasz" időjárásának alakulását illeti), hogy ki kivel fog össze, melyik parlamenti párt kivel szövetkezik. Prágából az éjszaka folyamán telefaxon azt üzente Alexander Dubček, hogy ellenzi Vladimír Mečiar lemondatását, mert a jelenlegi viszonyok között semmi sem árt annyira az országnak, mint a desta­bilizálódás. E véleménynyilvánításból az is kiolvasható, hogy a szövetségi parlament elnöke azt sugallja: a Polgári Fórumhoz hasonlóan oldják meg a mozgalom kérdéseit. Tehát: kulturáltan és gyűlölködés nélkül váljék két szárnyra a NYEE, és a legközelebbi választásokig a jelen­legi felállásban működjék a parlament és a kormány. Úgy gondolom, hogy aki szívén viseli Szlovákia és a föderáció sorsát, az szívesen kiegyezne ilyen megoldásban. Most majd minden azon múlik, hogy az érintettek le tudják-e győzni sértödöttségüket, és képesek lesznek-e elsősorban az ország sorsát szem előtt tartani. Most az az alapkérdés, hogy Vladimír Mečiar mennyire lesz képes ellenállni a nacionalista térfélről érkező invitáló szirénhangoknak, illetve hogy felismeri-e a nacionalista hordószóno­kok szólamaiban és magakelletésében rejlő veszélyt. Egyszer, 1990. október 25-én, már bebizonyította, hogy helyére tudja tenni a dolgokat. Csak nem bánta meg, hogy úgy cselekedett, ahogy cselekedett? Előfordulhat, hogy ma a Szlovák Nemzeti Tanácsban bizalmi szavazásra kerül sor, és a miniszterelnök a kommunisták és a Szlo­vák Nemzeti Párt képviselői szavazatainak köszönhetően miniszter­elnök marad. Ha e két politikai csoportosulás jóvoltából marad meg tisztségé­ben, jobb lenne rá se gondolni a jövőre. Még mindig megtörténhet, hogy civilizáltan kettéválik a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen, és 1992 nyaráig a parlament és a kormány az eddigi összetételben munkálkodik az Esély Szlovákiának címen ismert program megvalósításán. Ez valóban esélyt jelentene mindannyiunk számára. A csehszlová­kiai magyarok számára is. Huszonhárom esztendeje idegen tankok tiporták el a Prágai Tavaszt. Most nem fenyegetnek bennünket idegen hadseregek-. Ha ez a tavasz is zimankóba fordul, azért majd csak magunkat hibáztat­hatjuk. Nem lesz enyhítő körülmény! És ki tudja, lesz-e még egyszer november 17-ike. TÓTH MIHÁLY PÉNZ NÉLKÜL NEM MEGY MUNKANÉLKÜLI SEGÉLYT VAGY LAKÁSDOTÁCIÓT? A Lakásszövetkezetek Szlovákiai Szö­vetsége előtt álló komoly nehézségekről számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján Ladislav Pollák elnök a szövetség szak­osztályvezetőivel együtt. Mint ismeretes az építőanyagárak tavalyi emelése, illetve a januárban életbe lépő árliberalizáció tovább súlyosbítja a lakásépítés amúgy is nehéz helyzetét. A lakásszövetkezetek a befizetett tagsági illetékeket mér kimerí­tették, s miután az állami támogatást megvonták, a megkezdett 28 ezer lakás építésének befejezésére már nincs pénz. A lakosság körében egyre nagyobb a fe­szültség, főleg a fiatal családoknak jogos a félelme, vajon ha „össze is kaparják" a hiányzó közel 80 ezer koronát, mi a biztosíték arra, hogy még az idén lakást kapnak. És mi a biztosíték arra, hogy egy újabb határidő-eltolódáshoz nem párosul újabb áremelés, amit ismét velük fizettet­nének meg? Lesznek olyanok, akik gond nélkül tudnak fizetni, de bizonyára többen lesznek az olyan fiatalok, akik kénytele­nek lesznek visszalépni, lemondani a la­kásról. Az elnök ismertette, hogy a szövetsé­gük, mint önálló érdekvédelmi szerv még február közepén petícióval fordult a szö­vetségi és a köztársasági kormányhoz, illetve az SZNT-hez, hogy a központi költségvetésből 400 millió korona támo­gatást szavazzanak meg az elkezdett építkezések befejezésére, hogy a terhe­ket ne a leendő lakásbérlők viseljék. Ez­zel a lépéssel elejét vehetnék közel 30 ezer építőipari munkás munkanélkülivé válásának is. Javasolják, hogy a fűtőa­nyag és energiahordozók tervezett áre­melését két részben építsék be a lakbé­rekbe. Az első a fűtési idény végén, a másodikat pedig akkor, amikor lakáson­ként megoldják a melegvíz-fogyasztás mérését és a hőmérséklet-szabályozást, illetve a lakások hőszigetelését. Tagjaik közül sokan vannak fizetéshátralékban, és ez a lépés csak tovább növelné az adósok számát. -tgá­REFLEX

Next

/
Oldalképek
Tartalom