Új Szó, 1991. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-28 / 74. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK r ÚJ SZÓ, 1991. MÁRCIUS 28. „NEM ISMERJÜK IGAZÁN EGYMÁST" INTERJÚ BOD PÉTER ÁKOS MAGYAR IPARI ÉS KERESKEDELMI MINISZTERREL Másfél napos villámlátogatáson járt kedden és szerdán Csehszlovákiában Bod Péter Ákos magyar ipari és kereskedelmi miniszter. Pozsonyi tárgyalá­sainak befejeztével vele tartottam az oroszvári határátkelőig. Ezalatt készült az alábbi beszélgetés. • Miniszter úr, minek köszönhetjük mostani látogatását? Tervezett útról van-e szó, vagy valamilyen esemény indokolta ide uérkezését? - Egy amerikai egyetem konferenciát rendezett Prágában a kelet-európai priva­tizáció és gazdaságpolitika témakörében. Erre kaptam meghívást. Érdekelt a téma, hisz magam is közgazdászkutató voltam, amíg nem vállaltam kormánytisztséget. Miután azonban egy éve nem jártam Csehszlovákiában, ezért megragadtam az alkalmat, hogy az irányítógarnitúra kicserőlódése után felvegyem a szemé­lyes kapcsolatot mind Prágában, mind Pozsonyban. Mert hiszem, az ilyen kap­csolattartás felgyorsítja az ügyek intézé­sét, még akkor is, ha a legtöbb felmerülő kérdés - textiláru elhelyezése vagy olaj­beszerzés - a gazdaság piacosodása következtében nálunk már vállalati kate­góriaként jelentkezik. Utam előre meghir­detett napirend, nélkül zajlott, megbeszé­léseink végén semmit nem írtunk alá. Csak tájékoztattuk egymást a minisztériu­mok működéséről s néhány ipar-, keres­kedelem- és gazdaságpolitikai kérdésről. • Prágai programjáról részben már tegnap értesültünk a napi sajtóból. Mi­vel egészítené ki ottani tapasztalatait? - Először Dlouhý úrnál jártam bemu­tatkozó látogatáson. Korban és előkép­zettségben nagyon közel állunk egymás­hoz, de most találkoztunk először, s ugyancsak rövid udvariassági látogatást tettem a gazdaságért felelős cseh minisz­terelnök-helyettesnél. Részt vettem egy sajtótájékoztatón is, aminek nagyon örü­lök. Mert egymás mellett élünk, de nem ismerjük igazán egymást. Ezért tényleg örül az ember, ha első kézből tud tájékoz­tatást adni a magyar gazdaság helyzeté­ről. Nagyon fontos, hogy az újságírók,, akik közvetítik az információt a polgár felé, ismerjék a szomszéd országok gondját, baját. • Tudomásom szerint felszólalt a prágai konferencián is. Mit ragadna ki mondanivalójából? -Csak hozzászóltam a három alap­előadáshoz. Arra hívtam fel a hallgatóság figyelmét, hogy Kelet-Európában nagyon gyors az ideák fejlődése, a teljes centrali­zációtól most átlendült a teljes liberalizá­ció irányába. Ugyanakkor a gazdasági szerkezet sokkal nehezebben változik. Példákkal illusztráltam, hogy valószínűleg pragmatista gazdaságfelfogásra kell majd törekedni ebben a régióban, hiszen az ötletek, ideák és ideológiák nagyon gyor­san változnak. Kilengenek mint az inga. Egyszer a túlcentralizáció, másszor - bár nem szívesen használom - a túlliberali­záltság irányába. Túlzott reguláció után egy kampányszerű derreguláció jött Ma­gyarországon is, és előbb-utóbb beindul az ideje a reregulációnak, amikor az ész­szerű szabályok állnak vissza. Nálunk van egy-két terület, ahol a szabályozás hiánya egyre több kárt okoz. Például az elmúlt hónapokban ezer utazási iroda született, de a minőség betartása, az utas érdekeinek védelme teljesen háttérbe szorult, mert ezek a területek ellenőrizhe­tetlenek. • Pozsonyban rövid ideig tartózko­dott. Mi fért bele kétórás délelőtti prog­ramjába? - Két szlovákiai partneremmel talál­koztam. Reggel Chren kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel áttekintettük az elszámolásbeli gondokat, amelyek ne­hezítik a magyar áruk bejutását Cseh­szlovákiába, szó volt a kölcsönös kapcso­latokról is. Utána Holčík ipari miniszterrel ültünk asztalhoz. Tárgyalásainkon felme­rült néhány téma, ahol együttműködé­sünknek stratégiai jellege lehet. Ilyen az energetika, elképzeléseink tán ezen a te­rületen a legkiforrottabbak. De szóba ke­rült néhány iparág összekapcsolása is. Közben az államhatárra értünk, így be kellett fejeznünk beszélgetésünket. Bod Péter Ákosra kél óra múlva Budapesten vártak tárgyalópartnerei. J. MÉSZÁROS KÁROLY A NOBEL-BIZOTTSÁG VÁRJA GORBACSOVOT „Mihail Gorbacsov szovjet elnököt szívesen látjuk Norvégiában és csak tőle függ, mikor kívánja elmondani a Nobel­békedíjasok hagyományos beszédét" - jelentette ki Francis Sejersted, a bizott­ság újonnan megválasztott elnöke a szer­vezet oslói ülésén. A balti események Sejersted szerint nem befolyásolták a bi­zottság döntését. ,,Gorbacsov megkapta a békedíjat és mi természetesen ugyan-' úgy fogadjuk öt, mint a többi Nobel­díjast" - mondotta Geir Lundestad, a szervezet titkára. E bizottság egyik tagja a közelmúltban élesen támadta a Szovjetunió elnökét a balti eseményekkel összefüggő maga­tartása miatt. Gorbacsov álláspontját „tá­madásnak" nevezte, amely ,,aláássa a béke elveit". Ennek ellenére az öttagú Nobel-bizottság egyhangúlag döntött Gorbacsov meghívása mellett. MOSZKVA FESZÜLTEN VÁRTA A MAI NAPOT GORBACSOV A SAJÁT ÉS MÉG INKÁBB JELCIN HIBÁIRÓL A moszkvai városi tanács elnöksége kedd esti ülésén arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy csak a rendkívüli állapot bevezetése szolgáltathat jogalapot arra, hogy felfüggesszék az állampolgárok gyülekezési jogát garantáló törvénycik­kelyt. Gavriil Popov polgármester a Postfactum hírügynökség szerint kije­lentette; az üzletek előtti sorokon és más, évek óta meglévő problémákon kívül nincs a fővárosban semmi jele olyan hely­zetnek, amely indokolttá tenné a rendkí­vüli állapot bevezetését. A városi tanács tagjai szerint a szövetségi kormánynak nincs joga törvényerejű rendeleteket hoz­ni, így nem is függesztheti fel az alkot­mány, illetve a szövetségi és köztársasági törvények hatályát. Éppen ezért úgy dön­töttek, maguk a tanácstagok fognak a Bo­risz Jelcin támogatására már összehívott tüntetés élén haladni, hogy ha - mint az feltételezhető - beavatkoznak a rend­fenntartó erők, akkor őket érjék az első csapások. Mint arról már beszámoltunk, a minisz­tertanács április 15-ig megtiltott a fővá­rosban minden nagygyűlést és tüntetést, s maga Gorbacsov elnök kedden olyan rendeletet adott ki, amellyel kivette a vá­rosi tanács kezéből a rendfenntartást és egyenesen a szövetségi kormányra bízta. Lev Beljanszkij, a belügyminisztérium moszkvai hivatalának helyettes vezetője tegnap sajtóértekezletén » bejelentette, a tüntetőknek nem szabad a Manyezsna­ja térre menniük, mozgósítják ellenük az egész moszkvai rendőrséget. A szovjet vezetésnek nemcsak Jelcin híveivel vannak problémái, hanem válto­zatlanul Litvániával is. Kedden délután kellett volna megtartani a Kremlben az első találkozót a litván és a szovjet kül­döttség között, de azt a szovjet küldött­ségvezető az utolsó pillanatban lemondta azzal az indokkal, hogy a litván delegáció „nem teljes". így a küldöttség este dolga­végezetlenül tért vissza Vilniusba. Mihail Gorbacsov kedd esti televíziós nyilatkozatában javasolta, hogy a központ és a köztársaságok viszonyát rendező új szövetségi szerződést már áprilisban vagy májusban írják alá. Nyilatkozott az Oroszországi Föderáció rendkívüli nép­képviselői kongresszusáról is. Megállapí­totta, egyes orosz vezetők a központ állandó bírálásának politikáját folytatják, és ez azt jelenti, hogy nem mindegyikük­nek érdeke a megújuló szövetség megőr­zése. Értékelte az átalakítás hat évét is és elismerte: elkövetett néhány hibát és té­vedést. Kijelentette, nem tér ki a felelős­ség elől, látja, hogy az átalakítás eredmé­nyeit kisebb veszteségekkel is el lehetett volna érni. Gorbacsov bejelentette, április elején a minisztertanács a bányászok képvise­lőinek bevonásával megvitatja a bányavi­dékek problémáit, majd ezekkel a kérdé­sekkel ő maga is foglalkozni fog. Az Interfax független hírügynökség közben arról számolt be, hogy Ivan Szilajev orosz miniszterelnök kedden este állítólag megállapodott a bányászok képviselőivel a sztrájk beszüntetésének feltételeiről. Megállapodásuk részletei nem ismere­tesek. A bejelentett áremelés szükségessé teszi a forgalomba hozott bankjegyek mennyiségének növelését is - jelentette be a szovjet állami bank elnöke. A forga­lomba hozott pénz értéke 40 milliárd ru­bellel fog növekedni. Az idén megjelenik a 200 rubeles bankjegy, és nem kizárt, hogy rövidesen az ennél magasabb, az 500 és az 1000 rubeles bankó is. EK-DILEMMA: LEGYEN-E KÖZÖS VÉDELMI POLITIKA? Luxemburgi hírek szerint az Európai Közösségek külügyminisztereinek zárt aj­tók mögött megtartott keddi tanácskozá­sán mindenekelőtt a közös védelmi politi­káról volt szó, de mint ahogy az várható volt, nem született megállapodás. A „tizenkettek" vitája a közös védelmi politikáról új erővel robbant ki, mert az EK-tagállamok különbözőképpen reagál­tak Kuvait megszállására - egyesek azonnal csapatokat küldtek a térségbe, mások csak vonakodás után, Németor­szágnak pedig elég hosszú ideig tartott, amíg legalább pénzügyi támogatást nyúj­tott. A luxemburgi ülésen a résztvevők lé­nyegében csak megerősítették korábbi álláspontjukat: Írország, amely nem tagja a NATO-nak ellenzi, hogy az EK bármine­mű katonai szerepet vállaljon. Hasonló álláspontra helyezkedett Nagy-Britannia és Hollandia, Németország, Franciaor­szág és a többi állam ezzel ellentétben követelte, hogy az EK-nak nagyobb befo­lyása legyen védelmi ügyekben. Jól infor­mált források szerint az a francia-német javaslat kapta a legnagyobb támogatást, amely indítványozza, hogy a kilenctagú Nyugat-európai Unió legyen a közös biz­tonsági és védelmi politikának az alapja. Ugyancsak megállapodás nélkül feje­ződött be kedden Brüsszelben az Európai Közösségek mezőgazdasági miniszterei­nek kétnapos tanácskozása a költségve­tésről. A résztvevők ugyanis nem tudtak megegyezni a legfőbb problémában, ab­ban, hogy miből finanszírozzák a keletné­met mezőgazdaság integrálását az EK gazdaságába. M árcius 1-jén kezdődött a szovjet bányászok újabb nagy sztrájkhulláma, amelybe fokoza­tosan bekapcsolódott 165 a csaknem 600 bányából, húszban pedig termeltek ugyan, de a szenet nem adták át a megrendelőknek. Már a harma­dik hetükbe léptek a munkabeszüntetések, amikor a kor­mány rászánta magát, hogy komolyabban foglalkozzon ezzel a problémával, ekkor kezdett ugyanis fenyegetni az a veszély, hogy a kokszoló- és kohóművek kénytele­nek lesznek leállni. Addigra a nehézipar már csak a szükséges szénmennyiség alig kétharmadát kapta meg. Spontánul kezdődött a mostani sztrájk, a munkát elsőként beszüntető donyeckiek mindenekelőtt politikai követelésekkel álltak^elő, mintegy csatlakozva a fővá­rosban zajló demokrata-konzervatív tüntetésháborúhoz. A donbasziak politikai követeléseik megvalósításától remélik gazdasági problémáik megoldását. Akciójuk a központban nyomban elutasítást váltott ki, mivel köve­telték az államfő lemondását, a Szovjetunió népi küldöt­tei kongresszusának feloszlatását, s az ország kollektív irányítását a Föderációs Tanács által. Később ez a lista kiegészült a Pavlov-kormány lemondásának sürgetésé­vel. Nem meglepő, hogy ebben a helyzetben Moszkva nem volt hajlandó tárgyalni a bányászokkal, hiszen követeléseik kísértetiesen hasonlítanak azokra, amelye­ket a Jelcin mellett tüntetők hangoztattak a fővárosban. Ebből a szempontból szinte törvényszerű az is, hogy Pavlov kormányfő, aki végre rászánta magát a szemé­lyes részvételre a konfliktus rendezésében, szombaton az esti tévéhíradóban egyértelműen a radikális politikai erőkre, Jelcinre és híveire utalva azt állította, a bányá­szokat manipulálják. Leszögezte: csak azokkal tárgyal gazdasági követeléseikről, akik lemondanak politikai „ultimátumokról" és felveszik a munkát. Nem siettek a sztrájkolok leszállni a bányákba, rá­adásul nagyon határozottan utasították el azokat a vá­dakat, hogy manipulálják őket. Nem hajlandóak felelős­séget vállalni a szovjet gazdaság bajaiértsem, szerintük ezeket éppen az a politika okozza, amelynek megváltoz­tatását követelik. Úgy tűnt, ezzel a kör bezárul, mindkét fél van annyira makacs, hogy jottányit se engedjen. Mégsem maradt változatlan a helyzet, hiszen a hatalom­nak vannak más eszközei is, nemcsak a tárgyalások és a kompromisszumok keresése. A FIÚK A BÁNYÁKBAN NEM DOLGOZNAK Hétfőn került a parlament elé az a határozati javaslat, amelyet azután kedden jóvá is hagytak, s amely két hónapra felfüggeszti a sztrájkokat valamennyi szénbá­nyában. Erre módot ad a tavaly ősszel elfogadott, a szociális konfliktusok kezeléséről szóló törvény. A döntés ma lép hatályba, de egyáltalán nem biztos, hogy hatásos lesz. Több képviselő már a hétfői vita során figyelmeztetett ennek valószínűségére, meg arra is, hogy ebben az esetben a parlament megint nevetsé­gessé válna. S bár már a vita napján világos volt, hogy megszületik a döntés, azért a kormány is tartott az este egy rendkívüli ülést ez ügyben. Ebben nem is lenne semmi különös; ha a környezetvédelmi miniszter nem mondja el a sajtónak: kezdetben a résztvevők többsége hajlott arra, hogy erőt alkalmazzanak az engedetlen bányászokkal szemben. Közben megjelent a kuzbaszi lapokban az államfő nyílt levele, amelyben arról biztosítja a bányászokat, hogy az ország és a kormány „tud problémáikról" és e problémákra fordított figyelem „növekedni fog". Szép, szép, de ezért az együttérzésért a bányászok nem kapnak a boltban se kenyeret, se szappant. Főleg nem a jövő héttől, amikor az országra szakad a nagy áreme­lés. Éppen ezért követelik munka- és életkörülményeik javítása mellett fizetésük mozgóskála szerinti megálla­pítását, vagyis azt, hogy bérüket az inflációhoz viszo­nyítva havonta korrigálják. A kormány nemcsak erről nem akar hallani, hanem még a korábbi, az áremelések bejelentését megelőző követelésről, a 100-150 szá­zalékos béremelésről sem. Egyetlen iparágnak sem könnyű - állítja az ország vezetése, ami igaz, de a lényegen mit sem változtat. Kérdéses tehát, hogy az adott helyzetben mennyi értelme van a sztrájknak. A kormány szerint semmi, mivel gazdasági eszközökkel nem szabad politikai köve­teléseknek nyomatékot adni. A bányászok viszont úgy látják, itt a politika és a gazdaság nagyon is összefügg. Az egyik donbaszi sztrájkbizottság elnökének vélemé­nye: „A szövetségi kormány és a párt, amely vezeti, százszor nagyobb károkat okozott az országnak és a népnek, mint a bányászok sztrájkja. Végső soron minden hibájukat velünk, a dolgozó emberekkel fizettetik meg". Nem nyugtatja meg a bányászokat az sem, hogy a kormány már bejelentette elég jelentős kompenzációs programját az áremelésekkel kapcsolatban. Janajev alelnök szerint ugyanis a lengyel típusú sokkterápia a Szovjetunióban nem alkalmazható, itt csak sokk lenne, terápia nem. K evés azonban a szovjet vezetésben az ilyen józanabb hang, ezért kicsi a valószínűsége, hogy a bányászok jólnevelten már ma hallgat­nak a parlament szavára, eleget tesznek követelésének, miszerint menjenek a föld alá. Mármint a szó legszoro­sabb értelmében. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN N émetországban az idén is megtart­ják a hagyományos húsvéti béke­meneteket, ezúttal tiltakozásul az öböl­háború következményei ellen. A szerve­zők szerint 300 városban rendeznek kü­lönböző akciókat, összesen 60 felvonu­lással, s mintegy 200 ezer résztvevővel számolnak. B ukarestből érkezett a hír: a katonai ügyészség a legfelsőbb bíróságon fellebbezett a 21 volt kommunista vezető felett hozott hétfői ítélet ellen. Az ügyész­ség a 18 hónaptól 5 és fél évig terjedő büntetéseket túl enyhének, a hat vádlott felmentését pedig törvénytelennek tartja. P olitikai foglyok szabadon bocsátá­sáért és a német családok egyesíté­séért több mint 3 és fél milliárd márkát kapott Nyugat-Németországtól a volt NDK. Ezt Ludwig Rehlinger, a volt belné­met minisztérium államtitkára állítja most megjelent könyvében, amelyből részlete­ket közölt a Der Morgen című napilap. 1963 és 1989 között Nyugat-Németor­szág majd 34 ezer politikai foglyot „vásá­rolt meg", és 250 ezer embernek tette lehetővé, hogy átköltözzön az NSZK-ba. U ruguay, Paraguay, Argentína és Brazília elnökei kedden Asunción­ban megállapodást írtak alá a Déli Közös Piac létrehozásáról. A dokumentum felté­telezi, hogy az együttműködés már 1995. január 1-jéri beindul, addig ugyanis el kellene távolítani a kölcsönös kereskede­lem útjában álló összes akadályt. ris Patten, a brit konzervatívok wíl elnöke figyelmeztette a konzer­vatív politikusokat és a kormány tagjait, ha folytatják az általános adók körüli bel­ső vitát, akkor a kormányzó párt önmagát fosztja meg vezető pozíciójától. Erre a fi­gyelmeztetésre azután került sor, hogy Nigel Lawson konzervatív képviselő (volt pénzügyminiszter) keményen támadta a kormány adópolitikáját. Z árják ki a pártból Manfred Gerlachot, a volt NDK államtanácsának utolsó elnökét, a keletnémet Liberális Demokra­ta Párt (LDPD) - amely időközben egye­sült az FDP-vel - egykori elnökét. Ezt követeli a berlini liberálisok (FDP) nyolc­tagú csoportja. A Der Morgen című napi­lap szerint a csoport azzal vádolja Gerla­chot, hogy pártelnöksége idején visszaélt pozíciójával és részt vett az emberek üldöztetésében. Gerlach egyébként az Erich Honecker vezette keletnémet állam­tanács egyik alelnöke volt. ingapúr nemzetközi repülőterén OmL tegnap reggel egy speciális biz­tonsági kommandó hatolt be a helyi légi­társaság elrabolt repülőgépébe, és meg­ölte mind a négy légikalózt. Ezt a szinga­púri kormány szóvivője közölte. A négy pakisztáni kedden rabolta el a Kuala Lum­purból Szingapúrba tartó Airbust, 123 személlyel a fedélzetén. Ausztráliába akartak menni, s követelték a Pakisztán­ban fogva tartott egyes személyek, köztük Benazir Bhutto /olt kormányfő férjének a szabadon bocsátását. I ngvar Carlsson svéd kormányfő ked­den optimista hangvételű szakértői do­kumentumot terjesztett elő, mely szerint javul a svéd gazdaság helyzete. A taka­rékpénztárak előrejelzései szerint azon­ban a gazdasági helyzet tovább romlik, és javulás csak az év végén várható. A la­kosság 3,5 százalékát sújtja a munkanél­küliség, nő az infláció, emelkednek az árak. Ezzel ellentétben Carlsson úgy véli, pozitív változások várhatók az őszi vá­lasztások előtt. „Ez természetesen a mi érdekünk is - hangsúlyozta a miniszterel­nök. A közvélemény-kutatások szerint ugyanis Carlsson Szociáldemokrata Mun­káspártjának nincs esélye arra, hogy ha­talmon maradjon. K ambodzsa állami rádiója kedden -12 év után először - azzal vádolta az ellenzék fegyveres erőit, hogy a múlt héten Battambang tartományban vegyi fegyvereket vetettek be a kormánycsapa­tok ellen. A felkelők támadását Phnom­penh állítása szerint sikerült visszaverni. „Honnan vennénk ezeket a vegyi anya­gokat? - reagált az információra az egyik ellenzéki csoport szóvivője. Norodom Szi­hanuk herceg frakciójának képviselője szintén a kormány propaganda-manőve­rének nevezte a hírt. J ohannesburg Alexandra nevű elővá­rosában a tegnapra virradó éjszaka ismeretlen fegyveresek támadtak az Afri­kai Nemzeti Kongresszus egyik megölt tagjáért tartott istentisztelet résztvevőire. Tizenöt embert mészároltak le - közölték a rendőri források. Politikai megfigyelők szerint a tegnapi brutális akciónak politi­kai háttere van, bár eddig még nem tudni, melyik szervezet áll a merénylet hátte­rében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom