Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám, szerda

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJSZÓi 1991. FEBRUÁR 13. KALASNYIKQVG ATE MÉLYÜL A SZAKADÉK A PÁRTOK KÖZÖTT Nem mindennapos előzmények után került napirendre kedden a budapesti' Országgyűlés plenáris ülésén a „fegyverszállítási ügy". Arról a tízezer Kalasnyikov géppisztolyról és 1 800 000 hozzá tartozó töltényről van szó, amit a hadianyagexporttal foglalkozó Technika külkereskedelmi vállalat exfJortált egy harmadik országbeli tíég megrendelésére Zágrábba. A fegyverek a horvát rendőrség arzenáljába kerültek, - Belgrád titkosszolgálati eszközökkel figyelte az ügyet, publikálta azt, közzétéve a szállítóleveleket is. A magyar illetékesek késve és ellentmondó nyilatkozatokkal reagáltak. Amíg végül a kormány (amelyről egy időben a külügyminiszter azt állította, hogy az nem is tudott a „rutin fegyverszállítási ügyről") elismerte eljárási hibáját a parlament illetékes bizottságai előtt. Ezt nehéz lett volna nem elismerni: Magyarországon az ilyen ügyleteket egy öttagú államtitkári bizottságnak kell engedélyeznie és az öt személyből kettőnek a kézjegye hiányzik az okmányról. Az ellenzék pártjai a vizsgálat folytatását és személyi konzekvenciók levonását követelték és még a kormánykoalícióhoz tartozó kisgazda vezető, Torgyán József is Jeszenszky Géza külügyminiszter távozásának kívánatos voltáról beszélt. Maga Jeszenszky viszont zárt ülésen ismertetett, ám azóta kedden nyilvánosságra került levelében minden felelősséget elhárít, sőt, a sajtót (amelylyel a kormány mind elégedetlenebb) vádolja lejáratásával. Antall József miniszterelnök sem mutatott hétvégi tévébeszédében hajlandóságot esetleges személyi konzekvenciák levonására. Katona Tamásnak, a külügyminisztérium második emberének nem volt könnyű dolga, amikor ilyen előzmények után, az adott belpolitikai háttérrel, vasárnap és hétfőn Belgrádban tárgyalt. Katona ott meszszebb ment el mint Antall a maga hazai fogyasztásra szánt beszédében: a külügyi államtitkár olyan lépésekről is biztosította belgrádi vendéglátóit, amelyek magukba foglalják a szükséges fegyverexport-szigorításokat és garanciális rendszabályokat. Ezt a jugoszláv fővárosban végül is pozitívan fogadták, úgy értékelték, hogy ez elvezethet a magyar-jugoszláv kapcsolatok normalizálásához. Belgrádban egyébként elutasították azt a feltételezést, amely az adott ügyet összefüggésbe hozza a Jugoszláviában élő magyarság helyzetével, - ilyen feltételezések nemcsak magyar részről, hanem a vajdasági magyar kisebbség oldaláról is aggódó felhanggal hallhatóak voltak. Vannak akik a Watergate mintájára Kalasnyikovgateről beszélnek. Ez túlzásnak tűnhet, de az ügy egy ideig még bizonyosan ott marad a magyar politikai élet napirendjén, mélyítvén a szakadékot mindenekelőtt az MDF és az ellenzéki pártok között. VARGA PÉTER ÁDÁM AZ USA LÉPÉSE AZ ARAB-IZRAELI KONFLIKTUS MEGOLDÁSA FELÉ Amerikai kormányforrások közölték, Washington javasolta Izraelnek, hogy kössön megállapodást Szíriával a Golanfennsík demilitarizálásáról. Nyilvánvaló, az Egyesült Államok a közel-keleti feszültség csökkentésére akarja kihasználni , hogy javultak kapcsolatai Damaszkuszszal. Az idézett források szerint James Baker terjesztette ezt a indítványt Izrael nagykövete elé. Eszerint az öböl-háború befejeződése után kezdődnének meg a tárgyalások a Golanról, ami az első lépés lenne az . arab-izraeli konfliktus megoldása felé. Jelek szerint az izraeli kormány, szokásától eltérően - nem utasította vissza nyomban az amerikai kezdeményezést, de az sem mondható el, hogy Tel Aviv kapva kapott az ötleten. Nem lehet biztosra venni Szíria pozitív reagálását sem, hiszen 1974 óta bojkottált minden amerikai diplomáciai akciót a Közel-Keleten. Szíria 1967-ig, a hatnapos háborúig ellenőrizte a Golan-fennsíkot, ahonnan a palesztinok rakétákkal lőhettek ÉszakIzraelt. A háború során Izrael megszállta az egész területet, de 1974-ben Henry Kissingernek, az akkori amerikai külügyminiszter közvetítésének köszönhetően Szíria a terület egy részét visszakapta. A fennsik másik részét Izrael hét évvel később annektálta. Ausztráliában az Egyházak Világtanácsának közgyűlésén a palesztin keresztények képviselője felrótta az Egyesült Államoknak, hogy hadsereget küldött a kuvaiti függetlenség védelmére, de ujját sem mozdítja Palesztina függetlensége érdekében. EGY KÉRDÉS JIRÍ DIENSTBIER SZÖVETSÉGI KÜLÜGYMINISZTERHEZ • Milyen álláspontot képvisel Csehszlovákia a vilniusi kormány azon felhívásával kapcsolatban, hogy vegyék fel a diplomáciai kapcsolatot a Litván Köztársasággal? - Erről előbb tárgyalnunk kell a magyarokkal és a lengyelekkel Visegrádon, illetve február 21 -én Madridban, az Európa Tanács ülésén. Csehszlovákia egyértelműen kimondta: támogatja a balti orszáaok törekvéseit, s csak a törvényesen megválasztott kormányt ismeri el. Am tudjuk azt is, hogy a formális diplomáciai lépés önmagában még nem változtatja meg a balti országok statútumát. Ezt a kérdést úgy kell végig vinni, hogy egyezség szülessen Litvánia és a Szovjetunió között. Ha mi például diplomáciailag el is ismernénk Litvániát, addig külképviseletet ott nem nyithatunk, amíg a megegyezés Moszkva és Vilnius között létre nem jön, s.amíg ezt Moszkva nekünk nem teszi lehetővé. Mi arra törekszünk, hogy a balti országok állandó kapcsolatban legyenek Európával. Erről is fogunk tárgyalni Visegrádon. (gágyor) IZLAND ELSŐKÉNT ISMERTE EL LITVÁNIÁT WASHINGTON IS ÜDVÖZÖLTE A NÉPSZAVAZÁST Pénzügyi háború a Szovjetunió ellen? Margaret Tutwiller, az amerikai külügyminisztérium szóvivője bejelentette, az USA kormánya nagyra értékeli a litvániai népszavazás eredményeit, mint a nép akaratának kifejezését, amit figyelembe kell venni a balti köztársaságok és a központi szovjet hatalom közti jövőbeni tárgyalásokon. A szóvivő megállapítottá, hogy Mihail Gorbacsov államfő ugyan rendeletben törvénytelennek minősítette a népszavazást, de a szovjet hatóságok lehetővé tették megvalósítását anélkül, hogy beavatkoztak volna. A Lettországban és Észtországban megrendezendő népszavazással kapcsolatban kijelentette, Washington úgy véli, a demokratikus módon megtartott referendumok nemzetközileg elfogadott eszközei a közakarat kinyilvánításának. A nyugati országok közül elsőként az izlandi parlament ismerte el Litvániát független államként. A parlament hétfőn adta feladatul a kormánynak, hogy vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat Litvániával. Az Alhingben, a világ legrégibb parlamentjében 43 képviselő szavazott a határozat mellett, s csak egy ellenezte. Ketten tartózkodtak, 17 képviselő pedig nem volt jelen. Az elmúlt hét végén az Oroszországi Föderáció parlamentjének küldöttsége Dél-Oszétiában járt, hogy a helyszínen ismerkedjen meg a konfliktusban részt vevő felek véleményével. Gennagyij Szorokin, az oroszországi parlament nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó albizottságának elnöke úgy vélekedett, egészében véve megoldható a konfliktus. Ugyanis sem a grúz, sem az oszét képviselők nem zárkóznak el a tárgyalásoktól. Szükség van azonban egy harmadik fél részvételére is, ez a közvetítő pedig Oroszország vagy bármely más köztársaság lehet. Elkerülhetetlen, hogy a központi kormány és az államfő is részt vegyen a kialakult helyzet megoldásában. Ez a helyzet pedig igazán rossz, az egykori autonóm terület közigazgatási központjában pedig egyenesen tragikus. Chinvaliban már csak egy-két napra van élelmiszer, problémák vannak az ivóvízzel, szünetel az áramszolgáltatás és a távfűtés. Valentyin Pavlov szovjet kormányfő a Trud napilapban tegnap megjelent interjújában azt mondta, villámgyorsan kellett végrehajtani az 50 és 100 rubeles bankjegyek beváltását, mivel az országot pénzügyi katasztrófa fenyegette. Állítólag már hosszabb ideje tudták, hogy különböző szovjet bankok, valamint osztrák, svájci és kanadai magánbankok által óriási mennyiségű rubelt akarnak bejuttatni az Országba. Konkrét neveket vagy intézményeket nem említett, mondván, hogy még folytatódik a Szovjetunió elleni „pénzügyi háború". K

érdés, ki a nép, melyik nép a nép, mennyit ér a szava és kinek. Erre kellene Moszkvának egyértelműen válaszolnia, hogy ország-világ tisztában legyen azzal, mit is akar ez a gorbacsovi vezetés, amely már nem az a gorbacsovi vezetés. Nem az, mert a peresztrojka csapata otthagyta az elnök-főtitkárt, mivel lemondott a peresztrojka fő elveiről, a demokratizálásról és a nyíltságról: suba alatt hozza meg egyik antidemokratikus intézkedését a másik után. Gorbacsov egykoron azzal kezdte, hogy meghirdette a decentralizálást, a köztársaságok, kerületek nagyobb önállóságának elvét, a népképviselők demokratikus választását, a népakarat megfellebbezhetetlenségét, sót eljutott a hadsereg depolitizálásának gondolatáig is, közvetlenül azután, hogy beletörődött az egypártrendszer kimúlásába. Meghirdette - s visszavonta, eljutott egy határig - és visszakozott. A legtömörebben így foglalható össze a peresztrojka látványos születésének és csendes halódásának közel hatéves története. Világszerte egyre nagyobb a csalódás emiatt, de a külföld még mindig kitart Gorbacsov mellett, mivel még jelenlegi rendszere is százszor jobb, mint a korábbiak. S mert még mindig van remény arra, hogy ismét komolyan veszi önmagát, viszszatér eredeti elképzeléseihez, újra lesz bátorsága szembenézni a valóban óriási nehézségekkel. Még lehet bízni abban, hogy felismeri eltévelyedését, képes lesz kiengesztelni korábbi elvbarátait és kirúgni a mai rossz súgókat. Akkor majd képes lesz olyan válaszokat adni a fenti kérdésekre, amelyek megnyugtatják saját félrevezetett népét és a csalódott világot is. Kétségtelen, hogy a válaszadást a Baltikumban, s mindenekelőtt Litvániában kell kezdeni. A litvánok ugyanis immár másodszor mondták ki nagyon határozottan és egyértelműen, hogy mit is akarnak. Először a tavalyi választásokkor, amikor a függetlenséget zászlajára tűző Sajudis népfrontot juttatták kormányra, másodszor pedig a most szombati népszavazáskor - még a tavalyinál is határozottabban és egyértelműbben. S ezt Moszkva csak magának köszönheti. A januári vérontás a kételkedőket is a Sajudis táborába vitte, a friss sírok sokkal többet nyomtak a latban, miht Gorbacsov ígérgetései és fenyegetőzései. Az a tény, hogy az elnök eleve törvénytelennek minősítette a voksolást, azt eredményezte, hogy példátlanul sokan mentek el szavazni, a lakosság 84,43 százaléka, vagyis a 2 650 000 választásra A NÉP SZAVA jogosult közül csak alig több mint 400 ezren maradtak távol. A leadott szavazatok között pedig csk 147 ezer volt a „nem". Márpedig nem ennyi felnőtt orosz és lengyel van a köztársaságban! Éppen ezért nevetséges a szovjet hírközlő eszközök, főleg _a televízió igyekezete, hogy bizonyítsa, csak ä litvánok szavaztak a függetlenségre, ami óvatosságra int, hiszen ez - állítják a moszkvai okosok - azt jelenti, ha a köztársaság függetlenné válik, el fogja nyomni a kisebbségeket. Nevetséges, ugyanakkor tragikus. Mert nem más, mint uszítás az ilyen vélemény. Való igaz, voltak a Sajudisnak túlkapásai, erősen nacionalista lépései. Ezek közé tartozott a nyelvtörvény, amely a litvánt léptette elő egyetlen hivatalos nyelvvé. Landsbergisék azonban időközben felismerték helytelenségét, s a nyelvtörvénnyel együtt módosították a választási törvényt is, amely szintén az őslakosságot juttatta előnyökhöz. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezek a törvények nem is annyira a köztársaságban letelepedő oroszok, az itteni lengyel kisebbség ellen irányultak, mint inkább az egymást váltó, de nyomban nagyon „otthonosan" viselkedő katonai parancsnokok, a Moszkvából menesztett apparátcsikok ellen. De megkülönböztetőek voltak, így támadási alapot szolgáltattak - és visszavonattak. Nem úgy a moszkvai ukázok, amelyek makacsul közvélemény-kutatásnak titulálják a szombati népszavazást, mpndván, a törvényes, összszövetségi voksolás március 17-én lesz, akkor mondhat áz ország lakossága véleményt arról, maradjon vagy szűnjön meg az unió. Nagyon átlátszó ürügy! Mert, ugye, összeszámlálják a 15 (de nyilván kevesebb) köztársaságban leadott voksokat, megállapítják a több mint 50 százalékos részvételt, ezen belül a több mint 50 százaléknyi ,,igen"-t - és Moszkva büszkén bejelentheti, az öntudatos szovjet állampolgárok döntő többsége az unió mellett foglalt állást, tehát az unió marad, tessék tiszteletben tartani a többség véleményét. Nesze neked, demokrácia! Vacak a számtantudásom, de annyi biztos, egy ilyen eredmény produkálásához elég a választásra jogosultak alig több mint egynegyedének a szavazata. Nemcsak számolni lehet, nyelvészkedni is. Térjünk hát vissza a közvélemény-kutatás „vádjához". Hogy nem arról volt szó, az nyilvánvaló, hiszen nem egy reprezentatív csoport vett abban részt, hanem valamennyi választópolgára Litvániának. Vagyis ebben az esetben a köz véleménye nem más, mint a nép szava, s maga a vélemény a nép akarata. S ez ellen apellál Gorbacsov? Miért akarja - mondjuk - a kirgizek vagy a grúzok akaratát rákényszeríteni a litvánokra? Milyen jogOn dönthetnek a burjátok arról, függetlenek legyenek-e az észtek? A legalább kulturális autonómiára törekvő kárpátaljai magyarok miért fordulnának az üzbégek ellen, akik - tisztában lévén köztársaságuk adottságaival - ragaszkodnak az unióhoz? K

érdések, kérdések sora. Mert ki az a fetisizált szovjet nép? A száznál több nemzetiség közül melyik szovjet, s főleg - mikor és miért? A nemzetiségi alacsonyabbrendű, mint a szovjet? Csak a szovjet a nép? Hát a nemzetiségi? Az a renitens állampolgár? És biztos, hogy minden katona szovjet? A dezertőrök pedig litvánok, grúzok, ukránok vagy észtek? Csak egy biztos: a mostani központi vezetés újra igazán szovjet. GORFOL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN P

avel Richetský, a szövetségi kormány alelnöke tegnap hivatalos munkalátogatásra Brüsszelbe érkezett. A belga fővárosban az Európai Közösségek vezető szerveit keresi fel, találkozik az EK bizottságának alelnökével, s tárgyalásokat folytat a tizenkettek bizottságának, illetve minisztertanácsának jogi szerveivel is,, N

agyon sok osztrák aggódik a közép-kelet-európai helyzet várható alakulása miatt. A közvélemény-kutatások szerint az osztrák állampolgárok egyharmada tart attól, hogy gazdasági válságok, politikai zavargások, nemzetiségi konfliktusok robbannak ki ezekben az országokban. Minden második osztrák meggyőződése, hogy a kelet-európaiaknak szükségük van Ausztria segítségére, s minden harmadik úgy véli, hogy ilyen segítséget csupán a szomszédos országoknak, vagyis Csehszlovákiának, Magyarországnak és Lengyelországnak kellene nyújtaniuk. H

eves viták folynak a bonni kormánykoalíció pártjai között, hogy hivatásos hadsereggé alakítsák-e át a Bundeswehrt. Például Stoltenberg védelmi és Genscher külügyminiszter nem ért egyet azzal, hogy eltöröljék a kötelező katonai szolgálatot. A Bundeswehr főnöke szerint a 12 hónapos kötelező szolgálati idő mindenesetre megmarad, mert a kormánykoalícióból senki sem akar ezen az állapoton változtatni. Ugyanakkor csökkentik a hadsereg létszámát, ezért fel kell készülni arra, hogy konfliktushelyzetek esetén mozgósítani lehessen a jól kiképzett tartalékosokat. Érdekes volt Genscher álláspontja, szerinte éppen a Budeswehr, a kötelező katonai szolgálattal együtt, tette Németországot „Európa áttekinthető, biztonságos politikai tényezőjévé". r

kió a kért 50 millió dolláros segítség helyett csupán 7 milliót folyósít Nicaraguának az adósságok visszafizetésére. Kaifu Tosiki kormányfő ugyanakkor hétfőn megígérte Violetta Chamorro elnökasszonynak, hogy a japán kormány továbbra sem veszi le a segítség és az együttműködés lehetőségének megvitatását a napirendről. Egy meg nem nevezett tokiói politikus szerint Japán a további segítségnyújtást ahhoz a feltételhez köti, hogy azon államok, amelyek Nicaraguának támogatást nyújtanak, alakítsanak egy koordinációs csoportot. Managua külföldi adósságai jelenleg 11 milliárd dollárra rúgnak. K

uba egy nagyon sajátos rekorddal büszkélkedhet: itt van a legöregebb politikai fogoly, no nem éveinek a számát, hanem a börtönben eltöltött időt tekintve. Az ENSZ Emberjogi Bizottságának tekintetbe kellene vennie, hogy Mário Chanes de Armas politikai elítélt már harminc éve ül börtönben - ezt az a levél tartalmazza, amelyet az ENSZ említett bizottságának 91 egykori kubai politikai fogoly küldött meg. Ók jelenleg külföldön élnek. A dolog érdekessége: Mário Chanes de Armas részt vett a Moncada elleni támadásban, majd pedig Fidel Castroval együtt 21 hónapot töltött a Batista-rezsim börtönében. Ugyancsak Castroval közösen vett részt a partraszállásban - ez volt a kubai forradalom utolsó szakasza. A forradalom után azonban ismét börtönbe vetették, mert nem értett egyet Castroék politikájával. B

ulgáriában az állampolgároknak a jövőben csak a személyautók és alkatrészeik behozatala után kell vámot fizetniük. Erről tegnap döntött a szófiai kormány. Ugyanakkor megtiltották a 10 évesnél idősebb gépkocsik behozatalát. Azoknak a személyeknek, akik tartósan Bulgáriába kívánnak költözni, vámmentesen egy személygépkocsi bevitelét engedélyezik, a többiek 10 százalékos vámot fizetnek. Az 5 évesnél fiatalabb használt gépkocsik után a vám 20 százalékos, az 5 évesnél idősebbek után pedig 30 százalékot kell fizetni. W

ashington az idei pénzügyi évben 40 százalékkal kevesebbet fordít Közép-Amerika és a karibi térség országainak megsegítésére. Például Salvador, Guatemala, Honduras, Costa Rica és Nicaragua együttesen 226,6 millió dollárral kap kevesebbet, mint az elmúlt két esztendőben. Megfigyelők ezt azzal magyarázzák, lezárult a hidegháború, s vége szakadt az agresszív kommunizmus exportjának, úgyhogy Washingtonnak már nem kell a Szovjetunióval és a keleti tömbbel versenyeznie ebben a térségben.