Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-12 / 36. szám, kedd

SCHERLOCKÉK A SZABÓ „STREETEN" Elém lépett valaki. Elgázoltam. Lassítottam, de amikor láttam, hogy az illető feltápászkodik, tovább hajtottam. Pánikba estem. Előzőleg ünnepeltünk, és felhajtottam néhány pohárkával. Azt hittem, a balesetnek nem volt szemtanúja, de tévedtem... (7. oldal) FÜGGETLEN NAPI LAP Kedd, 1991. február 12. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 36. szám GYÜLEKEZETEINK ÉLETÉBŐL A mindent meghatározó, átfogó, nagy élmény azonban úgy érzem, mégis az volt, hogy az erőszak, a kényszer és ami követi - a félelem beszennyező, erőt csapoló, lealjasító béklyóitól megszabadultunk. Az Evangélium hirdetése, a szeretetszolgálat szabadon folyhat. (8. oldal) MA ÖSSZEÜL A SZLOVÁK PARLAMENT AZ ÉV LEGFONTOSABB TÖRVÉNYE AZ ALKOTMÁNY LESZ BESZÉLGETÉS A. NAGY LÁSZLÓVAL, AZ SZNT ALELNÖKÉVEL Ma ül össze ebben az évben először a Szlovák Nemzeti Tanács. Természetesen ez nem jelenti, hogy munkája szünetelt, hiszen bizottságai január elejétől többször is tanácskoztak, előkészítették a most kezdődő négynapos plenáris ülést és számos más kérdéssel is foglalkoztak. A. Nagy Lászlót, az SZNT alelnökét ebből az alkalomból munkatársunk, Csizmár Eszter arról kérdezte, hogyan értékelné Szlovákia törvényhozó testületének eddigi tevékenységét, mit sikerült valóra váltani azokból az elképzelésekből, amelyekkel fél éve munkához láttak. -A tavalyi parlamenti választásoktól Csehszlovákia ténylegesen is a parla• menti demokrácia útjára lépett. Ez alapvetően két dolgot jelent. Először azt, hogy létrejött a lehetősége annak, hogy tisztán különváljon a törvényhozói és a végrehajtói hatalom. Másodszor azt, hogy a törvényhozói hatalomban megjeleníthetővé és egymással ütköztethetővé váltak az egyes társadalmi érdekek, a politikai pártok és mozgalmak által képviselt társadalomépitési programok. A törvényhozói és a végrehajtói hatalom összefonódásának megszűnése a hatalom ellenőrzése szempontjából alapvető jelentőségű. E tekintetben úgy tűnik, hogy mind a szövetségi törvényhozás, mind a köztársasági törvényhozás csak fokozatosan kezdi felismerni hatalom-ellenőrzési feladatait. Kezdettől elsősorban a szűken értelmezett törvényhozói, jogalkotói szerepére összpontosított. Kétségtelen, hogy a kormány alapvető társadalomirányító és szervező feladatait lényegében jól látja el. Viszont az is kétségtelen, hogy az ország és a társadalom, a gazdaság és az igazgatás gyökeres átalakításának folyamatában a törvényhozó szervek, így a Szlovák Nemzeti Tanács is, nem tudtak eléggé határozott magatartást kialakítani. Példaként az államigazgatás helyi rendszerének, a helyi önkormányzatoknak jogkörét szabályozó törvényt említeném. Ezen jogszabályok gyökeresen meg fogják változtatni mindennapi életünk kereteit. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a jogszabályok túlságosan nagy teret teremtenek az állami beavatkozásokhoz. Amennyiben ez beigazolódna, a törvényhozásnak élnie kell hatalomellenőrző szerepével és módosítania kell a vonatkozó jogszabályokat. Hasonlóan nagy jelentőséggel bír az a lehetőség, amit egy többpárti parlament kínál a különféle politikai akaratok és társadalomépítési programok megjelenítése és tükröztetése szempontjából. Civilizált körülmények között az ilyen parlament még az alapvetően ellentétes érdekek és akaratok ütköztetését is lehetővé teheti anélkül, hogy magát a társadalmat létében fenyegetné. Ennek kitűnő példáját szolgáltatta a nyelvtörvénnyel kapcsolatos őszi parlamenti vita. Igaz ugyart, hogy a vita során eresztékeiben recsegett-ropogott a demokratikus parlament építménye, de kiállta a próbát. A törvény kompromisszumot jelentett, amely lecsillapította a társadalmi kedélyeket. A vita leleplezte a szélsőségeseket, aminek hatására a novemberi helyhatósági választásokon azok megsemmisítő vereséget szenvedtek. • Feszített munkatempó jellemezte a parlamentet, szokatlanul sok törvényt vitatott meg és hagyott jóvá, ezek teremtik meg a jogi feltételéket a rendszerváltáshoz, a gazdasági, kulturális élet, a közigazgatás és számtalan más terület reformjához. Az új törvények közül melyeket tartja a legfontosabbaknak? - Valóban, az SZNT rendkívül nagyszámú és fontos törvényt tárgyalt meg és fogadott el. A Szövetségi Gyűlés számára 51 törvényjavaslatot véleményeztünk. A Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott törvények száma negyvenöt. Ezek közül igazán nehéz bármelyiket is kiemelni, hiszen valamennyi a rendszerváltást szolgálja. Bármelyikőjük hiánya fékezné a pozitív változások tempóját. Ennek ellenére két alkotmánytörvényt és a helyi államigazgatási szervekről, valamint a községekről szóló SZNT-törvényeket emelném ki. Az illetékességi törvény új módon szabályozza a két tagköztársaság és a szövetségi köztársaság kölcsönös viszonyát és hatásköreit. Az ebből adódó változások már 1991. január 1-jétől érvényben (Folytatás a 4. oldalon) NEM SZŰNŐ CSATAZAJ AZ ÖBÖLBEN, DE LÁZAS DIPLOMÁCIAI PRÓBÁLKOZÁSOK IS Közép-európai idő szerint tegnap reggel visszaérkezett Washing: tonba Richard Cheney amerikai védelmi miniszter és Collin Powell vezérkari főnök. Rijadban folytatott konzultációikról tájékoztatják Bush elnököt, de hogy milyen értelemben, azt nem lehet tudni, mivel megérkezésükkor semmilyen nyilatkozatot sem adtak. Közben a szövetséges légierő újabb sikereket ért el. Amerikai katonai források Rijadban bejelentették, 24 óra alatt a repülőgépek megsemmisítettek négy iraki mozgatható rakétakilövő berendezést. Vasárnap délelőtt két p 15-ös repülőgép Irak nyugati részén semmisített meg három kilövőájlást, egy továbbit pedig az ország keleti részén. A hírek szerint egy ötödik kilövőberendezés is károkat szenvedett. Irak utoljára pénteken lőtt ki Scud-rakétát Izrael ellen. (Folytatás a 2. oldalon) VEGRE UJ ALAPOKON LAPUNKNAK NYILATKOZIK ZÁSZLÓS GÁBOR, A SZLOVÁK KORMÁNY ALELNÖKE Kétnapos látogatást tett a múlt hét végén Magyarországon a legfelsőbb szlovákiai vezetés. A küldöttség tagja volt Zászlós Gábor, a szlovák kormány alelnöke. Töle, aki jelen volt minden tárgyaláson, az események hátteréről szerettem volna többet megtudni. • Miniszterelnök-helyettes úr, szó volt egy olyan szlovák-magyar vegyesbizottság felállításáról, amely a második világháború után a hivatalos politika antidemokratikus, kollektív felelősségrevonást tartalmazó lépéseit vizsgálná felül, s ezek következményeit orvosolni is kellene. Szólna erről bővebben és konkrétabban? - Mindkét fél részéről megnyilvánult az a szándék, hogy parlamenti vegyesbizottságok térképezzék fel a fehér foltokat. Ezen belül a kormányzatnak egy bizottságban, ebben a történészbizottságban kellene részt vennie. Nagyon jó lenne, ha tényleg tárgyilagosan, indulatmentesen dolgoznának a történészek. Mečiar úr részéről elhangzott az az igény, hogy nagyon objektívan kell megközelíteni ezeket a kérdéseket. Én úgy éreztem, hogy mindehhez bizonyos időre van szükség. Természetesen szóba kerültek a Kassai Kormányprogram következményei is. A visszatérés hozzá különösen most időszerű, a Szövetségi Gyűlésben olyan jogszabályok elfogadása van folyamatban, amelyek azt az időszakot is érintik. Például a földtörvényről, a konfiskált földekről lehetne szó, ami jelentős mértékben érinti a dél-szlovákiai magyarságot. Vagy például itt van az Alkotmánylevél, de ugyanúgy idézhetnénk Čalfa miniszterelnök urat, aki hangsúlyozta, milyen nagy szükség lenne az alkotmánybíróságra. Az utóbbi hónapokra nálunk jellemző volt, hogy nagyon sok kérdést vitattunk meg. Már több mint 600 az elfogadott jogszabályok száma, ez igazán „rekordtermésnek" számít. En azt gondolom, hogy ha meglesz az alkotmánybíróság és ha ezek a folyamatok töretlenek maradnak, akkor a nemzetiségek egyfajta demokratikus jogi ernyő alatt élhetnek, mehetnek az annyira óhajtott Európába. • Tudomásom szerint a tárgyalásokon felmerült, hogy Kecskeméten egy közép-európai intézetet hoznának létre, amelynek társintézménye Pozsonyban lehetne. Konkrétan miről van szó? - Szabad György, a magyar parlament elnöke érintette, hogy a két parlamenti könyvtár együttműködésével, az információs rendszerek közelítésével olyan együttműködést kellene kialakítani, amelynek a segítségével a két parlament gyorsan és objektívan tájékoztatná egymást a mindkét felet érdeklő kérdésekről. Hogy milyen módon jön létre a kulturális vagy oktatási központok létesí(Folytatás a 3. oldalon) Uj| mással nem is, a restitúciós törnd vényről kialakult vitával valószínűleg bekerülünk a Rekordok Könyvébe. Ugyanis a vélemények ütköztetése korántsem ért véget, s a már eddig is maratonira sikeredett tanácskozás a jövő héten folytatódik. Olyan kérdés került napirendre, amelyre talán nincs is teljesen igazságos megoldás. S mivel a restitúciót nem söpörhetjük a szőnyeg alá, a megoldást inkább előbb, mint utóbb meg kell találni. Először is azt kell meghatározni, hogy a restitúciós törvény mire vonatkozzék: az 1945-től államosított és konfiskált, vagy pedig csak az 1948. február 25-e után különböző módon elvett vagyontárgyakra. Ezzel összefüggésben olyan javaslat is felmerült a parlamentben, amely fontosnak tartja, hogy a majdani kárpótlási törvény a nemzeti kisebbségeket, többek között a csehszlovákiai magyarokat érintő tulajdonjogi sérelmeket is orvosolja. Tehát kártalanítás 1945-ig vagy csupán 1948 februárjáig visszemenöleg? Ha majd e kérdés eldöntetett, következő lépésként azt kell kitalálni, hogy mire vonatkozzék a kártérítés, vagyis az egykori lakóházakon és kisiparosok műhelyein kivül még mi kerüljön a listára. Miután a jegyzék összeállt, azt kell majd eldönteni, hogy pénzben vagy természetben történjék-e a kárpótlás. S ha netán már ez is megoldódna, akkor ismét Klaus pénzügyminiszter úré lehetne a szó, pontosabban a kérdés: ha valaki örökösként kapott kártalanítást, fizessen-e adót s ha igen, akkor menynyit? A pénzügyminiszter úr nyilván igennel és hatalmas illeték kilátásba helyezésével válaszolna. S ezzel tulajdonképpen lezártnak tekinthetnénk a probléma megoldásának elméleti részét. Ezután és a gyakorlati megvalósítást megelőzően nekem mindössze egyetlen szerény OSZTÁSHARC kérdésem lenne. Vajon mibe kerül a restitúció? Nem kétséges, a probléma megoldása erkölcsi-politikai szempontból roppant fontos. De milyen „hozamra" számíthatunk gazdasági téren? Úgy tűnik, e csatából rövidebb és hosszabb távon is jóformán csak a kártalanítottak kerülnek ki győztesen, egyesek meggazdagodva. A gazdaság egésze csak veszíthet. Méghozzá több okból. Nem elhanyagolható, de talán kevésbé fontos, hogy a restitúció folyamán mintegy félmillió bírósági eljárást kell lebonyolítani, amelyek közül nem egy akár évekig is elhúzódhat. Ha összeállítanánk a kárpótlás költségvetését, akkor ez a tétel a kiadások oldalán bizony jelentós összeget képviselne. A következő a gazdasági reform késleltetéséből származó veszteség lehetne, amelynek összegét ma még nem lehet felbecsülni. A harmadik tétel, s egyben talán a legnagyobb veszteség a külföldi érdeklődés csökkenése, amely időben és pénzben is aligha fejezhető ki. A kártalanítással kapcsolatos vita s egyáltalán az a tény, hogy mi még a jövőben is a múltban ki nem egyenlített, illetve elrontott számlák helyrehozásával kívánunk foglalkozni, bizonytalanná teszi a hozzánk igyekvő külföldi befektetőket. Magyarán: a rendezetlen jogviszonyok nem vonzzák a számukra életbevágóan fontos nyugati tőkét. A végeredmény tehát egyértelmű: a kárpótlásnak a privatizációtól teljesen elkülönített „kivitelezése" bizony meglehetősen veszteséges vállalkozás. A parlamenti viták során olyan vélemény is felmerült, hogy a restitúciót össze kellene vonni a privatizációval. Ez a megoldás sem éppen szerencsés, de annyival jobb, hogy nem késlelteti olyan nagy mértékben a gazdasági reformot, mint az előző változat. A

restitúció hosszas, olykor indulatos vita tárgya volt, s a jövő héten talán megoldódik. Legalábbis jó lenne, ha már végre pontot tehetnénk a végére, hogy a parlament más, fontos dologgal is foglalkozhasson. Azt, hogy a honatyák végül is milyen megoldást választanak ma még nem tudni. De jó lenne, ha a vitában és a döntéskor szem előtt tartanák azt, hogy a restitúció valódi vesztese, vagy ha úgy tetszik, a tényleges kartalanító, minden bizonnyal, a következő generáció lesz. KOVÁCS EDIT A VISEGRÁDI CSÚCS ELŐTT VÁCLAV HAVEL ÚJSÁGÍRÓK KÖRÉBEN (Munkatársunktól) - A február 15-ére kitűzött visegrádi magyar -lengyel-csehszlovák csúcstalálkozón hazánkat Václav Havel köztársasági elnök, Marián Čalfa szövetségi miniszterelnök és Jirí Dienstbier szövetségi miniszterelnök-helyettes, . külügyminiszter képviseli. Előreláthatólag a találkozó végén a három ország vezetői a közös érdekeket felsoroló és a jövőbeli együttműködés terjedelmét meghatározó közös nyilatkozatot írnak alá. A találkozóval kapcsolatban Václav Havel ma fogadja a lengyel és a magyar nagykövetet - közölte tegnapi sajtótájékoztatóján Michael Žantovský elnöki szóvivő. Elmondta, hogy mielőtt Visegrádra utazna a köztársasági elnök, élve alkotmányos jogával, csütörtökön részt vesz a szövetségi kormány ülésén, ahol egyebek közt véleményt cserél a kormány tagjaival a visegrádi találkozóról. A sajtóértekezleten váratlanul megjelent Václav Havel is, hogy hosszabb szünet után ismét személyesen válaszoljon a hazai és külföldi újságírók kérdéseire. A tőle megszokott közvetlenséggel felelt a kér(Folytatás a 2. oldalon) VLADIMÍR MEČIAR LJUBLJANÁBAN A Szlovéniában tartózkodó Vladimír Mečiar szlovák kormányfő tegnap Ljubljanában Lojze Peterle miniszterelnökkel találkozott. Tájékoztatták egymást Szlovénia és Szlovákia helyzetéről. Vladimír Mečiar ezzel összefüggésben az illetékességi törvényeket és az új alkotmányokon folyó munkát ismertette. A két fél megállapította, hogy a két köztársaság rokon jellegű problémái megalapozzák az új minőségű gazdasági és kereskedelmi együttműködést. Erről egyébként küldöttségünk tagjai a legjelentősebb szlovén vállalatok ós cégek igazgatóival és menedzsereivel tárgyaltak. Az ezt követő sajtótájékoztatón a két kormányelnök nagyrabecsüléssel szólt a találkozó jelentőségéről. A szlovák kormányfő megbeszélést folytatott még Franco Bučarral, a szlovén parlament elnökével és fogadta Milan Kučan szlovén elnök is. Küldöttségünk az esti órákban Belgrádba utazott. SZOVJET-MAGYAR SZERZŐDÉS A Szovjetunió és Magyarország között véleménycsere folyik egykétoldalú szerződés megkötéséről, amelynek rendelkezései szabályoznák a két ország jószomszédi kapcsolatait- egyebek között ezt jelentette be a Moszkvában megtartott sajtótájékoztatón Vitalij Csurkin, a szovjet külügyminisztérium szóvivője. A szóvivő figyelmeztetett arra, hogy Juli] Kvicinszkij, a szovjet külügyminiszter helyettese szombaton erről tárgyalt Budapesten Jeszenszky Géza magyar külügymi- ' niszterrel. Az új szovjet-magyar szerződés előkészítéséről szóló tárgyalásokat Moszkvában február 15-16-án folytatják, úgyszintén külügyminiszter-helyettesi szinten.