Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám, csütörtök

1991. FEBRUÁR 7. ÚJ szól SPORT EXTRA 8 QUO VADIS, FUTBALL? EZT JÓSOLJÁK A CSILLAGOK HATÁROK NÉLKÜL FUTBALLKÖLTSÉGVETÉS. A spa nyol labdarúgó-bajnokságban (20 tagú a mezőny) csak két klub csökkentette az idei költségvetését: az Athletic Bilbao 1.6 millió dollárról 1.4-re és a Valladolid 7.2-ről kerek 6-ra A többiek növelték: Barcelona 52—55, Real Madrid 40—45, Áttetico Madrid 20—25, FC Valencia 15—20. Még olyan jelentéktelen klub, mint a kanári-szigeteki Tenerife is emelte financiális keretét, méghozzá 8 millióról 12 millióra Csak az érdekesség és a pénz kedvéért jegyezzük meg: három spanyol klubnak (Barcelona, Real Mad­rid, Atletico Madrid) annyi az évi költ­ségvetése, mint amennyi a német Bun­desliga csapatainak együttvéve. Jól tud­juk, Itáliában még nagyobb pénzek vannak körforgásban. ELEFÁNTPÓLÓ, A sportok őshazá­jából, Angliából újabb sportág (?) indult el hódító (?) útjára Nepalban már az ötödik elefántpóló-világbajnokságot rendezték, természetesen angol csapa­tok részvételével. Az ormányosok kissé kényelmesen mozogtak ugyan a pá­lyán, de a pólósokat ez mit sem zavarta A költséges passzió — hiszen mennyi­be is kerülhet az elefánt?! — aligha lesz majd olyan népszerű, mint más, idő­sebb, ugyancsak Angliából elindult sportágalt DRAGA VEREKEDÉS. Angliában először büntettek futballedzőt játékosai sportszerűtlen viselkedéséért. Ez a nem éppen irigylésre méltó „megtiszteltetés" Georg Grahamt (Arsenal) érte, kétheti fi­zetésének megfelelő pénzbírsággal súj­tották. Mivel Graham az egyik legjob­ban fizetett tréner a szigetországban, 9000 fonttal lett szegényebb. Csak azért, -mert csapata összeverekedett a Man­chester Uniteddel. Némi vigasz lehet számára, hogy őt játékosának is fizetnie kellett, fejenként 5000 fontot Mit mond­junk? Sok I. ligás szakvezetőre és lab­darúgóra is ráférne némi „pénzelvo­nás". AKI FÉLRELÉP-. Hermann Neuber­ger, az NSZK Labdarúgó Szövetségé­nek elnöke mondta: „Mindig nyugod­tabb voltam akkor, ha a futballfelesógek férjeik közelében tartózkodtak. Ez töb­bek között arra is garancia, hogy példá­ul egyetlen játékosnak se kelljen éjnek idején tűzoltólétrán menekülnie. Tudjuk, milyen könnyen kificamodik az ember lába, ha félrelép a sötétben... NEGYVENMILLIÁRD. Ennyi pesót (kb. 400 millió dollár) fizet az NBC (Na­tional Broadcasting Corporation) amerikai tévétársaság a 92-es barce­lonai olimpia közvetítésének jogdíja­ként. A nyári játékok esztendejében mintegy 1000 műszaki személyzet köl­tözik majd a baszk városba, nem szá­mítva a kommentátorokat és az egyes szekciók vezetőit Összesen 15 000 té­vést várnak Barcelonába A japán né­zők számára az NHK társaság 890 munkatársa három hatalmas közvetítő­kocsi, 14 statikus és több hordozható kamera segítségével igyekszik majd házhoz vinni a sportvilág négyévenkénti legnagyobb eseményét ÖNERZETES TACCSBÍRÓ. A brazil televízió közvetítette a Remo— Sao Pau­lo bajnoki labdarúgó-mérkőzést, ame­lyet Raimundo Douradó bíró irányított A másik félidő elején megadta a vendé­gek gólját, annak ellenére, hogy Helio Ronaldo partjelző lest jelezve igencsak hevesen lobogtatta zászlaját. Miután a játékvezető utólagosan sem reagált gesztusára, Helio besétált a pálya köze­pére, a főbíró kezébe nyomta a taccs­zászlót és méltóságteljés léptekkel — a kameráktól kísérve — lesétált a pályáról. ENGESZTELÉS. Az Austria Wien labdarúgóklub vezetősége szinte hihe­tetlen lépésre szánta el magát A PSV Schwerin elleni KEK-mérkőzés után (0:0) önkritikusan beismerte: csapata messze elmaradt a várakozástól, egyál­talán nem örvendeztette meg az 1500 nézőt ezért kiengesztelésképpen visz­szaadta a szurkolóknak a belépti díj árát! Ráadásul 1200 szabadjegyet bo­csátott ki a következő bajnoki meccsre. Reméljük, I. ligás klubjaink példát vesz­nek az Austriától és csakhamar ingyen járhatunk a találkozókra; illetve azért az előlegért, amit a meccs után vissza­kapunk. Persze, ha végigbírjuk a 90 percet... TOTO ÉS DIEGO. Itáliában a keresz­tény hagyomány szellemében a leg­gyakoribb keresztnév a Pietro és Mária Igen ám, csakhogy a futball szenvedé­lyes szeretete az utóbbi időben véget vetett ennek az irattan szabálynak. Az egyik katolikus olasz lap friss statisztikát közölt: az elmúlt hónapokban az újszü­löttek leggyakrabban a Toto nevet kap­ták — SaK/atore Schillaci becenevét Specifikus hely Nápoly. Ott Diego Mara­dona a legfényesebb csillag (különckö­dése ellenére is) és az újszülöttek 23 százaléka viseli a nagy Dieigo nevét Oe) Ők talán tudják, hogy „quo va­dis", azaz, merre tartasz, hová mész, futball... Hiszen igazán ille­tékesek a válaszadásra. Van kö­zöttük háromszoros világbajnok futballkirály ; aztán a tavalyi Mon­diale aranyérmés válogatottjának csapatkapitánya, akit „mellesleg" napjaink numero unójának tarta­nak, aztán a világszövetség főtit­kára és az európai föderáció el­nöke, s mégjó pár hajdani és mai híresség. Ok talán tudják. De nem biztos, hogy egyedül az ő véleményük az üdvözítő... D SEPP BLATTER, a FIFA svájci főtitkára: „A FIFA törekvései, ame­lyekkel a szabálymódosításokat szorgalmazzuk, egyáltalán nem ön­célúak. Ezúttal egy faktort emelnék ki, a csapatok létszámának reduká­lását. Megfigyelhető volt a világbaj­nokságon, de a többi nagy mérkő­zésen is: a játék színvonala csep­pet sem csökkent az által, hogy a játékvezető kiállított egy, vagy mindkét csapatból egy-egy játé­kost. Sőt még aktívabbá vált a tem­pó, amiből arra következtetek: több hely jutott a játékra, a gladiátorok már nem tudták a korábbi mérték­ben felparcellázni a pályát. A krea­tív játéké, mégpedig a Cruyff vagy Arrigo Sacchi által megálmodott futballé a jövő. Ehhez viszont hely kell. Állítom, tíz fővel látványosabb lenne minden csapat játéka." VUJADIN BOSKOV, a KEK-védő Sampdoria 59 éves jugoszláv edzője: „Egy európai szuperliga felpezsdítené a futballt. Ez Irány­ban mutat az 1990-es »határnyi­tás« is. Multinacionális csapatok alakulnak majd, s ha minden igaz, ez megnöveli az átigazolási kedvet is. Ami nem tölt el öröm­mel, az az, hogy az árak is az égig szöknek. Baggióért több mint 15 millió dollárt fizetett a Ju­ventus. Ez már abnormális..." LENNART JOHANSSON, az UE­FA 61 éves svéd elnöke: „A szu­perliga nagy nyomást gyakorolna a nemzeti bajnokságokra. Ezért nem is hiszem, hogy valóra válhat. Bár tudom, az EGK-országok határnyi­tása ebbe az irányba tolja el az igé­nyeket. Az UEFA álláspontja ugyanis változatlan: mi azt javasol­juk a szövetségeknek, hogy három­ban maximálják a külföldi játékosok számát csapatonként. A szuperliga alapításának kérdését nem érzem egyébként sem olyan sürgősnek. Beszéltem nemrégiben Silvio Bar­lusconival, a Milan és Ramón Men­dozával, a Reál elnökével. Egyi­kük sem vetette fel ezt a kérdést. Ettől függetlenül természetesen megvan az elvi lehetősége annak, hogy bizonyos csapatok kitörjenek az UEFA-ból. De ez anarchiához vezetne." PELÉ? Az 50 éves „örökös" fut­ballkirály: „Nem hiszem, hogy mindig csak az lenne a megol­dás, hogy elbocsátják az edző­ket. É n ugyan nem lennék szak­vezető, de tisztelem őket. A mai futballban szintén minden mérkő­zés egy vagy két gólon múlik, nagy szerep jut annak, aki meg tudja lepni az ellenfelet néhány váratlan húzással. De nevetek mindig azon, ha egy edző nem a saját csapatára készíti a taktikát. Nincs annál komikusabb, mikor a taktika »jobb« mint a csapat..." PAULO ROBERTO FALCAO, Brazília új szövetségi kapitánya: „A brazil futball válságának okai — nem túlzok, ha kiterjesztem ezt az egész világra — között talán nem is a játékosok külföldre áramlását kérem a legnagyobb problémának, hanem a terjedő erőszakot. Más kérdés, hogy nem kell csodálkozni ezen, mert az egész világon burján­zik az eró'szak. Nem csak Brazíliá­ban, s nem csak a futballpályákon. A játékosokban korábban is lap­pangott az eró'szak, mindig voltak brutális futballisták. Nos, mai köve­tőik aratnak..." GUY ROUX, a francia Auxerre 52 éves edzője: „Volt szeren­csém jó pár világbajnokságot látni, s ezek többnyire temérdek szakmai újdonságot hoztak. Hogy csak a legjellemzőbbeket említsem, a brazilok 1958-ban a 4-2-4-gyel lerombolták a WM­rendszert, aztán 1982-ben, Spa­nyolországban a 4-3-3 dominált. Négy évvel később már 4-4-2-ben szerepelt a legtöbb csapat. A ta­valyi Mondiale szakmai újdonsá­ga számomra a védők számának növekedése lett, még kakkor is, ha a két szélsőhátvédet kinevez­ték középpályásnak. Megjegy­zem, ezt a rendszert játszották már a hollandok is 1988-ban az Európa-bajnokságon. De 1990-re ez a szisztéma uralkodóvá vált. Olyannyira, régen keresve sem találtam volna példát arra, hogy a szélsőhátvédek kulcspozícióba kerüljenek. Most meg? Elég csak a neveket sorolni: mindenekelőtt Brehme, Jorginho, Branco, a két brazil, valamint az olasz Maldinl, a belga De Wolf, sőt az argentin Serrizuela sem rossz példa. Mindazonáltal nem vagyok túlon­túl boldog ettől a változástól, a sok védő miatt nagyon is regulá­zott lett a játék." MICHEL PLATINI, a francia vá­logatott 35 éves szövetségi kapi­tánya: „Nem vagyok túl jó véle­ménnyel azokról a tervekről, ame­lyek a játékszabályokat akarják megváltoztatni. Különösen nem tet­szik az, hogy nagyobbítsuk meg a kapukat. Havelange elnök szerint ettől több lenne a gól, nekem vi­szont éppen ellenkező' a vélemé­nyem. Szerintem semmivel sem lesz több gól, viszont még védeke­zőbb stílusban futballoznának -a csapatok. S ez a labdarúgás halá­lához vezetne." MORTEN OLSEN, a Bröndby 41 éves edzője, aki 102 válogatott­ságával Dánia rekordere: „A leg­szembetűnőbb változás, hogy eszeveszetten felgyorsult a tem­pó. Huszonöt évvel ezelőtt még megélt az, aki briliáns technikája mellett nem volt annyira gyors. Ma már egy személyben kell gyorsnak, erősnek, s briliánsán technikásnak lenni. Ezért csodá­lom például Gullitot és Van Bas­tent. Egyszerűen kiváló atlétának is kell lennie a klasszisnak. Igaz, sokszor azt gondolom, már túl gyors a tempó. A játékosok tech­nikai képzettsége nem mindig tudja követni ezt a sebességet. Ahol a futballisták többsége egyesíteni tudja — nos, az a világ legjobb csapata. Ez szerintem ma az AC Milan. Például azért, mert tagjai mindenki másnál job­ban értenek ahhoz, hogy a meccs egyes szakaszaiban visszafogják a tempót, s mégis ők uralják a já­tékot. Ehhez rendkívül játékintel­ligencia szükséges." LOTHAR MATTHÄUS, a világ­bajnok német válogatott 29 éves csapatkapitánya: „Nem csodálom, hogy sok kollégámból tör fel a pa­Lothar Matthius nasz: de jó lett volna néhány évti­zeddel korábban születni. Még a 70-es évek legelején is, de különö­sen a 60-as, sőt az 50-es években lassúbb volt a játék. A középpályá­soknak például volt ideje megállíta­ni a labdát, lekezelni, szépen körül­nézni, aztán passzolni. Ma ezt rövi­debb idő alatt kell megcsinálni, mint amennyi alatt elmondtam. Ahogy Maradona teszi. Számomra még mindig ő a világ legjobbja." JUPP HEYNCKES, a Bayern München 45 éves edzője: „Ami­kor a világbajnokságon láttam Vautrot-t, majd utána a szövetség vezetői kijelentették: az ő játék­vezetői stílusa a követendő, már éreztem, hogy baj lesz. Aztán le­játszották a Bundesliga őszi idé­nyét, s új csúcs született. Egy fél idény alatt soha nem osztottak még ki ennyi piros lapot. A német futballt mindig a kemény, határo­zott védőjáték jellemezte, s most a bírák kiszórják azonnal a védő­ket. Ez tönkreteszi a labdarúgást. Lassan nem tudom, mit mondjak a védőimnek. A kiállításért eltil­tás jár, csökken a prémium is..." DRAGAN „PIKSZI" SZTOJKO­VICS, az Olympique Marseille 25 éves jugoszláv vendégjátékosa: „Érdekes kettőséget tapasztaltam az Olympique Marseille-nél. Nem tűnik talán szerénytelenségnek, ha azt ŕnondom, sokkal jobbak va­gyunk a többi francia csapatnál, még néhány kisiklást leszámítva is. Ezért aztán Bemard Tapie kiadta a Dragan Sztojkovics jelszót: 100 gólt kell lőnünk a baj­nokságon! Egyetértettek ezzel a szezonkezdetkor a játékosok is, volt, aki még azt is jósolta, hogy pontot sem veszítünk, ami azért nyilvánvaló túlzás. A francia bajno­kikon tehát támad a csapat teljes gőzzel. A BEK-mérkó'zések azon­ban egészen mások. Ott nem kell sok gólt lőni, ott tovább kell jutni. S ez az eredménycentrikusság egészen más játékot követel. Két' arca van tehát az OM-nek, de azt hiszem, ezzel minden olyan csapat így lehet, amely saját bajnokságá­ban egyeduralkodó, s kilép a kupa­porondra. Ott már az eredmény a fontos. Ezt láttam a világbajnoksá­gon is. Szerintem ebben különbö­zött leginkább 1986 és 1990 futball­fesztiválja. Még soha nem volt ennyire központi kérdés az ered­ményesség. Immár a labdarúgás elé került." Összeállította: (T. D.) AZ ETA IS KÉSZÜL Az 1992-es nyári olimpiai játé­kokra már sokan javában készül­nek. Spanyolországban például a sportolókon kívül leginkább a bar­celonai szervezők, s mind kiderült, velük párhuzamosan a baszk terro­rista szervezet, az ETA kommando­szai is. Ez a szeparatista csoporto­sulás, amely már 20 éve rettegés­ben tartja az országot, bejelentette: a nyári játékok semmiképpen sem maradhatnak ki „programjából" sőt, aktívan részt kíván venni rajta! Persze, a terroristák nem fogják kivárni az ünnepi megnyitót, műkö­désük már most erősen érezhető a spanyol arénákban. Néhány héttel ezeló'tt Sabadellban (Barcelona közvetlen közelében) a komman­dók távirányítással felrobbantottak egy rendőrkombit, nyolc rendőrrel a kabinban. Közülük hatan meghal­tak, kettőt a robbanás összekasza­bolt. A rendó'rkocsi a Sabadell— Malaga labdarúgó-mérkőzésre igyekezett, ahol a járőrnek ügyele­tet kellett volna vállalnia. Az első ér­tékelések szerint a merényletnek semmi !<öze az említett találkozó­hoz, ez csak afféle bejelentő volt, a baszkok sajátos olimpiai bemutat­kozása. Arról persze korábban is tudott a spanyol közvélemény, hogy az ETA milyen akciókat ter­vez, de sokáig úgy vélte, végül is győzni fog a józan ész. Kiderült, még véletlenül sem. Az ő szemszögükből persze ért­hető, hogy miért célozták éppen a világbékét szolgáló mamutrendez­vényt terrorakcióikkal. Logikus. Az olimpia mint olyan, hatalmas alka­lom az ETA számára, hogy bebi­zonyítsa létezését, rákényszerítse a világot: róla beszéljen; a spanyol kormány pedig, hogy tárgyaljon ve­le, lévén, hogy az ETA terroristái­nak pozíciói az utóbbi években baszkföldön is erősen meginogtak. Követeléseiket is nagy vonalakban ismerjük már. A céljuk: rákénysze­ríteni a kormányt, bocsásson sza­badon számos terroristát a börtön­bó'l. A "spanyol börtönökben ebben a pillanatban mintegy 500 ETA tag van, s aligha képzelhető el, hogy közülük bárkinek a kiszabadítását is ilyen módszerekkel kieszközöl­hetik. Másrészt viszont közismert, hogy az ETA alaposan felkészült már most a játékok idejére. Időzített bombái vannak, olyanok is, ame­lyeket akár egy esztendőre előre beállíthatnak, programozhatnak. Ennek tudatában a spanyol álla­mi szervek és az olimpia szervezői hatalmas offenzívába kezdtek, s könnyen elképzelhető, hogy a bar­celonai játékok legalábbis a bizton­sági intézkedések tekintetében és rigorozitásában, minden eddigi olimpiát alaposan felülmúlnak. Márpedig aki az újabb kori játékok legutóbbjain járt, tudhatja, ez nem kis dolog. És rettenetesen drága mulatság! A spanyol kormány első válasza a terrorista kihívásra a következő': ha kitartanak pokoli tervük mellett, úgy a rendó'rség óriási hada vonul fel ellenük egyenruhában, civilben, szakértőktől és az elektronikától tá­mogatva. Már megalakult egy kü­lönleges szervezet, amely csak a biztonsági intézkedések megszigo­rítását ellenőrzi. Segítség érkezik külföldről is, s akiről tudni vélik vagy sejtik, hogy tagja a baszk ter­rorszervezetnek, azt már előtte és az olimpia végéig megállás nélkül kísérni fogják. Megnehezíti a munkát, hogy pél­dául Japánnal vagy Dél-Koreával ellentétben Barcelona sokkal hoz­záférhetó'bb hely a külföldről érke­zők számára és hogy az óriási tu­ristahaddal rengeteg a baszk kom­mandóhoz hasonlóan gondolkodó terrorista is ellepheti az országot. Ettől függetlenül a spanyolok ígé­rik, minden rendben lesz. A gyilko­soknak egyszerűen nem lesz lehe­tőségük arra, hogy az olimpia ideje alatt megmutatkozhassanak. (MSz)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom