Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám, csütörtök

5 KÜLPOLITIKA ÚJ szól 1991. FEBRUÁR 7. MUNKA NÉLKÜL A PALOTA 1600 DOLGOZÓJA Majdnem mindenütt eltekintettek a kommunisták a királyi várak, a különben gyűlölt monarchista rezsimek e jelképeinek lerombolásától. Idó'veUa hazai építészet, só't a hazai történelem díszeinek tekintették. Nem így a sok mindenben százötvenszázalékos német elvtársak. Ők 1950 végén dinamittal törölték el a föld színéről a berlini királyi várat. Hűlt helyén épült meg 1974. és 1976. között a Köztársasági Palota elnevezésű, 180 méter hosszú, 90 méter széles és 32 méter magas többcélú épülettömb. E politikai és szórakoztató kombinát adott otthont egyidejűleg a volt NDK Népi Kamarájának, a szabályozható nagyságú háromemeletes kongresszusi csarnoknak, a Palota Színháznak, valamint számos nagy- és kisvendéglőnek. Adott, mert a Köztársasági Palotáról is kiderítették, hogy az építőanyagok között szerepelt az azbeszt is. Az azbeszt a nyugat-berlini szociáldemokrata-környezetvédő kormányzat szerint — úgymond — minden mennyiségben nagyon káros az egészségre. Épp ezért költségeket nem kímélve már számos középületet azbesztmentesítettek; az Operaházat egy fél évre be is zárták, s most erre a szomorú sorsra jutott a Köztársasági Palota is. Bezárták. Hogy mi lesz vele, mikor nyílik meg újra, s hogy egyáltalán újra üzemelni fog-e a sokcélú kombinát, azt senki sem tudja. Az üresen kongó épület képtárában Arno Mohr festőművész hármasképe felett a kétértelmű Brecht-idézetek egyike olvasható: A Földnek nem kell olyannak maradnia, mint amilyen most. Sovány vigasz ez a Köztársasági Palota elbocsátott 1 600 dolgozójának — kezdve a ruhatárosnőtől, pincértől egészen a tenoristáig vagy a színigazgatóig, a megszűnt Népi Kamara volt alkalmazottairól már nem is beszélve. A valaha nyugat-berlini, ma már csak egyszerűen berlini Műegyetem szociológiai munkacsoportja szerint ez az 1 600 munkanélküli kmegfelei a volt NDK egész társadalmának: nem veszik tudomásul, hogy egy új, egészen más világban élnek, mintha szellemileg megbénultak volna. Kétharmaduk rendületlenül hisz abban, hogy újra kinyit a „bolt", s minden megy tovább, mint eddig. Még többen gondolják, hogy nyugatnémet közszolgálati alkalmazottak lesznek. Alig hisz valaki közülük abban, hogy hosszabb ideig munkanélküli lesz. Egyikük sem vállalna válogatás nélkül bármilyen munkát és — állítólag — önállósítani sem akarná magát senki. Ezeket az embereket negyven évig ahhoz szoktatták hozzá, hogy a „felsőbbség" kézen fogja őket, és megmondja nekik, hogy mit csináljanak. Ugyanezt várják el az új rendszertől is. Ha felmerül egy probléma — még álmukban sem gondolnak arra, hogy annak megoldására ők lennének hivatottak: az mindig is az Állam bácsi dolga volt, s ha mégsem törődött vele, lehetett szidni. Idó'közben a Nyugatról érkezettek vették kézbe a gazdaság és a társadalom szervezését — a „keletiek" még mindig utasításra és elhelyezésre várnak. A munkanélküliség idejének áthidalását' szolgáló, Nyugaton hatásos megoldások — átképzés, továbbképzés, a munkahelyen sokszor havi egyszeri megjelenésre korlátozott rövidített munkaidő majdnem teljes fizetéssel — a nyugat-berlini szociológusok szerint a volt NDK-ban értelmetlenek. A szocializmusban nevelt új típusú munkanélküliek úgy vélekednek: csak ki kell várni, s végül automatikusan új munkahelyet kapnak anélkül, hogy akár csak a kisujjukat is megmozdítanák. Szerintük ez a társadalom, az állam dolga. TRUGLY ÖDÖN, Berlin Szlovákia több vezető politikusa kezd holnap tárgyalásokat Budapesten. Most történik meg első ízben,hogy a szlovák kormány és a parlament elnöke egyszerre, együtt látogat Magyarországra. A küldöttség tagja lesz Milan Kňažko, a nemzetközi kapcsolatok minisztere is, aki erről a látogatásról és más időszerű politikai kérdésekről nyilatkozott lapunknak. ne higgye, hogy mindent szabad. Mindenkinek el kell sajátítania az alapvető erkölcsi normákat és tudatosítania a saját felelősségét. o Miniszter úr, szokott még találkozni Ján Budajjal? Ml a véleménye az egész afférról? — Elég, ha kinyitja a mai napilapokat, azonnal észreveszi, milyen sokrétűek a vélemények az újabb feddhetetlenségi vizsgálatról. Örülnék, ha ez utoljára történne, hogy lezárjuk történelmünk e szomorú fejezetét. Valamilyen jogi és erkölcsi kódexet kellene találni, amely is éppúgy megoszlanak a vélemények, mint a NYEE-ben. Ha az emberek valahol úgy látták, hogy lehet közös programjuk, s demokratikus alapon megtalálták a közös nyelvet, akkor miért ne léphettek volna koalícióra. De ezt sem akarom általánosítani. Ismét csak azokat az embereket kellene erró'l kérdezni, akikről konkrétan szó van. S még annyit: nálunk a politikai élet nagyon szétforgácsolódott, rengeteg párt van, ami a totalizmus után érthető, de nem hasznos. Szerintem a jövőben kevesebb párt lesz, egyérR

embrandtnak semmi köze hozzá. Nem éjszakai, hanem a nap 24 órájában tart, s nem festmény, hanem a kemény szovjet valóság. Február elsején lépett hatályba Gorbacsov újabb különös rendelete, amely egyértelműen korlátozza az emberek szabadságjogait és beavatkozást jelent a köztársaságok belügyeibe. A katonák és a rendőrök együttes járőrözésének ötlete két miniszter fejéből pattant ki —Jazov védelmi és Pugo belügyminiszter érezte úgy, hogy az adott helyzetben csak ez mentheti a menthetőt — mármint azt, amit ők akarnak menteni. Az elnöki áldás törvényerőre emelte az ötletet és — beindult. Az első nap eredménye Litvániában: egy halott. Moszkvát, pontosabban a Kremlt szemmel láthatóan az sem zavarja, hogy hét köztársaság — Lettország, Litvánia, Észtország, Moldávia, Örményország, Grúzia és az Oroszországi Föderáció — a leghaŐRJÁRAT tározottabban tiltakozott az ilyen eljárás ellen, s a köztársasági belügyminisztérium hatáskörébe tartozó rendőröknek meg is tiltották a részvételt ezekben a járőrökben. A jelek szerint azonban van rendőr elég, s Moszkva utcáin is megjelentek a vegyes járőrök. Hogy maradnak-e, az kérdés. A városi vezetés ugyanis azt fontolgatja, ismét az Alkotmányellenőrző Bizottsághoz fordul, mint tavaly tavasszal, amikor Gorbacsov olyan rendeletet hozott, amely szerint Moszkva belvárosában nem a helyi szervek, hanem a szövetségi kormány hatáskörébe tartozik a tüntetések engedélyezése. Meglepő volt a döntés: a bizottság a városi tanácsnak, s nem az államfőnek adott igazat. Tehát van már precedens, s nem kizárt, hogy Popov polgármesterrel szemben Gorbacsov ismét elveszti a moszkvai csatát. Még a vegyesjáró'röknél is nyugtalanítóbb azonban az az elnöki rendelet, amely az előzővel nyilvánvalóan szoros összefüggésben áll, s ezt is a növekvő bűnözés elleni harccal indokolták. Lehetőséget ad a belügyi szerveknek és a KGB-nek, hogy ellenőrizze a szövetkezetek, vegyes és külkereskedelmi vállalatok gazdálkodását — rajtaütésszerű módszerrel. Ami külön érdekessége az ukáznak: az állami vállalatokról mintha megfeledkezne, azokkal szemben alkalmazza a bűntelenség védelmét. Csak azokat a cégeket tekinti eleve ludasoknak, csalóknak, feketéző'knek, amelyek igyekeznek a szűkös keretek között is alkalmazni a piaci szabályokat, valóban kereskedni akarnak, mivel úgy vélik, tovább már nem lehet létezni a szovjet, állítólag szociális szempontokat figyelembe vevő, de már évekkel ezelőtt csődöt mondott elosztási rendszerben. Milyen lesz ennek a rendeletnek a végrehajtása, arról már személyes tapasztalatai alapján számolt be az oroszországi parlament pénteki ülésén Artyom Taraszov, az ismert vállalkozó, a szövetkezeti mozgalom egyik vezetője. Előző este a szövetkezetek szövetségének székházába rendőrök törtek be, több munkatársát letartóztatták és igazi pusztítást végeztek, többek között az értékes japán számítógépeket is tönkretették. Ezzel az üggyel kapcsolatban tudni kell, hogy Taraszov volt az, aki a japán külügyminiszter moszkvai látogatása kapcsán szellőztette értesüléseit, miszerint a Szovjetunió eladja Japánnak a Kurill-szigetek közül a vitatott négyet. A képviselő azt mondta a parlamentben, ez részéről csak egy feltevés volt, s kész bocsánatot rémi az elnöktől, ha az cáfolja feltevéseit. erintem ez a konkrét ^^^^eset viszont azt jelzi: V^ítnagy szükség lesz azokra a megerősített járőrökre, ha a belügyesek ilyen módszereket fognak alkalmazni, na a bűnüldözés leple alatt komoly vétkeket fognak elkövetni, ha mindenáron köztörvényes bűnöket próbálnak azokra rábizonyítani, akik nem értenek egyet a Kreml politikájával. Ebben a vonatkozásban teljesen mellékes, hogy melyik ukáz völt az első, az összefüggés mindenképpen szemet szúr. GÖRFÖL ZSUZSA A KISEBBSÉGEKET SENKI SEM TEKINTHETI POLITIKAI KÁRTYÁNAK Interjú MILAN KŇAŽKÓVAL a nemzetközi kapcsolatokért felelős miniszterrel o Miniszter úr, a szlovák küldöttség visz-e magával valamilyen új javaslatcsomagot a két ország közötti vitás kérdések rendezésére? — Tekintettel évszázados, közös múltunkra, nem hiszem, hogy mi most valami teljesen új dologgal tudnánk előállni, olyasmivel, ami egycsapásra megold minden problémát. Mi konstruktív párbeszédre törekszünk, s a vitás ügyeket a két félnek közösen kell megoldania. o Mi a véleménye az egyik legérzékenyebb kérdésről, a nemzeti kisebbségek helyzetéről? — Úgy kell kezelni a nemzeti kisebbségek ügyét, hogy azzal minden Szlovákiában élő állampolgár elégedett legyen. Óvakodni kell attól, hogy a nemzeti kisebbségeket bárki is politikai kártyának használhassa, s így megkeserítse az életüket. Én úgy látom, a vegyesen lakott vidékeken az emberek megtalálják az egymáshoz vezető utat, a konfliktusokat e területeken gyakran mesterségesen szítják. o Ön szerint a szlovákiai magyarok egyes követelései, mint pl. az önálló egyetem Komáromban, teljesen Irreális követelések, vagy csak Idó' előtti igények? — Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi okmányokból kell kiindulni. Például a koppenhágai dokumentum szerint az államnak biztosítania kell az anyanyelven történő oktatást. De a folytatásról sem szabad megfeledkezni. Az államnak olyan körülményeket kell teremteni, hogy a nemzetiségiek magas szinten sajátítsák el és képesek legyenek kommunikálni az illető állam nyelvén, hogy az egész országban felelős munkát tudjanak végezni, ne legyenek kitéve semmilyen diszkriminációnak csak azért, mert nyelvhasználati gondjaik vannak. Tehát az egyensúlyra, összhangra kell szerintem törekedni. Az egyik oldalon a kulturális hagyományokat, az identitás megőrzését, a másikon az állampolgári magatartást, az igazi egyenlőséget emelném ki. Ezeket párhuzamosan kell fejleszteni a kisebbségeknél. o A csehszlovák—magyar kapcsolatokon betűi növekszik a szlovák— magyar kapcsolattartás jelentősége? — Feltétlenül. Azt szeretnénk, ha a Prága által képviselt külpolitikai irányvonal minden területen — a gazdaságtól, a környezetvédelmen keresztül a politikáig — tekintetbe venné Szlovákia sajátosságait, ez a szlovák—magyar viszonyra is érvényes. o Miniszter úr, témát váltanék. Nyolcvankilenc novembere óta annyi változás történt hazánkban, amennyi tíz évre is elegendő'. A forradalom bársonyossága elmúlt. Ön optimista? — A Szovjetunió volt csatlósállamaiban most teljesen új helyzet állt elő, s bár bizonyos mértékig kötődünk a múltbeli hagyományokhoz, látni kell, hogy nálunk a lakosság döntő része még nem élt demokratikus államban, nincsenek erről tapasztalatai. Csak most kezdjük tudatosítani, és egyre jobban, hogy a demokrácia fegyelem is, meg felelősség is. Nekünk most gyorsított ütemben kell a demokrácia hozzáértő képviselőivé válnunk. A totalitarizmus az élet minden területét deformálta, beleértve az államjogi elrendezést, a nemzetiségi politikát is, de leginkább az emberek tudatát. És ennek a megváltoztatásához kell a legtöbb idő. Hogy senki se szűkítse le a demokráciát valamilyen abszolút szabadságérzetre, feljogosít bennünket bizonyos tisztségek betöltésére. Tartok attól, hogy a lusztrálással vissza lehet élni. Mert ha a szavahihetőség egyedüli forrásának a titkosrendőrség anyagait tekintjük, azét a titkosrendőrségét, amely a kommunista ideológia egyik eszköze volt, akkor máris nincs jó érzésem. Olyan ez, mintha a bíróság előtt oíyan tanú jelenne meg, akiről mindenki tudja, hogy korábban is rengeteget hazudott. S nekünk egyszerre meg kellene bíznunk a vallomásában olyan emberek ellen, akik életükkel, munkájukkal bizonyították, hogy melyik oldalon állnak, bizonyságot tettek erkölcsi kvalitásaikról. Bonyolult ez a helyzet, valamilyen ördögi körbe kerültünk. Szerintem a tanú szavahihetőségét kell értékelni, és itt van az erkölcsiség: azok, akik ezt az egész besúgórendszert irányították, nem feleló'sebbek-e, mint azok, akiket valamilyen módon megpróbáltak az együttműködésre rákényszeríteni. o Csak Budaj úrra gondoltam. Önök Szlovákiában a forradalom szimbólumai voltak, úgy, mint Prágában Václav Havel. Barátok maradtak Ján Budajjal? — Igen. Azokban az időkben, amikor eredménytelenül kopogtattam bizonyos ajtókon, amikor még nem tudtuk, hogy lesz forradalom, Jano Budaj közzétette nyílt levelemet a párt központi bizottságéhoz, interjút készített v^lem, amivel sokat kockáztatott. És gyakran kockáztatott szamizdatkiadványaival. Számomra az, amit ő tett, sokkal többet jelent, mint egy titkosrendőr feljegyzése. Budaj az én szememben becsületes ember, a szlovák politikai élet egyik legmarkánsabban gondolkodó személyisége. Bárcsak sok Budajunk lenne. o Ön korábban Havel elnök tanácsadója volt. Miért jött el Prágából? Jelenleg hány szlovák tanácsadó van a prágai várban? — Havel úrnak ezelőtt is csak egy szlovák tanácsadója volt: én. Jelenleg is egy van: Bútora úr. o Nem kevés ez? — Ön talán soknak tartja? Nézze, az elnök úr joga, hogy onnan válassza a tanácsadóit és annyit, ahonnan és amennyit akar. Jobb lenne, ha erró'l Havel urat kérdezné. o Gondolja, hogy fogadna ebben az ügyben? — A koalíciós tárgyalások során felajánlották nekem ezt a tisztséget, s igyekszem hasznos munkát végezni. Ezen felül sok levelet kaptam itthonról, amelyek azzal végződtek, hogy jöjjek haza, szükség van itthon rám. Olyan szentimentális vagyok, hogy hazajöttem. o Igaz az, ön javasolta először, hogy Havel elnök úrnak Pozsonyban is legyen egy állandó irodája? — Igen, ezt én már márciusban javasoltam. o Mikor lesz ebből valami? — Nem tudom, ez a Szlovák Nemzeti Tanács és az elnöki iroda megállapodásától függ. o Tudok olyan konkrét esetről, hogy az önkormányzati választások alkalmával helyi szinten a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom a Szlovák Nemzeti Párttal lépett koalícióra. És ezzel a NYEE is sokat vesztett. Mi a véleménye az ilyen koalícióról? — Minden dolog mögött konkrét emberek állnak. A NYEE nem olyan szervezet, amelynek szigorú vertikális struktúrája van. A NYEE nyilvánosságot jelent, az pedig mindenütt olyan, amilyen. Az SZNP-ben Lörincz János felvétele telműbben megfogalmazott programokkal. . o A nemzetközi kapcsolatok minisztériuma teljesen új intézmény, Szlovákiában nincsenek hagyományai. Ezért kérem, mutassa be az Új Szó olvasóinak az ön tárcáját. Mire van önöknek felhatalmazásuk? — A csehszlovák külpolitika fő irányvonalát a prágai külügyminisztérium dolgozza ki. De a szlovák kormány számára most meghatározott kompetenciákból természetszerűen adódik, hogy a decentralizálás keretében közvetlen kapcsolatokat létesítsen a külfölddel. Mi főleg a szomszédos országokra összpontosítunk, mert meggyőződésem, hogy a szomszédoknak barátoknak is kell lenniük. Másrészt az együttműködés széles skálája nyílik meg előttünk a regionális- együttműködés szintjén, tagjai lettünk pl. az Európai Régiók Szövetségének. Egyrészt a Szlovákiához hasonló területi egységek, vagyis a miénkhez hasonló státussal rendelkező alakulatok a partnereink. Hogy érthető legyen, példákat mondok: Katalánia, Flandria, vagy a Szovjetunió egyes tagköztársaságai, de nemrégiben tárgyaltunk az NSZK két tartományi kormányával (Bajorország, Alsó-Szászország) a sokoldalú együttműködés bővítéséről. Másrészt pedig átvállalunk egyes feladatokat, amelyek eddig kizárólag a prágai szövetségi minisztérium hatáskörébe tartoztak, így például a licencpolitika, a külföldi beruházások koordinálása. S megint csak a kompetenciatörvény keretében, Prágával koordinálva, módunk van a kapcsolatok bővítésére a teljes államalakulatok szintjén is, így jártunk pl. Lengyelországban, Ausztriában. o Nosztalgiával gondol a korábbi szakmájára? Nem érez „honvágyat" a színpad után? — Nosztalgia? Tréfásan azt szoktam mondani, voltam már a Színház a korzón társulatának, az Új Színpadnak, a Szlovák Nemzeti Színháznak a tagja, jelenleg pedig a szövetségi parlament színházának. Az életben is mindenki játszik, átlagember és politikus egyaránt, Ugy vélem, sok olyan politikus, akiket az elmúlt negyven évben profinak tartottak, nem volt egyéb rossz színésznél. Én nem hiszem azt, hogy egyes szakmák különleges felkészülést igényelnének, és hogy a politikában csak azok a profik, akik Moszkvában végezték el a politikai főiskolát. Mi a totalitarizmus és a forradalom főiskoláját egyaránt kijártuk. o Miniszter úr, köszönöm a beszélgetést. MALINAK ISTVÁN