Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK iÚJSZÓM 1991. FEBRUÁR 7. FEBRUÁR 15-ÉN: HÁRMASCSÚCS VISEGRÁDON Budapesti diplomáciai körök tegnap arról tájékoztatták a Csehszlovák ' Sajtóiroda tudósítóját, hogy a csehszlovák-lengyel-magyar csúcstalálkozót február 15én rendezik meg Visegrádon. Az értesülést a magyar külügyminisztérium is megerősítette, amiről a tegnapi Népszabadság is említést tett. Csehszlovák részről várhatóan Uáclay Havel államfő és Jirí Dienstbier külügyminiszter, magyar részről Göncz Árpád elnök és Antall József kormányfő vesz részt a tanácskozáson. Lech Walesa lengyei elnök kíséretéről a magyar fővárosban még nem tudtak semmit. VITA A NÉPSZAVAZÁSRÓL LIGACSOV MEGSZÓLALT Vytautas Landsbergis litván elnök határozottan elutasította Mihail Gorbacsov keddi rendeletét, amelyben az államfő érvénytelennek nyilvánította a litván állam jövőjéről hétfő óta tartó népszavazást e balti köztársaságban. „Litvánia tiszteletben tartja a törvényeket, s az elnöki dekrétumot a szuverén litván állam belügyeibe való megengedhetetlen beavatkozásnak tekinti" - szögezte le Landsbergis válasznyilatkozatában. Gorbacsov az említett határozatában azzal vádolta a vilniusi vezetést, hogy a referendummal „támogatást keres szeparatista céljainak megvalósításához", s utasította az illetékes litván, valamint a központi szerveket, hogy garantálják a március 17-re kiírt össz-szövetségi népszavazás lebonyolítását. Ennek lényege: azt fogják kérdezni a szovjet lakosságtól, egyetért-e a Szovjetuniónak, mint egyenjogú, szuverén köztársaságok szövetségének a megőrzésével, s a megújított föderációban teljes mértékben szavatolják minden nemzetiségi csoport tagjainak jogait és szabadságjogait. Egyes megfigyelők szerint mindkét népszavazáson úgy fogalmazták meg a kérdéseket, hogy az igen választ sugallják. Eddig öt köztársaság: Litvánia, Észtország, Lettország, Grúzia és Örményország jelentette be, hogy nem rendezik meg az össz-szövetségi referendumot. Jegor Ligacsov, aki még a közelmúltban is a konzervatívok vezéralakja volt, jelenleg pedig nyugdíjas, a Szovjetszkaja Rosszija hasábjain keményen bírálta a Kreml kelet-európával kapcsolatos külpolitikai irányvonalát. Megállapítása szerint erre a külpolitikára nem szabad rózsaszín szemüvegen át tekinteni. Szerinte ,. a szocialista rendszer felbomlása a világszocializmus nagy vereségét jelenti, és súlyos csapást mért a civilizációra". Propascsev vezérőrnagy, akit a Csehszlovákiában lévő középső hadseregcsoport irányításával bíztak meg, a Krasznaja Zvezdának adott interjújában azt állította, azok a hírek, amelyek szerint a szovjet katonák nálunk eladásra kínálják fel fegyvereiket, nem egyebek a csehszlovák újságírók agyában született „kacsánál". WASHINGTONBAN CSEHSZLOVÁKIÁRÓL Az amerikai külügyminisztérium a közelmúltban egy tízoldalas dokumentumot készített a Kongresszus számára, s ebben értékeli, hogy az emberi jogok területén tavaly milyen volt a helyzet Csehszlovákiában. Megállapítják, hogy jelentős haladás történt az emberi jogok megújítása terén. ,, Václav Havel elnöknek, az emberi jogok elismert hívének a vezetésével az emberi jogok védelme a csehszlovák bel- és külpolitikában egyaránt a fejlődés egyik legfontosabb krítériumár vá vált" - állapítja meg a jelentés. Az amerikai elemzés szerint hazánkban 1989-ben még megsértették az emberi jogokat, jelenleg viszont demokratikusan választott kormányok és parlamentek irányítják az országot, s az emberi jogok minden fontos területén alapvető fordulat történt ezek megtartásának irányába. Ugyanakkor a dokumentum rámutat azokra a területekre is, ahol még mindig vannak problémák. Említést tesz például arról, hogy számos családbart a férj erőszakosan viselkedik a'feleséggel szemben, ilyen esetekben a rendőrség nérn szívesen avatkozik közbe. Szól a nemzeti kisebbségek problémaköréről, főleg a romák és a magyarok helyzetéről, valamint a Szlovákiában tapasztalható szeparatizmusról. A NACIONALIZMUS: ZSÁKUTCA (Folytatás az 1. oldalról) ezeknek a kisebbségeknek a tagjait mindig az otthont adó ország állampolgárainak kell 'tekinteni. Minden mást ebből kell levezetni: a kisebbségek helyzetét, jogait, igényeit, az együttműködést stb. Viszont nagyon nem szeretném, ha a szlovák-magyar viszonyt leszűkítenénk a kisebbségekhez fűződő viszonyra. A kapcsolatoknak egészen más összefüggései és területei is vannak. így például Európa új arculatának a kialakításában is. A politikai nacionalizmus kérdése is tisztázásra szorul, mégpedig mindkét oldalon. Miért kerülgetnénk ezt a kérdést, ha egyszer reális problémáról van szó? Már sokszor elmondtuk, hogy a nacionalizmus elsősorban a kisebbségeknek árt. A kormánypolitikában a nacionalizmus: zsákutca. Tehát el kell róla gondolkodnunk, hogyan lehetne a nacionalizmusnak gátat vetni és a szükséges politikai kultúrát kialakítani. Vegyük szemügyre a múltbeli közös akciókat. Itt van például a Bős-Nagymaros Vízlépcső. Felkiáltójel ez és a megoldatlan kérdések egész garmadája. Ezeket a kérdéseket mind meg kell beszélnünk magyar barátainkkal. Előbb azonban politikai konszenzusra van szükség, mert minden más kérdés megoldása ebből következik. Ha nem kötünk politikai egyezményt, a konkrét kérdésekben is nehezen tudunk együttműködni. ÚJ SZÓ: Még néhány esztendeje is elméleti vitákat folytattak a kisebbségek híd-szerepéről. Hogyan kellene ma a fejlődést formálni az egész kisebbségi problematikában? És még-egy kérdés: milyen személyes élményei vannak, miniszterelnök úr, a magyar nemzetiségű polgártársaival ápolt kapcsolataiban? - Ezek a kapcsolatok régi keletűek. Tényleges katonaként Komáromban szolgáltam. Egy egész évet ott éltem magyarok között, majd 1965-ben, a nagy árvíz idején is ott dolgoztam. 1966-ban egy egész esztendőt Gútán töltöttem egy ifjúsági építkezés vezetőjeként. Többnyire magyar nemzetiségű férfiakkal dolgoztam együtt, a nőket és a gyermekeket az árvíz miatt evakuálták. Nagyon kedvező tapasztalatokat szereztem. Egyetlen rossz emlékem sincs abból az időszakból. Mindenben megértettük egymást, még nyelvi nehézségeim se voltak, pedig magyarul csak néhány szót értettem. Há azonban a nemzeti kisebbségekről van szó, én ezt a szokásostól kissé eltérően fogom fel. Kérdem én: van most értelme ezt a kérdést politikailag eszkalálni? Hiszen minden arra irányul, hogy a határok elveszítik mostani jelentőségüket, így várható, hogy a jövőben nem választják el az embereket. Tudjuk, hogy a kisebbségek mindenütt a határ mentéri élnek. Az európai integrációval ezek a kérdések úgyis elveszítik jelentőségüket. Tehát nincs sok értelme e folyamat politikai eszközökkel történő gyorsításának. Várjuk meg ehelyett a közeledés normális folyamatát, a szótértés és az integráció bekövetkeztét. Ha valaki azt gondolja, hogy a szlovák -magyar határ örökre, úgy, ahogy most van, zárva marad, akkor téved. Kétségtelen, hogy a hátárok megmaradnak, de az emberek között egész más mozgás kezdődik. Minden internacionalizálódik. Ha mindkét országban érvényesülnek az alapvető emberi jogok, akkor más, pl. objektív gazdasági folyamatok hatására meggyorsul a nemzetek közeledése. Helytelen lenne, ha ezt politikai eszközökkel próbálnánk gyorsítani, miközben hiányozna a gazdasági bázis. Ez éppen hogy lassítaná a közeledést, és nézeteltérésekhez vezetne. Én így vélekedek a kisebbségek jelenlegi helyzetének alakításáról. Most, hogy felvettek bennünket az Európa Tanácsba, nagyon jól értékelték kisebbségeink helyzetét. Éppen ez volt az a terület, amelyet nem értek bírálatok az Európa Tanácsban és az Európai Közösségekben. Ami Magyarországot illeti, ott vannak némi problémák. Megoldásukat Magyarország ügyének és kötelességének tekintjük, és mi hajlandók vagyunk segítséget nyújtani a kisebbségekkel kapcsolatos feladatok megoldásában. Magyarországot azonban nem helyettesíthetjük. ÚJ SZÓ: Miniszterelnök úr, ön figyelemmel kíséri a magyarországi szlovákok sorsának alakulását? Azt, hogy milyen lehetőségeik vannak nemzett kultúrájuk és anyanyelvük ápolására? Várhatóan ezekről a kérdésekről is folytat majd tárgyalásokat Magyarország vezetőivel? - Természetes, hogy ezekről a kérdésekről is tájékozódnunk kell. Érdekel bennünket, hogyan alakul a magyar nemzetiségi politika. Úgy tűnik, a jelenlegi magyar kormány már máshogy közelíti meg ezt a kérdést, mint a korábbi kormányok. Az a benyomásunk, hogy a választási kampány során még tapasztalható nacionalista megnyilvánulások kiveszőben vannak. Amikor majd a magyarországi szlovákok helyzetéről beszélünk, arra kell a figyelmünket összpontosítanunk, hogy mentsük a még menthetőt. A nyelv szempontjából kell megközelíteni a nemzeti identitáshoz való visszatérésüket. Mert sokan szlováknak vallják magukat, de nem tudnak szlovákul. A kulturális kontinuitásra is így kell figyelmet fordítani, mert előfordul, hogy ismerik a népdalokat, de szövegük jelentésével nincsenek tisztában. Ami az iskolarendszert, a művelődést illeti, majd arról is tárgyalunk, hogy miben nyújthatnánk segítséget, amennyiben erre a magyar fél felkér bennünket. Azt is megvitatjuk, hogy a társadalmi szervezetek együttműködésével mit tehetnénk e téren. NÁRODNÁ OBRODA: Miniszterelnök úr, Budapesten nemrég interjút készítettem Jirí Dienstbier külügyminiszterrel, és én akkor olyan értelemben tettem fel a kérdést, hogy rossz a csehszlovák-magyar viszony. Ő viszont úgy válaszolt, hogy jók a kapcsolatok. Én úgy gondolom, hogy más a helyzet e téren Csehszlovákia és más Szlovákia viszonylatában. A kapcsolatok egyértelműen azért romlottak, mert a két ország más-más módon, vagy elfogultan minősítette a partnernek nemzetiségekhez fűződő politikáját. Talán az is szerepet játszik, és ez valami másnak a rovására történt. Éppen annak a rovására, amit Európa elsősorban elvár tőlünk, nevezetesen, hogy partnerként ápolni kezdjük kapcsolatainkat a kereskedelemben, a gazdaságban. E téren mi lenne a teendő? - Az ön megállapításainak döntő többségével teljesen egyetértek. Valóban, nem mondhatjuk, hogy jók a kapcsolatok, ha egyszer az együttműködés stagnál, vagy éppen csökken. Véleményem szerint elsősorban is az integrációt kell szolgálniuk a kapcsolatoknak. Például keressük a módját, hogyan lehetne összekapcsolni Európa déli részét az északival. E téren fontos szerepet játszhat e két ország. Az északot a déllel összekötő utak, vezetékek rendszere e két országban találkozhatna. A termelés nagyszériássá tételében is nagyok a lehetőségek. Növekedhetne így a termelékenység, versenyképesebbé válnánk a harmadik piacokon, amelyeken végtermékeket ajánlanánk fel. Mindkettőnknek sokba kerülne az elszigetelődés. A piacok feladásával is csak veszítünk. Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ahol csak megjelenünk, ott győzni fogunk termékeinkkel. A veszteségeket ilyenkor más területek eredményeivel kell pótolni. Egy ország keretében ez már nehezen viselhető el. NÉPSZABADSÁG: Miniszterelnök úr, már kétszer is említette a Bős-Nagymaros Vízlépcsőt. A mai Új Szóban olvastam, Szlovákia erdő- és vízgazdálkodási minisztere kijelentette, hogy reméli, kompromisszummal megoldható a dunai erőmű kérdése. Önnek vannak úi elképzelései? - Valamit már előkészítettünk, de megvitatása külön tanácskozást igényelne. Tudjuk, hogy a vízlépcsőnek négy funkciója van: energetikai, közlekedési, árvízvédelmi és ökológiai. Az első három funkció érvényesítése ellen senkinek nincs kifogása. Az itt a kérdés, hogy az erőmű ökológiailag milyen mértékben veszélyezteti környezetét. Mind a hazai, mint a magyar felmérések a lehetőségekről szólnak, nem pedig a bizonyosságról. Mindegyik leszögezi, hogy „sor kerülhet valamire". Most már legfeljebb annak tanulmányozásáról lehet szó, hogy emberi beavatkozással milyen biztonsággal küszöbölhetőek ki a negatív hatások. Itt akár pótlólagos beruházásokra is sor kerülhet, és a tervben is bizonyos változásokat hajthatunk végre. Itt vannak lehetőségek. Csakhogy a megegyezéshez két partnerre van szükség. Ha mi javasolunk valarriit és partnerünk eleve nem fogadja el - az már nagyon rossz. A magyar kormány most a szerződés semmisnek nyilvánítását szorgalmazza. Ez az ajtók becsapását jelenti. Abból indulnak ki, hogy a műszaki ten/ kezdettől fogva rossz, ezért a felelősséget is meg kellene osztani. Mi úgy gondoljuk, hogy a terv nem minden részében elhibázott. Véleményem szerint olyan ökológiai tervet kell kidolgozni, amely megfelelő védelmet biztosít, és üzembe helyezhető az áramtermelő. Nem csúcsra járatással számolunk, hanem átfolyó áramtermeléssel. így nem szenvedne kárt a víz átfolyása, és áramot nyerhetnénk. Sok vita van akörül is, mennyire lenne káros az erőmű a Csallóköz alatti ivóvízkészletre. Itt nem úgy tesszük fel a kérdést, hogy keletkeznek-e károk vagy sem, mert a kérdést senki sem tujda egyértelműen megválaszolni. Minden érvre létezik ellenérv. Csak valószínűségszámítások végezhetőek az emberi ismeretek jelenlegi szintjén. A létesítmény lebontásával - véleményem szerint - nagyobb károk keletkeznének, mint amilyenekkel most is számolunk. Mi arra is fel vagyunk készülve, hogy ha üzembe helyezzük az áramtermelőt és utólag egyértelműen kiderülnek a környezeti ártalmak, akkor az egészet leállítjuk, a totalitarizmus emlékművévé nyilvánítjuk. De ha már ide jutottunk, legalább adjunk esélyt az erőmű kipróbálására. Persze, a befejezés is pénzbe kerül. Csakhogy már 15-14 milliárd koronát beépítettek a földbe. Tavaly három és fél milliárdos kár keletkezett. Ez így már a Szlovák Köztársaság éves költségvetésének egytized része. Nem engedhetjük mag magunknak az ilyen veszteségeket. A Zöldeket én csodálom. Mert egyetlen mondatban kijelentik: le kell állítani a dunai erőművet, az atomerőműveket be kell tiltani, a széntüzelésű erőműveket pedig fel kell számolni, miközben mindent meg kell tenni az életszínvonal emelése érdekében. Irigylem őket a bátorságukért, hogy ilyeneket egyszuszra ki mernek jelenteni. Számunkra ez nagyon érzékeny kérdés, mert feszült az energiamérlegünk. Csehszlovákia és Magyarország képviselőinek ezért találkozniuk kell, és megegyezésre van szükség. TÓTH MIHÁLY TIBOR FERKO E. FEHÉR PÁL NÉHÁNY SORBAN K

étszáz millió forintot utalt át a magyar parlament kedden este az állami költségvetésből az országban élő nemzeti kisebbségek számára. A legnagyobb összeget (81 millió) a romák kapták, a német kisebbségnek 32 millió jutott, a szlovákoknak - létszámukat tekintve harmadikok a sorban - pedig 20,5 milliót. A teljes összegből a parlament 10 százalékot tartalékként hagyott meg arra az esetre, ha netán új kisebbségi szervezet alakulna, vagy valamilyen váratlan kiadások merülnének fel. Ebből az alapból nem finanszírozzák azokat a szervezeteket, amelyek jellegüknél fogva politikai pártokra hasonlítanak. V

iktor Alksznisz ezredes, a Lityeraturnaja Gazeta tegnapi számában leszögezte, vannak bizonyítékai a kelet-európai „bársonyos forradalmakkal" kapcsolatban, és továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a parlament vizsgálja ki az ügyet. Az ezredes a korábbiakban a svéd televíziónak nyilatkozott, s az akkorihoz képest most mérsékeltebb volt, már ami az 1989 novemberi csehszlovákiai eseményekben való szovjet részvételt illeti. Azt mondta, a prágai szovjet nagykövetség nem vett részt az események szervezésében, viszont szerinte az is tény, hogy sok irányban befolyásolta azokat. Hozzátette, konkrét neveket is tudna említeni, de mindaddig nem teszi ezt, amíg a másik fél nem lép. F

ranjo Tudjman horvát elnök kedden rendkívül éles kirohanást intézett Boriszav Jovics (szerb nemzetiségű) jugoszláv államfő ellen, s ezzel tovább éleződött a szerbek és a horvátok közötti viszony. Tudjman levelet küldött Jovicsnak, s ebben azt állította róla, hogy „csupán a hadsereg parancsait tolmácsolja, azét a hadseregét, amelynek élén szerb kommunista tisztek állnak". Azzal vádolta az államfőt, hogy az hajlandó eladni a jugoszláv államelnökség tekintélyét háborúpárti egyéneknek, azoknak, akik semmilyen esetben sem hajlandók beletörődni Horvátország szuverenitásába. Jegyezzük meg, Tudjman levele csupán válasz volt arra, amit ő kapott még a múlt pénteken Jovicstól. Ebben azzal vádolták Zágrábot, hogy nem tartja tiszteletben a megállapodást a félkatonai alakulatok leszereléséről. R

endkívül aktív szerepet kíván játszani Ausztria a jövendőbeni európai energetikai társulásban. Nemcsak földrajzi helyzeténél fogva törekszik erre, de főleg azért, mert elkötelezte magát a kelet-európai energiaipar fejlesztése iránt. Felajánlotta, hogy az új intézmény központja Bécsben legyen. Ezt az új szervezetet az Európai Közösségek és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagországai közösen kívánják létrehozni és be akarják vonni a közép-kelet-európai államokat, beleértve a Szovjetuniót is. &

abad és demokratikus választásokat kell tartani Lengyelországban - ez az alapvető feltétele annak, hogy Varsót is felvegyék az Európa Tanácsba. Mindezt Fransisco Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszter (az ET jelenlegi elnöke), valamint Catherina Lalumiére, a Tanács főtitkára mondotta Varsóban. A két politikus körutat tesz öt közép-kelet-európai államban. Lengyelországban az 1989-es választásokon a parlamenti képviselők több mint 65 százalékát nem szabadon választották, hanem előre meghatározott kvóták szerint. A lengyel vezetők most hangsúlyozták, az új választásokat még az idén megtartják, olyan hamar, amennyire csak lehetséges. P

ekingben tegnap állították bíróság elé Liou Kangot, a nyolcvankilences diákmegmozdulások négy legismertebb vezetőjének egyikét. Az eseményről a sajtót sem értesítették, csupán a bíróság épületére ragasztottak ki egy cédulát. A rendőrök állítólag még azt sem engedték meg a külföldi újságíróknak, hogy a pár soros falragaszt elolvassák. Liou Kang 30 éves, s a Tienanmen téri véres események után őutána nyomoztak a legnagyobb erővel. Végül is Hupej tartományban vették őrizetbe.