Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám, hétfő

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ­DOKUMENTUMOK 1991. FEBRUÁR 18. NYILATKOZAT a Magyar Köztársaság, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Köztársaság együttműködéséről VISEGRÁD, 1991. FEBRUÁR 15. A Magyar Köztársaság, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Köztársaság államelnökeinek, miniszterelnökeinek, külügymi­nisztereinek és parlamenti kül­dötteinek pozsonyi találkozója a Közép-Európában megválto­zott helyzetben ezen országok között a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés új alapjainak, formáinak létrehozá­sát indította meg. Az elmúlt évtizedek során ki­alakult helyzet hasonlósága a három államot alapvetően megegyező célok elérésére ösz­tönzi: - az állami függetlenség, a de­mokrácia és a szabadság tel­jes egészében való helyreállí­tása; - a totalitárius rendszer társa­dalmi, gazdasági és szellemi megjelenési formáinak felszá­molása; - a, parlamenti demokrácia, ä korszerű jogállam kiépítése, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása; - a korszerű piacgazdaság megteremtése; - Európa politikai, gazdasági, biztonsági és jogalkotási rendszerébe való teljes körű bekapcsolódás. A célokban megmutatkozó • azonosság, az azok megvalósí­tásához való utak hasonlósága sok területen azonos feladat elé állítja a három szomszédos álla­mot. Erőfeszítéseik - nemzeti sajátosságaikat szem előtt tartva - összehangolása növeli a kí­vánt eredmények elérésének esélyeit és közelebb hozza cél­jaik megvalósulását. A három állam együttműködé­sének intenzív fejlesztéséhez kedvező alapot biztosítanak az ezen országokban végbemenő nagy jelentőségű és hasonló vál­tozások, a történelem folyamán kialakult hagyományos kapcso­latrendszerük, kulturális és szel­lemi örökségük, vallási hagyo­mányaik közös gyökerei. Az itt élő nemzetek sokféle, gazdag kultúráiban megtaláljuk az euró­pai szellemiség alapvető értékeit is. A szomszédság fényéből adódó, hosszú történelmi idő­szakon keresztül ható szellemi, kulturális és gazdasági kölcsön­hatás elősegítheti a történelmi­leg szerves fejlődésre épülő együttműködést. A három ország népei és pol­gárai közösségeinek együttmű­ködése elengedhetetlen azon feltételek közös megteremtésé­hez, amelyek az államok mind­egyikében elősegítik az alapvető emberi szabadságjogok, a vál­lalkozás szabadsága, a jog főha­talma, a tolerancia, a szellemi és kulturális hagyományok, vala­mint erkölcsi értékek tiszteletben tartására épülő demokratikus társadalmi rend teljes körű kiépí­tését. A nyilatkozat aláírói tisztelet­ben tartják minden más nemzet jogát identitásának egyidejű kife­jezéséhez. Hangsúlyozzák, hogy a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségeknek az európai hagyományos értékek­nek megfelelően, az emberi jo­gokról szóló nemzetközi doku­mentumokkal összhangban, az összes jogokat élvezniük kell, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet, valamint az oktatás területeit is beleértve. Az egyesült Európában, mely­nek megteremtéséhez a három ország aktívan hozzá kíván já­rulni, a nemzeti kultúrák, a nem­zeti sajátosságok megőrizhetők, miközben kiteljesedik az egyete­Dr. ANTALL JÓZSEF, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke mes emberi értékrend érvénye­sülése. A közép-európai régió szellemi és anyagi fejlődésének kulcskérdése, valamint az Euró­pa fejlett államaival és integrá­cióival való kölcsönösen előnyös együttműködés kialakításának elengedhetetlen előfeltétele, hogy következetesen megvaló­sítsák a polgári társadalom esz­ményét. Az európai örökség leg­fontosabb eleméül az egyete­mes emberi értékekből kiindulva és saját nemzeti identitásukra támaszkodva kell létrehozni az egymással harmonikusan együttműködő, az egyes embe­rek, a családi, a helyi, a regioná­lis és nemzeti közösségek iránt toleráns, a gyűlölettől, a nacio­nalizmustól, xenophobiától, illet­ve a szomszédokkal való vi­szálykodástól mentes emberek társadalmát. Az aláíró államok meggyőző­dése, hogy az előttük álló politi­kai, gazdasági ás társadalmi ki­hívások és a demokratikus ala­pókon történő megújulásra irá­nyuló erőfeszítéseik tükrében együttműködésük fontos lépés az összeurópai integráció felé vezető úton. A nyilatkozat aláírói kifejezik az alábbi gyakorlati lépésekre irányuló közös akaratukat: - az egyes államok érdekeltsé­ge alapján harmonizálják az európai intézményekkel való együttműködés és szoros kapcsolatok kialakítását szol­gáló törekvéseiket, valamint konzultációt folytatnak a biz­tonságukat érintő kérdé­sekről; - arra törekszenek, hogy állam­polgáraik, intézményeik, egy­házaik és társadalmi szerve­zeteik között zavartalan kap­csolatok jöjjenek létre; - a töke és a munkaerő szabad áramlásának elősegítésére fejlesztik a piacalapú gazda­sági együttműködésüket, az áruk és szolgáltatások kölcsö­nösen előnyös kereskedel­mét, továbbá arra törekednek, hogy kedvező feltételeket te­remtsenek a közvetlen válla­lati együttműködésnek és a gazdasági hatékonyság nö­velését szolgáló külföldi tőke­befektetésnek; - megkülönböztetett figyelmet szentelnek az egymást és or­szágaikat Európa más részei­vel összekötő - különösen az észak-déli irányú - közleke­dési infrastruktúra fejlesztésé­nek, összehangolják energia­rendszereik és a távközlési hálózataik fejlesztését; - bővítik ökológiai együttműkö­désüket; - megfelelő feltételeket terem­tenek az információ, a sajtó­termékek, a kulturális javak és értékek akadálytalan cseré­jéhez; - kölcsönös erőfeszítésekkel sokoldalú együttműködést alakítanak ki az országaik te­rületén élő nemzeti kisebbsé­gek jogainak teljes körű bizto­sítása optimális feltételeinek megteremtése érdekében; - elősegítik országaik érdekelt területi önkormányzati szervei kölcsönösen előnyös együtt­működését, szubregionális kapcsolatépítését. A nyilatkozat aláírói kijelentik, hogy együttműködésük semmi­ben sem zavarja vagy korlátozza más államokkal fennálló viszo­nyukat, és senki érdekei ellen nem irányul. A nyilatkozat aláíróinak együttműködése különböző szintű és formájú találkozók és konzultációk keretében valósul meg. VÁCLAV HAVEL, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöke LECH WALESA, a Lengyel Köztársaság . elnöke REFLEX MITŐL ROSSZ EGY TÖRVÉNY? Jogtudósok a megmondhatói, hogy hány alapkövetelménye van a jó törvénynek. Kétségtelen, hogy a jogalkotásban az egyszerű állampolgár természetes igazságérzetének figyelmen kívül hagyása is a durva hibák közé tartozik. Más szóval: aligha bizonyul valamely jogszabály a gyakorlatban kielégítőnek, ha előkészítése során a tervezet várható buktatói már a közem­berek számára is nyilvánvalóak, ezt azonban a törvényhozók nem hajlandók figyelembe venni. A helyi önkormányzati választásokról szóló törvény vitája során minden közéleti érdeklődésű ember számára nyilvánvaló volt, hogy a nemzetiségileg vegyes lakosságú falvakban és városokban a többségi választási alapelv nem felel meg a természetes igazságérzet követelményének. Erre számos vidéki, a helyi viszonyokat alaposan ismerő ember figyelmeztetett mind a sajtóban, mind más fórumokon. És e vonatkozásban a magyar nemzeti­ségű SZNT-képviselők is hallatták szavukat, és figyelmeztettek a többségi elv törvénybe iktatásának várható buktatóira, külön kiemelve, hogy áz ilyen rendelkezés alapján megválasztott helyi önkormányzati szervek összetétele nem járul hozzá a nemzetiségi torzsalkodások enyhítéséhez, hanem éppen hogy növeli a magukat sértve érzők számát. Többségi élvet érvényesítő választási törvényt fogadott el a Szlovák Nemzeti Tanács, és ennek az lett a következménye, hogy a vegyes lakosságú helységekben igen sok esetben - nemzetiségi hovatartozás alapján - „egyszínű" önigazgatási szervet választottak, és ehhez akár 55-60 százalékos többség is elegendőnek bizonyult. Nyilvánvaló, hogy a 40-45 százalékot kitevő kisebbség a teljes képviseleti mellőzés miatt kisemmizve érezte magát. Akkor is kisemmizve, ha szlovák a kisebbség, akkor is, ha magyar. Ha mindebbe még a korábbi hónapok elfajult nacionaliz­musát is bekalkuláljuk, teljesen egyértelmű, nem is várhatunk mást, mint hogy a vegyes lakosságú vidéken a választási eredmények hatására növekszik a magukat mellőzöttnek tekintők száma. Hogy ez így történt, abban a nacionalista elvakultság egész biztosan közrejátszott, de kisebb mértékben talán a jogelméleti sterilitás is ludas volt. A nacionalista elvakultság úgy játszott közre, hogy voltak az SZNT-ben olyan képviselők, akik a majorizálás veszélyeire figyelmeztető magyar nemzeti­ségű képviselők minden megnyilvánulását eleve gyanúsnak és a szlovákok számára veszélyesnek tekintették, így asztal alá söpörték. A jogelméleti sterilitás pedig abban nyilvánult meg, hogy egyes honatyák abszolutizálták a jogrendszer egységességes követelményét. Más szóval: ott is többségi választási rendszert kívántak érvényre juttatni, ahol ez nem volt célszerű. Ján Klepáč, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke a múlt héten az időszerű társadalmi kérdésekről tartott parlamenti vitában javaslatot terjesztett elő ezeknek a problémáknak a megoldására. Szerinte kormányrendelettel kel­lene orvosolni azt, amit a törvényhozó szerv nem elég körültekintően szabályozott, és javasolja, hogy a szlovák kormány intézkedésére a vegyes lakosságú helységekben mindenütt hozzanak létre ún. kisebbségi állampol­gári tanácsot, amelynek kezdeményezéseit, elemzéseit kötelezően megvi­tatná a helyi önkormányzati szerv. Nem vitás, a majorizálás miatti ésszerűtlenséget orvosolni kell. Kérdés, úgy célszerű-e orvosolni, ahogy azt Ján Klepáč SZNT-alelnök javasolta. Már eddig is számos esetben tiltakoztak a helyi önkormányzati szervek amiatt, hogy a végrehajtó hatalom túlságosan beavatkozik jogkörükbe. A kormány által, rendelet alapján létrehozott kisebbségi állampolgári tanács puszta léte is egyértelműen precedenst jelentene az állampolgárok által közvetlenül megválasztott helyi önkormányzatok hatáskörének megkérdője­lezésére. Ha így akarnák korrigálni a törvényhozó szerv által szentesített és sikeresnek éppen nem mondható jogszabályt, akkor voltaképpen egy lépést tennénk a társadalmi folyamatok kézi vezérlésének újbóli bevezetése felé. Ugye, még emlékezünk rá, hogy a pártállamban hova vezetett a kézi vezérlés meghonosítása? Felszólalásában furcsa módon én/el Ján Klepáč. Szerintem egyoldalúan argumentál, és ez annyira nyilvánvaló, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni. „Amennyiben nem találunk megoldást a kérdés jelenlegi jogrend keretei közötti megoldására, a vegyes lakosságú helységekben sor kerül a szlovák kisebbség elnyomására, és (...) az ilyen területeken bekövetkezik a szlovák etnikum gyors megszűnése." Semmit sem akarok belemagyarázni egy közjogi méltóság törvényhozási felszólalásába. De valahogy úgy látom, a nem jó minőségű törvény előidézte anomália miatt Ján Klepáč csak a szlovákokat félti a lemorzsolódástól. Legalább annyira szeretem és féltem saját nemzetiségemet, mint az SZNT ^alelnöke, ezért úgy vélem, nem kézi vezérléssel, végrehajtó-hatalmi rende­lettel kellene a kérdést szabályozni, hanem törvénnyel. Ami a parlament feladata, azt nem kellene oly könnyen átruházni a kormányra. TÓTH MIHÁLY ELHANGZOTT A SZLOVÁK PARLAMENTBEN DOBOS LÁSZLÓ (EGYÜTTÉLÉS) Nyílván emlékeznek rjiég a Szlo­vák Köztársaság 1991. évi költség­vetésének vitájára. A nemzetiségi, etnikai és emberi jogi bizottság a kultúra helyzetének javítására tö­rekedve azt javasolta, hogy a kultu­rális minisztérium költségvetése ke­retében létesítsenek alapot a sajtó és a művészeti alkotások, pontosan a gyermekirodalom, az eredeti alko­tások, a nemzetiségi kisebbségek alkotásainak és a kisebbségi művé­szeti alkotások támogatására. A ja­vaslat nagy vitát váltott ki, az volt á kérdés, honnan teremtsenek elő erre pénzt. Megkurtítottuk az egyes központi szervek költségvetéseit. Közben a KDM felajánlotta, hogy az egyházaknak előirányzott összeg­ből 25 milliót fordítsanak a gyermek­irodalom és a gyermeksajtó támoga­tására. A javaslat másik része azonban nyitva maradt. A képviselők konkrét összegeket is javasoltak az eredeti irodalom, a nemzeti kisebbségek al­kotásainak dotálására. így Ivan Hu­dec 45 milliót, Peter Tatár 29 milliót és Lupták képviselő 20 milliót java­solt. Először a tulajdonképpeni javas­latot bocsátották szavazásra, ame­lyet nagy szavazattöbbséggel jóvá­hagytak. Úgy gondoltuk, hogy a kér­désben megható konszenzus szüle­tett. Azonban a támogatás összegét nem szavazták meg. A 45 milliót elvetették, a többi javaslatot pedig visszavonták. Jóváhagytuk tehát, hogy a kultu­rális minisztérium költségvetése ke­retében létesüljön egy alap, de az összeg meghatározása nélkül, az­zal, hogy a kulturális miniszter saját hatáskörében megoldja a kérdést. Vártuk a tőrvény kihirdetését. Nagy meglepetésünkre az említett • rész hiányzott belőle. Ez azt jelenti, hogy a nemzetiségi, etnikai, emberi jogi bizottság javaslatát nem foglal­ták bele a törvénybe. Kérdésünkre, miért történt ez, írásbeli választ kap­tunk. Szerintem az írásbeli magyarázat nem elegendő, ugyanis nem pótol­hatja a törvény megszavazott ré­szét. Kérdem, hogy a kultúra s a nemzetiségek szempontjából olyan fontos rendelkezés, hogyan maradhatott ki a törvényből. Magya­rázatot kérek és egyúttal a hiány pótlását. ÍGY LÁTJA A KÉPVISELŐ Az új gazdasági és piaci feltételek között jelentős szerepet játszik a foglalkoztatottság. Szerkezeti vál­tozásával az adott gazdasági felté­telek mellett növekszik a munkanél­küliek száma. Ez a transzformáció egyik kísérő jelensége. Mivel a Szlovák Köztársaság fog­lalkoztatáspolitikájának célja a mun­kapiacon a kereslet-kínálat egyen­súlyának megteremtése, a szabad munkaválasztás keretein belül és a munkaerőforrás produktív kihasz­nálása érdekében az SZNT törvényt hozott a Szlovák Köztársaság szer­veinek illetékességéről a foglalkoz­tatáspolitikában. Az említett törvény egyben a Szö­vetségi Gyűlés által tavaly decem­berben elfogadott foglalkoztatott­ságról szóló törvény végrehajtó tör­vénye. Tekintettel arra, hogy a tárgyalt törvény az állami munkaügyi szer­vek fő „munkaeszköze" lesz, sze­retnék szólni egyes vitatható és ke­vésbé indokolt intézkedéseiről. Pozitívumként kezelhető az a tény, hogy a törvény lehetőséget ad a munkahivatalokon kívül más jogi és természetes személyeknek is a munkaközvetítésre. Feltétel, hogy nem végezhetik ezt fő tevékenység­ként és haszonszerzés céljából. Fontosak a törvénynek azok a ren­delkezései, amelyek a rekvalifiká­cióra, a tanácsadásra és az egész­ségkárosultak munkahelyeire vonat­koznak. Nagyon érdekes az a része is, amely a társadalmilag hasznos (előnyös) munkahelyekről és a köz­hasznú munkákról szól. Mivel új fogalmakról van szó ós a törvény indoklása sem foglalkozott bővebben velük, használatuk a gya­korlatban bonyodalmakat okozhat majd. Tény, hogy ha átmenetileg is, de munkalehetőséget teremt sok munkát keresőnek. Mivel olyan fogalmakról van szó, melyek a munkajogi előírásokban nem szerepelnek, gyakorlati hasz­nálatuk során sok megválaszolatlan jogi kérdés merül majd fel. Például a társadalmilag előnyös és a köz­hasznú munka egyáltalán foglalko­zást jelent-e? Ilyen jellegű munkale­hetőség elutasítása a foglalkozás elutasításának minősíthető-e majd? Megjegyzendő, hogy a foglalkozta­tottságról szóló törvény nem ismeri ezen fogalmakat. Továbbá az is kér­déses, hogy ezeket a munkákat munkaszerződés alapján végzik-e majd, vagy csak megállapodás alap­ján? Kik között születik az ilyen jelle­gű munkajogi viszony? Mivel ezekkel a kérdésekkel kap­csolatban a törvény nagyon szűk­szavú, az esetleges problémák a gyakorlati alkalmazás során me­rülnek majd fel. Nagyon fontos lesz ezeknél a munkáknál biztosítani, hogy ne legyenek kierőszakoltak, esetleg kö­telező jellegűek. Anyagi rászorult­ság esetében ugyanis az emberek hajlandóak kötelező jellegű munkát ís elvállalni. Az említett jogilag tisztázatlan kérdésektől eltekintve, a törvény sok elhelyezkedni vágyó, esetleg mun­kanélküli gondját megoldja. Nagy feladat hárul viszont a munkaügyi hivatalokra a problémák objektív megítélése és törvényes megoldása során. PIROVITS LÁSZLÓ (FMK) REHABILITÁCIÓK A bírósági rehabilitációkról szóló törvény hatályba lépésétől, vagyis 1990. július elsejétől 1991. január 31-éig a csehszlovák bíróságok 146 382 személyt, - a feltételezett 220 ezer személy 66,5 százalékát - rehabilitálták. A feldolgozott sta­tisztikai adatokból kitűnik, hogy az eredetileg feltételezett, rehabilitáció­kat igénylők száma a vártnál jóval több lesz. Többek között ez derült ki Ľubomír Veleta, a CSSZSZK fő­ügyészének első helyettese sajtótá­jékoztatóján. , A Cseh Köztársaság 114 066, a Szlovák Köztársaságban pedig 32 316 törvényellenesen elítélt sze­mélyt rehabilitáltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom