Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám, hétfő

1991. FEBRUÁR 18. ÚJ szól MEZŐGAZDASÁG 4 A RIMA KOMBINÁT A MÚLTÉ Á totalitárius rendszer nagyzási mániájában fogant gigantikus termelőegységek a gyakorlatban kudarcot vallottak. Mihelyt kimerültek az állami tartalékok, máris jelentkeztek a gondok. Élő példa lehet erre a három évvel ezelőtt még vérmes reményekkel induló, rimaszombati központú „Rimava" Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kombinát, mely alakulásától kezdve oldott kéveként viselkedett és fokozatosan széthullott. Rövid krónikáját három fejezetre oszthatnánk: Megszületett A járási vezetők már a nyolcvanas \ évek közepétől egy hatalmas, erős, szervezett komplexumról álmodoztak. Kezdeményezésüket egy-két üzemi igazgató is támogatta. Aztán beindult a végtelen kilincselgetés az akkori Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban, idehaza pedig a gyözködés masinériája. Igaz, nem kellett évekig ütni a vasat, mert a minisztériumnak már voltak e téren tapasztalatai, de egyébként is segítség gyanánt igyekezett szabad kezet adni a fejlődésben visszamaradt járásnak. Sem a lakosság, sem a számításba jövő tizenegy üzem munkáskollektívája nem látta különösebben értelmét az egyesülésnek, de főleg előnyeit nem, azért inkább csak magukban tiltakoztak ellene. Tehát végül is megszületett a végérvényes, megfellebezhetetlen döntés a kombinát megalakítására. Aztán bukdácsolt A döntést követően a kerületi székhelyen megtalálták, majd kinevezték a kombinát irányítására érdemleges igazgatót, és hivatalosan is megalakult a Rima Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kombinát, melynek igazgatósága gyors ütemben kereste a megbízható, hozzáértő embereket. Alig telt el pár hónap, máris kezdtek megmutatkozni a komplexum betegségei. A nyereséges üzemek egyre jobban ráébredtek arra, hogy ráfizetnek a veszteségesekre, mások viszont, akik szakmai, kereskedelmi, együttműködési vagy egyéb szálakkal kapcsolódtak más országrészekhez, fokozatosan magukra maradtak, elszigetelődtek, visszafejlődtek a kombinát burkában. Az igazgatóság 54re tervezett lélekszámát 1989 végéig még csak 32-re duzzasztották fel. A nagygyűlések idején olyanok is akadtak, akik az érintett üzemek munkakollektívája nevében a kombinátból való kilépés komoly szándékának adtak hangot. Ezek a követelések egyre hangsúlyosabbak voltak, egyes igazgatók pedig ismét Pozsonyba jártak, de most már azért, hogy kiválásukhoz engedélyt kapjanak. A nyomásnak engedve és a többség akaratát szem előtt tartva jóváhagyták, hogy 1990. március elsejével a Bátkai Állami Gazdaság, a Rimaszombati Gép- és Traktorállomás, valamint a Magtermesztö Állami Gazdaság kilépett a kombinát kötelékéből, majd július elsejével a cukorgyár is búcsút intett a nagycsaládnak. Végül leépült - és átalakult Évnyitókor már csak négy élelmiszeripari és egy mezőgazdasági üzem bejáratán hirdette a cégtábla a Rimavához való tartozásukat. A leépülési folyamat azonban nem állt meg, és a küszöbön álló szétválás miatt a központi igazgatóság dolgozói is feleslegessé váltak. Ma már két kezünk ujjain is megszámolhatjuk az itt dolgozókat, akik Jaromir Kosin mérnök, igazgató vezetésével igyekeznek a még hozzájuk kötődő üzemek jövőjét megtervezni. Az egyes üzemek vezetőinek bevonásával január végéig elkészítették a részvénytársaságok létrehozásának a tervezetét, amelyből április elsejével lenne valóság. Elképzeléseik szerint a tulajdonviszonyok három lépcsőfokban változnak majd. A létrehozandó részvénytársaságokban először az állam lesz a száz százalékos részvényes, második lépésként ennek az állami monopóliumnak teljes leépítése következik, végül pedig a nagyprivatizáció. Elképzeléseik szerint az üzemek vagyonának nyolcvan százaléka kerülne a beruházási kuponokkal jelentkezők kezébe. Ez lenne a kezdet, de hogy a valóságban hogyan lesz, azt ma még nehéz lenne megjósolni. POLGÁRI LÁSZLÓ ÁLMUK EGY JÓL FELSZERELT GAZDASÁG Biotermelés - egyéni gazdálkodással - Órákig mesélhetnénk a szövetkezetesítés hőskoráról. Tudjuk, hány embernek törte meg a gerincét az erőszakkal végrehajtott kollektivizáció. Átéltük azt is, ahogy sok minden mást, most mégis ittvagyunk. A parasztember azelőtt sem bízott másban, most sem gondolkodik másképp: tudja, hogy a földből saját két keze kemény munkájával meg tudja teremteni családjának a betevő falatot - vélekedett Ján Gál, buzitkai nyugdíjas, aki az említett hőskorszak idején sokáig állta a rábeszélők támadásait, majd végül is beadta a derekát, s beállt a szövetkezetbe. Az egykori gazdából a szövetkezet mindenese lett. Fogatos, csoportvezető, traktoros, kombájnos, zootechnikus voltak szövetkezeti pályafutásának fő állomásai. A föld és az állatok szeretetét, az önállóságba vetett hitét azonban még a legmeggyőzőbbnek hitt ideológiai érvek sem tudták kiölni belőle. Amint azt a társadalmi-gazdasági folyamatok nyomán kialakult helyzet és a törvények lehetővé tették, viszszakérték a szövetkezetbe bevitt földjüket. Mivel a visszaadásnak nem volt sem jogi, sem egyéb más akadálya, a buzitkai szövetkezet még tavaly ősszel, ráadásul a parcellák eredeti helyén kimérte mind a 16,2 hektárt. A szövetkezet jó hozzáállását bizonyítja, hogy - természetesen fizetség fejében - meg is művelte, be is vetette a parcellákat. A munka dandárját azonban már nem a hetvenen felüli nyugdíjas, hanem lánya és veje fogja végezni. Velük ültünk le beszélgetni a közös gazdaság kialakításának elsó tapasztalatairól, terveikről, elképzeléseikről. Bolcsó László és felesége, Viera negyven év körüliek. Úgy tűnik, a gazdálkodás kérdésében teljes közöttük az egyetértés. - Amikor lehetővé vált, hogy szüleim visszakapják a földjüket, nem sokáig haboztunk. Egymás között természetesen megvitattuk a dolgokat, de abban egyetértettünk, hogy megpróbáljuk. Én mezőgazdasági főiskolát végeztem, a férjem gépésztechnikus, mindketten a mezőgazdaságban dolgozunk. Ráadásul fiunk is mezőgazdasági szakiskolába jár, így még az utánpótlás is biztosított - mondta bizakodva Viera asszony. - Nem azért kezdtünk önállóan gazdálkodni, hogy gyorsan meggazdagodjunk. Nem a haszon motivált bennünket elsősorban, hanem az, hogy a magunk urai lehessünk, és hogy tisztességes és becsületes munkával megélhessünk belőle - tette hozzá. -A parasztot soha senki nem tudta úgy megdolgoztatni, meghajtani, ahogyan arra saját maga képes, ha az érdeke úgy kívánja - kapcsolódott be a beszélgetésbe a férj, Bolcsó László. Az újságban sokat olvasunk arról, hogy így az osztrák meg a német paraszt, úgy a nyugateurópai mezőgazdaság. Szeretnénk bebizonyítani, hogy itt is van annyi tudás, tapasztalat és akarat, mint odaát. Fokozatosan át akarunk térni az alternatív mezőgazdasági termelésre, a biogázdálkodásra. Reméljük, hogy nemcsak látástól-vakulásig tartó robotban lesz részünk. A feltételek és a lehetőségek azonban távolról sincsenek összhangban Bolcsóék elképzeléseivel. Meg kell várniuk a földtulajdon törvény általi rendezését. Remélik, hogy a vagyonjogi kérdéseket is szabályozni fogja a törvény. A jelenlegi feltételek között ugyanis csak két kezük munkájára támaszkodhatnak. Igaz ugyan, van már egý összebütykölt traktorjuk, néhány mezőgazdasági szerszámuk, de használt vagy kiselejtezett mezőgazdasági gépet beszerezni szinte a lehetetlenséggel határos. A gazdaságok inkább a hulladéktelepre viszik őket. Néha úgy érzik, szélmalomharc a beszerzésükért folytatott küzdelem. Új gépekre és berendezésekre viszont a mai árak mellett gondolni sem merek. - Ha nem lesz megfelelő gépünk, berendezésünk, kénytelenek leszünk igénybe venni az itteni szövetkezet vagy a régi munkahelyem, a Füleki Állami Gazdaság segítségét. Csúcsmunkák idején viszont nekik is a saját munkájuk lesz az első. így mi várhatunk majd a sorunkra. Ezért kell beszereznünk a legfontosabb gépeket, eszközöket - vélekedett Bolcsó László. - Nagy segítséget jelentene, ha valaki felmérné, milyen kiselejtezett gépekre nem tartanak igényt a mezőgazdasági üzemek, s ezt felajánlaná a magángazdálkodóknak. Gazdasági szempontból például tudjuk, hogy 16 hektárhoz nem feltétlenül szükséges a kombájn. De az előbb említett okok miatt be kell széreznünk. Minden kezdet nehéz. Bolcsóék lelkesedése, munkakedve a föld iránti tiszteletből, a függetlenség utáni vágyból fakad. Megkérdeztem, hogy képzelik a jövőt? Lesz elég pénzük elképzeléseik megvalósításához, ki tudnak hozni annyit a földből, ami a tisztességes megélhetéshez szükséges? - Pénzből nálunk is, akárcsak máshol, a legkevesebb van - mondta tréfásan az asszony. - Ha volna elég, nem azon siránkoznánk, hogy kiselejtezett gépeket sem tudunk vásárolni. Az idén számolunk azzal, hogy a 60 ezer koronás bevételi adóhatárt nem fogjuk átlépni. De említettem már, bennünket nem kizárólagosan a bevétel, a nyereség izgat. Inkább az, hogyan tudunk majd eleget tenni a tervezett biogazdálkodás alapkövetelményeinek. Mondtam is a férjemnek, ha nem használunk vegyszereket, s a parcellákat netán fölveti a gyom, az emberek még azt fogják gondolni, hogy hanyagok vagyunk, vágy tönkrementünk. - A gazdálkodás pénzügyi vonatkozásait természetesen átszámoltuk - tette hozzá a férj. - S bízunk benne, hogy megtaláljuk a számításainkat. Kölcsön és hitel nélkül indulunk. Szeretnénk a költségszintet a lehető legalacsonyabban tartani. Abból indulunk ki, hogy a traktort én majd csak akkor indítom be, ha szükségem lesz rá, s nem megyek vele a kocsmába. A vetés vagy aratás megkezdésére nem az ágazatvezető adja ki az utasítást a csoportvezetőnek, az pedig nekem, hanem én saját magamnak, esetleg a feleségem - tette hozzá nevetve. - Az idén csak növénytermesztéssel akarunk foglalkozni, de égetően szükség lesz az állattartásra is, legfőképp a trágya miatt. Apósomék ugyan most is tartanak két tehenet, nekünk viszont még az istállókat is ki kell alakítanunk. Addig nyújtózkodhatunk majd, ameddig a takarónk ér. Bolcsóék tisztában vannak vele, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben mit engedhetnek meg maguknak. Álmuk egy géppel, eszközzel jól felszerelt zökkenőmentesen működő gazdaság, ahol a család tagjai ismereteiket, tapasztalataikat kihasználva tisztességes munkával megteremtik a megélhetéshez és a normális élethez szükséges alapvető anyagi feltételeket. Lelkesedésüket látva úgy vélem, ha a gazdasági élet visszatért a rendes kerékvágásba, nem lesz okuk arra, hogy döntésüket megbánják. - Mi már nem szólunk bele a fiatalok dolgába, de természetesen örülünk, hogy mindketten teljes egyetértésben döntöttek úgy: gazdálkodni fognak. A magunk módján már csak tanácssal, itt-ott pedig könnyebb munkával tudunk segíteni. A földet viszont rájuk íratjuk, s bízunk benne, hogy még az unokánknak is biztos megélhetést fog jelenteni - tette hozzá mintegy zárszóként Ján Gál. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A jó bortermelés alapja a jó metszés, melynek ezekben a hetekben van itt az ideje. (ČSTK-felvétel) MÁR MŰKÖDNEK A „FÖLDHIVATALOK" Törvények még nincsenek, tennivaló azonban bőven akad A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium járási osztályait, a korábbi mezőgazdaságiigazgatóságokat január elsején átkeresztelték. Jelenlegi nevük Területi Földügyi és Tájékoztató Szolgálat (Regionálna pozemková a informačná služba), és keretükben már működnek a „földhivatalok". Azért az idézőjel, mivel a földhivatal működését szabályozó törvény még nem jelent meg, s ideiglenes nevük: a földtulajdon rendezésével megbízott részleg (úsek pozemkových vzťahov). Földügyben bárki tanácsért, segítségért fordulhat e részlegek dolgozóihoz. A hivatalt külön tábla még sehoj sem jelzi, mégis könnyen megtalálható. A vidéken élők, s főleg a földműves-szövetkezetekben dolgozók előtt jól ismert volt járási mezőgazdasági igazgatósági épületekben. Törvény még nincs, hivatalok már vannak, de ez nem jelenti azt, hogy munkatársaik tétlenkednek. Sőt, éppen fordítva, már most alig látszanak ki a munkából, amint arról legutóbb Léván is meggyőződtem. A földtulajdon rendezésével megbízott részleg vezetője itt Štefan Kopŕiva. - Bár teljes erőbedobással csak a földtulajdont és -használatot, valamint a földterület rendezését, s ezen belül a földhivatalok hatáskörét szabályozó törvények elfogadása után kezdhetjük meg a munkát, tennivalónk már most is bőven akad. A nagy munkára való felkészülés hetei ezek. A ránk váró tennivaló érzékeltetésére anynyit, hogy körzetünk telekkönyvében vagy százezer betét van. Ezekből kell kikeresni 125 kataszteri egység parcelláinak tulajdonosait. Nehezíti a helyzetet, hogy 12 egység telekkönyvi betétei teljesen, hété pedig részlegesen hiányoznak. Mivel már most bizonyos, hogy a földművesszövetkezetek földhasználati joga csak tagjaik földjére marad meg, és egy adott időn (valószínűleg három éven) túl a gazdátlan földek a Földalap kezelésébe kerülnek, a hivatal munkatársait most leginkább a földműves-szövetkezetek foglalkoztatják. - Érthető okokból tudni akarják, hogy kinek a földjén, gazdálkodnak. A közjegyzőséggel és a geodéziával együttműködve sorra vesszük a mezőgazdasági üzemeket, és a telekkönyvi betétek alapján elkészítjük földjeik tulajdonosainak jegyzékét. Jelenleg az első 12 üzemen dolgozunk, közülük kettővel a napokban végzünk. Ez annyit jelent, hogy abban a két földműves-szövetkezetben minden talpalatnyi földről tudni fogják, ki a tulajdonosa. Tehát maguk az üzemek kereshetik meg a tulajdonost, hogy amennyiben még nem tette meg, a hagyatéki tárgyaláson rendezze tulajdonjogát és nyilatkozzon, gazdálkodni akar a földjén vagy bérbe adja a szövetkezetnek. Az egyezség megkötését segíti, hogy a lévai hivatal már valamennyi mezőgazdasági üzemnek megküldte a megfelelő helyszínrajzok fényképmásolatait. Ezeken - az ingatlanok telekkönyvi nyilvántartási száma alapján - ellenőrizni tudják a földtulajdonosok igényeit. A helyszínrajzok egy-egy példánya a lévai hivatalban is megtalálható. Egyrészt az ellenőrzés és a tájékoztatás céljára, másrészt egy még a tulajdonjogok megállapításánál is nagyobb és igényesebb feladatok elvégzésére. Ehhez a helyszínrajzokon kívül az 1970-es években elvégzett talajértékelési eredményeket rögzítő térképek is kellenek. - Ez lesz az igazi nagy munka - tette egymás mellé Kopfiva mérnök a megfelelő helyszínrajzot és a talajminőséget rögzítő térképet, amelyen a kor szellemének megfelelően a termőhelyi osztályok határvonalai mellett már csak a nagyüzemi parcellákat jelölték be. - Ahhoz, hogy megállapítsuk a földtulajdon bonitását, előbb a nagy, 50-100 hektáros parcellán belül meg kell határoznunk a néhány hektárnyi terület helyét. Bonyolítja a dolgot, ha a földet termőhelyi osztályt elválasztó határvonal szeli ketté, és a nagyszülők tulajdonát a hagyatéki tárgyaláson a gyerekek, sőt esetenként már az unokák között is elosztották. Ilyenkor az eredeti parcella nyolcadainak, tizenhatodainak, vagy még ennél is kisebb hányadainak kell megállapítanunk a bonitását. A járásban jelenleg 650 igénylő csupán 2023 hektár földet kér vissza. Ez elenyésző, de a megfelelő törvények elfogadása után, valamint az ipari, s rövidesen a mezőgazdasági üzemekben várható elbocsátások miatt a földet visszakérők száma minden bizonnyal ugrásszerűen megnő. Bizonyítja ezt, hogy a Kopriva-hivatalt napról napra többen keresik fel. Érdeklődnek, hol és mit intézzenek, ha földjüket visszakérik. A földtulajdon rendezésével megbízott részleg már e nehéz, sok munkát adó időkre készül. Ezért is alakult meg, mielőtt a megfelelő törvény szentesítené létét. EGRI FERENC