Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám, hétfő

1991. FEBRUÁR 18. HÍREK - VÉLEMÉNYEK MOZGALOM VAGY PÁRT? Prágában az elmúlt hét végén ülést tartott az a kezdeményező csoport, amely azt követeli, hogy a Polgári Fórum ne szakadjon szét két vagy több párttá, ha­nem maradjon meg több eszmeáramlatot tömörítő politikai mozgalomként. Az eszmecsere résztvevői felhívást adtak ki, s ebben követelik, hogy a Polgári Fórum e hét végére összehívott közgyűlése csu­pán munkatalálkozó legyen. Fontosnak tartják ugyan befejezni a Polgári Fórum tagjainak pontos regisztrálását, mert csak ezután lehet megválasztani azokat a kül­dötteket, akik reálisan képviselhetik a mozgalom különböző politikai irányza­tait. Rámutattak arra is, hogy a tavaly szeptember 15-én jóváhagyott - a pártok­ról és a politikai mozgalmakról rendelkező - törvény értelmében a Polgári Fórum politikai mozgalom, s ennek a ténynek a megkérdőjelezése súlyos következmé­nyeket vonhat maga után. A felhívás aláírói támogatják Václav Klaus pénz­ügyminisztert és gazdasági reformjait, eli­télik viszont mint a Polgári Fórum elnökét, szerintük meggondolatlan politikai manő­verei miatt. JÁN ČARNOGURSKÝ: ÚJ ALAPOKRA AZ ÁLLAMSZÖVETSÉGET Fontos társadalmi kérdésről tárgyalt szombaton a Kereszténydemokrata Moz­galom Tanácsa. Ján Čarnogurský elnök kifejtette, hogy új alapokra kell helyezni a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársa­ság államszövetségét. A Keresztényde­. mokrata Mozgalom javaslata alapján a két szuverén képviselet, a Cseh Nem­zeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács szabad elhatározásából olyan államszer­ződést köt, amelynek pontosan meghatá­rozott tartalma és jogi szempontból is világosan körülhatárolt formája lesz. Erre az alapokra kell helyezni az új alkotmá­nyosság és államjogi elrendezés elveit. A tanácskozás további részében a Ta­nács tagjai aggodalmukat fejezték ki a gazdasági reform eddigi menete, szer­vezetlensége miatt. Szerintük gazdasági életünkben sokasodnak a válságjelek, amelyek súlyos szociális megrázkódtatá­sokhoz vezethetnek. Éppen ezért a Ke­reszténydemokrata Mozgalom javasolja, hogy Szlovákiában lényeges módosításo­kat hajtsanak végre a gazdasági forgató­könyvben. Indítványaikat 10 pontban fog­lalták össze, s ezeket rövidesen ismerte­tik a koalíciós partnereikkel és a közvéle­ménnyel. Állásfoglalást adtak ki a feddhetetlen­ségi vizsgálatokkal kapcsolatban. A doku­mentum leszögezi, hogy szükséges a po­litikai élet megtisztítása, s ezért a Keresz­ténydemokrata Mozgalom támogatja - megfelelő jogi keretek között - a politi­kusok és más közéleti tisztségviselők lusztrálását. TEUES JOGEGYENLŐSÉGET Tóth Károly elnök vezetésével ülést tartott a Független Magyar Kezdeménye­zés Politikai Testülete. A megbeszélésen dr. Világi Oszkár, Gyurovszky László és Ollós László elemezte a jelenlegi csehszlovákiai belpolitikai helyzetet, külö­nös tekintettel a Polgári Fórum, a Nyilvá­nosság az Erőszak Ellen, valamint az Együttélés és az MKDM közgyűléseire. Sándor Eleonóra, az FMK prágai parla­menti frakcióvezetője és A. Nagy László, az SZNT alelnöke részletesen beszámolt azokról a lépésekről, melyeket az or­szággyűlési képviselők a restitúciós tör­vény tervezetének módosítása érdeké­ben tettek. Mint ismeretes, ez a törvényja­vaslat csak az 1948. február 25-e utáni vagyonelkobzásokra vonatkozna, ami hátrányosan érintené a csehszlovákiai magyarság egy részét. A politikai testület ez ügyben további konkrét lépések meg­tételéről döntött. A részvevők meghallgat­ták A. Nagy László beszámolóját a szlo­vákiai parlamenti és kormányküldöttség budapesti látogatásáról, és jóváhagyólag tudomásul vették az ott tárgyaló FMK­képviselők tevékenységét. A politikai tes­tület a továbbiakban megtárgyalta a ma­gyarság kollektív bűnössége elvének el­vetésére tett FMK kezdeményezéseket. A résztvevők úgy vélték, hogy továbbra is rendkívül fontos a szlovákiai magyarság teljes jogi és erkölcsi rehabilitálása. A. Nagy László beszámolt azokról a további konkrét lépésekről, melyeket ez ügyben meg kell tenni. Ezt a tervezetet a politikai testület további elemekkel egészítette ki. Az elfogadott munkaterv célja a szlovákiai magyarságot ért jogsérelmek teljes fel­számolása. F. S. NYUGTALANÍTÓ A BELPOLITIKAI HELYZET? Václav Havel, köztársasági elnök tegnap a Lányi beszélgetések so­rán elmondta, hogy kissé nyugtala­nítónak tartja a belpolitikai helyzetet. Az újságokból tudja, hogy néhány kis vagy közepes politikai párt olyan kijelentéseket tesz, melyek szerint a parlament rendszeresen elutasítja a kormány törvényjavaslatait. E pár­tok véleménye szerint ilyen körülmé­nyek között a kormánynak minden demokratikus országban le kell mondania. Nem értem, hogyan tehet valaki ilyen kijelentést, véli a köztár­sasági elnök. Egyszer sem fordult elő, hogy a Szövetségi Gyűlés vala­melyik törvényt nem fogadta volna el. Az illetékességi törvény hatályba lépése után két vagy három alka­lommal a kormány maga vonta visz­sza a javaslatot. A köztársasági elnök a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy néha úgy érzi, mintha valaki valóban idő előtti választásokat szeretne, mintha va­laki a problémák időzítésével céltu­datosan akarná megbénítani a par­lamentet. Ezzel összefüggésben visszatért az alkotmányos garanciák kérdéséhez. A lusztrálással kapcsolatban a köztársasági elnök véleménye szerint, a parlamentben kisebb-na­gyobb válság várható, .amely talán leküzdhető. VLADIMÍR MEČIAR TÉVÉBESZÉDE KI FIZESSE A RESTITÚCIÓT? Vladimír Mečiar, a szlovák kormány elnöke tegnap esti tévébeszédében az eredetileg tervezett magyarországi és ju­goszláviai „útibeszámoló" helyett fontos társadalmi problémával kapcsolatban fej­tette ki véleményét. Többek között el­mondta, hogy a Szövetségi Gyűlés több olyan lépést tett, amelyek nemtetszést válthattak ki benne, de amelyekkel végül is egyet lehetett érteni. Érthetetlen volt a döntés, hogy mindenkit lusztrálnak majd, de ez volt a valóság. Ma viszont, amikor annak veszélye fenyeget, hogy sorsdöntő kérdéseket „elkennek", nem szabad hallgatni, hanem reálisan állást kell foglalni. A választási kampányban - mintegy a múlt hibáinak a kiküszöböléseként - lo­gikusan feltételeztük, hogy az igazságta­lan határozatokat hatálytalanítjuk, a bün­tetlenül elítélteket pedig kártalanítjuk. A szövetségi kormány a parlament elé terjesztette a bíróságon kívüli rehabilitá­ció törvényjavaslatát. Nem jó ez a javas­lat. A szövetségi kormány nem állapította meg, hogy mennyibe fog kerülni a restitú­ció, nem elemezte esetleges következ­ményeit - elhamarkodottan lépett. S az eredmény: nem fogadták el javaslatát. Ha azt mondjuk, hogy válságban van a Szövetségi Gyűlés, akkor erre éppen az említett törvény miatt került sor. Politikai kérdés, hogy a restitúcióval 1948-ig, 1945-ig, netán 1938-ig menjünk-e vissza. Ugyanarról van szó, mintha azt kérnénk, hogy a szövetségesek kérjenek elnézést, amiért megnyerték a második világhábo­rút! Ebben az esetben azoknak a folya­matoknak a revíziójáról van szó, amelyek éppen ennek a győzelemnek a következ­ményei. Ha valaki ezt nem tudatosítja, akkor politikai hazárdjátékos. Egyébként ezzel a kérdéssel kapcsolatban leginkább a gazdasági következmények nyugtalaní­tanak. A restitúció veszélyezteti a kispri­vatizációt és több évig késleltetheti a kül­földi töke aktiv részvételét gazdaságunk­ban. A kérdés természetesen erkölcsi szempontokkal is összefügg. De látni keli, hogy az embereknek hosszú lejáratú adósságlevelek formájában mindössze reményt adhatunk, amely nagy valószínű­séggel belátható időn belül nem telje­sülhet. A szóban forgó kérdéssel összefüggő másik erkölcsi szempont: ki fizeti meg a restitúciót? Miért kell az embereknek a saját zsebükből kárpótlást nyújtani az olyan hibákért, amelyeket el sem követ­tek, illetve amelyekért nem felelősek? Az állítások szerint a kommunista párt va­gyonából lehetne kártalanítani. Csakhogy ez a vagyon arra távolról sem elég. Egyébként is nemcsak a pártvagyonról, hanem az állam, az önök vagyonáról is szó van, amelyet a párt jogtalanul hasz­nált. Tehát a nagyvonalú politikai gesztu­sokat az állampolgároknak kell megfizet­niük. Nemrég abban egyeztünk meg, hogy a restitúció az 1948 februárja előtti idő­szakra nem vonatkozik majd. Ha ez még­sem így történne, kétségbe vonnánk min­dent, ami az 1945-1948-as időszakban történt. Az itt élő magyarok közül többen azt mondják, hogy meg kell kérdőjelezni mindent, ami 1945 után történt Dél-Szlo­vákiában, és meg kell téríteni minden kárt. Én voltam az első, aki azt mondtam, hogy nem minden kitelepített magyar volt horthysta és nyilas, de minden horthysta és nyilas ki lett telepítve! Ma pedig kérjünk tőlük bocsánatot és kártalanítsuk őket? Ezekre a kérdésekre a lehető legrövidebb időn belül a Szövetségi Gyűlésnek kell megadni a választ. Nem értem azoknak a logikáját, akik a múlt hibáinak kiküszö­bölése címén készek újabb hibákat elkö­vetni azért, hogy kiszolgáljanak bizonyos csoportérdekeket. Tudom, hogy véleményemért egyes politikai körök nem dicsérnek majd meg. Álláspontomat azonban a lehetséges tá­madások tudatában is vállalom. A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM III. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉNEK NYILATKOZATA 1. A közgyűlés kijelenti, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom önálló és független moz­galom, amely a politikai ésszerűség határai között minden más mozga­lommal és párttal együtt tud működ­ni, de elvárja, hogy önálló arculatát mindenki tiszteletben tartsa. 2. Az új országos elnökséget a közgyűlés titkos szavazás útján az alábbi összetételben választotta meg: Elnök: BUGAR BÉLA mérnök, Alelnök: Farkas Pál mérnök, Főta­nácsos: dr. Püspöki Nagy Péter, Tagok: Agárdy Gábor mérnök, dr. Fóthy János, dr. Lapos József Nagy Imre mérnök, dr. Orosz Erich; Szőke Rudolf. Az országos elnökség 9 személyből áll, és a mai napon elfoglalta a hivatalát. 3. A közgyűlés elhatározta, hogy 1991. április 6-án újabb és egyben nyilvános ülést tart, amelyen meg­választja az új országos választ­mányt, azaz azt a 15-23 tagból álló testületet, amely egyrészt az orszá­gos elnökséget segíti a fontos dön­tésekben, másrészt pedig állandó kapcsolatot tart az alapszervezetek és az országos elnökség között. 4. Az április 6-án összehívandó országos közgyűlés az elmúlt idő­szak tapasztalatai alapján módosí­tani fogja a mozgalom alapszabály­zatát, valamint megtárgyalja az eti­kai bizottság felállítását, amelynek feladata lesz a mozgalommal kap­csolatos megnyilvánulások felülvizs­gálása. 5. A közgyűlés dr. Janics Kál­mánt, érdemei elismeréséül a moz­galom tiszteletbeli elnökévé válasz­totta. 6. Az országos közgyűlés köszö­netet mond Rajczy Lászlónak, a le­köszönt elnökség főtitkárának a mozgalom érdekében kifejtett fo­lyamatos és áldozatos munkájáért és továbbra is számol tevékeny ós szoros együttműködésével. 7. Az országos közgyűlés felállí­totta a pénzügyi Ellenőrző Bizottsá­got. Tagjaivá Balogh Imre mérnö­köt, Hóka László mérnököt, dr. Ka­tona Ferencet, Schniererné dr. Wurster Ilonát és Viola Lászlót nevezte ki. Egyúttal felkéri őket, hogy a következő, április 6-i közgyű­lésre terjesszék be jelentésüket a mozgalom pénzügyi helyzetéről. 8. Mivel az országos közgyűlés szigorúan zártkörű volt, ez egyes esetekben félreértésre is okot adha­tott, amit a közgyűlés és az elnökség utólag sajnálattal állapít meg. Dunaszerdahely, 1991. február 16. OFFENZÍVA A TÁRGYALÓASZTALNÁL ÉS A LEVEGŐBEN (Folytatás az 1. oldalról) ENSZ-delegátusa újságírók előtt kijelen­tette, hogy kormánya hajlandó tárgyalni a konfliktusról a szövetségesek bármely tagországával, főleg a koalíció vezetőjé­vel, az Egyesült Államokkal. Bírálta Bush elnököt, amiért negatív választ adott a Szaddam-javaslatra, Mint ismeretes, Szaddam Husszein pénteken közölte, Irak kész eleget tenni az ENSZ 660. számú határozatának, vagyis kivonulni Kuvaitból. De ezt három feltétel teljesítéséhez kötötte: 1. a szövet­séges haderő távozzon a Perzsa-öbölből; 2. Izrael vonuljon ki a megszállt arab területekről'; 3. Szíria ne avatkozzon be Libanon belügyeibe. Szaddam már ko­rábban is hangoztatott ilyen feltételeket, amelyekről eleve tudta, hogy a szövetsé-. gesek számára elfogadhatatlanok. A há­ború első hónapjának végén azonban újabb reményeket keltett a politikai rende­zésre a mostani bagdadi bejelentés. Pél­dául az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Izrael egyértelműen „politikai trükk­nek" minősítette ezt, mások viszont úgy ítélik meg, hogy kiindulási alapként lehet­ne kezelni. Az egész ügyben nagy szere­pe van a Szovjetuniónak. Moszkva az öböl-diplomácia központja Ali Akbar Velajati iráni külügyminisz­ter szombaton reggel utazott haza a szov­jet fővárosból, ahol Gorbacsov elnökkel is tárgyalt. A hírügynökségi jelentések szerint a Szovjetunió és Irán üdvözölte az előzetes iraki döntést a Kuvaitból való kivonulásról, mondván, hogy pozitív jel­zésről van szó. Egyetértettek abban, sok függ attól, hogy miként magyarázza meg Szaddam Husszein álláspontját Tarik Aziz külügyminiszter, aki pedig tegnap érkezett Moszkvába. Gorbacsov ugyancsak szombaton ta­lálkozott az Európai Közösségek három tagországának külügyminisztereivel: Jacques Poosszal, a luxemburgi Hans van den Brookkal, a holland és Gianni de Michelisszel, az olasz diplomácia ve­zetőjével. A Perzsa-öböllel kapcsolatban Gorbacsov megismételte az ismert szov­jet álláspontot. Jacques Poos sajtóérte­kezletén azt hangsúlyozta, hogy a bagda­di terv az EK számára elfogadhatatlan feltételeket tartalmaz. Az iraki külügyminisztert tegnap estére várták Moszkvába. Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár Tarik Aziz látogatását rend­kívül fontosnak minősítette, úgy fogalma­zott, hogy az a lassú felmelegedés kezde­te lehet. Washingtoni reagálások George Bush amerikai elnök szomba­ton bejelentette, újabb biztosítékot kapott a Szovjetuniótól arról vonatkozóan, hogy az iraki diplomáciai lépések nem befolyá­solják az öböl- válsággal kapcsolatos ed­digi amerikai-szovjet szolidaritást. Bush szerint Gorbacsov konstruktív szerepet játszik azokban az erőfeszítésekben, amelyek célja az iraki erők eltávolítása Kuvaitból. Egy tegnap érkezett jelentés szerint pedig az amerikai elnök annak a reményének adott hangot, hogy Gorba­csov rábírhatja Irakot a kivonulásra. Ismét megerősítette, meggyőződése, hogy Moszkva nem fordul el az amerikaiak által vezetett koalíciótól. A CNN amerikai tévé­társaság jelentette, amerikai diplomaták megerősítették, hogy Bush levelet kapott a szovjet államfőtől. Erre az amerikai fél egy olyan nyilatkozattal reagált, hogy a szövetségesek a tervek szerint folytat­ják hadműveleteiket. Ugyanakkor Moszk­va állítólag közvetett garanciákat kapott arra nézve, hogy mindaddig nem kezdőd­nek, meg a szárazföldi hadműveletek, amíg Tarik Aziz a Szovjetunióban tartóz­kodik. Egyébként a harctéri jelentések is azt támasztják alá, hogy a diplomáciai aktivitás egyáltalán nem befolyásolta a szövetséges haderő tevékenységét. Cheney amerikai védelmi miniszter is üdvözölte a Szovjetunió legújabb diplo­máciai lépéseit, de kizárta azt, hogy túz­szünetei kötnének Irak Kuvaitból történő kivonulása előtt. „Ha a Szovjetuniónak sikerülne meggyőznie Szaddamot az ENSZ-határozatok tiszteletben tartásá­nak fontosságáról, akkor a moszkvai pár­beszéd kétségkívül az ügy javára válik" - mondotta. London és Kairó véleménye A brit fővárosban nagyon szkeptikusan fogadták a Szaddam-féle tervet. A The Times véleménye: Szaddam javaslata csak akkor válna be, ha csupán a 660. számú határozatot tartalmazná, mivel senkinek sem lehetne ellenvetése, ha ki akar vonulni Kuvaitból. De Szaddam fel­tételeket támasztott, ami azt jelenti: nem­zetközi szempontból „nagy stratégiai győzelmet szeretne elérni egy rövid távú taktikai vereség ellenében". A következ­tetés: Szaddam úgynevezett békeajánla­ta se nem lassítja, se nem gyorsítja a szá­razföldi hadműveletek megindítását. Hoszni Mubarak egyiptomi államfő szerint az iraki tervezetben az eddigiek­hez képest csupán egyetlen változást lehet megfigyelni, azt, hogy Kuvaitot már nem nevezi Irak 19. tartományának. Mu­barak ezt megelőzően Moamer Kadhafi legfelsőbb líbiai vezetővel tárgyalt, s kö­zösen tekintették át a bagdadi javaslatot. Amellyel - s ez ismét Mubarak véleménye - Szaddam be akarta csapni a világot, s csupán időt akart nyerni a harci előké­születekhez. Szaddam csupán egyetlen életképes kezdeményezést tehetne: beje­lenti, hogy feltétel nélkül kivonul Kuva­itból. Harctéri jelentések A szövetséges légierő szombaton is­mét iraki célpontokat bombázott. Az ame­rikai katonai parancsnokság azt jelentet­te, hogy az amerikai légierő újabb két repülőgépet veszített. Ugyanez a forrás közölte, hogy Irak a kora reggeli órákban egy Scud rakétát lőtt ki Szaúd-Arábia ellen, s valótlannak mondták azt a korájjbr­bejelentést, hogy a Scudot r&triot rakéta megsemmisítette? Az izraeli had­sereg szóvivője pedig szombaton este jelentette, hogy Irak két újabb rakétával támadta a zsidó államot. A rakéták lakat­lan területre estek, s a szakértők szerint hagyományos robbanófejjel voltak felsze­relve. Károk nem keletkeztek. Az izraeli katonai vezetés most már nem tájékoz­tat arról, hogy a támadó rakéták ellen bevetik-e a Patriotokat és arról sem, hogy pontosan hová esnek az iraki rakéták, nehogy megkönnyítse Bagdadnak a cél­pontok bemérését. A tegnap délután kapott gyorshír sze­rint Roland Dumas francia külügyminisz­ter a Radio Monte Carlonak és a L'Exp­ress hetilapnak adott interjújában azt állí­totta, hogy már kitűzték a szárazföldi hadműveletek megkezdésének időpont­ját, s ezt Franciaország ismeri. Dumas megfogalmazása szerint „a szárazföldi hadműveletek megindítása már csak egy­két nap kérdése". Később a CNN televí­zió közölte, hogy hasonló értelemben fog­lalt állást a Pentagon egy meg nem neve­zett képviselője is. Richard Neal amerikai tábornok rijadi sajtóértekezletén viszont azt mondotta, hogy még nem határozták meg az időpontot. LESZ-E ,,CENTRISTA" HATALOMÁTVÉTEL MOSZKVÁBAN? (Folytatás az 1. oldalról) abból, hogy Voronyin személyesen is tár­gyalt e témáról Gorbacsowal. Jól tájékozott szovjet források közöl­ték, hogy e blokk a kommunista párt hathatós támogatását élvezi, s tagjait állí­tólag a népi képviselők decemberi kong­resszusára is meghívták. A Voronyinéhoz nagyon hasonló el­képzeléssel állt elö a Moszkovszkije No­vosztyi hetilapban Viktor Alksnis ezre­des, a hírhedten ultrakonzervatív katona­tiszt is. Az AP hírügynökség szerint a ke­mény vonal olyan hívei, mint Alksnis és Voronyin (akik egyébként a rend szószó­lóiként lépnek fel) egyre erősebbekké vál­nak, párhuzamosan azzal, -ahogyan a Szovjetunió a gazdasági csőd és a poli­tikai felbomlás felé közeledik. Érdemes emlékeztetni egy januári közvéleményku­tatásra: akkor a megkérdezettek 22 szá­zaléka „a kemény diktatúrában" látta az egyedüli megoldási lehetőséget. Vilniusban szombaton 20 ezren tüntet­tek Litvánia függetlenségét követelve. A megmozdulást az 1918. február 16-án elfogadott függetlenségi nyilatkozat évfor­dulója alkalmából szervezték. A Sajudis mozgalom felszólította a litvánokat, hogy emlékezzenek meg a január 13-i áldoza­tokról is. Vytautas Landsbergis, a litván parlament elnöke ugyanebből az alkalom­ból bírálta a szovjet külügyminisztériumot, amiért elutasította Izlandnak azt a szán­dékát, hogy diplomáciai kapcsolatot léte­sít Litvániával. magukat bármilyen ésszerű együtt­működéstől. Az említett nyilatkozat szövegét az alábbiakban teljes terje­delemben közöljük. (kajó) A SZAKADÁS VESZÉLYE ELHÁRULT (Folytatás az 1. oldalról) is leszögezi, hogy a mozgalom önál­ló arculatot vesz fel, ami nem azt jelenti azonban, hogy elhatárolnák

Next

/
Oldalképek
Tartalom