Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-15 / 39. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK iÚJSZÓM 1991. FEBRUÁR 15. SIKERTELEN JUGOSZLÁV CSÚCS Amint az várható volt, a szerdai jügoszláv csúcs sem hozott lényeges fordulatot az ország jövőjéről folytatott tárgyalásokon. A találkozón-az államelnökség tagjain kívül jelen voltak a köztársaságok elnökei, valamint a központi kormány képviselői. Markovics kormányfő tájékoztatta a jelenlevőket a köztársasági kormányokkal megtartott konzultációk eredményeiről, ezeken arról volt szó, hogy legalább minimális mértékben biztosítani tudják az államapparátus működését, a kormányozhatóságot. Az államelnökség tamogatta azt, hogy mielőbb szavatolják: a pénz teljesíthesse a gazdasági életben funkcióját, működőképes legyen a devizapiac, s minden köztársaság teljesítse köA VILÁGSAJTÓBÓL Helmut Kohl kancellár a Daily Mail című brit napilapnak adott interjújában azt mondta, sajnálätos, hogy a nyugat-európai országok az ötvenes évek elején nem hoztak létre egy „európai katonai közösséget", amely egységes politikát valósíthatott volna meg. „Ha ugyanis 'az Európai Közösségek saját fegyveres erőkkel rendelkezett volna, akkor Európa szerepe egészen más lenne." A kancellár világosan értésre adta; szeretné mielőbb megváltoztatni a német alkotmányt, amely tiltja, telességét a szövetségi költségvetés iránt. Ezek lennének a föderáció működésének minimális feltételei, mindaddig, amíg meg nem születik az új jugoszláv állami rendszerről szóló szerződés. A testület figyelmeztetett arra, a központi kormány és a köztársaságok közötti megállapodás nem sértheti az érvényes alkotmányt, és tiszteletben kell tartani az összes szövetségi törvényt. Az újabb jugoszláv csúcsra a jövő pénteken kerül sor Szarajevóban. Ezzel nyilvánvalóan Horvátország és Szľovénia kérésének tettek eleget; e két köztársaság vezetői több ízben hangoztatták, hogy a Szerbiában tapasztalható horvátellenes kampány miatt Belgrádban nem érzik magukat biztonságban. hogy a NATO határain túlra német fegyveres erőket küldjenek. Úgy vélte azonban, hogy az öböl-háború idején ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni. Kohl a brit-német viszonyt nagyon jónak nevezte, beismerte azonban, hogy Bonn és London között véleménykülönbségek vannak a tekintetben, hogy milyen gyorsan fejlődjön az Európai Közösségeken belüli integráció. A balti helyzet kapcsán az volt az álláspontja, hogy „száz kis lépés előre sokkal jobb, mint egy hatalmas ugrás". Hangsúlyozta, csupán a peresztrojka folytatása garantálhatja a Szovjetunió és a nyugat-európai országok jó kapcsolatait. SKUBISZEWSKI ÚJ KELETI POLITIKÁJA Varsóban tegnap megkezdődött a szejm kétnapos ülése. Az első napirendi pontként Krzysztof Skubiszewski külügyminiszter tájékoztatott a lengyel külpolitika gondjairól. Egyébként a demokratikus baloldal parlamenti klubja kényszerítette ki a külügyminiszteri expozét. A Trybuna című napilap ugyanis élesen bírálta a kormány keleti politikáját, mondván, hogy jelenleg nagyon rossz a szovjet-lengyel viszony és egyre nagyobb aggodalmakat kelt. Skubíszewskí új keleti politikájának lényege: teljes kapcsolatmegőrzés a központi szovjet szervekkel, s ezzel párhuzamosan bővíteni kívánja az egyes szovjet köztársaságokhoz fűződő viszonyt is. LEZÁRULT A GÖNCZ-ANTALL VITA A Népszabadság tegnapi számában arról számol be, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök is ott lesz a visegrádi hármas csúcsértekezleten. Az államfő azt követően beszélgetett az újságírókkal, hogy Budapest, Varsó és Prága csúcstalálkozója előtt Magyarországon vita alakult ki a köztársasági elnök és a miniszterelnök szerepéről az ország nemzetközi kapcsolatainak irányításában. Volt olyan nézet, amely automatikusan abból indult ki, hogy Csehszlovákia és Lengyelország rendszere prezidenciális, azaz a köztársasági elnököt ruházták fel különleges jogkörökkel, ezzel szemben Magyarországon az államfőnek csak protokolláris szerep jut. A Népszabadság szerint Göncz Árpád ezt az érvelést feltételezhetően annak alapján vitatta, az elnöknek élnie kell jogaival ahhoz, hogy kötelességei teljesítéséért felelni tudjon. Antall József és Göncz Árpád megbeszélésére szerdán került sor. Ezen a „magyar-magyar csúcstalálkozón" olyan megoldás született, amely - Göncz Árpád szavaival élve - korrekt, az alkotmánynak megfelelő, és a kölcsönös jószándék szellemét fejezi ki. Ezzel kapcsolatban egy kérdésre válaszolva szólt arról is, hogy változatlanul barátsággal és tisztelettel tekint Antall Józsefre, akivel közös politikai küzdelmek is összefűzik. Ez természetesen nem zárja ki a véleménykülönbségeket. AMERIKAI KÉPVISELŐK A SZOVJETUNIÓBAN A BALTI PROBLÉMA MEGOLDÁSA CSAK IDŐ KÉRDÉSE Az amerikai Kongresszus 13 tagú küldöttsége tett látogatást Lettországban és Litvániában. A delegáció vezetője Steny Hoyer, a Kongresszus helsinki bizottságának társelnöke. A delegáció Lettországban a kormány és a parlamenti ellenzék képviselőivel tanácskozott, Vilniusban, Vytautas Landsbergisszel, a parlament elnökével és Gediminas Vagnorius kormányfővel tárgyalt. « Az amerikai politikusok szerda este sajtóértekezletet tartottak. Kijelentették, nem változik az USA álláspontja a Baltikummal szemben, Litvániát, Lettországot és Észtországot továbbra is független államoknak tekinti, nem ismeri el a Szovjetunió által 1940-ben történt bekebelezést. Úgy vélekedtek, a balti probléma megoldása csak idő kérdése a három köztársaság küzdelme a függetlenségért feltétlenül erdeménnyel fog járni. Tegnap virradó éjszaka a képviselők Tallinnba utaztak, onnan pedig Moszkvába mennek, ahol Borisz Jelcinnel akarnak találkozni. Szeretnének egy találkozót Mihail Gorbacsov államfővel is, hogy beszámoljanak neki balti kőrútjuk során szerzett benyomásaikról. A moszkvai Pravda washingtoni tudósítója tegnapi kommentárjában azt írta, Bush elnök azzal a döntésével, hogy közvetlen segítséget nyújt a balti köztársaságoknak, megbontotta azt a törékeny egyensúlyt, amely az elmúlt évben állt fenn a szovjet központra való orientálódása és a szövetségi köztársaságok szeparatizmusának támogatása között. Landsbergis litván államfő szerdán nemcsak amerikai, hanem csehszlovák képviselőket is fogadott. A Szövetségi Gyűlés hat képviselője - Ivan Rynda, Alfréd Haško, Pavel Jégl, Michael Kocáb, Alojz Rajnič és Miroslav Sychra - több más külföldi személyiséggel együtt megfigyelőként ellenőrizték a szombati népszavazás törvényességét. Ezután Vilniusban és Kaunasban nemzetközi konferencián vettek részt, melynek témája Litvánia és Európa viszonya volt. ELFELEJTETT HÁBORÚ Libéria lakossága a „nemzeti felszabadító harccal" álcázott törzsi és hatalmi háború után az éhínség küszöbén vár a csodára, megváltásra. Egyelőre azonban kénytelen megelégedni a törékeny tűzszünettel, s a vele járó stabil semmittevéssel. Elcsitult a csatazaj, a világ figyelme ismét Kelet-Európára, a Szovjetunióra összpontosult, most pedig szinte teljes mértékben az öböl-háborúra irányul. Távol Afrikától feledésbe merült Libéria tragédiája. Ki lesz hát a várt messiás, aki véget vet a több mint egy éve tartó áldatlan állapotoknak, végre rendet teremt a felperzselt országban, eloszlatja az állandó félelmet, hazahívja a környező államokból a mintegy 1 millió menekültet? Nos, önjelölt messiásból akad mindjárt kettő is. Az egyik, Amos Sawyer, akit a nyugat-afrikai békefenntartó erők (ECOMOG) kiáltottak ki ideiglenes államfőnek. Kormánya Togo fővárosában, Loméban rendezte be főhadiszállását, onnan próbál apellálni a népre, s szembeszállni a gerillavezérek kiszámíthatatlan reagálásaival. Sawyer fő riválisa, Charles Taylor ignorálja a Loméból érkező parancsokat. Megteheti, hiszen elég nagy a hatalma - Monrovián kívül ö ellenőrzi szinte egész Libériát. Nem látja be, miért kellene esetleg átadnia az ország irányítását egy „jöttmentnek", aki füle botját se mozdította „Szabadságországért". Követeli az ideiglenes kabinet feloszlatását, s egy olyan új kormány megalakítását, ameiyben természetesen ő - mint a polgárháborúban győztes Libériai Nemzeti Hazafias Front vezetője - és mostani szövetségese, egykori ellenfele, Prince Johnson is helyet kapna. A második számú gerillavezér, Johnson az, aki alaposan meg tudja keverni a veszélyes háborús pókerparti lapjait. A harcok kezdetén szakított a partizánok vezérével, saját csatáját vívta a hatalomért Taylor és Doe diktátor-elnökök ellen, akit végül is emberei öltek meg. Ám jöttek a békefenntartók, s Johnson úgy látta jónak, ha ismét szövetségre lép az állóképesnek bizonyult Taylorral. E szerep-, illetve pozícióváltásokból is kitűnik, milyen kaotikus és mennyire labilis Libéria politikai helyzete. Kudarcba fulladtak a korábbi béketárgyalások, egyik fél sem engedett saját igazából, s a térségből érkező hírek bizonyítják, hogy az ECOMOG eddigi akciói szintén hatástalanok voltak. Az egyedüli pozitívum, amit elért, az a kikényszeritett fegyvernyugvás. Sawyer viszont az elmúlt napokban már azzal fenyegetőzött, hogy katonai eszközökhöz folyamodik, ha a felkelők nem hátrálnak meg, nem teszik le végérvényesen a fegyvert. E robbanásveszélyes helyzetben a héten a Nyugat-Afrikai Gazdasági Közösség tagországainak képviselői tanácskozásra hívták össze a szemben álló feleket. Senki sem számított a végső kibékülésre, a közvetítők csupán a tűzszünet felmondását próbálták megakadályozni. Ez sikerült is nekik, a tárgyalópartnerekkel szerződést írattak alá, amely feltételezi az országos politikai konferencia megrendezését az ideiglenes kormány összetételéről, majd pedig az általános leszerelést. Ha a „messiások" is úgy akarják, a feltételezések valósággá válnak. URBÁN GABRIELLA KIRÁLYI PÉLDA... (Folytatás az 1. oldalról) Talán nem véletlen, hogy Gorbacsov közvetlenül Visegrád előttre időzítette levelét a Varsói Szerződés katonai szervezetének április 1 -ig történő feloszlatásáról. Mindhárom ország egyformán vélekedik erről a tömbről, másrészt éppen a helyzetben eltérések miatt kell összehangoltan cselekedni ebben a kérdésben is. Magyarországról és Csehszlovákiából már kivonult a szovjet katonák nagy része, Lengyelországból még nem. Varsó sokáig - a német egyesítéstől való félelmek miatt - visszafogottabban kezelte ezt a témát, de most már követeli: ez év végéig onnan is vonuljanak ki a szovjet csapatok. Némi aggodalmat keltett a lengyelekben az ottani szovjet főparancsnok közelmúltbani nyilatkozata arról, hogy nekik nem sürgős a kivonulás Lengyelországból. Varsó és Prága közös gondja: átengedje-e területén és hogyan a volt NDK-ból hazatérő szovjet szerelvényeket. Milyen hatással lehet egy esetleges szovjet visszarendeződés Közép-Európára? A hármaknak meg kell fontolniuk lépéseiket, nehogy ezt az együttműködést a Kremlben Moszkva ellen irányulónak tekintsék. És a Nyugat se tartson valami új paktum születésétől, ugyanakkor szeparatizálódásként se értékelje. Inkább egy „pozitív adu" legyen a Nyugathoz fűződő kapcsolatainkban, lássa, hogy a három ország képes rendezni közös dolgait. Még mindig a katonai kérdéseknél maradva: Walesa leszögezte, hogy Lengyelország nem szándékozik belépni a háborúba. Magyarország már csatlakozott a NATO parlamenti szervéhez, az Észak-atlanti Tanácshoz. Az amerikai UPI hírügynökség két napja azt írta, hogy CsehszloÉs ha már szóba került a gazdaság: egyik ország sincs rózsás helyzetben, partnereink jelentós adósságterhekkel is küszködnek. Varsó a több mint 40 milliárd dollárra rúgó kölcsönöknek a kamatait sem tudja törleszteni. Lengyel közgazdászok szerint, ha továbbra is ilyen irányú lesz a fejlődés, adósságaik tíz éven belül elérhetik a 100 milliárd dollárt is. Természetes tehát, hogy a lengyel elnök a csúcstalálkozó kapcsán nyilatkozva gazdaságaink színvonala kiegyenlítésének szükségét hangsúlyozta. „Csak ez oldhatja meg a még meglevő gondokat. Csak ekkor érkezhetünk el oda, hogy a határokat csupán a térképek fogják feltüntetni, úgy, mint ma a francia-német határvonalat, amelyet a gyakorlatban észre sem lehet venni". Walesa a továbbiakban arról beszélt, hogy Varsó felkészült a segélyek gazdaságos felhasználására. „A most érkező pénzek már nem vesznek el, több figyelemben kellene részesíteni Lengyelországot éppen a felkészültség miatt." Miért éppen a lengyelekkel foglalkozom a legtöbbet? Mert Varsót nagyon érzékenyen érintette, hogy kimaradt a Pentagonáléból, amelynek Csehszlovákia és Magyarország is tagja. Úgy érezte, hogy el akarják rekeszteni ettől a régiótól. Budapest e hónapban nemcsak a Varsói Szerződés csúcstalálkozójának ad otthont, hanem két napra rá, február 27-28-án a KGST-tagországok kormányfői is ott fognak tanácskozni a szervezet feloszlatásáról. Ez a tény önmagában is megköveteli a hármak gazdasási kapcsolatainak átépítését, s mindhárom külön-külön, új szerződéseket köt a Szovjetunióval is (nemcsak biztonsági kérdésekről). Ez ügyben sem árt a konzultáció, nem lehet cél, hogy Prága, Varsó és Budapest versenyezzen vagy éppen „keresztbeverjék" egymást. Befejezésül még egy érdekes adalék ehhez a témához. A Magyar Hírlap keddi számában, a külgazdasági kapcsolatok minisztériumától szerzett értesülésekre hivatkozva, arról számolt be, hogy Budapest Visegrádon javasolni fogja a három ország közötti szabadkereskedelmi zóna kialakítását. Ez hasonlóképpen működne, mint az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA). A lényeg: vámmentes lenne a kereskedelem, eltörölnék a kiviteli és a behozatali korlátozásokat, tehát olyan lenne a kereskedelem, mintha egy államon belül történne. A vámokat fokozatosan számolnák fel, párhuzamosan a piacgazdaság megteremtésével ezekben az országokban. Egyébként az egész javaslat még csak csírájában létezik. Ha megvalósulna, az Európai Közösségek 12 tagállama és az EFTA után ez lenne földrészünkön a harmadik szabadkereskedelmi övezet. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN T

okióban a külügminisztérium szóvivője közölte, hogy Mihail Gorbacsov szovjet államfő különtanácsadója, Jevgenyij Primakov a tervezettnél egy nappal később, vagyis pénteken utazik Japánba. A halasztás oka az, hogy elhúzódtak a szovjet-iraki tárgyalások. (Primakov nemrégiben tért haza Bagdadból.) A szovjet diplomata Kaifu Tosiki kormányfővel és Nakajama Taro külügyminiszterrel fog tárgyalni. K

eserűen és felháborodással reagált a szovjet sajtó arra, hogy Prága 5. városkerületéből eltávolítják talapzatáról az eddig ott díszelgő szovjet harckocsit. Ebből különféle következtetéseket vonnak le arra nézve, miként tekintenek Prágában azokra a szovjet katonákra, akik Csehszlovákia felszabadításáért áldozták életüket. Emlékeztetnek például Peter Lom (Polgári Fórum) képviselő szavaira, ő a CSNT múlt év végi ülésén kijelentette, hogy „Prágát nem a szovjet hadsereg szabadította fel". R

obbantásos merényletek voltak Németországban és Hollandiában. A Majna-Frankfurt és Manheim közötti vonalon tegnap reggel, Mörfelder közelében egy tehervonat haladt át, amikor a robbanás kitépett egy kétméteres síndarabot. Senki sem sebesült meg, s egyelőre senki sem vállalta magára a robbantásért a felelősséget. A rendőrség szerint nyilvánvalóan a német vasutak elleni támadásról, nem pedig politikai hátterű merényletről van szó. Politikai hátterű volt viszont az a merénylet, amelyet szerdán este követtek el az USA bonni nagykövetsége ellen. Mint kiderült, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terrorista szervezet tagjai géppisztolyból nyitottak tüzet az épületre. Senki sem sérült meg, s anyagi kár sem keletkezett. A hollandiai Culemborgban egy robbanóanyaggyárban történt tegnap dél körül egy erős robbanás, az első rendőri jelentések több halálos áldozatot emlegetnek, egyéb részleteket azonban nem közöltek. S

vájc is fél a menekülthullámtól, a berni kormány szándékában áll, hogy megerősíti a határőrséget. A döntés várhatóan csak április 1 -jén születik meg, az igazságügy-minisztérium tervei szerint viszont már a jövő hónapban 600-1200 katonát küldenek az országhatárok védelmére. Menekülttáborokat is létesítenek. A kormányt mindezért több állampolgári mozgalom is bírálta, mondván, hogy a kabinet „militarizálja a menekültpolitikát". F

ranciaország nem egyezik bele az ENSZ Alapokmányának a megváltoztatásába, amire a Biztonsági Tanács összetételének a módosításához lenne szükség, mondotta Roland Dumas külügyminiszter a parlamentben. A képviselők azért tették fel neki ezt a kérdést, mert a közelmúltban több német politikus arról beszélt, másképpen kellene elosztani a Biztonsági Tanácsban a helyeket. Dumas szerint igaz az, hogy Németország és Olaszország - a második világháború vesztesei - ma már demokratikus államok, de ez nem elegendő ok a módosításra. Egyébként hétfőn Genscher külügyminiszter is azt mondotta, hogy országának nagyobb szerepet kellene kapnia az ENSZ-döntések meghozatalában. P

etre Roman román kormányfő tegnap élesen bírálta a vasutassztrájk résztvevőit. Románia 40 megyéjéből 13-ban már lassan egy hete sztrájkolnak a vasúti alkalmazottak, s ez rendkívül nehéz helyzetbe hozta a gazdaságot, Roman szavaival élve: a szakadék szélére sodorta. A kormányfő szerint a vasutasok nem szakszervezeti, hanem politikai követeléseket hangoztatnak. P

avel Rychetský, a szövetségi kormány alelnöke befejezte a három Benelux államban tett kétnapos munkalátogatását. Utolsó állomáshelyén, Hágában a holland külkereskedelmi, valamint az igazságügy minisztérium vezetőivel tárgyalt. Rychetský szerint Hollandiával nagyon szívélyes a viszonyunk. VISEGRÁD vákia biztonságpolitikájában a Nyugat felé orientálódik, majd Ľuboš Dobrovský védelmi minisztert idézte, aki szerint körültekintőnek kell lennünk, hiszen a Szovjetuniótól kapjuk az energiahordozók nagy részét. (Magyarország is ebben a cipőben jár.) A visszafogottság nagyon helyénvaló, Dobrovský - állítólag - úgy fogalmazott, hogy most nem is a katonai biztonság a legfontosabb kérdés: „egy támadás a nemzetgazdaság ellen hatékonyabb lehet a légierő bevetésénél".