Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-15 / 39. szám, péntek

1991. FEBRUÁR 15. íÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP RENDEZZÜK SORAINKAT A kritika elhárításának legegyszerűbb és legolcsóbb módja az, ha a bírálatot elfogultságnak, gyűlöletnek minősítik. Ezt tette a múlt rezsim is, ha kritizálták a tökéletesnek deklarált rendszert. Mindjárt megmagyarázták, hogy ez a dühödt szocialistaellenes erők mesterkedése, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy tért veszítettek. Aki kritizál, az a nép, a párt, a haladás ellenségeinek malmára hajtja a vizet. Egyetértek azzal, hogy nézeteltérés esetén keresztény módra a szeretet, a tolerancia szellemében kell eljárni, de a nyíltságot sem nélkülözhetjük. Ha erről lemondunk, fennáll az a veszély, hogy egynéhány ember fogja eldönteni, mi a helyes, igaz, mi a mozgalom érdeke. Mozgalmunk neve dióhéjban tartalmazza egész programunkat, azt, hogy keresztények, keresztyének, demokraták és magyarok vagyunk és ezen az alapon akarunk bekapcsolódni a politikai és társadalmi életbe. Sajnos az MKDM-ben háttérbe szo• rult a demokratikus játékszabályok következetes alkalmazása. A legújabb példa erre az Új Szóban (1991. február 1.) megjelent nyilatkozat. Elnökségi gyűlés erről nem tárgyalt, így nem is foglalhatott állást, Mozgalmunk tagságának a túlnyomó része a múltban is elutasította a totalitárius rendszert és most sem engedi, hogy más köntösben ránk telepedjék. Ez ellen tiltakoznak azok a magyar kereszténydemokraták, akik erre a veszélyre ráébredtek. Nem hallgathatnak, mert a személyi kultusz minden formáját elutasítják. Természetesen sok dolgot meg lehetett volna vitatni házon belül, de ehhez többször össze kellett volna hívni a választmányt, ahogy ezt sokan követelték. Ha nagyritkán sor került a választmány összehívására, ott sikerült a résztvevőket kifárasztani hosszú szónoklatokkal, szép szólamokkal. A demokratikus struktúrák kialakítására nem jutott idő. Pedig követeltük a héttagú elnökség kibővítését, tizenegy-tizenöt tagúra, ahogy azt az MKDM alapszabálya előírja. Alapszabályunk szerint az elnökség akkor határozatképes, ha jelen van a tagok kétharmada. Ez hét tag esetében öt személy, amely szótöbbséggel dönt. Tehát elég három szavazat a javaslat mellett a határozathoz. Ha három elnökségi tag összefog és akkor terjeszti elő a javaslatát, amikor öt tag van jelen, bármit keresztül tud vinni. Tizenegy, tizenöt tagú elnökség esetében ez már nehezebb lenne. Igy hiányoznak azok a demokratikus lehetőségek, amelyek a vitás kérdéseket megoldhatnák. Héttagú elnökség esetében három-négy ember kénye-kedve szerint vezetheti a mozgalmat. A ritkán összehívott közgyűlés résztvevői nem látják, nem láthatják azt, ami a szép szavak, kimerőtő szónoklatok mögött rejlik. Mozgalmunk tagjai és támogatói viszont tudják: nem működik központi titkárságunk, rendezetlenek a gazdasági ügyeink, nincsenek járási irodáink. Ezért joggal kérdezik: Jól van ez Igy? Pedig tagságunk keresztény és demokratikus meggyőződése szerint szeretne aktívan részt venni a helyi és országos társadalmi és politikai életben. Ehhez azonban feltétlenül szükség lenne a központi koordináló szerepére, tájékoztatására, útmutatásra, részletes programra. A felgyülemlett nehézségeken csak akkor lehetünk úrrá, ha értelmes, önzetlen emberek bevonásával sikerül demokratikus bázisra helyezni mozgalmunkat. Ez ellen ágálnak azok, akik félnek a szabad versenytől. Pedig csak ez lehet a kibontakozás útja. Ehhez van szükség egymás megbecsülésére, nyíltságra, nyitottságra és a tettrekész tagok bekapcsolására a mozgalom tevékenységébe. Mozgalmunk így töltheti be az őt megillető helyet. Meggyőződésem, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomra, mint önálló politikai erőre, szükség van és szükség lesz a jövőben is. De ehhez rendeznünk kell sorainkat, megszabadulva azoktól, akik gátolják a nyílt, demokratikus szervezeti hálózat kiépítését. SZÖCS FERENC, az MKDM alelnöke, a Szövetségi Gyűlés képviselője MEGÚJUL-E A MAGYAR KERESZTENYDEMOKRATA MOZGALOM? A

novemberi forradalom után és a kezdeti lelkesedés elmúltával e pillanatban nem is a szabadság adta lehetőségek keltenek félelmet bennünk, hanem önmagunk elégtelensége problémáinak megoldására. Tudatosítanunk kell, hogy a világ könnyebben változik, mint maga az ember. Ezért lehet számára minden változás egyszerre kísértés és kegyelem. Az MKDM és a másik két magyar mozgalom kezdettől lógva keresi identitását a csehszlovákiai magyar politikai palettán. Sajnos, ezt eleinte olykor egymás rovására próbálták érvényesíteni. Ma már azonban nyilvánvaló, hogy ha egyttsebbségi mozgalom a másik kárára akar érvényesülni, eleve halálra van ítélve. Nem beszélve arról, hogy a kettő párharcából a nevető harmadik profitálhat, a többség nacionalista erőinek pedig jól jön az oszd meg és uralkodj alapelv érvényesítése. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak megalakulása óta a legnagyobb gondot egy európai szinten gondolkodó, köztiszteletnek örvendő vezetőség hiánya jelentette. A tagság ugyanis tulajdonképpen ádva voít. Ez a tagság kétkezi munkásokból és hitükhöz hű maradt értelmiségiekből állt. Politikai öngyilkosság lenne, ha a továbbiakban valamelyik rétegről lemondanánk. Nem véletlenül hangsúlyozom ezt, mert bizonyos jelek arra utalnak, hogy mozgalmunkban az értelmiség háttérbe szorul. Mozgalmunk vezetése kezdettől fogva nyilvánvalóan azzal számolt, hogy van egy idősebb vallásos korosztály, amely az elmúlt időszak minden szorítása ellenére megmaradt kereszténynek, és ezekre építette, illetve alapozta a mozgalmat. Ez így helyénvaló, de hol van a madár másik szárnya - a demokrácia? kérdezhetnénk. Sajnos, ebből mozgalmunkban eddig nem sokat láttunk. Pedig a demokrácia keretében a kisebbségi stratégiák kidolgozásától és megvalósításától nem szabadna ennyire elszigetelődnie mozgalmunknak Amíg a kereszténység és a demokrácia nem kerül egyensúlyba mozgalmunkban, addig csak félszárnyú madárként csapkodhatunk kisebbségi létünk forgatagában. Csak a kettő együtt, a keresztlány és a demokrata tudja azt a küldetést teljesíteni, amelyre ez a mozgalom hivatott, hogy megőrizzük arcélünket, hitünket, magyarságunkat, nem mondva le politikai céljaink eléréséről sem. Sokan, akik a múltévben részt vettünk mozgalmunk érsekújvári és pozsonyi országos közgyűlésein, nagyon keserű szájízzel, távoztunk. A „főasztal" mindkét helyen megfellebbezhetetlenül kisajátította magának az igazságot. Ha pedig alulmaradtak a szócsatában, a durva replikáktól sem rettentek vissza. Itt nemcsak a tolerancia és a keresztény szellem, hanem a politikai kultúra is vereséget szenvedett. Úgy látszik, nem tudjuk tisztelni, de sajnos még elviselni sem a másságot. A negyvenéves diktatúra szelleme mindig itt kísért. Kérdezhetnénk, miért van ez így? Tény, hogy mindannyian demokratikus előiskolázottság nélkül jutottunk a szabadság keretei közé. Igen ám, de ez a többi mozgalmakra is érvényes, ott mégsirícs nyilvános háborúskodás egyrészt a tagság és a vezetőség, másrészt a vezetőség és a mozgalom országos képviselői között. Az okokat tehát saját mozgalmunkon belül kell keresnünk. Ma már nyilvánvaló, hogy a komáromi nyilatkozatháborút követően dr. Janics Kálmán lemondatása (eltávolítása?) mozgalmunk éléről alapjaiban rendítette meg sorainkat. E kiváló személyiség neve, nemzetközi tekintélye a formálódó, kibontakozó mozgalom számára a folytonosság és az egység záloga volt. Tapasztalata, tudása, tekintélye távozása pillanatától hiányzik nekünk, mert azóta vádaskodástól, személyeskedésektől és ellennyilatkozatoktól hangos a sajtó. Meggyőződésem, hogy ezek a belső ellentétek nem fajulhattak volna idáig, ha a vezetés megtartotta volna a pozsonyi közgyűlésen tett ígéretét, tehát közvetlenül a helyhatósági választások után újabb közgyűlést hív össze. Mert akkor ott idejében tisztázni lehetett volna a pozsonyi közgyűlésen „befagyasztott" nézeteltéréseket és megejteni már a Pozsonyban sokak által követelt tisztújítást. Ezen idó alatt megjelenő újabb cikkek és bírálatok még jobban felborzolták tagságunk kedélyét és elbizonytalanították választóinkat. Ha nagyító alá vesszük mozgalmunk szárnyaszegett szerepét, egyre inkább elmosódó politikai profilját, szervezetlenségét, (nem) reagálását a napi politikai eseményekre, akkor már nem helytállóak a vezetés magabiztos kijelentései, miszerint minden elemző okfejtés és bírálat merő rágalmazás. Szét kell választani az ocsút a búzától, mert ha nem ezt tesszük meg, akkor önmagunkat csapjuk be. Ha megvizsgáljuk a másik két magyar mozgalom, az Együttélés Politikai Mozgalom és 9 Független Magyar Kezdeményezés tevékenységét, azt látjuk, hogy mindketten kisebbségi magyar ügyekben is politizálnak. Reagálnak a napi politikai eseményekre, jelen vannak a közéletben, van központi irodájuk, illetve székházuk. A mi mozgalmunkról alig hallani valamit. Ha mégis sikerül valamit megszerveznünk, a publicitással van baj. Szlovák testvérmozgalmunknak, a Kereszténydemokrata Mozgalomnak keresztényi vonala mellett a politikai közéletben is érezhető a határozott jelenléte, míg nálunk alig. A mi esetünkben ez az úr kétszeresére tágul, ugyanis kisebbségi keretek között politizálunk, így helyzetünk specifikus, mert a többség is igyekszik nemzeti kiteljesedését megvalósítani. H

angsúlyozni szeretném mozgalmunk küldetését és szerepét a politikai életben is. Napjainkra a baloldali pártok hitelüket veszítették. Félő, hogy a ránk nehezedő gazdasági problémák következtében olyan radikális jobboldal kerülhet hatalomra, amely a szociális demagógiát lovagolja meg. Szerintem csak a kereszt(y)ény szellemiség lehet az, amely megakadályozhatja, hogy egy baloldali diktatúrából egy jobboldaliba csússzunk át. A másik fontos társadalmi szerepünk a szeretetszolgálat és a szociális igazságosság megvalósítása lehetne. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a piacgazdaság bevezetésével a gazdagok még gazdagabbá, a szegények még szegényebbé válhatnak. Ennek ellensúlyozása a szocialista pártok és a szociáldemokraták feladata lenne. Mivel a szociáldemokraták gyengék, Krisztus követőinek kell ezt a feladatot felvállalniok. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy kereszt(y)ény világképünk megőrzése történelmi küldetés és összefogó erő, de mivel kereszt(y)énységünket lehetetlen magyarságunktól elválasztani, csak a kettő együtt adhatja személyiségünk harmóniáját. Ezt a harmóniát kell megteremtenünk mozgalmunkban is, mert harmónia és összefogás nélkül mozgalmunk tovább sorvad és napró! napra jelentéktelenebbé válik. Ezt pedig nem engedhetjük meg, mert a szlovákiai magyarság nagy része vallásos, és ez az arány a jövőben még növekedni fog, hiszen népünk a vallási és erkölcsi értékek reneszánsza előtt áll. H

olnap Dunaszerdahelyen kerül sor az MKDM megkésett országos közgyűlésére. A pillanat a mozgalom életében történelmi, a küldöttek felelőssége óriási. Ha most nem tudunk megújulni, holnap már késő lesz. Elfecséreltünk egy évet, most már a vádaskodás helyett a tettek mezejére kell lépnünk, veszteségeinkből és hibáinkból okulva kell megújulnunk! Ha erre nem leszünk képesek, az Isten legyen irgalmas hőzzánk! A mozgalomnak jó programra és bölcs vezetőkre van szüksége. Nem olyanokra, akiknek energiája a belharcok, a tűzoltás és a süllyedő hajó mentésére fecsérlődik, hanem olyanokra, akik kohéziós erővé tudnak válni, teljességében szolgálják mozgalmunkat és a Csallóköztől Bodrogközig élvezik a csehszlovákiai magyar kereszt(y)ények bizalmát. A kritikát és a jobbításra való szándékot a jövőben sem nélkülözhetjük, és ezt ne nevezzük minden esetben rágalomnak. Nekünk magyar kereszt(y)ényeknek előbb-utóbb meg kell tanulnunk tisztelni a másságot és belátni, hogy nem csak birtokosai, hanem szerény keresői is leszünk az igazságnak. Tudatosítanunk kell, hogy nem egymással állunk szemben^hanem elsősorban önmagunkat kell legyőznünk, mert csak rajtunk múlik, hogy egy megújult Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom ne közös szégyenünk, hanem közös büszkeségünk legyen a jövőben. Dr. FÓTHY JÁNOS, az MKDM somorjai helyi szervezetének elnöke REFLEX SOKKTERÁPIA-A CSALLÓKÖZBEN Régi jó barátom - szövetkezeti elnök a Csallóközben - posztkommunista közgazdaságtanból „vizsgáztat". Az iránt érdeklődik, hogyan kell értelmezni a sokkterápiát a mezőgazdaság viszonylatában. Láthatóan nincs jókedve, minden mozdulata, arcrándulása arról árulkodik, hogy odalett elnyűhetetlen derűlátása. Kínomban azt kezdem neki nem túlságosan szilárd meggyőződéssel magyarázni, hogy most egy ideig még az eddiginél is rosszabb lesz, de előbbutóbb éreztetni kezdi hatását a tulajdonosi szemlélet felújításának köszönhető fordulat. Meg hogy drágább lett ugyan a tej, a kenyér és a hús, de minden más is, de majd meglátod, rendeződnek az értékviszonyok, ós egy szép napon megpillantjuk az alagút végét. Ilyeneket csak kínjában mond az ember. Talán azért, hogy ne legyen még gyászosabb a hangulat. - De mi lesz - mondotta -, ha a mezőgazdaság nem éli túl a sokkot? Mi lesz, ha rokkantállományba kerül? Liberalizálták az árakat, és ez valóban sokkolóan hatott mind a fogyasztókra, mind a termelőkre. A fogyasztókra úgy, hogy aki korábban 4 liter tejet vásárolt, az most csak 3 zacskóval tesz a bevásárlókosárba, vagy még kevesebbel is megelégszik. Hasonló okokból csökkent a húsfogyasztás is, de egyéb, élelmiszerekből is sokkal kevesebb fogy, mint korábban. Nem.nehéz kitalálni, hogy ez csak látszólagos túltermelést eredményezhet. És már be is következett a csallóközi mezőgazdaság bizonyíthatóan látszólagos túltermelési válsága. A szövetkezeti istállókban százával áll már hetek óta a vágásra kész, de senki által nem igényelt hízómarha, a sertés iránt is csökkent a kereslet, és a tejet is csak huzavonával, korlátozott mennyiségben veszi át a feldolgozóüzem. Nagyon ehyhén szólva nem éppen simán megy végbe a piacgazdaság haragoszöldnek ígért füvén a landolás, és most mindenütt keresik a vétkeseket. Magyarázatot keres a háziasszony, aki egyre nehezebben tudja beosztani a jövedelmet, méltatlankodik a boltos, mert megsavanyodik az eladatlan tej és megzöldül a méregdrága hús, és idegességében a haját tépi a feldolgozóipari vezető is, ha másért nem azért, mert látja, mennyire természetellenes ez az állapot. A vétkeseket keresve szükségszerűen felmerül a kérdés: a központi hatóságok vajon nem vették túlságosan komolyan a mezőgazdasági vállalatok önállósulását? Vajon úgy dolgozik a külkereskedelem, ahogy dolgoznia kell? Nem a negyven éven keresztül megszokott gyakorlatot követik továbbra is? Általában minden országban azt a gyakorlatot követik, hogy a termékfelesleget külföldön igyekeznek értékesíteni. De vajon a magára maradt és gazdaságilag teljesen önállóvá vált mezőgazdasági termelőszövetkezet tud a külkereskedelemben mit kezdeni az önállóságával? Kétségtelen, hogy Európában úgyszólván mindenütt túltermeléssel küzd a mezőgazdaság, és azzal is tisztában vagyunk, a mi vállalataink zöme drágán termeli a tejet, a húst, a gabonát. Legalábbis az a hír járja, hogy drágán termel. Az ártámogatások általános, egész nemzetgazdaságra szóló leépítése után majd e téren is többet tudunk. Megtudjuk, hogy valóban csak azért ráfizetéses-e a mezőgazdasági termelés, mert hozzánemértőek a földműveseink, vagy mert aránytalanul drágán kénytelenek beszerezni a gépet, a műtrágyát, a tápot, a növényvédőszert, és számos más ágazat a falu rovására igyekszik nyereséget zsebrevágni. A mezőgazdaságban már javában folyik a sokkterápia. Falvainkat ennek során nem lett volna szabad az önállósítás örvén annyira magukra hagyni, ahogy azt az utóbbi hónapokban tették, mert ha ez így folyik tovább, előfordulhat, annyira legyengül a beteg, hogy évekig is eltart a felépülése. Nem lenne szabad a kísérlet kedvéért kísérletezni a mezőgazdasággal. TÓTH MIHÁLY GONDOK AZ „ÖRÖKSÉGGEL" EZT HAGYTÁK A SZOVJET ALAKULATOK RIMASZOMBATBAN Igaz, még karácsony előtt elhagyta Rimaszombatot az a szovjet katonai alakulat, mely húsz éven át a városi laktanyában állomásozott, de még mindig nem lezárt ügy az általuk okozott károk felmérése és megtérítése. Báthory Ottóval a járási hivatal által megbízott teljhatalmú ügyintézővel főként a kármegállapító bizottság eddigi ténykedésének eredményeit, az eddigi felmérések adatait néztük át. Megtudtam, hogy a laktanyán belül a legkritikusabb a helyzet. Mivel ide az eltelt húsz év alatt senkinek sem volt bejárása, azt csináltak, amit akartak. A bizottság engedély nélkül létesített épületeket, felületi víztartályokat talált. Katasztrofális a szennyvízcsatorna állapota is. A zárt rendszerré átalakított csatornahálózatban egyáltalán nem volt tisztító- vagy szűrőállomás, csak egy kis ülepítő, ami persze nem volt elégséges. így a szovjetek éveken keresztül kőolajszármazékokat szivattyúztak át a Rimába, óriási károkat okozva ezzel a folyó és a környék élővilágában. Közvetlenül a laktanya mellett, illetve a város külterületén az itt állomásozó szovjet katonai kontingens fokozatosan 6,6 ha terület kebelezett be a mezőgazdasági földalapból, illetve vett el a tamásfali lakosoktól. Itt sportpályákat, tornatermet, öltözőket és lőteret építettek ki. A tornaterem épületében viszont egy kezdetleges szauna, az öltözőkben pedig a tisztek időtöltését szolgáló alkalmi lőtér működött. A tisztek és itt lakó családtagjaik 116 lakást használtak. A lakásokon keletkezett károk helyrehozatala viszont mintegy 6 millió koronába kerül majd. A két új laktanyaépületen pedig egymilliós nagyságrendű kárt okoztak két-három év alatt. A kármegállapító bizottság súlyos ökológiai károkat fedezett fel a járás északkeleti csücskében. A jolsvai és a rozsnyói szovjet alakulatok Deresk és Levárt környékén 42 ha erdőt és 10 ha szántóföldöt használtak éveken keresztül. Az itt véghez vitt pusztításnak visszafordíthatatlan következményei vannak. A károkat még felmérik és egy hátrahagyott szovjet katonai szakértővel egyeztetik, majd áprilisban egy gépesített lövészszázad érkezik ide Tőketerebesről. A közeli Osgyánba pedig egy csehországi légelhárító egység. Már hetek óta itt tanyázik egy kb. húszfős csoport, mely egyrészt őrzi a katonai objektumokat, másrészt előkészítik a laktanyát és a lakásokat a katonák fogadására. Előzetes tervek szerint a 116 lakásból 34-et kap vissza a város, az egyik új laktanyában pedig iskolát létesítenének. A tiszti kaszinó sorsáról hozott döntés pedig egyelőre úgy szól, hogy azt tornateremmé alakítják át és szintén az iskolaügy kapja meg. POLGÁRI LÁSZLÓ