Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám, csütörtök

1991. FEBRUÁR 14. HAZAI KÖRKÉP 4 LAPSZÉLEN KEVÉSBŐL Őszintén szólva, a január elején megindult árlavinát tudatosítva, jobbára már csak kesernyésen vigyorog az ember. És ez a vigyorgás, ez még a jobbik eset. Mert amúgy általában eléggé szorongó hangulatban vannak az emberek. Ez a magatartás nem ismeretlen jelenség a szociálpolitika különböző területein és intézményeiben dolgozók előtt. Hivatalosan sajátos töltésű magatartásnak, vagy reflexiónak tekintik. A hétköznapok gyakorlatában ez azt jelenti, hogy a családok jelentős hányadánál jelentkezik a takarékosságra ügyelő, nagyon-nagyon beosztó életmód. Elég körbepillantani, hogy észrevegyük: ezerféle praktikus ötlet, köznapokat könnyítő módszer folyamatos születésének vagyunk tanúi napjainkban. S ha más oldalról a túlzásokról, a pazarlásokról, a gazdagodás jelenségeiről többet is beszélünk, mégsem az utóbbiak tekinthetők többségnek. Talán inkább csak feltűnőbbnek, kedélyeket nem egyszer okkal borzolónak, szóra késztetőnek... Négygyerekes családnál jártam pár napja. Szó ami szó, nem élnek könnyen. A tisztességgel rendben tartott lakásban a négy serdülő iskolás és a két felnőtt. Két átlagkeresetből gondoskodnak a család ruhájáról, ételéről, egyéb napi kiadásairól. . Mindez együttvéve pénzügyi egyensúlyművészet. Persze, a kukába innen nem hull kilós kenyér, sem félig teli lábas maradéka Ami elkészül a gáztűzhelyen, az a jól átgondolt gazdálkodás, a szükségesség és a lehetőségek együttes „terméke". A lakhelyük egyébként egy hatalmas panelház, amelyben - szerintük - van öt-hat család is, amelyik náluk jóval nagyobb jövedelemből a nyomorúság peremén küszködik. Például az a fiatalasszony két gyerekkel és a meglehetős keresetű férjjel, akinek naponta „kötelező fejadagja" van konyakból és borból. Vagy az a família, ahol férj és feleség előtt egyformán ismeretlenek a takarékos, beosztó gazdálkodás elemi szabályai, igy fizetéstől előlegig egyszer hopp-, másszor koppmódon szórják el korántsem kevéske pénzüket. Aligha csodálkozni való, ha hozzájuk mérve a beosztó család egyenrangúnak s bizonyos értelemben még gazdagabbnak is látja önnön helyzetét. Családi leckéink ott, ahol a jövedelmek szerények, természetesen kemények Ráadásul betegség, váratlan kiadás csakúgy adódik, mint a létfontosságú cikkek árváltozása Ebben a helyzetben a családi költségvetés rugalmas alakítása napjaink jellemző és mind jobban teret hódító jelenségévé válik Kényszerpálya - valljuk, ha a „méreteire" s az indíttatásaira utalunk; ám korántsem haszontalan „tananyag", ha az okos gazdálkodás alapelveire gondolunk. Tény és való, hogy a családi kényszertakarékosságnak vannak feltétlenül jól érzékelhető és töprengésre, netán lépésekre is késztető gazdasági kényszerhatásai is A legegyszerűbb példákkal élve: ha kevesebben és kevesebbszer választják a hirtelen-dráguló nagyüzemi mosatást és tisztíttatást, ha a vendéglők ajtaján tíz- és tízezren nem lépnek be (egy-egy tál étel ára okán); ha egymásnak fest tapétáz, barkácsol család és barát ahelyett, hogy iparost hívna - akkor e kényszermegoldások, árszabályozó szerepük révén, hosszabb távon már társadalmi igényt jeleznek s érvényesítenek is. Ez pedig előbb-utóbb kikényszerítheti sokféle szolgáltatás gazdasági kihatásának és árpolitikájának megfelelőbb alakítását. Úgy tapasztalom, hogy egyre többen és egyre szívesebben használják manapság azt a kifejezést, hogy „nem vagyunk gazdagok" - e jelzős szerkezetet korántsem csak a családi költségvetésekre alkalmazva. Mindenképpen célszerű, sőt, elengedhetetlen hát megbarátkozni takarékosságkényszerűségeinkkel Annál is inkább, mert évtizedeken át azt papolták nekünk, hogy túlhaladta óket az Idő. „,

kl6sipéte

r RUGALMASABB LAPTERJESZTÉST! REFLEX Három héttel ezelőtt szerkesztőségünkbe invitáltuk a Postai Hírlapterjesztő Vállalat országos és járási illetékeseit, hogy megvitassuk, mi az ami korlátozza az Új Szónak és a Vasárnapnak az olvasói elvárások szerinti terjesztését. Vendégeink akkor megígérték: egy-két héten belül felszámolják a meglévő akadályokat, s ezentúl rugalmasan reagálnak a lapunk iránti keresletre. Az olvasói visszajelzések azonban sajnos arról árulkodnak, hogy jelenleg még mindig nem kerül annyi Új Szó és Vasárnap a standokra, amennyire igény van. Vajon miért - erről kérdeztük Vladislav Čanky mérnököt, a Postai Hírlapterjesztő Vállalat központi igazgatóságának osztályvezetőjét. - Ezt a kérdést a járási főnökökhöz kellett volna intéznie, akik megígérték, hogy egy héten belül feltérképezik körzetükben a lap iránti valós keresletet, s megteremtik a rugalmas terjesztés feltételeit. • A találkozó óta azonban nem egy hét telt el, hanem három... - Nézze, a múltban központilag osztottuk el a példányszámokat. Ma már csupán közvetve vonhatjuk kérdőre a járásokat, hogy például Új Szóból miért nem rendelnek többet. Az új gazdasági körülmények között már a járások döntik el, milyen lapból mennyit rendelnek. Központilag már csak azt határozzuk meg, hogy milyenek lehetnek a készletek, illetve standokra kerüljenek a keresett sajtótermékek is. • A kiadó és a hírlapterjesztő vállalat szerződésben 8 százalékos maximális remitendában egyezett meg. Ezzel szemben tudunk olyan standokról, ahol 15-20 példányt kapnak napilapunkból a kért 100-120 helyett. Sőt úgy vélem, lehetőséget kellene adnunk az olvasóknak, hogy akár délután négykor vagy ötkor is megvásárolhassák lapunkat. -Az újságárusok tudják leginkább, hogy miből mennyit tudnak eladni a nap folyamán. Ha a járások nem veszik figyelembe a kioszkosok rendeléseit, akkor ezért egyértelműen a járási adminisztráció vezetőit kell felelősségre vonni. • Szerkesztőségünkben tett látogatásakor ön azt ígérte, hogy megkezdik lapunk árusítását a postákon is. Ez főleg azokban a kisközségekben lenne nagy előrelépés, ahol nincsen újságárus. Történt-e már e tekintetben valamilyen intézkedés? - Eddig is volt napilapárusítás a postákon, igaz, nem mindenütt. Most, hogy lehetőségünk van az Új Szó példányának emelésére, felkértük a járási főnököket, hogy egy héten belül teremtsék meg a lapárusítás feltételeit. • S megteremtették? - Ezt én ma még nem tudhatom. Elvégre nem kérdezhetek meg 1600 postafőnököt. Két hét mindenesetre elegendő lett volna arra, hogy a járások lépjenek. Említettem már, hogy a járási adminisztrációkkal szemben direktívákat már nem alkalmazunk, csak közvetett eszközökkel gyorsíthatjuk az ügyintézést. • De azt bizonyára ön is logikátlannak tartja, hogy amíg egyik napról a másikra csökkenteni tudják a példányszámot, addig az új előfizetőknek hetekig, sőt néha hónapokig kell várniuk, amíg a megrendelt sajtótermék kézbesítését megkezdik. - Ez eddig valóban így volt, ám a helyzet mára megváltozott. Ahol számítógépes az adatfeldolgozás, ott legfeljebb másfél héten belül eleget tudunk tenni az új megrendeléseknek. Tehát Pozsonyban, illetve a nyugat- és a közép-szlovákiai kerületekben már csak a postai alkalmazottak jóindulatától függ, hogy a megrendelés és a kézbesítés között napok vagy hetek telnek-e el. • Napilapárusítással foglalkozik a Mediaprint-Kapa is, standjain azonban hiába keressük az Új Szót vagy a Vasárnapot. Felvették már a kapcsolatot az új céggel? - Közvetlenül nem. A Mediaprint -Kapa új, konkurensnek azonban eddig még nem nevezhető vállalkozás, amely főleg külföldi kiadványok terjesztésévei foglalkozik. Ha az Új Szó jelen akar lenni standjain, szerződést kell kötnie az új céggel. Úgy tudom, ők drágábbak mint mi. • Végezetül, mit ígér olvasóinknak. Lesz elegendő Új Szó a standokon? - A jelenlegi problémákat reméljük hamar megoldjuk, s akkor talán mindenből annyi példány kerül a standokra, amennyire igény van. A három héttel ezelőtti találkozón vendégeink megígérték: visszaállítják az Új Szó eredeti példányszámát. A mai kimutatásokból még ugyan nem tűnik ki, hogy valaki e tekintetben már lépett volna. Mi azonban remélni szeretnénk, hogy a Postai Hírlapterjesztő Vállalat illetékesei ez alkalommal állják szavukat. GÁGYOR ALÍZ A MÚLT OSTROMA Nyilatkozatot hagyott jóvá tegnapelőtt a Szlovák Nemzeti Tanács a szlovákiai németek második világháború utáni kitelepítéséről, és erről - politikai irányzatának megfelelően - minden napilap közölt is tudósítást. Volt, amelyik jobban „kiugratta", de olyan is akadt, amelyik éppen csak megemlítette a parlamenti ülésről szóló tudósításban. Szerintem azon is sok múlott e tekintetben, hogy áz éppen szolgálatot teljesítő szerkesztő mennyire képes magát beleélni mások gondjába, bajába és fel tud-e háborodni a szomszédját ért sérelem láttán. Miközben a jelen ezernyi gondjával küzdünk, és a létfenntartás taposómalmát hajtva a verejtéktől ködös tekintetünket a jövő felé irányítjuk, időnként a múltba is visszatekintünk. Úgy is mondhatnánk, hogy folyik a múlt ostroma. Fél Európában újraírják a történelemkönyveket, és mivel mi is része voltunk a históriának, vizsla szemmel figyeljük, mennyiben érint bennünket, csehszlovákiai magyarokat is a história-újraírás. ' Azzal, hogy Szlovákia parlamentje meghozta a németek 45 évvel ezelőtti erőszakos kitelepítésével kapcsolatos állásfoglalását, bizonyos mértékben mi, magyarok is elégtételt kaptunk. Elégtételt olyan értelemben, hogy precedenst teremtettek a kollektív bűnösség alapján történő felelősségrevonás elfogadhatatlanságára. Amikor a „bizonyos mértékben", kifejezéssel relativizálom a parlament gesztusának értékét, egészen konkrét dolgokra gondolok. Például arra, hogy a nyilatkozat hatása sokkal nagyobb és nemzetközi vonatkozásban még figyelemfelkeltóbb lehetett volna, ha hatályát a második világháború alatt és után üldözött valamennyi népcsoportra kiterjesztik. Ne kerülgessük a forró kását, és mondjuk ki nyíltan: hiányoljuk, hogy a dokumentum nem általánosítva, valamelyik részletező bekezdésében pedig nem a kárvallott népcsoportok nevét konkrétan megjelölve fogalmaz. Magyarán szólva: csodálkozunk, hogy a bűntelenül meghurcoltak említésekor kihagyták a szlovákiai magyarokat. És mert kihagyták, és mert ezt észrevesszük, óhatatlanul kérdőjelek kezdenek sorakozni az ügy körül. Feltesszük a kérdést: vajon nem szűken értelmezett politikai érdekből, netán gazdasági meggondolásból történt-e, hogy a kollektív jogfosztást csaknem fél évszázad elmúltával követő rehabilitáció csak a kárpáti németekre vonatkozik? Vajon nem pártpolitikai érdekek érvényesültek, amikor bennünket, magyarokat kifelejtettek a dokumentumból? Néhány hónappal ezelőtt a Szlovák Nemzeti Párt egyik történésze cikket írt arról, hogy miként is történt, amikor Havel elnök bocsánatot kért a csehországi németek háború utáni kitelepítéséért. Az egyértelműen nacionalista személyiség így érvelt: Könnyű dolguk van a cseheknek, mert ők idestova fél évszázada leszámoltak a német kisebbséggel, így semmibe sem kerül, ha bocsánatot kérnek. De nekünk itt vannak a magyarjaink... Nincs kizárva, hogy erről van szó. Németjeink nekünk sincsenek már, ha van is belőlük még néhány, csak mutatóban van. Viszont mi, magyarok itt vagyunk 500-600 ezren, és a parlamenti gesztus utáni első gondolattársításunk csak ez lehet: Miért maradtunk le mi a dokumentumról? Mondom, folyik a múlt ostroma. A nacionalistákat - egyebeken kívül - arról lehet megismerni, hogy figyelmüket túlságosan a múltra összpontosítják, és évezredes érvekkel argumentálnak. A szlovákok is, a magyarok is, a románok és a többi nacionalista is. Nem veszik észre, hogy a fejlett nemzetek (amelyekhez fel akarunk zárkózni) már régesrég egészen más kategóriához igazodva rendezik be életüket. Viszont érdemes lenne szemügyre venni, hogy a magyar kisebbség sérelmeinek e figyelmen kívül hagyása nem a nacionalista szemléletet erősíti-e. A nacionalizmust, amely az egypártrendszer megdöntése utáni időszak egyik megoldhatatlannak látszó problémája. Ostromoljuk a múltat. A német kisebbség Szlovákiából történő kitelepítésének elítéléséről szóló parlamenti határozat fontos ütközetnyerést jelent a progresszív erők számára. Úgy látszik azonban, hogy még hosszabb ostromlétrákra van szükség. TÓTH MIHÁLY ORVOSI TANÁCSADÓ IZZASZTÓ DOLGOK A bőrt nem szokták a létfontosságú szervek közé sorolni és ez nagy igazságtalanság. A test takarójának nagyon fontos szerepe van a szervezet védekezésében, óvja a belső szerveket a kihűléstől és atúlmelegedéstöl, felveszi és továbbítja a külvilág felől érkező mechanikus ingereket, napsugár hatására D-vitamint termel és végül, de nem utolsó sorban esztétikai szerepe is van. Ezt egyetlen más szerv sem mondhatja el magáról. Mert ki hallott már olyant, hogy „de gyönyörű bársonyos a májad"?! Ezért ez a cikk nem erről, hanem egy sokkal póriasabb témáról, a verejtékezésről szól. A bőrben faggyúmirigyek és verejtékmirigyek vannak. A faggyúmirigyek váladéka biztosítja a bőr rugalmasságát és vízhatlanságát. A verejtékmirigyeknek két fajtájuk ismeretes. Az apokrin mirigyek csak a hónaljban és a nemi szervek környékén fordulnak elő, váladékuk tejfehér, zsírokban gazdag folyadék. Az állatvilágban ennek a váladéknak szexuális jelzőszerepe ván, az embernél ezt a feladatot a civilizáció elnyomta és helyét a mesterséges illatok vették át. Az ekrin verejtékmirigyek a test egész felületén megtalálhatóak, a legtöbb a tenyéren és a talpon. Fö feladatuk a szervezetben keletkező felesleges hő leadása. Egy deciliter hő elpárologtatásával a szervezet 69 kilokalóriától szabadul meg. (Érdekes, hogy a ló az emberhez hasonlóan izzad, a macska csak a talpán és a kutya egyáltalán nem.) Az ekrin mirigyek váladéka színtelen folyadék, amely sókat és kis molekulájú szerves anyagokat (aminosavakat, vitaminok, cukrok) tartalmaz. A frissen kiválasztott verejték majdnem teljesen szagtalan, de a bőrön élő baktériumok hatására a benne levő szerves anyagok elbomlanak és ezek okozzák a kellemetlen izzadtságszagot. Munkavégzéskor a dolgozó izmok hőt termelnek és ezt adja le a szervezet a verejték elpárologtatása útján. Hasonló a helyzet akkor is, . ha a külső környezet túl meleg és ez ellen védekezik a szervezet. Az erős verejtékezés természetes következménye a láz csökkenésének is. Az ideges izzadás már nem tekinthető egészséges folyamatnak. Az még természetes, hogy stresszhelyzetben mindenki megizzad, de a teljesen ártalmatlan helyzetekben jelentkező kéz- és hónaljizzadás nagyon kellemetlen és még inkább neurotizálja az érintettet. Az ideges izzadás oka a verejtékmirigyeket irányító vegetatív idegrendszer kiegyensúlyozatlansága. Gyakori a pubertás korban és az idegrendszer „beérése" után a kellemetlen tünetek csökkennek, esetleg teljesen eltűnnek. A fokozott izzadás lehet betegség tünete is. Ilyen betegség például a pajzsmirigy fokozott működése, a tuberkulózis és az idült ízületi gyulladás. Hideg verejték látható a sokkos állapotban levő sérültek bőrén és cukorbetegeknél hipoglikémiában. Lázas gyerekeknél előfordul, hogy elzárulnak a verejtékmirigyek kivezető csatornái és emiatt a bőrön apró kiütések (miliaria - melegkiütés) keletkeznek. A nem szakember szülő ezekről könnyen azt hiheti, hogy a gyerek fertőző kiütéses betegségben szenved. A verejtékezés természetes dolog, a rossz szagú ember sajnos gyakori, de semmiképpen nem természetes jelenség. Megdöbbentő rossz példaként azt a fiatal fiút idézem, aki egy sítanfolyamon a következő korszakalkotó kijelentést tette a lányok, a tanárok és az orvos füle hallatára: „Az igazi férfi büdös!". E „betegség" megelőzése és gyógyítása nagyon egyszerű. Nem kell hozzá külföldi gyógyszer, sem szakorvos, csak gyakori mosdás, zuhanyozás (a meleg víz jól oldja a piszkot, a hideg csökkenti a verejtékezést), gyakran váltott, tiszta és nem műszálas fehérnemű és zokni, esetleg hintőpor és kevés dezodor. Ez utóbbi túlzott használatával azonbah nem lehet ellensúlyozni az előbbiek elhanyagolását! A rendszeres és alapos tisztálkodáshoz, a fehérnemű váltásához a kis gyerekeket - és nemcsak a lányokat - a legkönnyebb hozzászoktatni. Az ideges verejtékezés nehezen kezelhető, mert ennek oka nem a bőrben van. A rendszeres tisztálkodás itt is sokat segíthet, hiszen a zuhanyozás nemcsak az ember testét tisztítja meg, hanem edzi az idegrendszert is. Súlyos esetben természetesen ezzel a tünettel is orvoshoz kell fordulni. A lázas betegek izzadása jó jel, az idült betegségekhez társuló fokozott verejtékezés az alapbetegség gyógyításával szüntethető meg. Dr. RÁCZ OLIVÉR