Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám, szerda

Föld, föld, föld...! Tulajdonosok kérdezték - a minisztérium illetékesei válaszoltak Napokkal ezelőtt tudósításban számoltunk be arról, hogy az MKDM kezdeményezésére Komáromban az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának képviselőivel a járás néhány száz földművese és földtulajdonosa többórás eszmecserét folytatott. Mivel a földtulajdonés a használati jog kapcsán elhangzottak, a feltett kérdések és az azokra adott válaszok olvasóink közül sokakat érdekelnek, érintenek, ezúttal részletesebben ismertetjük azokat. Nem lesz parcellázás Földműveseink többségét érthetően a földműves-szövetkezetek és az állami gazdaságok jövője foglalkoztatja. Amint hallhatták, a gazdasági reformmal együtt járó privatizáció a mezőgazdasági üzemeket nem szünteti meg, csupán átalakítja, és megteremti az üzemek versenytársát, a magángazdát. A föld tulajdonjogának rendezésével az 1948. február 25-ét követően elvett földjét mindenki visszakapja (ha ezt az időpontot a földtörvény nem helyezi korábbra), Tulajdonosként szabadon dönt, hogy az egészet (illetve egy részét) művelni fogja, vagy bérbe adja, például a szövetkezetnek. '„Nekem most nem kell a föld, bérbe adom, de mi lesz, ha unokám majd gazdálkodni szeretne?" - kérdezte az egyik résztvevő. „Akkor majd unokája felmondja a bérleti szerződést és gazdálkodni fog"- hangzott a válasz. A mezőgazdasági üzemek belső . privatizációja is szóba került. Az érdekeltek megtudták, hogy a tulajdonosok társulásává, illetve részvénytársasággá válással az üzemen belül valamennyi termelő egységnek, földterületnek és növénynek, istálló- nak és állatnak, műhelynek, traktornak stb. ,,tulajdonosa(i)" lesznek, akik azt a szövetkezettől szerződés alapján bérelni, termeszteni, tenyészteni fogják. A muňkához és a termelőeszközökhöz olyan lesz .a viszonyuk, mintha magángazdák lennének. Ez a feltétele annak, hogy a mezőgazdasági üzemek a jelenleginél olcsóbban termeljenek, s így a többi tulajdon- és vállalkozási formával versenyképesek legyenek. Aki hatékonyan termel, annak nyeresége van, s ennek elosztásában az egy tagra eső vagyonrész (lesz) a meghatározó. A vagyonrészek kiszámításakor az egyéni tulajdonban levő földet mindenképpen figyelembe kell venni. Minél nagyobb a föld, annál nagyobb a vagyonrész. Úgyszintén meghatározó (kellene hogy legyen) a munka (a ledolgozott évek) értéke. Közel 5 millió parcellát kell nevesíteni Sok magángazda, illetve a gazdálkodás lehetőségét mérlegelő is eljött a beszélgetésre. Többen szóvá tették, hogy a tulajdonjog bizonyítása nagyon időigényes. Amikor elvették földjüket, állataikat, eszközeiket, hivatalok nélkül is megment minden, most meg ez a meghatározó. Sajnos, nincs más lehetőség - így a válasz, örökösök távoztak az életből, és születtek, a tulajdonjogok esetenként még a családon belül sem egyértelműek. A közjegyzőségek és a geodézia bizonylata tehát nem mellőzhető. Ugyanakkor az illetékes miniszterek feladatul kapták, hogy január 15-ig dolgozzanak ki javaslatot az ügyintézés gyorsítására és egyszerűsítésére. Szint? bizonyos, hogy a tulajdonjog igazolásának idejét az új földtörvény egy év helyett háromban határozza meg. Megtörténhet, hogy a képviselők még ezt is kevesellni fogják, hiszen közel 5 millió parcellát kell nevesíteni (jogos tulajdonosának a nevére írni, attól függetlenül, hogy annak mi a szándéka földjével kapcsolatban). Ugyanis amelyik földnek nem lesz név szerinti tulajdonosa, az a terület a Földalap gondozásába kerül. E hivatalok fogják bérbe adni, eladni. Földhivatalok alakulnak Vannak, akik a közjegyzőségi és geodéziai tortúrán- már túljutottak, mégsem elégedettek. Úgy érzik, hogy a mezőgazdasági üzem (esetenként magukat még mindig mindenhatónak érző) vezetői méltatlanul bántak velük. Földjüket nehezen hozzáférhető helyen, nadrágszíjparcellaként mérték ki, eredeti földjüktők rosszabb minőségűt kaptak. Ilyen és hasonló esetekben a sérelem helyrehozására is lesz lehetőség. Az új földtörvény elfogadása után megkezdődik (és 1 -2 év alatt, végbemegy) a tagosítás, a földterület (határ) újrafelosztása. E munkát már nem a földműves-szövetkezetek, hanem a földhivatalok fogják elvégezni. Persze, ez sem jelenti azt, hogy a földjét majd mindenki ott és annyi darabban kapja vissza, ahol az eredetileg volt. Ezt valószínűleg a magángazdák sem akarják majd, hiszen a gépesített termelés mellett' nekik is megfelelőbb, ha több darabból álló földjüket egy/két/ tagban mérik ki. Ugyanakkor a földművesszövetkezetek fennmaradásával is számolni kell, és lehetetlen, hogy az ő táblásított földterületeiken belül „maszek" részek legyenek. Ez számos új határi utat igényelne. Többen felhozták, hogy földjüket beépítették, parlagon hagyták, s elgazosodott, sóderbányát nyitottak, kerttelepet létesítettek, nyaralókat építettek rajta. Mások egyszerűen tanácstalanok, hol, hogyan kezdjék, hova menjenek, hogy ismét nevükre kérüljön a föld. Az alapvető szempont az ilyen esetekben is érvényes. Akitől szántóföldet vettek el, annak szántó jár vissza. Idővel valamennyi járásban megalakulnak a földhivatalok (Okresné pozemkové úrady). Ezek elődei, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium járási szakosztályain belül a földtulajdon rendezésével megbízott részlegek (Úsek pozemkových vzťahov) már működnek, illetve a közeljövőben megkezdik a tevékenységüket. Mindenki, akinek a földdel vagy a magánvállalkozással összefüggésben bármilyen problémája van, e hivatalokhoz forduljon. Háromból egy A Szövetségi Gyűlés várhatóan néhány héten belül tűzi napirendre a földtörvény-tervezet megvitatását. Az egyes tervezetek Komáromban is szóba kerültek. Mivel a törvénytervezetek lényegét külön ismertetjük, ezúttal csak a nézeteltérések fő okára mutatunk rá. A Szövetségi Gazdasági Minisztérium törvénytervezete rendezi a föld tulajdonviszonyait, és azoknak, akik önállóan szeretnének gazdálkodni, visszaadja azt, amit annak idején a földdel együtt elvettek tőlük. Megengedi a szövetkezet vagyonának elosztását (vagyonrészek formájában), a szövetkezetben végzett munka (értéke) szerint. „Amikor elvették vagyonunkat, 13 éves voltam, szüleim rövidesen meghaltak. Ki mondja meg, hogy mink volt?" - kérdezte a komáromi tanácskozás egyik résztvevője. A válasz szerint az akkori nemzeti bizottságon és a szövetkezetben az elvett vagyonról írás készült. Tény viszont, hogy az évtizedek folyamán sokaknak érdekében állt e dokumentumok megsemmisítése. A másik, a Tyl-féle tervezet a vagyonelosztási a bevitt földterületre építi, így a dokumentumok eltűnése nem okoz gondot. Ha ezt fogadnák el, az, aki kilépne a szövetkezetből, nemcsak a puszta földjét kapná vissza, hanem földjével együtt (gépek, szolgáltatások, állatok, anyagiak stb. formájában) arányos részben a földje által létrehozott vagyonból is részesedne. Sokan azért ellenzik e törvénytervezetet, mivel a vagyon elosztásánál a ledolgozott éveket nem veszi figyelembe, vagyis a földnélküli tagoknak semmit sem akar adni. A harmadik tervezet (a földműves képviselők nyújtották be) a vagyonelosztás tekintetében az előző két tervezet keveréke: a földtulajdonosoknak és a földnélkülieknek is részt juttat. Jelenleg a falu lakosságát, sőt a földműves-szövetkezetekben dolgozókat is megosztják a földtörvénytervezetek. Jó lenne, ha az illetékesek a három tervezetből egy mindenki számára elfogadható és méltatlanul senkit sem mellőző változatot dolgoznának ki, és ez kerülne a Szövetségi Gyűlés elé. EGRI FERENC A címzett ismeretlen Levélváltás nevüket titkoló olvasókkal Névtelen levelet kaptam. Nem is az elsőt. Az aláírás többes számban: az olvasók. Megírták benne, hogy az elmúlt negyven év volt az az időszak, amikor társadalmunk olyan haladást ért el, amit a múltban talán kétszáz év alatt se. A dolgozó ember is elnyerte az ót megillető méltóságát és a sorsa megjavult. Erre válaszoltam. Nyíltan, a lap hasábjain. Teljes nevem aláírásával. Eltelt egy hét, kettő. Jött a válasz. Kettő is. Az egyik aláírás nélkül. Tele számomra nem éppen hízelgő jelzőkkel, amelyektől talán a fekete nyomdafesték is fehérré sápadna. A másik levél megint csak az előző aláírással: az olvasók. A jelzőket ugyan nem szaporították személyemet illetően, csupán közölték, hogy nem nekem, hanem nekik van igazuk. Ám legyen. Ezt a megállapításukat előző állításukra alapozzák, kissé megkerülve vagy figyelmen kívül hagyva érveimet. En nem vontam kétségbe, hogy a negyven év sokat adott az egyszerű dolgozóknak. Csupán azt bizonygattam, hogy a gazdasági életnek megvannak a maga szigorú, sokszor könyörtelen törvényei, amit a múlt rendszer ehhez nem értő vezetői sokszor nem vettek figyelembe. A négy évtized a tömeg előtti népszerű politizálgatás következtében is elég volt valaha színvonalas gazdaságunk tartalékainak kimerítéséhez. Ezért süllyedt gazdaságunk oda, ahol éppen van. S ha koronánkat előző írásomban a német márkához hasonlítottajri, most ugyanezt megtehetem más viszonylatban is. Bécsben például decemberben már egy schillingért öt koronát kértek! Ha ezt a hazai háromezer koronás fizetéshez mérjük, akkor kijön á havi hatszáz schilling (az ottani tizenöt-húszezres fizetésekhez viszonyítva). Igen, épp az elmúlt évtizedek folyamán értéktelenedett el a valaha nemzetközi viszonylatban is megbecsült koronánk. A névtelenül levelezgetők Renáta Fodorovát említik már másodszor is, aki ugye a Zmena című független hetilapban megírta az igazságot! Ô bátran rámutatott, hogy bizony a mai helyzet se fenékig tejfel. És igaza van. Osztom nézetét. De azért valamire szeretném felhívni ismeretlen vitatársaim figyelmét... Nem rosszból, csupán a teljesség kedvéért. Bizonyára elkerülte figyelmüket az idézett, és bátor kiállásával számomra is példaképként állított szerzőnek az ugyancsak idézett hetilap múlt évi 39. számában megjelent írása. A cikknek a Radikális vágás címet adta. S nem is véletlenül... íme egy részlet belőle: „Kedves magyar polgártársak, már igazán mindenből elegem van. Meg kell szüntetni monopóliumát Külkereskedelmünk helye a csehszlovák gazdaságban A külkereskedelem a múltban is nagy szerepet játszott a csehszlovák gazdaságban, jelentősége azonban a gazdasági reform megvalósítási ütemével párhuzamosan nő. Mi a helyzet ma, s milyen lépésekre van szükség, hogy a külkereskedelem a piacgazdaság feltételei között a neki megillető szerepet vállalhasson a gazdasági élet fellendítésében? Külkereskedelmünk jelenlegi 25 százalékos részesedése a bruttó nemzeti jövedelemben nem kevés, ugyanakkor azonban a világ áruforgalmában csupán a 31-34. helyet foglalja el, kb. azonos szinten van Írországgal, illetve Porfugáliával. Ha összehasonlítjuk hazánkat a gazdaságilag és demográfiailag közel álló Belgiummal, Hollandiával, kiderül, hogy külkereskedelmi forgalma aránytalanul alacsonyabb, a hatodahetede a fenti országokénak. A csehszlovák gazdaság külkereskedelmi érzékenységét az is fokozza, hogy iparszerkezete, különösen a gépipar és a kohászat nyersa. nyag-behozatalra szorul, a kőolaj és gázvezetékrendszer útvonala pedig egyenesen meghatározza, hol kell ezeket a nyersanyagokat beszerezni. A Szovjetunió tehát változatlanul a legjelentősebb kereskedelmi partnerünk marad, és a külkereskedelem egynegyedét jövőre is a szovjet piacokon kívánjuk megvalósítani. E célkitűzés teljesítése három alapvető probléma megoldását teszi lehetővé. Az egyik a csehszlovák gazdaság szárpára nélkülözhetetlen nyersanyagforrások biztosítását, a másik a jövőre életbe lépő új elszámolási rendszerrel kapcsolatos nehézségek leküzdését (az elszámolás a mindenkori világpiaci áron kemény valutában vagy azonos értékű árucserével történik). A szovjet féllel a tárgyalások központi, köztársasági és területi szinten egyaránt folynak. Csehszlovákiának mindenképpen érdeke, hogy megegyezésre jusson, mert ezáltal a folyamatos foglalkoztatással járó esetleges gondok is csökkennek. A- piacgazdaságra való áttérés gyakorlati megvalósítása egyelőre még egy több ismeretlenű egyenlet. Nem ismeretlen azonban az a tény, hogy a külkereskedelmi monopóliumot meg kell szüntetni. A kemény központi irányítás évtizedeken át gondoskodott arról, hogy jóformán kizárólag a külkereskedelmi vállalatok bonyolították le az üzleteket, sőt még a termékcsoportokat is szigorúan felosztották egymás között, és gyakorlatilag nem létezett konkurencia. A külkereskedelmi minisztérium ezt az állapotot gyökeresen megváltoztatja, és olyan légkört alakít ki, amely támogatja, ösztönzi a legkülönbözőbb kezdeményezéseket. Persze, ezt nem elég csak formálisan kihirdetni, jogszabályokkal kell biztosítani a monopóliumok megszüntetését. A külkereskedelmi minisztérium a közeljövőben terjeszti, a Szövetségi Gyűlés elé azt a törvényjavaslatot, amely a külkereskedelmi tevékenységet mind fizikai, mind jogi személyek részére teljesen új felfogásban határoza meg. Az alapállás, hogy a külkereskedelmi tevékenység folytatásához elegendő, ha az illetékes cégjegyzékbe bevezetik külkereskedelmi tevékenységük tárgyát. Óvadék letétbe helyezése, engedélyhez való folyamodás és egyéb adminisztratív korlátozások teljesen megszűnnek. Természetesen a jövőben is lesznek olyan területek, pl. fegyverek, robbanóanyagok, mérgek, kábítószerek, stratégiai jelentőségű nyersanyagok stb., amelyek nem képezhetik szabad kereskedelem tárgyát. Hasonlóképpen alapvetően liberalizálják a külföldi vállalatok csehszlovák piacokon való működését. A külgazdaság felélénkítésének .egyik elengedhetetlen eszköze a csehszlovák korona belső konvertibilitása, amely január 1-től lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy ésszerű devizagazdálkodással hasznukat szolgáló külkereskedelmi kapcsolatokat létesítsenek. Nem biztos, hogy a külkereskedelmi minisztérium a jövőben is fennmarad, vagy pedig a gazdasági minisztérium veszi át területét. Mindenképpen vannak olyan feladatok, amelyt központi szinten kell elvégezni. Ilyen például az állam külgazdasági politikája elveinek meghatározása, a vámpolitika, az államközi kereskedelmi szerződések biztosítása, a gazdasági jellegű nemzetközi szervezetekkel való együttműködés, a nehezen behajtható kinnlevőségek (a harmadik világ országainak nyújtó hitelek) felszámolása, és nem utolsósorban a megfelelő információszolgáltatás, a jó helyzetismeret a külkereskedelmi tevékenység alapköve. Kis Eva Bár gyakran az egészséges kompromisszumos megoldást részesítem előnyben, most radikális vágást javaslok. Ha magyar identitásukban valóban annyira elnyomottaknak érzik magukat, akkor adnék önöknek hat hónapot - természetesen kétoldalú kormányközi megegyezést követően -, hogy nemzeti érzelmeiket kielégítve térjenek vissza oda, ahová a szívük húzza, vagyis Magyarországra. Természetesen ez fordítva is érvényes lepne. E határidőt követően itt már csak magyar származású szlovákok élnének. A gyerekek szlovák iskolába járnának és nem lenne problémájuk megértetni magukat. S ha magyarul akarnának tanulni, miért ne, de mint idegen nyelvet..." Fodorovának vannak további tanácsai is számunkra. Gyűlölet diktálta kirohanásait nem tartom arra méltónak, hogy nyomdafestéket pa-zároljunk rájuk, csupán az ismeretlen levélíróknak akartam tudomására hozni, hogy ha már valakitől tanácsot akarok elfogadni bármilyen vonatkozásban is, az nem az idézett újságíró lesz. Amennyiben előző válaszomból bárki is arra a következtetésre jutott volna, hogy a jelenlegi viszonyokat fenntartás nélkül dicsérem, akkor vagy én fejeztem ki magam rosszul, vagy félreértettek. Az elmúlt évtizedek folyamán némileg jobb sorsba került munkás, dolgozó előtt egyáltalán nem nyílnak rózsás távlatok. A rosszabb jövőt illetően közgazdászaink véleménye ugyan eltérő, de egyelőre jót egyikük se ígér, de a több rossz között is bizonyára akad kevésbé rossz. A múlt rendszer mindenáron egyenlőségre törekedve a kisebb képességűeknek adott nagyobb lehetőséget. Most a jó képességű vállalkozók mellett sok-sok ügyeskedő is megtalálja számítását. Egy társadalmi réteg .(akár képesség, akár ügyeskedés útján) bizonyára meggazdagszik. A munkás továbbra is a munkájából él, s örülhet, ha egyáltalán munkája lesz, A munkanélküliség akkor is rettenetes, ha a társadalom valamilyen formában törődik azokkal, akiknek munka nem jutott. Ám nagyon sok függ a rászorulókról való gondoskodás mértékétől. Ez pedig a társadalom lehetőségeitől. Csalóka ábránd lenne azt várnunk, hogy a most alakuló gazdasági - rendszerünk maradéktalanul megoldja a társadalmi problémákat. Ez a legfejlettebb tőkés társadalomnak se sikerült. De tudomásul kell vennünk, hogy a szocialista gazdasági rendszer csődbe jutott. Hogy a rendszer volt-e a rossz vagy a megvalósítás, erre majd a jövő adhat választ. Tény az, hogy zsákutcába vezetett, s most ebből keressük a kiutat. Egyetértek azzal a nézetükkel is, hogy „a mi munkásainkat nem lehet óvodás szinten kezelni. Már megvan a jól megalapozott saját véleményük... mindenről. Talán ez is az elmúlt negyvenkét év eredménye." A munkásság fejlettsége a kibontakozás egyik fontos előfeltétele. Egyrészt szaktudásuk, tapasztalatuk, gyakorlatuk előbbre viheti a termelést. Másreszt politikai érettségük, társadalmi erejük is kezesség arra, hogy nem kerülhet sor veszélyes jobbrafordulásra. A nyugati jóléti társadalmak is csak úgy jöhettek létre, hogy a vállalkozóknak, tőkéseknek saját érdekükben is olyan feltételek kialakítására kell törekedniük (ha ezt nem is teszik szívesen), hogy a dolgozók elégedetlensége ne válthasson ki nagyobb társadalmi megrázkódtatásokat okozó feszültségeket. Az új körülmények között fontos, hogy a bérért dolgozóknak legyenek erős érdekvédelmi szervezetei (pártok, szakszervezetek), amelyek az elégedetlenségből származó konfliktusok megelőzésével, létbiztonság megteremtésével végeredményben a munkaadók érdekeit is szolgálják. Ma még senki se állíthatja teljes biztonsággal, hogy a legmegfelelőbb utat választottuk. Ebben legjobb közgazdászaink sincsenek azonos véleményen. Ezt majd az elkövetkező évek mutatják meg. De valamilyen irányban indulnunk kell. A tétovázás, az egy helyben topogás további lemaradást okozna. ZSILKA LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1991. I. 2.