Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 3. szám, péntek

Péntek, 1991. január 4. Névnapjukon szeretettel köszöntjük: TITUSZ, LE ONA - DRAHOSLAV nevű kedves olvasóinka t • 1941-ben halt meg Henri Louis BERGSON Nobel-díjas francia idealista filozófus (szül . 1 859) . A NAP kel nyugszik a HOLD kel • nyugszik Kelet-Szlovákia 07.29 15.58 20.57 09.32 Közép-Szlovákia Nyugat-Szlovákia 07.36 07.42 16.05 16.11 21.04 09.39 21.10 09.45 A DUNA VÍZÁLLÁSA: Pozsony: 290, árad Medve: 240, árad Komárom: 245, árad Párkány: 200, árad IDŐJÁRÁS: Szlovákia-szerte felhős, borult idő, helyenként esö, a hegyekben havazás. Éjszakai hőmérséklet 4-0, nappal 3-7 fok. Déli irányú szél. Előrejelzés szombatra és vasárnapra: erős felhősödés, eső, a hegyekben havazás. Szombaton átmenetileg derült idő. Éjszakai hőmérséklet 5-1, a nap­pali 5-9, vasárnap 2-6 fok. A MAI LAPSZÁM kiadásvezetóje: KOMLÓSI LAJOS, külpolitikai szerkesztője: MALINÁK ISTVÁN, sportszerkesztője: TOMI VINCE, grafikai szerkesztője: RACSKÓ ZOLTÁN Közlemény VÁRJÁK A FÖLDMŰVESEKET ÉS FÖLDTULAJDONOSOKAT a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szervezésében 1991. ja­nuár 11-én este 18 órai kezdettel a dunaszerdahelyi kultúrközpontban a készülő földtörvény-javaslatokkal kapcsolatos összejövetelt tartanak, melyre a szervezők várnak minden földművest és földtulajdonost. A kormány által kidolgozott tör­vényjavaslatot Chalupová jogász is­merteti meg a jelenlevőkkel, a cseh képviselőcsoport által kidolgozott ja­vaslatot pedig Tyl mérnök. Építő vitafelszólalásával bárki hozzájárul­hat még a törvényjavaslatok módo­sításához és elősegítheti a lehető legjobb törvényjavaslat megszületé­sét. A vita keretében minden földtu­lajdonnal kapcsolatos témakör érint­hető. A részvétel ingyenes. A szervezők Mérgezett bonbon? Pozsonyban már régebben olyan hírek kaptak szárnyra, hogy kábítószer-kereskedők 10-12 éves gyerekeket kínálgatnak szí­nes cukorkával. Az ügyben a bel­ügyi szervek nyomozást folytat­tak, de egyelőre semmi jel nem utal á mérgezett bonbonok léte­zésére. A közbiztonsági szervek azonban ennek ellenére felhívják a szülőket, hogy figyelmeztessék gyerekeiket. Állítólag Ausztriában szintén feltűntek a „cukros bá­csik" kábítószert tartalmazó bon­bonnal ... A legfrissebb hírek szerint szil­veszter éjszakáján rágógumit kí­nálgattak valakik - hangulatjaví­tónak. (Pr) Ha más nyelven beszélek... Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel az ezre­dik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában azt ta­pasztaltam, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok - fölmondani egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorom­báskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kinos igazságot - könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehető­leg portugálul. (Kosztolányi, Pesti Hírlap, 1927. március 20.) A MULT NEM PÉLDATÁR , ,Aki a magyar politikai sajtó törté­netét meg fogja írni, annak a Pesti Hírlapnál hosszan kell időznie" - ol­vasható egy múlt századi munká­ban. Valóban. A sajtótörténeti féldol­gozások terjedelmes fejezetekben taglalják annak a lapnak a szerepét, mely 150 évvel ezelőtt megalapozta a modern értelemben vett magyar politikai újságírást és lapszerkesz­tést. Töredékes a kép, mely a lapról a köztudatban él. Az persze jól is­mert, hogy az indulása elválasztha­tatlan Kossuth Lajos nevétől. De azzal már csupán lexikonokba szo­rult adatként lehet találkozni, hogy a Pesti Hírlap hasábjain ő honosítot­ta meg a vezércikk műfaját. S az már alighanem nyelvészeti ínyenc­ségnek számít, hogy e lap révén és Kossuth cikkeinek jóvoltából vált közkeletűvé például a „közgazda­ság" szó. Valószínű, hogy a lapra és a Kos­suthra vonatkozó ismeretek terjesz­tésében pótolhatatlan szerepet tölt be Cseres Tibornak az Én, Kossuth Lajos című képzeletbeli önéletrajz­regénye. Megelevenedik benne an­nak a lapnak a reformkori, forrada­lomelőtti térhódítása, melyet nem sokkal megjelenése után újranyo­mással kellett közzétenni. Az olvasó némi eligazodást nyer a Kossuth és a Széchenyi közötti sajtóvita szinte áttekinthetetlen szövevényében. Van egy mozzanata a regénynek, mely okot adhat a fenti hivatkozá­sokra. Ez pedig a magát liberálisnak nevező magyar ellenzék nemzeti programjában rejlik. A szerző az utólagos tanulságlevonás erejével figyelmeztet a tévedésekre, a meg­értés hiányára. Ne feledjük: a lap komoly szerepet vállalt a magyar államnyelv törvénybe iktatásában. S a korabeli érvelés kísértetiesén emlékeztet a mai szlovák köztudat számos beidegződésére. Mintha a múlt túlságosan is ben­ne élne a mában. S nem mindegy, hogy ezt mennyire és miként tudato­sítjuk. Okulva, vagy csak mai törek­vésekhez érveket hajhászva. K. J. Boldog új évet, ÚJ SZÓ! Tudjuk, hogy az előttünk álló idő­szakban mindent várhatunk, csak boldogságot nem. Évtizedek óta tar­tó boldogtalanságunknak egy másik verziója köszöntött ránk. Boldogtalan az a sajtószerv, amelyik béklyóba szorítva létezett évtizedeken át. Boldogtalan az az olvasótábor, amelyik dühvel vegyes szánalommal szemlélte ezt a gúzs­bakötést. Boldogtalan az a lap, amely végre sikert ér el a színvona­las munkájával, de azok, akiknek szánja, nem bírják megfizetni. Bol­dogtalanok azok az olvasók, akiket évtizedeken át sablonos, értéktelen szellemi termékekkel tömtek. S most duplán boldogtalanok, mert amikor LSora reggel van Szurtos, f\ mocskos, ködös az idő. Az emberek morcosan ácsorognak a 100-as autóbusz végállomásán. A szóban forgó százas békésen pöfékel alig tizmétemyire, a gép­kocsivezető újságot olvas, ingujj­ban. Úgy látszik, a jármú jó meleg, nem úgy, mint a megálló. Gyűlnek az emberek, az arcok egyre morcosabbak. Imitt-amott már csípős megjegyzések is el­hangzanak a sofőr, a közlekedési vállalat címére. De van Isten, a jár­mú meglódul, s kinyílik az ajtó. Az emberek elhelyezkednek. A végál­lomáson általában még nincs tüle­kedés. Mindenki elégedetten bá­mul maga elé. Az a hölgy is, aki zsebkendőt tart a szája elé. Talán a foga fáj. Elindulunk. Ezzel egyidőben harsány női hanggal telik meg a le­vegő. ,,A drága jó édesanyádat, azt a ..." -de hadd ne folytassam tovább... A hölgy a jelek szerint jól nevelt, vagy csak gyáva, mert a megállók­Idill a 100-as buszon ban elcsendesedik, hogy aztán újult hangerővel csapjon bele. A busz berregését is túlharsogja. Az utasok két, sőt három táborra szakadnak. Egyesek vihognak, él­vezik a helyzetet, mások a nőnek adnak igazat, de sokan méltatlan­kodnak a viselkedésén. Legkevés­bé a zajos hölgy előtt ülő urat érdekli az ügy, pedig éppen az ő elálló fülét hasogatják leginkább az egyre erősödő decibelek. Már a sofőr fülét is eléri a tömény szidalom. Egyre gyakrabban néz a visszapillantó tükörbe és hátra. Majd az egyik megállóban fékre lép, hátramegy. - Mi az istennyila van itt? Ki üvölt? - áll meg a hölgy fölött. A kérdést nagy csend és kö­zöny fogadja. Néhányan személy­telenül és gyáván, mutogatnak a nőre. - Hallja-e - folytatja a buszso­főr -, ez nem kocsma. Részeg maga, vagy mi? Újabb csend, kuncogás. - Mi baja ennek? - fordul a nő előtt ülő férfihoz. - Semmi, a feleségem, ezt csi­nálja otthon is. PALÁGYI LAJOS Hol van a mi Petőfink? Ezerkilencszázkilenóvenegy janu­ár elsején jutott eszembe e kérdés. Nem lepne meg, ha valaki úgy értel­mezné, hogy magam is a kazánkirály pénzes szándékával keresem Petőfi Sándort. Persze dőreség lenne, hi­szen a több évig tartó huzavona után a/ Magyarországra szállított tetemről kiderült, hogy egy fiatal nő csontváza Egy tény: anélkül, hogy valójában okuk lenne rá, ezen a szilveszter­éjszakán dokumentálhatóan keve­seknek jutott eszébe a százhatvan­nyolc esztendeje született költő. Aligha segített hozzá az emléke­zéshez az óév és újév találkozásán milliókat szórakoztató televízió. Amit felfedeztem, az a TV 2 műsorába január elsején este beszorított Téli világ című Petőfi-vers, amit Szabó Gyula mondott el. Nem sok. Bár több a semminél, mégiscsak kevesebb an­nál, amit ugyanazon a napon az oszt­rák tévé sugárzott. Olyan ez az egész, mintha a magyar nemzet szé­gyenkezne mindazért, ami Petőfi kö­rűi az elmúlt három esztendőben megtörtént. Pedig aligha a nemzet szégyenkezik. Furcsa dolog az, hogy Petőfi lec­kéjét a mai osztrákok mondják fel. Lehet, hogy a magyarok iránti jóindu­latuk kimutatására használták? Vá­laszthattak-e méltóbb személyiséget történelmünkből? Talán ók azok, akik leginkább európaibb módon gondol­kodnak ebben a régióban a közös múltról, a bevallatlan dolgok bevallá­sának módozatairól? Pedig Petőfinek nem volt kerek jubileuma, az osztrák tévések mégsem sanditgattak a nap­tárra. Petőfi a mai közép-európai kocsmákban is a közös érdekek „szószólója" lehet, hacsak nem for­gatják ki valóságából verseinek egy történelmi korhoz kötődő nemzeti jel­legét - a világszabadság ellenében. Márpedig, ha az osztrákoknak nem bántó Petőfi ádáz Habsburg- és oszt­rákellenessége, akkor a magyar sza­badságharccal többnyire az osztrák uralkodóház oldalán szembeforduló Kárpát-medencebeli nemzeteknek se legyenek aggályaik. Legalábbis ez lenne a logikus. Csak hát ezen a föld­darabon legkevésbé a történelem lo­gikája működteti az emberek gondol­kodását. Helyette inkább az érzelmek és politikák irracionalizmusa hat, s nyomában egymás nemzeti kuiftirá­lís értékeinek megbecsülése is amo­lyan ,,Adós, fizess/" alapon történik. Bevallom és szégyenkezem miat­ta: fogalmam sincs (!), hogy a mai osztrák történetírás miként értékeli az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtását és az azt követő megtorlást. Azt azonban tudom, mert gyakran találkozom vele a bécsi tévé műsoraiban, hogy nincs nemzeti lelkiismeret-furdalásuk. Egészséges öntudattal, a történelem folyamának partra vetett szennyes tajtékait is vizsgálva elemzik közös múltunkat. Boldog persze akkor le­szek, ha Janko Kráľ születésnapján a magyar tévében egyetlen versét elmondja Sinkovits Imre vagy Szabó Gyula. Akkor már talán a szlovák tévé is megemlékezik Mária Hrúzová fiá­ról. Persze mindez egyelőre hiú áb­ránd, hiszen a Szabó Gyula által elmondott Téli világ című verset ,,/e­úsztató" kísérőzene valamilyen pál­más szentföldi vagy arab tájat,, úsz­tatott fel" a képernyőre Igaz, így a magamfajta csökött Petőfi-rajongók nem kérhetnék számon a téli puszta képeit. DUSZA ISTVÁN belekóstoltak az új, nagyszerű ízek­be, megvonják tőlük a falatot. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, az Új Szó színvonala nagyon sokat emelkedett. Igazság szerint megéri a magasabb árat. Másrészt a jámbor olvasó úgy képzeli, ha már olyan sok földi jóról le kell mondania, hagyják meg neki legalább a betű örömét. Az írott szó kárpótlást jelentene, vele elviselhetőbb lenne ez a komisz világ. De mit sopánkodom! Rugalmas­nak kell lenni! Átszövegezzük a régi jelmondatot: A demokráciában élni tudni kell! Két táborra oszlik a társa­dalom: élni tudókra és tűrésre ítél­tekre. Hogy ugyanazok lesznek a két oldalon, akik eddig voltak? Nem vesszük észre, nem fogjuk a sajtót olvasni. Az elsők között voltam, aki rend­szeres olvasója lett a lapnak, s az utolsók között leszek, aki megválik tőle. Addig is kívánjunk egymásnak - boldog új évet! , Győri Sarolta, Szepsi Tejtermékből is kevesebbet...? Az élelmiszerek árának liberalizá­ciója máris érezteti hatását. A Kelet­szlovákiai Tejüzem jelentése szerint Kassán az eddig megszokott 13 ezer kilogrammnyi hétvégi tejter­mék-rendelést 7600 kilogrammra csökkentették az üzletek vezetői, s még ebből is lényegesen keve­sebb fogyott el, mint korábban. En­nek ellenére a tejüzem nem kívánja csökkenteni árutermelését, mert re­méli, hogy a közeljövőben a fo­gyasztás az eddig megszokott szin­ten állapodik majd meg. (ČSTK) Szóvá tesszük Rendbontó fiatalok Családunk - ha az év más napja­in nem is - karácsonykor el szokott menni az éjféli misére. Bizony az embernek elszorul a szíve, amikor visszatérve otthonába bekapcsolja a televíziót, s látja, hány fiatal van a templomban, s odafigyelnek a pré­dikációra, tudnak viselkedni. Bezzeg Füleken! Egyes fiatalok éyek óta szándékosan összetévesz­tik az éjféli misét a szilveszteri disz­kóval. A templom előtt nevetgélnek, petárdákat robbantgatnak, ezzel akarják magukra terelni a figyelmet. Ezek a rendbontók már éjfél előtt egy órával ott gyülekeznek, s amikor megkezdődik a mise, akkor tetőzik a buli. Most is sokan kint rekedtünk a templom előtt, mert annyian vol­tak, hogy már nem fértünk be. Szinte ötpercenként összerándultunk a fül­siketítő durranástól, s az azt követő hahotázástól. Hol vannak ezeknek a kölyköknek a szüleik? Nem hiá­nyoznak még éjjel 1, 2 órakor sem? Mert a bulijuk még akkor is tartott. És hol a rendőrség? Igaz, egyszer elment arra a rendőrautó. Városunkban is élnek tisztessé­ges és rendes fiatalok, de van egy­kettő, aki magával ragad még egy­párat. De remélem, hogy egyszer megjön az eszük, s legközelebb már nyugodtan elmehetünk az éjféli mi­sére ... Kovács Mária, Fülek TISZTELT OLVASÓNK! Ne felejtse el január 15-ig beküldeni a Vasárnap karácsonyi rejtvényversenyének megfejtéseit. Ne késsé le az értékes l nyereményeket! Meghiúsult képrablás Hegymászótudását kamatoztatva ju­tott be az opočnói kastélyba K. Š. hronovi leikos, ahol eltulajdonított hat antik vallá­sos témájú 18. századi festményt, 340 ezer korona értékben. A gyors rendőri beavatkozásnak köszönhetően a tolvajt sikerült elfogni. Tavaly februárban K. S. hasonló bűncselekményt követett el, de akkor az elrabolt képeket sikerült Német­országban eladnia. Az így „megkeresett" pénzt magánvállalkozásra fordította. Az akkori 300 ezer koronát aligha tudja a jö­vőben szándéka szerint kamatoztatni. A nyomozást még nem zárták le. (č) - Valóban komolyan elhatá­roztad, hogy lemondasz az al­koholról? -Igen. Az első lépést már meg is tettem. Olyan zsebkést vettem, amelyen nincs dugó­húzó. Platzner Tibor kollázsa Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit és Miklósi Péter. Főmunkatársak: Dusza István és Tóth Mihály. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovičova 25,, 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4460 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 210/4454, sportrovat: 210/4433, 210/4434 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 923 08. Telefax: 505-29. Adminisztráció: 819 Q2 Bratislava, Martanovičova 25., telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovičova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090 t 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovičova 25., 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Előfizethető havonta, negyedévente és egész évre: valamint a Vasárnap önállóan is. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlače, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Index: 48097

Next

/
Oldalképek
Tartalom