Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám, kedd

1991. JANUÁR 29. . ÚJ SZÓM MOZAIK MÁSOK ÍRTÁK INTERJÚ A CSEHSZLOVÁK KORMÁNYFŐVEL CALFA-BESZED 1335-ben, az árumegállító joggal rendelkező' Bécs kikerülésére Károly Róbert magyar, Kázmér lengyel és János cseh király találkozott Visegrádon. Antall József magyar miniszterelnök néhány hónapja szintén e két ország kormányfőjét invitálta meg ugyanide a jövőbeni gazdasági-politikai együttműködés elveinek kialakítására. Az egyik meghívottat, Marian Calfa csehszlovák szövetségi miniszterelnököt az alábbi interjúban többek között a kétoldalú gazdasági kapcsolatokról, a bó'si vízerőmű sorsáról kérdeztük — írja az általunk kivonatosan közölt interjú elején a szerző'. HVQ: Tavaly év végi sajtóértekezletén említette, hogy várhatóan még januárban Budapestre látogat. Ön szerint milyen kérdésekról kell feltétlenül tárgyalnia? M.Č.: Ezt még nem pontosítottuk. Antall úrral eredetileg decemberben kellett volna találkoznunk. Ez nem sikerült mert Antall úr is el volt foglalva, és egyáltalán, december lévén, sok munkánk volt. Abban maradtunk, hogy jó volna valamikor a közeljövőben, akár januárban is találkozni. Persze ez még pem biztos. Antall úr egyébként, amikor Párizsban találkoztunk, hármas találkozót is javasolt, mégpedig Visegrádon, csehszlovák, lengyel, magyar részvétellel. Az első problémakör, amelyet meg akarunk oldani, mindenkeppen a gazdasági kérdéseket érinti. A második kétségtelenül a Pentagonale, általában Kozép-Európa együttműködésének kérdése. A harmadik kérdéskör kifejezetten a kétoldalú kapcsolatok kérdése, de nemcsak gazdasági téren, hanem más területeken is, például a kultúrában, oktatásban, hiszen nálunk nagyszámú magyar kisebbség él, elsősorban Szlovákiában. Bó's-Nagymaros ügyében is vannak nyitott kérdések HVG: A két ország kapcsolatát beárnyékolja a bó'si vízlépcső'. A szövetségi kormány azzal, hogy Mečiart bízta meg a tárgyalások vezetésével, úgy tö'nik, engedett a szlovák kormány nyomásának. Mi a garancia arra, hogy nem a szlovák, hanem a szövetségi érdekeket fogja képviselni? M.C.: A szövetségi kormány valóban a szlovák kormány kérésének tett eleget, amikor Mečiart bízta meg a tárgyalások vezetésével. Mečiar úr azonban e minőségében az egész ország képviseletében lép fel, nem pedig mint Szlovákia képviselője. Hogy mi a garancia? Felkértük őt, hogy terjessze elő a tárgyalás részletes irányvonalát, ami alapján tárgyalni fog Magyarországgal. Ezt a szövetségi kormány előbb jóváhagyja. Neki is be kell tartania ezt az irányvonalat, és ennek alapján kell tárgyalnia HVG: Január 1-jétól Magyarország és Csehszlovákia a dollárelszámolásra tért át, bár megtartotta a forint—korona kölcsönös jegyzését. Vannak olyan vélemények, hogy a dollárelszámolás miatt jelentősen visszaesik majd a két ország kereskedelme és általában a volt szocialista országok kapcsolata. M.C.: Magyarország az egyetlen ország, amellyel megmaradt a nemzeti valutában való elszámolás. Magyarországnak sajátos helyzete van kereskedelmünkben, véleményem szerint perspektivikusabb, mint a többi országé. A kereskedelemben — véleményem szerint — nem okoz semmiféle gondot, hogy nem rubelben, hanem dollárban számolunk el, miután az árucsere a kölcsönös érdeklődésen alapul. Nincsenek kétségeim afelől, hogy közöttünk korrekt kereskedelmi kapcsolatok lesznek, és A BARNASZÉN MÉG MARAD A barnaszén Csehszlovákia energiaszükségletének egyharmadát fedezi, tehát a jelentősége vitathatatlan. A kevésbé informált emberek részéről azonban állandóan növekszik a nyomás kitermelésének gyorsított csökkentésére, és a nyilvánosság ellenzi ennek az energiahordozónak a hasznosítását. Ez a nyomás abból a hibás elképzelésből fakad, hogy lehetőségünk van a barnaszenet magasabb fűtőértékű, s égetéskor a környezetet kevésbé szennyező energiahordozókkal, például importált olajjal, földgázzal helyettesíteni, Akik csak a környezeti károkra figyelnek, kevésbé veszik észre azokat a műszaki lehetőségeket, amelyekkel a negatív hatások jelentősen csökkenthetők. Ez a külszíni fejtés által tönkretett vidék rekultiválását is érinti. Nézetem szerint pontosítani kellene a sajtóban a barnaszénről és annak kitermeléséről megjelenő információkat. 1945-től 1989-ig Csehszlovákia 1,1 milliárd tonna kő- és 2,99 milliárd tonna barnaszenet jövesztett. 1988-ban a világ kőszéntermelése 3,5 milliárd tonna volt, amelynek a mai 26 millió tonnás termelésünk 0,73 százalékát tette ki. Ezzel a kőszén báinyászatában atizenkettedik helyet foglaltuk el a világban. Az egy főre eső barnaszén termelésében az elmúlt évig az NDK tartotta az elsó' helyet, amely primér energiájának hetven százalékát barnaszén égetésével termelte. Csehszlovákiában ez az arány csak 50 százalékos volt. A további fejlődést bizonyára az jellemzi majd, hogy a korábbi NDK területén csökkent a barnaszén termelése, mivel a volt NSZK túlméretezett energiarendszerére rákapcsolódik a keleti országrész. így a német energeremélem, hogy vállalataink is normálisan fognak kereskedni. HVG: A két gazdaság is eltér egymástól... M.Č.: Csehszlovákia ipari szerkezete eltér Magyarországétól. A lakosság szakmai összetétele is más, de más a területi megosztottsága is. Más Magyarország ipara is, s jelentősebb mértékben agrárország, mint Csehszlovákia. Nekünk hatalmas iparunk van, még a Monarchia idejéből, de említhetném Szlovákia új iparosítását is. Nekünk több problémánk van, Magyarországon már tulajdonképpen húsz évvel ezelőtt megkezdődött a reform, mi pedig most kezdtük. Magyarország kicsit előbbre tart a politikai fejlődésben is. Mi viszont gyorsabban, határozottabban tettük a lépéseket, és hát az eredmények néha gyorsabban következnek be, bár olykor a hatásuk is sokkolóbb. Néha napról napra történik valami. Láthatták ezt most is, az új évben, az élelmiszeráraknál. Nálunk a mezőgazdaságban döntó' többséget alkot a szövetkezet ahol a föld magántulajdonban van. Nagyon sokat vitatkoznak az utóbbi időben arról, hogyan kellene fejleszteni a mezőgazdaságot. Sokan azt vallják, hogy éljen tovább a szövetkezeti forma, ugyanakkor egyenlő feltételeket kell teremteni azok számára is, akik magánemberként akarnak gazdálkodni. HVG: Manapság a csehszlovák állampolgárok szabadon utazhatnak, s a külföldiek is korlátozás nélkül léphetnek be az országba. Mikor jutnak el odáig, hogy az áruk Is szabadon léphetik át a határokat? Mikor szüntetik meg a szigorú vámszabályokat? M.Č.: Minden országnak vannak vámelőírásai, így Csehszlovákiának is. A vámelőírások arra szolgálnak, hogy megvédjék az ország belső piacát és egyúttal védjék az embereket. A kérdésre csak akkor fogok tudni válaszolni, amikor majd nem kell félnünk attól, hogy tömegesen felvásárolnak mindent mint most, ami rendkívül nagy károkat okoz számunkra. Forró Evelyn /Prága Heti Világgazdaság, 1991/3 tikai ipar a jövőben mindenféle energiahordozó kihasználására támaszkodni fog majd. A mi termelésünk a tavalyival öszszehasonlítva jelentősen csökken rnajd 1991-ben, mivel az elmúlt évben a bányavidék eladási nehézségekkel küszködött. Csak az őszi hónapok sorén kezdték felvásárolni a szenet. Ennek egyik oka az volt, hogy elterjedtek a hírek a barnaszénnek más energiaforrásokkalvaló helyettesítéséről, másrészt viszont közrejátszott a bank hibás hitelpolitikája is, amely a szénlerakatok készleteire 13 százalékos kamatot határozott meg az eddigi két százalékossal szemben. A jelenlegi fűtőanyaghiány tehát jó példája annak, hogy a hibásan alkalmazott gazdasági eszközök legalább annyira veszélyesek, mint az ügyetlenül kihasznált műszaki lehetőségek. Josef Hojdar, Észak-csehországi Barnaszén Bányák Československý Profit, 1991/2 KINCSES ELOD: MAROSVÁSÁRHELY FEKETE MÁRCIUSA - 5. Február 2-án vagy 3-án az irodámban tartózkodott Horváth Szabolcs, a Bolyai igazgatója is, amikor Gábor Valér mérnök megyei polgármester behozta a Bolyai Líceum román tanári karának küldöttségét, amelyet Mátéi Vasile aligazgató vezetett. Ez a küldöttség előadta, hogy a megyei főtanfelügyelőtől, Ciurca úrtól' jönnek, akivel egyeztették mondanivalójukat. Az a tervük, hogy a jövőben külön román líceumként az almérnöki intézet épületében működnek. Ezt az épületet szeretnék megkapni, ahol 13 osztályterem délelőtt üres, mert az almérnökin esti oktatás folyik. Arra kértek, közöljem javaslatukat . Mihail Sora tanügyminiszter úrral, aki beleegyezését telexen tudassa a tanfelügyelőséggel. Én csak közvetítettem a tanári kar küldöttségének javaslatát és a miniszter úr kérdéseit, tehát az egész ügyben csak postás szerepem volt. A kért telex megérkezett, de óriási román tüntetéssorozatot váKoti ki. A február 9-i tüntetést teljességében bemutatta a marosvásárhelyi Transsylvania tv, egy részletét még a Panoráma is levetítette. A videofelvételeken jól látszik, hogy Radu Ceontea és Pop Dumitru (a Vatra parlamenti frakcióvezetője), a két „bolyais" milyen elszántan hadakozik a három tanügyminiszter-helyettessel. A február 9-i megbeszélések után az a döntés született, hogy a Bolyai szeptember elsejével lesz magyar iskola. O temporal Egyébként miután Hans Otto Stamp tanügyminiszterhelyettes fejdvasta ezt a döntést, Júdea loan viürás ezredes megnyugtatta a hallgatóságot, ne aggódjanak, Bolyai ősztől úgysem lesz magyar iskola! Neki lett igaza, nem a három miniszterhelyettesnek. Február 10-e volt a csodálatos, gyertyás-könyves, békés magyar tüntetés napja. A lenyűgöző megmozduláson becslések szerint több mint százezer ember vett részt. Méltósággal, némán tüntetve „édes anyanyelvünkért". Sütő András négyszer beszélt a sportpalota előtt álló sokadalomhoz. Négy váltás ember hallgatta végig Sütő András beszédét és imádkozott Köllő Gábor katolikus pap vezetése mellett. Sütő harmadik beszédének egy passzusát felidézem: Testvéreim, honfitársaim! Némán vonultunk fel százezernyien, ám ez a némaság mindennél messzehangzóbb volt! A tüntetés olyan kifogástalanul, békésen zajlott le, hogy a rendőrség, sőt Júdea ezredes, a marosvásárhelyi NEIT elnöke is példásnak minősítette, és a helyi sajtóban megköszönte. Ezután a békés tüntetés után a magyarság — látva, hogy a Bolyai iskola ügye holtpontra jutott — várakozó álláspontra helyezkedett. Az állandóan uszító cikkeket közlő helyi és központi sajtónak azonban újabb muníció kellett, a régi „bűnösök" felemlegetését nem tartották elegendőnek. 1990 március/ Március első napjaiban Avram láncú marosvásárhelyi lovasszobrára rápingálták azt a szöveget, hogy „LE VED". A Cuvintul Liber vehemens til— takozó-úsz'rtó cikket szentelt az eseménynek. Tudtam, azt nem szabad szó nélkül hagyni! Boros Zoltán (a bukaresti tv magyar adásának vezetője) lakásán vettük fel azt az interjút, amelyben elmagyaráztam, hogy az az ember, aki azt írta, hogy „LE VED" („VEDD LE" helyett), az nem ismerte a magyar szórendet és magyar helyesírást, szóval nem tudott rendesen magyarul. Jóllehet interjúm román felirattal hangzott el, és érveimmel egyszerűen nem lehetett vitába szállni, a bukaresti Adevarul, mintha mi se történt volna, leközölte G. Giurgiu cikkét, Azt állította, hogy a magyarok mocskolták meg a „havasok királyának" szobrát. Mondanom sem kell, válaszcikkemet nem hozta le az Adevarul. (A szerző által szerkesztett részlet a Püski Kiadónál megjelent, azonos című kötetből. A folytatást lapunk csütörtöki számában közöljük.) A VADÁLLOMÁNY VÉDELMÉRŐL A vadászatról szőlő törvény novellizálása előtt A társadalmi változások a vadászatot is érintik, s így gyakran felvetődik a kérdés: mi is lesz a vadásztársadalmunkkal? Tény, hogy az eleddig érvényben lévő 23/162 sz. törvény a vadászat fejlesztése jelenlegi szükségleteinek s az új szemléletmódnak már nem felel meg. A Szlovákiai Vadászszövetség rendkívüli kongresszusa 1990. április 28-án egyértelműen kinyilvánította, hogy a szövetség a következő időszakban meg akarja akadályozni a vadászat kommercializálását, s továbbra is meg akarja őrizni népi jellegét. Mindent meg akar tenni azért, hogy a vadászat jogának gyakorlása ne kötődjön a föld tulajdonjogához, s így továbbra is lehetővé váljon a lakosság széles rétegei számára. A kongresszus azt is kinyilvánította: a szövetség minden erejével arra törekszik, hogy a vadállományt az alkotmány nemzeti vagyonnak nyilvánítsa. A vadászokat nemcsak az állatok becsülése, hanem a jövő nemzedékek iránti felelősségérzet is erre vezeti. Az erdőkhöz, a földekhez, a tavakhoz, a folyókhoz elengedhetetlenül hozzátartozik a bennük lüktető élet is. Ahogy mindezt mi örököltük az elődeinktől, meg akarjuk őrizni unokáink számára is. Szeretnénk, ha kései utódaink is olyan tisztelettel emlékeznének ránk, mint ahogy mi tiszteljük elődeinket. A vadászat jelenlegi jogi szabályozása valóban az emberek széles körének lehetővé teszi a vadászat tokért befolyt nyereség összegét, s ezeket a jeíenlegi gazdasági helyzetben senki sem tudná elviselni. A vadászok közhasznú társadalmi munkában sok száz órát dolgoztak le körzetük gyarapítása érdekében. Ezt legjobban a Szlovákiai Vadászszövetség pozsony-vidéki rendkívüli járási konferenciájának egyik küldötte fogalmazta meg, aki a következőket mondta: „...mi, vadászok, hulladékvasat gyűjtünk, vízvezetékcsatornákat ásunk a falukon keresztül, társadalmi munkát végzünk a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban, segítkezünk a községekben az építkezéseken, hogy az így szerzett pénzt a vadászat fejlesztésére fordíthassuk. Mi, vadászok tulajdonképpen felfegyverzett munkások vagyunk..." Az előbbiekből nyilvánvaló, hogy a jövő' időszakban éppen a vadászszervezetek pótolhatatlanok a természet oszthatatlan részét képező vadállomány védelménél, szaporításánál, nemesítésénél, megőrzésénél. Ha a vadászszervezeteket megszüntetnék, s bekövetkezne a vadászat kommercializálása, nagyon gyorsan kipusztulna az állatállomány, s előbb vagy utóbb az eredeti állapothoz lennénk kénytelenek visszatérni. Ezért az új jogi szabályozásnak a vadászatot nem volna szabad a mezőgazdasági és az erdőgazdasági termelés egyik ágazatának tekintenie, hanem olyan tevékenységnek, amelynek a vadállomány, a természet elválaszthatatlan jogának gyakorlását. Ez annak köszönhető, hogy ez a jog nem kőtó'dött a föld tulajdonjogához, illetve, mezőgazdasági használatához. Az is igaz, hogy az élet más területeihez hasonlóan, itt is torzulásokra került sor, amelyek a hatalomból származó előnyök gyakorlásában nyilvánultak meg a többi vadász becsületes munkájának rovására. E tényeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül, bár inkább kivételt, mint szabályt képeznek. A szabályozás alapja a vadászatról szóló új törvényben is legyen az, hogy a mezőgazdasági területek tulajdonosai, illetve haszonélvezői a vadászati jog gyakorlását térítés ellenében átruházzák a vadásztársaságokra vagy az erdőgazdaság más állami szervezeteire. Ennek az állapotnak a megtartása több indokkal is magyarázható. Az egyik az a tény, hogy a vadászoknak különleges képzettséget kell elérniük, amelyet hosszabb távú tanfolyamon szerezhetnek meg, s képességüket a vadászati jog gyakorlására többtagú bizottság előtti vizsgán kell bizonyítaniuk. Ez a biztosítéka az állatok védelme, tenyésztése, nemesítése és vadászata iránti szakértői hozzáállásnak, amely különösen napjainkban időszerű a veszélyeztetett állatfajták védelme és tenyésztése esetében. Aki nem tudja ^bizonyítani képességét a vadászati jog gyakorlására, annak hozzáállása nem jelent biztosítékot az állatok megőrzésére a következő nemzedékek számára. Több vadászkprzetben nagy erőfeszítést tesznek a vadászok azért, hogy ott az állatok megmaradjanak. Az egyes állatfajták (pl. a nyulak, a fácánok, a foglyok, de a túzok, a süketfajd és a fajdkakas stb.) védelmére és nemesítésére fordított kiadások magasan túllépik az elejtett állarésze, tehát feladata a nemzeti vagyon védelme és gyarapítása. A vadászati jog gyakorlásának eddigi szabályozása nem nyújt elegendő biztosítékot az állatállomány és életkörnyezete védelmére. A monokultúrákat termelő nagy területű gazdálkodás nemcsak az állatok számára káros, de a legújabb kutatások szerint a mezőgazdasági hozamra is negatív hatással van. Ugyanez vonatkozik a „talaj vegyi gondozására" is. Ha a szabadban élő állatok elpusztulnak az ilyen területeken termett és fogyasztott zöldségtó'l vagy takarmánytól, milyen reménye van a túlélésre az * embernek, aki ugyanezeket a termékeket fogyasztja? E problémák megoldását a jelenlegi vadásztörvény inkább kerüli, a vadászoknak nincs mire támaszkodniuk a saját érdekük, s egyben a társadalmi érdekek védelmében. Az új jogi szabályozásnak meg kellene oldania számos olyan problémát, amelyek kedvezőtlenül hatnak az állatok és életkörnyezetük védelmére. * Az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium létrehozott egy bizottságot az új vadásztörvény előkészítésére. Ebbe a bizottságba a Szlovákiai Vadászszövetség Központi Bizottságának képviselőit is meghívták. Vadászaink tanácsaikkal és tapasztalataikkal segítik a vadászat új jogi szabályzatának megalkotását, ezért örömmel vennék, ha a törvény javaslatát a széles vadásztársadalom elé tárnák elbírálásra. Ha azt akarjuk, hogy a törvényt tiszteljék és betartsák azok, akiket iilet, akkor annak az ő szükségleteiket és érdekeiket kell kifejeznie. JUDr. ĽUDOVÍT LETOŠŤÁK docens, kandidátus Kontár Gyula felvétele