Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám, szerda

Politika, gazdaság, jövőnk Messze hangzót kiáltott a minap Jiŕí Dienstbier. A Lidové noviny december 29-ei számában megjelent írása azokra az államférfiúhoz méltó publicisztikai teljesítményeire emlékeztet, amelyekkel húsz egynéhány esztendeje a Reportér hasábjain örvendeztetett meg bennünket. írása lényegében a csehszlovákiai politika és gazdasá­gunk jelenlegi viszonyát elemzi. Nevek említése nélkül, de azért minden figyelmes újságolvasó számára érthetően társadalmunk to­vábbhaladásának legkényesebb kérdéseivel foglalkozik; és voltakép­pen azokat a jelenségeket tűzi tollhegyre, amelyek Václav Klaus pénzügyminiszter és Polgári Fórum-elnök körül zajlanak. Dienstbier ma még csak figyelmeztet. Arra hívja fel a figyelmet, amit az ország lakosságának zöme így fogalmaz meg: Anyagilag vajon kibírjuk a sokkterápiát? Arról van szó, amit ebbe a kérdésbe lehet belesüríteni: Miért nincs Václav Klausnak szociális érzéke? Külügyminiszterünk a Polgári Fórum egyik reprezentánsaként nyilván jól látja a mozgalomban végbemenő folyamatokat, és valószí­nűleg nem azt kifogásolja, hogy a pénzügyminiszter radikális gazda­sági reformot kíván megvalósítani, hanem azt, hogy a Klaus-koncep­cióban miként alakul a politika és a gazdaság viszonya. Nem árulok itt el titkot, ha leszögezem, hogy amióta a Polgári Fórum elnökévé választották Václav Klaust, sokakban felmerült a kérdés: nem haladunk egy újabb diktatúra felé? A mozgalom olomouci munkaértekezlete ugyanis úgy döntött, hogy csak egyéni tagsága lehet a szervezetnek. Magyarán szólva ez azt jelentheti, hogy az ország legerősebb politikai tömörülésében a jövő­ben nem lesz megengedhető a szervezett frakciózás. Ugyanúgy, ahogy az a marxista-leninista pártokban sem volt megengedhető. Még magyarábban: fennáll a veszélye annak, hogy valami olyat akarnak Václav Klaus elnökségével a számos politikai áramlatot magában foglaló mozgalomban érvényre juttatni, amit a pártállam idején demokratikus centralizmusnak neveztünk. Anélkül, hogy elhamarkodottan bármilyen erőszakolt párhuzamot vonnánk az elmúlt 40 esztendő jelenségei és a pénzügyminiszter körül zajló jelenségek között, mutassunk rá a marxista-leninista pártok működésének egyik jellemző vonására. A pártállamokban Pekingtől Berlinig és Budapesttől Tiranáig az a hivatalos szemlélet uralkodott, amely a politikának a gazdasággal szembeni prioritásában fejeződött ki. Óhatatlanul felmerül a kérdés: a politikának nem ugyanilyen értelmezésére törekszik-e Václav Klaus is? Különösen nyugtalanítja Jiŕí Dienstbiert a Klaus-tábor néhány megnyilvánulása. Kimondottan irritálja az a mostanában eléggé elterjedt és erőteljesen ható tétel, amely szerint ,,az entellektüelek túlságosan hajlanak a baloldaliságra", illetve ,,a nagyüzemi munká­sok könnyen a szociális demagógia hatása alá kerülnek". Lehet, hogy a pénzügyminiszter egyszerűen csak túlságosan a nevével fémjelzett gazdasági koncepció hatása alá került, és politikailag nincs különösebb jelentősége annak, hogy elképzelései megvalósításával párhuzamosan a Polgári Fórumot is saját képére kívánja formálni. Vajha így lenne. Jirí Dienstbier azonban valószínűleg nem véletlenül írta meg helyzetelemző cikkét, és nem ok nélkül utal arra, hogy különböző múltú személyiségek vannak az OF vezérkarában. Igaz, finoman, de rámutat, hogy miközben egyesek közülük az üldöztetést és a börtönt is vállalták, mások beilleszkedtek a konszolidátorok struktúrájába. Van, aki ezt egyszerű megállapításnak veszi, de van, aki célzatos figyelmeztetésnek tekinti. Januárban országos közgyűlést tart a Polgári Fórum. Reméljük, e tanácskozáson megalapozatlannak bizonyulnak Jirí Dienstbier aggodalmai, és feleslegesnek sokunk félelme. TÓTH MIHÁLY Mire számíthatnak vállalataink? SZÖVETSÉGI PÉNZÜGYMINISZTÉRIUMI TÁJÉKOZTATÓ A GAZDASÁGI FELTÉTELEKRŐL ÚJ SZÚ 3 1991. I. 2. tudjunk szembenézni az új felada­tokkal? Először is - és az elmúlt évtizedek frázisai után ne tűnjön ez hihetetlen­nek - békét. Belső, lelki békét és a külső béke minden szükséges faj­táját. Békét a munkában, a viszo­nyokban, az irányulásokban, az ügykezelésben, békét a régióban és az egész világon. Legyen vége a hisztériáknak, az őrültségeknek, az erőszaknak. Azután: tanuljunk meg végre és gyakoroljuk az ésszerű munkameg­osztást, egyszóval végezze min­denki a maga dolgát. Az író írjon, a kultúra munkása a kultúrával tö­rődjön, a politikus politizáljon, az értelmiségi, a mezőgazdász és a munkás is elsősorban a maga dolgával törődjön. Próbálkozzunk meg a professzionalitás* legalább mi­nimálisan szükséges szintjének elé­résével, csak így lehet esélyünk az elkövetkezendőkben. És próbáljunk meg minőségi munkát kiadni a ke­zünkből. Búzát - az új, megrázkódtatások­tól várhatólag terhes évben nagyon fontos kívánság. A változó gazdasá­gi viszonyok közt az időben mozdu­ló, a maga helyét megtaláló, vállal­kozó szellemű polgár lesz előnyben. Próbáljuk meg hát kamatoztatni azt a helyzeti előnyünket, hogy a ma­gyarországi tömegkommunikációs eszközök segítségével már hosz­szabb ideje elméleti előkészítést kaphattunk (személyes kapcsola­taink révén talán gyakorlatit is) a vál­lakózások mikéntjéről. S nehogy a magyartalanság vádja érhessen: természetesen jó bort is kívánok a búza mellé. Önbecsülést. Nagy szükségünk van rá, s esetleges hiányát igazán néhéz lenne magyaráznunk. Mind­annyian bévül érezzük saját érté­keinket, ez legyen az alap, amire építünk. Az ember gerince, tartása, lelki gazdagsága az a legmagasabb érték, amely minden körülmények között megtartja őt. Mások esetle­ges gátlásai, vádaskodásai ebben ne zavarjanak meg. Csak akkor vál­hatunk az ország, a magyar nemzet és Európa teljes jogú és egyenrangú polgáraivá, ha lelkünkben már an­nak érezzük magunkat. Nem több­nek másoknál, de nem is keve­sebbnek. r_ ügyben politikai mozgal­LlZ. mainkhoz, képviselőink­hez is forduljunk. Az 1991-es esz­tendő stratégiai-politikai terveiben konszenzusra kell jutniuk. Ezek pe­dig: a Kassai Kormányprogram 8. cikkelye és belőle adódó diszkrimi­natív törvények érvényességének megszüntetése és egy átfogó ki­sebbségi törvény kezdeményezése. Legyünk bátrak gyarapodni az új évben. CSÁKY PÁL A Szövetségi Pénzügyminisztérium december 28-án hozta nyilvá­nosságra II. számú tájékoztatóját, melyben a vállalatokat az új év gazdasági feltételeivel ismerteti meg. Hasonló jellegű tájékoztatót adott közre a múlt év októberének derekán is, s most az akkori előzetes információkat részletezi és 'pontosítja. Az alábbiakban a II. számú tájékoztató főbb részeit ismertetjük. Pénzügyi politika 1. Pénzügyi politikánk célja 1991-ben Az új évben a gazdasági növeke­désnek mintegy 5 százalékos csök­kenésével számolunk, a kedvezőt­len körülmények következtében azonban ez a csökkenés nagyobb mértékű is lehet. A szerkezeti válto­zások miatt várhatóan 4-5 százalé­kos lesz a munkanélküliség, az árak mintegy 30 százalékkal nőnek. Ah­hoz, hogy ne legyen nagyobb az infláció mértéke, az állami költség­vetés szerint kell gazdálkodni, to­vábbá hatékony hitelgazdálkodásra és bérszabályozásra, illetve a meg­takarítások eredményes aktivizálá­sára van szükség. Az árszintmozgas nem lesz egyenlete?. Az első három hónapban gyorsabb árnövekedéssel számolunk, a kereslet csökkenése következtében azonban az árnöve­kedés legalább 5-10 százalékra csökken. A kereskedelmi, illetve fizetési mérleget döntő mértékben a kőolaj­ár alakulása határozza majd meg, s természetesen az is, hogy a cseh­szlovák termékek milyen ütemben képesek alkalmazkodni a világszín­vonalhoz. A fizetési mérleg 2,5 milli­árd dolláros hiányával számolunk, és ezt külföldi hitelekből fedezzük. Ezen kívül meg kell szilárdítani devi­zatartalékainkat, mivel ez a korona belső átválthatóságának a feltétele. 2. Adók és befizetések 1991-ben csökkennek az állami költségvetésbe irányuló nyereség­befizetési díjtételek. Az egyes törvé­nyekben felsorolt adótételek lesznek hatályban, a cégjegyzékben szerep­lő valamennyi gazdálkodó objektum részére azonban - tekintet nélkül a tulajdonformára - az általános adótétel 55 százalékos lesz, beleért­ve a bankokat és a biztositókat is A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum szervezetei számára az 50 százalékos nyereségadó marad hatályban. A külföldi vagyonrésze­sedésű vállalatok 40 százalékos adótétellel számolhatnak. 1991-ben nem változik a bértö­megadó, ez az 50 százalékos szin­ten marad. Továbbra is hatályban maradnak a szolgáltatásokkal kap­csolatos, illetve a csökkent munka­képességű állampolgárok foglalkoz­tatásával kapcsolatos adókedvez­mények. Adókedvezményben ré­szesülhetnek az újonnan létrejövő gazdálkodó szervezetek, persze csak két évre, miközben nem szá­molunk az adókötelezettség alóli fel­mentéssel azon új szubjektumok esetében, melyek a jelenlegi állami vállalatok feloszlása révén jönnek létre, s amelyeket privatizálják és nem tüntetik fel a cégjegyzékben, a lakossági jövedelemadó szerint fizetők közé sorolják. Adókedvez­ménnyel elsősorban a kezdő vállal­kozók számolhatnak. Január 1-jei hatállyal jelentősen egyszerűsödött a forgalmi adó, és­pedig azáltal, hogy négy alap-adóté­telsávot határoztak meg, és néhány fogyasztási cikk (a benzin, az alko­hol, a dohányáru, a gépkocsi stb.) esetében meghagyták a magasabb adótételeket. 3. Támogatások Az 1991-es évi nem beruházási jellegű támogatások tavalyhoz ké­pest körülbelül 15 százalékkal csök­kennek. Lényegében minden olyan támogatást megszüntetnek, ame­lyek révén javították az egyes gaz­dálkodó szervezetek eredményeit, a fémjövesztés és a konverzió korlá­tozott támogatásának kivételével: A köztársasági költségvetések tar­talmazzák egyes ökológiai akciók anyagi fedezését. A beruházási tá­mogatásokat az egyes vállalatok konkrét akciókra kapják meg a köz­lekedésben, a víz- és erdőgazdálko­dásban, a többi ágazatban csupán ökológiai beruházásokat támogat a költségvetés. 4. Pénzügyi politika Ennek célja, hogy 1991 -ben meg­őrizzük a pénztömeg-növekedés, az árszintváltozások, a termelés felté­telezett csökkenése és a fizetési mérleg közötti összhangot, s ezt elsősorban megfelelő hitel- és ka­matpolitikával akarjuk elérni. A ka­matpolitika támogatja a letétek kép­zését és erősíti a hitelek hatékony elhelyezését. Az állami bank leszá­mítolási kamatai 10 százalékra nő­nek, s a szükség esetén az év során módosítják ezeket, 1991-ben a hitel­kamatok 50-70 százalékos növeke­désével számolunk. 5. Töke- és pénzpiac Február 1-jével lép hatályba a köl­csönkötvényekről szóló törvény, amely valamennyi kötvény esetében pontosítja a törlesztési, engedélye­zési stb. feltételeket. A tőkepiac fejlesztésének fontos feltétele az értékpapír-kereskede­lem lehetőségének megteremtése. Az ideiglenes értékpapír-piacot az első negyedévtől a Csehszlovák Ál­lami Bank szervezi, együttműködve a Szövetségi Pénzügyminisztérium­mal, a bankokkal és a takarékpénz­tárakkal. Folyamatban van az értékpapír­tőzsdéről szóló törvény előkészíté­se. A szóban forgó tőzsdék kialaku­lásával a privatizáció folyamatával párhuzamosan már az idén számo­lunk. . . , A tájékoztató további három feje­zete részletesen tárgyalja a vállala­tok pénzügyi gazdálkodásának feltételeit. Lényeges változásnak számít az állami vállalatok vonatko­zásában, hogy számos alap meg­szűnik, s kötelező csupán a tartalék­alap létrehozása lesz. Az állami vál­lalatok felszámolásáig, részvénytár­saságokká alakulásáig, illetve más vállalkozási formában történő gaz­dálkodásának megteremtéséig a kormányrendelet alapján még megmarad a kulturális és szociális szükségleti alap képzése is. Fontos változásokat eszközölnek az álló­eszköz-leírásokban (az így keletke­ző pénzeszközök a vállalaton belül bármilyen célra felhasználhatók, a vállalatoknak csupán az adó befi­zetése és a helyes könyvvitel lesz a kötelessége). A vállalatok fizetésképtelenség esetén nem számolhatnak azzal, hogy adósságaikat az állami költ­ségvetésből megtéríti az állam Az év kezdetén törvényt bocsátanak ki a csődbe jutó vállalatok további sor­sának intézésével kapcsolatban is A dokumentum harmadik fejezte až árliberalizációról, illetve az árak szabályozásáról szól (erről az aláb­bi anyagban szólunk részleteseb­ben), a negyedik fejezete a külke­reskedelmi kapcsolatokról, illetve a korona belső átválthatóságának szerepéről szól, és részletezi a kül­földi tőke csehszlovák vállalatokba történő belépését is Ennek lényege többek között, hogy csehszlovák szervezet -külföldi vagyonrészese­désű új vállalatba elhelyezheti va­gyonának egy részét, illetve egész vagyonát. Külföldi részvényes kor­látlan mértékben beszállhat tőkéjé­vel, külföldi beruházó is alapíthat vállalatot. A dokumentum V. fejezete tár­gyalja a foglalkoztatást és a bér­politikát. A foglalkoztatásról szóló törvény és a Munka Törvénykönyve szerint kell eljárnia minden foglal­koztatónak, aki szabad munkahe­lyeit be akarja tölteni, s a foglalkoz­tatónak a tervezett szerkezeti válto­zásokról három hónappal előre kell tájékoztatni az illetékes szakszerve­zetet, illetve munkahivatalt. Az is fontos kitétel, hogy a foglalkoztató öt napon belül köteles bejelenteni a munkahivatalnak a megüresedett munkahelyet. Szervezési változások során a felmondási idő három hó­napra hosszabbodott. Ilyen esetek­ben a mukáltató az átlagos bruttó havi kereset kétszeresét fizeti végki­elégítésként, illetve a kollektív szer­ződés értelmében egyéb összeget is fizethet. A piacgazdálkodásra való áttérés megköveteli a bérrendszer teljes megváltoztatását is, s fokozatosan meg kell teremteni a munka értékét. A béreket fokozatosan liberalizáljuk, a kezdetben a kis-, többnyire ma­gánvállalatokban. A nagyobb válla­latoknál (eltekintve a tulajdonformá­tól) "a versenykörnyezet megterem­téséig bizonyos bérszabályozás lesz érvényben. (6) Árliberalizálás - megkötésekkel Lépés a piacgazdaság felé • Célja: a feszültségek enyhítése • Kialakul a konkurencia? • Ármaximá­lás mint a szociális védőháló része Mindannyiunkat közvetlenül és kellemetlenül érint az árak január elsejével bejelentett felszabadítása. Az intézkedés a gyakorlatban azt jelenti, hogy az árakat a tbrmelök és a forgalmazók a keresletnek és a kí­nálatnak megfelelően alakithatják. Más szóval: termékét mindenki any­nyiért árulhatja, amennyiért el tudja adni. Tudjuk, hogy a tervutasításos gazdasági rendszerben idült áruhi­ány alakult ki, és mi e rendszert most piacgazdasággá kívánjuk áta­lakítani, amelyben majd érvényesül a konkurencia. Nyilvánvaló, hogy az árak felszabadításával nem szűnik meg egycsapásra az áruhiány. Sőt, a termelök és a forgalmazók - élve a lehetőségekkel - igyekeznek fel­hajtani az árakat. Ennek ellensúlyo­zására a szövetségi pénzügyminisz­térium és a két nemzeti pénzügymi­nisztérium kidolgozta a maximált árak listáját. Az intézkedés célja: az árnövekedés begyűrűzésének mér­séklése, más szóval a lakosság ter­heinek enyhítése. A pénzügyminisztériumi lista élén a mezőgazdasági termékek állanak, ami nem véletlen, hiszen lakossá­gunk a jövedelem túlságosan nagy részét már most is élelmiszerre for­dítja igy a búza tonnánkénti árát 1750 koronában maximálták, az ár­páét pedig 1180 koronában állapí­tották meg, és az ipari feldolgozásra szánt kukoricát sem adhatják drá­gábban 2600 koronánál. A burgonya maximális kilogrammonkénti ára 5 korona lehet. Nyilván az építkezni szándékozók terheit igyekeznek enyhíteni azzal, hogy a III. minőségi osztályú tűleve­lű faanyag ára maximum 35 száza­lékkal növekedhet, a lomblevelű faa­nyag ára pedig legfeljebb 50 száza­lékkal növelhető. A vezetéki víz, az összes szilárd tüzelőanyag, a gáznemű tüzelőa­nyagok és a fűtőolaj árát is maximál­ták, és a villanyáram is a központilag szabályozott áru termékek kategóri­ájába tartozik. A központi gazdasági szervek nyilván előre látják, hogy a teherszállítási tarifák is nagy mér­tékben hozzájárulnának az árak nö­veléséhez, így ezeket is maximálták, de a tömegközlekedésben sem nö­velhetik korlátozás nélkül a viteldíja­kat. Ugyanígy ,,kordában tartják" a lakbéreket is. A pénzügyi szervek azt is részle­tesen szabályozták, hogy az anyag­és energiaköltségek mikor és milyen feltételek között vetíthetők ki a ter­mékek árában. Az is befolyásolja már az árakat, hogy egységesítették a korona bel­ső átválthatóságát. Ez abban nyilvá­nul meg, hogy a maximális árakat mindenképpen a londoni tőzsdén ér­vényes árakhoz kell igazítani. Tehát hiába mutatja ki egy vállalat, hogy nagyok a termelési költségei, termé­keiért nem kérhet többet a nemzet­közi piacon érvényes áraknál. A pénzügyminisztériumok azon termékek listáját is kiadták, ame­lyeknél kötelező az árak növelésé­nek bejelentése. Ugyanakkor meg­határozták az árnövelés maximális mértékét. E kategóriába tartoznak például a vegyipari termékek, a trak­torok, a falazóanyagok és a fedőa­nyagok, ide tartozik a síküveg és számos gyermekruházati cikk, sok élelmiszeripari termék és a papír. A részleges árszabályozás célja: a lakosságra nehezedő terhek eny­hítése. A Vádav Klaus nevével fém­jelzett koncepció kidolgozói azt ígé­rik, hogy az árak növekedése csak ideiglenes lesz, mert beindul a ter­melés, és az áruhiányt fokozatosan árubőség váltja fel, és éreztetni kez­di hatását a konkurencia. -tm-

Next

/
Oldalképek
Tartalom