Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-14 / 37. szám

Közigazgatásilag ma Losonc­hoz tartozik a tőle északra fekvő Apátfalva. A XIII. században már fennállott, s 1373-ban Apadfalva- ként szerepelt az okiratokban. Eb­ben az időben a Balassák tulajdo­nában volt. Jó egy évszázaddal később a Felvidéket ostromló Jisk- rának épült kisebb erődítménye a helység határában. 1848-ben jelentős események zajlottak errefelé is. Július 20-án Görgey visszanyomuló hadának I. hadteste foglalt itt állást. Augusz­tus 7-én Garabbe orosz tábornok rendezte be főhadiszállását Apát­falván. A helység híres posztógyára 1869-től üzemel 1918-ig kizárólag a hadsereg részére termelt. Ez idő tájt már közel 500 munkása volt. A gyár ma is működik; Poíana néven vált modern üzemmé. Kö­rülbelül kétezer alkalmazottja van, túlnyomórészt nő. Apátfalván három kastély is épült hajdan. Az elsőt Prónay Pál építette 1856-ban kasszicista stí­lusban. A másikat 1860-ban emel­ték neogótikus formában. Cebrián László volt az első tulajdonosa. A spanyol eredetű grófi családba nősült Hubay Jenő (1858-1937) hegedűművész, zeneszerző és pedagógus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagja. A mester gyakran töltött itt hosszabb-rövi- debb időt. A falu harmadik kastélyát, a sze­cessziós úrilakot Prónay Albert építtette 1903-ban. Később ez a Nemzeti Egyesült Textilművek Részvénytársaságáé lett. Apátfalván Alois Jirásek cseh írónak emléktáblája van. Ő a hu­sziták nyomait kutatta errefelé. „LÁTOGATÓBAN“ A KUBINYIAKNÁL, VIDEFALVÁN Közigazgatásilag ma Videfalva is Losonc része. Az oklevelek már 1335-ben Vydefalu alakban írták a helység nevét. A község a Kri- vány-patak völgyében települt. Videfalva egykori urai a Lukák, a Forgáchok, a Kubinyiak és az Asbóthok voltak. 1706-ban a For­gáchok építették régebbi alapokon a ma is látható, építészeti szem­pontból igen értékes háromszár­nyú barokk kastélyt. Helyén állító­lag a husziták legdélibb vára volt, melynek nyomait a várárok s a két megmaradt bástya őrzi. A kastély később a Kubinyiaké, majd az As- bóthoké lett. Azé a családé, melynek tagjai a hon jeles szemé­lyiségeivé váltak. Asbóth János Thököly Imre udvari embere, La­jos 1848-as honvédezredes, Sán­dor pedig Kossuth vezérhadse­gédje volt. Videfalván a Kubinyiakat illik hosszabban idéznünk, rájuk kell feltétlenül emlékeznünk. E család - amint Nagy Iván írta - „Egyike a legkiterjedtebb és ősrégi nemes családainknak.“ Kubinyi András (1766-1851) volt az, aki a Nógrád megyei Vide­falván a Kubinyiak közül elsőként letelepedett. Neki itt „szép kő épü­tanulmányt írt az őslénytan köré­ből. Nevéhez fűződik az ország első tudatosan végzett őslénytani ásatása is. Ezt a kisterenyei Hárs­hegyen végezte 1832-ben. 1840- ben az Ipolysághoz közeli Honti- szakadéknál tárt fel mamutcson­tokat. Értékes geológiai és archeo­lógiái tanulmányokat írt, s 1858- ban a Tudományos Akadémián belül kezdeményezésére életre hívták az archeológiái bizottságot. 1862-ben tudóstársaival, Ipolyi Arnolddal és Henszlman Imrével Konstantinápolyba indul, hogy fel­kutassák az elrabolt Corvinákat. A nógrádi tudós jó barátságban állt Kisfaludyval, Kazinczyval és Va- hot Imrével. Gyűjteménye szintén figyelem­keltő volt. Ez több ezer darabból állt, sajnos Losonc 1849-es pusz­tulásakor ennek nagyrésze is megsemmisült. Kubinyi a gazdag anyagot ugyanis losonci lakásában tárolta. Erről a házról máskülön­ben azt is tudnunk kell, hogy gya­kori vendége volt Madách Imre. Kubinyi Ferencné losonci bálján is részt vett 1844-ben a költő. Akkor épp Fráter Erzsivel szórakozott igen sokat. Ferenc testvére, Kubinyi Ágos­ton (1799-1873) szintén Videfal­ván született. Hivatalnokoskodását aljegyzőként kezdte Nógrád me­gyében. Az idő tájt ismerkedett meg Horváth Istvánnal, Szemere Pállal, Kazinczy Ferenccel és Fáy Andrással. 1832-től 1842-ig me­gyei biztosként szolgált. Közben megjelent: önálló müve is: Magyar- ország mérges növényei. 1843-ban a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója lett. 1869-ig maradt ebben a tisztségben a ki­váló természetkutató és gyűjtő. Ágoston úr videfalvi gyűjteményét hajdan Kazinczy Ferenc is megte­kintette. Útijegyzeteiben így em­lékszik erre: ....meghíva bennün­ke t, s egy délután kimenénk hoz­zá. Mutatta zoológiái, numizmati­kai, mineralógiai, ornitológiái gyűj­teményeit, könyveit. - Oh ha ilyet minden megyéinkben lehetne lát­ni! Az ilyenek szerzésére pénz is kell, de néha elég a gond is." FAZEKASOK, KERÉKGYÁRTÓK FALUJA A Losonci-katlan északi részé­ben, nem messzire az 50-es szá­mú főúttól találjuk Losoncnagyfa- lut. A község neve első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék- ben fordult elő Magna Villa alak­ban. 1424-ben már Nagyfalw-nak írták a helységet. 1540-től a me­gye jó nevű családjának, a Mocsá- ryaknak volt itt birtokuk, akik kúriát is építettek ide. A község hatarában a XVIII. században vasércet bányásztak. A nagyfalusiak egyébként hosszú időn át jól ismert fazekasok és kerékgyártók voltak. A szlovák falucska evangélikus temploma 1772-ben épült, barokk­klasszicista stílusban, de tornyot csak 1802-ben kapott. Csáky Károly AZ APÁTFALVAI KASTÉLY, AHOL HUBAY JENŐ LAKOTT (Böszörményi István reprodukciói) Apátfalva művelődéstörténeti emlékei letekkel körülvett lakása és szép kertje" volt. A „házról" már szól­tunk, a kertről pedig csak annyit, hogy a magyarországi jeles kertek közt Kubinyi videfalvi díszkertjét is számontartották. A birtokos úrnak ezenfelül „ritka gyűjteménye" volt, köztük tengeri csigák, kövek és növények, ötezer kötetes könyvtár stb. Több ezer darabból álló pénz­gyűjteményét is szakszerűen rendszerbe foglalta. Mindebből ki­tetszik, írta Mocsáry, a monográ- fus, hogy „ezen birtokos a tudo­mánynak, úgy valamint minden jó­nak kedvelője, és elősegítője". Kubinyi András két fiáról, Fe­rencről és Ágostonról azt jósolta, Mocsáry, hogy majd „ezek is jó szülőiknek nyomdokait fogják kö­vetni". Igaza lett: sem Ferenc, sem Kubinyi Ágoston nem hozott szégyent apjára. Kubinyi Ferencről (1796-1874) nem kisebb személyiség, mint Xantus János mondta: „Rajongó lelkesedéssel csügött az alkotmá­nyos szabadságon, s ritka érzék­kel a tudományokon és művésze­teken. Azért életét kész feláldozni minden pillanatban, emezekért va­gyonát áldozza fel". Tetteivel, ma­gatartásával ő is hozzájárult a pol­gári Magyarország megteremtésé­hez. Érdemeit, cselekedeteit so­káig tartana hiánytalanul felsorolni. Hisz már 1823-ban a Nógrád me­gyei nemesi felkelés buzgó szer­vezője. 1840-ben a liberális ellen­zéki értelmiséghez tartozott. Részt vett az első reformországgyűlé­sen, 1848-ban a losonci kerület képviselője. A szabadságharc vé­géig Kossuth híve, Nógrád megyei levelezője a Törvényhatósági Tu­dósításoknak. S ekkor még közé­leti tevékenységét sem soroltuk fel hiánytalanul. Hisz első ideiglenes elnöke volt a Losoncon megalakult bőrgyárnak, tagja a Tudományos Akadémiának, egyik alapítója a Magyar Természettudományi Társulatnak és a Magyar Földtani Társaságnak. A szabadságharc után a liberá­lis politikust a haditörvényszék ha­lálra ítélte. Ezt kilenc, majd három évi fogságra enyhítették, végül pe­dig amnesztiát kapott. A tudós Kubinyiról is szólnunk kell még. Arról, aki felismerte az ipolytarnóci ősfenyő paleontológiái jelentőségét, s arról, aki számos egy éven át a fiatalok előtt kel- ugyanis elmaradtak a csekkek, lett beszélnie arról, hogy mi- a szülők ismét bíróság elé citál­lyen veszélyeket rejt az alko- ták a tettest, aki sírva kérte, hol. Az áldozat szülei másfél hogy változtassák meg az ítéle­millió dollár kártérítést követel- tét. „Éjszakákon át nem al­tek, meg is kaphatták volna, szom, minden zajra föiriadok, Egydolláros gyilkosság Heti egy dollár büntetés em­berölésért, ez kétségkívül enyhe ítélet és nincs is olyan bíróság, amely meghozná. Ke­vin Tunnell washingtoni fiatal­ember penitenciája tehát nem csupán a jogtörténet, hanem a drámairodalom szempontjá­ból is példa értékű. A történet: 1982 egyik éjszakáján, az akkor 18 esztendős Kevin ittasan ve­zette kocsiját egy házibuli után. A kereszteződésben nem adott elsőbbséget és összeütközött egy Volkswagennel, melyet egy 18 éves lány, Susan Her- zeg vezetett. A lány meghalt. A vádlott a tárgyaláson elis­merte bűnösségét, az ittasan, gondatlanságból elkövetett emberölést. A bíróság tulaj­donképpen enyhe ítéletet ho­zott: nem vezethet többé és azonban elálltak a szándéktól. Megelégedtek azzal, hogy a bű­nös minden pénteken - lányuk halála napján - adjon fel egy dollárt a lány nevére, a család címére. És a vezeklés 18 éven át tartson, vagyis addig, ahány . évig élhetett Susan. Az összeg lényegesen kevesebb, mint a tervezett kártérítés - 936 ezer dollár - a teher azonban súlyo­sabbnak bizonyult. Egyszer rémlátomások gyötörnek, hogy Susan jön hozzám“ - mondta a bíróság előtt. Hozzátette: az­zal is próbálkozott, hogy megfi­zet valakit, csak küldje el a csekkeket, de a kín így sem enyhült. Ezért, itt, a bíróság előtt felajánlja, hogy egy ösz- szegben kifizeti az „adóssá­got” és előhúzott a zsebéből egy kitöltött csekk-köteget, amely 2000-ig, vagyis 18 évre szólóan rendezte volna a tarto­zást. A szülők nem fogadták el. „Nekünk nem a pénz kell, ha­nem az a tudat, hogy minden héten kísért az áldozat. Ezért, ha elmaradnak a pénteki csek­kek, ismét a bíróság elé idéztet­jük a vétkest, mindaddig, amíg csak kétezret nem mutat a naptár.“ A bíró megbocsátásra hivat­kozott, az emberiesség nevé­ben kért „kegyelmet“ a fiatal­ember számára. Ax apa mind­össze ennyit mondott: „87 óta a másik lányunk is nyomorék, egy részeg autós miatt. Ezért a étién gyilkos könnyei sem skelnek bennünket. A pén­teki csekket akarjuk és vele a lelkiismeret-furdalást és kész!“ (MTI) 1990. IX. 14. KUBINYI FERENC KUBINYI ÁGOSTON

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom